Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-06 / 279. szám

s a Szer­­íj föladásának ez a sajátságos megokolása aligha fog hitelre találni. A középeurópai hatalmaknak tehát az a körülmény, hogy angol-francia csapatokat szállítanak Gallipoliból Szalonikiba, csak kívána­tos lehet. Ehhez járul — zárja fejtegetéseit a lap, — hogy a mostani pillanatban, midőn az archan­gelski kikötő is befagyni kezd Oroszország már csak a Szalonikiból Szerbián és Románián vezető úton vehet lélekzetet. A szaloniki-u­szkobi vasútvo­nal most, ha az entente szándékai megvalósíttat­nak, csapatszállításokkal és a szükséges utánpót­lásokkal teljesen igénybe lesz véve, úgy, hogy ez az utolsó forgalmi év is, amely­yel Oroszország rendelkezett, megbénul, ami szintén egyik oka an­nak, hogy az entente eme legutóbbi vállalkozása a középeurópai hatalmaknak kellemetlen egyálta­lában nem lehet. Bizonyos, hogy az entente kétségbeesett va­bank játéka fontos és jelentőségteljes eseményeket­ közvetlen közelségbe hoz és a legközelebbi napok elé a legnagyobb érdeklődéssel tekinthetünk. Berlin, október 5. Görögország semlegességének megsértésé­­ről a Berliner Tageblatt a következőket írja: Viharos tiltakozással feleltek az entente-hatal­mak Belgium semlegességének megsértésére. Anglia állítólag csak azért határozta el, hogy a hadviselő államok sorába lép, mert Német­ország megsértette Belgium semlegességét. Most ugyanezek a hatalmak az első alkalom­mal, amikor nekik tetszik, semmibe sem ve­szik egy kis állam semlegességi jogát, holott éppen ezek a hatalmak tüntették fel magukat a semleges államok jogainak oltalmazóiul. Milano, október 5. rA Sccolo jelenti Szalonikiból e hónap 3-ikának késő délutánjáról keltezve. Eddig 16 nagy francia szállítógőzös érkezett Kara­burnu elé, de még nem futottak be a kikö­tőbe. A partraszállított csapatokat állítólag a gergeli­ velesi vasútvonal védelmére fogják felhasználni. Lugano, október 5. Az olasz lapok közlik: A francia és az angol követ kormányuk nevében Venizelosz­nak kijelentették, hogy a francia-angol csa­patok azért jönnek, hogy az esetleg szükséges támogatást nyújtsák Görögországnak, vala­mint azért, hogy a vasutat védelmezzék bol­gár támadással szemben a Görögországgal szövetséges Szerbia érdekében. A görög kor­mány kifejezte tiltakozását a csapatok partra­szállásával szemben. Mindazonáltal Hamil­ton és D'Amade tábornokok, akik a Balkánon levő haderőket szervezik és azok parancsno­kai lesznek, Bousquier ezredes kíséretében már Nisben voltak, Szalonikiben tartózkodó Cu­­­frin­a kiik­a­i­­nak a csapatok partraszállításának vezetésére. A görög helyi hatóságok nagy tiszteletet és előzékenységet tanúsítanak velük szemben. Szófia, október 5-Az ellentmondó jelentésekkel szemben feltétlenül megállapítható, hogy Szaloniki­ben az entente részéről napok óta erős csa­patszállítások történtek. Szeptember 29-én este három nagy szállítóhajó jelent meg Szaloniki kikötőjében és a csapatok kihajó­zása után igen nagy mennyiségű muníciót is raktak ki. Az eddig partraszállított csa­patok száma meghaladja a húszezret. A csapatok kihajózása csak a késő esti órákban veszi kezdetét, a legnagyobb csend­ben, szinte titokban folyik és ebben az idő­ben a város polgárainak nem szabad az utcán tartózkodniuk, még kevésbé a kikötő körzetében. A csapatokat a város környé­kén nemrég létesített, harmincezer ember befogadására készült barakkokban helye­zik el. Venizelosz tiltakozik már teljesedésbe ment, a bukaresti szerződés nagy igazságtalansága azonban még mindig fennáll a szerbek makacssága következtében, akik