Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-07 / 280. szám

~ Csötörtök PESTI NAPLÓ 1915. október "0 126 gór kormány meg tudja majd adni a méltó választ erre a lépésre, amely az entente valódi érzelmeit leleplezi. Ezek a hatalmak valósággal tobzódn­a­k a jelenlegi háború humanitárius, népszabadító cél­jait emlegető üres frázisokban, de mindezeket a Szép elveket azonnal elejtik, mihelyt azt hiszik,­­hogy ez megfelel érdekeiknek. Egyidejűleg ezzel a Szófiai diplomáciai demarch-sal ellenfeleink a gö­rög kormánynak notifikálták, hogy francia és angol csapatokat szándékoznak partraszállítani Szatonikiban, állítólag Szerbia támogatásának ér­­dekében. Anglia ezzel a lépéssel maga tépte le alakoskodó álarcát, amelylyel a háború kezdete óta a belga semlegesség megsértését arra hasz­nálta fel, hogy az egész világon a legminősíthe­tetlenebb módon csinált hangulatot Németország ellen. Mennyire különbözik azonban a két eset egymástól. Belgium ügyében Németorsz­ág el­járását a fenyegető francia előnyomulás okolta meg, önvédekezés volt ez a né­met birodalom egy életkérdésében. A gö­rög semlegesség megsértése Franciaország és Anglia által a népjogok megsértése kizáróan önző érdekek védelmében. Sem Anglia vagy Fran­ciaország léte nem függött kockán, ha a partraszál­lás elmarad, sem oka nem volt az ententenak an­nak feltételezésére, hogy ellenfelei tervbe vették a görög semlegesség megsértését. A Szerbiának szóló­­segítségnyújtás is csak ürügy• A valódi ok az, hogy Szerbiát Ausztria-Magyarország és Németország­gal szemben való ellenállásában bátorítsák, hogy­­Belgiumhoz hasonlóan tovább vérezzék az entente­k érdekeinek oltárán. Arról van szó, hogy Szerbia­­segítségével elállják Németország útját Kon­stantinápoly felé, miután az a kísérlet, hogy a Né­met birodalom és Ausztria-Magyarország szövetsé­ges társát a Dardanelláknál leküzdjék, a török­­hadsereg hősies ellenállásán siralmas kudarcot val­lott. Hogy ezt a katonai fiaskót saját országaik közvéleménye előtt leplezzék, arra szolgál angol és francia csapatoknak görög területre való szál­lítása. A görög kormány területi szuverenitásának Anglia és Franciaország által való megsértése ellen tiltakozott. A császári kormány óvást emelt Athén­iben a partraszállás megengedése ellen, mert az Görögországnak a háború kezdete óta hirdetett semlegességével ellentétben állana. A görög kor­mány még nem válaszolt a német előterjesztésre. Ha új fejezet kezdődik e háború katonai történe­tében, akkor az entente legutóbbi demarsai Szófiá­­ban és Athénben a zárszót jelentik az entente dip­lomáciai történetének ama fejezetéhez, amelyet az Szepi főhadnagy arca gyászba boralt. — Nem. Ilyen cégér alatt becsempészitek a kabátokat !. . . Megesküdtem a Koránra, hogy nincs ármány szavaimbam és szándékom tisztességes. A zsűri ké­tszive felolvadt. Indítványom elfogadták, s kezdődött a szavazás. Körbe ültünk s a képe­k­et hátul megszámozva sorba adták. Előttünk egy darab papir, amelyre fel kellett jegyeznünk a há­rom legszebbnek talált kép számát. Az áruló fel­iratokat beragasztottuk, ugy hogy tulajdonképpen mean tudta egyikünk se: vájjon az ezredes, vagy Serpenyős őrvezető feleségének képét szorongatja-e. Sorra néztem én is, hogy kikeressem a leg­szebb hármat Olyan régen nem láttam már együtt ennyi asszonyarcot, hogy befelé szédültem. Szinte megelevenedett valamennyi előttem. A sok álmo­dozó, vágyó, selymes tekintetű asszonyszem . . milyen ismerősök! Vájjon epedtek-e ti is utá­nunk? Sokszor önt el az a meleg hullám minket, végig fut rajtunk, zúg a fejünk, átöleljük szúró nedves szalmánkat . . . .Vájjon tudjátok-e, milyen a szerelem erre­felé? Itt érezzük csak­­végtelen hatalmát . . . Két kép nagyon megtetszett. Második és har­madik díjra ajánltam. Az elsőre nem találtam mél­tónak egyiket sem. Igaz, hogy mindezek dacára azt is elnyerte egy szőke szépség . . . ... No ne vonogasd a válladat, ne duzzogj!