Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-22 / 356. szám

Ineszdíj PESTI NAPLÓ 1915. december 22. T A háboru eseményei A Gallipoliról kivert angolok és franciák renáfortát és Ari Bi­rnut a törökök any­nyira megtisztították az angol-francia adak­tól, hogy egyetlen ellenséges katona sem ma­radt ott, — ez a török győzelmi jelentés rag ma tapsra bennünket, kergeti szégyenbe a franciákat és az angolokat s borítja el a két­ségbeesés rezignációjával az oroszokat. A kétszázéves orosz álom, hogy a keleti kérdés gyúpontját, Konstantinápoly birtokát Orosz­ország megszerezhesse, az angol-francia ha­daknak a tengerr­e való kergetésével, illetve megszökésével, ebben a háborúban véget ért. Miért folytasson ezután Oroszország háborút? Hiszen neki nem Berlin kellett, Bécs ellen is csak azért ment, mert a krími háború óta jelszó volt Pétervárott, hogy az út Konstan­tinápolyba Bécsen keresztül vezet,­­­ de ha most már abszolúte nincs kilátás Konstantiná­poly birtokára, akkor Oroszország miért foly­tassa a háborút? Mert tudnunk kell, hogy Oroszország részéről a háború nyomban be van fejezve, mihelyst tudatára ébred annak, hogy ebben a háborúban Konstantinápoly nem lehet az övé. N­a most még folytatja a háborút, azt tisztán már csak azért folytatja, hogy az elveszített Orosz-Lengyelországot va­lamiképpen visszaszerezze. Ez a háború tehát Oroszországra nézve balul ütött ki, mert nem­csak az a Konstantinápoly nem lett az övé, amelyért kétszáz esztendő alatt tizennégy há­borút indított Törökország ellen, de tetejébe még Orosz-Lengyelországot is elveszítette. Reméljük, hogy a Balti tartományokat és Ukrajnát is el fogja még veszíteni. És Angolország? Ezt világhatalmi presz­tízsében véghetetlen kudarc érte ugyan, de mivel Angolország úgyis csak színleg akarta a Dardanellákat orosz kézre juttatni, elviseli a kudarc szégyenét annak fejében, hogy a Dar­danellák nem lett Oroszországé. Anaforia és Tiri-Burnu Ez év február 20-ikán kezdődött meg a Dardanella-akció egy vehemens flottatámadás­sal, amelylyel az egyesült angol-francia flotta a tengerszorosba való behatolást akarta ki­erőszakolni. Mikor azonban az angolok és a franciák látták, hogy vizén a Dardanellákat nem lehet elfoglalni, úgy gondolták, hogy a Dardanella-erődöket majd a szárazföldről fog­lalják el. A stratégiai gondolat nem volt rossz s e célból Sedil-Bahrnál és Kum-Kalézsinál, a szoros bejáratánál lévő európai és kisázsiai partokon szállítottak partra csapatokat. Ké­sőbb Ari-Burnunál, Kaba-Tepénél és Anafor­tánál szállottak partra csapatok s a hajó­ágyúk acélszörnyeinek védelme alatt elég jól meg is vetették a lábukat a tengerparton s a tengerparttól olyan távolságra, ameddig a hajóágyúk tűzhatása elérhetett. Még egy nagy mesterkedésbe fogtak az angolok a Lároszi-öbölnél, ott, ahol a Gallipoli­félsziget legkeskenyebb s amely már túl van magán a tengerszoroson s ahol már a Már­vány-tenger mossa a Gallipoli-félsziget keleti partjait. Kanaknál is partraszállottak, hogy innen hatolhassanak be a Márvány-tengerbe, esetleg Trácián keresztül Konstantinápolyba. Kamnaknál azonban az angolokat a törökök ha­marosan visszakergették a hajójukra. Nemso­kára ezután Kumkalét is fel kellett adni, úgy, hogy az angol-francia front a Gallipoli-félszi­get nyugati tengerpartján Sedil Bahrtól kezdve Anafortáig, a Suvia-öbölig terjedt, mintegy harmincöt kilométer hosszúságban. A világ­háború legvéresebb csatái folytak itt le az an­gol-franciák és a törökök között, de a támadó francia-angol hadak egy tapodtat sem mehet­tek tovább annál a tengersávnál, ameddig a hajóágyú tűzhatása terjedt,­­ viszont a törö­kök sem bírtak boldogulni a messzeh­ordó hajóágyukkal s mert maguknak messzehordó hajóágyuik nem voltak, a Dardanella-hegyek­ről a tengerparton lévő angol-francia hadállá­sokat sikerrel nem bombázhatták. Most azon­ban, hogy Szerbia elfoglalásával a Duna és a konstantinápolyi vasut felszabadításával a cen­trális hatalmaktól messzeh­ordó ágyukat sze­ A gallipolii hadszíntér rezhettek s a Dardanella-félszigetre a mi