Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-09 / 282. szám

. Semnk másokat kelt: öt hajója van, gyönyörű szép régi,.. nagyon díszes oszlopokkal. Szaloniki történelménél fogva a legcsodálato­sabb ellentétek városa. Förtelmes, mocskos sze­génység mellett a legpazarabb gazdagság is megta­lálható benne. Szigoraim hithű zsidók, akik ragasz­kodnak a legősibb szertartásokhoz, üzleteikben a legmodernebb eszközökkel dolgoznak s hasznukra f­ordítják a huszadik század legújabb találmányait. Fényes európai üzletek tőszomszédságában, ahol minden luxuscikk kapható, keleti bojárok foglal­nak helyet, ahol végtelen sok beszéddel s taglejtés­sel alkudoznak egy fej salátára vagy tökre. Sza­loniki vasútjai és élénk tengeri kikötője dacára *zi­­jdtos, külön elszigetelt világot él És ebben rejlik a város idegenszerűsége, ami gyakran visszata­szító. De ezzel magyarázhatjuk meg vonzóere­jét is.­­ Hogyan élnek most Belgrádban Szerb lapok leírásai ? Belgrád a háború kezdete óta Szerbia le­mondott fővárosa. A katonai élet Kraguje,o­vácba, a politikai élet Nisbe plántálódott át.­­A régi lakosok kétharmad része az ország bel­sejébe költözött. Csak azok maradtak, akik foglalkozásukhoz voltak kötve, valamint azok, akiknek idegei tűrték a Száván és Dunán át Süvöltő gránátok lármáját és lecsapásait. A városi sziluett mindeddig nem változott. Fes­­tői helyzete ellenére Belgrád még mindig egy város képének álmos formáit mutatja, inkább külvárosnak tetszik, mint királyi rezidenciá­nak. A háború előtt­­százezer lakosa volt. De a város zajtalan forgalma nem mutatta a la­kosság­ ily nagy számát. Most, amikor Belgrád régi lakói számának harmadrészéig sülyedt, nem sejteti, hogy félig elhagyott város. Az új­­­ságszerkesztőségek közül a felénél több Nisbe költözött. Ott van most a szenvedélyes dél­szláv mozgalmak forrpontja. Ott fő, sü­störög most a politikai boszorkányüst, amely hajdan Belgrádban állt. Maga Belgrád megnyugodott és lecsillapult. A lakosság hangulata az utóbbi időkben lassanként átragadt az itt megjelenő sajtóra is. A Piemont, Politika, Novosti oly stílusban írnak, amely éles ellentétben áll az elmúlt fél év kihívó hangjával. Még a néplapok is, mint a Savic testvérek által szerkesztett "!"Balkan és Mali Journal abbahagyták a gya­lázkodásokat. A lapok számára most a kormány szol­gáltatja a papírt és nyomdafestéket. Tudja, hogy mi sem izgatná fel annyira a belgrádi lakosságot, mint az, ha egy napon nem jelen­nének meg a lapok. Hiszen az igaz belgrádiak így köszöntik az utcán egymást: „Mi újság?" És újság van most bőviben Belgrádban és Belgrádon kívül. A városi krónikát Brana, a humoros szí­nész írja a Novosti-ban, mely egykor a Na­rodna Odbrana hecclap­ja volt, jelenleg családi újsággá változott át. Brana „Belgrád egykor­­és most" című állandó rovatban napról-napra pillanatképeket vesz föl a belgrádi életről. A kormány a Belgrádban maradt 35.000 lakos számára nem hagyott hátra középiskolát. Emiatt a lakosok kedvtelenek. Az oktatást semmiesetre sem szabadna Belgrádban mel­lőzni — mondja a helyi sajtó. Pasics úr és ka­­binetje azonban más véleményen vannak. Fél­nek a jövőtől. Az összes gimnáziumokat, reál­iskolákat és egyéb oktató intézeteket az ország belsejébe küldték, vagy feloszlatták. Sőt egész Kelet, és Északszerbiában is bezárták a közép­iskolákat. A