Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

** Pénzt* PESTI NAPLÓ 1916. január 14. A Reuter-ügynökség ehez ezt jegyzi meg: Az általános sztrájkra vonatkozó határozat gyakorlati­­lag csekély jelentőségű, mert a dél-walesi tulzók ha­­tározatait a tobbi bányamunkások ritkán követik. Az „AvantiSIS az »isgou katona­kötelezettségről Lausanne, január 8. Az olasz szocialista párt lapja, az Avanti! mai vezércikkét az angol katonakötelezettségnek szen­teli és megállapítja, hogy két csoport győzelmét jelenti; az egyik a konzervatív blokk, a másik az ír­racionalisták. A konzervatívok a háború elejé­től fogva, sőt már az angol-német feszültség ide­jében tudták, hogy a háború egy nagy hódítást hozhat — Anglia, sőt az egész angol birodalom e­l­hódítását két nagy ellenségtől: a libera­lizmustól és a munkásmozgalomtól. A liberálisok mostani ma­gatartása valóban szánalmas. Azért csatlakoztak a háborúhoz, mert könnyűnek vélték, azt hitték, Asquith-tel, hogy „alig kerül többe a semlegesség­nél." Most már hasztalan erősítgetik a munkás­unióval egyetemben, hogy a katonakötelezettséget a hadihelyzet nem kívánja meg. A konzervatívok, logikusan, nem ismernek már féket. Ha rosszra fordulnak a do­lgok, akkor is megmarad számukra a joga, vagy legalább a lehetősége annak, hogy a kudarcot a megelőző liberális minisztérium téve­désének tulajdonítsák. Törökország Török hivatalos jelentés a szedd-il-bari csatáról Konstantinápoly, január 13. A főhadiszállás közli: Irak-front Nincs változás. Kaukázus-front Január 10-én az ellenség kétszer megtá­madta állásainkat a Norman-szakaszon, de visszavertük. Az ellenségnek száz halottja ma­radt a csatatéren. Dardanc­a-front Január 10-én több ellenséges cirkáló és torpedónaszád időnként bombázta Tekeburnu környékét és az anatóliai ütegeket anélkül, hogy kárt tett volna. Egy Kavalila irányából jött cirkáló a szároszi öböl északi részén lévő szakaszunkat megkísérelte tüzelés alá venni, de legközelebb lévő ütegünk ellentüzelése el­űzte. Január 9-én két hadi járművünk, ame­lyeket Boedighe és Chones hadnagyok vezet­tek, egy negyedik ellenséges repülőgépet lelőtt, amely Szed-il-bar magasságában a tengerbe esett. A szedd-il-bari csata, amely január 6-án és a 9-ikére virradó éjjel lefolyt és az ellen­ség vereségével végződött, a következő lefo­lyású volt: Az a körülmény, hogy az ellenséges parti tüzérség tevékenysége csökkent és he­lyettük a hajótüzérség lépett akcióba, hogy számos szállítóhajó volt a kikötési hely köze­lében, valamint az a körülmény, hogy az el­lenség újból visszaélésszerűen, a világos nappal kórházhajókon szállíttatott csapatokat, sej­tette velünk, hogy az ütegeink heves tüzelé­sétől nyugtalanított ellenség menekülésre ké­szül. Minden előkészületet megtettünk erre, hogy a menekülésért az ellenség ez alkalom­mal a lehető legdrágább árt fizesse. Előké­születeink január 4-ike óta teljes sikerrel folytak. A támadásra kiválasztott szakaszokat heves ágyú- és aknatűzzel borítottuk el. Ja­nuár 6-án délután fokoztuk tüzelésünket, ak­nákat robbantottunk és tevékenységünket az­zal fejeztük be, hogy az egész arcvonalon erős felderítő osztagokat küldtünk előre. Az ellenség, amely támadás előkészületeit sejtette, balszárnya közelében számos hadi­hajót gyűjtött össze, amelyek csapatainkat és előretolt állásainkat hevesen bombázták. Csa­patainkat, amelyek egyes helyeken az ellen­séges lövészárokhoz közeledtek, az ellenség puskatűzzel és kézigránátokkal fogadta, de csapataink délig tartották állásaikat. A ja­nuár 9-ikére virradó éjjel újból előretoltuk felderítő osztagainkat az ellenséges lövészár­kok ellen. Reggel 3 órakor, amikor észrevet­tük, hogy az ellenség centrumából visszavonu­­lási mozdulat kezdődik, elrendeltük az elö­nvonódást az egész arcvonalon. A visszavo­nuló ellenséget