Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-14 / 287. szám

Csütörtök de egyszerű kötelességét másként felfoghatná. Azonban anékül, hogy frontunkat gyengíte­nék, kötelességünk megfelelni missziónknak, amelyet érdekünk és becsületünk ró reánk. Teljes egyetértés uralkodik köztünk és a franciaországi hadsereg fővezére között. An­glia és Franciaország egyetértése teljes. Nem tudnám ezt jobban jellemezni, mint a követ­kezőképpen: Anglia és Franciaország már most is egyetértenek szövetségeseikkel abban, hogy Szerbiának, amely támogatásunkat kérte, segítséget vigyünk és abban, hogy Szerbia, Görögország és Románia javára biztosítsuk a bukaresti szerződés érvényességét, amely szer­ződés kezesei vagyunk. Az angol és a francia kormány egy véleményen vannak a csapatok létszáma tekintetében, katonai hatóságaik né­zetének megfelelően. Oroszország csatlakozik szövetségeseihez Szerbia támogatására. Mi megtettük kötelességünket szövetségeseinkkel szemben. A szövetségesek egyetértése soha sem volt nagyobb és szorosabb, sohasem volt na­gyobb a bizalmunk a közös győzelemben. Viviani nyilatkozatát több helyen tetszés­nyilvánítások szakították meg. Viviani több párthívének nevében Klotz képviselő java­solta, hogy az ülést szerdára napolják el. Az indítványt elfogadták és az ülést bezárták. A döntés felé Egy franciabarát semleges újság véleménye Bern, október 3. A köztudottan exponált franciabarát Journal de Genéve figyelemreméltó fejtegetést közöl a balkáni eseményekkel kapcsolatosan a háború várható alakulásáról és olyan helyzet képét festi meg, amely meghozhatja a közel­jövőben a központi hatalmak szándékainak megfelelő békét. A cikkíró érzelmei, amelyek ebben a fejtegetésben sem tagadják meg ma­gukat, csak emelik a cikk érdekességét. A cikk elmondja a mai balkáni helyzet diplomáciai erzeményeit és így folytatja: .­•K. katonai keresztülvitelre kerül a sor. Ez nem csupán stratégiai, taktikai és logikai, hanem diplomáciai semlegességet jelent. Meg kell tartani bizonyos formákat a nép megnyugtatására. Olvastuk, hogy megkönnyítik a szerb-görög szö­v­­ sö­vetségi szerződés interpretációját oly módon, hogy Athénben megígérték volna, hogy Bulgária csak akkor támadja meg Szerbiát, ha a német seregek diadalmasan bevonultak Szerbiába. Hírlik az is, hogy a török sereg fogja megvédeni Várnát és Burgast az esetleges orosz támadással szemben. Hogy a bolgár seregek ne kerüljenek egyenes kon­fliktusba a szabadító cárral. Az angol-francia csapatok partraszállítása folyik­­.Szalonikiben. A görög kormány egyelőre nem akadályozza meg, nehogy túlságos ellentétbe kerüljön a nép érzelmeivel. Párisi levelezőnk táv­irata szerint Olaszország csapatokat szállít partra San Giovanni di Mediában, az albán parton, hogy Montenegrón át kíséreljen meg diverziót Ausztria-Magyarország ellen. Ez a kettős segítség elegendő lesz-e a szerbek számára, hogy a bolgárokkal a hátukban útját áll­hassák Mackensen seregének, amelynek előőrsei már áthaladtak a Dunán, a Száván és a Drinán . Nyugtalanító táviratok jelzik, hogy a francia­angol csapatok egyelőre Salonikiben maradnak, nehogy meggondolatlanul északra bocsátkozzanak, mielőtt tisztába volnának az újgörög szándékaival. A németek egyszerre Bulgáriában lehetnek, ahol számolni lehet azzal, hogy a nagy vezérkar és Koburg Ferdinánd emberei mindent gondosan előkészítettek, Mackensen seregét gyorsan Konstan­tinápolyba lehet szállítani. A törökök így egyenes vasúti összeköttetésbe jutva a központi hatalmak­kal, bőven el lesznek látva mindazzal, aminek hiá­nyát érezhették és engedelmességre lesznek szó­lítva. (?) A Gallipoli-félszigetbeli expedíciónak, a­mely meg van fosztva Szalonikiba küldött tartalé­kaitól, ezentúl nemcsak a törökökkel lesz dolguk, akikkel nem tudott végezni, hanem a Mackensen 9 seregével is. Végfül valószínű, hogy a németek újra felveszik a Szuez és Egyiptom elleni hadjáratot, amelyre a törökök nem voltak