Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-14 / 14. szám
** Pénzt* PESTI NAPLÓ 1916. január 14. A Reuter-ügynökség ehez ezt jegyzi meg: Az általános sztrájkra vonatkozó határozat gyakorlatilag csekély jelentőségű, mert a dél-walesi tulzók határozatait a tobbi bányamunkások ritkán követik. Az „AvantiSIS az »isgou katonakötelezettségről Lausanne, január 8. Az olasz szocialista párt lapja, az Avanti! mai vezércikkét az angol katonakötelezettségnek szenteli és megállapítja, hogy két csoport győzelmét jelenti; az egyik a konzervatív blokk, a másik az írracionalisták. A konzervatívok a háború elejétől fogva, sőt már az angol-német feszültség idejében tudták, hogy a háború egy nagy hódítást hozhat — Anglia, sőt az egész angol birodalom elhódítását két nagy ellenségtől: a liberalizmustól és a munkásmozgalomtól. A liberálisok mostani magatartása valóban szánalmas. Azért csatlakoztak a háborúhoz, mert könnyűnek vélték, azt hitték, Asquith-tel, hogy „alig kerül többe a semlegességnél." Most már hasztalan erősítgetik a munkásunióval egyetemben, hogy a katonakötelezettséget a hadihelyzet nem kívánja meg. A konzervatívok, logikusan, nem ismernek már féket. Ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor is megmarad számukra a joga, vagy legalább a lehetősége annak, hogy a kudarcot a megelőző liberális minisztérium tévedésének tulajdonítsák. Törökország Török hivatalos jelentés a szedd-il-bari csatáról Konstantinápoly, január 13. A főhadiszállás közli: Irak-front Nincs változás. Kaukázus-front Január 10-én az ellenség kétszer megtámadta állásainkat a Norman-szakaszon, de visszavertük. Az ellenségnek száz halottja maradt a csatatéren. Dardanca-front Január 10-én több ellenséges cirkáló és torpedónaszád időnként bombázta Tekeburnu környékét és az anatóliai ütegeket anélkül, hogy kárt tett volna. Egy Kavalila irányából jött cirkáló a szároszi öböl északi részén lévő szakaszunkat megkísérelte tüzelés alá venni, de legközelebb lévő ütegünk ellentüzelése elűzte. Január 9-én két hadi járművünk, amelyeket Boedighe és Chones hadnagyok vezettek, egy negyedik ellenséges repülőgépet lelőtt, amely Szed-il-bar magasságában a tengerbe esett. A szedd-il-bari csata, amely január 6-án és a 9-ikére virradó éjjel lefolyt és az ellenség vereségével végződött, a következő lefolyású volt: Az a körülmény, hogy az ellenséges parti tüzérség tevékenysége csökkent és helyettük a hajótüzérség lépett akcióba, hogy számos szállítóhajó volt a kikötési hely közelében, valamint az a körülmény, hogy az ellenség újból visszaélésszerűen, a világos nappal kórházhajókon szállíttatott csapatokat, sejtette velünk, hogy az ütegeink heves tüzelésétől nyugtalanított ellenség menekülésre készül. Minden előkészületet megtettünk erre, hogy a menekülésért az ellenség ez alkalommal a lehető legdrágább árt fizesse. Előkészületeink január 4-ike óta teljes sikerrel folytak. A támadásra kiválasztott szakaszokat heves ágyú- és aknatűzzel borítottuk el. Január 6-án délután fokoztuk tüzelésünket, aknákat robbantottunk és tevékenységünket azzal fejeztük be, hogy az egész arcvonalon erős felderítő osztagokat küldtünk előre. Az ellenség, amely támadás előkészületeit sejtette, balszárnya közelében számos hadihajót gyűjtött össze, amelyek csapatainkat és előretolt állásainkat hevesen bombázták. Csapatainkat, amelyek egyes helyeken az ellenséges lövészárokhoz közeledtek, az ellenség puskatűzzel és kézigránátokkal fogadta, de csapataink délig tartották állásaikat. A január 9-ikére virradó éjjel újból előretoltuk felderítő osztagainkat az ellenséges lövészárkok ellen. Reggel 3 órakor, amikor észrevettük, hogy az ellenség centrumából visszavonulási mozdulat kezdődik, elrendeltük az elönvonódást az egész