Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-09 / 282. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1615. október 9. S visszhangra talált.­­A lemondás hírére tízezer­nél több tartalékos vonult a királyi palota elé­­és lelkes ovációkban részesítette Konstan­tin királyt. A katonák szokatlanul lelkesült módon ünnepelték a királyt, mint legfelsőbb hadurukat és kifejtették hálájukat Venizelosz elbocsátásáért, ki szemben találta magával az egész görög hadsereget abban a pillanatban, amikor megkísérelte a király akarata ellenére fellépni. Ostromállapot egész Görög­országban Berlin, október 8. A Tägliche Rundschau jelenti Genfből. A párisi Petit Journal jelenti, hogy a görög kor­mány nemcsak Szalonikiben és Athénben, ha­nem egész Görögországban kihirdette az ostromállapotot. Felbomlott Venizelosz pártja Athén, október 8. A Venizelosz-pártból 32, jobbára mohamedán képviselő kilépett. Itteni politikai körükben azt hiszik, hogy Ve­nizelosz a legközelebbi időben nem csinál ellenzé­ket az új kormánynyal szemben. A görög nép a háború ellen Berlin, október 8. A „Berliner Tageblatt" athéni levelezője táv­iratozza, hogy a görög lakosság határozottan állást foglal az ellen, hogy az országot háborús kaland­ba hajszolják• A lakosság mindenütt gyűléseket ren­dez azzal a napirenddel, hogy állást foglaljanak a háború ellen. Erősebb tiltakozó jegyzék Basel, október 8-Az "Anzeiger jelenti Párisból: "Az itteni gö­rög követ újabb és erősebb tiltakozó jegyzéket nyújtott át francia csapatoknak Szalonikiben való partraszállítása ellen. Venizelosz pártja támogatja a kormányt London, október 8-A Reuter-ügynökség ,jelenti Athénből. Az új kormány tagjai letették az esküt. T£ Venizelosz-párt. hír szerint, támogatni fogja az új kormányt, hogy elkerüljön további bo­nyodalmakat, mert a kamara esetleges felosz­latása mozgósítás esetén kaotikus állapotokat teremtene. Az athéni angol követ Konstantinnál London, október 8. A Morning Post jelenti Athénból: Sir Francis Elliot angol követ tegnap az entente-hatalmak nevében hosszú, fontos meg­beszélést folytatott Konstantin királylyal. Görög pártvezérek a királynál Athén, október 8. A politikai pártok vezéreit meghívták a király­hoz. A kormányválság lefolyásáról még semmi biz­­zonyosat nem tudni. Hír szerint Zaimisz, a nem­­­­zeti bank kormányzóját fogják megbízni a kabinet alakításával. tonintc arra a hitre, hogy a szárazföldön fogják őket fölhasználni. Az angolok fitymálva beszéltek annak lehetőségéről, hogy együtt kell majd har­colniok a szerbekkel. A ealentebankok nem fogadják el a görög csekkeket Bukarest, október 8. Athénből jelentik. A görög bankok külföldi fiókjaiktól értesítést kaptak arról, hogy angol, fran­cia és orosz pénzintézetek nem fogadják el a gö­rög csekkeket, sőt inkasszó céljából sem veszik át azokat. Görög pénzügyi körökben messzemenő követ­keztetéseket vonnak le az erre vonatkozó egybe­hangzó jelentésekből. A koronatanács Venizelosz ellen Athén, október 8. Konstantin király azután szólította fel Ve­nizeloszt a lemondásra, amikor külön e célra egybehívott koronatanács a legnagyobb hatá­rozottsággal a semlegesség szigorú betartását és idegen csapatoknak görög földön való partra szállítása elleni tiltakozást határozta el. A koronatanácson Gunarisz és a többi párt­vezér is részt vettek. Az entente Szalonikiben Kopenhága, október 8. Parisba érkezett szalonikii jelentések szerint tegnapig harmincezer ember szál­lott partra.­­A partraszállás — minden el­lenkezően szóló hír dacára — folytató­dik. Egyre újabb meg újabb szállítógőzö­sök érkeznek Szalonikibe.