Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-04 / 4. szám
13 Kedd PESTI NAPLÓ 1916. januuár mielőbb beszünteti az oroszok részére történő muníciószállítást és sokkal gyorsabban kényszerül kijózanodni Kina fellépésétől, mint várta volna , mielőtt még orosz-francia-angol szövetségesei tátongó sebeikből magukhoz térhetnének. VWWVWWV\A\^/\AAAV^VVVWWWWW h Szuez-csatorna felé... A beduinok és szenussziak útban A Mozlim világa megmozdult Keleten és a fekete világrész nagy sivatagjában nemkülönben. De lángoló lelkesedéssel harcra készülődik, sőt részben immár útban is van a szudáni mohammedánság, mely máhdi-inak lobogója alatt már a múltban szintén sok borsot tört leigázójának, esküdt ellenségének, az angolnak orra alá. Hűséges fegyvertársunk, a török, épp egy évvel ezelőtt fogott hozzá egyiptomi diadalmas sztratégiai felvonulásához, később azonban, megtartva eddigi pozícióit, erejének nagy részét a Kaukázus, Gallipoli félsziget és Mezopotámia veszélyeztetett pontjaira vezette, ahol az orosz, francia és az angol súlyos vereségekben érezte a törökök harcratermett készségét, csodálattal határos vitézségét. A török seregek átlépték volt az Egyiptomhoz tartozó Szinai-félsziget politikai határát. Az egyiptom-szíriai határvonalra előretolt angol csapatokat megverték és ráadásul a határszél nevezetes erősségénél, Kalaat-el-Arisnál, a Földközi-tenger partján végzetes csapást mértek rájuk. Pedig El-Arisra különösen támaszkodtak az angol flották, mert a város egyúttal fontos kábelstáció. A fényes török győzelmet, a Kalaat-el-Arissal épp az álló irányban szemben fekvő El-Akabánál szerették volna ellensúlyozni az angolok, azonban a török seregek ott is győztesek voltak és imigy a Szinaj-félsziget peremét, Egyiptom keleti határát kerítették hatallmukba. És megverték volt az angolokat már a Szuezcsatorna szomszédságában, El-Kantaraih-nál is. Most Dsemal pasa vezeti vitéz török testvéreink százezreit a a Szuez-csatorna felé, Egyiptom ellen. Szinaj félszigete — melynek keleti frontján vonulnak fel a törökök — a török-egyiptomi (angol) határvillongások megszűnte óta, az 1906. akabai egyezkedéssel, katonai és politikai tekintetben egyaránt, Egyiptomhoz (az angol uralom alá) tartozott. A szuezi egyiptom angol katonai pasa, három erősségre támaszkodva, ura volt a messze-messze elterülő színaji pusztaságoknak és sivatagoknak. A kairói mekkai zarándoklut mentén en Nable volt az egyik, a szuezi-öböl déli sarkán fekvő et Tor a másik, s a napi sajtóban legutóbb sokat emlegetett Akaba, a harmadik erődjük. Mostanában azonban ez az egyiptomi angliai dicsőség már lehanyatlott, mert Szinaj félszigetének, tizenkét beduin törzse szintén kigöngyölte a próféta fehér feliratos fekete (tévesen zöldnek mondott) lobogóját. Legharciasabb törzseik: a tuarat-ok, szavahitsek-k, ayegiad-ok és uiedszaiták, akik a Katalin-kolostornak zsellérjei, tevehátra kapva, már valamennyien a török sereghez csatlakoztak. Dsemal pasa vezetésével csakhamar ott fognak harcolni testvéreikkel együtt a Szuez-csatorna harminc kilométeres homlokvonalán az angolok ellen. Megmozdultak a szenussziak! A Szahara harcratermett fiai, Alláhnak és az Iszlám hatalmának rajongó fanatikusai, nemcsak a líbiai-sivatagnak, hanem egész Észak-Afrikának urai A szenusszi-szekta 1837-ben alakult meg Mekkában, a próféta szülővárosában. A rendnek az a célja, hogy az iszlám őseredeti tisztaságában ragyogjon. Épp ezért lelkének SZÍVÓS ellenállásával, s rettenthetetlenül küzd minden európai beavatkozás ellen. • A harcba szálló szenussziak kilenc millió hívük nevében viszik a próféta fekete lobogóját Olvasom, hogy a szenussziak vezére, Szeid Ahmed el Serif, a sejkek sejkje, odahagyta székhelyét, Gurut s sok százezernyi vakbuzgó hívével, kezükben a legmodernebb fegyverekkel s águkkal útban van Egyiptom felé. A katonai fővezérlet, a