eléggé felszerelve. Így a háború nagy vonalaiban a következő alakot ölti: PESTI NAPLÓ 1915. október 14. Jgi» Első felvonás: Belgium és Észak-Francia­ország ipari vidékeinek megszállása. A marne­menti csata megmenti Párist, az Yser melletti csata megmenti Calaist, a németek azonban nem erőltetik a túlnehéz vállalkozásokat, hanem arra szorítkoznak, hogy a megszállott jelentékeny te­rületeket tíz hónap óta minden francia, angol támadással szemben megvédjék. Második felvonás: Oroszország ellen. Len­gyelország, Litvánia, Kurland megszállása anél­kül, hogy tudni lehetne, vájjon Németország megelégszik-e az elfoglalt területekkel és a nyu­gatihoz hasonló védelmi álláspontra helyezke­dik, vagy tovább tör a birodalom szíve felé? Harmadik felvonás: Anglia ellen. Minthogy a megszállás lehetetlen, mindaddig, amíg az an­gol flotta a tengerek ura,­­ úgy, mint Napó­leon akarta. Egyiptomban igyekszenek megtörni az angol hatalmat, szárazföldi expedícióval Szuez és Egyiptom ellen. Ezzel a harmadik terv­vel igyekszik Németország megtörni a négyes en­tente ellen­állását, hogy oly békekötésre kény­szerítse, amely uralmát biztosítja.­­ A terv grandiózus. Még nincs keresztül­vive. Annyi körülmény játszhatik közre, hogy az erők egyensúlyáért és a népek szabadságá­ért és függetlenségéért küzdő nemzeteknek még nincs okuk a csüggedésre. De az esemé­nyek még jobban, mint valaha mutatják, hogy az egységes vezetés hiánya mennyit árt elhatá­rozásaik gyorsaságának és közös cselekvésük egybefüggésének. Bulgária és szerb offen­zívánk Szófia, október 9. A német és osztrákmagyar offenzíva Szer­bia ellen a mozgósítás elejétől fogva itt ural­kodó várakozást drámai feszültségig fokozta, amely világosan igazolja, hogy Bulgária is érzi közeledni az órát, melyben nemzeti kí­vánságai és jövője teljesülni fognak. A szob­ranje elnöke, Vacsev élénk kifejezésre juttatta az egész Bulgáriát betöltő érzést a Balkansk­a Posta-ban. Így ír: — Mihelyt az osztrák-magyar és német csapatok közelednek azokhoz a területekhez, melyekre Bulgária tart igényt, Bulgária köte­les eme területek megszállásával megóvni ér­dekeit. Németország és Ausztria-Magyarország is be fogják látni, hogy senki másnak nem engedhetjük meg, hogy ezeket a területeket megszállja. Mi nem akarunk háborút Szer­biával, de ő maga szakította meg összekötte­tését Bulgáriával és én azt hiszem, hogy kö­zeledik az óra, amelyben Bulgária megvaló­síthatja nemzeti ideáljait. Érthető tehát, még nagy örömmel fogadták itt az osztrák-magyar és német csapatok sikeres operációit Szerbia ellen. Úgy látszik, mintha a szerbek eredeti ter­veik rohamos megváltoztatásával nagy zava­rokat idéztek elő felvonulásukban. Eleinte hét hadosztályt koncentráltak a bolgár hatá­ron, részben mert nem hitték, hogy Német­ország és Ausztria-Magyarország a nyugati offenzíva folytán nagy erőket tudnak ellenük felállítani, részben mert ők maguk akarták Bulgáriát meglepetésszerűen megtámadni és legázolni. Csak szeptember 30-án, amikor lát­ták, hogy a Dunánál, a Száva és Drina előtt jelentős ellenséges erők maradtak meg, hoz­tak el a bolgár határról néhány divíziót első­sorban a Dunához, anélkül azonban, hogy ide­jük lett volna állásba hozni azokat. Albániá­ból is visszahívtak csapatokat. Kiürítették Siakot, Kroját és Kavalját, Elbassan és Ti­rana még birtokukban maradt. Nisben leírhatatlan zavar és nagy meg­döbbenés uralkodik, mindenekelőtt azért, mert látják, hogy az angol-francia csapatok, melye­ket október végére vártak, későn fognak meg­érkezni. Az egész hadvezetőséget és közigaz­gatást áttették Kragujevácba. A szerb állások tüzelése, valamint a német és osztrák-magyar csapatok ezt követő átkelése a Dunán, pokol­hoz hasonlított. Viddinben órákhosszat hall­hatták az ágyuk dobtüzét. Belgrád állítólag irtózatosan szenvedett. A város minden sarkán tűz ütött ki, muníciós magazinok robbantak fel. A legutolsó jelen­tések szerint, melyek