Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

' 'Vasárnap Az új miniszteri rendelet részletei — Kik kaphatnak szabadságot — A három csoport — A főiskolák havi szemeszterei — A sza­badságoltak illetményei és elhelyezése — A középiskolai tanulók szabadsága A nevezetes rendelet, amely a katonadiákok helyzetét rendezi, immár elkészült. Már tegnap hírt adtunk róla, most pedig alkalmunk van teljes részletességgel ismertetni a következőkben: Azokat a diákokat, akik általánosságban ta­nulmányi szabadságot kaphatnak, három csoport­ba osztja a rendelet. Ide tartoznak 1. azok, akik két éves szolgálatukból legalább hat hónapot fronton töltöttek; 2. azok, akik mint segédszol­gálatosak akadályozva voltak tanulmányaik foly­tatásában és legalább harminc hónapos őrszolgá­latot mutathatnak ki; végül 3. azok, akik hadi­fogságból tértek vissza. Ezeknek a fogságban el­töltött ideje ugyanis tényleges szolgálatnak számí­tódik. A szabadságidő terjedelem tekintetében há­romféle, amennyiben négy, hat vagy tizenkét hétre terjed. Négy heti szabadságot vizsgák letétele cél­jából engedélyeznek. Erre csupán azok jogosul­tak, akik szolgálatuk alatt ilynemű szabadságban még nem részesültek s nem nyitott alkalmuk arra, hogy vizsgázhassanak. (Tehát, aki nem tartózkodott állandóan oly városban, ahol főiskola van.) Érettségi vizsgálat letételére engedélyezett szabadság nem számít ilyennek. Hat heti szabad­ságot azok kapnak, akik 1911 óta megszakítatlan szolgálatuk miatt akadályozva voltak vizsgáik leté­telében s az egyetemi dekanátus által igazolják, hogy az ezekhez szükséges szemeszterekkel ren­delkeznek . A tizenkét heti szabadságidő nem vizs­gák letételére szól, hanem tanulmányi szabadság, amely az említett három csoportba sorozott ka­tonadiákoknak engedélyezhető. E szabadság letelte után még két heti meghosszabbítást is kaphatnak vizsgáik letételére. A felsőbb iskoláit végig az egész vonalon a rendelethez alkalmazkodó tanítási rendet léptetnek életbe. Az egyetemeken katonai hallgatók részére három szemesztert nyitnak az 1918—19. tanévben: októberi, februári és júniusi kezdettel. Beiratkozá­sok e hónapokban 1—5-ig lesznek; a teológiai fakultáson csupán szeptemberben lesz beiratás. Jogakadémiákon két szemeszter nyílik októberi és februári kezdettel, a rajztanárképzőn, a bányá­szati és erdészeti főiskolán, az állatorvosi főisko­lán két-két szemeszter, mindenütt októberi és márciusi kezdettel, 1­5-ig való beiratkozással. A mezőgazdasági akadémiákon és a mezőgazdasági­­tanítóképzőben egy szemeszter lesz márciusi kez­dettel, február 15-től 20-ig terjedő beiratkozási idővel. A gyógypedagógiai tanítóképzőn, a polgári iskolai tanítóképzőn, a felső kereskedelmi, a ke­leti és a kiviteli akadémián egy-egy szemeszter lesz szeptemberi kezdettel. A mezőgazdasági akadé­miák első szemeszterére csak gimnáziumi és reál­iskolai vagy kereskedelmi jeles érettségivel lehet beiratkozni. A kereskedelmi, keleti és a kiviteli akadémiák első szemeszterére felső kereskedelmi skolát végzett hallgatók nem iratkozhatnak be. Egyetemi városban katonai szolgálatot telje­sítőket hetenként háromszor, délelőtt vagy­­ dél­után, a szolgálat alól fölmentik. Fontosabb irodai szolgálatot teljesítők ennek ellenében a hét nem­szabad napjain a rendes irodai szolgálaton felül még két óra hosszat vehetők igénybe. Beiratkozás­hoz katonai hatóságoktól külön engedély nem kell. A beiratkozásnál azonban igazolni kell, hogy az illető az előadásokat látogathatja-e. Aki nem tudja igazolni, hogy tanulmányi szabadsága alatt az"előadásokat látogatta, újabb szabadságra igényt "nem tarthat. Szabadság után nem engedé­lyezhető, szabadság oly célból, hogy az illető más fakultásra beiratkozhassék.