Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-08 / 281. szám

2 Péntek megváltozott és a meghökkent entente legiga­zabb szavát talán Olaszország találta el, amelynek legnagyobb újságja azt írja: a Bal­kánon nincs logika ... Igen, a Balkánon való­­ban nincs logika és még Olaszországnak is bele kell törődnie az események logikátlansá­gába, meg kell szoknia a történelem valószí­nűtlenségét és meg kell tanulnia az ámulást, ahogyan megtanultuk mi májusban, amikor egy délről érkezett hadüzenetben a fenevadi erkölcsöket igen, de az értelem logikáját se­hogyan sem tudtuk fölfedezni. A görög remé­nyek romjain üldögélve éppen Olaszország csodálkozik azon, hogy a Balkánon nincs lo­gika ... éppen Olaszország! Értjük, hogy a legközvetlenebbül miért Olaszországot érintette Görögország állásfog­lalása. A venizeloszi politika éppen Itáliának lett volna legtöbb hasznára, hiszen ha Görög­ország megmarad az entente bizonytalan szol­gálatában, akkor főleg Olaszországnak lett volna dupeje, mert hiszen Itália a görög ba­­rátság örvén rátette volna kezét Dél-Albániára, amelyre, ha az albánokon kívül valakinek van joga, úgy az Görögország, hiszen a múlt évszázad legelején volt hellén szabadsághar­cokban az albánok együtt harcoltak a görö­­gökkel, velük egy közös királyságot akartak alapítani és nem engedték, hogy őket nemze­tileg a hellénektől megkülönböztessék. Törökország, Bulgária szövetségesünk. Görög és albán szimpátiák a mi részünkön. Romániának csak az imént restaurált semle­gességében is bízhatunk, csak Szerbia és Mon­­tenegró vannak ellenünk a Balkánon. Ámde Belgrád e pillanatban már éppen annyira mienk, amennyire a szerbeké... A K­alimeg­dántól az Akropoliszig a mi politikánk győze­delmeskedik. nek helyettese. A jegyzőkönyvet gróf Walters­kirchen követségi tanácsos vezette. A tanács­kozás tárgyát különböző, a háborúval össze­függő politikai és gazdasági természetű kér­dések képezték, valamint a gondoskodás az 1915/16. költségvetési évre szóló közös költ­­ségvetés további végrehajtásáról. WVA/^/VSAA,\\VSA/WWWWWWVWWWV ~i. "•'"'"rmr • i- ' — I\ét menyasszony Irta: Zöldi Márton Lakott tavaly nyáron, a háború kitörése előtt, a Városliget tövében fekvő, Pálmakert" penzióban egy Blenkó Róbert nevű daliás termetű elegáns úr, ki magát hol mérnöknek, hol vadállat-kereskedőnek, hol pedig impre­száriónak mondotta. Ahoz képest, hogy kivel beszélt. A történtek után nem mondhatom, hogy Blenkó Róbert kifogástalan úriember lett volna, de azt nem győzöm eléggé hangsú­lyozni, hogy manírjai kifogástalanul uria­sak, hogy ne mondjam, előkelőek voltak. Egyébként a szóban lévő penzió, hol magam is többször laktam, néha a legderű­sebb bohémtanya karrakterét mutatja, any­nyi színész, zenész, artista, táncosnő, újság­író és festő és egyéb cigánynép a lakója. Blenkó Róbert mindenkit, akivel cak megismerkedett, le tudott kötelezni modorá­nak finomságával és előzékenységével. A hallban, mely eredetileg a tulajdonos ebédlője, többször találkoztam vele. Mindig összetévesztett egy ismert nevű festővel f áradozó hangon dicsérte meg legújabb képe­met. Én honoráltam a jóindulatot és megkö­szöntem a bókot. Beszélték, hogy Blenkó Róbertnek / nőknél mesés szerencséje van , hogy egy sze­lídebb formájú házassági szédelgéstől sem riad vissza. Általában a szélhámosok élénk mozgalmassága lüktetett minden szavában és mozdulatában. Erre nézve alig volt két­ség valakinek... kivéve azt a két nőt, kik a penzióban laktak s akiknek házasságot ígért. Az egyik nő elvált asszony volt, erősen bent abban a veszedelmes korban, mely férfi és férfi között nem tud disztingválni. A má­sik leány volt, de egy orosz hadjárattal a háta mögött. Ezt úgy értem, hogy