Pesti Napló, 1917. szeptember (68. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-22 / 236. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1917. szeptember 22. § követel. Painlevé hadibizottsága nem felel meg az Idők követelményeinek. Csupa öreg emberből áll, akiknek az az érdeme, hogy a békeidőkben mi­niszteri tárcákra tettek volt szert. Renaudel ezután követelte Painlevétől, hogy tartsa meg a legutóbbi titkos ülésen tett ígéretét. Nyilatkozata nem teszi azt a benyomást, hogy a kormány tetterős. A szo­cialisták tartózkodni fognak a szavazástól, de nem rezért, hogy a kormányt megbuktassák, hanem hogy ezt az eshetőséget elhárítsák. A napirend fölötti szavazásnál 160—170 szo­ciálisa tartózkodott a szavazástól, Basly és Le Maudin kivételével. Hatvan radikális szocialista szintén nem szavazott. Painlevé ellenzéke Berlin, szeptember 21. A Nationalzeitung jelenti Génfből, a 378 szóval egy szavazat ellenében elfogadott bi­zalmi nyilatkozat alkalmával a francia kama­rában 178 képviselő tartózkodott a szavazás­tól, köztük valamennyi szocialista. Cailleux szociál-radikális pártjából sem szavazott szá­mos képviselő. Painlevé a bizalmi szavazat ellenére kétségtelenül szemben találja magával az egész baloldalt. A harmadik flandriai csata Több mint tíz hadosztállyal támadnak az angolok — Jakobstadtnál a németek áttörték az orosz vonalat - Olasz vereség a Dolomit-fronton A eseményei — A hadthelyzat ‘a­­flandriai csata első napja a németek teljes győzelmével végződött. Az angolok oly súlyos veszteségeket szenvedtek, h­ogy a máso­dik­ nap, péntek reggelén m­ár nem folytatták támadásaikat. Az ú­j angol offenzíva hason­lóan az előbbi két támadáshoz, az yperni haj­tásból indult ki, kisebb lett azonban a támadó­front szélessége s ezenkívül a főtámadás nem északkeleti, hanem keleti irányú volt. A tá­madó front Langemarck és Hollebeke között tört előre 12 kilométer szélességiben, nyilván­valóan azzal a feladattal, hogy ha a német front áttörése nem is sikerülne, előbbre vi­gyék vonalaikat a langem­arcki állások magas­ságába, ahol az előző offenziváknál a legtöbb tért­ nyertek. Az yperni centrumban megindíto­tt offen­­zivánál a főerők a két szárnyra voltak csopor­tosítva. Északon az ypern—roulersi utón Passchendaele felé, délen az ypern—menini utón Gheluvelt felé törtek előre. Eredményt csak a déli szárnyon értek el az angolok a nevezett műút mentén, ami arra mutat, hogy a németek ellenállása az északi szárnyon jó­­­­val erősebb volt, miután ismét ott várták az angol főtámadást. Az elért eredmény azonban egészen jelentéktelen lehet, mert az angol ro­hamoszlopok általában csak egy kilométer mélyen tudtak behatolni a német állásokba, kivéve a két minit vonalait, a­mi, átmenetileg messzebbre is jutottak. Az angol erőkifejtés, mint azt a német hivatalos jelentés megállapítja, felülhaladta az eddigi offenzíváknál tapasztalt méreteket s valószínűleg éppen a nagyobb erőkifejtés miatt szűkítették meg az offenzíva frontját. Minden támadó hadosztályra körülbelül csak egy és egyharmad kilométer arcvonal esett, úgy hogy tízezer emberrel számítva, csak egy had­osztályt a rohamoszlopok 8—10 sorosak le­hettek, melyek még tankokkal és lángvetőkkel is meg voltak erősítve. Ennél sűrűbb töme­gekkel már igazán nem lehet támadni, mert a modern tűzhatás nem engedi, így is