­­ A rendelet ezenkívül a következő speciális in­tézkedéseket tartalmazza: Szövetséges állambeli iskolák h­allgatóinak tanulmányi szabadság­ kérvé­nyében kizárólag a közös hadügyi, illetv­e honvé­delmi miniszter dönthet. A hadseregfőparancsnok­ság rendelkezésére bocsátott hallgatók is jogosul­tak a szabadságra. Hadifogságból visszatértekre vonatkozólag hat hónapi frontszolgálat kimuta­tása szükségtelen. ..Heimkehrer" szabadság után közvetlenül ta­nulmányi szabadság nem engedélyezhető, ami nem zárja ki, hogy későbbi időpontban ily szabadságot is nyerjenek. Szemeszternél való szabadságolásnál előnyben részesülnek a régebben szolgálók. Újabb szabadságot igényjogosultak megelőzésével kapni nem lehet Szal­.•..'•Véget kaphatnak a jegyzőgyako­rnokos. is, liamon H.Wipen ügyvédi, bírói és erdészi vizs­gákra te­v-t kezök is. Az orvostanhallgatókra vo­natkozókig a legutóbb kiadott ren­delet marad ér­vényben Teljesen új és nagyjelentőségű a rendeletben a szabadságoltak illetményére és elhelyezésére vonatkozó intézkedés. Ennek értelmében a négy hetes szabadság­nál mindenki teljes fizetését él­vezi. Tehát a harctérről szabadságoltak megkap­ják harctéri illetményeiket is. Az ennél hosszabb szabadság első négy hetében teljes az illetmény, utóbb a mögöttes országrészbeliek fizetésére re­dukálódik. Lakbérben azonban nem részesülnek a szabadságoltak. Az elhelyezésre és ellátásra vonatkozólag fel­szólítja a hadügyminisztérium a katonai és állo­másparancsnokságokat, hogy tőlük telhetőleg a legmesszebbmenő intézkedéseket tegyék meg és katonai épületeket bocsássanak a szabadságoltak rendelkezésére, tiszteknek konyhát nyissanak, le­génységi állománybelieknek pedig lehetővé tegyék, hogy valamelyik kaszárnyában az élelmezési pénz lefizetése ellenében élelemhez jussanak. Intézkedik a rendelet továbbá a középiskolai tanulók szabadságolásáról is s eszerint vizsga­szabadságra és érettségi letételre engedélyezhető hat hét. Érettségi vizsgálat letétele után jogosul­tak az illetők karpaszomány viselésére. Újabb ily­nemű szabadságot csakis két évi szolgálat után engedélyezhetnek. A rendelet, amely nagy anyagot ölel fel, meg­lehetősen zavaros, ami főképpen azért baj, mert a parancsnokok könnyen eltévednek a pontok la­birintusaiban, aminek a katonahallgató issza meg a levét. Minden jogos kívánságot nem teljesít ugyan a rendelet, de mindenesetre haladás a leg­utóbbi rendelet ridegségéhez képest s ezt a katona­diákok sorsának javultán, jóleső örömmel állapít­juk meg. B. PESTI NAPLÓ ÍMI. September 1­1.