tizenkét esztendeig énekelt, táncolt és szeretett Mosz­kvában figyelemreméltó anyagi eredmény­nyel. A két nő halálos ellensége volt egymás­nak. Gyűlöletük onnan keletkezett, hogy ré­gebben egy férfit szerettek, ki mind a kettőt cserben hagyta. Elenkó nyugodtan udvarol­hatott, sőt nyugodtan jegyeztette el magát mind a kettővel. Tudta, hogy noha csak egy emelet választja el őket, mégis egy egész vi­lág áll közöttük! Jött a háború. Senki sem beszélt annyit róla, mint Elenkó Róbert. Tízszer is el­mondta egy nap, hogy aktív dragonyos fő­hadnagy volt és most visszakéri a rangját s az első menetszázaddal a harctérre megy. Néhány hét múlva erős kifogásokat emelt a hadvezetőség ellen, mely reaktiválta­tását ugy elhúzza. Emiatt össze is veszett egy fiatal kémikussal, ki türelemre intette. — Jut még önre is orosz — mondotta a kémikus, ki népfölkelő hadnagy volt, s kit még azon a héten a harctérre vittek. Elenkó pedig tovább türelmetlenkedett s kifakadásai egyre hangosabbak lettek. Végre egy este diadalmasan jelentette, hogy harmadnapra ezredéhez megy, mely Kassán fekszik. Feltűnt mindenkinek pazar költekezése, mind a két menyasszonyának Budapest, október 7. A közös miniszteri tanácskozás­ Bécsből jelentik felhivatalosan. Báró Burián külügy­miniszter elnöklésével tegnap a külügyminisz­tériumban közös miniszteri értekezlet volt, amelyen részt vettek gróf Stürgkh osztrák mi­niszterelnök, gróf Tisza István magyar mi­niszterelnök, dr. Körber közös pénzügymi­niszter, Krobatin táborszernagy, hadügymi­niszter és Kaiser von Kaltenfels tengerészeti altengernagy, a tengerészeti osztály főnöke. PESTI NAPLÓ 1915. október Vihar a görög parlamentben Athén, október 7. Tegnap a kamarában rendkívül viharos vita volt, amely egész éjszaka tartott. Venize­losz miniszterelnök beszédet mondott, amely­­ben ama nézetének adott kif­­jezést, hogy egy Szerbia ellen irányuló bolgár támadás esetén Görögországra nézve beáll a casus foederis. Ennek előfeltétele azonban, hogy Szerbia meg­felel annak a szerződésszerű kötelezettségének, hogy a maga részéről Bulgária ellen 150.000 embert állít ki. Minthogy azonban Szerbia jelenleg nincs ebben a helyzetben, Venizelosz kérdést intézett a négyes ententeh­oz, hogy tudja-e pótolni e hiányzó erőket. A válasz igerűé volt. Így került a sor a szövetségesek csapatainak partraszállítására, amely Görögországnak nem okozhat gondokat, mert az entente lemondott arról a korábbi szándékáról ,hogy Bulgáriának Görögország rovására Kavaitában engedményeket tegyen. Az angol-francia expedíció a görög mozgósí­tást nem fogja megzavarni. Venizelosz ismételten hangsúlyozta, hogy bolgár támadás esetén el van határozva Szer­bia támogatására, ha addig a hatalom még a kezében van. Politikájának igzolására még azt mondotta Venizelosz, hogy a háború ki­törésénél a korona hozzájárulásával azt az álláspontot foglalta el, hogy Görögország egye­­lőre tartsa meg semlegességét és csak bolgár támadás esetén lép közbe. A Szerbiával való szerződésnek tíz éves tartama van. ő azzal a kéréssel fordult Szerbiához, hogy engedélyt kapjon a szerződés közzétételére. A szerb kor­mány felhatalmazása után reméli, hogy töb­bet mondhat a dologrról. De már most hang­súlyozza, hogy a szerződés nem egyedül Bul­­gária ellen, hanem általában harmadik hata­lom ellen irárnyul. Venizelosz nagyon sajnálná, ha Görögország ellentétbe kerülne a központi hatalmakkal, amelyeeket kultúraterjesztő te­vékenységük miatt tisztel, akik azonban, saj­­nos, szövetségesei Törökországnak és ez or­szágnak érdekei ellentétben állanak a görög érdekekkel, ő egyébként nem tartja kizártnak, hogy Görögország Szerbia oldalán felléphet Bulgária ellen, anélkül, hogy ez formálisan a