­ ­ A görög önkéntesek otthagyták az angol hadsereget Bécs, október 8. Athéni távirat szerint Szalonikiben a legutóbbi napokban az angol hadseregben szolgáló görög önkéntesek nagy csoportokban érkeztek, minthogy nem akartak tovább a gallipoli angol hadseregben szolgálni. Már néhány hét előtt több száz önkén­tes görög harcos kérte a rossz bánásmód és a harcok kilátástalansága miatt elbocsátását, de ezt csak akkor érték el, amikor lázadással fenyegetőz­tek. A görög önkéntesek hátra levő része arra a hirre hagyta el az angol szolgálatot, amely szerint nekik a szerbek mellett kell harcolniuk. Az ön­kéntesek, akiknek Szalonikiben a formaruha át­adása miatt konfliktusuk volt az angol konzullal, a szövetségesek gallipoli helyzetét teljesen kilátás­talannak ecsetelik s elmondták, mennyire boldo­goknak érezték magukat az angol és a francia ka­­ l­múnia Romassia magatan­iusa Zürich, október 8. A Corriere della Sem-nak jelentik Buka­restből. A parlament ülésének végén­­ a nép lelkesen tüntetett a képviselők mellett. Ezen az ülésen a Marghilomanhoz hű képviselők nem vettek részt. Azonban azon a gyűlésen, amelyen mintegy 50 képviselő a mozgósítás elrendelése érdekében megjelent, ott voltak a konzervatív párt tagjai is. A konzervatív újságok, amelyek Filipescu befolyása alatt állanak és az ultraintervenciós „Adverul" , ma egyformán írnak. Az Universal" a moz­gósítást, vagy pedig a semlegességnek más módon való biztosítását követeli. Hogy me­lyik legyen ez a mód, arról a lap nem beszél. Ezzel szemben a józan mérsékletű „Dept­ra­tea" cím­lap arra utal, hogy Románia moz­gósítása a Balkánon olyan tűzvészt idézne elő, amelyet maga a négyes szövetség sem akarhat komolyan. Románia ne lépjen ki semleges magatartásából mindaddig, amíg a helyzet világosabb nem lesz. Románia olyan meglepetéseknek van kitéve, amelyek nem engedik meg, hogy észak felé intézendő tá­madásra gondoljon. Valószínű azonban, hogy ha a négyesszövetség csapatai a félszigetre teszik lábukat, akkor Románia is belekény­szerül a harcba, de ehez legalább is 400.000 négyes szövetségi katonának a Balkánra való szállítása szükséges. Zürich, október 8. A Züricher Post a következő jelentést kapta konstantinápolyi külön tudósítójától: Több oldal­ról jövő kérdezősködésekre a román kormány ki­jelentette, hogy abban az esetben, ha Bulgária meg­támadja Szerbiát, Románia csak a saját nemzeti é­rdekeinek megvédésére fog szorítkozni, egyébként pedig semleges marad. Az oroszok elkoboztak egy román gőzöst Bécs, október 8.­­ Mint a Südslavische Korrespondenz-nek­­ Bukarestből táviratozzák, a Duna alsó folyá­s­­ánál az oroszok a „Fratelli Mendel" román­­ gőzöst, figyelmen kívül hagyva a román lobo­­­gót, elkobozták és Reni orosz kikötőbe von­tatták. Az utasokat kis­vártatva szabadon bo­csátották, de a kapitányt és két mű­szerészt fogva tartottak. Szaloniki Ez a most annyira aktuális város, amelyet már évszázadok előtt Nagy Sándor nővéréről ne­­­veztek el, újra világtörténelmi eseményeknek lett a középpontja. A kék tengeröböl melletti élénk vá­­ros tulajdonképpen nincs valami nagy vonzóerővel az átvonuló nemzetközi utazók áradatára, pedig a­ gyakorlott globetrotter szeme rendkívül érdekes­ dolgokat figyelhet itt meg. A város óriási római táborhoz hasonlóan emelkedik a távoli magaslatold felé. A bástyákkal koronázott hatalmas városfal egész a citadelláig övezi körül a várost. Szaloniki régi városrésze a Felsőváros, a modern élet ellené­ben a strand mentén, az elegáns Kalamai­a külvár­rosban bonyolódik le. A várost átölelő sivár hegyi-­ panorámába romok, sírok és barlangok melletti elterülő kitaposott ösvényeken sürgölődő karaván­­ok, melyek a magaslatok felé iparkodnak, önte­nek némi életet. Magában a város szűk utcáiban­ azonban a tarka-barka Kelet mindig festői moz-­­g­almas élete folyik.