Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-10 / 344. szám

Csütörtök A nyugati harctér Rémetorozában még nem hívták be a húsz éveseket Berlin, december 9. A Wolff-ügynökség jelenti: A francia ka­marában semleges lapok jelentései szerint azt mondották, hogy Németország már a múlt év­ben behívta az 1916. évfolyamot, amely most megy a frontra. Az 1917-ik évfolyamból, ame­lyet részenként hívtak be, most szolgál az Utolsóelőtti rész. Ez az állítás helytelen. Az 1916. évfolyamot még az ujoncozási gyűjtő­helyekre sem állitottuk be. Az 1917. évfolya­mot még egyáltalán nem hívtuk be. Az angol parlam­anti ciklus meg­hosszabbítása London, december 9. A Daily News parlamenti munkatársa je­lenti, hogy már megtörtént a döntés a parla­ment ciklusának meghosszabbítása dolgában. Elhatározták, hogy a parlament élettartamát egy esztendővel meghosszabbítják. Az angol alsóház ülése London, december 9. Snowden (munkáspárti) az alsóházban felszó­lította Asquith miniszterelnököt :tegyen ígéretet arra, hogy ha egy semleges ország vagy a hadvi­selő országok javaslatot tesznek a béke­tárgya­lásra, amely javaslatnak alapja a meghódított te­rületeknek kiürítése, ne utasítsák vissza a parla­ment tudta nélkül. Asquith válaszában azt mondotta, Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán és Oroszország megegyeztek, hogy nem kötnek külön békét. Ha az ellenséges kormányok akár közvetlenül, vagy sem­leges országok útján komoly békejavaslatot tesz­nek, úgy azokat a szövetséges kormányok megbe­szélik. Addig nem tehet­ más ígéretet. Ha békeja­vaslatot tennének, úgy a kormány kívánatosnak tartaná, hogy a parlamentet oly korán, amint csak lehetséges, beleavassa. Lord Robert Cecil törvény­javaslatot nyújtott be, amely az ellenséggel való kereskedelem tilal­mát oly személyekre is kiterjeszti, akikkel szem­ben ellenséges nemzetiségük vagy pedig az ellenség­hez való viszonyukra való tekintettel, az ilyen korlátozások kívánatosaknak látszanak, akkor is, ha nem ellenséges országban laknak, vagy folytat­nak kereskedelmet. Az angol felsőház a bagdadi vere­ségről London, december 9. (Felsőház.) Creme lord a ktesiphoni vereségről azt mondotta, hogy valótlan, hogy Townsend tábor­noknak csak egy hadosztálya volt. Hadereje jelenté­kenyen erősebb volt. Mértékadó szakemberek e had­erőt elégségesnek tartották. Épp úgy helytelen az, hogy a tábornok a Bagdad elleni támadást saját kezdésére indította meg. A vállalkozást hónapok óta tervezték és gondosam készítették elő. Bagdad gyors bevétele nagy katonai és politikai esemény lett volna. Sem a csapatok, sem a vezetés nem érdemlik meg a szemrehányást, azonban a feladat súlyosabb­nak bizonyult mint eredetileg gondolták, főleg az ellenség jelentékeny csapatbeli fölénye és erős tü­zérségi felszerelése következtében. A visszavonulás a folyó mentén egy erős állásba volt a legjobb kive­zető út. Sydenham lord azt mondotta, hogy a vereség oka az, hogy a parancsnoknak szabad keze volt és erősen lebecsülte az ellenséget, így történt az, ami a legutóbbi időben folyt le. Szóló végül megjegyzi, hogy teljesen megérti a­ politikai, de semmiesetre a katonai okokat, amelyek­ miatt a bázistól oly nagy távolságra ilyen kalandba bocsátkoztak. Bellairs azt a kérdést intézi, vájjon a semleges országok kifejezték-e köszönetüket Angliának azért, hogy a tengert megtisztította a németek­től és az Amerika és Európa között való kereske­delmi forgalmat az életveszedelmek megszünteté­sével lehetővé tette. Grey azt felelte, hogy a kor­mány efajta elismerést nem kapott. Stewtirt ' cio­nista) kérdi, hogy Anglia a sirasi angol