­­ Te képed nem volt köztük, nehogy megvádol­janak olvasóim, ha nyertél volna — részrehajlás­­sal. Az első díjat titokban úgyis Neked ítéltem.­­ SÖEI. Pin­ték­ Imre utókor valamikor ezzel a cím­­el fog ellátni: „A képmutatás története." Galais és Boulogne után Misgim megszúérja Szalonikit Történelmi tény, hogy ahol Anglia meg­veti a lábát, onnét el nem­ mozdul —­ föltéve, ha ki nem verik. A szaloniki­i partraszállás foly­tatása a görög semlegesség perfid megsér­tésének és a jelek szerint Anglia itt nem akar kevesebbet, mint a görög szigetek elfoglalása után Szaloniki birtokbavételét. Az angol Szaloniki jelentené Anglia ke­zében az Égei-tenger és szigetek uralmát. Gö­rögország elvesztené nemzeti aspirációinak legfőbb lényegét. A görög semlegesség meg­sértésével Anglia egyszers mindenkorra elvesz­tette azt az állítólagos jogát, hogy valaha is Belgium „megsértett semlegessége" címén szót emeljen s újra a maga tökéletes meztelenségé­­ben mutatja be magát mint a kis nemzetek szabadságának védője. Most a kis nemzetekhez ultimátumot in­téz, hogy oldala mellett avatkozzanak be a háborúba, azaz teljes kilátástalanságggal is ál­dozzák fel magukat a kis népek függetlensé­­gének és jogainak hóhérjáért. Nekünk úgy tetszik, hogy e még be nem avatkozott kis nemzetek felelős tényezői leginkább az entente ellen szeretnének háborúba menni. Anglia a leggaládabb módon él vissza tengeri hatalmá­­val a tenigereken a semleges kis nemzetek ha­józási és kereskedelmi szabadságával és áruik nagy részét magának foglalja le. A világhá­ború megmutatta, hogy a kis nemzetek vesze­delme Anglia. Az események sebes gördülése elé feszült érdeklődéssel nézünk, de már most is konsta­tálható, hogy a négyes szövetség akciói, még akkor is, ha Görögország nem áll ellent, sem­miképpen nem befolyásolhatják a központi hatalmak közvetlen céljait a Balkánon. Előrelátható, hogy másrészt Anglia ürü­gyet keres a Dardanellák előtti nyolc hónapos kudarcának leplezésére a szaloniki-i kitörés­sel, amit legjobban bizonyít a Dardanellák előtt működő főparancsnok, Hamilton és ve­­zérkarának jelenléte a harmadéve óta görög kikötőben. A rengeteg angol-francia ember­áldozat a Gallipoli-félszigeten hiábavaló volt. Anglia és Franciaországg itt ezenkívül száz­milliókra menő kárt szenvedett legnagyobb hajótípusai, kisebb egységei, továbbá a költ­ségek dolgában. Nyolc hónap óta becsapták a közvéleményüket, hogy megnyílik az állítóla­gos orosz búza-eldorádó, ha sikerül átjutni a török tengerszoroson s magának a négyes szö­vetségnek fennállása óta becsapták Oroszor­­szágot, hogy kezére játsszák Konstantinápolyt, a Földközi- és Fekete-tenger kulcsát, a Balkán királynőjét. Most el akarják hitetni, hogy át­­törik a bolgár frontot és úgy hódítják meg Sztambult. A négyes szövetségnek legújabban ez az egyik terve. Ma ez, ki tudja, mi lesz holnap? A szélhámosság fantasztikus tervek­kel és hazugságokkal dolgozik, a munka em­berei pedig cselekesznek és hallgatnak. Eddig ez a titka nagyrészt a német-magyar-osztrák hadvezetőség eddigi sikereinek. Teljes nyugodtsággal fogadhatjuk a né­gyes szövetség „legeslegújabb" terveit. Bul­gária minden eshetőségre számított, hadse­­rege mintegy nyolcszázezer főre tehető, ezen­kívül egy nagy török haderőt is számíthatunk a bolgár sereg oldalán. Ezzel szemben az ed­digi jelentések szerint mintegy negyvenezer főnyi angol-francia sereget akar elvonni egye­lőre a négyes szövetség a Dardanellák elleni operációra szánt seregéből; tegyük fel, hogy a Gallipoli-félszigetről egészen elvonják az erőiket, mindez körülbelül kétszázezer ember­nek felelne meg. Amilyen angol bluff volt minden nagy áldozat mellett a Dardanellák elleni akció, olyan fogás a bolgárok elleni négyes szövetségi fellépés. Anglia kis, védtelen népeket orozva meg tud­ lepni és letiporni, ámde most tapasz­talná egy bolgárellenes támadás esetén, hogy Bulgária nem az a kis nemzet, amivel