Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)

1916-01-04 / 4. szám

13 Kedd PESTI NAPLÓ 1916. januuár mielőbb beszünteti az oroszok részére történő muníciószállítást és sokkal gyorsabban kény­szerül kijózanodni Kina fellépésétől, mint várta volna , mielőtt még orosz-francia-angol szövetségesei tátongó sebeikből magukhoz tér­hetnének. VWWVWWV\A\^/\AAAV^VVVWWWWW h Szuez-csatorna felé... A beduinok és szenussziak útban A Mozlim világa megmozdult Keleten és a fe­kete világrész nagy sivatagjában nemkülönben. De lángoló lelkesedéssel harcra készülődik, sőt rész­ben immár útban is van a szudáni mohammedán­ság, mely máhdi-inak lobogója alatt már a múlt­ban szintén sok borsot tört leigázójának, esküdt el­lenségének, az angolnak orra alá. Hűséges fegyvertársunk, a török, épp egy év­vel ezelőtt fogott hozzá egyiptomi diadalmas sztra­tégiai felvonulásához, később azonban, megtartva eddigi pozícióit, erejének nagy részét a Kaukázus, Gallipoli félsziget és Mezopotámia veszélyeztetett pontjaira vezette, ahol az orosz, francia és az an­gol súlyos vereségekben érezte a törökök harcra­termett készségét, csodálattal határos vitézségét. A török seregek átlépték volt az Egyiptomhoz tartozó Szinai-félsziget politikai határát. Az egyip­tom-szíriai határvonalra előretolt angol csapatokat megverték és ráadásul a határszél nevezetes erős­ségénél, Kalaat-el-Arisnál, a Földközi-tenger part­ján végzetes csapást mértek rájuk. Pedig El-Arisra különösen támaszkodtak az angol flották, mert a város egyútta­l fontos kábel­stáció. A fényes török győzelmet, a Kalaat-el-Arissal épp az álló irányban szemben fekvő El-Akabá­nál szerették volna ellen­súlyozni az angolok, azonban a török seregek ott is győztesek voltak és imigy a Szinaj-félsziget pe­remét, Egyiptom keleti határát kerítették hatallmu­k­ba. És megverték volt az angolokat már a Szuez­csatorna szomszédságában, El-Kantaraih-nál is. Most Dsemal pasa vezeti vitéz török testvé­reink százezreit a a Szuez-csatorna felé, Egyiptom ellen. Szinaj félszigete — melynek keleti frontján vo­nulnak fel a törökök — a török-egyiptomi (angol) határvillongások megszűnte óta, az 1906. akabai egyezkedéssel, katonai és politikai tekintetben egy­aránt, Egyiptomhoz (az angol uralom alá) tarto­zott. A szuezi egyiptom­ angol katonai pasa, három erősségre támaszkodva, ura volt a messze-messze elterülő színaji pusztaságoknak és sivatagoknak. A kairói mekkai zarándoklut mentén en Nab­le volt az egyik, a szuezi-öböl déli sarkán fekvő et Tor a másik, s a­ napi sajtóban legutóbb sokat emlegetett Akaba, a harmadik erődjük. Mostanában azonban ez az egyiptomi angliai dicsőség már lehanyatlott, mert Szinaj félszigeté­nek, tizenkét beduin­ törzse szintén kigöngyölte a próféta fehér feliratos fekete (tévesen zöldnek mon­dott) lobogóját. Legharciasabb törzseik: a tuarat-ok, szavahitsek-k, ayegiad-ok és uiedszait­ák, akik a Katalin-kolostornak zsellérjei, tevehátra kapva, már valamennyien a török sereghez csatlakoztak. Dsemal pasa vezetésével csakhamar ott fognak harcolni testvéreikkel együtt a Szuez-csatorna har­minc kilométeres homlokvonalán az angolok ellen. Megmozdultak a szenussziak! A Szahara harc­ratermett fiai, Alláh­nak és az Iszlám hatalmának rajongó fanatikusai, nemcsak a líbiai-sivatagnak, hanem egész Észak-Afrikának urai A szenusszi-szekta 1837-ben alakult meg Mek­kában, a próféta szülővárosában. A rendnek az a célja, hogy az iszlám őseredeti tisztaságában ra­gyogjon. Épp ezért lelkének SZÍVÓS ellenállásával, s rettenthetetlenül küzd minden európai beavatko­zás ellen. • A harcba szálló szenussziak kilenc millió hí­vük nevében viszik a próféta fekete lobogóját Olvasom, hogy a szenussziak vezére, Szeid Ah­med el Serif, a sejkek­ sejkje, odahagyta szék­helyét, Guru­t s sok százezernyi vakbuzgó hívével, kezükben a legmodernebb fegyverekkel s águk­kal útban van Egyiptom felé. A katonai fővezérlet, a