Pesti Napló, 1919. május (70. évfolyam, 103–113. szám)
1919-05-03 / 104. szám
2 Sixmuth'-t PESTI NAPLÓ 1919. május 3. kisebbsége .•A egységes munkásmozgalomban, amelyik egységges elvi alapon áll, mondhatom törpe katonailag jelentéktelen kisebbségé, hogy védjük Budapestet, védjük a diktatúrát Budapest előtt és védjük a diktatúrát a Bakonyon keresztül egész .Wienerneustadtig. Ez a másik állásfoglalás. Én megmondom őszintén, az én egyéni, nem is katonailag megindokolt, talán még politikailag sem megindokolható, hanem már ti múltamból kifolyólag az az álláspontom, hogy ha lehet, védjük Wiener-Neustadtig. (Úgy van! Úgy van!) (Meg kell védeni Budapestet) De azzal tisztában vagyok, hogy itt akkor védekezni kell. Mennyi emberrel védjük meg a diktatúrát? Mert a hatalomról lemondani nem szabad, nem lehet. A hatalomról való lemondás gyalázat volna (Felkiáltás: Öngyilkosság!), aljas volna,. Öngyilkosság csak azért nem, mert a proletariátus sohasem gyilkolhatja meg önönmagát és a burzsoázia sem gyilkolhatja meg a proletariátust, mert ezáltal saját élősdi létének feltételeit gyilkolná le — amint Marx mondja. Nem lemondani a hatalomról az az elv, amit én nem javaslok, mert én javaslatot nem teszek. Nem azért, mintha nem akarnék javasolni, nem akarnék másokat kapacitálni, de még egyszer azt mondom: választás elé állítjuk ezt a munkástanácsot, amelyiknek, sajnos, nincs olyan nagy száma, hogy ha egyhangúlag ki is mondaná, hogy Budapestet megvédi, maga meg is tudná védeni. Tisztelt Elvtársaim! Én azt mondom önöknek: Budapestet meg kell védeni. Budapestet meg kell védeni mindenáron, meg kell védeni, bármibe is kerül, mert meg kell védeni Magyarország munkásmozgalmát, ezt az igazán dicsőséges ágát a nemzetközi proletárforradalomnak. Csak azt kell megállapítanunk, hogyan, miként védjük meg ezt a magyarországi munkásmozgalmat, mert mondanom sem kell, Elvtársaim, hogy a proletárdiktatúrát és a munkásmozgalmat ne tekintsék valami két különálló dolognak, mert munkásmozgalom csak egy van. Csak egy becsületes munkásmozgalom van, amelyik a proletárdiktatúra felé tör, akarja vinni a proletariátust és megteremteni a proletárdiktatúrát. (Úgy van! Úgy van!) Ez az, amit má ma önök elé terjesztünk. Az a kérdés, hogyan védjük meg Budapestet?" Mi az önök véleménye,és mit tehetünk ebben az irányban? Nyilatkozzék meg Budapest munkástanácsa, mely önkormányzati szerve Budapest proletariátusának, mely szerve a budapesti proletariátus diktatúrájának. Nyilatkozzanak meg, Elvtársak. . A kérdés az: Mi a budapesti Munkástanács véleménye arról, hogy az általam vázolt katonai és külpolitikai helyzetben hogyan védhető meg Budapest a Szovjet-Magyarország számára? (Élénk éljenzés.) (A keleti hadsereg parancsnoka) Böhm Vilmos: Tisztelt elvtársak! Nagyon Röviden a következőket: Ugyanazon hangnemben, amely hangnemet at Kun elvtárs nagyon helyesen megpendített volt. Semmi néven nevezendő lelkesítés, semmi néven nevezendő hatásvadászat, csak a tényeknek a leírása, végül egy kérdés az elvtársakhoz-A románok Szolnokot délután elhagyták, Abony felé menetelnek. Van még egy pár becsületes zászlóaljunk. Nem sok, még egy pár van. Hajlandók vagyunk egy kétségbeesett kitörést csinálni abban az esetben, ha tudjuk, hogy 24 órán belül minden szavalat minden taps és minden hosszú tanácskozás nélkül holnap Budapest munkássága egy szervezett, fegyelmezett, nem tanácskozó, hanem parancsot szó nélkül teljesítő zászlóaljat tud rendelkezésre bocsátani. (Úgy van!) Na tudjuk, megcsináljuk. Ha Ivem, nem csináljuk meg és gyalázatba fullad az egész proletárdiktatúra. (Taps.) Kiss Lajos indítványozza, hogy a gyárakban azonnal szedjék össze azokat az elvtársakat, akikre számítani lehet, a burzsoáziától azonnal el kell venni minden fegyvert és láncmunkára kényszeríteni Budapest környékén. Keiler Sándor szeritn a szakszervezeti vezetőknek kell legelsőbben megérteniük, hogy 24 óra leforgása alatt kint kell állani a barrikádon. Langer János fegyvereket kér a szakszervezeti munkásság számára. Schramm