Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-09 / 282. szám
. Semnk másokat kelt: öt hajója van, gyönyörű szép régi,.. nagyon díszes oszlopokkal. Szaloniki történelménél fogva a legcsodálatosabb ellentétek városa. Förtelmes, mocskos szegénység mellett a legpazarabb gazdagság is megtalálható benne. Szigoraim hithű zsidók, akik ragaszkodnak a legősibb szertartásokhoz, üzleteikben a legmodernebb eszközökkel dolgoznak s hasznukra fordítják a huszadik század legújabb találmányait. Fényes európai üzletek tőszomszédságában, ahol minden luxuscikk kapható, keleti bojárok foglalnak helyet, ahol végtelen sok beszéddel s taglejtéssel alkudoznak egy fej salátára vagy tökre. Szaloniki vasútjai és élénk tengeri kikötője dacára *zijdtos, külön elszigetelt világot él És ebben rejlik a város idegenszerűsége, ami gyakran visszataszító. De ezzel magyarázhatjuk meg vonzóerejét is. Hogyan élnek most Belgrádban Szerb lapok leírásai ? Belgrád a háború kezdete óta Szerbia lemondott fővárosa. A katonai élet Kraguje,ovácba, a politikai élet Nisbe plántálódott át.A régi lakosok kétharmad része az ország belsejébe költözött. Csak azok maradtak, akik foglalkozásukhoz voltak kötve, valamint azok, akiknek idegei tűrték a Száván és Dunán át Süvöltő gránátok lármáját és lecsapásait. A városi sziluett mindeddig nem változott. Festői helyzete ellenére Belgrád még mindig egy város képének álmos formáit mutatja, inkább külvárosnak tetszik, mint királyi rezidenciának. A háború előttszázezer lakosa volt. De a város zajtalan forgalma nem mutatta a lakosság ily nagy számát. Most, amikor Belgrád régi lakói számának harmadrészéig sülyedt, nem sejteti, hogy félig elhagyott város. Az újságszerkesztőségek közül a felénél több Nisbe költözött. Ott van most a szenvedélyes délszláv mozgalmak forrpontja. Ott fő, süstörög most a politikai boszorkányüst, amely hajdan Belgrádban állt. Maga Belgrád megnyugodott és lecsillapult. A lakosság hangulata az utóbbi időkben lassanként átragadt az itt megjelenő sajtóra is. A Piemont, Politika, Novosti oly stílusban írnak, amely éles ellentétben áll az elmúlt fél év kihívó hangjával. Még a néplapok is, mint a Savic testvérek által szerkesztett "!"Balkan és Mali Journal abbahagyták a gyalázkodásokat. A lapok számára most a kormány szolgáltatja a papírt és nyomdafestéket. Tudja, hogy mi sem izgatná fel annyira a belgrádi lakosságot, mint az, ha egy napon nem jelennének meg a lapok. Hiszen az igaz belgrádiak így köszöntik az utcán egymást: „Mi újság?" És újság van most bőviben Belgrádban és Belgrádon kívül. A városi krónikát Brana, a humoros színész írja a Novosti-ban, mely egykor a Narodna Odbrana hecclapja volt, jelenleg családi újsággá változott át. Brana „Belgrád egykorés most" című állandó rovatban napról-napra pillanatképeket vesz föl a belgrádi életről. A kormány a Belgrádban maradt 35.000 lakos számára nem hagyott hátra középiskolát. Emiatt a lakosok kedvtelenek. Az oktatást semmiesetre sem szabadna Belgrádban mellőzni — mondja a helyi sajtó. Pasics úr és kabinetje azonban más véleményen vannak. Félnek a jövőtől. Az összes gimnáziumokat, reáliskolákat és egyéb oktató intézeteket az ország belsejébe küldték, vagy feloszlatták. Sőt egész Kelet, és Északszerbiában is bezárták a középiskolákat. A