konzulnak a németek által való letartóztatásával szemben fog-e megtorló rendszabályokhoz nyúlni, meg­fogja-e szállni a németeknek átengedett területe­ke a kínai kikötőkben és te fogja-e tartóztatni a német konzulokat Kínában, hogy az angol érdekek ellen való összeesküvéseket megakadály­ozza. Grey azt felelte, hogy ő nem kicsinyli le a német üzel­mek veszedelmeit, de a dolgot nem lehet oly egy­szerűen elintézni, mint azt Stewart gondolja. A Perzsiában történt legutóbbi eseményekre vonat­kozó kérdésre Grey azt válaszolta, hogy ezek az események tól bizonyítják, hogy a per»«~ csendőr­ség mily kevéssé megbízható. Igaz ugyan, hogy egyelőre csak Siras és Hamadan lázadtak fel nu­l­tan a kormány ellen, s bízik abban, hogy az új perzsa kormány komoly fáradozásokat fejt ki a rend helyreállítására Hamadanban, ahol a német megbízottak nagy mennyiségű fegyvert és hadi­szert halmoztak fel. Az orosz csapatok nem vo­nultak be Teheránba. A perzsa kormánnyal közöl­ték, hogy ez csak akkor fog megtörténni, ha a szövetségesek alattvalóinak életét és vagyonát kell majd megoltalmazni. Időközben pedig minden le­hető intézkedés megtörtént a zendülő csendőrség megfékezésére. Clémenceau Joffre ellen Zürich, december 9. Clémenceau, volt francia külügyminiszter he­vesen kifakad lapjában, a­ L'Homme Euchainé-ben Joffre ellen abból az alkalomból, hogy kinevezték a francia seregek főparancsnokává. Az egész ki­nevezést a francia tehetetlen elismerésének mondja, mert tettek helyett külsőségekre fektetik a fősúlyt. Joffre eddig sem volt képes nagy cselekedetekre, mint főparancsnok, még kevesebbet tehet, mert nem lesz közvetlen összeköttetésben a seregekkel. Egy szempontból azonban mégis örvendetes­nek tartja Joftrenak a főhatalomra való emelését, mert legalább egy ember fog határozni a végkér­dés fölött. Ez az idő pedig erősen közeledik. (Ho­mályosan fejezi ki magát itt Clemenceau. Nagyon valószínű, hogy a cenzúra miatt. A cikk többi ré­széből az következtethető, hogy Clemenceau a bé­kére gondol és azt hiszi, hogy a háború megérett a befejezésre, úgy a békekötés kérdésében neki lesz döntő szava.) Clemenceau ezután még a görög kérdésről beszélve kijelenti, hogy Görögországban a további kísérletezést abba kell hagyni­a Szalonikiból, ha még lehet, a csapatokat sürgősen el kell szállítani más, veszélyezettebb pontokra. Denys Cochin kül­detését „idétlen eszmének" mondja. Leszögezi azt a tényt, hogy athéni fogadtatását az ottani fran­cia követség rendezte megfizetett tüntetőkkel. A Balkánon szerinte ég a talaj a négyesszövetség lá­bai alatt és onnan el kell vonulni, hacsak min­dent elveszteni nem akarnak. Dr. C. P. PESTI NAPLÓ 1915. december 9. 11 Az északi háború Az orosz vasutminiszter Zürich, december 9. Az új orosz közlekedési miniszter, Crepov, kijelentette egy újságírónak, hogy ő semmit sem ért a vasutakhoz és vasúti dolgokhoz eddig sem­miféle vonatkozásban nem volt. Éppen ezért tel­jesen megfoghatatlan, hogy került éppen ehez a tárcához. Ez ügyben Mencsikov herceg így nyilat­kozott a Novoje Vremjá­nak: — örülhetünk, hogy vasutjaink még egyál­talán mozognak. De még ebben a formában sem felel meg e kijelentés teljesen a valóságnak. A „mozdulatlan" vasútjaink száma ugyanis mind erő­sebben szaporodik. Pétervárott 5300 vagyon áll használatlanul, Moszkvában 6000 volt októberben, novemberben már 9000. Dr. C. P. Az olasz háború Olasz vereség Tripoliszban Konstantinápoly, december 9. Lapjelentések szerint a szenuszi törzsbe­liek­benszülött tripolisziakkal együtt az egész tripoliszi vilajetet megszállották. Főhadiszállá­suk Suk el Dzsumában