csapatok egy része hadihajói heves tüzelésének védelme alatt sietett a part­raszó­lási helyekhez. Egy másik része automa­tikus aknák robbantásával csapataink előnyo­mulását lépésről-lépésre akadályozni igyeke­zett. Ebben a pillanatban messzehordó ágyúink gyilkos tüzelést kezdtek a kikötőhi­dak ellen, míg tábori ágyúink az ellenséges utóvédet bombázták és neki nagyszámú vesz­teségeket okoztak. Hegyi ütegeink a gyalog­sággal együtt előrenyomultak és az ellenséget közvetlen közelből nyugtalanították. Csapa­taink az ellenséges hajók és aknák támadá­sát vitézül állták, harci vágytól áthatva, mit­sem törődtek a minden oldalról reájuk zú­duló pokoli tűzzel és lekaszabolták az ellen­séges katonákat, akik tüzérségünk hatásos tü­zelése következtében nem menekülhettek és kétségbeesett ellenállást fejtettek ki. Január 9-ikének reggelén csapataink a csatatéren számos ellenséges holttesttől körülvéve talál­ták magukat. Végül megállapítottuk, hogy tü­zérségi tüzelésünk hatásosan elérte célját és hogy az ellenség a rendelkezésünkre álló esz­közökkel egész arcvonalára gyakorolt nyomás következtében, valamint erős gyalogsági osz­tagaink támadása következtében képtelen volt ebben a zónában számos hadihajóinak védelme ellenére még hosszabb ellenállást ki­fejteni. Így végződött az utolsó felvonása azoknak a harcoknak, amelyek nyolc hónap óta a Gallipoli félszigeten lejátszódtak, vég­ződött pedig az ellenség vereségével és visz­szavonulásával. A nagy zsákmány, amelyet még nem számláltunk meg, ágyukból, fegy­verekből, munícióból, lovakból, öszvérekből, kocsikból és nagymennyiségű egyéb hadi­anyagból áll. 3000 svájci esszr­e­ a galligton­-i­félszigeten ? Zürich, január 12. A Züricher Post katonai munkatársa cikket közöl a katonai helyzetről. A Dardanella-expedi­ciót csúfosan megbukottnak dekl­trálja s csak azt fájlalja, hogy en­nél az eredménytelen válllakozás­­i­nál 3000 svájci alattvaló is életét vesztette. Ezek 5000 más társukkal együtt elég könnyelműek vol­tak magukat mindjárt a háború kitörésekor az idegen légió s az önző entente-érdekek karjaiba dobni. A szakíró szerint Montenegró nem bírja már sokáig az osztrák-magyar csapatok halálos szorítását. Dr. C. P. A sedd­ii-bari zsákmány Konstantinápoly, január 13. A Milili-ügynökség levelezője, aki az an­golok által kiürített seddis-bari szakasz egy ré­szét megtekintette, leírja az ott talált zsák­mányt. Mindenütt szárazföldi torpedók, fel nem robbant bombák, lőszer, kocsik, sátrak, mozgó tábori kórházak takarók ezreivel, 2000 ágy, nyereg és lószerszám, szétszedhető és pompás sodronyos ágyakkal felszerelt tiszti barakkok, kórházi célokra berendezett 10 hadiautomobil, rengeteg sok vánkos, konzer­ves ládák, lekvár, kétszersült és sajt található oly mennyiségben, hogy több nagy fűszeres áruháznak egy esztendőre elég volna. E vidék sokkal inkább kereskedelmi kikötő benyomá­sát kelti ,mint csatateret. Seddil-Bar városá­ban nagy rizsraktárak vannak. Vilmos császár a szultánhoz és ennes a pasához Konstantinápoly, január 13. A Dardanellákban aratott győzelmek alkal­mából a szultánhoz intézett táviratában Vilmos császár azt mondja, hogy nagy megelégedéssel vette tudomásul a h­írt, hogy az ellenséges hadse­reg kényszerült Gallipoli félszigetét teljesen kiürí­teni és üdvözli a szultánt a nagy győzelem alkal­mából, amely a szégyentelen ellenség heves táma­dásainak véget vetett. A császár bejelenti, hogy csodálata jeléül kardot küld a szultánnak, hogy a nagy győzelemre való megemlékezést megörökítse,­­ egy kardot, amely a jogok védelmére folyta­tott háború alatt mindenkor az ellenség feje fö­lött lebegjen. A császár végül ama meggyőződé­sét fejezi ki, hogy Isten segítsége biztosítja a végső győzelmet. Vilmos császár Enner pasa hadügyminiszter­hez is táviratot intézett, amelyben