Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)
1915-08-20 / 231. szám
r Haslárnap — Tábori telefon az Alpesek fsíkján. Egy magyar katona, aki a távbeszosztóhoz van beosztva, a következő harctéri levelet irja nekünk: Magas hegycsúcson van a lakásunk. Fölöttünk a kék ég, köröskörül a fenséges alpesi táj. Ezen az elhagyott vidéken fekszik a mi megfigyelő állomásunk. Hajlékunkat a természet alkotta, mi csak tökéletesítjük a természet munkáját, kényelmesebbé tesszük a lakásunkat. Megfigyelő állomásunk a legfontosabb az egész operációs területen. A telefonvezeték kiépítése sok nehézséget okozott, vízeséseket, hegyszakadékokat kellett tekintetbe venni. Különösen egy biztos földalatti vezetéknek az építése járt sok bajjal. De minden kitűnően sikerült és tökéletesen működik. Kétszer hetenkint hoznak számunkra élelmiszereket a legközelebbi állomásról. A spirituszégén való főzésben K. barátunk»jeleskedik, de friss ételeket ritkán eszünk,mert a hús mostanában gyorsan romlik és nehezen szerezhető. Főtáplálékunk a konzerv és a sajt; ehhez járul a tiszta, fűszeres levegő és friss forrásvíz. Van azonkívül kitűnő tiroli borunk egy borkereskedő szívességéből. Az elemózsiát egy sziklabarlangban őrizzük. Nappal meglehetős hőség uralkodik, éjjel viszont hűvös a levegő és kitűnő hasznát vesszük a magunkkal hozott kabátoknak és takaróknak. A hajnal és az alkonyat gyönyörű itt. Társaságunk természetesen nincsen, de azért néha jól mulatunk. A szolgálat szép és kellemes; legnagyobb örömünk az, ha az ellenségnek valamelyes gyengeségét tudjuk jelenteni a parancsnokságnak. Tegnap is hosszú ideig figyeltünk meg egy ellenséges őrjáratot, amely csaknem járhatatlan ösvényeken igyekezett a mi állásaink felé, valószínűleg azért, hogy tüzérségünk állásait kikémlelje. De még mielőtt céljukat elérhették volna, tiroli népfölkelő vadászok — csupa kitűnő hegymászó — elfogták őket. Éberségünk folytán egy olasz kémet is sikerült ártalmatlanná tennünk. Napok óta tartózkodott a közelünkben lévő búvóhelyeken, mig végre a villamoslámpája elárulta és körülfogták őt. — Virágos a német katonák sírja. A rákoskeresztúri temetőben egyre szaporodnak a sírok. Magyar, német, osztrák fogoly katonák alusszák itt örök álmukat s rokonaik legnagyobbrészt nem jöhetnek el, hogy sírjaikat gondozzák. Kint járt a minap a temetőben egy porosz fakereskedelmi vállalat igazgatója. Kereste honfitársai sírját s rendre följegyezte a halottak neveit és sírjaik számát. Azután bement Nyiri Zsigmondhoz, a balparti temetők igazgatójához, letett az asztalára előlegül háromszáz koronát s megkérte, hogy valamennyi német katona sirját hantolják föl, gyepezzék be és ültessenek rájuk virágot. Azóta másfélszáz német katona sirján virágok virítanak a hősök temetőjében. — Érdemkereszt életmentésért. A király Kovács József budapesti rendőrnek több emberéletnek saját élete, veszélyeztetésével ,véghezvitt megmentéséért elismerésein az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Elpusztult francia léghajó. A vesztfáliai Laspie-ből jelentik. A városhoz közel egy fára akadva, egy léghajó roncsaira bukkantak. Megállapították, hogy francia kötött léghajó roncsai ezek. Valószínű, hogy a ballont eltépte köteléről a vihar. A léghajó utasainak sorsáról nincsen hír. — A 43—50 éves népfölkelésre kötelezettek szemléje. A székesfőváros tanácsa a budapesti honvéd kiegészítő parancsnokkal egyetemben a következőkben állapította meg a Budapesten tartózkodó népfölkelők szemléjét: Az I. kerületben lakó népfölkelésre kötelezettek szeptember 22-től október 7-ig a központi városházán működő I. számú szemlebizottságnál, a II. kerületben lakók szeptember 7-ikétől 21-ikéig ugyancsak a központi városházán működő I. számú szemlebizottságnál, a III. kerületbeliek augusztus 23-ától szeptember 2-áig a Mária Terézia-laktanya sorozó helyiségében működő II-ik számú szemlebizottságnál, aV. kerületbeliek