rendkívü­liek lehettek az angol veszteségek. Miután pe­dig a legnagyobb erőkifejtés is teljes kudarcot vallott, ennélfogva csak megerősítve láthatjuk a tegnapi lapunkban kifejtett nézetünket, hogy az angol offenzívának nincs semmi ka­tonai értelme s csupán emberpazarlás politikai célokért. Az olasz hadszíntéren a dolomit fronton a híressé vált Col di Lena csúcstól északra tá­madtak tegnap az olaszok a Sief hegyen lévő állásaink ellen, de minden eredmény nélkül. A támadás ténye egész jelentéktelen, mert csupán egy helyi vállalkozás, melynek még siker esetén sem lehettek volna fontosabb kö­vetkezményei. Ezek a 2—3000 méter magas­ságban végrehajtott támadások inkább turisz­tikai, mint katonai jelentőségűek lehetnek A keleti hadszíntér északi szárnyán a né­metek­ új, fényes sikerű támadással tovább fejlesztették a rigai csata eredményeit. Az új frontáttörést Jakobstad­ttól északnyugatra haj­tották végre s ezzel a legérzékenyebb részen oldalába találták az oroszok­­új frontját, amely tudvalevőleg az Aa folyó mögött, azután pe­dig az A a fensík szegélyén vonul és Koken­­hausennél, 40 km.-re Jakobstadtól nyugatra érte el a Dunát, ahonnan kezdve az oroszok még régi állásaikban, tehát a Duna innenső (bal) partján állottak. A Koltenh­ausen és Jakobstadt közti front, áttörésének közvetlen eredménye Jakobstadt város elfoglalása lesz, amely rendkívül fontos vasúti csomópont s emiatt, de különben is kulcsa a Duna-vonal védelmének, fel egészen Dünaburgig. Közvetve pedig az áttörésnek nagy a stratégiai jelentősége, mert abban a pillanatban, mikor a németek Jakobstadtnál átlépik a Dünfzt, elesik az oroszok új védelmi vonala az Aa­fensik nyugati szegélyén. A németek új támadásukkal ismét iskola­példáját adták annak, hogy hogy kell arány­lag kis erőkkel messze kiható, vagyis straté­giai jelentőségű taktikai eredményeket elérni. Ha a németek talán nem is fogják a győzel­mük biztosította lehetőségeket kihasználni, ak­­­kor is fontos lott a siker, mert megjavította a német védővonalat. Bakos Tibor hiivvatalos jelenté­seit I. Kiadatott 1917. szeptember 21-én délben, érkezett délután 3 óra 15 perckor. Az olaszok Sief állásunk ellen inté­zett tám­adását a vitéz védők a tüzérség kiváló együttműködése mellett közel­harcban viszaverték. Az ellenség itt je­lentékeny véres veszteségein felül fog­lyokban 4 tisztet és több mint 100 főnyi legénységet vesztett. Egyébként egyik harctéren sem volt különösebb esemény. •ff vezérkar főnöke II. Berlin, szeptember 21. A német nagyf főhadi­­szállás jelenti : Nyugati harctér: Rupprecht trónörö­kös h­adcsoportja: A negyedik hadsereg­nek Sixt von Armin gyalogsági tábornok vezetése alatt harcoló csapatai sikeresen állották ki a harmadik flandriai csata első napját. Ha az utóbbi napok tűzhatá­­sa már sejteni engedte is az angolok nagy erőfeszítését, az ellenség részéről szeptem­ber 20-án felhasznált harci eszközöknél egy 12 kilométeres arcvonalon történt összevonása és harcbavetése a legmaga­sabb erőkifejtést jelentette. Mindenféle kaliberű ágyuk és aknavetők legerősebb pergőtüzének hatalmas hullámai mögül a Langemark és Hollebeke között keskeny támadási vonalon reggel legalább 9 an­gol, amellett több ausztráliai hadosztály — sok helyen páncélos gépkocsiktól és láng­szóróktól támogatva — rohamra indult. A támadás ide-oda hullámzó harc után eljuttatta