Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)
1915-12-22 / 356. szám
Ineszdíj PESTI NAPLÓ 1915. december 22. T A háboru eseményei A Gallipoliról kivert angolok és franciák renáfortát és Ari Birnut a törökök anynyira megtisztították az angol-francia adaktól, hogy egyetlen ellenséges katona sem maradt ott, — ez a török győzelmi jelentés rag ma tapsra bennünket, kergeti szégyenbe a franciákat és az angolokat s borítja el a kétségbeesés rezignációjával az oroszokat. A kétszázéves orosz álom, hogy a keleti kérdés gyúpontját, Konstantinápoly birtokát Oroszország megszerezhesse, az angol-francia hadaknak a tengerre való kergetésével, illetve megszökésével, ebben a háborúban véget ért. Miért folytasson ezután Oroszország háborút? Hiszen neki nem Berlin kellett, Bécs ellen is csak azért ment, mert a krími háború óta jelszó volt Pétervárott, hogy az út Konstantinápolyba Bécsen keresztül vezet, de ha most már abszolúte nincs kilátás Konstantinápoly birtokára, akkor Oroszország miért folytassa a háborút? Mert tudnunk kell, hogy Oroszország részéről a háború nyomban be van fejezve, mihelyst tudatára ébred annak, hogy ebben a háborúban Konstantinápoly nem lehet az övé. Na most még folytatja a háborút, azt tisztán már csak azért folytatja, hogy az elveszített Orosz-Lengyelországot valamiképpen visszaszerezze. Ez a háború tehát Oroszországra nézve balul ütött ki, mert nemcsak az a Konstantinápoly nem lett az övé, amelyért kétszáz esztendő alatt tizennégy háborút indított Törökország ellen, de tetejébe még Orosz-Lengyelországot is elveszítette. Reméljük, hogy a Balti tartományokat és Ukrajnát is el fogja még veszíteni. És Angolország? Ezt világhatalmi presztízsében véghetetlen kudarc érte ugyan, de mivel Angolország úgyis csak színleg akarta a Dardanellákat orosz kézre juttatni, elviseli a kudarc szégyenét annak fejében, hogy a Dardanellák nem lett Oroszországé. Anaforia és Tiri-Burnu Ez év február 20-ikán kezdődött meg a Dardanella-akció egy vehemens flottatámadással, amelylyel az egyesült angol-francia flotta a tengerszorosba való behatolást akarta kierőszakolni. Mikor azonban az angolok és a franciák látták, hogy vizén a Dardanellákat nem lehet elfoglalni, úgy gondolták, hogy a Dardanella-erődöket majd a szárazföldről foglalják el. A stratégiai gondolat nem volt rossz s e célból Sedil-Bahrnál és Kum-Kalézsinál, a szoros bejáratánál lévő európai és kisázsiai partokon szállítottak partra csapatokat. Később Ari-Burnunál, Kaba-Tepénél és Anafortánál szállottak partra csapatok s a hajóágyúk acélszörnyeinek védelme alatt elég jól meg is vetették a lábukat a tengerparton s a tengerparttól olyan távolságra, ameddig a hajóágyúk tűzhatása elérhetett. Még egy nagy mesterkedésbe fogtak az angolok a Lároszi-öbölnél, ott, ahol a Gallipolifélsziget legkeskenyebb s amely már túl van magán a tengerszoroson s ahol már a Márvány-tenger mossa a Gallipoli-félsziget keleti partjait. Kanaknál is partraszállottak, hogy innen hatolhassanak be a Márvány-tengerbe, esetleg Trácián keresztül Konstantinápolyba. Kamnaknál azonban az angolokat a törökök hamarosan visszakergették a hajójukra. Nemsokára ezután Kumkalét is fel kellett adni, úgy, hogy az angol-francia front a Gallipoli-félsziget nyugati tengerpartján Sedil Bahrtól kezdve Anafortáig, a Suvia-öbölig terjedt, mintegy harmincöt kilométer hosszúságban. A világháború legvéresebb csatái folytak itt le az angol-franciák és a törökök között, de a támadó francia-angol hadak egy tapodtat sem mehettek tovább annál a tengersávnál, ameddig a hajóágyú tűzhatása terjedt, viszont a törökök sem bírtak boldogulni a messzehordó hajóágyukkal s mert maguknak messzehordó hajóágyuik nem voltak, a Dardanella-hegyekről a tengerparton lévő angol-francia hadállásokat sikerrel nem bombázhatták. Most azonban, hogy Szerbia elfoglalásával a Duna és a konstantinápolyi vasut felszabadításával a centrális hatalmaktól messzehordó ágyukat sze A gallipolii hadszíntér rezhettek s a Dardanella-félszigetre a mi