Pesti Napló, 1918. november (69. évfolyam, 256–281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

Budapest, 191S. ms mi - » ^ ® 69-ik évfolyafrw szárii. / Szombat, november 9 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egé«s érre 88 kor. — ÜIL Fél érre_tí , - , Negyedéire Sfó „ — , Egy hóra1 „ 80 » Egyes szára ára: Budapes­len és vidéken 30 fillér, pályaudvarokon 40 fillér SZERKESZTŐSÉG, ' KIADÓHIVATAL Budapest, Ráióexi-ut TELEFON József 62-30, 6Í-21, 6a—32, 62—38, 82—34., Felefős szerkesztő: József 62—3«. Igazgatóság: József62—35. Ji Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől Béfuíán Me érkezett hl&efc szeníiet ViSmos császár* és a tpőnörőkös szeméé&épe lemondott a tpőmpőt. Bées, november 8, maga (Dr. Sz.J .árolyiéK hazajötteK Belgrádból Magyarország déli határait kiürítjük — Területi integritásunk a fegyverszünet alatt •—' A franciák rendet akarnak — Vasúti és rekvirálás* kérdések — Szenet kapunk Iüss lg!MÄrsiIi!a! Sitin a fmmMlem Baloporsxégfoan a k3siársaság@l — BerSiss f©F?©síg — Bréma a forradalmárok kesében Visszaadódott az a beszéd, hogy mivel ' néhai Tisza István néhány hét előtt Szeraje- ; vóban torkolta te R délszlávokaU Franchet d'Esperay tábornok Bel- ! grádban fogadia a Károlyi Mihály j vezetésével odaérkezett magyar de legációt. A lap belsejében kimerítő és bőséges tudósí­tást ir róla kiküldött munkatársunk. Itt lénye­gében közöljük a fogadtatás és a tárgyalás eredményeit. Ezek szerint tizennyolc pontból álló előzetes fegy­verszüneti megállapodás jött létre. 'A megállapodásokból a legfontosabbak, hogy a magyar kormány katonailag ki• üriii a Szamos-völgyétől Besztercéig, Marosvásárhelyen, a Maros és Tisza• szögén, Szabadkán, Baján és Pécsen át a szlavonai Dráva határig ter­jedő részt, ugy azonban, hogy ezek a területek magyar polgári és rendőri igazgatás alatt maradnak. A rend fentarlására szükséges hat gyalogsági és két lovassági had' osztályon kívül leszereljük hadse­regünket. Az entente megszállja az ország stratégiailag fontoS pontjait és használhatja a vssuUait. Más' pontok rekvirálásokra vonatkoznak, úgyszintén a lerombolt szerb vasúti hálózat, lávirda és telefonüzem helyre­állítására. Az is kiköttetolt, hogy .ha Magyarországon lázadás törne ki, az entente saját igazgatásába veheti az egész országot. 'Maga a tárgyalás meglehetősen ridegen folyt .'le. A francia főparancsnok nem semleges, ha­nem legyőzött országnak tekinti Magyar­országot. | / t Arra a beszédre és arra a memorandumra, amit Ká roh i franciául olvasott fel, a francia fővezér hosszabb választ mondott, amelynek rövid és lesújtó lényege, hogy az entente meg akarja büntetni Magyarországot, mari a németekkel tart. De Franciaország ebben az akcióban nem akar túlzásba menni és noha ugy érti, hogy tenyerében tudja a nemzetiségeket, amelyek egy adott jelre összezúznák a/ magyarságot, Franciaország meg akar bocsátani a magya­roknak, de csak a magyaroknak és nem a volt m«».- rkij; összességének. — Magyarországnak ma egy sze­rencséje van, Károlyi Mihály. Ő az egyeílen ember, aki feltartóztathatja az Önök sorsát. Támogassák ói, tő» mörül/cnek az ő személye körül — mondta brauchet d'Esperay. Hosszas alkudozás indult meg ezután, amelynek során —• és itt megemlítjük, hogy ez Hatvany Lajos közbenjárásának eredménye volt — Franciaország az átmeneti időre ga­rantálja nekünk a további nemet szénszállít­mányokat, úgyszintén a főparancsnok meg­engedte as?i is, hogy a magyar delegátusok köz­vetlen táviratot intézzenek az entente var­szülési haditanácsához. Ez a távirat elvben elfogadja a fegyverszüneti feltételeket, de kijelenti, hogy a magyar kormány a békeszerződést csak akkor írja. clá, ha az entente biztosítja Magyarország mai hatá­rait, minden német, cseh, délszláv vagy román támadással szemben. J} kormányzást a békatárgyalásokig a magyar állam, egész területén a magyar kormány gyakorolja az or' szagban levő összes nemzeti taná­csokkal való testvéri egyetértésben, YüUak a fogadtatásnak különösen erős rész­letei. A francia tábornok cleigle minden szó­val cs minuen gesztussal igyekezett éreztetni, hogy mint győztes bcszt'. Vendég; ivei nem végig a közmondásos francia udvariasság sza­bályai szerint bánt. Voltak kegyetlenül játékos és gunyorosan szeszélyes ötletéi, igy például amikor megkérdezte, hogy miért kell nekünk szén, amikor kétszáz esztendő előtt beértük a fával és hogv miért nem őröljük gabonánkat szélmalmokban. Nem volt valami vidám este, legfeljebb a tábornok kísérete számára, amely hangos dévajkodással vacsorázott a szomszéd szobában, m-ig a másik teremben a végsőkig megrendült férfiak egy ország és nép jövendő­jéről tanácskoztak. Szó sc voit arról, hogy ez a katona mint egyenlő rangú féllel tárgyaljon a békeküldöttséggel, inkább ugy bánt vele, piint egy eléje rendeli rapporttai Es volt a revanche a Hoffmann német tábornok bresztlitovszki hangjáért, amelyben mi magyarok pedig ártat­lanok voltunk és igy beszélhettek Szerbiában két-há rom esztendővel ezelőtt nem a 1 magyar katonák ugyan, hanem az osztrák generálisok. Az abszolút győző abszolút fölényes hangján rendelkezett Franchet d'Esperay, a szerencsés balkáni győző. És ha lényegében még sem tart­juk teljesen lesújtónak* a belgrádi tanácskozás eredményét, tesszük ezt azért, mer! még a mai­nál is ezerszerte rosszabb sorsra jutottunk volna, ha továbbra is a megvert Németországgal kapaszkodunk. Belgrádban lcgaiáT^b mégis elösmerték a független magyar ál­lamiságot és ha Franchet d'Esperay, nagyjában hallga­tott is azokra az adatokra, amelyeket a.párisi boulevard lapok lelkiismeretlen és fölületes informátorai írtak Magyarországról, viszont ) a tárgyalások folyamán lényegesen engedett a francia főparancsnok, I akinek inkább hangja, mint cselekedetei látszanak szigorúaknak. Ennél sukkal TOSZ­s sab bakra is el voltunk készülve és ba Franciaország hetvenegy után munkával és serénységgel kireperálhatta a Bismarck és Moltke-féle mértéktelen brutalitásokat,! amelyeknek ezt a mai világháborút is kö­szönhetjük, akkor nem szabad kétségbees­nünk nekünk, magyaroknak sem. Helyre fo-j | gunk hozni mindent, nem a fegyverrel, ha­nem a munkával. És végtelenül megnyugtató,' hogy végig Belgrád utcáin szerb kiíonák és pol­gárok zsiviózták Károlyit, Magyar­országot és a békét. Ez a derék nép, amelylyel soha semmi ba­junk nem volt, amelyre egyedül a Habsburgi

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék