Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-03 / 62. szám

Szerint Baden-Powell, a kém Német újságok megrótják Baden-Powell tábornokot, mert eldicsekedett azzal, hogy Németországban Anglia számára kémkedett. Pfuj, kém! A morális fölháborodás, amely a kémet kiséri, mindig legalább is problematikus. Hiszen nekünk is vannak kémeink, akik néha rendkívül nagy szolgálatokat tesznek a hadseregnek, olykor csak a pénz csábítja őket a fölötte veszélyes spionázsra és mégis tisztes, derék, hasznos embereknek tartjuk őket. Van ugyan egy legenda, — hitelességét nem tudom ellenőrizni — hogy Napóleon azt az orosz katonát, aki elárulta a Moszkvába vivő legkönnyebb utat, mindjárt a város határán felakasztatta, mint árulót. De ennek az esetnek valószínűségében sok okom van kételkednem, mert hiszen Napóleonnak igen nagy szüksége volt kémekre, árulókra, mint ahogy egy vezér sem nélkülözheti a háborúnak e legfontosabb tartozékait. Háborúban csak egy álláspont lehetséges, hogy aki nekünk kémkedik, aki nekünk árul el, annak veregessük meg a vállát és ne keressük tovább a cselekedete rugóit. Jól tudjuk, hogy a kémkedés és árulás közt nagy etikai különbség van. Az előbbi hazafias, önfeláldozó, önzetlen cselekedet is lehet, az utóbbi pedig morális szempontból mindig kárhoztatni való. Magában a kémkedésben is finom árnyalatok lehetségesek, a legrajongóbb hazaszeretettől lefelé a minden hájjal kent spicliségig. De háborúban kell, hogy ezek az árnyalatok összefolyjanak, mert a hadviselés nézőpontjából, ami átmenetileg mindig a legmagasabb szempont szokott lenni és kell is, hogy az legyen: kém, áruló, besúgó, mihelyt nekünk dolgozik, jó ember, derék ember. Ez az erkölcsi tekintet felfüggesztése a magasabbrendű stratégiai erkölcs kedvéért. Baden-Powell tábornok nekünk rossz ember, az angolok szemében ellenben hős és okos katona. Annak is meg van az oka, hogy az angol tábornok eldicsekszik egy morális nézőpontból legalább is vitás eljárásával. Baden-Powell, aki a megteremtője annak az intézménynek, amelyet az angolok „boyscoutch"-nak neveznek és amelyet az egész világon az ő mintájáról kopíroztak le egészen a mi „cserkészeinkig". Baden-Powell tehát úgy kémkedett, ahogy Zeppelin dirigál egy Zeppelint, amelybe a nevét, az egyéniségét, az egész életét lehelte. Baden-Powell a világ legdivatosabb kémrendszerének feltalálója, a kémkedést belevitte az iskolásfiúk közé azzal a programmal, hogy az intézmény segítségével testi és szellemi képességeiket gyakorlati irányban fejleszteni fogja. Méltóztassék elolvasni a cserkészet bármely kézikönyvét, többféle kiadás van belőle magyar nyelven is és meg fognak ismerkedni Baden-Powell eszméivel. Az ő találmánya az egész cserkészet a szeges bottól kezdve az oldalt felcsapott afrikander-kalapig, amelyet még ma is az egész világon Baden-Powellkalapnak neveznek. A homokszínű, lehajtott gallérú, zsebes blúz, a nyakravaló kendő, az öv, a rövid nadrág, meztelen térd, szöges cipő, mindez hívebbnél hívebb másolata az angol cserkészfiúnak, a Baden-Powell szellemi szülöttének. Amikor nálunk és Németországban a tavalyelőtti nyáron vidám cserkészfiúk ellepték az országutakat, ki hitte volna, hogy a divat megteremtője, Baden-Powell ugyanakkor Németországban francia és angol fiúk segítségével kémkedik, szimatol? Ki sejtette volna még akkor, hogy háború lesz? Én is, ön is, a szomszéd úr is azt gondolta, hogy ez csak olyanféle gyermeknyilatság, amelynek révén diákok megpumpolhatják szüleiket. A mi korunkban, akik most öreg népfelkelő-jelöltek vagyunk, az országos ifjúsági tornaverseny dressze volt ilyen alap, amelyen szüleinket szipolyozhattuk. Nevettünk