Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-14 / 287. szám
Csütörtök de egyszerű kötelességét másként felfoghatná. Azonban anékül, hogy frontunkat gyengítenék, kötelességünk megfelelni missziónknak, amelyet érdekünk és becsületünk ró reánk. Teljes egyetértés uralkodik köztünk és a franciaországi hadsereg fővezére között. Anglia és Franciaország egyetértése teljes. Nem tudnám ezt jobban jellemezni, mint a következőképpen: Anglia és Franciaország már most is egyetértenek szövetségeseikkel abban, hogy Szerbiának, amely támogatásunkat kérte, segítséget vigyünk és abban, hogy Szerbia, Görögország és Románia javára biztosítsuk a bukaresti szerződés érvényességét, amely szerződés kezesei vagyunk. Az angol és a francia kormány egy véleményen vannak a csapatok létszáma tekintetében, katonai hatóságaik nézetének megfelelően. Oroszország csatlakozik szövetségeseihez Szerbia támogatására. Mi megtettük kötelességünket szövetségeseinkkel szemben. A szövetségesek egyetértése soha sem volt nagyobb és szorosabb, sohasem volt nagyobb a bizalmunk a közös győzelemben. Viviani nyilatkozatát több helyen tetszésnyilvánítások szakították meg. Viviani több párthívének nevében Klotz képviselő javasolta, hogy az ülést szerdára napolják el. Az indítványt elfogadták és az ülést bezárták. A döntés felé Egy franciabarát semleges újság véleménye Bern, október 3. A köztudottan exponált franciabarát Journal de Genéve figyelemreméltó fejtegetést közöl a balkáni eseményekkel kapcsolatosan a háború várható alakulásáról és olyan helyzet képét festi meg, amely meghozhatja a közeljövőben a központi hatalmak szándékainak megfelelő békét. A cikkíró érzelmei, amelyek ebben a fejtegetésben sem tagadják meg magukat, csak emelik a cikk érdekességét. A cikk elmondja a mai balkáni helyzet diplomáciai erzeményeit és így folytatja: .•K. katonai keresztülvitelre kerül a sor. Ez nem csupán stratégiai, taktikai és logikai, hanem diplomáciai semlegességet jelent. Meg kell tartani bizonyos formákat a nép megnyugtatására. Olvastuk, hogy megkönnyítik a szerb-görög szöv sövetségi szerződés interpretációját oly módon, hogy Athénben megígérték volna, hogy Bulgária csak akkor támadja meg Szerbiát, ha a német seregek diadalmasan bevonultak Szerbiába. Hírlik az is, hogy a török sereg fogja megvédeni Várnát és Burgast az esetleges orosz támadással szemben. Hogy a bolgár seregek ne kerüljenek egyenes konfliktusba a szabadító cárral. Az angol-francia csapatok partraszállítása folyik.Szalonikiben. A görög kormány egyelőre nem akadályozza meg, nehogy túlságos ellentétbe kerüljön a nép érzelmeivel. Párisi levelezőnk távirata szerint Olaszország csapatokat szállít partra San Giovanni di Mediában, az albán parton, hogy Montenegrón át kíséreljen meg diverziót Ausztria-Magyarország ellen. Ez a kettős segítség elegendő lesz-e a szerbek számára, hogy a bolgárokkal a hátukban útját állhassák Mackensen seregének, amelynek előőrsei már áthaladtak a Dunán, a Száván és a Drinán . Nyugtalanító táviratok jelzik, hogy a franciaangol csapatok egyelőre Salonikiben maradnak, nehogy meggondolatlanul északra bocsátkozzanak, mielőtt tisztába volnának az újgörög szándékaival. A németek egyszerre Bulgáriában lehetnek, ahol számolni lehet azzal, hogy a nagy vezérkar és Koburg Ferdinánd emberei mindent gondosan előkészítettek, Mackensen seregét gyorsan Konstantinápolyba lehet szállítani. A törökök így egyenes vasúti összeköttetésbe jutva a központi hatalmakkal, bőven el lesznek látva mindazzal, aminek hiányát érezhették és engedelmességre lesznek szólítva. (?) A Gallipoli-félszigetbeli expedíciónak, amely meg van fosztva Szalonikiba küldött tartalékaitól, ezentúl nemcsak a törökökkel lesz dolguk, akikkel nem tudott végezni, hanem a Mackensen 9 seregével is. Végfül valószínű, hogy a németek újra felveszik a Szuez és Egyiptom elleni hadjáratot, amelyre a