­­ Az egész Szaloniki különben nem egyéb ren-­­geteg bazárnál, részben fedett utcákkal és síkáto­ f­rokkal. Európai fogalmak szerint dísztelenek, rendí­tetlenek, düledezők, összetákoltak, elhanyagoltak­,­ ahol mindenféle néptípus, görög, bolgár, albán, oláh, cigány, néger, török és zsidó úgy nyüzsög, mint a hangyaboly. Konstantinápoly és Athén mellett Szaloniki a­ Balkánnak történelmi emlékekben leggazdagabb városa. De az elmúlt húsz évben a város oly ro­­­hamosan modernizálódott s annyira átalakult, hogy keleti jellegét csak néhány városrészben őrizte még meg. Csakis itt találunk még házakat messze­ kiszökellő háztetőkkel, melyek egymást csaknem­ érintik, erkélyeket sűrü rácsablakokkal, magas kertfalakat nehéz vaskapukkal. Ez Szalonikinese regényes városnegyede, ahol hosszú ideig vándorol­­ hatunk a szűk utcákon, anélkül, hogy egy cirberi lénynyel akadnánk össze. A város modern főútvo­­­nalai ellenben, bár egyiket még ma is ékesíti egy­ régi római diadaliv, annál prózaiabbak, zajosab­­­bak és hogy az igazat megvalljuk, közönségesek". A fiatal Szaloniki gazdagságának közönségessége csúcspontját a villanegyedben éri el, ahol úgy lát­­­szik, a kelet és nyugat ízléstelensége egymásnak találkát adott. És ezért is e kevésbé tetszetős kép­­­től szívesen fordulunk el, hogy Szaloniki legna­­­gyobb látványosságához, a városfalakhoz térjünk. Ma már persze ezek sem­ övezik egészen körül a várost. Már több mint egy emberöltő múlt el az­óta, amikor a tengerfelőli falakat lerombolták, hogy helyet adjanak az új kikötő építkezései,neki­­ most itt, a strand mentén ünnepnapokon egészen­ a fehér toronyig, amely a város jelképe, ezernyi polgár sétál, hogy a tenger és a kikötői élet eleven képében gyönyörködjék. A városfalak egy részének eredete a hatodik századba nyúlik vissza. Hatal­­­mas építmények voltak ezek, amiket alig lehetett két óra alatt bejárni, szélességük helyenkint 3—41 méterre is rúgott és nem kevesebb, mint 162 to­­­rony ékeskedett rajtuk. Azaz a tornyok­ még serrt szolgáltak ékességül, mert hathatós védelmi célon­kat szolgáltak. Szaloniki szorongatott lakosai gyakran tekinthettek le róluk a vad barbár hor­j­dákra, amelyek a falak előtt fenyegetően gyűltek­ össze. Szerencsére a polgárok tudták, hogy bajaiké­ban mindig hatalmas segítőre találtak Szent Dem­es­terben, aki itt halt meg, mint vértanú, ő volt Sza­­­loniki védőszentje és a császár a vértanú teste fái­lött impozáns templomot épittetett. Teste és tem­­ploma csodákat miveltek. Koldusok és királyok­ zarándokoltak Demeter sírjához és Szaloniki szentje révén a középkor Lourdes-ja volt. De vég­­gül Szent Demeter is vesztett erejéből. Miután a­ gyávaszivű bizánci Bazikus Szalonikit San­ Marcos köztársaságának adta el, a város 1430-ban elbukott az ozmánok ostromában és 1913-ig ezek kezein­ maradt, amikor is görög csapatok vonultak falai közé. És ekkor Demeter újra felébredt, még ugyan­s azon a napon, amikor a görögök a várost a törö­ö­köktől elragadták, régi templomát, amely oly hos­­szu időn át mecset volt, visszaszolgáltatták eredeti rendeltetésének. Az ősi templom, dacára nyomorai­ságos környezetének, még most is hatalmas benye.

Next