sztratégiiai mozdulatok dirigálása Nuri pasa — Enver pasa fivérének — kezében van, ő vezeti az El Barouni Szulejman Efendiről szervezett kitűnő reguláris szenusszi sereget az angolok ellen. És miként a szenusziak Cyrenaikából, fényes győzelmek során, kivetették az olaszt, Egyiptomban ugyancsak a diadal babérja fűződik majd lobogójukra. Odakünn a Lyfoiai-siivatagban az arabok és tibbuk oázisok csoportjában, Taiserbo, Kehabo, Szirhen, Büzeima és a többi Egyiptom fennhatósága alá tartozó oázisban, kétszáz kilométerre a cyrenaikai Angliától laknak a szenussza-rend hajthatatlan kolduló -barátjai. Ezek a próféta végrendeletéhez híven, a Korán 5. szurájának 39. versében hirdetett buzgólkodással, a dsihád-dín ajkukon, szüntelenül tüzelik a próféta hívőinek millióit. Az ősi hitbe vetett páratlan fanatizmus s a veszedelemben levő megszentelt földnek védelme, hallatlan csodákat fog művelni Egnplomban. Allah él! Az ő áldása kiséri a bitorlók ellen vonuló hívőit. Pl. Lasz Samu: A mozi-autó # Aki olvasta vagy esetleg a Nemzeti Színházban látta is a Schiller „Wallensteins Lager"-jét,~ bizonyára meglepte az a színes, sokoldalú élet, amelyet a német költő bizonyára történelmi tanulmányai alapján a színpadra igyekezett varázsolni. A laikus nem is tudja másként a háborút elgondolni, mint sáncárkok, katonák, ágyuk, szekerek végtelenségét. Pedig nyilvánvaló, hogy ott, ahol sok ember hosszabb ideig együtt él, mint ahogy az a harminc éves háborúban történt, a tábori élet mindinkább a városi élethez kezd hasonlítani. Egyre több árus és kereskedő sereglik a katonák köré. A megélhetés új formái kínálkoznak a számukra. Még a nők sem riadnak vissza az ágyuk érctorkától, aminek a hangját lassan kint megszokták. Esetleg komédiások is jönnek, bábszínház, medvetáncoltató, cirkusz. A harminc éves háborúban a mulattatók sorába lépett a vándor barát is, aki istenes gorombaságokat és katonáknak való vicceket kevert szent beszédébe és mellékesen politikai szolgálatokat is tett egyik vagy másik pártnak, ahogy azt Schiller igen eleven erővel jellemzi. Idestova tizenhét hónapja tart már az európai háború és el lehet gondolni, hogy a mai világban, amikor a kényelemnek, fényűzésnek, szórakoztatásnak százszor raffináltabb eszközei vannak, mint voltak a harminc éves háborúban, a tábori élet mindinkább elveszíti a hosszabb természeti kirándulás jellemét és kényelmi meg szórakoztató intézményeinek egyre állandóbb, úgyszólván városiasabb karaktere lesz. A fedezékek egy erősebbre, kényelmesebbre, egészségesebbre épülnek. Megjelenik a telefon, villámvilágítás, fürdő, vízvezeték. A flandriai angol fronton állítólag a tiszti fedezékek valóságos kéjlakok fürdőkáddal, meleg és hideg vízzel, rectoaudval. Még csak a vacuum cleaner hiányzik. Elvégre az ember a lövészárokban is ember és ha városi szokásai vannak, bizonyos idő múlva visszakívánja vagy visszasírja vagy elő is teremti őket. Eleinte humorosan nevezik el a földalatti odút kávéháznak. De mihelyt akad a katonák közt pincér és a tiszteket hazulról kávéfőző masinával lepik meg, már kezd kialakulni valahogyan a városi kávéház, persze tükrök, csillárok és kaszkos kisasszony nélkül. Mindenütt vannak hivatásos vagy műkedvelő színészek, zenészek, énekesek és kész a hangverseny, színházi előadás, kabaré. Könyvek is érkeznek a „Hinterland"-ból vagy hazulról és megalakul a kölcsönkönyvtár vagy olvasóterem. Így volt az mindig, mióta háború van. A régi rómaiak idején ilyen módon alakultak ki az állandó táborok, a „Castrum stativum"-ok, amelyek számos ma fennálló híres városnak, mint Pária, London, Budapest — Aquincum — és más metropólisnak is legelső telepítései, városi életének embriói lettek. A különbség csak az, hogy a mai modern technika mellett a tábori élet sokkal hamarább tud városiasabb, urbánusabb jellemet magára ölteni. Hamar megjelennek a