Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)
1915-05-26 / 145. szám
Swrda r ' • • 1 A déli harctér Az U. 12. munkában Bécs, május 25. Az U. 12. tengeralattjáró naszádunk nemrég felderítő úton volt az Adriai-tengeren s útközben az őrt álló tiszt hét montenegrói vitorlás hajót vett észre. Lerch Egon sorhajóhadnagy, a tengeralattjáró parancsnoka megállásra szólította fel a vitorlásokat, átkutatta azokat és miután megállapította, hogy rakományuk hadisugára, mind a hét vitorlást vontatókötélre vette és különböző nehézségek leküzdése után valamennyit bevontatta egyik kikötőnkbe. A vitorlások rakományát itt partra tették, a hajók legénységét pedig, amely legnagyobbrészt Montenegrónak a balkán háborúban szerzett új területéről való, hadifogolynak deklarálták. Szerbia nem kezd új offenzívát Szófia, május 25. Nisből jelentik. A szerb lapok egyértelműleg azt írják, hogy Oroszország megbízottai az utóbbi hetekben számos kísérletet tettek, hogy a szerb kormányt rábírják arra, hogy Ausztria-Magyarország déli határai ellen offenzívát vezessen. A szerb kormány alapos vizsgálat alá vette az orosz ajánlatot, de úgy találta, hogy valóságos dőreség volna a biztos veszélybe belerohanni. Sem Szerbia, sem a szerb hadsereg nincsen olyan állapotban, hogy egy egészen reménytelen kimenetelű hadiakcióba kezdhessen. A nisi orosz követ elutazott Szerbiából Bukarest, május 25. Szófiából jelentik: Trubeckoj herceg, Oroszország követe Szerbiában tüntetően elutazott Nisből, mert nincsen megelégedve Szerbiának Oroszországgal szemben való viselkedésével. Az újságok szerint az orosz követ távozása alkalmával fenyegető kijelentéseket tett Szerbia ellen. Trubeckoj herceg elutazását bolgár politikai körökben élénk magyarázatokkal kisérik. Bujdosók Irta : Lázár Miklós Baranov, május 19. (A hadisajtószállás engedélyével) A sandomierzi őserdőben magyar népfelkelők vadásznak. Derék, nagy erdő ez, a túlsó vége benyúlik Oroszországba, ahol már német sógorok táboroznak. A mieink szentül hiszik, hogy ha teli torokból kajátanak, meghallja a német és ő szól vissza háromszor. Minek okosítsam ki az öreg legényeket, a legtöbb kálvinista, csak gyakorolják a hangjukat A vadászatuk pedig abban áll,ahogy bujdosó oroszokat kergetnek. A San túlsó partjára menekülő orosz csapatok jó része itt kegyetlen oldaltűzbe került, a fegyelem felbomlott, mint egy sülyedő óceánjárón, aki tehette, eldobta a puskát, lélekszakadva rohant a rengetegbe, azóta a tölgyesben bujdosnak, tisztek, közlegények, orvosok, egyenként kell kipiszkálni őket rejtekhelyükből. Sokat a bujdosók közül az éhség csalt ki, megtépve, sárosan, elgyengülve jelentkeztek a népfelkelőknél. Az erdő körüli falvakban is hemzseg a dezertált muszka katona. Pollák ezredes, a vidék katonai parancsnoka éppen ezért úgy rendelkezett, hogy mindenki igazolványt váltson, különben fogságba kerül. Az iskolában ülők az ezredesnél, alig van látogatónk, óránként egy orosz fogoly, gyerekek szaladnak utánuk. (Agence Mills.) A főhadiszállás jelenti: A Dardanella-fronton az ellenség Ari Burnu mellett május 2-ikára virradó éjjel kísérletet tett, hogy balszárnyunkhoz közeledjék, de súlyos veszteségei mellett visszavertük. Május 23-án délelőtt tüzérségünk tüzelése súlyosan megrongált egy ellenséges páncélos cirkálót Kaba Tepe előtt, egyik léghajónkról pedig két bombát dobtak rá. A páncélos cirkálót öt hadihajó nyílt tengerre vonszolta. Ali Burnu és Szedil Bahr előtt semmi sem történt. Az ellenség vesztesége halottakban és sebesültekben a május 22-én Szedil Bahrnál lefolyt csatában több mint 4000-re emelkedett. Ellenséges hadihajók tegnap rövid ideig és eredménytelenül — Muszkali! Muszkali! — kiáltozzák a kerítés mögül. Dél elmúlt, az udvaron az ebédet osztogatják, marhahúst babfőzelékkel. Bátortalan kopogtatás, csizmanyikorgás a küszöbön. Szakállas, hosszúhajú lengyel paraszt lép be, meg kövér lengyel asszonyság. A férfi hóna alatt óriási kenyeret és egy bödön túrót szorongat. — Mi járatban vagytok? — kérdi az ezredes. Az ember az asszonyra néz, egész testében remeg. Szünet. — Az asszony sírni kezd, a kötényével dörgöli a