augusztus 23—27-ig a Saskör téli kertjében működő II. számú szemlebizottságnál, az V. kerületbeliek szeptember 17-étől október 5-ig a Lipótvárosi Polgári Kör helyiségében a IV. számú szemlebizottságnál, a VI. kerületbeliek augusztus 28-ától október 7-éig a Demokrata Körben a II. számú szemlebizottságnál; a VII. kerületbeliek augusztus 23-ától október 7-éig a Royal-szálló pavillonjában az Erzsébetvárosi Kör helyiségében működő V. számú bizottságnál; a VIII. kerületbeliek szeptember 3-ától október 7-éig a Mária Terézia-laktanya sorozóhelyiségében a II. számú bizottságnál; a IX. kerületbeliek augusztus 23-ától szeptember 16-áig a Ferencvárosi Függetlenségi Kör helyiségében a IV. számú bizottságnál; a X. kerületbeliek pedig augusztus 23-ától szeptember 6-áig a Központi városházán levő sorozóhelyiségben az I. számú szemlebizottságnál kötelesek jelentkezni. — Német dicséret a magyar honvédekről. A harci bátorságnak, a halált megvető elszántságnak adták gyönyörű példáját azok a honvédek, akik a németek seregében küzdvén, Gnita-Lipán ez év év június 30-án kiküzdötték az átkelést, Fleischmann vezérőrnagy emléklappal örökítette meg ezt a jelentőségteljes harcot, szép kivitelű, díszes lappal, amelylyel minden alatta harcoló magyar honvédet megajándékozott. Az elismerő iratnak ez a szövege: • Emléklap. Kíméletlen előretörésben, halált megvető küzdelemben, hősi tusában, nem törődve a véres áldozatokkal, a Fifíl őrnagy parancsnoksága és dicsteljes vezetése alá rendelt kombinált honvédcsapatok 1915 június 30-án a ttán mellett vívott csatában az ellenséget a hidakról lesöpörtél és ez által a Gnita-Lipán való átkelést kierőszakolták. Dicsőséglap az ezred szűkebb történelmére, a hadosztály és Magyarország hős fiaira való megemlékezésül — A bevehetetlen Dardanellák. Érdekesen írja le egy angol újságíró azokat a nehézségeket, amelyekkel a szövetségeseknek a bevehetetlen Dardanelláknál kell megküzdeniök. — A Gallipoli félsziget homokos nyelvét, ahová két napja érkeztem meg, — írja — szomorúan fogjuk emlegetni mi angolok, mert az elsőnek partraszállt lancashirei angol ezredet teljesen megsemmisítette itt a heves török tüzelés. Most már járhatóak itt az utak s állandóan érkeznek a hadikészletek , a parti szirtekbe is barlangokat ástak fedezékül. De még most is nagyon nehéz itt a partraszállás, mert az ázsiai partról időről-időre nehéz ágyukból lövik a part mentén elhúzódó utat s amikor ideérkeztünk, az egyik emberünket megölték a lövedékek, többet pedig megsebesítettek közülök. Sokan azt hiszik, hogy az ágyukat vasúton szállítják ide és oda a törökök a szükséghez képest. Sokkal hihetőbb azonban, hogy az ágyuk Erenköiben, félúton Kum Kale és Csanak közt vannak elrejtve. Mikor partraszállottunk, egy gőzös fedélzetén már várakozott egy szállítmány sebesült a kórházhajóra. A sziklás parton épp akkor takarították el a halottakat, mert két nappal azelőtt nagyon heves harcok voltak azon a vidéken. Különös érzés lepi meg az embert, amikor a harcnak ezt a színterét nézi. Nem lehet szavakkal leírni ezt a látványt. Hányszor vonultak el emlékezetemben az ősrégi városok, a történelmi nevezetességű helyek ! Ha keletre néz az ember, vagy északkeletre, akkor egészen jól láthatni a nagyszerűen kiépített modern erődítményeket. Hat mértföldnyi hosszú és három mértföldnyi széles országút van ott. A talaj tipikusan keleti, csupa fehér kavics, sok szikla és rengeteg sok nagy darab kő fedi. Békésebb időben kukorica is nőtt itt; most a szőlő, a hegyi fenyő, a hegyi tölgy és az olajbogyó maradt csak meg. De erdőt semerre se látni. A jelen évtizedben három hegyipatak medre kanyarog itt, de mind kiszáradt. Ha nem esik az eső vagy a hó, lövészároknak lehet használni. Errefelé azonban nagyon korán, már novemberben dúlnak a hóviharok. A kap-hellei magaslat mögött lapos a terület, de a xerosi öböl mellett magas dombok húzódnak el egészen Achi Babáig. Az