Gyula hangsúlyozza, hogy magával a lelkesedéssel románt leverni nem lehet, mert ahhoz fegyver kell. Schwartz Richárd: Ha dönteni akarunk arról, hogy mit tegyünk, elsősorban tudnunk kell, hogy voltaképpen kikkel állunk szemben és van-e akárcsak tizedrész erőnk is, amelylyel képesek vagyunk velük szembeszállni. Hiábavaló vérontásnak nincs helye. Ha most egyelőre elbukunk is, meg kell mentenünk a munkásmozgalmat a későbbi mozgalom számára. Döntsük el előbb Böhm elvtárs révén, ki az. ellenség, csak román-e, vagy más is, van-e anynyi ellenség, hogy egyáltalán képtelenek volnánk legyőzni, még ha valamennyien kimennénk is. Köves János szükségesnek tartaná a munkászászlóaljak felfegyverzését, még akkor is, ha puskalövés nélkül adnák át Budapestet, mert ezzel nagyobb nyomatékot adhatunk az ellenséggel folyó tárgyalásainknak Schiermeister elvtárs indítványozza, hogy azok számára, akik a párisi kommün példáját követni akarják, a hadügyi népbiztosság ma éjjel dolgozzon ki egy rendeletet. Aki akar, az menni fog. Szijjártó Lajos hangsúlyozza, hogy azok, akik a Visegrádi utcából indultak ki és azt hirdették, hogy a munkásság többségével szemben is kitartanak a proletariátus diktatúrája mellett, elhatározásukat most is megfogják valósítani, fegyverrel kezükben. Szador Lajos: Bármily nagy hadsereg áll előttünk, de ha nekünk csak törpe hadseregünk van és ez a törpe hadsereg összetart, akkor szembe tudnánk szállni a végső percekig és meg tudnák védeni a Szovjet-Magyarországot. Lékai János: Amikor azt mondtuk, hogy egy egységes párt legyünk, akkor mutassuk meg, hogy az egységi ideákért barrikádokon keresztül is meg tudjuk védeni azt, amit akarunk. Braun elvtárs szerint nem a hadsereg nagysága szabja meg erőnket, hanem az öntudat mélysége. Lukács János a szakszervezetek vezetőinek nyilatkozatát szeretné hallani. Surek János felszólalása után Weis Artúr indítványozza, hogy adják át az egész ügyet a szakszervezeteknek Hirossik János indítványozza, hogy a munkástanács hatalmazza fel a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy mindent, amit szükségesnek, fontosnak, elengedhetetlennek tart, azt azonnal rendeletileg közölje a proletariátussal Kubán Lajos bejelenti, hogy a Budapesten toborzott székely munkások ma délután elhatározták, hogy akár fegyver nélkül is kimennek a frontra. Freud Károly, az első vörös gyalogezred nevében bejelenti, hogy elvtársai csak a parancsot várják, mikor kezdhetik a támadást Duckel elvtárs szerint holnap reggel 7 órára mindenhová ki kell mennie a Forradalmi Kormányzótanács kiküldötteinek, mert így a gyárakat már holnap délre alarmírozni lehet. (Meg lehet Budapestet védeni) Weltner Jakab: Budapestet nem Budapesten lehet megvédelmezni, hanem azon a vonalon, amelyet Böhm elvtárs tartani akar. Oda kell a katonákat kiküldeni. Ha a munkástanácsban megérlelődik az a tudat, hogy Budapestet meg kell védelmezni, akkor holnap azt a tizenhat zászlóaljat, amelynek meg van a felszerelésse, el lehet küldeni. Ha a Kormányzótanács holnap megkapja ezeket az embereket, akkor meg lehet Budapestet védeni. Szűcs István és Törzsök Elek felszólalása után, Manuel Sári asszonytársai nevében kijelenti, hogy ha a férfiak nem fogják megvédelmezni Budapestet és a proletárdiktatúrát, feleségeikkel fogják magukat szemben találni. Schröder Ferenc a kormányzótanácstól kér felvilágosítást, hogy van-e elég élelme Budapestnek, van-e muníció és ki tudunk-e tartani. A valóság az, hogy ötéves háború után vagyunk. Ha az elvtársakhoz kimegyünk a gyárakba, azt mondják, ménje® az, aki eddig fel volt mentve (Nagy zaj, ellentmondások.) Itt önök nem mondják, de ott kinn mondják és ezzel tisztában kell lenni. A kormányzótanács mondja ki, hogy mindenki, aki alkalmas, vonuljon be. Mert ha arról van szó, hogy az menjen el, akinek kedve van, akkor holnap is nagyon kevesen fognak elmenni. Cselekedni kell Zakariás László után Haubrich József szólalt fel. Azt hiszem — úgymond — nem fog ártani, ha ezt pár komoly jelenségel mondok el, amelyekről most értesültem, mielőtt