sztratégiiai mozdulatok dirigálása Nuri pasa — Enver pasa fivérének — kezében van, ő vezeti az El Barouni Szulejman Efendiről szervezett ki­tűnő reguláris szenusszi­ sereget az angolok ellen. És miként a szenusziak Cyrenaikából, fényes győ­zelmek során, kivetették az olaszt, Egyiptomban ugyancsak a diadal babérja fűződik majd lobogó­jukra. Odakünn a Lyfoiai-siivatagban az arabok és tibbu­k oázisok csoportjában, Taiserbo, Kehabo, Szirhen, Büzeima és a többi Egyiptom fennható­sága alá tartozó oázisban, kétszáz kilométerre a cyrenaikai Angliától laknak a szenussza-rend hajt­hatatlan kolduló -barát­jai. Ezek a próféta végren­deletéhez híven, a Korán 5. szurájának 39. versé­ben hirdetett buzgólkodás­sal, a dsihá­d-dín ajku­kon, szüntelenül tüzelik a próféta hívőinek mil­lióit. Az ősi hitbe vetett páratlan fanatizmus s a veszedelemben levő megszentelt földnek védelme, hallatlan csodákat fog művelni Eg­nplomban. Allah él! Az ő áldása kiséri a bitorlók ellen vonuló hívőit. Pl. Lasz Samu:­­ A mozi-autó # Aki olvasta vagy esetleg a Nemzeti Színház­ban látta is a Schiller „Wallensteins Lager"-jét,~ bizonyára meglepte az a színes, sokoldalú élet, amelyet a német költő bizonyára történelmi tanul­mányai alapján a színpadra igyekezett varázsolni. A laikus nem is tudja másként a háborút el­­gondolni, mint sáncárkok, katonák, ágyuk, szeke­rek végtelenségét. Pedig nyilvánvaló, hogy ott, ahol sok ember hosszabb ideig együtt él, mint ahogy az a harminc éves háborúban történt, a tá­bori élet mindinkább a városi élethez kezd hason­lítani. Egyre több árus és kereskedő sereglik a katonák köré. A megélhetés új formái kínálkoznak a számukra. Még a nők sem riadnak vissza az ágyuk érctorkától, aminek a hangját lassan kint megszokták. Esetleg komédiások is jönnek, báb­színház, medvetáncoltató, cirkusz. A harminc éves háborúban a mulattatók sorába lépett a vándor barát is, aki istenes gorombaságokat és katonák­nak való vicceket kevert szent b­eszédébe és mel­lékesen politikai szolgálatokat is tett egyik vagy másik pártnak, ahogy azt Schiller igen eleven erő­vel jellemzi. Idestova tizenhét hónapja tart már az európai háború és el lehet gondolni, hogy a mai világban, amikor a kényelemnek, fényűzésnek, szórakoztatás­nak százszor raffináltabb eszközei vannak, mint voltak a harminc éves háborúban, a tábori élet mindinkább elveszíti a hosszabb természeti kirán­dulás jellemét és kényelmi meg szórakoztató intéz­ményeinek egyre állandóbb, úgyszólván városiasabb karaktere lesz. A fedezékek egy erősebbre, kényelmesebbre, egészségesebbre épülnek. Megjelenik a telefon, vil­lámvilágítás, fürdő, vízvezeték. A flandriai angol fronton állítólag a tiszti­ fedezékek valóságos kéj­lakok fürdőkáddal, meleg és hideg vízzel, rectoaud­val. Még csak a vacuum cleaner hiányzik. Elvégre az ember a lövészárokban is ember és ha városi szokásai vannak, bizonyos idő múlva visszakívánja vagy visszasírja vagy elő is teremti őket. Eleinte humorosan nevezik el a földalatti odút kávéháznak. De mihelyt akad a katonák közt pincér és a tiszteket hazulról kávéfőző masinával lepik meg, már kezd kialakulni valahogyan a vá­rosi kávéház, persze tükrök, csillárok és kaszk­os kisasszony nélkül. Mindenütt v­annak hivatásos vagy műkedvelő színészek, zenészek, énekesek és kész a hangverseny, színházi előadás, kabaré. Könyvek is érkeznek a „Hinterland"-ból vagy ha­zulról és megalakul a kölcsönkönyvtár vagy olvasó­terem. Így volt az mindig, mióta háború van. A régi rómaiak idején ilyen módon alakultak ki az ál­landó táborok, a „Castrum stativum"-ok, amelyek számos ma fennálló híres városnak, mint Pária, London, Budapest — Aquincum — és más metro­pólisnak is legelső telepítései, városi életének embriói lettek. A különbség csak az, hogy a mai modern technika mellett a tábori élet sokkal hamarább tud városiasabb, urbánusabb jellemet magára öl­teni. Hamar megjelennek a