Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-06 / 279. szám
s a Szeríj föladásának ez a sajátságos megokolása aligha fog hitelre találni. A középeurópai hatalmaknak tehát az a körülmény, hogy angol-francia csapatokat szállítanak Gallipoliból Szalonikiba, csak kívánatos lehet. Ehhez járul — zárja fejtegetéseit a lap, — hogy a mostani pillanatban, midőn az archangelski kikötő is befagyni kezd Oroszország már csak a Szalonikiból Szerbián és Románián vezető úton vehet lélekzetet. A szaloniki-uszkobi vasútvonal most, ha az entente szándékai megvalósíttatnak, csapatszállításokkal és a szükséges utánpótlásokkal teljesen igénybe lesz véve, úgy, hogy ez az utolsó forgalmi év is, amelyyel Oroszország rendelkezett, megbénul, ami szintén egyik oka annak, hogy az entente eme legutóbbi vállalkozása a középeurópai hatalmaknak kellemetlen egyáltalában nem lehet. Bizonyos, hogy az entente kétségbeesett vabank játéka fontos és jelentőségteljes eseményeket közvetlen közelségbe hoz és a legközelebbi napok elé a legnagyobb érdeklődéssel tekinthetünk. Berlin, október 5. Görögország semlegességének megsértéséről a Berliner Tageblatt a következőket írja: Viharos tiltakozással feleltek az entente-hatalmak Belgium semlegességének megsértésére. Anglia állítólag csak azért határozta el, hogy a hadviselő államok sorába lép, mert Németország megsértette Belgium semlegességét. Most ugyanezek a hatalmak az első alkalommal, amikor nekik tetszik, semmibe sem veszik egy kis állam semlegességi jogát, holott éppen ezek a hatalmak tüntették fel magukat a semleges államok jogainak oltalmazóiul. Milano, október 5. rA Sccolo jelenti Szalonikiból e hónap 3-ikának késő délutánjáról keltezve. Eddig 16 nagy francia szállítógőzös érkezett Karaburnu elé, de még nem futottak be a kikötőbe. A partraszállított csapatokat állítólag a gergeli velesi vasútvonal védelmére fogják felhasználni. Lugano, október 5. Az olasz lapok közlik: A francia és az angol követ kormányuk nevében Venizelosznak kijelentették, hogy a francia-angol csapatok azért jönnek, hogy az esetleg szükséges támogatást nyújtsák Görögországnak, valamint azért, hogy a vasutat védelmezzék bolgár támadással szemben a Görögországgal szövetséges Szerbia érdekében. A görög kormány kifejezte tiltakozását a csapatok partraszállásával szemben. Mindazonáltal Hamilton és D'Amade tábornokok, akik a Balkánon levő haderőket szervezik és azok parancsnokai lesznek, Bousquier ezredes kíséretében már Nisben voltak, Szalonikiben tartózkodó Cufrina kiikainak a csapatok partraszállításának vezetésére. A görög helyi hatóságok nagy tiszteletet és előzékenységet tanúsítanak velük szemben. Szófia, október 5-Az ellentmondó jelentésekkel szemben feltétlenül megállapítható, hogy Szalonikiben az entente részéről napok óta erős csapatszállítások történtek. Szeptember 29-én este három nagy szállítóhajó jelent meg Szaloniki kikötőjében és a csapatok kihajózása után igen nagy mennyiségű muníciót is raktak ki. Az eddig partraszállított csapatok száma meghaladja a húszezret. A csapatok kihajózása csak a késő esti órákban veszi kezdetét, a legnagyobb csendben, szinte titokban folyik és ebben az időben a város polgárainak nem szabad az utcán tartózkodniuk, még kevésbé a kikötő körzetében. A csapatokat a város környékén nemrég létesített, harmincezer ember befogadására készült barakkokban helyezik el. Venizelosz tiltakozik már teljesedésbe ment, a bukaresti szerződés nagy igazságtalansága azonban még mindig fennáll a szerbek makacssága következtében, akik vonakodnak a