vonakodnak a bolgár területet átadni. Közben kiirtják Macedóniában a bolgár lakos­ságot és a menekültek a testvérek vérehajlá­sáról tesznek bizonyságot. Ez a helyzet sem­miesetre sem tarthat örökké. Bulgária nem retten vissza semmiféle áldozattól. Minden es­hetőségre kész. Tudja ezt most a nemzet és a hadsereg. Berlin, október 5. A Berl. Localanz. beavatott forrásból kapott cikkben ezt írja: A bolgár hadsereg kitűnően fel­szerelve áll a határokon. Bulgária egymaga is nem­csak elég erősnek érzi magát, hogy megvalósítsa nemzeti céljait, hanem kötőerejű szerződésekkel biztosította magát az összes lehető visszahatások­kal szemben. Leszámítva a Dardanella-hadsere­get, Tráciában erős török hadsereg áll készenlét­ben, amelynek hátvédő szerepére a bolgárok szá­míthatnak. Egyáltalában fel lehet tenni, hogy olyan megállapodások léptek életbe, amelyek Bulgáriának nemcsak katonai védelmet nyújtanak minden es­hetőséggel szemben, hanem szem előtt tartják Kö­zépeurópa népeinek fejlődését és erősítését is. A német sajtó az orosz ulti­­mátumról Berlin, október 5. A Bulgáriához intézett orosz ultimitátumról írva, a sajtó annak a meggyőződésének ad kifeje­zést, hogy az ultimátumra a válasz elutasító lesz, mert ez beavatkozást jelent a bolgár állam szuve­rén jogaiba, amit a legkisebb állam sem tűrhet el. Az ultimátum csak azt érheti el, hogy az utolsó kételkedőket is meggyőzze és helyreállítsa a bolgár nép teljes egységét. A sajtó a balkáni események elé ny­ugodtan néz, abban bízva, hogy Bulg­ária megfelelő katonai előkészületeket­ tett a négyes­szövetség akcióival szemben. „Tárgytalanok" az entente javaslatai Bulgária elvetette őket London, október 5. Mint a Reuter-ügynökség értesül a leg­utóbbi események alapján feltételezik, hogy 1i bolgár kormány a szövetségesek javaslatait, amelyekre nem adott választ, elvetette és így ezek a javaslatok most már tárgytalanok. Bratianu­s Románia magatartásáról megcsalt feleség kétségbeesett lelkiállapotát a legtökéletesebb művészettel vitte kifejezés­re. Istene,ii, én oly kíváncsi vagyok! Mondja csak, kedves művésznő, mit érzett akkor? A művésznő elhalványodott. Nem felelt. Csak egyet sóhajtott: — Pardon! Ugy­e, nincs ellenére, ha együtt uzsonnázunk? — Én, kérem ... Maga sem tudta, hogy mit akar mon­dani. Talán azt, hogy ügyei elszólítják .. . De a kapitányné már csengetett. — Uzsonnát! Pompás menüt rendelt. — Ismerek egy asszonyt, — folytatta zavartalanul, — aki rajongásig szereti az urát. Esztendőkön át boldogan éltek, de egy­szerre csak közbejött egy leány, aki tudta, hogy annak a férfinak felesége van... Mondja csak, kedves művésznő, mi a vélemé­nye az ilyen nőkről? Szikra ült a szemében. — Mi lehetne ...? — felelte a művésznő rezignáltan. Az uzsonnát szervírozták. Ezüst. Virág, ínyencfalatok. Pezsgő. A kapitányné intett a pincérnek, hogy kimehet. Hódoló mosoly­lyal fordult a művésznőhöz, némán, a társa­ságbeli asszony finom pillantásával invitálta és a művésznő nem mert szabadkozni... — Sohasem felejtem el azt a műélveze­tet, amiben részem volt akkor! Annak a meg­csalt asszonynak a fájdalmát olyan megrázó, hatalmas erővel tolmácsolta, hogy a szívem még m­a is belereszket. Oh, kedves művésznő, gyönyörű lehet az önök élete! Átélni a kínt és a boldogságot, a szerelem nagyszerű és megkülönböztetett érzéseit napról-napra, más és más, mindig új, ezernyi változatbanU*B. Amsterdam, október 5. Venizelosz az athéni francia követ előtt nm­­csak tiltakozását fejezte ki francia csapatoknak partraszállítása ellen, hanem azt is kijelentette, hogy a partraszállás kísérletét Görögors­zág