arcvonalon. A visszavonuló ellenséget csapatok egy része hadihajói heves tüzelésének védelme alatt sietett a partraszólási helyekhez. Egy másik része automatikus aknák robbantásával csapataink előnyomulását lépésről-lépésre akadályozni igyekezett. Ebben a pillanatban messzehordó ágyúink gyilkos tüzelést kezdtek a kikötőhidak ellen, míg tábori ágyúink az ellenséges utóvédet bombázták és neki nagyszámú veszteségeket okoztak. Hegyi ütegeink a gyalogsággal együtt előrenyomultak és az ellenséget közvetlen közelből nyugtalanították. Csapataink az ellenséges hajók és aknák támadását vitézül állták, harci vágytól áthatva, mitsem törődtek a minden oldalról reájuk zúduló pokoli tűzzel és lekaszabolták az ellenséges katonákat, akik tüzérségünk hatásos tüzelése következtében nem menekülhettek és kétségbeesett ellenállást fejtettek ki. Január 9-ikének reggelén csapataink a csatatéren számos ellenséges holttesttől körülvéve találták magukat. Végül megállapítottuk, hogy tüzérségi tüzelésünk hatásosan elérte célját és hogy az ellenség a rendelkezésünkre álló eszközökkel egész arcvonalára gyakorolt nyomás következtében, valamint erős gyalogsági osztagaink támadása következtében képtelen volt ebben a zónában számos hadihajóinak védelme ellenére még hosszabb ellenállást kifejteni. Így végződött az utolsó felvonása azoknak a harcoknak, amelyek nyolc hónap óta a Gallipoli félszigeten lejátszódtak, végződött pedig az ellenség vereségével és viszszavonulásával. A nagy zsákmány, amelyet még nem számláltunk meg, ágyukból, fegyverekből, munícióból, lovakból, öszvérekből, kocsikból és nagymennyiségű egyéb hadianyagból áll. 3000 svájci esszre a galligton-ifélszigeten ? Zürich, január 12. A Züricher Post katonai munkatársa cikket közöl a katonai helyzetről. A Dardanella-expediciót csúfosan megbukottnak dekltrálja s csak azt fájlalja, hogy ennél az eredménytelen válllakozásinál 3000 svájci alattvaló is életét vesztette. Ezek 5000 más társukkal együtt elég könnyelműek voltak magukat mindjárt a háború kitörésekor az idegen légió s az önző entente-érdekek karjaiba dobni. A szakíró szerint Montenegró nem bírja már sokáig az osztrák-magyar csapatok halálos szorítását. Dr. C. P. A seddii-bari zsákmány Konstantinápoly, január 13. A Milili-ügynökség levelezője, aki az angolok által kiürített seddis-bari szakasz egy részét megtekintette, leírja az ott talált zsákmányt. Mindenütt szárazföldi torpedók, fel nem robbant bombák, lőszer, kocsik, sátrak, mozgó tábori kórházak takarók ezreivel, 2000 ágy, nyereg és lószerszám, szétszedhető és pompás sodronyos ágyakkal felszerelt tiszti barakkok, kórházi célokra berendezett 10 hadiautomobil, rengeteg sok vánkos, konzerves ládák, lekvár, kétszersült és sajt található oly mennyiségben, hogy több nagy fűszeres áruháznak egy esztendőre elég volna. E vidék sokkal inkább kereskedelmi kikötő benyomását kelti ,mint csatateret. Seddil-Bar városában nagy rizsraktárak vannak. Vilmos császár a szultánhoz és ennes a pasához Konstantinápoly, január 13. A Dardanellákban aratott győzelmek alkalmából a szultánhoz intézett táviratában Vilmos császár azt mondja, hogy nagy megelégedéssel vette tudomásul a hírt, hogy az ellenséges hadsereg kényszerült Gallipoli félszigetét teljesen kiüríteni és üdvözli a szultánt a nagy győzelem alkalmából, amely a szégyentelen ellenség heves támadásainak véget vetett. A császár bejelenti, hogy csodálata jeléül kardot küld a szultánnak, hogy a nagy győzelemre való megemlékezést megörökítse, egy kardot, amely a jogok védelmére folytatott háború alatt mindenkor az ellenség feje fölött lebegjen. A császár végül ama meggyőződését fejezi ki, hogy Isten segítsége biztosítja a végső győzelmet. Vilmos császár Enner pasa hadügyminiszterhez is