újab­ban felültetni akarja közvéleményét újabb illúziók felkeltésével. Az orosz ultimátum mögött legelső­sor­ban az a végső kétségbeesés az, hol az Orosz­ország elveszti egyetlen összeköttetését Euró­pával Szerbián és Szaloni­cin át, honnét mu­níciói, rengeteg muníciót és más iparterméke­ket vár. A szerb-görög vasútvonal elvágásával Oroszországnak már eddig is vonagló gazda­sági élete tökéletesen meg volna fojtva és mi­előbb különbékére kényszerülne, hogy leg­alább a képzelhető legborzalmasabb téltől megmentse a hatalmas birodalmat. A különös béke eshetősége aggasztja Angliát, mely most tökéletesen elvéreztetni óhajtja orosz szövet­ségesét, mielőtt újra veszedelmes ellenfelekké válnának. A négyes szövetségnek szaloniki­i­­ ka­landja politikai célt mutat, mint minden ed­digi lépése. Politikai, tehát teoretikus a négyes szövetség szempontjából, legföljebb Anglia szándékai mögött rejlenek új titkos rablószán­dékok. A politikai hatásvadászat révén vélik kierőszakolni a még semleges­ balkáni államok­­nak a háborúba kényszerítését, ámde ma, a tizenötödik hónapban a semlegesek tisztán láthatják az entente tökéletes csődjét és a köz­ponti hatalmak abszolút fölényét s így ebben az értelemben a politikai teóriákkal és szél­hámos fogásokkal ma már legalább is lejárta ma­gát a négyes szövetség. A kis semleges ál­­lamok láthatják, hogy a központi hatalmak egy új Európáért küzdenek, hol új és csodá­latos gazdasági lehetőségek és boldogulások nyílnak az ő számukra is és e l­ehetőségekhez most már csak egy, az eddiginél hasonlítha­tatlanul rövidebb út és végső összecsapás hiányzik. Honnan vonulhatnak fel az entente csapatai Ha az entente hatalmak Bulgária ellen csakugyan háborút viselnének, a következő kikötők jöhetnek szóba, ahol a négyesszövet­ség csapatokat partra szállíthat: Szaloniki, Ka­vala, Dedengacs, Burgas és Várna. E két utolsó kikötő különösen az orosz csapatoknak — a Fekete-tengeren — Bulgáriába való szállítása dolgában különös fontosságú, de természetes, hogy ez az út a török tengerészet és a bú­várnaszádok miatt nagy veszélylyel jár. Sza­lonikit pompás kikötői, tágas és modern ki­rakodó telepei folytán az entente csapatok fő­ kikötőjének kell tekintenünk. Ha Görögor­szág nem képes e seregek partraszállása és felvonulása ellen védekezni, úgy azok arányiga könnyű szerrel foghatnak hozzá a további ki­fejlődéshez. Viszont ha Görögország ellentál­lást fejtene ki, akkor az erősen megerősített Karaburnu, amely a Szaloniki kikötő bejára­tánál fekszik, valamint az ezzel szomszédos magaslatok veszedelmes támaszpontokat nyúj­­tanak a partraszállás ellen. Ha a négyesszövetség görög területen ke­resztül kívánna Szerbiába vonulni, úgy a sza­v­loniki—üszkübi és a szaloniki—monasztiri vasútvonalak jöhetnek számba. Mindkettő ne­hezen kierőszakolható hegyszorosokon vezet át, melyeket a bolgárok bizonyára idejében szállottak már meg. A jól megerősített, de ki­csiny kavalai kikötőből is történhetnek csapat­szállítások, ez azonban a Bulgáriába való elő­nyomulás tekintetében nem is igen vezetne célhoz, mivel itt a parttal párhuzamosan vonul végig a Rilo balkánhegység áthatolhatatlan fala, magas hegycsúcsaival s mély szakadé­kaival. A törökök által stratégiai okokból annak­ idején a tengerparttal párhuzamosan épített szaloniki—dedeagacsi vonal csakis csapatelto­lásokra szolgálhat. Ez utóbbi helyen a csapa­tok kihajózása a jelentékeny dedeagacsi erő­dítményektől eltekintve, már a sík tenger miatt is csaknem lehetetlen. Még közönséges kereskedelmi hajók is a parttól öt kilométer­nyire kénytelenek horgonyt vetni. Az észak felé irányuló előnyomulást is­mét a Rilo-Balkán akadályozza meg, míg ke­let felé az enos-i mocsarak és a Marica torko­lata nagy kerülő utakra — valószínűen De­mojika felé — kényszerítenék az entente csa­patait. Pedig úgy látszik, hogy épp itt össz­pontosítottak a törökök nagyobb számú csa­patokat é­rt

Next