Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
' 'Vasárnap Az új miniszteri rendelet részletei — Kik kaphatnak szabadságot — A három csoport — A főiskolák havi szemeszterei — A szabadságoltak illetményei és elhelyezése — A középiskolai tanulók szabadsága A nevezetes rendelet, amely a katonadiákok helyzetét rendezi, immár elkészült. Már tegnap hírt adtunk róla, most pedig alkalmunk van teljes részletességgel ismertetni a következőkben: Azokat a diákokat, akik általánosságban tanulmányi szabadságot kaphatnak, három csoportba osztja a rendelet. Ide tartoznak 1. azok, akik két éves szolgálatukból legalább hat hónapot fronton töltöttek; 2. azok, akik mint segédszolgálatosak akadályozva voltak tanulmányaik folytatásában és legalább harminc hónapos őrszolgálatot mutathatnak ki; végül 3. azok, akik hadifogságból tértek vissza. Ezeknek a fogságban eltöltött ideje ugyanis tényleges szolgálatnak számítódik. A szabadságidő terjedelem tekintetében háromféle, amennyiben négy, hat vagy tizenkét hétre terjed. Négy heti szabadságot vizsgák letétele céljából engedélyeznek. Erre csupán azok jogosultak, akik szolgálatuk alatt ilynemű szabadságban még nem részesültek s nem nyitott alkalmuk arra, hogy vizsgázhassanak. (Tehát, aki nem tartózkodott állandóan oly városban, ahol főiskola van.) Érettségi vizsgálat letételére engedélyezett szabadság nem számít ilyennek. Hat heti szabadságot azok kapnak, akik 1911 óta megszakítatlan szolgálatuk miatt akadályozva voltak vizsgáik letételében s az egyetemi dekanátus által igazolják, hogy az ezekhez szükséges szemeszterekkel rendelkeznek . A tizenkét heti szabadságidő nem vizsgák letételére szól, hanem tanulmányi szabadság, amely az említett három csoportba sorozott katonadiákoknak engedélyezhető. E szabadság letelte után még két heti meghosszabbítást is kaphatnak vizsgáik letételére. A felsőbb iskoláit végig az egész vonalon a rendelethez alkalmazkodó tanítási rendet léptetnek életbe. Az egyetemeken katonai hallgatók részére három szemesztert nyitnak az 1918—19. tanévben: októberi, februári és júniusi kezdettel. Beiratkozások e hónapokban 1—5-ig lesznek; a teológiai fakultáson csupán szeptemberben lesz beiratás. Jogakadémiákon két szemeszter nyílik októberi és februári kezdettel, a rajztanárképzőn, a bányászati és erdészeti főiskolán, az állatorvosi főiskolán két-két szemeszter, mindenütt októberi és márciusi kezdettel, 15-ig való beiratkozással. A mezőgazdasági akadémiákon és a mezőgazdaságitanítóképzőben egy szemeszter lesz márciusi kezdettel, február 15-től 20-ig terjedő beiratkozási idővel. A gyógypedagógiai tanítóképzőn, a polgári iskolai tanítóképzőn, a felső kereskedelmi, a keleti és a kiviteli akadémián egy-egy szemeszter lesz szeptemberi kezdettel. A mezőgazdasági akadémiák első szemeszterére csak gimnáziumi és reáliskolai vagy kereskedelmi jeles érettségivel lehet beiratkozni. A kereskedelmi, keleti és a kiviteli akadémiák első szemeszterére felső kereskedelmi skolát végzett hallgatók nem iratkozhatnak be. Egyetemi városban katonai szolgálatot teljesítőket hetenként háromszor, délelőtt vagy délután, a szolgálat alól fölmentik. Fontosabb irodai szolgálatot teljesítők ennek ellenében a hét nemszabad napjain a rendes irodai szolgálaton felül még két óra hosszat vehetők igénybe. Beiratkozáshoz katonai hatóságoktól külön engedély nem kell. A beiratkozásnál azonban igazolni kell, hogy az illető az előadásokat látogathatja-e. Aki nem tudja igazolni, hogy tanulmányi szabadsága alatt az"előadásokat látogatta, újabb szabadságra igényt "nem tarthat. Szabadság után nem engedélyezhető, szabadság oly célból, hogy az illető más fakultásra beiratkozhassék. A rendelet ezenkívül a következő speciális intézkedéseket tartalmazza: Szövetséges állambeli iskolák hallgatóinak tanulmányi szabadság kérvényében kizárólag a közös hadügyi, illetve honvédelmi miniszter dönthet. A hadseregfőparancsnokság rendelkezésére bocsátott hallgatók is jogosultak a szabadságra. Hadifogságból visszatértekre vonatkozólag hat hónapi frontszolgálat kimutatása szükségtelen. ..Heimkehrer" szabadság után közvetlenül tanulmányi szabadság nem engedélyezhető, ami nem zárja ki, hogy későbbi időpontban ily szabadságot is nyerjenek. Szemeszternél való szabadságolásnál előnyben részesülnek a régebben szolgálók. Újabb szabadságot igényjogosultak megelőzésével kapni nem lehet Szal.