magunkban a cserkész-divaton és még örültünk, hogy gyermekeink és ifjaink legalább a szabad levegőn edződnek. Baden-Powell tábornok azonban nem nevetett, legföljebb a markába titokban. Fürgelábú, sasszemű fiatalsága csak egy mulatságból átrándult a német határra, aztán hazajöttek és elmondták, hogy mit láttak. A cserkészet egyik pedagógiai előnye, hogy megtanítja látni a fiukat. Mikor haza jönnek egy kirándulásról, el kell mondaniuk, hogy mit láttak. Egymáson ellenőrzik, hogy melyik figyelt jobban, melyikük vett észre többet. Így tanultak látni Németországban és amit láttak, azt Baden-Powell ridegen, komolyan beírta egy jegyzőkönyvbe és ez most a legtitkosabb angol katonai iratoknak ,egyik legnagyobb dísze lehet. Csak természetes, hogy Baden-Powell most már nem a markába nevet, hanem a nyilvánosság előtt röhög. Most már elárulhatja, hogy mire kellett neki a cserkészet jeles intézménye és hogy ő nem esett a feje lágyára, amikor a bowscouldokat kitalálta. Míg mi idehaza mosolyogtunk az ifjak mulatságán, Anglia már a háborúra gondolt és a háborúra készülődött. Csak az a szerencsénk, hogy Németország sem esett a feje lágyára. Emlékezzünk csak vissza, hogy német aviatikus tisztek abban az időben milyen tömegesen jártak pórul és különös véletlenképpen mindig épp francia földre kellett leereszkedniük. A szél, az a szeszélyes szél mindig arrafelé verte őket és alig győzték magukat exkuzálni, hogy nem tudtak a szélnek parancsolni. Most már tudjuk, mire valók voltak az aviatikai balesetek a német-francia határon és azt is tudjuk, hogy mi az ördögbe volt szükség a boyseoutcra. Milyen gyönge az emberi logika, hogy már akkor nem orrontottuk, nem sejtettük, hogy ebből bizony háború lesz. .Hittük és imádtuk a békét, azt hittük, hogy szinekurában fogunk megőszülni, amikor már körülöttünk javában tombolt a háborús készülődés és amikor kandi repülőgépek és kíváncsi cserkészfiúk már csipkedve rászálltak a nyárspolgár türelmes orrára. Sz. PESTI NAPLÓ 1915. március 3. 7 ITáviratok és telefonjelentések Asquit fenyegetései London, március 2. 1Asquith miniszterelnök az alsóházban egy 250 millió fontról szóló új hadihitel megszavazását kérte és többek közt ezeket mondotta: A különböző hadi kiadások napi két millió frankra emelkedtek, azonban Anglia szilárdul el van határozva, hogy a háborút győzelmei befejezéséig folytatja. Asquith további kijelentette, hogy a Dardanellák ellen intézett támadás gondosan elő van készítve és egy bizonyos célt követ politikai, stratégiai és gazdasági tekintetben. Ez a vállalkozás újabb bizonyítéka a szövetségesek szoros együttműködésének, akik e vállalkozás veszélyében és dicsőségében egyetértenek. A miniszter ezután csúfolódóan beszélt az állítólagos német blokádról és ezeket mondotta: — A valóság az, hogy a német flotta az angol partvidéket nem blokálja, nem tudja blokálni és soha nem is fogja tudni blokálni. Németország eljárása minden eddig ismert nemzetközi egyezmény megsértése. A szövetségesek ezért elhatározták, hogy megtorló intézkedésekre térnek át, hogy ezzel megakadályozzák, hogy Németországba bármilyen terméket bevigyenek vagy onnan elszállítsanak. Az angol és a francia kormány fentartják maguknak azt a jogot, hogy olyan hajókat, melyekre az a gyanú háramlik, hogy ellenséges rendeltetésű áru van a fedélzetén, feltartsa és angol vagy francia kikötőbe vontassa. A szövetségesek jogosnak tartják minden gazdasági kényszerrendszabály alkalmazását, nincs azonban szándékukban a feltartott hajók szállítmányát konfiskálni, ha csak különös körülmények nem teszik jogosulttá a konfiskálást. Az új intézkedéseket nem alkalmazzák azokra a