Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-15 / 15. szám
Budapest, 1916 SZIK évfolyam. 15. szám. Szombat, január 15 APRÓ HIRDETÉSEK ARAI Egy«» *zó 7 'illír, vastagabb betűvel 11 fillér Hirtetések milliméter mAmiUinl, cUJnabMiserint , KogJoMilt bíifS tlrételéTd naponkint KLÖrtzerrtsi ÁHAKI Bgémi tm _ _ 82 kot. — OH. Fél OTT. 16 M — „ Negyedén. « _ — „ 3 „ 80 „ Agy*0 ratal Arm: BufopestM, Tldttm it pälyasuSvaroKon 12 flUfa Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár ut 55. Hivatalos teremtések Cetinjét elfoglaltuk Győzelem Cetinjében Hivatalos jelentés. (Kiadták 1916. január 14-én.) Montenegró fővárosa birtokunkban van. A megvert ellenséget üldöző csapataink tegnap délután bevonultak Cetinjébe, a montenegrói király székvárosába. A város sértetlen, a lakosság nyugodt. öt nagy orosz támadás 31QO orosz fogoly — Montenegrói győzelmeink — Cetinje elfoglalása Hivatalos jelentés. (Kiadatott január 14-én délben.) OROSZ HADSZÍNTÉR Az ellenség tegnap reggel óta ismételten megkísérli, hogy besszarábiai harcvonalunkat Toporovcnál és Rarancétól keletre áttörje, öt nagy támadást intézett vonalaink ellen, az utolsót ma a reggeli órákban, de minden egyes esetben a legsúlyosabb veszteségekkel kellett visszavonulnia. Az oroszok visszaverésében újra kiváló része volt tüzérségünk remekül vezetett ellenállhatatlan tüzelésének. A Kelet-Galiciában és a besszarábiai határon folyamatban levő csata kezdete óta báró Pflanzer-Baltin tábornok hadseregénél és gróf Bothmer tábornok osztrák-magyar csapatainál 5100-nál több oroszt fogtunk el, köztük 30 tisztet és zászlóst. Karpilovkánál, Wolhyniában portyázó különítményeink néhány orosz tábori őrsöt ugrasztottak szét. OLASZ HADSZÍNTÉR A délnyugati harcvonalon nincsen jelentősebb esemény. Egyes pontok Malborgethnél és Raiblnál az ellenség tüzérségének tüze alatt álltak. Az olasz repülők tevékenysége Trieszt vidékére is kiterjedt. Egy Pirenóra ledobott bomba nem okozott kárt. DÉLKELETI HADSZÍNTÉR A montenegróiak fővárosukat feladva déli és nyugati arcvonaluk összes pontjain megkezdték a visszavonulást. Csapataink őket üldözve a Budva—Cetinje—Grad—Grahovo vonalon túl nyomulnak be. Grahovonál három löveget legénységével együtt zsákmányoltunk, azonkívül 500 puskát, gépfegyvert, sok lőszert és más hadiszert. Beránénél és Ipektől nyugatra nincs újabb esemény. Kröfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese , német thardtenek eseménytelenek Berlin, január 14. A nagy főhadiszállás jelenti: NYUGATI HADSZÍNTÉR A harci tevékenység zivataros esőzés folytán szórványos tüzérségi, kézigránát és aknaharcokra szorítkozott. KELETI ÉS BALKÁNI HADSZÍNTÉR Különös jelentőségű esemény nem történt. Legfelsőbb hadvezetőség Miomtemegré főnáposa ~ Micsic Ilovia, január 14. A „Tribuna" Szerbia és Montenegró római diplomáciai köreiből a következőkről értesül: Mindenki súlyos csapásnak érzi a Lovcsen elvesztését, amelynek következményei talán még súlyosabbak lesznek, annál is inkább,mert a Lovcsen uralja a cetinjei síkságot, a Bocche di Caltarot, az egész budvai kerületet, a Szkutari-tó északi partvidékét, valamint a Rjeka völgyét. . Ezért azonban Montenegró mégsem hagyja abba a harcot. A montenegrói hadsereg erélyesen fogja védelmezni a Rjekat menti hadállásokat. A főváros most Niksic lesz és ha ez is elesnék, úgy azt Szkutariba fogják áttenni. Korfu - kézizálog az enterbe kerülően Rómából jelenlik. A lapok jelzik, hogy Korfu megszállása kézizálog akar lenni Görögország semlegességének megtartására, külön Basel, január 14. ben az 1863-iki szerződést hatályon kívül helyeznék és Görögország elveszíteni a Jóni szigeteket. A montenegrói trónörökös Rómában Róma, január 