azt mondja, hogy az ottomán hadsereg oly fegyvertényt hajtott végre, amely örökre megmarad a nép emlékezeté­ben. Üdvözli Enver pasát és az ottomán hadsere­get a legszívélyesebben ama siker alkalmából, amely a diadalmas ottomán zászló köré új babéro­kat fon. A császár a miniszternek a Pour le me­ ' rite rendjelet adományozta. Enver pasa napiparancsban közölte a hadse­­r reggel Vilmos császár üdvözletét azzal a megjegy­zéssel, hogy ő ezért köszönetet mondot a csá­szárnak s biztosította őt, hogy az ottomán had­sereg továbbra is teljesíteni fogja kötelességeit. A feogeraialffárék fiarea­lv m­ ­enekülés a búvárhajó elöl Madrid, január 15. (Havas.) A Tafna nevü gőzös szikratáviróvat segítséget kért és hozzáteszi, hogy egy búvárhajó elöl menekült, Barcelonába érkezett második szik­ratávíróval a Tafna közli, hogy menekülése s­ierü­lt. Amerika A municiószá­ll­tás ellen Berlin, január 13. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval: Washingtonból jelentik január 11-iki dátummal. Goree szenátor ja­vaslatot terjesztett elő, amely főbenjáró bűn­nek nyilvánítja, ha egy amerikai állampolgár hadi­sugárut ad el valamelyik hatalomnak, amely a londoni deklarációt aláírta s az ame­rikai kereskedelmet akadályozza. Súlyos bűn­cselekménynek tekintik azt is, ha bankok mint ily hatalmak, vagy szövetségeseik ügynökei lépnek fel s részükre kölcsönöket bocsáta­nak ki. ^WVVWWWWV^VVWV­VVWVA/VVVVWVrt A Bar­along-eset Semleges vélemény az angol gazságról Berlin, január 13 A Neue Zürcher Zeitung röviden közli annak a jegyzéknek szövegét, amelyet az an­gol kormány a Baralong-esettel kapcsolatosan, a német emlékiratra válaszképpen kiadott s megjegyzi: Az angol kormány tehát megtagadta azok­nak az angol matrózoknak megbüntetését, akik­ egy­ német tengeralattjáró 12 emberét meggyil­­kolták. Grey válaszában van egy fontos mozza­nat: nem tagadja a tényállást, melyet sokan mindeddig hinni sem mertek, hogy tudniillik egy csellel, hamis lobogó kitűzésével megsem­­misíteti német tengeralattjáró legénységét a győ­zelmes ango­l kapitány parancsára lelőtték. Grey az esetet három, a németek rovására írt cselek­ménynyel igyekszik fedezni, amelyekre azonban ez esetben nem lehet hivatkozni, épp oly ke­­véssé, mint arra a nagylelkűségre, amelyet Grey szerint más esetekben német tengerészek meg­­­mentésénél tanúsítottak. A fődolog ezzel nem ve­szít a maga borzasztó komolyságából. Tény-e, hogy angol tengerészek kapitányuk parancsára meggyilkoltak német tengerészeket, miután azok megadták magukat? Grev nincsen abban a hely­zetben, hogy erre a kérdésre tagadó választ adj­­on, de vonakodik a gyilkosokat felelősségre vonnni. Most Németország szavát várjuk. Német­ország a civilizációnak sokkal magasabb fokán á­ll, semhogy hasonlóval válaszolna s angol fog­lyokat kivégeztetne. Éles megtorlás azért nem fog elmaradni, már csak azért sem, nehogy ily esetek mégegyszer előfordulhassanak. A sem­­le-é­ges államokban sem­ fognak szemet hunyhatni a tény elől, hogy az angol kormány a Baralongi esetről szóló fehér könyvével kitörölhetetl­en mocskot hagyott Anglia pajzsán száradni. .­­ Ha az angol kormány matrózainak gya­lázatos tettét a tengeralattjárók elleni vak gyűlölettel igyek­ezettt volna menteni, ezt még értenék. De hogy leplezetlen szofizmus­sal egyszerűen elsiklik az eset felett, ez oly elárás, amelynek jellemzésére nincsen szó a nyelvünkben. (A Wolff-ügynökség e távirathoz meg­jegyzi: Ehhez nincsen hozzáfűzni valónk.) tWWWVWWVAWAVWV/i/'A' V'.'W Budapest, január 13. A képviselőház üdvözlete a török képviselő­házhoz. A képviselőház mai határozatának értel­mében Beöthy Pál elnök a következő táviratot in­tézte a török kamara elnökéhez: A magyar képviselőház urai idéjében nagy lel­kesedéssel fogadták el az­ izlám­ vallás elismeréséről

Next