Pesti Napló, 1919. május (70. évfolyam, 103–113. szám)

1919-05-03 / 104. szám

4. Szombat PESTI NAPLÓ 1919. május 3. A jelentkezés helye az összes fentiek ré­szére a budapesti katonai kerületi parancs­nokság (I., Várszínház­ utca 7. szám, I. emelet, 91. szoba). Budapest, 1919 május 1. Hadügyi Népbiztosság. Felhívás Felhívom az összes állandóan és ideigle­nesen Budapesten tartózkodó tényleges tiszte­ket, hogy pontos lakcímüket a budapesti ma­gyar katonai vörös parancsnokságnak (I. osz­tály, IV. kerület, Váci­ utca 38, II. épület­csoport, földszint 71.) folyó évi május hó 5-ig vagy Írásban (olvasható Írással), vagy szemé­lyesen jelentsék. Aki e felhívásnak eleget nem tesz, vagy eddig még bejelentett lakásán a lakásváltoz­tatás be nem jelentése miatt fel nem található, forradalmi törvényszék elé fog állíttatni. Kiss Miklós s. k. katonai városparancsnok A vörös katonák igazolványa A Vörös Hadsereg számos katonája nem tagja s­emmiféle szakszervezetnek. Dacára annak, hogy ezek a Magyar Tanácsköztársaságnak a harctéren és a mögöttes országrészeken kiváló szolgálatokat teljesítenek, addig családjuk szakszervezeti igazol­vány hiányában csak nagy nehézségekkel tudja megélhetését biztosítani. Ennélfogva elrendelem, hogy a Vörös Hadsereg valamennyi egyéne, tekin­tet nélkül, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek, vagy sem, a mellékelt minta szerinti igazolván­y­nyal láttasse­k el ama parancsnokság (hatóság) által, amelynél az illető szolgálatot teljesít.. Megjegyzem, hogy ezzel az igazolványnyal a minden eddigi hasonló tartalmú igazolvány hatá­lyát veszti. Jelen rendeletem az alárendelt parancsnok­ságokkal sürgősen közlendő. Hadügyi Népbiztosság. MINTA magyar. Igazolvány elvtárs a Vörös Hadsereg katonája. Családja a M­agyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztossá­gának folyó évi 9350—evi. B. 1919. számú rende­lete értelmében a Forradalmi Kormányzótanács­nak rendelkezése folytán vásárlásokra jogosult. Ez az igazolvány szakszervezeti igazolvány fel­mutatását fölöslegessé teszi. .., 1919. évi hó­­n politikai megbízott, parancsnok. P. H. csapattest Köpenyek beszolgáltatása a mögöttes országrész összes alakulásainál Köpenyeg készítésére alkalmas, meleget tartó szöveteink elfogytak. A frontra menő alakulások, tehát minden mögöttes országrészbeni alakulás, póttest, intézet, kórház stb. kötelesek legkésőbb folyó évi május 10-ikéig valamennyi, akár a ka­tonákon használatban levő, akár pedig a raktárak­ban, anyaggyű­jtő stb. minden más helyen levő köpenyt beszolgáltatni és pedig: 1. Budapesten minden beszolgáltatásra kötele­zett a saját embereivel, illetve az általa biztosí­tandó, vagy rendelkezésre álló szállító eszközzel a kelenföldi magyar katonai ruhatárba. 2. Vidéken a köpenyeket minden állomáson a katonai állomásparancsnokság által kijelölendő egy gyűjtőhelyre. A Vörös őrség és a Vörös őrség kötelékébe tartozó alakulásokra nézve a Vörös Őrség fő-p­arancsnok­sága egyidejűleg intézkedik. Folyó évi május 12-en a kelenföldi ruhatár, azután minden beszolgáltató hely írásban, vidék­ről pedig minden katonai állomásparancsnokság táviratilag jelentse a hadügyi népbiztosság 2 cso­portjának, hogy összesen hány darab köpenyt szol­gáltattak be. A kelenföldi ruhatárba