Pesti Napló, 1915. november (66. évfolyam, 305–334. szám)
1915-11-12 / 316. szám
Szombat PESTI NAPLÓ 1915. november 13. f| A háború eseményei Az oroszokat visszavetették a Stypkiz Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 november 11-én délben.) Orosz hadszíntér : Cartorijsktól nyugatra az oroszok egy támadását vertük vissza. Rafalovkától nyugatra osztrák-magyar csapatok német ütegek tüzelésének támogatása mellett az ellenséget a Stryhez vetették vissza. Itt hét tisztet, 200 főnyi legénységet fogtunk el és nyolc géppuskát zsákmányoltunk. Egyéb újság nincs. Höfer, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese , hadiszintér ről estünk a nyugati Moravánál kezdődő offenzivánk legnagyobb nehézségein — Csapataink a novibazári fensik előtt állanak — A bolgárok a déli Morava völgyétől nyugat felé üldözik a szerbeket — A Morava völgyében újból 800 vasúti kocsit zsákmányoltak — A krivolák—valandovói fronton a bolgárok visszaverték és megverték a támadó angol-franciákat — Hindenburg Riga alatt Sióknál pár kilométernyire visszavonult — Negyedszer újult ki a görzi csata — Napi eredmény foglyokban: 6300 « Megállapítható, hogy az öt hetes szerb offenzivánk alatt csapataink a hadműveleti terepnek legeslegnehezebb részéhez értek el. Ez a nehéz rész a nyugati Morava völgyének déli részénél kezdődik, ahol zordon és magas hegyek állják el csapataink előrenyomulásának az útját. De megállapítható az is, hogy a legnehezebb részeken már átestünk, mert úgyszólván már végesvégig fenn vagyunk a hegygerinceken és ma már a gerincekről lefelé visz az utunk. Az a hely, ahová a magas hegységeken túl törekszünk, részint a novibazári, részint az Ibar vidékéhez tartozó fensik. Az a körülmény pedig, hogy már többnyire túl vagyunk a hegyek gerincén, ez előnyomulásunkra és Szerbia pacifikációjára nézve momentán döntő körülményt alkot. Ezen a nehéz terepen Kövess tábornok jobbszárnya a Moravica völgyében előrehaladva, csapatai Ivanjicától részint délnyugatra, részint pedig északkeletre harcolnak s északkeletre a Cemerno nyergen lévő erős, 1600 méter magas állásaikból vetette ki a szerbeket, délnyugatra az Ivanjicától a Sjenica felé vezető úton pedig már annyira előhaladtak, hogy csak egy napi járásnyira állanak a novibazári Szandzsák határaitól. Kövess centruma, amelyet német hadosztályok alkotnak, a szerbeket az Ibar völgyétől keletre a Stolovi Planina területén szorítja dél felé, ahol 1400 méter magas hegyek is vannak. A Stolovi Planinától keletre már megint osztrák-magyar csapatok nyomulnak előre és foglalták el erős harcok között az 1500 méter magas Krnjaela és a Pogled hegyekre vezető utakat, úgy, hogy az egész fronton csak még ez a hely az, ahol csapataink még nincsenek túl a hegygerinceken. Kövess legszélsőbb balszárnya Trsteniktől délre operál és amíg Trstenikben 1000 szerbet fogott el, addig a Trsteniktől délnyugatra fekvő Vranjacsak-Banjában a szerbeknek egy tábori kórháza esett a kezébe, amelyet 1000 sebesülttel és egyetlenegy orvossal hagytak vissza a szerbek. Kövess seregének legszélső jobbszárnyáról, az Uzicétől délre működő csapatokról már rég nem hallottunk hírt, míg aztán ma azt az értesítést kapjuk, hogy az itt dél felé előrenyomuló csapatok Nova,Város irányában nyomulnak előre és az útnak a felét már hátrahagyták, úgy, hogy ma körülbelül csapataink Ljubisnál állanak. Csapatainknak ez az előhaladása azért jelentős körülmény, mert minél lejebb haladnak dél felé itt Montenegró határán, annál inkább szűkül az a kapu, amely a visszavonuló szerb hadak számára még Montenegró felé nyitva áll. Azzal, hogy a bolgárok benyomultak a déli Morava völgyébe és hogy Gallivitz csapatai Krusevácnál a Morava völgyéből kijutottak. Gallwitz frontja igen megrövidült, amelynek eredményeképpen jobbszárnya és centruma szorosan Kövess balszárnyának operációihoz simulva halad előre a Rasina völgyében és az Alexandrovác körül elterülő fensíkon, ahol Alexandrovácot már el is foglalta, hadai Brustól északkeletre a Zupa vidékén állanak és innen igyekeznek előrehatolni részint az Ihar, részint pedig a Toplica völgye felé. Seregének balszárnya a Jastrebac-hegység északi lábánál harcol, amely hegység Kruseváctól délre esik és hegyei másfél ezer méter magasságig is felemelkednek. Seregének legszélső balszárnya a hegységen keresztül Prokuplje felé vezető úton Ribarcig nyomult előre, amely a hegységnek körülbelül a közepére