ellen­séges ténynek tekintené. Hága, október 5. A görög főkonzul az athéni francia követ és a görög kormány közt történt levélváltást közli a szaloniki­i csapatpartraszállításról. Franciaország kijelentette, hogy a partra­szállásnak csupán az a célja, hogy Szerbiának esetleg segítségére legyenek és azt reméli, hogy Görögország, amely végre is Szerbiával barátságos viszonyban van, sőt annak bizo­nyos tekintetben szövetségese, nem tesz majd ellenvetéseket a francia és angol csapatok partraszállítása ellen. Venizelosz ez átiratra levélben válaszolt, amelyben kifejti, hogy Görögország semleges és az is marad, mivel casus foederis esete nem forog fenn, efféle intézkedések, mint például egy hadviselő hatalom által csapatoknak part­raszállítása, meg nem engedhetők.­­ Bulgária készen áll! Szófia, október 5-A Narodni Prava, Radoszlavov miniszter­elnök lapja konstatálja, hogy a bolgár kí­vánságok egy része a török szerződés révén — Nehéz! — sóhajtotta a művésznő. A kapitányné balkeze az asztal szélén pihent, jobbjával mosolyogva emelgette pici szájához az édességeket, majd pezsgőt öntött a poharakba. — Proszit! Ittak. És nézték egymást. Zavart, ideges, esett hangon a művésznő is megszólalt, ép­pen, hogy mondjon valamit: — Szép és tarka a kulisszák világa, de boldogok, akik nem élnek benne. Elátkozott álomország. Nevető börtön, minek a könnyel­műség a lakatja. A színpad egy virágos ko­porsó ... A kapitányné keze a csengőre tévedt. — ... miben cifra jelmezekben járunk... honnan a csengő nevetésen át kisír a lelkünk, a szürke, az igazi életbe, a hazug frázisoktól és önámitástól ment, elérhetetlen valóságba, hol szenved az ember, de boldog lehet .. Mi csak halvány kópiái vagyunk a saját szenve­désünknek ... És most, nagyságos aszony, azt mondja meg nekem . . . A pincér belépett. És a kapitányné in­tett, hogy állítsa össze a számlát. Benyúlt a táskájába. — Pardon, — mondta a művésznő. A kapitányné az aranypénzecskéket a pincér elé tolta s hogy ismét magukra ma­radtak, gyilkos szatírával megjegyezte: — Bocsánat ... az uram nevében . . . A művésznő összerezzent, elpirult, meg­sápadt, ajka vonaglani kezdett és a köny el­öntötte ragyogó, szép szemét. •— Miért kinéz engem? A kapitányné is elhalványodott. — Én? — Igen . . . összenéztek. Bukarest, október 5. Vrejnicseanu tábornok, volt hadügyminiszter vezetése alatt képviselők és szenátorok küldöttsége — Mit akar... tőlem ? . . . A kapitányné szeme világot vetett. • — Művésznő, semmit! — Én tudom ... — suttogta a művésznő s eltakarta az arcát, — tudom, hogy miért jött . . . S ujjain keresztül kényes szemével aranyhajú kínzójára nézett: — Miért gyötör engem? A kapitányné szürkén hunyorított. — Mit akar az uramtól? Mit akar az urammal? Mit levelez vele? Szereti? A művésznő föltekintett. — Szeretem, — felelte csendesen. A kapitányné szeme verdesni kezdett. Elámulva tekintett a fekete leányra. — Szereti? . . . — Szeretem. — És még megmondja!... — sirt föl. —• A szemembe! . . A művésznő bólintott. — Nem igaz! Csönd . . . — Nincs joga!... — Tudom ... Hallották egymás szive verését. A kapi­tányné kétségbeesetten tördelte kezét: — Maga?­­Szereti? Csaray főhadnagy... — Őt nem szerettem. Reszkető vörhenyes sugár esett a szeparé ablakára. — Mit csináljunk?! — suttogta a kapi­tányné a csüggedt csöndben. — Istenem! . . . A művésznő arca fehéren világított az alkonyatban. Szomorú, szép szemét a kapi­tánynéra emelte, nézte, nézte, aztán a fejét lehajtotta s megérintette az asszony kezét egy könnyed sóhajjal: sirj , 3 . Én elfelejtem, őz a­­ PESTI NAPLÓ 1915. október

Next