har­minc és feleseink megérkeztek: most ütött az angol-francia hadaknak a Gallipolin utolsó órájuk. Érezték ezt maguk az angolok és fran­ciák is s már a török támadás előtt a nagy köd védelme alatt megkezdték a hurcolkodást. A törökök azonban észrevették az angolok szándékát, rájuk támadtak s őket az anaforta —aribumai fronton irtózatosan megverték. A megvert angol-francia hadak futva menekül­tek a hajókra, óriási mennyiségű hadifelszere­lést hagyva hátra, amely mind a törökök zsák­mányává lett. Az anaforta-ariburnui front és tengersáv teljesen meg van tisztitva az angol­francia hadaktól s igy kétségtelen, hogy most már Sedil Bahrból, az utolsó mentsvárból is harcolkodni fognak az angolok és a franciák. Taktikailag bizonyosra is kell vennünk, hogy mire e sorok napvilágot látnak, ott már se francia, se angol nem lesz és csak azok marad­nak ott, akik a tíz hónapos Dardanella-akció alatt otthagyták a fogukat, az a százezren fe­lüli angol és francia, akik a Gallipoli ciprusok alatt fogják aludni örök álmaikat. A Dardanella-akciónak: Finita la Co­media! A nyugati harctér Az an­gol alsóház ülése London, december 21. (Reuters) Az alsóházban Teimant alállamtit­kár bejelentette, hogy az angolok veszteségei a Balkánon eddig 32 tisztet és 1246 embert tettek ki. Ezek közül halott egy liszt, nyolcvanöt katona. A ház megállapodott abban, hogy a parla­ment mandátumát nem egy évvel, hanem csak nyolc hónappal hosszabbítják meg. Tetszéssel fogadták azt a közlést, hogy az an­gol csapatok sikeresen és jelentéktelen vesztesé­gek árán vonultak vissza a Dardanelláknál. Asquith miniszterelnök kijelentette, hogy a visszavonulást a kormány nemrégiben hatá­rozta el Az újoncozás eredményéről Asquith csak ké­­sőbben fog nyilatkozni, amikor pontos adatok ál­lanak majd rendelkezésére. Az angol sajtó a kormány ellen London, december 21. Az Observer írja: A koalíció mai összeállítá­sában nem tud megbirkózni a válsággal. A dolgok úgy folynak tovább, mint eddig. Új kormányra van szükség. A kolaíciót hamis elvre építették f­öl. A haditanács fő tulajdonsága nem az energia, ha­nem az óvatosság, nem a döntés, hanem a tanács­kozás. A lap követeli, hogy Kitchener keletre menjen. Asquithról így ír: Minél inkább szorítják, annál kevésbé hajlandó arra, hogy megmozdul­jon. Asquith maradhat miniszterelnök, de a hadi­tanácsból ki kellene zárni. Az Observer cikkével kapcsolatban Lovat Fraser a Daily Mail-ban azt írja, hogy a koalíció Bonar Law műve, aki huszonnégy óráig mint ön­maga által kinevezett diktátor működött és Bal­fouron és Landsdownen kívül senkinek tanácsát nem kérte. Ha a koalíció csakugyan megérdemli az Observer kritikáját, ennek Bonar Law az oka. Bonar Law elkövette azt a hitét, hogy olyan hely­zetet teremtett, amelylyel ezután nem tudott meg­birkózni. Másik hibája az volt, hogy tisztán párt­szempontok alapján álló koalíciót létesített. Bonar Law az alsóházban azt mondotta, hogy lemond, ha elveszti az unionista párt bizalmát. Pedig a valóságban soha sem bírta a párt teljes bizalmát. Az angol főnemesség vesztesége Basel, december 2. Angol nemesi lajstrom szerint 800 peer esett el a harctereken. A Basier Nachrichten szerint ennek következtében több mint száz esetben meg­változik az örökösödés rendje. Néhány esetben kétszer is változott az örökös. Számos örökösödési cím teljesen megszűnt. Egészben véve az elesett tisztek tíz százaléka tartozott a nemességhez. Törökország Az anafortai török győzelem A főhadiszállásról közlik december 20-án: Dardanella-front A 18-ról 19-re virradó éjjel és 19-én délelőtt csapataink az Anaforta- és az Ari Burnu-szakaszokban heves tüzérségi előkészítés után támadásra készültek. Hogy e támadás előkészületeit akadályoz­zák, az ellenség délután Sedil Bahrban összes erőivel támadást intézett ellenünk, amely azonban teljesen meghiúsult. Erre az ellenség, belátva, hogy észak felől előreha­ladó támadásunk következményeit ki nem kerülheti, a 19-ről 20-ra virradó éjjel csapatainak egy részét nagy sietség­gel hajóra tette. Az ellenségnek még az

Next