az ellenséget egészen egy kilo­méter mélységig védelmi zónánkban. Passchendaele és Gueluveit irányában az ellenség időnként tovább előrenyomult, Passchendaeletől nyugatra ellentámadá­sunk visszavetette az ellenséget. A Ménin­­gperni úttól északra a terület egy része, kezén maradt. A harcmező valamennyi többi szakaszán csapataink szívós, hő­sies viaskodásban késő délutánig az an­golokat legsúlyosabb veszteségeik mellett visszavetette harci vonalaink töb­bérme­­zejére, amelyen túl az ellenségnek este újonnan harcbavetett erősítései nem vol­tak képesek többé tért nyerni. A harci zó­nában fekvő helységek mind birtokunk­ban vannak. Ma reggelig az angolok nem vették fel újból a harcot. A vezetőség és a csapatok teljesítményei, miként az elő­ző flandriai csatákban, ezúttal is a leg­magasabbak voltak. A nyugati arcvonal többi hadseregei­nél, továbbá Keleten és a Balkánon nem volt különösebb esemény. Ludendorff tábornok első főszállásmester. Jakobstadtnál áttörtük az orosz állásokat Az esti német jelentés Berlin, szeptember 2­. A Wo­lff-iroda jelenti szeptember 21-én este, Flandriában délután fokozódó tüzér­ségi harc. Este helyi gyalogsági harcok. A Duna balpartján csapataink Ja­­kobstadtől északnyugatra áttörték az orosz állásokat. Eddig több mint ezer fog­lyot és több ágyút zsákmányoltunk. Az Ohhrida-tótól nyugatra (Macedó­nia) egy francia támadás meghiúsult. A nyugat harctér Angol jelentés az yperni harcokról Támadás nyolc kilométer széles fronton London, szeptember 20. (Hivatalos harctéri­ jelentés.) Ma reggeli támadásunkat az Yperntől ke­letre levő területen körülbelül k0’ mértföldnyi széles­ségben vittük végbe Ypern és Comities között lévő csatornáig és az Ypern-Stadon vasúti vonalig. Csapa­taink nagy eredményt értek el, elfoglaltak nagy kato­nai jelentőségű állásokat s az ellenségnek súlyos veszteséget okoztak. Az ízen támadásra összevont ez­redet az állandó esőzés ellenére is zavartalanul gyü­lekezhettek az éj folyamán. Első céljainkat már a korai reggeli órákban elértük és ezekkel együtt el­foglaltunk több megerősített pontot és mikort is, amelyek birtokáért az előző támadásokban igen he­ves harcok folytak. A R­orthland-ezred és ausztrriiai csapatok megrohanták a Glincorse erdőt és Nonabest, skót csapatok per­ig délafrikai dandárokkal együtt elfoglalták Potsdam-Vantpurt és a Borre-majort, a nyugat-lancash­irei csapatok megszállták az M­eri­ei­­majort és a Gallipoli néven ismert megerősített pon­tot. Csapataink ezután rohamra mentek utolsó céljuk­ért. Jobbszárnyunkon angol csapatok elérték utó­-­­ célunkat, miután kemény harcokat vívtak m­g az erdőkben. A Northland­i és ausztráliai zászlóaljak benyomultak a németek állásába egy mértföldnél na­gyobb mélységben és valamennyi céljukat elérték, azonkívül elfoglalták Hamel of Waldtrockot és a Polygon erdő nyugati részét Továbbá északra meg­szálltuk Zabenhockot (?). Londoni és felföldi csapa­tok elfoglalták a második vonalat a Rózsa-majorral együtt, továbbá a Duebeck- és a Hurka-majort, utolsó célpontjaik vonalán. Reggelre­­ kitisztult az idő. Re­pülőink most már élénkebben vehettek részt a har­cokban, amennyiben értesítenék tüzérségünket a­z ellenséges csapatösszeomások hely­éri­i. Ilyen mó­don megtörtünk több német ellentámadás­, tön­ket pedig puska- és géppuskatüzeléssel gyalogságunk vert

Next