sínek. Ahol a vasútra nem akarnak sokáig várni, ott jó szolgálatot tesz az autó. Műszaki berendezések hihetetlen gyorsan ke­rülnek a fronton. Amihez ezelőtt évtizedek kellet­tek, most hónapok, sőt hetek alatt elkészül. A né­metek valóságos nagymesterei a modern tábori technikának." A szórakoztatás raffinementját ellenben úgy­látszik inkább az entente oldalán kell keresni. A „Journal des Debats", amelynek komoly híre van, érdekes újdonságként közli, hogy a francia fron­ton a katonák szórakoztatására egy mozi-arató működik. Ez a modern vándorszínház plakátokon jelzi előre a jövetelét a különböző lövőárkokban. A pontosan meghatározott időre a katonák nélkü­lözhető része szabadságot kap. Ahol alkalmas fé­szer van, ott felállítják az autót, amelyen mozivá­szon és mozigép van. Ahol semmiféle helyiség nincs, ott vászonsátrat feszítenek ki a rögtönzött mozi fölé és megkezdődik az előadás. Természete­­ sen csak este mu­tathatják be a filmeket és nagyon vigyázni kell, hogy az ellenség észre ne vegye a fé­nyét, mert különben kitűnő „voltreflerre" ad alkal­mat az ellenséges tüzérségnek. Az előadásnak gyor­san kell leperegnie, mert a katonák nem maradhat­nak sokáig a lövészárkokon kívül. Amint a színpad föl van állítva, jelt adnak az előadás megkezdésére, mindenki elnémul és a mozi­lepedőn megjelölik a cím: „A szerelem titka." A lövészárok lakóinak igé­nyeit bizonyára bőven kielégít ez a szórakozás is. Így vonul be a modern tábori élet kényelmi és szórakoztató intézményei közé egyszerre két mo­dern találmány, az autó éa a mozi, Sz. Eleven újság Parisból Lausanne. deoesnbe® Most csak olyan embert eresztenek ki Francia­országból, akiről tudják, hogy vissza is fog oda térni. Az ilyen embernek pedig nagyon vigyáznia kell arra, amit mond. Kikérdezni nem hagyja ma­gát, meg kell elégednie annak, akit érdekelnek a most Párib­an történők, az akaratlan közlékeny­ség morzsáival. Ezek is sok érdekes dolgot árul­nak el. Franciaország, de különösen Páris most szinte hipnózis alatt él. Ennek a hipnózisnak a kezdete a marnei csata által okozott fordulat. Amikor mene­kült a kormány és az utcákon napokon át ültek a járda szélén a menekülők ezrei, Páris elveszettnek hitte magát. Páris megmenekülése megteremtette a lélektani alapot arra, hogy eredményesen történ­hessék meg mindaz, amit a lelkek mozgósításának neveznek. Ebben a legnagyobb szerepet játsza a németgyűlölet. Ezt szítja újság, könyv, dal, kép, színpad, mozivászon. Akik a kuasszák mögött a szálkát igazgatják, nagyon jól tudják miért: ez a leghathatósabb védőoltás a békevágy mérgével szemben. Meg kellett akadályozni azt, hogy a németben lovagias ellenfelet lássanak, akivel tár­gyalni lehet. Ezért használják még oly lapok is, mint a ,,Temps" a „boche" szót, míg a „Matiné­ben vagy a „Petit Parisien"-ben az „allematns" úgyszólván nem is fordul már elő. Ez a gyűlölet igazi alapja annak a közhangulatnak, hog TM­ „meg­halunk, de megalázni nem hagyjuk magunkat!" Sikerült azt is elhitetni a nagy tömeggel, hogy „On les aura!" Ez a refrénje minden kabarédalnak, revűnek. Pesszimisták csak a katonák között van­nak, akik a frontról visszattérnek. Legnatívabb ré­szük persze óvakodik ezt megmondani. De bizalmas társaságban megoldódnak a nyelvek: „Nous les auronss" — mondja a refrén a színpadról. Egy tiszt a szomszédja felé hajlik: „Nous les aurons — mais á Paris . . . (Megkapjuk őket — de Páris­ban . . .) Higgadtabb körökben általános a vélemény, hogy minden mesterséges lelki mozgósítás már rég siralmasan összeomlott volna, ha az angolok nin­csenek. Az angolok tartják a lelket Franciaország­ban. A franciák mindvégig megmaradtak volna a szavalás mellett; csak az angol nyomás bírta őket cselekvésre, szervező munkára. Ez igen érthető, mert a franciák hajlandósága a külön békére An­­­glia számára jelentené a legnagyobb veszedelmet. Anglia szállítja a h­agia hadser­g mumáció­jának

Next