14. Danilo montenegrói herceg és neje a Kviinárba érkeztek. Elena királyné és később a király, aki Danilo herceg legutóbbi római utazása óta neheztel a hercegre, valamint az aostai herceg, az Isonzo-sereg parancsnoka, hosszabb beszélgetést folytattak a hercegi párral. A király a külügyminisztert, a tengerészeti minisztert és Tittoni nagykövetet hoszszabb kihallgatáson fogadta. Sonnino a szerb követet fogadta, aki állítólag kormánya megbízásából fontos közléseket tett . Az angolok négy repülőgépet vesztettek London, január 14. Az angol főhadiszállás hivatalos jelentése: Az ellenség Givensbynél egy aknát robbantott fel, mire egy bombatámadás következett, amelyet visszautasítottunk. Ma Givensbyt gránátokkal lőttük. Általában a mai nap frontunkon nyugodtabb volt. Négy repülőgépünk, amelyek tegnap felszálltak, még nem érkeztek vissza. Cetinje vagy Szaloniki? Cetinje a miénk! A montenegrói király székvárosa birtokunkban van és a váré , amelyhez ellenség soha közel nem ért, amely bevehetetlen és érintetlen maradt a törökök félezer esztendős balkáni uralma alatt is, most megismerte a győztes hódítót Cetinje bukásához számítjuk a Lovcsen megvételét és Rudna montenegrói kikötőváros elestét és akkor mindjárt teljes egész képét látjuk ennek a rendkívüli diadalnak, amely talán döntő erejű lehet a háború egyetemes sorsára nézve. A Lovcsen volt kapuja, őre Montenegrónak és a kis ország testén át lehet eljutni Albániába, amimost legkomolyabb célja és törekvése Olaszországnak. Montenegró védte és őrizte eddig azt az adriai Litoralet, amely a kabtarai öböltől Albánia déli csücskén húzódik le és amelynek birtokán akart osztozni a latin-szláv liga. Montenegró tulajdonképpen nem is a saját életét élte, ennek a kis országnak egyetlen rendeltetése volt, hogy szolgálja azokat a latin, és szláv törekvéseket, amelyek az egész Adriát olasz és orosz uralom alá akarták juttatni és amelyek itt ezen a helyett akarták a mtllimiát megfojtani, tüdejétől megfosztani, minden kivezető útjától megrabolni. Montenegró a miénk és ezzel a miénk az Albániába vezető út is. Albánia népe felszabadítóként fogja üdvözölni csapatainkat, akik lehetetlenné fogják tenni a bujdosó szerb katonákból alakult komitácsi bandák garázdálkodásait, éppen úgy, mint a durazzói és valonai olasz expedíció erőszakosságait. A montenegrói átjáró éppen olyan fontos, mint volt az egykori szerb királyság területén a negotini átjáró, amely egyenes öszszeköttetést teremtett Bulgáriával és Törökországgal. Ha megjártuk, ha megvívtuk a montenegrói átjárót, ha Belgium és Szerbia mintájára eltüntetlik Montenegrót is az élő államok sorából, akkor hatalmas területtel rendelkezik a középhatalmi szövetség a Balkánon. A miénk Bosznia-Hercegovina és a novibazári Szandzsák. Ez a szövetség vette birtokába Szerbiát, ezé lett Montenegró, ez fogja elűzni az ellenséget Albánia területéről is. Testvéri hű barátságban ehhez a szövetséghez tartozik Törökország és Bulgária. Görögország és Románia kivételével az egész Balkán a középhatalmi szövetségé és ezzel szemben az entente csak Szalonikit és Korfut mutathatja fel. Ám Szaloniki az entente győzelmét jelenti-e valóban? A nevezetes kikötőváros éppen úgy, mint az elrablott Korfu szigete, csak gyűjtőhelye azoknak a francia és angol csapatoknak, amelyek menekülve hagyták ott a Gallipoli-félszigetet és Macedóniát és pihenőhelye az egykori szerb hadsereg szomorú maradványának. Az entente kezén levő Szaloniki egy egyszerű közigazgatási viszályt jelent görög, francia és angol hatóságok között, ez nem háborús győzelem. Szalonikiben az entente annál kevésbé győzhetett, mert hiszen ott nem is találkozott ellenséggel és mi azon a