Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-15 / 15. szám

Budapest, 1916 SZ­IK évfolyam. 15. szám. Szombat, január 15 APRÓ HIRDETÉSEK ARAI Egy«» *zó 7 'illír, vastagabb betűvel 11 fillér Hirtetések milliméter mAmiUi­nl, cUJnabM­iserint , KogJo­Milt bíifS tlrételéTd naponkint KLÖrtzerrtsi ÁHAKI Bgémi tm _ _ 82 kot. — OH. Fél OTT. 16 M — „ Negyedén­. « _ — „ 3 „ 80 „ Agy*0 ratal Arm: BufopestM, Tldttm it pälyasuSvaroKon 12 flUfa Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. Hivatalos teremtések Cetinjét elfoglaltuk Győzelem Cetinjében Hivatalos jelentés. (Kiadták 1916. január 14-én.) Montenegró fővárosa birtokunkban van. A­ megvert ellenséget üldöző csapataink teg­nap délután bevonultak Cetinjébe, a monte­negrói király székvárosába. A város sértetlen, a lakosság nyugodt. öt nagy or­osz támadás 31QO orosz fogoly — Montenegrói győ­zelmeink — Cetinje elfoglalása Hivatalos jelentés. (Kiadatott január 14-én délben.) OROSZ HADSZÍNTÉR Az ellenség tegnap reggel óta ismételten megkísérli, hogy besszarábiai harcvonalunkat Toporovcnál és Rarancétól keletre áttörje, öt nagy támadást intézett vonalaink ellen, az utolsót ma a reggeli órákban, de minden egyes esetben a legsúlyosabb veszteségekkel kellett visszavonulnia. Az oroszok visszaveré­sében újra kiváló része volt tüzérségünk re­mekül vezetett ellenállhatatlan tüzelésének. A Kelet-Galiciában és a besszarábiai határon fo­lyamatban levő csata kezdete óta báró Pflan­zer-Baltin tábornok hadseregénél és gróf Both­mer tábornok osztrák-magyar csapatainál 5100-nál több oroszt fogtunk el, köztük 30 tisztet és zászlóst. Karpilovkánál, Wolhyniá­ban portyázó különítményeink néhány orosz tábori őrsöt ugrasztottak szét. OLASZ HADSZÍNTÉR A délnyugati harcvonalon nincsen jelen­tősebb esemény. Egyes pontok Malborgethnél és Raiblnál az ellenség tüzérségének tüze alatt álltak. Az olasz repülők tevékenysége Trieszt vidékére is kiterjedt. Egy Pirenóra ledobott bomba nem okozott kárt. DÉLKELETI HADSZÍNTÉR A montenegróiak fővárosukat feladva déli és nyugati arcvonaluk összes pontjain meg­kezdték a visszavonulást. Csapataink őket ül­dözve a Budva—Cetinje—Grad—Grahovo vo­nalon túl nyomulnak be. Grahovonál h­árom löveget legénységével együtt zsákmányoltunk, azonkívül 500 puskát, gépfegyvert, sok lőszert és más hadiszert. Beránénél és Ipektől nyu­gatra nincs újabb esemény. Kröfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese , német thardtenek eseménytelenek Berlin, január 14. A nagy főhadiszállás jelenti: NYUGATI HADSZÍNTÉR A harci tevékenység zivataros esőzés foly­tán szórványos tüzérségi, kézigránát és akna­harcokra szorítkozott. KELETI ÉS BALKÁNI HADSZÍNTÉR Különös jelentőségű esemény nem történt. Legfelsőbb hadvezetőség Miomtemegré főnáposa ~ Micsic Ilovia, január 14. A „Tribuna" Szerbia és Montenegró római diplomáciai köreiből a következőkről értesül: Mindenki súlyos csapásnak érzi a Lovcsen elvesztését, amelynek következ­ményei talán még súlyosabbak lesznek, annál is inkább,­­mert a Lovcsen uralja a cetinjei síkságot, a Bocche di Caltarot, az egész budvai kerületet, a Szkutari-tó északi partvidékét, valamint a Rjeka völgyét. . Ezért azonban Montenegró mégsem hagyja abba a harcot. A montenegrói had­sereg erélyesen fogja védelmezni a Rjeka­t menti hadállásokat. A főváros most Niksic lesz és ha ez is elesnék, úgy azt Szkutariba fogják áttenni. Korfu - kézizálog az enterbe kerülően Rómából jelenlik. A lapok jelzik, hogy Korfu megszállása kézizálog akar lenni Görög­ország semlegességének megtartására, külön­ Basel, január 14. ben az 1863-iki szerződést hatályon kívül he­lyeznék és Görögország elveszíteni a Jóni szigeteket. A montenegrói trónörökös Rómában Róma, január 14. Danilo