szemét. — Hát úgy vét, — kezdi — hogy az én uram még augusztus első felében elesett a határon. Hat hétig gazda nélkül értem, megloptak, az istállóm bedűlt, az udvart felverte a gaz. Szeptember végén jöttek az oroszok, ez a málészájú pichote (gyalogos) hozzám gyütt kvártélyba, megkedvesedtünk, elásta a puskáját a csirkeól alá, szakállt meg hajat növesztett, a szőkeségét befestette korommal, elmaradt a csapatától, nem is keresték, a faluban megszokták, mintha a hites uram jött volna vissza a sírjából. Ujabb bőgés. Az orosz gyalogos csak áll bambán és a kövér asszonyságra mereszti a szemét. — Október végén a mieink jöttek, senki sem kérdezte az én gazdámtól, hogy mi fán bombázták a tengerszorosok bejáratának mindkét oldalán lévő gyalogsági állásainkat. Egyik ütegünk elpusztított egy Szedil Bahr mellett felállított ellenséges üteget. A többi harctéren nem történt jelentős esemény. Berlin, május 25. A „Vossische Zeitung"-nak a Gallipoli-félszigeten időző tudósítója, aki három hét óta ott tartózkodik és megtekintette a török hadállásokat, miiközben több ütközetnek volt szemtanúja, a következőket jelenti lapjának : A szövetségesek kilátás nélküli feladat előtt állanak és nemsokára az egész világ előtt nyilván-valóvá lesz, hogy tervük zátonyra futott. A törökök hadállása a legkedvezőbb Ari Burnunál, ahol a múlt hét szerdáján tért hódítottak s ebben az ütközetben az angolok SOO-nál több halottat hagytak hátra. A Sedil-Babr félsziget déli sarkában a hajóágyúk szakadatlan tüzelése ellenére sem sikerült a szövetségeseknek előbbre jutniok. A török sikerek nemcsak a csapatok halálmegvető bátorságának termett, hová valósi. Novembertől mostig újra oroszok lábatlankodtak a faluban, megint nem történt neki bántódása. Most ki kell vál»tani az igazolványt és elviszik az életem párját, galambomat, csillagomat ... Ha muszáj, mit is tegyünk, szegény, nyomorult népek, elhozta a puskáját, vigyek szekény kémet, vigyék . . . Az ezredes nem mosolyog, egy arcizma sem rándul. » — Mire az a malomkő kenyér a bödön túróval ! Most szólal meg először a muszka. — Az útra. Nem lehetett rajtuk segíteni. — A háború után visszajön, bele kell "nyugodni jó asszony. Az ellenség katonája hadifogoly, — ez a törvény. A népfelkelő kikísérte az oroszt, az aszszony sírva nézett utána. Amikor eltűnt, felszárította a könyeit, menni készült, de meggondolta és az ezredes elé járult. — Na, akarsz még valamit ! Lesüti a szemét, úgy mondja halkan, szégyenlősen. — Ha már így esett, hogy elviszik az embert, legalább adja ide az eeredes úr azt az öt koronát, ami minden orosz fogoly és puska után jár ... Megkapta a pénzt és kiengesztelődve távozott • Ú PESTI NAPLÓ 1965. május 28. 7 A német-franciaangol háború Német repülők Páris fölött Páris, május 25. A Temps jelenti, hogy az a német repülőgép, amely tegnapelőtt Páris fölött elrepült, nyolc bombát dobott le. Ezek közül öt az Eiffel-torony közelében esett le, az egyik egy, csomó játszadozó gyermek közé, de 1T bomba szerencsére nem robbant. A kár jelentéktelen. A repülőgép ezután Javelen át repült és még három bombát dobott le, melyek azonban szintén nem okoztak nagyobb kárt. Pár perc múlva a repülőgép tovább ment, mert hat francia repülőgép vette üldözőbe. A repülőgép anynyira felismerhetetlen volt, hogy egy francia kétfedelűhöz hasonlított és csak akkor ismerték fel, mikor a bombák repültek. Az új angol admirális Rotterdam, május 25. Lord Fisher, az angol haditengerészet admirálisa, Skóciába utazott és kijelentette, hogy megválik állásától. Utódja, hír szerint, Henry Jackson lesz. Az angolok veszteségei Rotterdam, május 25. A hivatalos angol veszteséglistában, melyet május 23-án adtak ki, 326 tiszt szerepel. Közülök 120 elesett. Ezenkívül 345 kanadai, 1593 ausztráliai és 176 new-zeelandi név fordul elő a lajstromban. Egy nagy angol hajót elsülyesztettek Török győzelem Konstantinápoly, május 25. A TRIUMPH nevű angol sorhajót ma délután a szároszi öbölben megtorpedózták. Az angol sorhajó elsülyedt. Törökország A törökök újabb győzelme aSaltipoli-félszigeten A szövetségesek 4000 embert vesztettek Konstantinápoly, május 25.