esik. Ezekben a hegységekben üldözés közben 4000-nél több fogoly jutott Gallwitz kezeibe. Ahogyan a szerb haderők a két Morava déli szögletében visszavonulóban vannak, az elkövetkezendő hadiesemények tekintetében háromféle eshetőség van, úgymint vagy teljesen visszavonulnak, vagy egy alkalmas vonalat a defenzívára nézve berendeznek, vagy pedig guerillaharcba fognak. A mi véleményünk szerint azonban nem fognak sem defenzívára berendezkedni, sem guerillaharcba kezdeni, hanem a montenegrói határig vissza fognak vonulni és az a seregrész, amely addig fogságbanem esik, vagy el nem esik, meg nem sebesül, vagy demoralizálva a táborból meg nem szökik: ez a seregrész Montenegróba, vagy esetleg Albánia északi részébe átcsapva, folytatja tovább az ellenállást. Montenegróban azonban két tűz közé fognak kerülni, mert hiszen csapataink a trebinjei déli csücsöktől operálnak Montenegró ellen, ahol ugyan a montenegróiak ma még elég erősen állanak és helylyel-közzel offenzívába is átcsapnak, amit azonban Trebinjétől keletre éppen most, nagy veszteségeket okozva nekik, vertünk vissza. A bolgár offenzíva a déli Morava balpartján vette át a működését és egyelőre csak két dolga van: üldözi a megvert szerbeket és számon veszi a Morava-vasúthoz tartozó nagy zsákmánykészletet, ahol a vasúti vonalakon újabb 800 vasúti kocsit és 10 lokomotivot találtak, de emellett 800 foglyot is ejtettek. A bolgárok macedóniai frontja és hadműködése annyi ellentétes hírek között a következőképpen alakul ki: a franciák és az angolok frontja a Vardar völgyében, Krivoláktól Valandovóig, illetve Rabrovig húzódik. Ezt a frontot a bolgárok még az offenzívájuk elején megszállották és elsáncolták magukat, azért, hogy a Szalonikiből fölfelé törő angol-francia offenzíva a Vardar-völgyön keresztül ne hatolhasson. Már most a franciák és az angolok, akik ugyan külön-külön, de mégis egymással kontaktusban működnek, a bolgárok krivonják—valandovói frnotját mindenáron át akarják törni, hogy valamiképpen a szerb hadakskal egyesüljenek. A támadókat azonban a bolgárok nemcsak visszaverték, hanem meg is verték, úgy hogy a franciák több helyen visszavonulóban is vannak. Hogy a veszteségük milyen súlyos lehetett, az abból is megállapítható, hogy Szalonikibe eddig 3000-nél több francia sebesültet szállítottak. Az angolok és a franciák együttműködésére nézve igen jellemző, hogy az angolok itt éppen úgy cselekszenek, mint a Gallipoli-félszigeten, vagyis az egész fronton először is a franciákat küldik tűzbe. A szegény franciák pedig ebbe hülyén beleegyeznek, mert hiszen tudvalevő, hogy a Dardanellák elfoglalása s a balkáni akció sikere nem angol, hanem francia Ird-dal. A Styrnél mi támadunk, de olykor-olykor orosz ellentámadásban is van részünk. Mindkez természetesen hetek óta már Cartorijskitől nyugatra történik, ahol újból megvertük az oroszokat s 200-at fogtunk el, közöttük 7 tartót s 8 géppuskát zsákmányoltunk. Ennél azonban sokkal érdekesebb és jelentősebb az, hogy Hindenburg a Rigától nyugat felé minteegy 20 kilométerre eső Sióknál, csapatait az ott elfoglalt hadállásokból visszavonta. A visszavonulás tervszerűen, éjszaka történt, anélkül, hogy ebben a visszavonulásban az oroszok a németeket megzavarhatták volna. Hogy Sióktól Hindenburg csapatai mennyire vonultak vissza, ezt nem mondja meg a német vezérkari jelentés, de valószínűleg az egész visszavonulás csak pár kilométert tehet ki, ez is a jobb és előnyösbb hadállások kedvéért. Az olaszok megújították a Görz elfoglalására irányuló negyedik csatájukat és a harmadik isonzói csatát követő pár napi szünet alatt az itt lévő frontjukra erős tartalékokat állítva be, erős tüzérségi előkészítés után támadásba mentek át. A támadásukat azonban visszavertük, a további támadásoktól pedig elment a kedvük. Az északi háború Készülődnek a fekete százak Pétervár, november 11 A Rjecsirja: Az igaz orosz férfiak, az úgynevezett „száz fekete", meg vannak győződve arról, hogy közeledik az az időpont, amikor a pogromok ismét megkezdhetők Kongresszust akarunk november végén — így ír a lap — amelyen mindenről tanácskozni kívánunk, miután nem szabad mindent megirni. Javaslatot is akarunk tenni a kongresszuson arra nézve, hogy a dumát oszlassák fel, feltéve, hogy akkorra még nem oszlatnák fel. Állást kell foglalnunk a városok közigazgatása ellen, szigorú ellenőrzést kell követelnünk a zemsztvókkal szemben, hírt kell ad