harminc és feleseink megérkeztek: most ütött az angol-francia hadaknak a Gallipolin utolsó órájuk. Érezték ezt maguk az angolok és franciák is s már a török támadás előtt a nagy köd védelme alatt megkezdték a hurcolkodást. A törökök azonban észrevették az angolok szándékát, rájuk támadtak s őket az anaforta —aribumai fronton irtózatosan megverték. A megvert angol-francia hadak futva menekültek a hajókra, óriási mennyiségű hadifelszerelést hagyva hátra, amely mind a törökök zsákmányává lett. Az anaforta-ariburnui front és tengersáv teljesen meg van tisztitva az angolfrancia hadaktól s igy kétségtelen, hogy most már Sedil Bahrból, az utolsó mentsvárból is harcolkodni fognak az angolok és a franciák. Taktikailag bizonyosra is kell vennünk, hogy mire e sorok napvilágot látnak, ott már se francia, se angol nem lesz és csak azok maradnak ott, akik a tíz hónapos Dardanella-akció alatt otthagyták a fogukat, az a százezren felüli angol és francia, akik a Gallipoli ciprusok alatt fogják aludni örök álmaikat. A Dardanella-akciónak: Finita la Comedia! A nyugati harctér Az angol alsóház ülése London, december 21. (Reuters) Az alsóházban Teimant alállamtitkár bejelentette, hogy az angolok veszteségei a Balkánon eddig 32 tisztet és 1246 embert tettek ki. Ezek közül halott egy liszt, nyolcvanöt katona. A ház megállapodott abban, hogy a parlament mandátumát nem egy évvel, hanem csak nyolc hónappal hosszabbítják meg. Tetszéssel fogadták azt a közlést, hogy az angol csapatok sikeresen és jelentéktelen veszteségek árán vonultak vissza a Dardanelláknál. Asquith miniszterelnök kijelentette, hogy a visszavonulást a kormány nemrégiben határozta el Az újoncozás eredményéről Asquith csak későbben fog nyilatkozni, amikor pontos adatok állanak majd rendelkezésére. Az angol sajtó a kormány ellen London, december 21. Az Observer írja: A koalíció mai összeállításában nem tud megbirkózni a válsággal. A dolgok úgy folynak tovább, mint eddig. Új kormányra van szükség. A kolaíciót hamis elvre építették föl. A haditanács fő tulajdonsága nem az energia, hanem az óvatosság, nem a döntés, hanem a tanácskozás. A lap követeli, hogy Kitchener keletre menjen. Asquithról így ír: Minél inkább szorítják, annál kevésbé hajlandó arra, hogy megmozduljon. Asquith maradhat miniszterelnök, de a haditanácsból ki kellene zárni. Az Observer cikkével kapcsolatban Lovat Fraser a Daily Mail-ban azt írja, hogy a koalíció Bonar Law műve, aki huszonnégy óráig mint önmaga által kinevezett diktátor működött és Balfouron és Landsdownen kívül senkinek tanácsát nem kérte. Ha a koalíció csakugyan megérdemli az Observer kritikáját, ennek Bonar Law az oka. Bonar Law elkövette azt a hitét, hogy olyan helyzetet teremtett, amelylyel ezután nem tudott megbirkózni. Másik hibája az volt, hogy tisztán pártszempontok alapján álló koalíciót létesített. Bonar Law az alsóházban azt mondotta, hogy lemond, ha elveszti az unionista párt bizalmát. Pedig a valóságban soha sem bírta a párt teljes bizalmát. Az angol főnemesség vesztesége Basel, december 2. Angol nemesi lajstrom szerint 800 peer esett el a harctereken. A Basier Nachrichten szerint ennek következtében több mint száz esetben megváltozik az örökösödés rendje. Néhány esetben kétszer is változott az örökös. Számos örökösödési cím teljesen megszűnt. Egészben véve az elesett tisztek tíz százaléka tartozott a nemességhez. Törökország Az anafortai török győzelem A főhadiszállásról közlik december 20-án: Dardanella-front A 18-ról 19-re virradó éjjel és 19-én délelőtt csapataink az Anaforta- és az Ari Burnu-szakaszokban heves tüzérségi előkészítés után támadásra készültek. Hogy e támadás előkészületeit akadályozzák, az ellenség délután Sedil Bahrban összes erőivel támadást intézett ellenünk, amely azonban teljesen meghiúsult. Erre az ellenség, belátva, hogy észak felől előrehaladó támadásunk következményeit ki nem kerülheti, a 19-ről 20-ra virradó éjjel csapatainak egy részét nagy sietséggel hajóra tette. Az ellenségnek még az