•..'•Véget kaphatnak a jegyzőgyakornokos. is, liamon H.Wipen ügyvédi, bírói és erdészi vizsgákra tev-t kezök is. Az orvostanhallgatókra vonatkozókig a legutóbb kiadott rendelet marad érvényben Teljesen új és nagyjelentőségű a rendeletben a szabadságoltak illetményére és elhelyezésére vonatkozó intézkedés. Ennek értelmében a négy hetes szabadságnál mindenki teljes fizetését élvezi. Tehát a harctérről szabadságoltak megkapják harctéri illetményeiket is. Az ennél hosszabb szabadság első négy hetében teljes az illetmény, utóbb a mögöttes országrészbeliek fizetésére redukálódik. Lakbérben azonban nem részesülnek a szabadságoltak. Az elhelyezésre és ellátásra vonatkozólag felszólítja a hadügyminisztérium a katonai és állomásparancsnokságokat, hogy tőlük telhetőleg a legmesszebbmenő intézkedéseket tegyék meg és katonai épületeket bocsássanak a szabadságoltak rendelkezésére, tiszteknek konyhát nyissanak, legénységi állománybelieknek pedig lehetővé tegyék, hogy valamelyik kaszárnyában az élelmezési pénz lefizetése ellenében élelemhez jussanak. Intézkedik a rendelet továbbá a középiskolai tanulók szabadságolásáról is s eszerint vizsgaszabadságra és érettségi letételre engedélyezhető hat hét. Érettségi vizsgálat letétele után jogosultak az illetők karpaszomány viselésére. Újabb ilynemű szabadságot csakis két évi szolgálat után engedélyezhetnek. A rendelet, amely nagy anyagot ölel fel, meglehetősen zavaros, ami főképpen azért baj, mert a parancsnokok könnyen eltévednek a pontok labirintusaiban, aminek a katonahallgató issza meg a levét. Minden jogos kívánságot nem teljesít ugyan a rendelet, de mindenesetre haladás a legutóbbi rendelet ridegségéhez képest s ezt a katonadiákok sorsának javultán, jóleső örömmel állapítjuk meg. B. PESTI NAPLÓ ÍMI. September 11. A közúti megváltása Újabb tárgyalások indulnak meg Két héttel ezelőtt az új városházi esztendő programmját vázoló cikkünkben jeleztük, hogy a Közúti megváltásának tervét korántsem ejtették el a városházán és bizonyos, hogy ez a kérdés őszszel ismét napirendre kerül. A Közúti megváltása most újabb hatalmas lökést kapott. A villamosreform dolgában tartott ankéten báró Szterény József kereskedelemügyi miniszter kifejtette, hogy feltétlenül szükségesnek tartja az egységes jegyrendszer életbeléptetését. Ezt az álláspontját hangsúlyozza a miniszter abban a leiratban, amelyet szombaton intézett a tanácshoz a villamosvasutak forgalmi rendje tárgyában. A rendelet utal "az ankét eredményére és megállapítja, hogy a rövid utakra szóló közlekedés megnehezítése egyik módja a bajok csökkentésének és bejelenti, hogy a vasúti- és hajózási főfelügyelőség utasítást kapott néhány megállóhely beszüntetésére. Legsürgősebben szükség volna — mondja a leirat — a jegykezelés egyszerűsítésére és a személyzet tehermentesítésére s miután ennek leghatékonyabb eszköze az egységes jegyrendszer életbeléptetése az egész helyi közlekedés terén, felhívja a miniszter a tanácsot, hogy ezt az ügyet vegye haladéktalanul tárgyalás alá és idevonatkozó javaslatait késedelem nélkül terjessze fel. Hangsúlyozza a miniszter, hogy meggyőződése szerint a főváros pénzügyi érdekei, amelyeket ő is tőle telhetőleg előmozdítani kíván, teljesen megóvhatók és kielégíthetők. A miniszter leiratát a városházán úgy értelmezik, hogy báró Szterényi is belátja a mai helyzet tarthatatlanságát. Júniusban a Közúti fikszírozta álláspontját a megváltás dolgában és akkor kiderült, hogy a főváros és a Közúti kalkulációja között meglehetősen mély szakadék van. Azon az alapon, amelyen a Közúti állott, szó sem lehetett és szó sem lehet a megegyezésről, ellenben a miniszter közvetítő szerepétől azt kell várni, hogy a Közúti enged merevségéből, valamint talán a főváros is megtoldja ajánlatát és akkor a megváltást sikerül majd nyélbeütni. A fővárosnak nem sürgős ez a tranzakció, hiszen a szerződés szerint 1923. január 1-én megnyílik az a joga, hogy 1925-re kimondja a megváltást. Arról van csak tehát szó, hogy a megváltás már most, hat esztendővel korábban következzék be. Ezért az időbeli előnyért nem szabad aránytalanul nagy áldozatot hoznia a fővárosnak, az viszont kétségtelen, hogy közlekedési szempontokból rendkívül üdvös volna a gyors megváltás. A jegykezelés egyszerűsítése nem