­­ A közúti megváltása Újabb tárgyalások indulnak meg Két héttel ezelőtt az új városházi esztendő programmját vázoló cikkünkben jeleztük, hogy a Közúti megváltásának tervét korántsem ejtették el a városházán és bizonyos, hogy ez a kérdés ősz­szel ismét napirendre kerül. A Közúti megváltása most újabb hatalmas lökést kapott. A villamosreform dolgában tartott ankéten báró Szterény­ József kereskedelemügyi miniszter kifej­tette, hogy feltétlenül szükségesnek tartja az egységes jegyrendszer életbeléptetését. Ezt az álláspontját hangsúlyozza a miniszter abban a leiratban, amelyet szombaton intézett a tanács­hoz a villamosvasutak forgalmi rendje tárgyában. A rendelet utal "az ankét eredmén­yére és megál­lapítja, hogy a rövid utakra szóló közlekedés meg­nehezítése egyik módja a bajok csökkentésének és bejelenti, hogy a vasúti- és hajózási főfelügye­lőség utasítást kapott néhány megállóhely beszün­tetésére. Legsürgősebben szükség volna — mondja a leirat — a jegykezelés egyszerűsítésére és a sze­mélyzet tehermentesítésére s miután ennek leg­hatékonyabb eszköze az egységes jegyrendszer életbeléptetése az egész helyi közlekedés terén, felhívja a miniszter a tanácsot, hogy ezt az ügyet vegye haladéktalanul tárgyalás alá és idevonat­kozó javaslatait késedelem nélkül terjessze fel. Hangsúlyozza a miniszter, hogy­ meggyőződése szerint a főváros pénzügyi érdekei, amelyeket ő is tőle telhetőleg előmozdítani kíván, teljesen meg­óvhatók és kielégíthetők. A miniszter leiratát a városházán úgy értel­mezik, hogy báró Szterényi is belátja a mai hely­­zet tarthatatlanságát. Júniusban a Közúti fikszí­rozta álláspontját a megváltás dolgában és akkor kiderült, hogy a főváros és a Közúti kalkulációja között meglehetősen mély szakadék van. Azon az alapon, amelyen a Közúti állott, szó sem lehetett és szó sem lehet a megegyezésről, ellenben a mi­niszter közvetítő szerepétől azt kell várni, hogy a Közúti enged merevségéből, valamint talán a fő­város is megtoldja ajánlatát és akkor a megvál­tást sikerül majd nyélbeütni. A fővárosnak nem sürgős ez a tranzakció, hiszen a szerződés szerint 1923. január 1-én megnyílik az a joga, hogy 1925-re kimondja a megváltást. Arról van csak tehát szó, hogy a megváltás már most, hat esz­­­tendővel korábban következzék be. Ezért az idő­beli előnyért nem szabad aránytalanul nagy áldo­zatot hoznia a fővárosnak, az viszont kétségtelen, hogy közlekedési szempontokból rendkívül üdvös volna a gyors megváltás. A jegykezelés egyszerű­sítése nem volna többé probléma, mert a jegyke­zelés egyszerűsítése nem más, mint tarifarevízió, a tarifarevízió" nem más, mint tarifaemelés; ezt a főváros nem adhatja meg a Közútinak, de ter­mészetesen nyomban megadná­­ önmagának, ha övé volna a Közúti. Értesülésünk szerint a Közúti megváltására vo­natkozó tárgyalások legközelebb megindulnak és illetékes helyen remélik, hogy a megváltás dol­­­gát már októberben közgyűlés elé vihetik. U­gyan-s akkor fogják tárgyalni a Városi Villamos meg-s váltásért is, ami igen egyszerű lesz, mert ennél a vasútnál tudvalevőleg a főváros a főrészvényes. Ezeknél a tranzakcióknál a fővárosnak nincsen szüksége pénzre, mert a részvényesek úgy a Köz­útinál, mint a Városinál meghatározott időkig kap­ják a megállapítandó osztalékot, közben pedig a részvényeket, illetve a kötvényeket évről-évre ki­sorsolják és ily módon törleszti le a főváros ezt a tartozását. Minden valószínűség szerint kilenc szá­zalékos osztalékot fognak kapni a Közúti részvé­nyesei, a Városi részvényesei jóval kevesebbet. A megváltás egyben fölöslegessé teszi a pert, amelyet a K­özúti