Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)
1915-06-25 / 175. szám
slínkfére . Elsülyesztett angol gőzös arrít, Rotterdam, júmius 24. Június 24-iki kelettel érkezik Londonból a jjelentés, hogy Pembrokeshire partvidékén aBelgrave angol gőzöst torpedólövés érte. A hajót Broad Haven-ba vonszolták. A hajó legény, vége eltűnt. Pakefield közelében a Prenisiana gőzös egész gabonarakományával elsülyedt. A gabo®aszállitóhajót német tengeralattjáró torpedólövése érte. Az angol gőzös harminchárom főnyi legénységét Lowestoft kikötőjében szállították partra. Rotterdam, június 24. Az angol admiralitás közli, hogy a Roxburgh nívű angol hadihajót e hónap 20-án az Északitengeren egy torpedólövés találta. A kár nem nagy, a hadihajó saját erejéből tovább hajózott. Emberéletben nem esett kár. Amsterdam, június 24. A Times tengerészeti munkatársa a következőket írja Németország tengeralatti hajóharcáról: A német búvárhajók június elseje óta legalább negyvenegy kis halászbárkát és sok kis járművet pusztítottak el, ami hetenként átlag 20 hajónak felel meg, míg az április és május hónapi átlagszám nem haladta meg a kilencet. A német tengeralattiak az utolsó két hétben felülmúlták tehát eddigi tevékenységüket. A negyvenegy halászhajón kívül sok más hajót is veszítettek a szövetségesek a német búvárhajók vakmerő fellépése folytán. Június 1-től 15 angol, 3 francia, 2 orosz és egy belga hajót torpedóztak meg, legalább tizenegy semleges állambeli hajót pusztítottak el, mégpedig 6 norvég, 3 dán és két svéd hajót. A hónap kezdete óta tehát 73 hajót sülyesztettek el a német tengeralattjárók. Ámbár kisebb hajókról van szó, — írja a Times munkatársa, — nem szabad lekicsinyelni a német tengeralattjáró hajók akciójának jelentőségét. Nem szabad azonban gondolni, — jegyzi meg a cikkíró, — hogy Anglia nem tette volna meg a szükséges óvóintézkedéseket kereskedelmi flottájának biztosítására. Annak oka, hogy június hónapban az elpusztult hajók száma növekedett, a német tengeralattjáró hajók nagyobb tevékenységében keresendő. London, június 24. (Reuters) A Roxburgh páncélos cirkálót e hónap 20-ikán az Északi-tengeren torpedólövés érte, mely azonban a hajóban nem tett nagyobb kárt, annyira, hogy a hajó a maga lerejéből folytathatta útját. Semleges államok Bryan utódja Washington, június 24. Wilson elnök Lars- Bryan utódjául államtitkárrá nevezte ki. A spanyol kormányválság Páris, júnus 24. A Temps jelenti Madridból. Dato miniszterelnök közölte a királylyal, hogy a 750 millió pezetás kölcsönre csak 80 milliót jegyeztek. A kudarc a kormányt igen kritikus helyzetbe hozta, mert a tervezett katonai újjászervezést lehetetlenné tette, valamint szükségessé tette különböző szerződések felmondását, ami nagyon árt a nemzeti hitelnek. » Madrid, június 24. A király Dato miniszterelnökhöz táviratot intézett, melyben sajnálatát fejezi ki, hogy a spanyol tőke a kormány várakozásait nem váltotta be. A kormánynak azonban mégsem szabad, hogy magát hazafias kötelességei alól kivonja. A királyzatot tanácskozásra várja. Általános a meggyőződés, hogy az egész kormány hivatalban marad. Ennek legbiztosabb jeléül a király fenn közölt táviratát tartják. A Junius 30-án lejáró előfizetéseket kérjük sürgősen megújítani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában ne legyen fennakadás. PESTI NAPLÓ 1915. junius 25. 