bolgár területet átadni. Közben kiirtják Macedóniában a bolgár lakosságot és a menekültek a testvérek vérehajlásáról tesznek bizonyságot. Ez a helyzet semmiesetre sem tarthat örökké. Bulgária nem retten vissza semmiféle áldozattól. Minden eshetőségre kész. Tudja ezt most a nemzet és a hadsereg. Berlin, október 5. A Berl. Localanz. beavatott forrásból kapott cikkben ezt írja: A bolgár hadsereg kitűnően felszerelve áll a határokon. Bulgária egymaga is nemcsak elég erősnek érzi magát, hogy megvalósítsa nemzeti céljait, hanem kötőerejű szerződésekkel biztosította magát az összes lehető visszahatásokkal szemben. Leszámítva a Dardanella-hadsereget, Tráciában erős török hadsereg áll készenlétben, amelynek hátvédő szerepére a bolgárok számíthatnak. Egyáltalában fel lehet tenni, hogy olyan megállapodások léptek életbe, amelyek Bulgáriának nemcsak katonai védelmet nyújtanak minden eshetőséggel szemben, hanem szem előtt tartják Középeurópa népeinek fejlődését és erősítését is. A német sajtó az orosz ultimátumról Berlin, október 5. A Bulgáriához intézett orosz ultimitátumról írva, a sajtó annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy az ultimátumra a válasz elutasító lesz, mert ez beavatkozást jelent a bolgár állam szuverén jogaiba, amit a legkisebb állam sem tűrhet el. Az ultimátum csak azt érheti el, hogy az utolsó kételkedőket is meggyőzze és helyreállítsa a bolgár nép teljes egységét. A sajtó a balkáni események elé nyugodtan néz, abban bízva, hogy Bulgária megfelelő katonai előkészületeket tett a négyesszövetség akcióival szemben. „Tárgytalanok" az entente javaslatai Bulgária elvetette őket London, október 5. Mint a Reuter-ügynökség értesül a legutóbbi események alapján feltételezik, hogy 1i bolgár kormány a szövetségesek javaslatait, amelyekre nem adott választ, elvetette és így ezek a javaslatok most már tárgytalanok. Bratianus Románia magatartásáról megcsalt feleség kétségbeesett lelkiállapotát a legtökéletesebb művészettel vitte kifejezésre. Istene,ii, én oly kíváncsi vagyok! Mondja csak, kedves művésznő, mit érzett akkor? A művésznő elhalványodott. Nem felelt. Csak egyet sóhajtott: — Pardon! Ugye, nincs ellenére, ha együtt uzsonnázunk? — Én, kérem ... Maga sem tudta, hogy mit akar mondani. Talán azt, hogy ügyei elszólítják .. . De a kapitányné már csengetett. — Uzsonnát! Pompás menüt rendelt. — Ismerek egy asszonyt, — folytatta zavartalanul, — aki rajongásig szereti az urát. Esztendőkön át boldogan éltek, de egyszerre csak közbejött egy leány, aki tudta, hogy annak a férfinak felesége van... Mondja csak, kedves művésznő, mi a véleménye az ilyen nőkről? Szikra ült a szemében. — Mi lehetne ...? — felelte a művésznő rezignáltan. Az uzsonnát szervírozták. Ezüst. Virág, ínyencfalatok. Pezsgő. A kapitányné intett a pincérnek, hogy kimehet. Hódoló mosolylyal fordult a művésznőhöz, némán, a társaságbeli asszony finom pillantásával invitálta és a művésznő nem mert szabadkozni... — Sohasem felejtem el azt a műélvezetet, amiben részem volt akkor! Annak a megcsalt asszonynak a fájdalmát olyan megrázó, hatalmas erővel tolmácsolta, hogy a szívem még ma is belereszket. Oh, kedves művésznő, gyönyörű lehet az önök élete! Átélni a kínt és a boldogságot, a szerelem nagyszerű és megkülönböztetett érzéseit napról-napra, más és más, mindig új, ezernyi változatbanU*B. Amsterdam, október 5. Venizelosz az athéni francia követ előtt nmcsak tiltakozását fejezte ki francia csapatoknak partraszállítása ellen, hanem azt is kijelentette, hogy a partraszállás kísérletét Görögország