Pesti Napló, 1915. november (66. évfolyam, 305–334. szám)

1915-11-12 / 316. szám

­ Szombat PESTI NAPLÓ 1915. november 13. f| A háború eseményei Az oroszokat visszavetették a Stypkiz Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 november 11-én délben.) Orosz hadszíntér : Cartorijsktól nyugatra az oroszok egy támadását vertük vissza. Rafalovkától nyu­gatra osztrák-magyar csapatok német ütegek tüzelésének támogatása mellett az ellenséget a Stryhez vetették vissza. Itt hét tisztet, 200 főnyi legénységet fogtunk el és nyolc géppuskát zsákmányoltunk. Egyéb újság nincs. Höfer, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese , hadiszintér­ ről estünk a nyugati Moravánál kezdődő offenzivánk legnagyobb nehézségein — Csapataink a novibazári fensik előtt állanak — A bolgárok a déli Morava völgyétől nyugat felé üldözik a szerbeket — A Morava völgyében újból 800 vasúti kocsit zsákmányoltak — A krivolák—valandovói fronton a bolgárok visszaverték és meg­verték a támadó angol-franciákat — Hindenburg Riga alatt Sióknál pár kilo­méternyire visszavonult — Negyedszer újult ki a görzi csata — Napi eredmén­y foglyokban: 6300 « Megállapítható, hogy az öt hetes szerb offenzivánk alatt csapataink a hadműveleti te­repnek legeslegnehezebb részéhez értek el. Ez a nehéz rész a nyugati Morava völgyének déli részénél kezdődik, ahol zordon és magas he­gyek állják el csapataink előrenyomulásának az útját. De megállapítható az is, hogy a leg­nehezebb részeken már átestünk, mert úgyszól­ván már végesvégig fenn vagyunk a hegyge­rinceken és ma már a gerincekről lefelé visz az utunk. Az a hely, ahová a magas hegysé­geken túl törekszünk, részint a novibazári, részint az Ibar vidékéhez tartozó fensik. Az a körülmény pedig, hogy már többnyire túl va­gyunk a hegyek gerincén, ez előnyomulá­sunkra és Szerbia pacifikációjára nézve mo­mentán döntő körülményt alkot. Ezen a nehéz terepen Kövess tábornok jobbszárnya a Moravica völgyében előreha­ladva, csapatai Ivanjicától részint délnyugatra, részint pedig északkeletre harcolnak s észak­keletre a Cemerno­ nyergen lévő erős, 1600 mé­ter magas állásaikból vetette ki a szerbeket, délnyugatra az Ivanjicától a Sjenica felé ve­zető úton pedig már annyira előhaladtak, hogy csak egy napi járásnyira állanak a novibazári Szandzsák határaitól. Kövess centruma, amelyet német hadosz­tályok alkotnak, a szerbeket az Ibar völgyé­től keletre a Stolovi Planina területén szorítja dél felé, ahol 1400 méter magas hegyek is van­nak. A Stolovi Planinától keletre már megint osztrák-magyar csapatok nyomulnak előre és foglalták el erős harcok között az 1500 méter magas Krnja­ela és a P­ogled hegyekre vezető utakat, úgy, hogy az egész fronton csak még ez a hely az, ahol csapataink még nincsenek túl a hegygerinceken. Kövess legszélsőbb balszárnya Trstenik­től délre operál és amíg Trstenikben 1000 szer­bet fogott el, addig a Trsteniktől délnyugatra fekvő Vranjacsak-Banjában a szerbeknek egy tábori kórháza esett a kezébe, amelyet 1000 sebesülttel és egyetlenegy orvossal hagytak vissza a szerbek. Kövess seregének legszélső jobbszárnyá­ról, az Uzicétől délre működő csapatokról már rég nem hallottunk hírt, míg aztán ma azt az értesítést kapjuk, hogy az itt dél felé előre­nyomuló csapatok Nova,Város irányában nyo­mulnak előre és az útnak a felét már hátra­hagyták, úgy, hogy ma körülbelül csapataink Ljubisnál állanak. Csapatainknak ez az elő­haladása azért jelentős körülmény, mert minél lejebb haladnak dél felé itt Montenegró hatá­rán, annál inkább szűkül az a kapu, amely a visszavonuló szerb hadak számára még Mon­tenegró felé nyitva áll. Azzal, hogy a bolgárok benyomultak a déli Morava völgyébe és hogy Gallivitz csapatai Krusevácnál a Morava völgyéből­­ kijutottak. Gallwitz frontja igen megrövidült, amelynek eredményeképpen jobbszárnya és centruma szorosan Kövess balszárnyának operációihoz simulva halad előre a Rasina völgyében és az Alexandrovác körül elterülő fensíkon, ahol Alexandrovácot már el is foglalta, hadai Brus­tól északkeletre a Zupa vidékén állanak és in­nen igyekeznek előrehatolni részint az Ihar, részint pedig a Toplica völgye felé. Seregének balszárnya a Jastrebac-hegység északi lábánál harcol, amely hegység Kruseváctól délre esik és hegyei másfél ezer méter magasságig is fel­emelkednek. Seregének legszélső balszárnya a hegységen keresztül Prokuplje felé vezető úton Ribarcig nyomult előre, amely a hegységnek körülbelül a közepére