Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)
1915-12-10 / 344. szám
Csütörtök A nyugati harctér Rémetorozában még nem hívták be a húsz éveseket Berlin, december 9. A Wolff-ügynökség jelenti: A francia kamarában semleges lapok jelentései szerint azt mondották, hogy Németország már a múlt évben behívta az 1916. évfolyamot, amely most megy a frontra. Az 1917-ik évfolyamból, amelyet részenként hívtak be, most szolgál az Utolsóelőtti rész. Ez az állítás helytelen. Az 1916. évfolyamot még az ujoncozási gyűjtőhelyekre sem állitottuk be. Az 1917. évfolyamot még egyáltalán nem hívtuk be. Az angol parlamanti ciklus meghosszabbítása London, december 9. A Daily News parlamenti munkatársa jelenti, hogy már megtörtént a döntés a parlament ciklusának meghosszabbítása dolgában. Elhatározták, hogy a parlament élettartamát egy esztendővel meghosszabbítják. Az angol alsóház ülése London, december 9. Snowden (munkáspárti) az alsóházban felszólította Asquith miniszterelnököt :tegyen ígéretet arra, hogy ha egy semleges ország vagy a hadviselő országok javaslatot tesznek a béketárgyalásra, amely javaslatnak alapja a meghódított területeknek kiürítése, ne utasítsák vissza a parlament tudta nélkül. Asquith válaszában azt mondotta, Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán és Oroszország megegyeztek, hogy nem kötnek külön békét. Ha az ellenséges kormányok akár közvetlenül, vagy semleges országok útján komoly békejavaslatot tesznek, úgy azokat a szövetséges kormányok megbeszélik. Addig nem tehet más ígéretet. Ha békejavaslatot tennének, úgy a kormány kívánatosnak tartaná, hogy a parlamentet oly korán, amint csak lehetséges, beleavassa. Lord Robert Cecil törvényjavaslatot nyújtott be, amely az ellenséggel való kereskedelem tilalmát oly személyekre is kiterjeszti, akikkel szemben ellenséges nemzetiségük vagy pedig az ellenséghez való viszonyukra való tekintettel, az ilyen korlátozások kívánatosaknak látszanak, akkor is, ha nem ellenséges országban laknak, vagy folytatnak kereskedelmet. Az angol felsőház a bagdadi vereségről London, december 9. (Felsőház.) Creme lord a ktesiphoni vereségről azt mondotta, hogy valótlan, hogy Townsend tábornoknak csak egy hadosztálya volt. Hadereje jelentékenyen erősebb volt. Mértékadó szakemberek e haderőt elégségesnek tartották. Épp úgy helytelen az, hogy a tábornok a Bagdad elleni támadást saját kezdésére indította meg. A vállalkozást hónapok óta tervezték és gondosam készítették elő. Bagdad gyors bevétele nagy katonai és politikai esemény lett volna. Sem a csapatok, sem a vezetés nem érdemlik meg a szemrehányást, azonban a feladat súlyosabbnak bizonyult mint eredetileg gondolták, főleg az ellenség jelentékeny csapatbeli fölénye és erős tüzérségi felszerelése következtében. A visszavonulás a folyó mentén egy erős állásba volt a legjobb kivezető út. Sydenham lord azt mondotta, hogy a vereség oka az, hogy a parancsnoknak szabad keze volt és erősen lebecsülte az ellenséget, így történt az, ami a legutóbbi időben folyt le. Szóló végül megjegyzi, hogy teljesen megérti a politikai, de semmiesetre a katonai okokat, amelyek miatt a bázistól oly nagy távolságra ilyen kalandba bocsátkoztak. Bellairs azt a kérdést intézi, vájjon a semleges országok kifejezték-e köszönetüket Angliának azért, hogy a tengert megtisztította a németektől és az Amerika és Európa között való kereskedelmi forgalmat az életveszedelmek megszüntetésével lehetővé tette. Grey azt felelte, hogy a kormány efajta elismerést nem kapott. Stewtirt ' cionista) kérdi, hogy Anglia a sirasi