Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-08 / 281. szám
2 Péntek megváltozott és a meghökkent entente legigazabb szavát talán Olaszország találta el, amelynek legnagyobb újságja azt írja: a Balkánon nincs logika ... Igen, a Balkánon valóban nincs logika és még Olaszországnak is bele kell törődnie az események logikátlanságába, meg kell szoknia a történelem valószínűtlenségét és meg kell tanulnia az ámulást, ahogyan megtanultuk mi májusban, amikor egy délről érkezett hadüzenetben a fenevadi erkölcsöket igen, de az értelem logikáját sehogyan sem tudtuk fölfedezni. A görög remények romjain üldögélve éppen Olaszország csodálkozik azon, hogy a Balkánon nincs logika ... éppen Olaszország! Értjük, hogy a legközvetlenebbül miért Olaszországot érintette Görögország állásfoglalása. A venizeloszi politika éppen Itáliának lett volna legtöbb hasznára, hiszen ha Görögország megmarad az entente bizonytalan szolgálatában, akkor főleg Olaszországnak lett volna dupeje, mert hiszen Itália a görög barátság örvén rátette volna kezét Dél-Albániára, amelyre, ha az albánokon kívül valakinek van joga, úgy az Görögország, hiszen a múlt évszázad legelején volt hellén szabadságharcokban az albánok együtt harcoltak a görögökkel, velük egy közös királyságot akartak alapítani és nem engedték, hogy őket nemzetileg a hellénektől megkülönböztessék. Törökország, Bulgária szövetségesünk. Görög és albán szimpátiák a mi részünkön. Romániának csak az imént restaurált semlegességében is bízhatunk, csak Szerbia és Montenegró vannak ellenünk a Balkánon. Ámde Belgrád e pillanatban már éppen annyira mienk, amennyire a szerbeké... A Kalimegdántól az Akropoliszig a mi politikánk győzedelmeskedik. nek helyettese. A jegyzőkönyvet gróf Walterskirchen követségi tanácsos vezette. A tanácskozás tárgyát különböző, a háborúval összefüggő politikai és gazdasági természetű kérdések képezték, valamint a gondoskodás az 1915/16. költségvetési évre szóló közös költségvetés további végrehajtásáról. WVA/^/VSAA,\\VSA/WWWWWWVWWWV ~i. "•'"'"rmr • i- ' — I\ét menyasszony Irta: Zöldi Márton Lakott tavaly nyáron, a háború kitörése előtt, a Városliget tövében fekvő, Pálmakert" penzióban egy Blenkó Róbert nevű daliás termetű elegáns úr, ki magát hol mérnöknek, hol vadállat-kereskedőnek, hol pedig impreszáriónak mondotta. Ahoz képest, hogy kivel beszélt. A történtek után nem mondhatom, hogy Blenkó Róbert kifogástalan úriember lett volna, de azt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy manírjai kifogástalanul uriasak, hogy ne mondjam, előkelőek voltak. Egyébként a szóban lévő penzió, hol magam is többször laktam, néha a legderűsebb bohémtanya karrakterét mutatja, anynyi színész, zenész, artista, táncosnő, újságíró és festő és egyéb cigánynép a lakója. Blenkó Róbert mindenkit, akivel cak megismerkedett, le tudott kötelezni modorának finomságával és előzékenységével. A hallban, mely eredetileg a tulajdonos ebédlője, többször találkoztam vele. Mindig összetévesztett egy ismert nevű festővel f áradozó hangon dicsérte meg legújabb képemet. Én honoráltam a jóindulatot és megköszöntem a bókot. Beszélték, hogy Blenkó Róbertnek / nőknél mesés szerencséje van , hogy egy szelídebb formájú házassági szédelgéstől sem riad vissza. Általában a szélhámosok élénk mozgalmassága lüktetett minden szavában és mozdulatában. Erre nézve alig volt kétség valakinek... kivéve azt a két nőt, kik a penzióban laktak s akiknek házasságot ígért. Az egyik nő elvált asszony volt, erősen bent abban a veszedelmes korban, mely férfi és férfi között nem tud disztingválni. A másik leány volt, de egy orosz hadjárattal a háta mögött. Ezt úgy értem, hogy