Pesti Napló, 1916. január (67. évfolyam, 1–31. szám)
1916-01-18 / 18. szám
Kedd Jasvill hercegnő és a kis orosz vitéz A megnémult és megvakult tizenegyéves orosz fogoly. A Hungária-úton van a tizenhatos számú helyőrségi kórház. Ide is ellátogattak az orosz vöröskeresztes hölgyek, akik dán kísérőikkel most a vidéki hadifogolytáborokat járják sorra. A második pavillonban egy vak és néma tizennégy esztendős fiút vezetett a kórház főorvosa Jasvill orosz hercegnő elé. A hercegnő oroszul szólította meg a kisfiút, aki remegve húzódott vissza tőle. Mikor a hercegnő látta, hogy a fiu fej, megnyugtatta, hogy nem alkarja őt bántani s nem is viszik többé vissza a harctérre. A kisfiú bátrabb lett, de még mindig félve húzódozott hátra. — Mért félsz tőlem, kisfiam, — kérdezte a hercegnő — hiszen nem akarlak én bántani téged. Ha akarod, haza is viszlek Oroszországira. A fiusirra fakadt, mikor hallotta, hogy haza akarják vinni és a fejét rázza, miut Fia azért könyörögne, hogy hagyják itt, ahol jól érzi magát. Az orvosok magyarázták meg a hercegnőnek: — Na orosz hangot hall, akkor megnémul és visszahúzódik. Leírhatatlanul fél az oroszoktól. A szerencsétlen gyermek nagyon sokat szenvedett s ezért is érthető a félelme. A hercegnő megsimogatta a kis orosz hős fejét. — Ne félj fiacskám. Jere velem hazaviszlek az édesanyádhoz. Dünnyögő hang szakadt föl belőle, mintha urna s a fejét rázta: nem, nem megy vissza, mert ti jobb. A hercegnő kivett a retiköljéből egy ezüstlétkoronást és odaadta neki. A kis hős előbb meglapogatta vékony ujjaival a pénzt, aztán a szájába tette s rágni próbálta. Mikor érezte, hogy igazi pénzt kapott, hálálkodva csókolta meg a hercegnő kezét. Koczor Pálnak hívják a csép orosz vitént, aki aZ egész kórháznak a kedvence. December tizenkettedikén került orosz fogságra. Véres éjszaka volt, az ágyuk szinte szünet nélkül dörögte s az oroszok egyik rohamot a másik után intézték áttörhetetlen arcvonalunk ellen. Az éjszaka folyamán ötödször indult már rohamra az orosz sereg. Kürtök harsogtak, fegyverek ropogtak s az ágyuk egeket rengető muzsikájába a halálba indulok sikoltása és a géppuskák ugatása harsogott bele. Ápolnak a kórházban egy magyar katonát, aki végigküzdötte ezt a rohamot, így keszelte el azokat a rettenetes szenvedéseket, amelyeken ott ellenség és jóbarát egyaránt keresztül esett. — Soha ilyen borzalmas harcban nem vettem még részt. Ötször indultak elenünk rohamra az oroszok, akik parancsot kaptak, hogy állásainkat még az éjszaka folyamán bármilyen véráldozattal is, de foglalják el. Roham roham után következett. Az ötödik tusa volt a legborzasztóbb. Az oroszok minden emberüket belevetették a küzdelembe s még a trónkatonák is belekeveredtek az irtóantos harcba. Hiába volt minden erőfeszítés. A mi arcvonalunk egyetlen pillanatra sem ingott meg, ellenben az oroszok közül alig menekült meg valaki. S akinek volt rá ideje, hogy eldobhassa fegyverét és elmeneküljön, másnap az is az üldözők köztbe került. Ebben a véres harcban esett fogságunkba a tizennégy éves Koczei Pál. S reggel találtak rá szanitéceink egy árok szélén. Azt hitték meghalt, körülötte megalvadt a bíbor vértócsa. A szenitek fölrakták egy hordágyra. Ekkor vették észre, hogy él, csak 1. lélekzete akadt el egy pilanatra. Bevitték a kötözőhelyre, ahol megmosták, aztán rummal dörzsölni kezdték a mellét és a hátát. Végre föleszmélt a kis hős, de a szemeit nem tudta fölnyitni és beszélni sem tudott. Szétnyitotta az ajkait, de King nem jött ki belőle. Az éjsapka borzalmaiban elvesztette a látóképességét és a hangját. A szerencsétlen fiút a budapesti tizenhatos helyőrségi kórházba hozták s itt nagynehezen megtudták tőle, hogyan került a tűzvonalba. Mindig arról ábrándozott, hogy milyen szép volna, ha kitörne a háború, aztán őt is elviinnék közlegénynek s a csatában tábornokká neveznék ki. A háború kitört ugyan, de a