angol konzulnak a németek által való letartóztatásával szemben fog-e megtorló rendszabályokhoz nyúlni, megfogja-e szállni a németeknek átengedett területeke a kínai kikötőkben és te fogja-e tartóztatni a német konzulokat Kínában, hogy az angol érdekek ellen való összeesküvéseket megakadályozza. Grey azt felelte, hogy ő nem kicsinyli le a német üzelmek veszedelmeit, de a dolgot nem lehet oly egyszerűen elintézni, mint azt Stewart gondolja. A Perzsiában történt legutóbbi eseményekre vonatkozó kérdésre Grey azt válaszolta, hogy ezek az események tól bizonyítják, hogy a per»«~ csendőrség mily kevéssé megbízható. Igaz ugyan, hogy egyelőre csak Siras és Hamadan lázadtak fel nultan a kormány ellen, s bízik abban, hogy az új perzsa kormány komoly fáradozásokat fejt ki a rend helyreállítására Hamadanban, ahol a német megbízottak nagy mennyiségű fegyvert és hadiszert halmoztak fel. Az orosz csapatok nem vonultak be Teheránba. A perzsa kormánnyal közölték, hogy ez csak akkor fog megtörténni, ha a szövetségesek alattvalóinak életét és vagyonát kell majd megoltalmazni. Időközben pedig minden lehető intézkedés megtörtént a zendülő csendőrség megfékezésére. Clémenceau Joffre ellen Zürich, december 9. Clémenceau, volt francia külügyminiszter hevesen kifakad lapjában, a L'Homme Euchainé-ben Joffre ellen abból az alkalomból, hogy kinevezték a francia seregek főparancsnokává. Az egész kinevezést a francia tehetetlen elismerésének mondja, mert tettek helyett külsőségekre fektetik a fősúlyt. Joffre eddig sem volt képes nagy cselekedetekre, mint főparancsnok, még kevesebbet tehet, mert nem lesz közvetlen összeköttetésben a seregekkel. Egy szempontból azonban mégis örvendetesnek tartja Joftrenak a főhatalomra való emelését, mert legalább egy ember fog határozni a végkérdés fölött. Ez az idő pedig erősen közeledik. (Homályosan fejezi ki magát itt Clemenceau. Nagyon valószínű, hogy a cenzúra miatt. A cikk többi részéből az következtethető, hogy Clemenceau a békére gondol és azt hiszi, hogy a háború megérett a befejezésre, úgy a békekötés kérdésében neki lesz döntő szava.) Clemenceau ezután még a görög kérdésről beszélve kijelenti, hogy Görögországban a további kísérletezést abba kell hagynia Szalonikiból, ha még lehet, a csapatokat sürgősen el kell szállítani más, veszélyezettebb pontokra. Denys Cochin küldetését „idétlen eszmének" mondja. Leszögezi azt a tényt, hogy athéni fogadtatását az ottani francia követség rendezte megfizetett tüntetőkkel. A Balkánon szerinte ég a talaj a négyesszövetség lábai alatt és onnan el kell vonulni, hacsak mindent elveszteni nem akarnak. Dr. C. P. PESTI NAPLÓ 1915. december 9. 11 Az északi háború Az orosz vasutminiszter Zürich, december 9. Az új orosz közlekedési miniszter, Crepov, kijelentette egy újságírónak, hogy ő semmit sem ért a vasutakhoz és vasúti dolgokhoz eddig semmiféle vonatkozásban nem volt. Éppen ezért teljesen megfoghatatlan, hogy került éppen ehez a tárcához. Ez ügyben Mencsikov herceg így nyilatkozott a Novoje Vremjának: — örülhetünk, hogy vasutjaink még egyáltalán mozognak. De még ebben a formában sem felel meg e kijelentés teljesen a valóságnak. A „mozdulatlan" vasútjaink száma ugyanis mind erősebben szaporodik. Pétervárott 5300 vagyon áll használatlanul, Moszkvában 6000 volt októberben, novemberben már 9000. Dr. C. P. Az olasz háború Olasz vereség Tripoliszban Konstantinápoly, december 9. Lapjelentések szerint a szenuszi törzsbeliekbenszülött tripolisziakkal együtt az egész tripoliszi vilajetet megszállották. Főhadiszállásuk Suk el Dzsumában