diákok Nisben, Kragujevácban és Skopljében szoronganak. Ebből talán az vilá­gosodik ki, hogy a korong­hadsereg és kor­mány azon a vasútvonalon, amely mellett a­ három fentemlített város fekszik, várja a döntő pillanatokat. N­a iskola nincs is Belgrádban, színház van. A Nemzeti Színházban persze, melyet né­­hány eltévedt gránát megrongált, nem játsza­nak. De másik két színházban és több kisebb színpadon szorgalmasan folynak az előadások. Nagyszámú közönséget azonban nem igen csá­bítanak falaik közé. Az előadások unalmassá­­gát sokszor egyéb látványosság pótolja a szín­házakban, főleg amikor a színházi szolgák hirtelen sugdosva terjesztik a hírt, hogy a színház e pillanatban egy osztrák-magyar fényszóró bűvkörébe jutott. Ilyenkor nagy mozgás keletkezik a nézőtéren, az óvatosabbak sietnek kifelé. Nem is vonzhat nagyon a szín­ház, amikor maga Belgrád hadiszínpad, ame­lyen gázsi nélkül folyik a játék. Mihelyt a horvát száva- és dunaparton felrepülnek a fe­­hér ködbe burkolt projektilek, egész Belgrád a megfigyelő állásokhoz siet. A legkedveltebb ezek közt a Dobrenacka­utca felső sarka. Ott követni lehet a lövegek röptét, ahogyan a Topsider erdős magaslatai felé szállnak, vagy a csukaricai magaslatra, ahol a szerb ütegek állnak. A hölgyvilág is je­len szeret lenni a bombázásoknál. Ma divat Belgrádban olyankor sétálni az utcákon és félelmet nem mutatni a halál előtt, amikor az a Száva felől közeledik. A bátrabb hölgyek a Mihály herceg­ utcán korzóznak, a félénkeb­bek a Mackensie-utcában adnak egymásnak légyottot. De ha egy gránát becsapott vala­melyik házba, az egész városban megszólalnak a telefoncsengők és mindenki gyorsan a szín­helyre fut. Szakértők mérlegelik az okozott kárt, megjelölik a projektil kaliberét és ható­erejét. De egyébként sincs hiány megfigyelé­sekben és tanácskozásokban. A legkisebb ká­rokat a lövegek akkor okozzák, ha szegényes viskók agyagfalaiba hatolnak. Ott lyukat vág­nak, de nem robbannak fel. Másként áll azon­ban a dolog, ha erős kő- és téglafalakra csap sí­­gránát. A falak szétrepednek és megnyílik a ház belseje. Amikor pedig egy nagy kaliberű gránát modern, vasbetonos épületet ér, a nagy, többemeletes ház nyomban rommá vá­lik. A falak úgy pattannak szét, mint bolognai palackok. Nagy kedveltségnek örvend egy ismert belgrádi könyvkereskedő cég kirakata. Egész nap emberek tolongnak előtte, akik tanulmá­nyozzák a kifüggesztett térképet. „A harctéri helyzet". A kereskedő háború kezdete óta fe­kete madzaggal jelezte a térképen az orosz csapatok állásait és naponta változtatja azt a hivatalos szerb jelentések alapján. Persze, sokáig örömmel nézték a térképet. De Gorlice, Przemysl visszahódítása, Lemberg, Lublin, Ivangorod és Varsó elfoglalása óta a kirakat törzsvendégei nem nagyon jókedvűek. És ami­kor a madzagot Kovnon túl ragasztották meg, egy óriás termetű szerb odaszólt a bol­tosnak: — Mondja, mit csinál azzal a madzaggal? — A hivatalos jelentés szerinti harctéri helyzetet markírozom vele. — Rosszul teszi. — De hiszen ez a front . . . — Nézze, barátom, — szakítja félbe az óriás, — maga nem Nikolajevics nagyherceg, hogy törődjék a fronttal. Ha nem szünteti be azonnal ezt a babrálást azzal a madzaggal. .. Hiszen ért engem. A könyvkereskedő ijedten távolitolta el a térképről a madzagot. Sokkal kevésbé