szándékozik indítani a főváros ellen és tárgytalanná a felebbezést, amelyet ugyancsak a Közúti nyújtott be a minisztériumhoz a közleke­dési adó újabb emelésére vonatkozó közgyűlési ha­tározat ellen. Tiszfészík­ (i­mm­) élelmezése írta: tfr. Kessie­n József a Vasúti Tisztviselők Országos Egyesületének elnöke Azzal a klasszikussá vált dicsérettel kezdem, amit báró Szterényi József kereskedelmi miniszter mondott a vasúti tisztviselők küldöttsége előtt, melyet néhány héttel ezelőtt vesettem elébe: — Nincs a magyar nyelvkincsnek olyan bő­sége, mely elég volna arra, hogy kellőképp mél­tassa azt a teljesítményt, amelyet az államvasutak személyzete, a legelső embertől a legutolsóig, tiszt­viselői kar, altiszti kar és egy­éb személyzet a há­borúban, súlyos viszonyok között, ezernyi nélkülö­zés mellett az ország érdekében teljesített. Ezek mellé a bölcs és megértő szavak mellé állítom ugyancsak a kereskedelmi miniszternek azokat a megállapításait, melyek egyik parlamenti beszédéből valók. A vaslat a közforgalom legelső és legfőbb szerve, óriási államérdek fűződik hozzá, hogy e szerv működése tökéletes és zavartalan legyen. Kérlelhetetlen szigorral, teljes erővel kell elfojtani minden nyugtalanságot, mely a vasút működésé­nek folyamatosságát esetleg megzavarhatná. Az a bölcs miniszter, aki ennyire tis­ztán látja mindezeket, bizonyára meg fogja érteni, hogy a vasutasok élelmezése a legeslegfontosabb mind­azon kérdések között, amelyek a vasutasságra vonatkoznak. Jó élelmezés, ez nagyobb és értéke­sebb elismerése a vasutasok nagyszerű teljesítmé­nyének, mint a magyar nyelvkincs Valamennyi di­csérő szava. Rossz élelmezés, ez jobban veszélyez­teti a vasút működésének folyamatosságát, mint a legféktelen­ebb agitáció. Tudja meg a miniszter úr, h hogy a vasutasok élelmezése a lehető legsilányabb. A közalkalma­zottak minden más csoportját különbül élelme­zik, m­int éppen a vasutasokat. A vasutasság élel­mezési mizériái ma már óriási nyugtalanságot váltottak ki a vasutasokból az ország minden ré­szében. Valóságos tűzfészek az ellátás kérdése a vasutasok között, mely állandóan tűzveszedelem­mel fenyeget. E lap hasábjain egyre-másra olvashattunk közleményeket a vasutas-élelmezés mizériáiról. Magam is kénytelen voltam a hozzám érkezett kétségbeesett panaszok nyomása alatt két izben szóvátenni élelmezési visszaéléseket. Az volt az eredmény, hogy engem vontak hivatalos tortúra alá, súlyos inzultusban részesültem igen magas helyről és akinek sok oka lehet arra, hogy a visszaélések továbbra is zavartalanul folyhas­sanak, azzal fenyegetett, hogy tönkre fog engem tenni, ha nem hagyom abba. De a vasutasok élelmezé­sén semmit s­em javítottak. Ezek a sorok a legjobb bizonyítékai, hogy sem a zaklatások, sem a fenyegetések nem tudtak engem eltéríteni kötelességem teljesítésétől. Mert kötelességemnek tekintem, hogy az illetékes kö­röknek, különösen a kereskedelmi miniszter úr­nak figyelmét ezekre a tűrhetetlen állapotokra irányítsam. Az állami alkalmazottak legnagyobb része már megkapta a lisztjét, és cukrát szeptember hóra is. A vasutasok még az augusztusit sem bír­ták megkapni. Sőt igen sokan még az előző hó­t napokra járó élelmiszert sem kapták meg a­­ mai napig. A rengeteg panaszos levélből csak­­ egy-két sort idézek mutatóba

Next