van, Tripolisztól néhány órányira. A legutóbbi harcokban 6000 olasz elesett és sok fegyver és lőszer került a benszülönek kezébe. Törökország az angolok mezopotámiai veresége Krisztiánja, december 9. Az Aftenposten írja: Ha Törökországnak az angolok felett kivívott győzelme mindenekelőtt — ami nem valószínű — a számbeli túlsúlynak köszönhető, úgy ez még súlyosabbá teszi az angolok vereségét, mert ez nem jelent egyebet, minthogy a németeknek sikerült a legnagyobb nehézségek dacára csodálatos gyorsasággal használható vasúti összeköttetést teremteni Konstantinápoly és Bagdad között. Ezzel kétségkívül rendkívül fontos eredményt értek el, mert elállították az angolok útját Egyiptom és India között, amint keresztezték az oroszok útját a Dardanelláknál. Semleges államok Támadás Wilson ellen Zürich, december 9 A múlt héten az amerikai klerikális pártok támadtak a mexikói kérdés miatt Wilson elnök ellen. Mint most a Daily Telegraph jelenti, a demokrata pártok is megkezdték az elnök ellen a harcot egyoldalú angol politikája miatt. A kongresszus demokrata pártja a Wilson által beterjesztett hadsereg- és flottajavaslatot egyhangúlag leszavazta. Dr. C. P. A német-angol harc Keleten Bern, december 5. A néhai Vámbéry Armin nem volt az egyedüli, aki törökbaráti politikát hirdetett Angliában, amelyből kifolyólag heves támadásokban részesítette az angol kormány oroszbarát politikáját. Marmaduke Pickthall angol publicista és Edward Brown, a caambridgei egyetem tanára ugyancsak nem szűntek meg az angol közvéleményt e politika végzetes voltára figyelmeztetni. Különösen Edward Brown indított heves harcot Edward Grey ellen, akiről megírta, hogy egy beszélgetés közben állandóm összetévesztette a Vörös tengert a Perzsa öböllel, úgy hogy végül kiderült, hogy azt hiszi, mintha e kettő voltaképpen egy és ugyanaz volnál, mind ezen felül, Törökország belpolitikájáról, a török törekvésekről és mozgalmakról a legnagyobb fokú tájékozatlanságot árultta el. Néhány hete egy kairói lap megírta, hogy Edward Brown meghalt. Ezt a ház az izlám egész sajtója átvette és a konstantinápolyi Ikdam melegen elparentálta, megírva róla, hogy Anglia végzetes tévedése, hogy az orosz politika eszközévé lett, annak tulajdonítandó, hogy nem hallgattak idejében a Brown professzor figyelmeztetéseire, aki alaposan ismerte a Keletet Vályi Félix, a Samsanneban megjelenő Revue Politique Internationale szerkesztője, amelyben Brown professzor feltűnést keltő cikket írt 1914 márciusában „Anglia és Oroszország" címen, megismételve Edward Grey elleni vádjait, felkérte Marmaduke Pickthall-t, hogy írjon nekrológot Edward Brownról. Így derült ki, hogy a halottnak híresztelt törökbarát angol egyetemi tanár él, sőt a legjobb egészségnek örvend. Itt említendő meg, hogy Marmaduke Pickcthall, aki Londonban él, cikket küldött a „Revue International Politique"-nek, amely tárnak szeptember— októberi számában jelent meg s amelyben behatóan bizonyítja az izlámról és általában a törökökről elterjedt közhelyek téves voltát Az izlám épp annyira a szeretet valása, mint a kereszténység, azonfelül, hogy általában több befolyása van a néplélekre, mint a kereszténységnek Európa legtöbb országában. Harri peig a törököket illeti, a föld legdemokratikusabb népei közé tartozik. Megállapítja azt is, hogy — itt szó szerint idézem —: a Törökországot meg akarták semmisíteni és Egyiptomot akarták helyébe tenni. Ez egyszerű dolognak látszott. De ha Törökország oly kás terület is lesz, mint Montenegró, ha meg is szűnik függetei áulamozik lenni, inkább mint valaha a török