montenegrói herceg és neje a Kvi­inárba érkeztek. Elena királyné és később a király, aki Danilo herceg legutóbbi római utazása óta neheztel a hercegre, valamint az aostai herceg, az Isonzo-sereg parancsnoka, hosszabb beszélgetést folytattak a hercegi párral. A király a külügyminisztert, a tengeré­szeti minisztert és Tittoni nagykövetet hosz­szabb kihallgatáson fogadta. Sonnino a szerb követet fogadta, aki állítólag kormánya meg­bízásából fontos közléseket tett . Az angolok négy repülőgépet vesztettek London, január 14. Az angol főhadiszállás hivatalos jelentése: Az ellenség Givensb­ynél egy aknát rob­bantott fel, mire egy bombatámadás követke­zett, amelyet visszautasítottunk. Ma Given­sb­yt gránátokkal lőttük. Általában a mai nap frontunkon nyugodtabb volt. Négy repülőgépünk, amelyek tegnap fel­szálltak, még nem érkeztek vissza. Cetinje vagy Szaloniki? Cetinje a miénk! A montenegrói király székvárosa birtokunkban van és a váré , amelyhez ellenség soha közel nem ért, amely bevehetetlen és érintetlen maradt a törökök félezer esztendős balkáni uralma alatt is, most megismerte a győztes hódítót Cetinje bukásához számítjuk a Lovcsen megvételét és Rudna montenegrói kikötő­város elestét és akkor mindjárt teljes egész képét látjuk ennek a rendkívüli diadalnak, amely talán döntő erejű lehet a háború egye­temes sorsára nézve. A Lovcsen volt kapuja, őre Montenegrónak és a kis ország testén át lehet eljutni Albániába, ami­­most legkomo­lyabb célja és törekvése Olaszországnak. Montenegró védte és őrizte eddig azt az adriai Litoralet, amely a kabtarai öböltől Albánia déli csücskén húzódik le és amelynek birto­kán akart osztozni a latin-szláv liga. Monte­negró tulajdonképpen nem is a saját életét élte, ennek a kis országnak egyetlen rendelte­tése volt, hogy szolgálja azokat a latin, és szláv törekvéseket, amelyek az egész Adriát olasz és orosz uralom alá akarták juttatni és amelyek itt ezen a helyett akarták a mtllim­­iát megfojtani, tüdejétől megfosztani, min­den kivezető útjától megrabolni. Montenegró a miénk és ezzel a miénk az Albániába vezető út is. Albánia népe felszabadítóként fogja üd­vözölni csapatainkat, akik lehetetlenné fog­ják tenni a bujdosó szerb katonákból alakult komitácsi­ bandák garázdálkodásait, éppen úgy, mint a durazzói és valonai olasz expedíció erőszakosságait. A montenegrói átjáró éppen olyan fon­tos, mint volt az egykori szerb királyság te­rületén a negotini átjáró, amely egyenes ösz­szeköttetést teremtett Bulgáriával és Török­országgal. Ha megjártuk, ha megvívtuk a montenegrói átjárót, ha Belgium és Szerbia mintájára eltü­ntetli­k Montenegrót is az élő államok sorából, akkor hatalmas területtel rendelkezik a középhatalmi szövetség a Bal­kánon. A miénk Bosznia-Hercegovina és a novibazári Szandzsák. Ez a szövetség vette birtokába Szerbiát, ezé lett Montenegró, ez fogja elűzni az ellenséget Albánia területéről is. Testvéri hű barátságban ehhez a szövetség­hez tartozik Törökország és Bulgária. Görög­ország és Románia kivételével az egész Balkán a középhatalmi szövetségé és ezzel szemben az entente csak Szalonikit és Korfut mutathatja fel. Ám Szaloniki az entente győzelmét je­lenti-e valóban? A nevezetes kikötőváros ép­pen úgy, mint az elrablott Korfu szigete, csak gyűjtőhelye azoknak a francia és angol csapa­toknak, amelyek menekülve hagyták ott a Gallipoli-félszigetet és Macedóniát és pihenő­helye az egykori szerb hadsereg szomorú ma­radványának. Az entente kezén levő Szaloniki egy egyszerű közigazgatási viszályt jelent gö­rög, francia és angol hatóságok között, ez nem háborús győzelem. Szalonikiben az en­tente annál kevésbé győzhetett, m­ert hiszen ott nem is találkozott ellenséggel és mi azon a

Next