tizenkét esztendeig énekelt, táncolt és szeretett Moszkvában figyelemreméltó anyagi eredménynyel. A két nő halálos ellensége volt egymásnak. Gyűlöletük onnan keletkezett, hogy régebben egy férfit szerettek, ki mind a kettőt cserben hagyta. Elenkó nyugodtan udvarolhatott, sőt nyugodtan jegyeztette el magát mind a kettővel. Tudta, hogy noha csak egy emelet választja el őket, mégis egy egész világ áll közöttük! Jött a háború. Senki sem beszélt annyit róla, mint Elenkó Róbert. Tízszer is elmondta egy nap, hogy aktív dragonyos főhadnagy volt és most visszakéri a rangját s az első menetszázaddal a harctérre megy. Néhány hét múlva erős kifogásokat emelt a hadvezetőség ellen, mely reaktiváltatását ugy elhúzza. Emiatt össze is veszett egy fiatal kémikussal, ki türelemre intette. — Jut még önre is orosz — mondotta a kémikus, ki népfölkelő hadnagy volt, s kit még azon a héten a harctérre vittek. Elenkó pedig tovább türelmetlenkedett s kifakadásai egyre hangosabbak lettek. Végre egy este diadalmasan jelentette, hogy harmadnapra ezredéhez megy, mely Kassán fekszik. Feltűnt mindenkinek pazar költekezése, mind a két menyasszonyának Budapest, október 7. A közös miniszteri tanácskozás Bécsből jelentik felhivatalosan. Báró Burián külügyminiszter elnöklésével tegnap a külügyminisztériumban közös miniszteri értekezlet volt, amelyen részt vettek gróf Stürgkh osztrák miniszterelnök, gróf Tisza István magyar miniszterelnök, dr. Körber közös pénzügyminiszter, Krobatin táborszernagy, hadügyminiszter és Kaiser von Kaltenfels tengerészeti altengernagy, a tengerészeti osztály főnöke. PESTI NAPLÓ 1915. október Vihar a görög parlamentben Athén, október 7. Tegnap a kamarában rendkívül viharos vita volt, amely egész éjszaka tartott. Venizelosz miniszterelnök beszédet mondott, amelyben ama nézetének adott kifjezést, hogy egy Szerbia ellen irányuló bolgár támadás esetén Görögországra nézve beáll a casus foederis. Ennek előfeltétele azonban, hogy Szerbia megfelel annak a szerződésszerű kötelezettségének, hogy a maga részéről Bulgária ellen 150.000 embert állít ki. Minthogy azonban Szerbia jelenleg nincs ebben a helyzetben, Venizelosz kérdést intézett a négyes ententehoz, hogy tudja-e pótolni e hiányzó erőket. A válasz igerűé volt. Így került a sor a szövetségesek csapatainak partraszállítására, amely Görögországnak nem okozhat gondokat, mert az entente lemondott arról a korábbi szándékáról ,hogy Bulgáriának Görögország rovására Kavaitában engedményeket tegyen. Az angol-francia expedíció a görög mozgósítást nem fogja megzavarni. Venizelosz ismételten hangsúlyozta, hogy bolgár támadás esetén el van határozva Szerbia támogatására, ha addig a hatalom még a kezében van. Politikájának igzolására még azt mondotta Venizelosz, hogy a háború kitörésénél a korona hozzájárulásával azt az álláspontot foglalta el, hogy Görögország egyelőre tartsa meg semlegességét és csak bolgár támadás esetén lép közbe. A Szerbiával való szerződésnek tíz éves tartama van. ő azzal a kéréssel fordult Szerbiához, hogy engedélyt kapjon a szerződés közzétételére. A szerb kormány felhatalmazása után reméli, hogy többet mondhat a dologrról. De már most hangsúlyozza, hogy a szerződés nem egyedül Bulgária ellen, hanem általában harmadik hatalom ellen irárnyul. Venizelosz nagyon sajnálná, ha Görögország ellentétbe kerülne a központi hatalmakkal, amelyeeket kultúraterjesztő tevékenységük miatt tisztel, akik azonban, sajnos, szövetségesei Törökországnak és ez országnak érdekei ellentétben állanak a görög érdekekkel, ő egyébként nem tartja kizártnak, hogy Görögország Szerbia oldalán felléphet Bulgária ellen, anélkül, hogy ez formálisan