beszolgáltatott köpe­nyekkel a hadügyi népbiztosság, a vidéken össze­gyűjtött köpenyekkel pedig az illetékes kerületi pa­rancsnokság rendelkezik. Azoknak a katonáknak, akiktől a sn­­­h­r, illetve a tulajdonukba átengedett köpenyeket a jelen rens­delet alapján vették el, a folyó évi 28. számu­ „Vörös Hadsereg Rendeleteiben" megjelent 8342. évi. 40. számú rendelet 7. §-ában megállapított ru­­házati f­atálisnak a köpenyre eső részértéke to­válbbra is folyósítandó. Jelen rendelet mrntszegői vagy megakad !'Új sói fölött a Forra­­­dani Törvényszék ítél. Hadügyi N­épbiztoss A proletárok nagy ünnepe Tavasznak ezen a napján hányszor irtuk meg, hogy a proletárok nagy ünnepe lezajlott! De csak a tegnapi május elseje után láttuk és éreztük, hogy ez volt az igazi, nagy sátoros ünnep, amely vörös fényével besugárzott min­dent és keresztülhatolt mindenen. A régi májusok apró erőlködések és neki­lendülések voltak; nehezen visszafojtott sóha­jok, ökölbeszorult kezek, amelyek csak a vállig bírtak felemelkedni. A tegnapi május azonban egy hatalmas, az egész világot betöltő öröm­kiáltás volt: vagyunk, vagyunk és leszünk, leszünk! Egy óriási emelvényre, a vörösbe öltöztetett országra állott fel a magyar prole­tár és onnan rivalta szét azt a kiállást. Hang­jától még sokáig fog zengeni a világ; még sokáig fog a népek fülébe csengeni a proletár szó, hogy a tőkés termelési rend felbomlott s helyére a kommunizmus légióit rakasgatják. Ennek volt tulajdonképen ünnepe a teg­napi május elseje. Az első májsu elseje az Ígé­ret földjén. Hogy ez az ünnep szép volt, nagyszerű volt, kell-e külön megmondanunk? Hiszen a nép, az egész nép emelte vállára, csak természetes hát, hogy olyan színekben pompázott, amilyenről eddig álmodni sem mert senki. Lépten-nyomon az ember szemébe ötlött valami, amit még soha nem látott, de amibe még véletlenségből sem akadt bele a képzelete. Ilyesmi csak a nép fantáziájából pattanhatott ki és ilyesmit csak a nép két markos keze tudott a valóságba önteni. (Vonulás a Városligetbe) A felvonulás legfőbb vonala az Andrássy-út volt. Itt vonult ki a főváros belső részeiből a pro­letárság a Városligetbe. Vörös zászlókkal, feliratos táblákkal jöttek szakadatlan oszlopokban a szerve­iért ipari munkások, tisztviselők, színészek, férfiak, nők, közben egy-egy diákcsoport. Mindenkinek ka­bátján vörös jelvény, a fövegek mellett vörös toll. Különösen impozáns volt a csepeli munkásság fel­vonulása szoborba formált szimbólumokkal, a Máv. gépgyári munkásoké, mészárosoké, akik ökrös sze­kérrel vonultak fel, a mozimunkások, a nemzeti­ségi csoportok. Az Opera erkélyén, az Oktogonnál, a millenáris emlékmű előtt zenekarok fogadták a menetet. A millenáris emlékműnél, amelynek vörös dí­sze alatt Marx hatalmas szobra áll, két munkást tartva kezei között, az 1. vörös ezred katonai da­lárdája énekelte az Internacionalét. A dalosok kö­zött uniformisban ott áll Bokányi Dezső népbiztos is. Itt Kun Béla és Szamuely Tibor népbiztosok üd­vözölték a menetet, amely itt két részre szakadt, egyik része a Nemzeti Park felé, másik az Ipar­csarnokhoz ment. Kun Béla népbiztos gyönyörűen feldíszített autóján mindenütt látható volt. Egy da­rabig, az Andrássy-út elején, a tömeg közé vegyül­ve nézte zajos éljenzés között