diákok Nisben, Kragujevácban és Skopljében szoronganak. Ebből talán az világosodik ki, hogy a koronghadsereg és kormány azon a vasútvonalon, amely mellett a három fentemlített város fekszik, várja a döntő pillanatokat. Na iskola nincs is Belgrádban, színház van. A Nemzeti Színházban persze, melyet néhány eltévedt gránát megrongált, nem játszanak. De másik két színházban és több kisebb színpadon szorgalmasan folynak az előadások. Nagyszámú közönséget azonban nem igen csábítanak falaik közé. Az előadások unalmasságát sokszor egyéb látványosság pótolja a színházakban, főleg amikor a színházi szolgák hirtelen sugdosva terjesztik a hírt, hogy a színház e pillanatban egy osztrák-magyar fényszóró bűvkörébe jutott. Ilyenkor nagy mozgás keletkezik a nézőtéren, az óvatosabbak sietnek kifelé. Nem is vonzhat nagyon a színház, amikor maga Belgrád hadiszínpad, amelyen gázsi nélkül folyik a játék. Mihelyt a horvát száva- és dunaparton felrepülnek a fehér ködbe burkolt projektilek, egész Belgrád a megfigyelő állásokhoz siet. A legkedveltebb ezek közt a Dobrenackautca felső sarka. Ott követni lehet a lövegek röptét, ahogyan a Topsider erdős magaslatai felé szállnak, vagy a csukaricai magaslatra, ahol a szerb ütegek állnak. A hölgyvilág is jelen szeret lenni a bombázásoknál. Ma divat Belgrádban olyankor sétálni az utcákon és félelmet nem mutatni a halál előtt, amikor az a Száva felől közeledik. A bátrabb hölgyek a Mihály herceg utcán korzóznak, a félénkebbek a Mackensie-utcában adnak egymásnak légyottot. De ha egy gránát becsapott valamelyik házba, az egész városban megszólalnak a telefoncsengők és mindenki gyorsan a színhelyre fut. Szakértők mérlegelik az okozott kárt, megjelölik a projektil kaliberét és hatóerejét. De egyébként sincs hiány megfigyelésekben és tanácskozásokban. A legkisebb károkat a lövegek akkor okozzák, ha szegényes viskók agyagfalaiba hatolnak. Ott lyukat vágnak, de nem robbannak fel. Másként áll azonban a dolog, ha erős kő- és téglafalakra csap sígránát. A falak szétrepednek és megnyílik a ház belseje. Amikor pedig egy nagy kaliberű gránát modern, vasbetonos épületet ér, a nagy, többemeletes ház nyomban rommá válik. A falak úgy pattannak szét, mint bolognai palackok. Nagy kedveltségnek örvend egy ismert belgrádi könyvkereskedő cég kirakata. Egész nap emberek tolongnak előtte, akik tanulmányozzák a kifüggesztett térképet. „A harctéri helyzet". A kereskedő háború kezdete óta fekete madzaggal jelezte a térképen az orosz csapatok állásait és naponta változtatja azt a hivatalos szerb jelentések alapján. Persze, sokáig örömmel nézték a térképet. De Gorlice, Przemysl visszahódítása, Lemberg, Lublin, Ivangorod és Varsó elfoglalása óta a kirakat törzsvendégei nem nagyon jókedvűek. És amikor a madzagot Kovnon túl ragasztották meg, egy óriás termetű szerb odaszólt a boltosnak: — Mondja, mit csinál azzal a madzaggal? — A hivatalos jelentés szerinti harctéri helyzetet markírozom vele. — Rosszul teszi. — De hiszen ez a front . . . — Nézze, barátom, — szakítja félbe az óriás, — maga nem Nikolajevics nagyherceg, hogy törődjék a fronttal. Ha nem szünteti be azonnal ezt a babrálást azzal a madzaggal. .. Hiszen ért engem. A könyvkereskedő ijedten távolitolta el a térképről a madzagot. Sokkal kevésbé