Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)

1915-06-25 / 175. szám

slínk­fé­r­e . Elsülyesztett angol gőzös ar­­rí­t, Rotterdam, júmius 24. Június 24-iki kelettel érkezik Londonból a jjelentés, hogy Pembrokeshire partvidékén a­­Belgrave angol gőzöst torpedólövés érte. A ha­jót Broad Haven-ba vonszolták. A hajó legény, vége eltűnt. Pakefield közelében a Prenisiana gőzös egész gabonarakományával elsülyedt. A gabo­®aszállitóhajót német tengeralattjáró torpedó­lövése érte. Az angol gőzös harminchárom fő­nyi legénységét Lowestoft kikötőjében szállí­tották partra. Rotterdam, június 24. Az angol admiralitás közli, hogy a Roxburgh n­ívű angol hadihajót e hónap 20-án az Északi­tengeren egy torpedólövés találta. A kár nem nagy, a hadihajó saját erejéből tovább hajózott. Ember­életben nem esett kár. Amsterdam, június 24. A Times tengerészeti munkatársa a követke­zőket írja Németország tengeralatti hajóharcáról: A német búvárha­jók június elseje óta legalább negyvenegy kis halászbárkát és sok kis jármű­vet pusztítottak el, ami hetenként átlag 20 hajó­nak felel meg, míg az április és május hónapi átlagszám nem haladta meg a kilencet. A német tengeralattiak az utolsó két hétben felülmúlták tehát eddigi tevékenységüket. A negyvenegy ha­lászhajón kívül sok más hajót is veszítettek a szö­vetségesek a német búvárhajók vakmerő fellé­pése folytán. Június 1-től 15 angol, 3 francia, 2 orosz és egy belga hajót torpedóztak meg, leg­alább tizenegy semleges állambeli hajót pusztí­tottak el, még­pedig­ 6 norvég, 3 dán és két svéd hajót. A hónap kezdete óta tehát 73 hajót sü­lyesztettek el a német tengeralattjárók. Ámbár kisebb hajókról van szó, — írja a Times mun­katársa, — nem szabad lekicsinyelni a német tengeralattjáró hajók akciójának jelentőségét. Nem szabad azonban gondolni, — jegyzi meg a cikkíró, — hogy Anglia nem tette volna meg a szükséges óvóintézkedéseket kereskedelmi flottá­jának biztosítására. Annak oka, hogy június hó­napban az elpusztult hajók száma növekedett, a német tengeralattjáró hajók nagyobb tevékeny­ségében keresendő. London, június 24. (Reuters) A Roxburgh páncélos cirkálót e hónap 20-ikán az Északi-tengeren torpedó­lövés érte, mely azonban a hajóban nem tett nagyobb kárt, annyira, hogy a hajó a maga lerejéből folytathatta útját. Semleges államok Bryan utódja Washington, június 24. Wilson elnök Lars-­ Bryan utódjául ál­lamtitkárrá nevezte ki. A spanyol kormányválság Páris, júnus 24. A Temps jelenti Madridból. Dato minisz­terelnök közölte a királylyal, hogy a 750 millió pezetás kölcsönre csak 80 milliót jegyeztek. A kudarc a kormányt igen kritikus helyzetbe hozta, mert a tervezett katonai újjászervezést lehetetlenné tette, valamint szükségessé tette különböző szerződések felmondását, ami na­gyon árt a nemzeti hitelnek. » Madrid, június 24. A király Dato miniszterelnökhöz táviratot in­tézett, melyben sajnálatát fejezi ki, hogy a spanyol tőke a kormány várakozásait nem váltotta be. A kormánynak azonban még­sem szabad, hogy magát hazafias kötelességei alól kivonja. A király­zatot tanácskozásra várja. Általános a meggyőződés, hogy az egész kormány hivatalban marad. Ennek legbiztosabb jeléül a király fenn közölt táviratát tartják. A Junius 30-án lejáró előfi­zetéseket kérjük sürgősen meg­újítani, hogy a kiadóhivatal szét­küldési munkájában ne legyen fennakadás. PESTI NAPLÓ 1915. junius 25. 