esik. Ezekben a hegy­ségekben üldözés közben 4000-nél több fogoly jutott Gallwitz kezeibe. Ahogyan a szerb haderők a két Morava déli szögletében visszavonulóban vannak, az elkövetkezendő hadiesemények tekintetében háromféle eshetőség van, úgymint vagy telje­sen visszavonulnak, vagy egy alkalmas vona­lat a defenzívára nézve berendeznek, vagy pedig guerilla­harcba fognak. A mi vélemé­nyünk szerint azonban nem fognak sem de­fenzívára berendezkedni, sem guerilla­harcba kezdeni, hanem a montenegrói határig vissza fognak vonulni és az a seregrész, amely addig fogságba­­nem esik, vagy el nem esik, meg nem sebesül, vagy demoralizálva a táborból meg nem szökik: ez a seregrész Montenegróba, vagy esetleg Albánia északi részébe átcsapva, folytatja tovább az ellenállást. Montenegróban azonban két tűz közé fognak kerülni, mert hiszen csapataink a trebinjei déli csücsöktől operálnak Montenegró ellen, ahol ugyan a montenegróiak ma még elég erősen állanak és helylyel-közzel offenzívába is átcsapnak, amit azonban Trebinjétől keletre éppen most, nagy veszteségeket okozva nekik, vertünk vissza. A bolgár offenzíva a déli Morava bal­partján vette át a működését és egyelőre csak két dolga van: üldözi a megvert szerbeket és számon veszi a Morava-vasúthoz tartozó nagy zsákmánykészletet, ahol a vasúti vona­lakon újabb 800 vasúti kocsit és 10 lokomo­­tivot találtak, de emellett 800 foglyot is ej­tettek. A bolgárok macedóniai frontja és had­működése annyi ellentétes hírek között a kö­vetkezőképpen alakul ki: a franciák és az an­golok frontja a Vardar völgyében, Krivoláktól Valandovóig, illetve Rabrovig húzódik. Ezt a frontot a bolgárok még az offenzívájuk elején megszállották és elsáncolták magukat, azért, hogy a Szalonikiből fölfelé törő angol-francia offenzíva a Vardar-völgyön keresztül ne hatol­hasson. Már most a franciák és az angolok, akik ugyan külön-külön, de mégis egymással kontaktusban működnek, a bolgárok krivo­n­ják—valandovói frnotját mindenáron át akar­­­ják törni, hogy valamiképpen a szerb hadak­s­kal egyesüljenek. A támadókat azonban a­ bol­gárok nemcsak visszaverték, hanem meg is verték, úgy hogy a franciák több helyen visszavonulóban is vannak. Hogy a vesztesé­gük milyen súlyos lehetett, az abból is meg­állapítható, hogy Szalonikibe eddig 3000-nél t­­öbb francia sebesültet szállítottak. Az angolok­­ és a franciák együttműködésére nézve igen jellemző, hogy az angolok itt éppen úgy cselekszenek, mint a Gallipoli-félszigeten, vagyis az egész fronton először is a franciákat küldik tűzbe. A szegény franciák pedig ebbe hülyén beleegyeznek, mert hiszen tudvalevő, hogy a Dardanellák elfogla­lása s a balkáni akció sikere nem angol, hanem francia Ird-dal. A Styrnél mi támadunk, de olykor-olykor orosz ellentámadásban is van részünk. Mindk­ez természetesen hetek óta már Cartorijski­től nyugatra történik, ahol újból megvertük az oroszokat s 200-at fogtunk el, közöttük 7 tar­tót s 8 géppuskát zsákmányoltunk. Ennél azonban sokkal érdekesebb és jelentősebb az, hogy Hindenburg a Rigától nyugat felé minte­­egy 20 kilométerre eső Sióknál, csapatait az ott elfoglalt hadállásokból visszavonta. A­ visszavonulás tervszerűen, éjszaka történt, anélkül, hogy ebben a visszavonulásban az oroszok a németeket megzavarhatták volna. Hogy Sióktól Hindenburg csapatai mennyire vonultak vissza, ezt nem mondja meg a né­met vezérkari jelentés, de valószínűleg az egész visszavonulás csak pár kilométert tehet ki, ez is a jobb és előnyösbb hadállások kedvéért. Az olaszok megújították a Görz elfoglalá­sára irányuló negyedik csatájukat és a har­madik isonzói csatát követő pár napi szünet alatt az itt lévő frontjukra erős tartalékokat állítva be, erős tüzérségi előkészítés után tá­madásba mentek át. A támadásukat azonban visszavertük, a további támadásoktól pedig el­ment a kedvük. Az északi háború Készülődnek a fekete százak Pétervár, november 11 A Rjecs­irja: Az igaz orosz férfiak, az úgynevezett „száz fekete", meg vannak győződve arról, hogy közeledik az az időpont, amikor a pogromok ismét megkezdhetők Kongresszust akarunk november végén — így ír a lap — amelyen mindenről tanácskozni kívánunk, miután nem szabad mindent meg­irni. Javaslatot is akarunk tenni a kon­gresszuson arra nézve, hogy a dumát oszlas­sák fel, feltéve, hogy akkorra még nem oszlat­nák fel. Állást kell foglalnunk a városok köz­igazgatása ellen, szigorú ellenőrzést kell köve­telnünk a zemsztvókkal szemben, hírt kell ad

Next