veszélyesek a haragos szerbeknél a ,,svabák", mint ahogy az osztrá­kokat csúfolják. Ebben egy hat éves rikkancsnak, akit Boza-nak hívnak, van némi tapasztalata. Most hősnek tekintik Belgrád­ban. A Novosti szerint így folyt le az eset. Amikor az osztrák-magyarok a múlt decem­berben bemasíroztak Belgrádba, senki muk­kanni sem mert. Csak a hat éves kis Boza táncolta körül a katonákat és danolta gyerek­hangon a szerb lövészárkokban keletkezett népdalt. „Péter király szürke lován ül". A magyar katonák nem bántották a fiút. Ellen­ben a belgrádiak a maguk külön logikájával azt mondják: Biztosan agyonlőtték volna, ha megértették volna. Ezért Boza az utca hőse. Hogy miképpen támadnak a hírek, arról így ír a Novosti. A politikusok Nisbe vándo­roltak ki, de politikus csizmadiák még bőven élnek Belgrádban. — Hallottátok? -t- kiált az egyik lelken­dezve. — Konstantinápoly megadta magát-Ettől a pillanattól fogva ő maga is hitt hazugságában. — Hivatalos ez? — kérdik a kávéházi látogatók. — Nem hivatalos, — feleli a nagy poli­tikus, — de Ivanovics kapitánytól hallottam. Meg kell jegyezni, hogy száz ily nevű tiszt van a szerb seregben. — ő pedig, — folytatta a hírhozó. — Andjelkovics ezredes városparancsnok előszo­bájában hallotta. — Hát akkor mért nem adják ki hiva­talosan? — kérdik a gyanakvók. — Ha már éheznünk kell, legalább hadd örüljünk. — Mert még nem teljes az átadás. Bel­grádnak öt kapuja volt, Konstantinápoly sok­kal nagyobb és tizenkét kapuja van. Mind­egyik kaput egy arany kulcs nyit, minden kulcsot más pasa ad át, a tizenkettediket maga a szultán. Így orgiázik mostanában a belgrádiak fantáziája. Néhány órával ez után a jelenet után egész Belgrád esküdött, hogy a Dardanellák el­estek. De Belgrád örült és néhány órára fe­ledte gondjait. Gondok pedig bőségesen ho­nolnak a hajdani székvárosban. A háborús nyomor megható képe az árvagyermekek, akik csak úgy hemzsegnek Belgrádban. Az utolsó szkupstina titkos gyűlésben 6600 hadiárváról ígért gondoskodást, de — írja a Srpske Novine 115.000 árva van ma az országban, akikről gondoskodni kell. PESTI NAPLÓ ICT5. október Budapest, október 8. Olcsóbb a román gabona. Berlinből jelentik: A J­aegliche Rundschau jelzi, hogy a gabonabeho­zatal emelkedése várható. Azok a túl magas gabo­naárak, amelyeket Románia eddig, követett, adtak okot az ismeretes német rendszabályra. A német gabonakereskedelmet hivatalos helyről értesítették, hogy a fe­lmagas áron való behozatala tekintélyes veszteségek veszedelmével jár, valamint arra, hogy csaknem az összes vasú­ti kocsikat a román határ­ról visszavonták. A rendszabályok tekintélyes ár­esésre vezettek, úgy hogy Romániában a tengeri ára tonnánként 700 márkáról 450 márkára és az árpa ára 750 márkáról 500 márkára csökkent. Ezen az áron a központi bevásárlási társaság né­hány tételt vásárolt és kilátás van arra, hogy ha­csak háborús meglepetések be nem következnek, a román gabona behozatala nagyobb arányokat fog ölteni. — Katonai kinevezések: Bécsből jelentik: 1Az ellenséggel szemben tanúsított tevékenysége elis­meréseként a király soron kívül őrnag­gyá lép­tette elő Pulpach Pált, a 3. számú tábori tüzérez­red századosát, lovag Bogusz Arthur de Ziemblicze vezérkari ezredest a király József Ferdinánd fő­herceg gyalogsági tábornok szárnysegédjévé ne­vezte ki. ...­­ -n­

Next