törökök nem voltak eléggé felszerelve. Így a háború nagy vonalaiban a következő alakot ölti: PESTI NAPLÓ 1915. október 14. Jgi» Első felvonás: Belgium és Észak-Franciaország ipari vidékeinek megszállása. A marnementi csata megmenti Párist, az Yser melletti csata megmenti Calaist, a németek azonban nem erőltetik a túlnehéz vállalkozásokat, hanem arra szorítkoznak, hogy a megszállott jelentékeny területeket tíz hónap óta minden francia, angol támadással szemben megvédjék. Második felvonás: Oroszország ellen. Lengyelország, Litvánia, Kurland megszállása anélkül, hogy tudni lehetne, vájjon Németország megelégszik-e az elfoglalt területekkel és a nyugatihoz hasonló védelmi álláspontra helyezkedik, vagy tovább tör a birodalom szíve felé? Harmadik felvonás: Anglia ellen. Minthogy a megszállás lehetetlen, mindaddig, amíg az angol flotta a tengerek ura, úgy, mint Napóleon akarta. Egyiptomban igyekszenek megtörni az angol hatalmat, szárazföldi expedícióval Szuez és Egyiptom ellen. Ezzel a harmadik tervvel igyekszik Németország megtörni a négyes entente ellenállását, hogy oly békekötésre kényszerítse, amely uralmát biztosítja. A terv grandiózus. Még nincs keresztülvive. Annyi körülmény játszhatik közre, hogy az erők egyensúlyáért és a népek szabadságáért és függetlenségéért küzdő nemzeteknek még nincs okuk a csüggedésre. De az események még jobban, mint valaha mutatják, hogy az egységes vezetés hiánya mennyit árt elhatározásaik gyorsaságának és közös cselekvésük egybefüggésének. Bulgária és szerb offenzívánk Szófia, október 9. A német és osztrákmagyar offenzíva Szerbia ellen a mozgósítás elejétől fogva itt uralkodó várakozást drámai feszültségig fokozta, amely világosan igazolja, hogy Bulgária is érzi közeledni az órát, melyben nemzeti kívánságai és jövője teljesülni fognak. A szobranje elnöke, Vacsev élénk kifejezésre juttatta az egész Bulgáriát betöltő érzést a Balkanska Posta-ban. Így ír: — Mihelyt az osztrák-magyar és német csapatok közelednek azokhoz a területekhez, melyekre Bulgária tart igényt, Bulgária köteles eme területek megszállásával megóvni érdekeit. Németország és Ausztria-Magyarország is be fogják látni, hogy senki másnak nem engedhetjük meg, hogy ezeket a területeket megszállja. Mi nem akarunk háborút Szerbiával, de ő maga szakította meg összeköttetését Bulgáriával és én azt hiszem, hogy közeledik az óra, amelyben Bulgária megvalósíthatja nemzeti ideáljait. Érthető tehát, még nagy örömmel fogadták itt az osztrák-magyar és német csapatok sikeres operációit Szerbia ellen. Úgy látszik, mintha a szerbek eredeti terveik rohamos megváltoztatásával nagy zavarokat idéztek elő felvonulásukban. Eleinte hét hadosztályt koncentráltak a bolgár határon, részben mert nem hitték, hogy Németország és Ausztria-Magyarország a nyugati offenzíva folytán nagy erőket tudnak ellenük felállítani, részben mert ők maguk akarták Bulgáriát meglepetésszerűen megtámadni és legázolni. Csak szeptember 30-án, amikor látták, hogy a Dunánál, a Száva és Drina előtt jelentős ellenséges erők maradtak meg, hoztak el a bolgár határról néhány divíziót elsősorban a Dunához, anélkül azonban, hogy idejük lett volna állásba hozni azokat. Albániából is visszahívtak csapatokat. Kiürítették Siakot, Kroját és Kavalját, Elbassan és Tirana még birtokukban maradt. Nisben leírhatatlan zavar és nagy megdöbbenés uralkodik, mindenekelőtt azért, mert látják, hogy az angol-francia csapatok, melyeket október végére vártak, későn fognak megérkezni. Az egész hadvezetőséget és közigazgatást áttették Kragujevácba. A szerb állások tüzelése, valamint a német és osztrák-magyar csapatok ezt követő átkelése a Dunán, pokolhoz hasonlított. Viddinben órákhosszat hallhatták az ágyuk dobtüzét. Belgrád állítólag irtózatosan szenvedett. A város minden sarkán tűz ütött ki, muníciós magazinok robbantak fel. A legutolsó jelentések szerint, melyek