a menetet. A Városligetben három főponton gyülekezett a munkásság. Egy részük a Nemzeti Park körül ál­lott föl, a másik az Ügetőpályán, a harmadik az Iparcsarnok körül. Mindenütt a szocialista párt ki­küldött szónokai méltatták a nap jelentőségét. Ra­bi­novics József, Horti Emil, Kertész Mihály, Haáz Kálmán, Andorka Sándor, Brandstein Illés Ágoston Péter, Ifirossik János, Szakasits Árpád, Vince Sán­dor, Preusz Mór, Hamburger Sándor Poósz Jenő, Niedler Rezső, Kalmár Simon és mások beszéltek a tömegekhez a Városligetnek a Nemzeti Park kö­rüli részén. A Hermina­ úton felvonuló tömegek az Iparcsarnoknál gyülekeztek. Egy teljesen vörös színben tartott architektonikus felépítmény vette körül az épületet, középütt hatalmas betűkkel hir­detve a proletariátus jelszavát: Világ proletárjai egyesüljetek. Kétoldalt hatalmas freskók a munkát dicsőítették, a parkban pedig Lenin és Engels mellszobrai voltak fölállítva. Az Iparcsarnokhoz ki­jelölt szónokok Bakányi Dezső és Landler Jenő vol­tak. Míg a tömegek teljesen föl nem vonultak, az egyes gyülekező helyeken a szakszervezetek kijelölt szónokai beszéltek. Az Iparcsarnok mögött a nem­zetiségi kommunista frakciók szónokai, valameny­nyien a maguk nyelvén beszéltek. Tizenkét óra tájt, amikor a gyülekezés már befejezést nyert, Landler­­Jenő belügyi népbiztos megkezdte beszédét. (A Népligetben) A Népligetbe a kilencedik és tizedik kerület proletárjai, valamint Enssébetfalva, Csepel, Kispest és Szentlőrinc néne vonult ki. Csupa színes látvá­nyosság volt itt is a felvonulás. Százezernyi tömeg haladt végtelen áradatban a fiatalos zöldbe borult liget fái közé. A menettel a Slungária-körúton szembetalálkozott Orihai Sándor elnök autóján Za­­josan megéljenezték. Négy óráig tartott a felvonulás. A Népliget há­rom különböző pontján már előzően dobogókat ál­lítottak fel és ezekről a dobogókról most a kerületi munkástanácsok vezérei kezdtek beszélni a néphez. Egyidőben Brauner József, Hamburger Sándor, Csillag Ferenc, Kellner Sándor és Goldschmidt Sári szónokolt. Ezalatt a liget tisztásain megindult a népjáték s a különféle szórakozás. A gyep külön­böző pontjain hatalmas táblák voltak kifüggesztve, amelyekre előzően Bardócz Árpád, Horti Nándor, Kövér Gyula, Medgyes László, Tuszkay Márton és Sándor József piktorok rögtönöztek tréfás jelenete­ket. E kacagtató képek körül folytak a népies szó­rakozások. Alkonyat felé a munkásdalárdák adtak elő több proletárdarabot, végül pedig cigányzeneka­rok csárdásra zendítettek. (Buda ünnepe) A csendes budai rész is csupa hullámzó élet volt ezen a napon. A kelenföldi, a lágymányosi, az albertfalvai és a budafoki munkásság a Gellért­fürdő előtt gyülekezett. Reggel nyolc órától egy­másután vonultak fel a munkások a Vérmező felé. A Gellért-rakparton, az Attila- és Krisztina­körúton át ért a menet a Vérmezőre, amelynek dél­keleti részén helyezkedett el. A Vérmező felső ré­szeire és közepére vonult a második és harmadik kerület, a környékbeli kültelek és Budakesz, Hideg­kút, Hűvösvölgy munkásnépe. Különösen impozáns volt a Ganz-gyári munkások hatalmas menete, a II. ker. vasmunkások „Szabadság"­ dalköre, a bu­dai iskolák fiu- és leánytanulói, az óbudai hajógyár, az óbudai dohánygyár munkásai és munkásnői, a Déli Vasút