Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)

1915-08-20 / 231. szám

r Haslárnap — Tábori telefon az Alpesek fsík­ján. Egy magyar katona, aki a távbesz­osztóhoz van beosztva, a következő harctéri levelet irja nekünk: Magas hegycsúcson van a lakásunk. Fölöttünk a kék ég, köröskörül a fenséges alpesi táj. Ezen az elhagyott vidé­ken fekszik a mi megfigyelő állomásunk. Hajlékunkat a természet alkotta, mi csak tökéletesítjük a természet munkáját, kényel­mesebbé tesszük a lakásunkat. Megfigyelő állomásunk a legfontosabb az egész operációs területen. A telefonvezeték kiépítése sok ne­hézséget okozott, vízeséseket, hegyszakadé­kokat kellett tekintetbe venni. Különösen egy biztos földalatti vezetéknek az építése járt sok bajjal. De minden kitűnően sikerült és tökéletesen működik. Kétszer hetenkint hoz­nak számunkra élelmiszereket a legközelebbi állomásról. A spirituszégén való főzésben K. barátunk»jeleskedik, de friss ételeket rit­kán eszünk,­­mert a hús mostanában gyorsan romlik és nehezen szerezhető. Főtáplálékunk a konzerv és a sajt; ehhez járul a tiszta, fűszeres levegő és friss forrásvíz. Van azon­kívül kitűnő tiroli borunk egy borkereskedő szívességéből. Az elemózsiát egy szikla­barlangban őrizzük. Nappal meglehetős hőség uralkodik, éjjel viszont hűvös a levegő és kitűnő hasznát vesszük a magunkkal hozott kabátoknak és takaróknak. A hajnal és az alkonyat gyönyörű itt. Társaságunk természe­tesen nincsen, de azért néha jól mulatunk. A szolgálat szép és kellemes; legnagyobb örö­münk az, ha az ellenségnek valamelyes gyengeségét tudjuk jelenteni a parancsnok­ságnak. Tegnap is hosszú ideig figyeltünk meg egy ellenséges őrjáratot, amely csaknem járhatatlan ösvényeken igyekezett a mi állá­saink felé, valószínűleg azért, hogy tüzérsé­günk állásait kikémlelje. De még mielőtt cél­jukat elérhették volna, tiroli népfölkelő vadá­szok — csupa kitűnő hegymászó — elfogták őket. Éberségünk folytán egy olasz kémet is sikerült ártalmatlanná tennünk. Napok óta tartózkodott a közelünkben lévő búvóhelye­ken, mig végre a villamoslámpája elárulta és körülfogták őt. — Virágos a német katonák sírja. A rákos­keresztúri temetőben egyre szaporodnak a sírok. Magyar, német, osztrák fogoly katonák alusszák itt örök álmukat s rokonaik legnagyobbrészt nem jöhetnek el, hogy sírjaikat gondozzák. Kint járt a minap a temetőben egy porosz fakereskedelmi vállalat igazgatója. Kereste honfitársai sírját s rendre följegyezte a halottak neveit és sírjaik szá­mát. Azután bement Nyiri Zsigmondhoz, a bal­parti temetők igazgatójához, letett az asztalára elő­legül háromszáz koronát s megkérte, hogy vala­mennyi német katona­ sirját hantolják föl, gye­pezzék be és ültessenek rájuk virágot. Azóta más­félszáz német katona sirján virágok virítanak a hősök temetőjében. — Érdemkereszt életmentésért. A király Kovács József budapesti rendőrnek több emberéletnek saját élete, veszélyeztetésével ,véghezvitt megmentéséért elisme­résein az e­züst érdemkeresztet adományozta. — Elpusztult francia léghajó. A vesztfáliai Laspie-ből jelentik. A városhoz közel egy fára akadva, egy léghajó roncsaira bukkantak. Meg­állapították, hogy francia kötött léghajó roncsai ezek. Valószínű, hogy a ballont eltépte köteléről a vihar. A léghajó utasainak sorsáról nincsen hír. — A 43—50 éves népfölkelésre köte­lezettek szemléje. A székesfőváros tanácsa a budapesti honvéd kiegészítő parancsnokkal egyetemben a következőkben állapította meg a Budapesten tartózkodó népfölkelők szem­léjét: Az I. kerületben lakó népfölkelésre kötelezettek szeptember 22-től október 7-ig a központi városházán működő I. számú szemlebizottságnál, a II. kerületben lakók szeptember 7-ikétől 21-ikéig ugyancsak a köz­ponti városházán működő I. számú szemlebizottságnál, a III. kerületbeliek augusztus 23-ától szeptember 2-áig a Mária Terézia-laktanya sorozó helyiségében működő II-ik számú szemlebizottságnál, a­­V. kerületbeliek augusztus 23—27-ig