ideérkeztek, a németek és osztrák-magyarok Belgrádon kívül elfoglalták még Obrenovácot, Sabácot, Krupant, valamint az Orsovával személ közt fekvő Lekia erődöt, aminek folytán a háború alig néhány kilométer távolságra jutott Bulgáriától. Konstantinápolyi hírek megerősítik, hogy a szövetségesek egész csapatrészeket vonnak vissza a Dardanellákból, nyilván azért, hogy a szalonikai expedíciós sereghez osszák be azokat. Eme operációk fölött uralkodó véleménykülönbségek a négyesszövetségen belül még mindig nem oszlottak el, mint az utolsó hírek igazolják. Dacára az új görög kabinet kijelentésének, hogy az entense-al szemben jóindulatú semlegességet fog tanúsítani, nagyon valószínűtlen, hogy sikerülni fog a négyesszövetségnek bevonni Görögországot a háborúba. Ezzel kudarcot vallana az entente balkánpolitikájának fő célja, hogy balkánsereget szervezzen a Konstantinápoly ellen készülő szárazföldi háborúra. A szalonikai partraszállásnak most már csak az lehet a célja, hogy a Szerbiának ígért segítséget megadják. De ez a vállalkozás is nagy nehézségekkel jár, amit jól tudnak az angolok és franciák, akárhogyan is szorítják őket az oroszok erre az akcióra. Nem lesz könnyű egy efajta expedíciós hadsereget az egyvágányú Szaloniki—Monasztir vasúti vonalon, mely egyébként is könnyen elpusztulható műépítkezésekből áll, mindennel ellátni, amit a modern háború megkövetel, annál kevésbé, mert előzőleg mindent hajón kell el- hozni Szalonikibe. Egyébként tudvalevőleg a görög kormány a Szaloniki—Monasztir vasutat, valamint a Szaloniki—Konstantinápoly-vasutat államvasutaknak jelentette ki és nagyon kérdéses, vájjon Görögország jóindulatú semlegessége odáig fog menni, hogy francia-angol katonai transzportot támogasson saját vasutain, ha már nem tudja megakadályozni, hogy idegen csapatok kössenek ki Szalonikiben. Előrelátható ezért, hogy még nagyobb csapatok kiszállása Szalokiben sem fog a Balkánon külön ijedelmet okozni. A szövetségesek legnagyobb gondja most az, mit csináljanak akkor, ha ez a bluff is dk guffogott. Sikereink Szerbiában Terepviszonyok Északra a Golijska-Moravától, a Koht-Bibara és Morava közt hegyláncolat terül mely Gra-Milovacnál már 921 méternyi magasságú és csúcspontját Arangyelovácnál », 1169 méteres Rumik-hegygyel éri el Ettől kezdve Belgrádig a vidéken már nem fordulnak elő igen magas hegyek, bár a Belgrádtól tíz kilométerre eső Avala-hegy még mindig 565 méterre emelkedik. E természeti jelenségnek az a következőménye, hogy a szerbek Belgrádtól déli iránykban történő visszavonulásukról Kragujevác és, Nis felé legtöbbnyire olyan területre jutnak, amely az előterepet dominálja, úgy hogy csapatainknak bizonyos tekintetben legtöbbnyire a hegyeken fölfelé kell az ellenséget megtámadniok. Ennek dacára a tegnapelőtti jelentés már kiemelhette, hogy Belgrád körül valamennyi magaslat, amely a vixi átjárókat uralja, már kezeink közé jutott. Különös fontosságot tulajdoníthatunk itt még annak a körülménynek is, hogy osztrákmagyar csapatok Obrenovácnál, a Koltibara torkolatánál szintén sikeresen támadták meg az ellenséget, amivel okvetlen nyomást képesek gyakorolni a szerbeknek Belgrádtól délre eső védelmi vonalára. E szakasztól nyugatra, körülbelül 120 kilométernyi kiterjedésben a terep legtöbbnyire sík és csak a Ljesnicától Valjevón át Ger Planináig és Vlasic Planináig, illetőleg a Sokolska Planináig húzódó vonalon emelkedik, míg aztán Povljevnél 1480 méternyi magasságot ér el. Keletre a bevezetésben említett terepszakasztól nyúlik el a Morava termékeny völgye. Itt Gallwitz hadserege elfoglalta Szendrőt és Pozsarevác felé szorította a szerbeket. A szövetségesek támadási területe tehát az alsó Drinától egész a Morava völgyéig terjed. A legszélső keleti területen, a Morava és Timok közt tegnapi jelentés szerint helyenként tüzérségi harcok folytak le. Délen az angolok és franciák Görög-