1) A béke kérdése a porosz képviselő** házban Berlin, június 24. A képviselőház ma folytatta a háborús gazdasági intézkedések tágyalását. Delbrück, az államminisztérium alelnöke hangsúlyozta Németország eddigi gazdasági sikereit, amely lehetővé teszi a német népnek, hogy kitartson a végső győzelemig. (Élénk tetszés.) Wimmer képviselő (haladó párti) hangsúlyozza, hogy el vannak szánva kitar­tani, bármi történjék is. Braun képviselő (szo­ciáldemokrata) felszólította a kormányt, ne mulasszon el egyetlen alkalmat sem, hogy mi­előbb békét köthessen. Hódító politika csak meghosszabbítaná ezt az áldatlan háborút. A német nép nem akar hódítani, békét akar. Delbrück alelnök kijelentette, hogy a kor­mány olcsó népélelmezésre törekszik, gondos­kodnia kell azonban arról is, hogy a mezőgaz­dasági tevékenységet fentartsa­ .A háborúban csak az a gondolat lehet irányadó, hogy a há­borút úgy fejezzük be, hogy nem szabad még egyszer háborút viselnünk. (Nagyon helyes.) Ezt a célt a szociáldemokratáknak is szem előtt kell tartaniok, ha érzékkel bírnak a haza valódi érdekei iránt. (Tartós tetszés a polgári pártoknál, lárma a szociáldemokratáknál.) A szocialisták folytonos közbeszólásai mellett a polgári pártok szónokai sajnálkozásuknak adnak kifejezést, hogy a szociáldemokraták diszharmóniát akarnak kelteni és kijelentették, hogy ki kell tartani olyan győzelemig, mely a tartós békét biztosítja. Az ülés végén az elnök kijelentette, hogy a déli harctér eseményei igazolják azt a nyugal­mat, amivel az olasz hadüzenetet fogadták. Ma még kevesebb okunk van a végleges győ­zelemben kételkedni, mint bármikor lehetett. Az orosz kolosszus, melyről Anglia azt hitte,, hogy csak a kocsija elé kell fogni, hogy a győ­zelem biztos legyen, ma főerejében megtört. A súlyos vereségek, melyeket az oroszok Galíciá­ban szenvedtek és amelyek Lemberg vissza­vételére vezettek, nemsokára egész Galíciát fel­szabadítják az orosz uralom alól és mi teljes szívvel örvendünk szövetségeseink győzelmé­nek. Belátható időn belül az orosz hadsereg nem lesz képes erélyes offenzívára. A nyugati fronton meghiúsult a harmadik ellenséges offenzíva, derék csapataink gránitfalán. Az Angliával való tengeri háborút mai formájá­ban nem akartuk, de miután Anglia reánk kényszerítette, könyörtelenül folytatni kell, amíg Anglia a hadviselést velünk szemben és a velünk barátságos viszonyban élő igazi sem­leges államokkal szemben meg nem változ­tatja. Az elnök így fejezte be beszédét: A hadi­anyag gyártási iparunk fölényét bizonyí­totta be. Amit az elmúlt hónapokban katonai, gazdasági és pénzügyi teljesítményekben lát­tunk, oly erős bizonyítéka annak, hogy győzel­mesen fogjuk végigküzdeni ezt a háborút, hogy senkinek sincs joga abban kételkedni. Isten továbbra is győzelmet fog adni fegyve­reinknek, a népnek erőt, kitartást. (Élénk tetszés.) Az elnök a haza, a hadsereg és a legfelsőbb hadúr éltetésével fejezte be szavait, amit a polgári pártok lelkesen viszonoztak. Az országgyűlés mindkét házának ezután következő együttes ülésén, amelyen az urak­házának elnöke elnökölt, Delbrück felolvasta a király kéziratát, amely az országgyűlés idő­szakát bezárja, mire az elnök az ü­lést e sza­vakkal zárta be: Vilmos császár, kinek veze- M „sacro egoismo" — Románia ellen Gróf Andrássy Gyula leleplezése Olaszor­szág titkos machinációiról — Románia ellen, megérdemli, hogy magasan kiemelkedjék a napi politikai szenzációk fölé s teljes mezte­­­lenségében mutassa be a „sacro egoismo"-po­litikát. A Salandra-Sonnino-kormány itt kéz­zelfoghatóig elárulta az új „latin testvért", mielőtt