achi-babai hegycsúcs ránk nézve kedvezőtlen fekvésű. Az út a magaslat felé kétszáz méternyire fekszik a tenger színe fölött. Kitűnő védelmi pozíció ez a törökök részére. Csodálatos, hogyan védelmezik a törökök erődeiket. Hallottam otthon Angliában, mikor sokan emlegették, hogy csapataink miért nem intéztek rögtön rohamot az első partraszállás után az ellenséges állások ellen ? A katonák azt beszélik, hogy a mi helyzetünk mindig a török tüzelés hevességétől függ. Az elülső árkokban szinte sose szünetel a feg£yej.tuz»„ — Az Ottokár hadiárvaház. A tegnapi napon megalakult az Ottokár-hadiárvaház bizottság. Az Ottokár-hadiárvaház bizottságot megalakulásában az a nagy hazafias kötelesség vezette, melyet a háború következtében elárvult gyermekekről való gondoskodás ró a társadalomra. Ennek kíván megfelelni, amikor elhatározta, hogy országos gyűjtés alapján hadiárvaházat létesít, melyet Székesfehérvár nagynevű püspökéről Ottokár-árvaháznak nevez el. A bizottság elnökévé gróf Almássii Dénesné, társelnökévé gróf Mailéth G. Károly erdélyi püspök kérettek fel. A bizottság tagjai gróf Almássy Dénes, gróf Apponyi Albert, Concha Győző, gróf Dessewffy Aurélné, Farkas Edith, gróf Károlyi Imréné, gróf Kegrevich Miklósné, őrgróf Pallavcini Edéné, gróf Széchenii Viktorné, Szögyény-Marich Julia, gróf Traullenberg Frigyesné. Wense Róza bárónő, gróf Ziehtl Aladár, gróf Zichii János. A bizottság ügyésze dr. Gerlóczii Endre (Budapest, IV., Ferenc József-rakpart 27.) és titkára Némethy Ernő (Budapest, I., Hadnagy u. 6.). A bizottság elhatározta, horzv célját megvalósítandó, felhívással fordul az ország közönségéhez, a sajtót pedig felkéri, hogy a felhívást átvegye, a nemes ügyet felkarolja s a gyűjtést a lapokban megindítsa. A bizottság egyúttal köszönetét fejezi ki Rákosi Jenőnek a lelkes felhívás megírásáért, amelylvel a bizottság a közönséghez fordul. Hasonlóképp köszönetét fejezi ki a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnek (IV., Egyetem u. 2.), mely az Ottokár-hadiárvaházra küldendő adományok elfogadására vállalkozott. Rákosi Jenő felhívásából közöljük a következőket: Bizottságot alakítottunk abból a célból, hogy Prohászka Ottokár püspökünk nevére hadiárvaházat létesítsünk. Ez istenes és emberbaráti vállalkozásunkhoz kérjük a jó emberek anyagi, erkölcsi, lelki és mindennemű segítségét. Prohászka püspök Magyarország erkölcsi újjászületésének aranyszájú apostola. Senkitől a jelen világháború szenvedései közt a vígasztalásnak, a hitnek és reménynek hathatósabb, lélekemelőbb szavait nem hallottuk. Midőn a Gondviselés a masa titokzatos útjait járva oly megpróbáltatást mért nemzetünkre, amelyivel jár, hogy az árváknak tömegei támadjanak és kiáltsanak a jó szívekhez segítségért, talán a magasztosabb dolgokhoz tartozik és mentes minden földi hiúságtól, egy árvaház intézményének nagy gondolatát kapcsolni össze Ottokár püspök áldott nevével. Ami vigasztalást, lelki megújhodást és keresztény erkölcsöt az ő szavából mi élők nyertünk, azért a minden idők árváinak hálás imádsága legyen az ő önzetlen s tiszta lelkének jutalma abban a házban, melyet létesíteni szövetkeztünk s melyet az ő nevével ékesítünk fel. Kérünk mindenkit, akit szavunk elér, támogasson bennünket lelkes munkánkban. — Kitüntetett villamos vasúti tisztviselők. Ferenc Szalvátor főherceg a sebesült katonák szállítása körül szerzett érdemeikért Lukáts Dezsőt és Tóbiás Károlyt, a Budapesti villamos városi vasút műszaki tanácsosait, valamint Recher Rezsőt, a Villamos városi vasút főfelügyelőjét, a Vöröskereszt hadiékitményes tiszteletjelvényének II. osztályával tüntette ki. WWWkWWVVVVWWWWWVWVWWW APOLLO 8MPHOJECTOGRAPH R.-T.BD VIII.. Népi minhástttés 1—3. Hétfőn, augusztus hó 23-án * Évadnyitó előadás , elsőrangú mozgó, fényképműsorral! PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 22.; VfIL PALUGYAY ú J PEZSGŐ • • a 3 a KIVÁLÓ MINŐSÉGI HAZAI TERMÉK