ellenséges ténynek tekintené. Hága, október 5. A görög főkonzul az athéni francia követ és a görög kormány közt történt levélváltást közli a szalonikii csapatpartraszállításról. Franciaország kijelentette, hogy a partraszállásnak csupán az a célja, hogy Szerbiának esetleg segítségére legyenek és azt reméli, hogy Görögország, amely végre is Szerbiával barátságos viszonyban van, sőt annak bizonyos tekintetben szövetségese, nem tesz majd ellenvetéseket a francia és angol csapatok partraszállítása ellen. Venizelosz ez átiratra levélben válaszolt, amelyben kifejti, hogy Görögország semleges és az is marad, mivel casus foederis esete nem forog fenn, efféle intézkedések, mint például egy hadviselő hatalom által csapatoknak partraszállítása, meg nem engedhetők. Bulgária készen áll! Szófia, október 5-A Narodni Prava, Radoszlavov miniszterelnök lapja konstatálja, hogy a bolgár kívánságok egy része a török szerződés révén — Nehéz! — sóhajtotta a művésznő. A kapitányné balkeze az asztal szélén pihent, jobbjával mosolyogva emelgette pici szájához az édességeket, majd pezsgőt öntött a poharakba. — Proszit! Ittak. És nézték egymást. Zavart, ideges, esett hangon a művésznő is megszólalt, éppen, hogy mondjon valamit: — Szép és tarka a kulisszák világa, de boldogok, akik nem élnek benne. Elátkozott álomország. Nevető börtön, minek a könnyelműség a lakatja. A színpad egy virágos koporsó ... A kapitányné keze a csengőre tévedt. — ... miben cifra jelmezekben járunk... honnan a csengő nevetésen át kisír a lelkünk, a szürke, az igazi életbe, a hazug frázisoktól és önámitástól ment, elérhetetlen valóságba, hol szenved az ember, de boldog lehet .. Mi csak halvány kópiái vagyunk a saját szenvedésünknek ... És most, nagyságos aszony, azt mondja meg nekem . . . A pincér belépett. És a kapitányné intett, hogy állítsa össze a számlát. Benyúlt a táskájába. — Pardon, — mondta a művésznő. A kapitányné az aranypénzecskéket a pincér elé tolta s hogy ismét magukra maradtak, gyilkos szatírával megjegyezte: — Bocsánat ... az uram nevében . . . A művésznő összerezzent, elpirult, megsápadt, ajka vonaglani kezdett és a köny elöntötte ragyogó, szép szemét. •— Miért kinéz engem? A kapitányné is elhalványodott. — Én? — Igen . . . összenéztek. Bukarest, október 5. Vrejnicseanu tábornok, volt hadügyminiszter vezetése alatt képviselők és szenátorok küldöttsége — Mit akar... tőlem ? . . . A kapitányné szeme világot vetett. • — Művésznő, semmit! — Én tudom ... — suttogta a művésznő s eltakarta az arcát, — tudom, hogy miért jött . . . S ujjain keresztül kényes szemével aranyhajú kínzójára nézett: — Miért gyötör engem? A kapitányné szürkén hunyorított. — Mit akar az uramtól? Mit akar az urammal? Mit levelez vele? Szereti? A művésznő föltekintett. — Szeretem, — felelte csendesen. A kapitányné szeme verdesni kezdett. Elámulva tekintett a fekete leányra. — Szereti? . . . — Szeretem. — És még megmondja!... — sirt föl. —• A szemembe! . . A művésznő bólintott. — Nem igaz! Csönd . . . — Nincs joga!... — Tudom ... Hallották egymás szive verését. A kapitányné kétségbeesetten tördelte kezét: — Maga?Szereti? Csaray főhadnagy... — Őt nem szerettem. Reszkető vörhenyes sugár esett a szeparé ablakára. — Mit csináljunk?! — suttogta a kapitányné a csüggedt csöndben. — Istenem! . . . A művésznő arca fehéren világított az alkonyatban. Szomorú, szép szemét a kapitánynéra emelte, nézte, nézte, aztán a fejét lehajtotta s megérintette az asszony kezét egy könnyed sóhajjal: sirj , 3 . Én elfelejtem, őz a PESTI NAPLÓ 1915. október