a Saskör téli kertjében működő II. számú szemlebizottságnál, az V. kerületbeliek szeptem­ber 17-étől október 5-ig a Lipótvárosi Polgári Kör he­lyiségében a IV. számú szemlebizottságnál, a VI. kerü­letbeliek augusztus 28-ától október 7-éig a Demokrata Körben a II. számú szemlebizottságnál; a VII. kerület­beliek augusztus 23-ától október 7-éig a Royal-szálló pavillonjában az Erzsébetvárosi Kör helyiségében mű­ködő V. számú bizottságnál; a VIII. kerületbeliek szep­tember 3-ától október 7-éig a Mária Terézia-laktanya sorozóhelyiségében a II. számú bizottságnál; a IX. ke­rületbeliek augusztus 23-ától szeptember 16-áig a Fe­rencvárosi Függetlenségi Kör helyiségében a IV. számú bizottságnál; a X. kerületbeliek pedig augusztus 23-ától szeptember 6-áig a Központi városházán levő sorozó­helyiségben az I. számú szemlebizottságnál kötelesek je­lentkezni. — Német dicséret a magyar honvédekről. A harci bátorságnak, a halált megvető elszántság­nak adták gyönyörű példáját azok a honvédek, a­kik a németek seregében küzdvén, Gnita-Lipán ez év év június 30-án kiküzdötték az átkelést, Fleisch­mann vezérőrnagy emléklappal örökítette meg ezt a jelentőségteljes harcot, szép kivitelű, díszes lap­pal, amelylyel minden alatta harcoló magyar hon­védet megajándékozott. Az elismerő iratnak ez a szövege: • Emléklap. Kíméletlen előretörésben, halált megvető küzdelemben, hősi tusában, nem törődve a véres áldo­zatokkal, a Fifíl őrnagy parancsnoksága és dicsteljes vezetése alá rendelt kombinált honvédcsapatok 1915 június 30-án a ttán mellett vívott csatában az ellen­séget a hidakról lesöpörtél­ és ez által a Gnita-Lipán való átkelést kierőszakolták. Dicsőséglap az ezred szű­kebb történelmére, a hadosztály és Magyarország hős fiaira való megemlékezésül — A bevehetetlen Dardanellák. Érdekesen írja le egy angol újságíró azokat a nehézségeket, amelyekkel a szövetségeseknek a bevehetetlen Dar­danelláknál kell megküzdeniök. — A Gallipoli félsziget homokos nyelvét, ahová két napja érkeztem meg, — írja — szo­morúan fogjuk emlegetni mi angolok, mert az elsőnek partraszállt lancashirei angol ezredet tel­jesen megsemmisítette itt a heves török tüzelés. Most már járhatóak itt az utak s állandóan ér­keznek a hadikészletek , a parti szirtekbe is bar­langokat ástak fedezékül. De még most is na­gyon nehéz itt a partraszállás, mert az ázsiai partról időről-időre nehéz ágyukból lövik a part mentén elhúzódó utat s amikor ideérkeztünk, az egyik emberünket megölték a lövedékek, többet pedig megsebesítettek közülök. Sokan azt hi­szik, hogy az ágyukat vasúton szállítják ide és oda a törökök a szükséghez képest. Sokkal hihe­tőbb azonban, hogy az ágyuk Erenköiben, fél­úton Kum Kale és Csanak közt vannak elrejt­ve. Mikor partraszállottunk, egy gőzös fedélzetén már várakozott egy szállítmány sebesült a kór­házhajóra. A sziklás parton épp akkor takarítot­ták el a halottakat, mert két nappal azelőtt na­gyon heves harcok voltak azon a vidéken. Kü­lönös érzés lepi meg az embert, amikor a harc­nak ezt a színterét nézi. Nem lehet szavakkal le­írni ezt a látványt. Hányszor vonultak el emlé­kezetemben az ősrégi városok, a történelmi ne­vezetességű helyek ! Ha keletre néz az ember, vagy északkeletre, akkor egészen jól láthatni a nagyszerűen kiépített modern erődítményeket. Hat mértföldnyi hosszú és három mértföldnyi széles országút van ott. A talaj tipikusan ke­leti, csupa fehér kavics, sok szikla és rengeteg sok nagy darab kő fedi. Békésebb időben ku­korica is nőtt itt; most a szőlő, a hegyi fenyő, a hegyi tölgy és az olajbogyó maradt csak meg. De erdőt semerre se látni. A jelen évtizedben három hegyipatak medre kanyarog itt, de mind kiszáradt. Ha nem esik az eső vagy a hó, lövész­ároknak lehet használni. Errefelé azonban na­gyon korán, már novemberben dúlnak a hóviha­rok. A kap-hellei magaslat mögött lapos a terü­let, de a xerosi öböl mellett magas dombok hú­zódnak el egészen Achi Babáig. Az achi-babai