táviratot intézett, amelyben azt mondja, hogy az ottomán hadsereg oly fegyvertényt hajtott végre, amely örökre megmarad a nép emlékezetében. Üdvözli Enver pasát és az ottomán hadsereget a legszívélyesebben ama siker alkalmából, amely a diadalmas ottomán zászló köré új babérokat fon. A császár a miniszternek a Pour le me ' rite rendjelet adományozta. Enver pasa napiparancsban közölte a hadser reggel Vilmos császár üdvözletét azzal a megjegyzéssel, hogy ő ezért köszönetet mondot a császárnak s biztosította őt, hogy az ottomán hadsereg továbbra is teljesíteni fogja kötelességeit. A feogeraialffárék fiarealv m enekülés a búvárhajó elöl Madrid, január 15. (Havas.) A Tafna nevü gőzös szikratáviróvat segítséget kért és hozzáteszi, hogy egy búvárhajó elöl menekült, Barcelonába érkezett második szikratávíróval a Tafna közli, hogy menekülése sierült. Amerika A municiószálltás ellen Berlin, január 13. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval: Washingtonból jelentik január 11-iki dátummal. Goree szenátor javaslatot terjesztett elő, amely főbenjáró bűnnek nyilvánítja, ha egy amerikai állampolgár hadisugárut ad el valamelyik hatalomnak, amely a londoni deklarációt aláírta s az amerikai kereskedelmet akadályozza. Súlyos bűncselekménynek tekintik azt is, ha bankok mint ily hatalmak, vagy szövetségeseik ügynökei lépnek fel s részükre kölcsönöket bocsátanak ki. ^WVVWWWWV^VVWVVVWVA/VVVVWVrt A Baralong-eset Semleges vélemény az angol gazságról Berlin, január 13 A Neue Zürcher Zeitung röviden közli annak a jegyzéknek szövegét, amelyet az angol kormány a Baralong-esettel kapcsolatosan, a német emlékiratra válaszképpen kiadott s megjegyzi: Az angol kormány tehát megtagadta azoknak az angol matrózoknak megbüntetését, akik egy német tengeralattjáró 12 emberét meggyilkolták. Grey válaszában van egy fontos mozzanat: nem tagadja a tényállást, melyet sokan mindeddig hinni sem mertek, hogy tudniillik egy csellel, hamis lobogó kitűzésével megsemmisíteti német tengeralattjáró legénységét a győzelmes angol kapitány parancsára lelőtték. Grey az esetet három, a németek rovására írt cselekménynyel igyekszik fedezni, amelyekre azonban ez esetben nem lehet hivatkozni, épp oly kevéssé, mint arra a nagylelkűségre, amelyet Grey szerint más esetekben német tengerészek megmentésénél tanúsítottak. A fődolog ezzel nem veszít a maga borzasztó komolyságából. Tény-e, hogy angol tengerészek kapitányuk parancsára meggyilkoltak német tengerészeket, miután azok megadták magukat? Grev nincsen abban a helyzetben, hogy erre a kérdésre tagadó választ adjon, de vonakodik a gyilkosokat felelősségre vonnni. Most Németország szavát várjuk. Németország a civilizációnak sokkal magasabb fokán áll, semhogy hasonlóval válaszolna s angol foglyokat kivégeztetne. Éles megtorlás azért nem fog elmaradni, már csak azért sem, nehogy ily esetek mégegyszer előfordulhassanak. A semle-éges államokban sem fognak szemet hunyhatni a tény elől, hogy az angol kormány a Baralongi esetről szóló fehér könyvével kitörölhetetlen mocskot hagyott Anglia pajzsán száradni. . Ha az angol kormány matrózainak gyalázatos tettét a tengeralattjárók elleni vak gyűlölettel igyekezettt volna menteni, ezt még értenék. De hogy leplezetlen szofizmussal egyszerűen elsiklik az eset felett, ez oly elárás, amelynek jellemzésére nincsen szó a nyelvünkben. (A Wolff-ügynökség e távirathoz megjegyzi: Ehhez nincsen hozzáfűzni valónk.) tWWWVWWVAWAVWV/i/'A' V'.'W Budapest, január 13. A képviselőház üdvözlete a török képviselőházhoz. A képviselőház mai határozatának értelmében Beöthy Pál elnök a következő táviratot intézte a török kamara elnökéhez: A magyar képviselőház urai idéjében nagy lelkesedéssel fogadták el az izlám vallás elismeréséről