kis hős álmai nem akartak megvalósulni: nem vitték el katonának s igy nem is lehetett belőle tábornok. Egy nap megszökött a szüleitől s az egyik harctérre induló ezreddel végre mégis szembe kerülhetett az ellenséggel. Talán négy hónapja feküdt már a lövészárokban, mikor a rettenetes éjszakai rohamban hirtelen érezte, hogy vér ömlik ki tt száján s a következő pillanatban már el is vesztette az eszméletét. A kórházban dr. Frey ezredorvos, egyetemi tanár gyógykezeli most Koczor Pált s próbálja vissaszerezni a látóképességét és a hangját. A magyar kretonok, akik egy kórházban fekszenek a kis orosz hőssel, gyűjtést indítottak, hogy új ruhát vásároljanak neki az összegyűlő pénzen Plász fillért ad minden katona a jóléttet. Érdekes, hogy mióta végigszenvedte az éjszakai rohamot, hogyan fél minden orosz katonától. Na oroszul hall beszélni, félrehúzódik és remeg a félelemtől. Mikor valaki megszólítja magyarul, vagy németül, odamegy hozzá és megtapogatja ez év csattját: nincs-e rajta az orosz sas? Ha nincs, akkor megnyugszik, akkor jó. Csak orosz sas ne legyen a csatton ... j. á. rVWWVlA/i/VVVVVVVWWWV'WV'/VwVvV'/N PESTI NAPLÓ 1916. január lo. 1* Francia műlelkesedés Genf, január 17. Gustave Hervé, a La Guerre Sociale szerkesztője tudvalevően elkeresztelte lapját La Viktoire-ra, s ráadásul sutba dobta hajdani antimilitarista elveit, melyekért éveket töltött fogházakban, hogy teljesen a francia kormány érdekeit és eszméit szolgálja. A még a háború előtt olyan hevesen támadó Hervé ma tudni sem akar hajdani elvtársairól s lelkesedése ilyen újságcikkekben nyer kifejezést, mint: C'ets pour la France et pour la République (Ezt Franciaországért és a köztársaságért) vagy Pour la liberté du Monde (A világ szabadságáért) . A szaloniki-i expedíciónak ő is „nagy fontosságot" tulajdonít, a gallipoli-i kudarcot pedig „rendszeres" visszavonulásnak minősíti. Az egyetlen szó, amelyhez Hervé most ragaszkodik s amelylyel szuggerálni akarja a kétkedőket, az a „La République supréme" (A köztársaság felsőbbsége). Cikkében azt írja, hogy mindenáron meg kell mutatni a világnak, hogy a köztársasági eszme magasztosabb a császárságinál. Ha a császárság győz, a köztársaság nimbusza lehanyatlik. ő is felosztja Európát az entente ízlése szerint. A felosztás receptje már eléggé ismert a háború kezdete óta, ez a kedvenc témája egy pár francia lapnak. Miután elsiratják Elzászt, egy köny jut „Transylvaniának" — Erdélynek — is, amely még egyre „idegen uralom" alatt van s várja „latin" felszabadítóit. Egy másik háború próféta, Gustave Téris, a Voeuvre (Munka) szerkesztője, akinek a háború előtt a Journal hasábjain jelentek meg a cikkei. „A mai veszélyes időkben — írja Téry — szükséges, hogy minden képességemmel szolgáljam Franciaországot". A lap élén vastag betűkkel ezt tanácsolja az entente hadvezetőségének és diplomáciájának: „Hátez vous de causer á Athénes, sinon le canon de Salonique couvrira bientot vos voix ... (Sürgessék a tárgyásokat Athénnel, különben a szaloniki-i ágyuk nemsokára túldörgik majd szavaikat.) Henri Faber, a l'Homme de Jour (A ma embere) című lapjában részletesen beszámolt az élelmiszeruzsoráról, nyit szemrehányást tett a francia kormánynak, amely apatikus, mintha tudomása sem lenne a történtekről. Lapját elkobozták s a cenzúra „egyelőre" hat hóraapra felfüggesztette megjelenését. Charles Maurras lapja, az Action Francaise, amely Bonaparte-pénzen tartja fenn magát, a royalisták megszokott „keserveit" zengi naponként. Szerencsére csak a Bonapartisták csekély száma merít belőle vigaszt. A lap szerint Franciaországnak szüksége van erős dirigáló kézre. (Ez Bonaparte Viktor herceg lenne.) A francia kormány a háború mellett élénk propagandát fejt ki felolvasásokkal és politikai szónoklatokkal. Január első hetében a következő tárgyú nyilvános felolvasásokat tartották meg: Belgium és a háború, A francia