sínek. Ahol a vasútra nem akarnak sokáig várni, ott jó szolgálatot tesz az autó. Műszaki berendezések hihetetlen gyorsan kerülnek a fronton. Amihez ezelőtt évtizedek kellettek, most hónapok, sőt hetek alatt elkészül. A németek valóságos nagymesterei a modern tábori technikának." A szórakoztatás raffinementját ellenben úgylátszik inkább az entente oldalán kell keresni. A „Journal des Debats", amelynek komoly híre van, érdekes újdonságként közli, hogy a francia fronton a katonák szórakoztatására egy mozi-arató működik. Ez a modern vándorszínház plakátokon jelzi előre a jövetelét a különböző lövőárkokban. A pontosan meghatározott időre a katonák nélkülözhető része szabadságot kap. Ahol alkalmas fészer van, ott felállítják az autót, amelyen mozivászon és mozigép van. Ahol semmiféle helyiség nincs, ott vászonsátrat feszítenek ki a rögtönzött mozi fölé és megkezdődik az előadás. Természete sen csak este mutathatják be a filmeket és nagyon vigyázni kell, hogy az ellenség észre ne vegye a fényét, mert különben kitűnő „voltreflerre" ad alkalmat az ellenséges tüzérségnek. Az előadásnak gyorsan kell leperegnie, mert a katonák nem maradhatnak sokáig a lövészárkokon kívül. Amint a színpad föl van állítva, jelt adnak az előadás megkezdésére, mindenki elnémul és a mozilepedőn megjelölik a cím: „A szerelem titka." A lövészárok lakóinak igényeit bizonyára bőven kielégít ez a szórakozás is. Így vonul be a modern tábori élet kényelmi és szórakoztató intézményei közé egyszerre két modern találmány, az autó éa a mozi, Sz. Eleven újság Parisból Lausanne. deoesnbe® Most csak olyan embert eresztenek ki Franciaországból, akiről tudják, hogy vissza is fog oda térni. Az ilyen embernek pedig nagyon vigyáznia kell arra, amit mond. Kikérdezni nem hagyja magát, meg kell elégednie annak, akit érdekelnek a most Páriban történők, az akaratlan közlékenység morzsáival. Ezek is sok érdekes dolgot árulnak el. Franciaország, de különösen Páris most szinte hipnózis alatt él. Ennek a hipnózisnak a kezdete a marnei csata által okozott fordulat. Amikor menekült a kormány és az utcákon napokon át ültek a járda szélén a menekülők ezrei, Páris elveszettnek hitte magát. Páris megmenekülése megteremtette a lélektani alapot arra, hogy eredményesen történhessék meg mindaz, amit a lelkek mozgósításának neveznek. Ebben a legnagyobb szerepet játsza a németgyűlölet. Ezt szítja újság, könyv, dal, kép, színpad, mozivászon. Akik a kuasszák mögött a szálkát igazgatják, nagyon jól tudják miért: ez a leghathatósabb védőoltás a békevágy mérgével szemben. Meg kellett akadályozni azt, hogy a németben lovagias ellenfelet lássanak, akivel tárgyalni lehet. Ezért használják még oly lapok is, mint a ,,Temps" a „boche" szót, míg a „Matinében vagy a „Petit Parisien"-ben az „allematns" úgyszólván nem is fordul már elő. Ez a gyűlölet igazi alapja annak a közhangulatnak, hog TM „meghalunk, de megalázni nem hagyjuk magunkat!" Sikerült azt is elhitetni a nagy tömeggel, hogy „On les aura!" Ez a refrénje minden kabarédalnak, revűnek. Pesszimisták csak a katonák között vannak, akik a frontról visszattérnek. Legnatívabb részük persze óvakodik ezt megmondani. De bizalmas társaságban megoldódnak a nyelvek: „Nous les auronss" — mondja a refrén a színpadról. Egy tiszt a szomszédja felé hajlik: „Nous les aurons — mais á Paris . . . (Megkapjuk őket — de Párisban . . .) Higgadtabb körökben általános a vélemény, hogy minden mesterséges lelki mozgósítás már rég siralmasan összeomlott volna, ha az angolok nincsenek. Az angolok tartják a lelket Franciaországban. A franciák mindvégig megmaradtak volna a szavalás mellett; csak az angol nyomás bírta őket cselekvésre, szervező munkára. Ez igen érthető, mert a franciák hajlandósága a külön békére Anglia számára jelentené a legnagyobb veszedelmet. Anglia szállítja a hagia hadserg mumációjának