a Görögország és a központi hatalmak között való háborút jelentené. Gunaris volt miniszterelnök azt válaszolta, hogy a Szerbiával kötött szerződés semmis, mert a casus foederis nem kevesebb,szer, mint négyszer állott be, anélkül, hogy megtartották volna. Így Görögország 1914 nyarán hasztalanul kérte Szerbia segítségét a törökök ellen. Szerbia is a háború folyamán háromszor kérte hiába Görögország segítségét. Görögország érdeke ugyan Szerbiát egy bolgár támadás esetén támogatni, hogy Bulgária ne legyen túlságosan erős.. Ha azonban Görögország a jelen pillanatban az entente oldalán vonul hadba Bulgária ellen, akkor a megsemmisülés várja. Ralli, Rakopulos Demeter, Dragunis, Theotokis és Gunaris hevesen tiltakoznak az entente amaz eljárása ellen, hogy megsértik Görögország semlegességét, amit brutalitásnak neveznek és kijelentik, hogy Venizelosz tiltakozása a partraszállás ellen semmiképpen nem volt elég energikus. Megtámadták Venizeloszt — különösen Theotokis és Gunaris — a Szerbiával szemben követett politikája miatt és különösen azt hangsúlyozták, hogy Venizelosz az ententehoz intézett ama kérdésével, amely szerint az Szerbia helyett rendelkezésre bocsátja-e a hiányzó 150.000 embert, az angol és francia csapatok partraszállását valósággal provokálta. A vita az egész éjszakán át tartott. Reggel öt órakor a kormány a bizalmi kérdést vetette fel. 142 képviselő szavazott mellette, 102 ellene, 13 képviselő, köztük a miniszterek, tartózkodtak a szavazástól. A mozgósítás rendben folyik tovább, de semmiféle lelkesedés nem mutatkozik. Luffano, október 7. A Tribuna jelenti Athénből. A kamara legutóbbi ülésén Theotokis rámutatott Olaszország mesterkedéseire Epirus, Dodekanes és Korfu tekintetében. Venizelosz miniszterelnök azt válaszolta, hogy nincs ok a bizalmatlanságra Olaszországgal szemben és még akkor sem volt bizalmatlan, amikor még tagja volt a hármasszövetségnek. A Corriere della Sera kételkedik abban, hogy a négyes entente Bulgáriának háborút üzen, mert az oroszok, franciák és angolok egyelőre nem készültek fel kellőképpen az offenzívára és így nem tudják megválasztani a kellő pillanatot a támadásra. Bulgária ezenkívül török segítségre számíthat, mert a Görögországban partraszállott angol és francia csapatokat a Gallipoli félszigetről és az oda tartozó tartalékokból vették el, ugy hogy Törökország Gallipoliban kevésbé intenzív küzdelemre számíthat, s erőit ennélfogva Tráciában koncentrálhatja, virágkosarat küldött, teljesen egyformát, sőt az egyiket, a sorosat meg is pezsgősvacsoráztatta. És a hallban, hova minduntalan bejött, egyre a háborúról beszélt. Bevallotta, hogy az idegen légióban is szolgált s hogy a rokitnói mocsarak lecsapolásánál mint mérnök dolgozott. Utolsóelőtti napon mintha valami csekélységről lenne szó, igy szólt: — Holnap este utazom s azt hiszem, holnap délelőtt megesküszöm. — Igazán? És melyikkel? — kérdezte egy előkelő tisztviselő, ki szeret maliciózó lenni. Elenkó diszkréten mosolygott: — Ebben a kérdésben még nem döntöttem. Mikor vacsora után ismét betoppant a hallba, valaki megkérdezte tőle: — Nos, döntött már a házasság kérdésében ? — Igen. Véglegesen. — És melyiket veszi el? — Egyiket sem! A viszontlátásra! Távozott és másnap este tényleg elutazott. Távozása után számos levél érkezett a címére. De ő is szorgalmasan irt. A vesztibülben a levélszekrény előtt, hova az érkezett leveleket kiteszik, bár mély csöndben, ne igen kínos jelenetek játszódtak le. Rendszerint mind a két menyasszony számára egyszerre érkezett levél az ő jellegzetesen szálkás írásával. És ezt a két boldogtalan teremtésnek látnia kellett. Sőt, úgy hajlottam, egyszer nen i