még egyáltalán — szövetségese lett volna! Nem is kérdjük: okult-e Románia a mi keserű tanulságunkon, hogy egy Olaszország emberöltőn át volt szövetségesei ellen minden­féle titkos megállapodásokat kötött és végül nemcsak megszegte az olasz király által aláírt és az olasz parlament részéről elfogadott s olasz államférfiak által többször személyesen felújí­tani kért szövetségi szerződést és macchiavel­lista ürügyekkel egyoldalúan széttépte, hanem most már egyszerűen Románia morális néző­pontja érdekel bennünket: erkölcsileg meny­nyire értékelik Andrássy Gyula leleplezése után az olasz politika magatartását maguk a­ románok? Figyeljük csak jól meg, miként ajánl­koztak magyar pártpolitikusoknak az olasz kormányférfiak gróf Andrássy szavai szerint: „ . . . mi magyarok a szövetségeseinket hagyjuk el, vagy gyakoroljunk reá nyomást a béke irányában, amely esetben Olaszor­­­szág visszautasítaná Románia ajánlkozá­sait... Ez a megoldás felelne meg szerintük leginkább az olasz érdekeknek . . . egy ön­álló és erős magyar királyságot szívesebben látnának, mint Románia megerősödését." Tehát az olasz politikusok szerint Romá­nia lett volna, mely az Olaszországhoz való politikai közeledést kereste. A tények, úgy lát­szik, egészen mások. Báró Fasciotti, bukaresti olasz követ s a román királyi dinasztia vak­merő és durva sértegetője, Poklevski-Kozied­ orosz követ és Ionescuék kísérleteztek az egész korrupt aknamunkával. Felelőtlen román po­litikusokat és orosz ügynököket utaztattak ezek Rómába, míg a román hivaalos lapok, mint a Viiitorul. Iidépendance Roumaine stb. nyíltan megírták és ismételték többször, hogy ezek az utazgató politikusok teljesen távol ál­lanak a kormányköröktől és teljesen felelőtlen emberek, az olasz politikusok mindazonáltal az olasz hízelgés minden fogásával igyekeztek­­megszerezni Romániát. Az olasz Rivista Lette­raria a háborút megelőzőleg e lap szenátor­szerkesztője megírta, hogy ők csak ,politikus nép", az olaszság nagy katonai eredményekre alig számít, de a románok, háború esetén, amint megmentették egyszer a cárizmust, meg­mentik­­ Olaszországot. Vagyis Románia ál­dozza fel magát Olaszországért. A Steagul román lap gyakran kifejezte boszúságát, hogy a Rómába utazgató ügynökök kompromittálják Románia semlegességét, de kénytelen volt bevallani, hogy ez egyénileg ér­dekelt utazások ellen mit sem lehet tenni. Son­nino olasz külügyminiszter azonban felfogta ez orosz ügynökök munkájának jelentőségét s az entente részéről állandóan milliókkal meg­vesztegetett lapjában sokat íratott a latin test­vériségről — mig ő angol volt s azelőtt soha tudomást nem vett Románia létezéséről. Nagy­hangú interjúkat íratott két felelőtlen poli­tikussal kapcsolatban s hogy a román sajtó mennyire értékelte ezeket, bizonyítja az, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velük. Az olasz politikusok kétszínűségét legjob­ban bizonyítja ez az eset: Fasciotti-Poklevski-Ionescuék egy női ügy­nököt is küldtek Rómába, aki ott román író­nőnek mondta magát, név szerint Baccaloglu Helént. Ez a hölgy e sorok írójával ugyanegy hotelben lakott. Baccaloglu Helénnek igen jól jövedelmezhetett a mestersége, mert az előkelő hotelbeli lakásán kivül estély­eket is adott, tése alatt dicső seregeink győzelemről-győze­lemre haladtak és Isten segítségével a dicső békét is ki fogjuk küzdeni, éljen! éljen! éljen! A jelenvoltak lelkesen viszonozták a há­romszoros „éljen"-kiáltást. 'VSAAWVVVWAA^WWVVVW^W^VVVVV

Next