1) A béke kérdése a porosz képviselő** házban Berlin, június 24. A képviselőház ma folytatta a háborús gazdasági intézkedések tágyalását. Delbrück, az államminisztérium alelnöke hangsúlyozta Németország eddigi gazdasági sikereit, amely lehetővé teszi a német népnek, hogy kitartson a végső győzelemig. (Élénk tetszés.) Wimmer képviselő (haladó párti) hangsúlyozza, hogy el vannak szánva kitartani, bármi történjék is. Braun képviselő (szociáldemokrata) felszólította a kormányt, ne mulasszon el egyetlen alkalmat sem, hogy mielőbb békét köthessen. Hódító politika csak meghosszabbítaná ezt az áldatlan háborút. A német nép nem akar hódítani, békét akar. Delbrück alelnök kijelentette, hogy a kormány olcsó népélelmezésre törekszik, gondoskodnia kell azonban arról is, hogy a mezőgazdasági tevékenységet fentartsa .A háborúban csak az a gondolat lehet irányadó, hogy a háborút úgy fejezzük be, hogy nem szabad még egyszer háborút viselnünk. (Nagyon helyes.) Ezt a célt a szociáldemokratáknak is szem előtt kell tartaniok, ha érzékkel bírnak a haza valódi érdekei iránt. (Tartós tetszés a polgári pártoknál, lárma a szociáldemokratáknál.) A szocialisták folytonos közbeszólásai mellett a polgári pártok szónokai sajnálkozásuknak adnak kifejezést, hogy a szociáldemokraták diszharmóniát akarnak kelteni és kijelentették, hogy ki kell tartani olyan győzelemig, mely a tartós békét biztosítja. Az ülés végén az elnök kijelentette, hogy a déli harctér eseményei igazolják azt a nyugalmat, amivel az olasz hadüzenetet fogadták. Ma még kevesebb okunk van a végleges győzelemben kételkedni, mint bármikor lehetett. Az orosz kolosszus, melyről Anglia azt hitte,, hogy csak a kocsija elé kell fogni, hogy a győzelem biztos legyen, ma főerejében megtört. A súlyos vereségek, melyeket az oroszok Galíciában szenvedtek és amelyek Lemberg visszavételére vezettek, nemsokára egész Galíciát felszabadítják az orosz uralom alól és mi teljes szívvel örvendünk szövetségeseink győzelmének. Belátható időn belül az orosz hadsereg nem lesz képes erélyes offenzívára. A nyugati fronton meghiúsult a harmadik ellenséges offenzíva, derék csapataink gránitfalán. Az Angliával való tengeri háborút mai formájában nem akartuk, de miután Anglia reánk kényszerítette, könyörtelenül folytatni kell, amíg Anglia a hadviselést velünk szemben és a velünk barátságos viszonyban élő igazi semleges államokkal szemben meg nem változtatja. Az elnök így fejezte be beszédét: A hadianyag gyártási iparunk fölényét bizonyította be. Amit az elmúlt hónapokban katonai, gazdasági és pénzügyi teljesítményekben láttunk, oly erős bizonyítéka annak, hogy győzelmesen fogjuk végigküzdeni ezt a háborút, hogy senkinek sincs joga abban kételkedni. Isten továbbra is győzelmet fog adni fegyvereinknek, a népnek erőt, kitartást. (Élénk tetszés.) Az elnök a haza, a hadsereg és a legfelsőbb hadúr éltetésével fejezte be szavait, amit a polgári pártok lelkesen viszonoztak. Az országgyűlés mindkét házának ezután következő együttes ülésén, amelyen az urakházának elnöke elnökölt, Delbrück felolvasta a király kéziratát, amely az országgyűlés időszakát bezárja, mire az elnök az ülést e szavakkal zárta be: Vilmos császár, kinek veze- M „sacro egoismo" — Románia ellen Gróf Andrássy Gyula leleplezése Olaszország titkos machinációiról — Románia ellen, megérdemli, hogy magasan kiemelkedjék a napi politikai szenzációk fölé s teljes meztelenségében mutassa be a „sacro egoismo"-politikát. A Salandra-Sonnino-kormány itt kézzelfoghatóig elárulta az új „latin