ide­érkeztek, a németek és osztrák-magyarok Bel­­­­grádon kívül elfoglalták még Obrenovácot, Sa­bácot, Krupant, valamint az Orsovával személ közt fekvő Lekia erődöt, aminek folytán a há­ború alig néhány kilométer távolságra jutott Bulgáriától. Konstantinápolyi hírek megerősítik, hogy a szövetségesek egész csapatrészeket vonnak vissza a Dardanellákból, nyilván azért, hogy a szalonikai expedíciós sereghez osszák be azo­kat. Eme operációk fölött uralkodó vélemény­különbségek a négyesszövetségen belül még mindig nem oszlottak el, mint az utolsó hírek igazolják. Dacára az új görög kabinet kijelen­tésének, hogy az entense-al szemben jóindulatú semlegességet fog tanúsítani,­­ nagyon való­színűtlen, hogy sikerülni fog a négyesszövet­ségnek bevonni Görögországot a háborúba. Ezzel kudarcot vallana az entente balkánpoli­tikájának fő célja, hogy balkánsereget szervez­zen a Konstantinápoly ellen készülő száraz­földi háborúra. A szalonikai partraszállásnak most már csak az lehet a célja, hogy a Szer­biának ígért segítséget megadják. De ez a vál­lalkozás is nagy nehézségekkel jár, amit jól tudnak az angolok és franciák, akárhogyan is szorítják őket az oroszok erre az akcióra. Nem lesz könnyű egy efajta expedíciós hadsereget az egyvágányú Szaloniki—Monasztir vasúti vonalon, mely egyébként is könnyen elpusztul­ható műépítkezésekből áll, mindennel ellátni, amit a modern háború megkövetel, annál ke­vésbé, mert előzőleg mindent hajón kell el-­ hozni Szalonikibe. Egyébként tudvalevőleg a görög kormány a Szaloniki—Monasztir vasutat, valamint a Szaloniki—Konstantinápoly-vasutat államvas­utaknak jelentette ki és nagyon kérdéses, váj­jon Görögország jóindulatú semlegessége odáig fog menni, hogy francia-angol katonai transz­portot támogasson saját vasutain, ha már nem tudja megakadályozni, hogy idegen csapatok­ kössenek ki Szalonikiben. Előrelátható ezért, hogy még nagyobb csapatok kiszállása Szalo­kiben sem fog a Balkánon külön ijedelmet­ okozni. A szövetségesek legnagyobb gondja most az, mit csináljanak akkor, ha ez a bluff is dk guffogott. Sikereink Szerbiában Terepviszonyok Északra a Golijska-Moravától, a Koht-Bi­bara és Morava közt hegyláncolat terül mely Gra-Milovacnál már 921 méternyi ma­gasságú és csúcspontját Arangyelovácnál », 1169 méteres Rumik-hegygyel éri el Ettől­ kezdve Belgrádig a vidéken már nem fordul­nak elő igen magas hegyek, bár a Belgrádtól tíz kilométerre eső Avala-hegy még mindig­ 565 méterre emelkedik.­­ E természeti jelenségnek az a következő­­ménye, hogy a szerbek Belgrádtól déli irány­­k­ban történő visszavonulásukról Kragujevác és, Nis felé legtöbbnyire olyan területre jutnak, amely az előterepet dominálja, úgy hogy csa­patainknak bizonyos tekintetben legtöbbnyire a hegyeken fölfelé kell az ellenséget meg­­támadniok. Ennek dacára a tegnapelőtti jelentés már kiemelhette, hogy Belgrád körül valamennyi magaslat, amely a vixi átjárókat uralja, már kezeink közé jutott. Különös fontosságot tulajdoníthatunk itt még annak a körülménynek is, hogy osztrák­magyar csapatok Obrenovácnál, a Koltibara torkolatánál szintén sikeresen támadták meg az ellenséget, amivel okvetlen nyomást képe­sek gyakorolni a szerbeknek Belgrádtól délre eső védelmi vonalára. E szakasztól nyugatra, körülbelül 120 kilométernyi kiterjedésben a terep legtöbb­nyire sík és csak a Ljesnicától Valjevón át Ger Planináig és Vlasic Planináig, illetőleg a Sokolska Planináig húzódó vonalon emelke­dik, míg aztán Povljevnél 1480 méternyi ma­gasságot ér el. Keletre a bevezetésben említett terep­szakasztól nyúlik el a Morava termékeny völgye. Itt Gallwitz hadserege elfoglalta Szendrőt és Pozsarevác felé szorította a szer­beket. A szövetségesek támadási területe tehát az alsó Drinától egész a Morava völgyéig terjed. A legszélső keleti területen, a Morava és Timok közt tegnapi jelentés szerint helyenként tüzérségi harcok folytak le. Délen az angolok és franciák Görög-

Next