alkalmazottai, az erdő- és mezőőrök kara, a repülőgépgyári munkások csoportja. Tizenegy órára a Vérmező zsúfolásig megtelt. A szónokok: Farkas Antal, Bíró Dezső és Migray József a nap jelentőségét méltatták, a proletárura­lom céljait és feladatát fejtették ki. A gyűlés után tréfás versenyek, kabaré-előadások következtek s a nép szabadon szórakozott itt is késő estig. (Színházak, hangversenyek) A színházakban a rendes mű­sordarabokat ját­szották. Ezt megelőzően a Nemzetiben, a Vigben és a Magyar Színházban Bródy Sándornak Orgona­virág című poétikus májusi alkalmi játékát adták elő, ezenkívül a Király­ Színházban és a Medgya­szay-Színházban Somlyó Zoltán alkalmi költem­nyét, a Belvárosi Színházban s ugyancsak a Med­gyaszay-Színházban Várnai Zseninek egy versét szavalták el. Előadás előtt a zenekarok az Interna­cionalét játszották. Nagyszabású hangverseny volt a Városi Szín­házban. Internacionális hangversenyt rendeztek itt pompás műsorral. Az „Internacionale" indulója után, melyet a Városi Színház és az Operaház ének­kara adott elő zenekari kísérettel, Márkus Dezső vezetésével, Bokányi Dezső fővárosi népbiztos mon­dotta el gyújtó hatású ünnepi beszédét. Majd Doh­nányi Ernő játszotta el Liszt XIII. rapszódiáját, Környey Béla „Cavaradossi" áriáját énekelte ma­­g­yar szöveggel, Medek Anna Puccini ,,Manon"-áriá­ját olaszul, Debussy „Lia"-áriáját pedig franciául adta elő, Beregi Oszkár németül és magyarul sza­valt, Ivona pedig franciául adta elő Verhaeren „L'Effort"-ját. Drechsler Olga orosz dal­előadásai tették változatossá a programm első részét. Az est második szakaszában nagy hatást keltett ifj. Lányi Ernő új alkalmi kompozíciója, a magyaros lendü­letű és tüzes ritmusú „Májusi kalapács"-a, Somlyó Zoltán szövegére, amelyet Szende Ferenc adott elő munkászubbonyban. Szép számai voltak még a mű­sornak: Paulay Erzsi francia szavalata, Medgya­szay Vilma magyar szavalata, Magaziner Erzsébet francia és angol énekszáma, Eisenberg Albert orosz nyelven előadott áriája és a Lehner-Hartmann­kvartet szereplése. Az Operaház tánckara fejezte be az estét Erkel tüzes toborzójával. A zenekari kísé­ret vezetését Márkus Dezső, a zongorakíséret fel­adatát pedig Marthon Géza és Stefanidesz Károly végezték. A színház hatalmas nézőtere zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel, amely lelkesen tap­solt meg minden számot. (Egyéb ünnepségek) A vörössel díszített országház előtt tartotta a székely szovjet a Munka szobrának leleplezési ün­nepét. Tizennyolc vörös ruhás székely gyermek énekelte el a Marseillaiset, Gágyhy Jenő beszélt a székely szovjet nevében, rámutatván az első székely­­ nép forradalmának, Dósa Györgynek mellszobrára, mely az Országház kapuját díszítette. Ismertette, ki volt Dósa György s azután lehullott a vörös lepel Istók János remek szobráról, mire a kormány szó­noka, Somló Dezső mondotta el beszédét. Ezután Fodor Aranka énekelt, Zlettyei Aranka Várnai Zseni tersét szavalta s azután Solti Hermin, Bartos Olga, Virág Jenő, Morvay Bözsi és még sokan szórakoz­tatták a proletárokat. A Városliget valamennyi szórakozóhelyén ün­nepi előadások voltak. A cirkuszokban, mozikban is díszelőadásokat rendeztek. A Margitsziget külö­nösen érdekes volt. Itt a gyermekek májusát tar-

Next