van, Tripolisztól né­hány órányira. A legutóbbi harcokban 6000 olasz elesett és sok fegyver és lőszer került a benszülönek kezébe. Törökország az angolok mezopotámiai veresége Krisztiánja, december 9. Az Aftenposten írja: Ha Törökországnak az angolok felett kivívott győzelme mindenekelőtt — ami nem valószínű — a számbeli túlsúlynak kö­szönhető, úgy ez még súlyosabbá teszi az angolok vereségét, mert ez nem jelent egyebet, minthogy a­­ németeknek sikerült a legnagyobb nehézségek dacára csodálatos gyorsasággal használható vasúti összeköttetést teremteni Konstantinápoly és Bagdad között. Ezzel kétségkívül rendkívül fontos ered­ményt értek el, mert elállították az angolok útját Egyiptom és India között, amint keresztezték az oroszok útját a Dardanelláknál. Semleges államok Támadás Wilson ellen Zürich, december 9 A múlt héten az amerikai klerikális pár­tok támadtak a mexikói kérdés miatt Wilson elnök ellen. Mint most a Daily Telegraph je­lenti, a demokrata pártok is megkezdték az elnök ellen a harcot egyoldalú angol politikája miatt. A kongresszus demokrata pártja a Wil­son által beterjesztett hadsereg- és flottajavas­latot egyhangúlag leszavazta. Dr. C. P. A német-angol harc Keleten Bern, december 5. A néhai Vámbéry Armin nem volt az egyedüli, aki törökbaráti politikát hirdetett Angliában, amely­ből kifolyólag heves támadásokban részesítette az angol kormány oroszbarát politikáját. Marmaduke Pickthall angol publicista és Edward Brown, a caambridgei egyetem tanára ugyancsak nem szűntek meg az angol közvéleményt e politika végzetes vol­tára figyelmeztetni. Különösen Edward Brown indí­tott heves harcot Edward Grey ellen, akiről megírta, hogy egy beszélgetés közben állandóm összetévesz­tette a Vörös tengert a Perzsa öböllel, úgy hogy vé­gül kiderült, hogy azt hiszi, mintha e kettő volta­képpen egy és ugyanaz volnál, mind ezen felül, Törökország belpolitikájáról, a török törekvé­sekről és mozgalmakról a legnagyobb fokú tájéko­zatlanságot áru­ltta el. Néhány hete egy kairói lap megírta, hogy Ed­ward Brown meghalt. Ezt a ház az izlám egész sajtója átvette és a konstantinápolyi Ikdam melegen elparentálta, megírva róla, hogy Anglia végzetes té­vedése, hogy az orosz politika eszközévé lett, annak tulajdonítandó, hogy nem hallgattak idejében a Brown professzor figyelmeztetéseire, aki alaposan ismerte a Keletet Vályi Félix, a Samsanneban meg­jelenő Revue Politique Internationale szerkesztője, amelyben Brown professzor feltűnést keltő cikket írt 1914 márciusában „Anglia és Oroszország" cí­men, megismételve Edward Grey elleni vádjait, fel­kérte Marmaduke Pickthall-t, hogy írjon nekroló­got Edward Brownról. Így derült ki, hogy a halott­nak híresztelt törökbarát angol egyetemi tanár él, sőt a legjobb egészségnek örvend. Itt említendő meg, hogy Marmaduke Pickcthall, aki Londonban él, cikket küldött a „Revue Interna­tional Politique"-nek, amely tárnak szeptember— októberi számában jelent meg s amelyben behatóan bizonyítja az izlámról és általában a törökökről el­terjedt közhelyek téves voltát Az izlám épp annyira a szeretet valása, mint a kereszténység, azonfelül, hogy általában több be­folyása van a néplélekre, mint a kereszténységnek Európa legtöbb országában. Harri pe­­ig a törököket illeti, a föld legdemokratikusabb népei közé tarto­zik. Megállapítja azt is, hogy — itt szó szerint idé­zem —: a Törökországot meg akarták semmisíteni és Egyiptomot akarták helyébe tenni. Ez egyszerű dolognak látszott. De ha Törökország oly kás terület is lesz, mint Montenegró, ha meg is szűnik függet­ei ául­amozik lenni, inkább mint valaha a török

Next