veszélyesek a haragos szerbeknél a ,,svabák", mint ahogy az osztrákokat csúfolják. Ebben egy hat éves rikkancsnak, akit Boza-nak hívnak, van némi tapasztalata. Most hősnek tekintik Belgrádban. A Novosti szerint így folyt le az eset. Amikor az osztrák-magyarok a múlt decemberben bemasíroztak Belgrádba, senki mukkanni sem mert. Csak a hat éves kis Boza táncolta körül a katonákat és danolta gyerekhangon a szerb lövészárkokban keletkezett népdalt. „Péter király szürke lován ül". A magyar katonák nem bántották a fiút. Ellenben a belgrádiak a maguk külön logikájával azt mondják: Biztosan agyonlőtték volna, ha megértették volna. Ezért Boza az utca hőse. Hogy miképpen támadnak a hírek, arról így ír a Novosti. A politikusok Nisbe vándoroltak ki, de politikus csizmadiák még bőven élnek Belgrádban. — Hallottátok? -t- kiált az egyik lelkendezve. — Konstantinápoly megadta magát-Ettől a pillanattól fogva ő maga is hitt hazugságában. — Hivatalos ez? — kérdik a kávéházi látogatók. — Nem hivatalos, — feleli a nagy politikus, — de Ivanovics kapitánytól hallottam. Meg kell jegyezni, hogy száz ily nevű tiszt van a szerb seregben. — ő pedig, — folytatta a hírhozó. — Andjelkovics ezredes városparancsnok előszobájában hallotta. — Hát akkor mért nem adják ki hivatalosan? — kérdik a gyanakvók. — Ha már éheznünk kell, legalább hadd örüljünk. — Mert még nem teljes az átadás. Belgrádnak öt kapuja volt, Konstantinápoly sokkal nagyobb és tizenkét kapuja van. Mindegyik kaput egy arany kulcs nyit, minden kulcsot más pasa ad át, a tizenkettediket maga a szultán. Így orgiázik mostanában a belgrádiak fantáziája. Néhány órával ez után a jelenet után egész Belgrád esküdött, hogy a Dardanellák elestek. De Belgrád örült és néhány órára feledte gondjait. Gondok pedig bőségesen honolnak a hajdani székvárosban. A háborús nyomor megható képe az árvagyermekek, akik csak úgy hemzsegnek Belgrádban. Az utolsó szkupstina titkos gyűlésben 6600 hadiárváról ígért gondoskodást, de — írja a Srpske Novine 115.000 árva van ma az országban, akikről gondoskodni kell. PESTI NAPLÓ ICT5. október Budapest, október 8. Olcsóbb a román gabona. Berlinből jelentik: A Jaegliche Rundschau jelzi, hogy a gabonabehozatal emelkedése várható. Azok a túl magas gabonaárak, amelyeket Románia eddig, követett, adtak okot az ismeretes német rendszabályra. A német gabonakereskedelmet hivatalos helyről értesítették, hogy a felmagas áron való behozatala tekintélyes veszteségek veszedelmével jár, valamint arra, hogy csaknem az összes vasúti kocsikat a román határról visszavonták. A rendszabályok tekintélyes áresésre vezettek, úgy hogy Romániában a tengeri ára tonnánként 700 márkáról 450 márkára és az árpa ára 750 márkáról 500 márkára csökkent. Ezen az áron a központi bevásárlási társaság néhány tételt vásárolt és kilátás van arra, hogy hacsak háborús meglepetések be nem következnek, a román gabona behozatala nagyobb arányokat fog ölteni. — Katonai kinevezések: Bécsből jelentik: 1Az ellenséggel szemben tanúsított tevékenysége elismeréseként a király soron kívül őrnaggyá léptette elő Pulpach Pált, a 3. számú tábori tüzérezred századosát, lovag Bogusz Arthur de Ziemblicze vezérkari ezredest a király József Ferdinánd főherceg gyalogsági tábornok szárnysegédjévé nevezte ki. ... -n