volna többé probléma, mert a jegykezelés egyszerűsítése nem más, mint tarifarevízió, a tarifarevízió" nem más, mint tarifaemelés; ezt a főváros nem adhatja meg a Közútinak, de természetesen nyomban megadná önmagának, ha övé volna a Közúti. Értesülésünk szerint a Közúti megváltására vonatkozó tárgyalások legközelebb megindulnak és illetékes helyen remélik, hogy a megváltás dolgát már októberben közgyűlés elé vihetik. Ugyan-s akkor fogják tárgyalni a Városi Villamos meg-s váltásért is, ami igen egyszerű lesz, mert ennél a vasútnál tudvalevőleg a főváros a főrészvényes. Ezeknél a tranzakcióknál a fővárosnak nincsen szüksége pénzre, mert a részvényesek úgy a Közútinál, mint a Városinál meghatározott időkig kapják a megállapítandó osztalékot, közben pedig a részvényeket, illetve a kötvényeket évről-évre kisorsolják és ily módon törleszti le a főváros ezt a tartozását. Minden valószínűség szerint kilenc százalékos osztalékot fognak kapni a Közúti részvényesei, a Városi részvényesei jóval kevesebbet. A megváltás egyben fölöslegessé teszi a pert, amelyet a Közúti szándékozik indítani a főváros ellen és tárgytalanná a felebbezést, amelyet ugyancsak a Közúti nyújtott be a minisztériumhoz a közlekedési adó újabb emelésére vonatkozó közgyűlési határozat ellen. Tiszfészík (imm) élelmezése írta: tfr. Kessien József a Vasúti Tisztviselők Országos Egyesületének elnöke Azzal a klasszikussá vált dicsérettel kezdem, amit báró Szterényi József kereskedelmi miniszter mondott a vasúti tisztviselők küldöttsége előtt, melyet néhány héttel ezelőtt vesettem elébe: — Nincs a magyar nyelvkincsnek olyan bősége, mely elég volna arra, hogy kellőképp méltassa azt a teljesítményt, amelyet az államvasutak személyzete, a legelső embertől a legutolsóig, tisztviselői kar, altiszti kar és egyéb személyzet a háborúban, súlyos viszonyok között, ezernyi nélkülözés mellett az ország érdekében teljesített. Ezek mellé a bölcs és megértő szavak mellé állítom ugyancsak a kereskedelmi miniszternek azokat a megállapításait, melyek egyik parlamenti beszédéből valók. A vaslat a közforgalom legelső és legfőbb szerve, óriási államérdek fűződik hozzá, hogy e szerv működése tökéletes és zavartalan legyen. Kérlelhetetlen szigorral, teljes erővel kell elfojtani minden nyugtalanságot, mely a vasút működésének folyamatosságát esetleg megzavarhatná. Az a bölcs miniszter, aki ennyire tisztán látja mindezeket, bizonyára meg fogja érteni, hogy a vasutasok élelmezése a legeslegfontosabb mindazon kérdések között, amelyek a vasutasságra vonatkoznak. Jó élelmezés, ez nagyobb és értékesebb elismerése a vasutasok nagyszerű teljesítményének, mint a magyar nyelvkincs Valamennyi dicsérő szava. Rossz élelmezés, ez jobban veszélyezteti a vasút működésének folyamatosságát, mint a legféktelenebb agitáció. Tudja meg a miniszter úr, h hogy a vasutasok élelmezése a lehető legsilányabb. A közalkalmazottak minden más csoportját különbül élelmezik, mint éppen a vasutasokat. A vasutasság élelmezési mizériái ma már óriási nyugtalanságot váltottak ki a vasutasokból az ország minden részében. Valóságos tűzfészek az ellátás kérdése a vasutasok között, mely állandóan tűzveszedelemmel fenyeget. E lap hasábjain egyre-másra olvashattunk közleményeket a vasutas-élelmezés mizériáiról. Magam is kénytelen voltam a hozzám érkezett kétségbeesett panaszok nyomása alatt két izben szóvátenni élelmezési visszaéléseket. Az volt az eredmény, hogy engem vontak hivatalos tortúra alá, súlyos inzultusban részesültem igen magas helyről és akinek sok oka lehet arra, hogy a visszaélések továbbra is zavartalanul folyhassanak, azzal fenyegetett, hogy tönkre fog engem tenni, ha nem hagyom abba. De a vasutasok élelmezésén semmit sem javítottak. Ezek a sorok a legjobb bizonyítékai, hogy sem a zaklatások, sem a fenyegetések nem tudtak engem eltéríteni kötelességem teljesítésétől. Mert kötelességemnek tekintem, hogy az illetékes köröknek, különösen a kereskedelmi miniszter úrnak figyelmét ezekre a tűrhetetlen állapotokra irányítsam. Az állami alkalmazottak legnagyobb része már megkapta a lisztjét, és cukrát szeptember hóra is. A vasutasok még az augusztusit sem bírták megkapni. Sőt igen sokan még az előző hót napokra járó élelmiszert sem kapták meg a mai napig. A rengeteg panaszos levélből csak egy-két sort idézek mutatóba