hegycsúcs ránk nézve kedvezőtlen fekvésű. Az út a magaslat felé kétszáz méternyire fekszik a tenger színe fölött. Kitűnő védelmi pozíció ez a törökök részére. Csodálatos, hogyan védelmezik a törökök erődeiket. Hallottam otthon Angliá­ban, mikor sokan emlegették, hogy csapataink miért nem intéztek rögtön rohamot az első part­raszállás után az ellenséges állások ellen ? A ka­tonák azt beszélik, hogy a mi helyzetünk mindig a török tüzelés hevességétől függ. Az elülső ár­kokban szinte sose szünetel a feg£yej.tuz»„ — Az Ottokár hadiárvaház. A tegnapi napon megalakult az Ottokár-hadiárvaház bizottság. Az Ottokár-hadiárvaház bizottságot megalakul­ásában az a nagy hazafias kötelesség vezette, melyet a há­ború következtében elárvult gyermekekről való gondoskodás ró a társadalomra. Ennek kíván megfelelni, amikor elhatározta, hogy országos gyűjtés alapján hadiárva­házat létesít, melyet Szé­kesfehérvár nagynevű püspökéről Ottokár-árva­háznak nevez el. A bizott­ság elnökévé gróf Al­mássii Dénesné, társelnökévé gróf Mailéth G. Ká­roly erdélyi püspök kérettek fel. A bizottság tagjai gróf Almássy Dénes, gróf Apponyi Albert, Concha Győző, gróf Dessewffy Aurélné, Farkas Edith, gróf Károlyi Imréné, gróf Kegrevich Miklósné, őrgróf Pallavcini Edéné, gróf Széchenii Viktorné, Szögyény-Marich Julia, gróf Traullenberg Fri­gyesné. Wense Róza bárónő, gróf Ziehtl Aladár, gróf Zichii János. A bizottság ügyésze dr. Gerló­czii Endre (Budapest, IV., Ferenc József-rakpart 27.) és titkára Német­hy Ernő (Budapest, I., Had­nagy­ u. 6.). A bizottság elhatározta, horzv célját megvalósítandó, felhívással fordul az ország kö­zönségéhez, a sajtót pedig felkéri, hogy a felhí­vást átvegye, a nemes ügyet felkarolja s a gyűj­tést a lapokban megindítsa. A bizottság egyúttal köszönetét fejezi ki Rákosi Jenőnek a lelkes fel­hívás megírásáért, amelylvel a bizottság a közön­séghez fordul. Hasonlóképp köszönetét fejezi ki a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnek (IV., Egyetem­ u. 2.), mely az Ottokár-hadiárva­házra küldendő adományok elfogadására vállal­kozott. Rákosi Jenő felhívásából közöljük a kö­vetkezőket: Bizottságot alakítottunk abból a célból, hogy Prohászka Ottokár püspökünk nevére hadiárva­házat létesítsünk. Ez istenes és emberbaráti vállal­kozásunkhoz kérjük a jó emberek anyagi, erkölcsi, lelki és mindennemű segítségét. Prohászka püspök Magyarország erkölcsi újjászületésének aranyszájú apostola. Senkitől a jelen világháború szenvedései közt a vígasztalásnak, a hitnek és reménynek hat­hatósabb, lélekemelőbb szavait nem hallottuk. Midőn a Gondviselés a masa titokzatos útjait járva oly megpróbáltatást mért nemzetünkre, amelyivel jár, hogy az árváknak tömegei támadjanak és kiáltsanak a jó szívekhez segítségért, talán a ma­gasztosabb dolgokhoz tartozik és mentes minden földi hiúságtól, egy árvaház intézményének nagy gondolatát kapcsolni össze Ottokár püspök áldott nevével. Ami vigasztalást, lelki megújhodást és ke­resztény erkölcsöt az ő szavából mi élők nyer­tünk, azért a minden idők árváinak hálás imád­sága legyen az ő önzetlen s tiszta lelkének jutalma abban a házban, melyet létesíteni szövetkeztünk s melyet az ő nevével ékesítünk fel. Kérünk min­denkit, akit szavunk elér, támogasson bennünket lelkes munkánkban. — Kitüntetett villamos vasúti tisztviselők. Fe­renc Szalvátor főherceg a sebesült katonák szállítása körül szerzett érdemeikért Lukáts Dezsőt és Tóbiás Ká­rolyt, a Budapesti villamos városi vasút műszaki taná­csosait, valamint Recher Rezsőt, a Villamos városi vasút főfelügyelőjét, a Vöröskereszt hadiékitményes tiszteletjelvényének II. osztályával tüntette ki. WWWkWWVVVVWWWWWVWVWWW APOLLO 8MPHOJECTOGRAPH R.-T.BD VIII.. Népi minhás­tttés 1—3. Hétfőn, augusztus hó 23-án * Évadnyitó előadás , elsőrangú mozgó­, fényképműsorral! PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 22.; VfIL PALUGYAY ú J PEZSGŐ • • a 3 a KIVÁLÓ MINŐSÉGI­ HAZAI TERMÉK

Next