hajókra, amelyek a figyelembe veendő időpont előtt hagyják el a kikötőket. Ha a semlegeseket károsan érintik ezek az óvintézkedések, úgy azt sajnáljuk, de a semlegesek gondolják meg, hogy nem mi idéztük fel a hadviselésnek ezt a fázisát. Németország tengeralattjáróival tengeri rablást és fosztogatást kezdett meg. A szövetségesek ezt nem nézhetik tétlenül. Asquith ezután megemlítette a békehíreszteléseket és élénk tetszés közben így fejezte be beszédét. Most nincs itt az idő békéről beszélni s megismételte 1914 november 9-én a Guild Hallban tartott beszédét. A miniszterelnök beszédét a ház minden részén óriási lelkesedéssel fogadták. had útját, másrészt Anglia Afganisztán fölött való szuverenitásának Oroszország részéről leendő elismerését és a Tibetre vonatkozó öszszes orosz igényeknek Anglia számára való átengedését tartalmazza. Az entente osztozik Hamburg, március 2. A Hamburger Nachrichten-nek jelentik Rómából, Oroszország és Anglia Párisból ideérkezett jelentés szerint a Dardanellák ágyúzása előtt a békekötésig titokban tartandó megállapodást kötöttek, amely Konstantinápoly- nak Oroszország számára való átengedését és Oroszországnak a Földközi-tengerre való szó A török kamara elnöke, a Dardanellák ostromáról Konstantinápoly, március 2. A kamara ülésének végén Halil elnök beszédet mondott, melyben rámutatott arra, hogy a kamara által mutatott egység szép példát ad a jövendő generációnak. A török hadseregnek Köprikösnél aratott győzelme és az oroszoknak Sarikanisig való menekülése után az oroszok új hadereje a török hadsereg elől teljesen visszavonult. Az ellenség valamennyi fronton megverve, kétségbeesésében a Dardanellákat támadta meg. Kétségtelen, hogy az ellenség, amely hatalmas páncélos cirkálóival néhány nap óta szünet nélkül folytatja bombázásait, anélkül, hogy a legcsekélyebb eredményt érte volna el, a török hadsereg bátorsága folytán itt szenvedte a legsúlyosabb vereséget. Kizártnak látszik, hogy kis ellenség a tengerszoroson keresztüljuthasson. Azonban, ha mégis sikerülne keresztüljutnia, biztos lehet afelől, hogy ez a sikere, a mi elszántságunkat még csak fokozni fogja. Az ellenség tudja meg, hogy hadseregünk legnagyobb része itt van koncentrálva és minden eshetőségre számítva, tettük meg intézkedéseinket. Az emelvényről kiáltom: Nem fogunk meghalni, élni fogunk." A mi utunk az örök üdv útja. Az oroszok, akiket bátor harcosaink és szövetségeseink vereségről-vereségre kergetnek, kénytelenek voltak a dumában is beismerni gyengeségüket. A pétervári államférfiak, akik reszketnek ama veszély gondolatára, hogy a Fekete-tengert és a Keleti tengert elveszítik, szükségét érzik annak, hogy hadseregükben a fanatizmust ébresszék fel. Ezért kijelentették, hogy eljött annak az ideje, hogy Konstantinápolyt birtokba vegyék, hogy így a nyílt tengerre juthassanak. Micsoda nyilvánvaló gyengeség ez az események igazságával szemben. Oroszország nyugodt lehet, a törökök, németek, osztrákok és magyarok, akik e háborúban egyesültek és a csatatereket vérükkel áztatják, meg fogják semmisíteni az oroszokat. A török katona, aki Konstantinápolyban és Anatólia határán őrt áll, tudni fogja azt, hogy egyidejűleg Berlin, Bécs és Budapest hős védelmezője, éppen úgy, amint Németország, Ausztria és Magyarország katonái tudni fogják, hogy egyúttal Konstantinápoly is Anatólia dicső védelmezői is. Ellenfeleink azt a hírt terjesztik, hogy azt a javaslatot tették nekünk, hogy területi épségünket biztosítják az esetre, ha semlegességünket megőrizzük. Aki látni akar egy olyan országot, melynek területi épségét Anglia és Oroszország biztosítja, az vessen egy pillantást Perzsiára.