lélek, A haza jogi alapja, A háború tanulságai, A háború gazdasági következményei. Költőink, akik a becsület mezején haltak meg. A vallás és szépség kultusza. Ezek a francia kormány lelkesítő eszközei. Á. II. Budapest, január 17. A horvát regnikoláris bizottság. A Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok egyesített kirebb címerének megállapítása céljából kiküldött horvát regnikoláris bizottság tegnap Zágrábban Bauer érsek elnökelésével ülést tartott, amelyen megállapították a magyar regnikoláris küldöttség a megalakultta után elküldendő átirat szövegét. A szöveg hitelesítése céljából szerdán ugyancsak Zágrábban még egy ülést tart a horvát regnikoláris küldöttség. WW Öngyilkos ügyvéd Weiss Manó nyugalomba vonult ügyvéd halálugrása A Lipót körút 10. számú ház harmadik emeletéről hétfőn éjszaka negsedegy órakor a ház Tátra utcai frontjára ugrott Weisz Manó tasnádi születésű, hatvankilencéves ügyvéd és szörnyethalt. Az öngyilkosságot egy Lipót-körúton járt vasutas vette észre, aki értesítette a mentőket, de az ügyvéden már nem lehetett segítenii. Koponyaslapi törést szenvedett és azonnal meghalt. Weisz Manó, aki özvegy ember volt, két év óta a Lipót körút 10. számú házban levő penzióban lakott, ahol 6. számú szobát bérelte, ügyvédi gyakorlatot néhány esztendő óta nem folytatott, keveset érintkezett ismerőseivel, akik tudták, hogy nagyobb vagyona van a takarékpénztárakban s vidéken több ház tulajdonosa. Az öreg úr visszavonult életet élt, egyetlen szórakozása az volt, hogy évenként egyszer, a tarvaszszal, Bécsbe utazott, ahol hat hétig szórakozott. Az idén júniusban jött vissza Bécsből, ismét a penzióban szállt meg, ahol háromszáz koronát fizetett havonként teljes ellátásért. Három hét óta ismételten panaszkodott, hogy beteg, rosszul érzi magát. Aggkori gyengeség vett rajta erőt, de hiába beszélték rá a házbeliek, nem hivatott orvost. Ma este hat órakor rendes szokásához híven, bekérette a vacsoráját. Tejet hozott neki a szobaleány, amit az ügyvéd elfogyasztott s azután a penzió halljában a vendégekkel beszélgetett. Kilenc óra felé visszatért szobájába, több levelet irt s azóta nem látták élve. Negyedegy órakor felnyitotta a szoba Tátra-utca felé néző ablakát, széket tett a párkány elé és ledobta magát az utcára. Egy gázlámpa mellé esett és nyomban kiszenvedett. Barna hálókabátban, alsónadrágban, papucsban találtak rá a házbeliek. Holttestét bevitték a bonctani intézetbe, értéktárgyait és leveleit pedig a rendőri bizottság, amely Körös Arthur fogalmazóval jelent meg, vette magához. Visszahagyott leveleiből kid* rül, hogy betegsége miatt ment a halálba. NV WIiWWV WVW W ^VVAA/VW "V " "W* Legújabb 'Táviratok is t*let+nje l*ntése k Wemzetosz párthívei a király ellen Államcsínyt tervez az entente Frankfurt, január 17. Konstantinápolyból jelentik a Frankfurter Zeitungnak, hogy a Görögország belső helyzetéről szóló athéni hírek állandóan igen komolyan hangzanak. A venizelisták agitációja, amelyet hallatlan mértékben és korlátlan eszközökkel szítanak, különösen a király állása ellen irányul. Úgy látszik, a kormánynak nem elég szilárd a gerince, hogy teljes erővel lépjen közbe. Az entente, amely egy idő óta fontolóra veszi csapatoknak a Pireuszban való partraszállását, úgy látszik, államcsínyt tervez. Szabadon bocsátották a korfui konzulokat London, január 17. Németország és Ausztria-Magyarország korfui konzulait szabadon bocsátották s csak Selitz osztrák-magyar konzuli tisztviselőt vitték Máltába. A kat-el-amarai angol sereg veszedelme Nem sikerült felszabadítani a körülzárt csapatokat Konstantinápoly, január 17. "A Kat-el-Amarából érkezett legutóbbi jelentések rendkívül optimisztikusak. Az angol pótlásnak nem sikerült a bezárt csapatokat felszabadítani, amelyeknek helyzete annál válságosabb, mert eleségük állítólag már csak két hétre elegendő. A bekerített csapatok számát