Görögország és a központi hatalmak között való háborút jelentené. Gunaris volt miniszterelnök azt vála­szolta, hogy a Szerbiával kötött szerződés semmis, mert a casus foederis nem kevesebb,­szer, mint négyszer állott be, anélkül, hogy megtartották volna. Így Görögország 1914 nyarán hasztalanul kérte Szerbia segítségét a törökök ellen. Szerbia is a háború folyamán háromszor kérte hiába Görögország segítségét. Görögország érdeke ugyan Szerbiát egy bol­gár támadás esetén támogatni, hogy Bulgá­ria ne legyen túlságosan erős.. Ha azonban Görögország a jelen pillanatban az entente ol­dalán vonul hadba Bulgária ellen, akkor a megsemmisülés várja. Ralli, Rakopulos Demeter, Dragunis, Theotokis és Gunaris hevesen tiltakoznak az entente amaz eljárása ellen, hogy megsértik Görögország semlegességét, amit brutalitás­nak neveznek és kijelentik, hogy Venizelosz tiltakozása a partraszállás ellen semmiképpen nem volt elég energikus. Megtámadták Veni­zeloszt — különösen Theotokis és Gunaris — a Szerbiával szemben követett politikája miatt és különösen azt hangsúlyozták, hogy Venize­losz az ententehoz intézett ama kérdésével, amely szerint az Szerbia helyett rendelke­zésre bocsátja-e a hiányzó 150.000 embert, az angol és francia csapatok partraszállását valósággal provokálta. A vita az egész éjszakán át tartott. Reg­gel öt órakor a kormány a bizalmi kérdést vetette fel. 142 képviselő szavazott mellette, 102 ellene, 13 képviselő, köztük a miniszte­rek, tartózkodtak a szavazástól. A mozgósítás rendben folyik tovább, de semmiféle­­ lelkesedés nem mutatkozik. L­uffano, október 7. A Tribuna jelenti Athénből. A kamara legutóbbi ülésén Theotokis rámutatott Olasz­ország mesterkedéseire Epirus, Dodekanes és Korfu tekintetében. Venizelosz miniszterelnök azt válaszolta, hogy nincs ok a bizalmatlan­ságra Olaszországgal szemben és még akkor sem volt bizalmatlan, amikor még tagja volt a hármasszövetségnek. A Corriere della Sera kételkedik abban, hogy a négyes entente Bul­gáriának háborút üzen, mert az oroszok, fran­ciák és angolok egyelőre nem készültek fel kellőképpen az offenzívára és így nem tudják megválasztani a kellő pillanatot a támadásra. Bulgária ezenkívül török segítségre számíthat, mert a Görögországban partraszállott angol és francia csapatokat a Gallipoli félszigetről és az oda tartozó tartalékokból vették el, ugy hogy Törökország Gallipoliban kevésbé intenzív küzdelemre számíthat, s erőit ennélfogva Trá­ciában koncentrálhatja, virágkosarat küldött, teljesen egyformát, sőt az egyiket, a sorosat meg is pezsgős­vacsoráztatta. És a hallban, hova minduntalan bejött, egyre a háborúról beszélt. Bevallotta, hogy az idegen légióban is szolgált s hogy a rokit­nói mocsarak lecsapolásánál mint mérnök dolgozott. Utolsóelőtti napon mintha valami cse­kélységről lenne szó, igy szólt: — Holnap este utazom s azt hiszem, hol­nap délelőtt megesküszöm. — Igazán? És melyikkel? — kérdezte egy előkelő tisztviselő, ki szeret maliciózó lenni. Elenkó diszkréten mosolygott: — Ebben a kérdésben még n­em dön­töttem. Mikor vacsora után ismét betoppant a hallba, valaki megkérdezte tőle: — Nos, döntött már a házasság kérdé­sében ? — Igen. Véglegesen. — És melyiket veszi el? — Egyiket sem! A viszontlátásra! Távozott és másnap este tényleg eluta­zott. Távozása után számos levél érkezett a címére. De ő is szorgalmasan irt. A veszti­bülben a levélszekrény előtt, hova az ér­kezett leveleket kiteszik, bár mély csöndben, ne i­gen kínos jelenetek játszódtak le. Rendszerint mind a két menyasszony számára egyszerre érkezett levél az ő jellegzetesen szálkás írásá­val. És ezt a két boldogtalan teremtésnek látnia kellett. Sőt, úgy hajlottam, egyszer nen i

Next