testvért", mielőtt még egyáltalán — szövetségese lett volna! Nem is kérdjük: okult-e Románia a mi keserű tanulságunkon, hogy egy Olaszország emberöltőn át volt szövetségesei ellen mindenféle titkos megállapodásokat kötött és végül nemcsak megszegte az olasz király által aláírt és az olasz parlament részéről elfogadott s olasz államférfiak által többször személyesen felújítani kért szövetségi szerződést és macchiavellista ürügyekkel egyoldalúan széttépte, hanem most már egyszerűen Románia morális nézőpontja érdekel bennünket: erkölcsileg menynyire értékelik Andrássy Gyula leleplezése után az olasz politika magatartását maguk a románok? Figyeljük csak jól meg, miként ajánlkoztak magyar pártpolitikusoknak az olasz kormányférfiak gróf Andrássy szavai szerint: „ . . . mi magyarok a szövetségeseinket hagyjuk el, vagy gyakoroljunk reá nyomást a béke irányában, amely esetben Olaszország visszautasítaná Románia ajánlkozásait... Ez a megoldás felelne meg szerintük leginkább az olasz érdekeknek . . . egy önálló és erős magyar királyságot szívesebben látnának, mint Románia megerősödését." Tehát az olasz politikusok szerint Románia lett volna, mely az Olaszországhoz való politikai közeledést kereste. A tények, úgy látszik, egészen mások. Báró Fasciotti, bukaresti olasz követ s a román királyi dinasztia vakmerő és durva sértegetője, Poklevski-Kozied orosz követ és Ionescuék kísérleteztek az egész korrupt aknamunkával. Felelőtlen román politikusokat és orosz ügynököket utaztattak ezek Rómába, míg a román hivaalos lapok, mint a Viiitorul. Iidépendance Roumaine stb. nyíltan megírták és ismételték többször, hogy ezek az utazgató politikusok teljesen távol állanak a kormányköröktől és teljesen felelőtlen emberek, az olasz politikusok mindazonáltal az olasz hízelgés minden fogásával igyekeztekmegszerezni Romániát. Az olasz Rivista Letteraria a háborút megelőzőleg e lap szenátorszerkesztője megírta, hogy ők csak ,politikus nép", az olaszság nagy katonai eredményekre alig számít, de a románok, háború esetén, amint megmentették egyszer a cárizmust, megmentik Olaszországot. Vagyis Románia áldozza fel magát Olaszországért. A Steagul román lap gyakran kifejezte boszúságát, hogy a Rómába utazgató ügynökök kompromittálják Románia semlegességét, de kénytelen volt bevallani, hogy ez egyénileg érdekelt utazások ellen mit sem lehet tenni. Sonnino olasz külügyminiszter azonban felfogta ez orosz ügynökök munkájának jelentőségét s az entente részéről állandóan milliókkal megvesztegetett lapjában sokat íratott a latin testvériségről — mig ő angol volt s azelőtt soha tudomást nem vett Románia létezéséről. Nagyhangú interjúkat íratott két felelőtlen politikussal kapcsolatban s hogy a román sajtó mennyire értékelte ezeket, bizonyítja az, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velük. Az olasz politikusok kétszínűségét legjobban bizonyítja ez az eset: Fasciotti-Poklevski-Ionescuék egy női ügynököt is küldtek Rómába, aki ott román írónőnek mondta magát, név szerint Baccaloglu Helént. Ez a hölgy e sorok írójával ugyanegy hotelben lakott. Baccaloglu Helénnek igen jól jövedelmezhetett a mestersége, mert az előkelő hotelbeli lakásán kivül estélyeket is adott, tése alatt dicső seregeink győzelemről-győzelemre haladtak és Isten segítségével a dicső békét is ki fogjuk küzdeni, éljen! éljen! éljen! A jelenvoltak lelkesen viszonozták a háromszoros „éljen"-kiáltást. 'VSAAWVVVWAA^WWVVVW^W^VVVVV