ideértem. Mindig arról beszélünk és mindig azt hangoztatjuk, hogy a szervezett munkásságügy és a szervezett munkásság amúgy. A Vörös Őrséget, amelyet az utolsó időben toboroztak, tisztán megbízható szervezett munkásokból állítottuk össze. Egyik zászlóalj ott volt Sátoraljaújhelyen, harcolt is ott egy ideig, most a frontot otthagyta, Budapest felé jön, mire én kiadtam az utasítást, hogy fegyverezzék le őket. Erre azt mondták ők, hogy élnek-halnak a proletárdiktatúráért,- de itt, Budapesten. (Mozgás.) Ez az egyik. Ettől eltekintve én azonban azt mondom, hogy ne beszéljünk, ne fecsegjünk annyit. Én reggel nyolc ómra mozgósítottam a tizennyolc munkászászlóaljat. Tessék a Munkástanács itt lévő tagjainak kimenni a kaszárnyákba, fegyverekezzenek fel, álljanak ötvenes csoportokban a zászlóaljak élére és azután menjünk harcoljunk. De ne fecsegjünk és ne beszéljünk itten. ( Viharos taps.) Ezután Ilorti elvtárs sürgősségi indítványára a vitát lezárták. (Kun Béla a nemzetközi ellenforradalomról) Zárszó címén Kun Béla szólalt még fel. A Surek elvtárs felszólalására akarok visszatérni, mert az olyan lehetetlen helyzet elé állít bennlünket politikai és katonai szempontból egyaránt, amely lehetetlen helyzetet most, amikor békét is akarunk, amellett harcolni is akarunk, amellett, hogy védeni akarjuk Budapestet, ellenünk kihasználnák úgy, hogy a béke lehetetlenné válna számunkra. A háború alatt voltunk egynéhányan, akik Liebknecht Lenin tanításai nyomán azt hirdettük, hogy az ellenség csak bent az országban van. Ez akkor teljes mértékben igaz is volt. • Ellenben most a kadtak egypáran olyanok, akik ma is azt vallják, hogy csak bent az országban van ellenség s az országon kívül nincs. Ma ennek az a konzekvenciája, hogy bizonyos olyan pacifista színezete keletkezik a gyávaságnak. Az a színezete t. i., hogy csak a saját burzsoáziánkkal kell harcolni és a nemzetközi ellenforradalommal szemben nem kell harcolni. Én sohasem mondtam azt, hogy az ellenség nincs benn az országban. Az ellenség igenis bent van az országban. Halálos ellenségünk a burzsoázia, amely mindent kihasznál ellenünk, hogy a magántulajdont megmentse. Ellenben ellenség kívül is van: a nemzetközi ellenforradalom, a nemzetközi imperializmus, épp oly mértékben ellenségünk, mint a mi burzsoáziánk, sőt ma, az adott pillanatban veszedelmesebb ellenségünk, mert fegyvere van, mert lőni tud (igaz! Úgy van!), mert még vannak csapatai, amit hála az Úristennek, nem mondhatunk el belső ellenségünkről, belső gyaláraakadtak egypáran olyanok, akik ma is azt vallják, mi leszünk az elnyomói. (Igaz! Úgy van!) Ez az egyik kérdés. A másik az, hogy kelle nekünk most a tUBzoknit meggyilkolnunk, kell-e nekünk most politikai foglyainkat legyilkolnunk? Én erre nemmel felelek. (Élénk helyeslés.) Azért nemmel, mert aki most egy tömeggyilkolást akar itt benn, ahelyett, hogy ezt a tömeggyilkolást a fronton akarná megcsinálni (Élénk helyeslés.), az azt árulja el, hogy ő lemondott. Hlát én nem akarok lemondani. Nem akarok semmi esetre sem lemondani arról, hogy mi ezt a Budapestet, ezt a szovjet Budapestet meg fogjuk tudni védeni. De csak akkor lehetne talán így beszélni, ahogy Surek elvtárs beszélt, ha azt mondanók, hogy utánunk az özönvíz. Most azonban ez tökéletes kétségbeesésnek, a diktatúráról való lemondásnak, a küzdelemről való lemondásnak volna a jele. (Úgy van!) A kommün bekövetkezett. Fehér terror bekövetkezhet, vörös terror bekövetkezhet. De úgy beszélni, ahogy ,Surek elvtárs beszélt, az a jelen pillanatban, újból mondtam, csak lemondást jelent. Ismerem jól Surek elvtárs bátorságát, tudom róla, hogy ő kimegy a frontra. De hallottam ilyen beszédet olyanoktól is, akik azt mondták, hogy nem megyünk ki a frontra, hanem itt csinálunk frontot, csak Budapesten csinálunk frontot. Ez a felfogás vezetett arra, hogy sohasem hirdetjük azt, hogy Budapestet majd Budapesten fogjuk megvédeni. Mi azt hirdettük a gyárakban, hogy Budapestet a Tiszánál kell megvédeni. Tudnék azonban embereket megjelölni (sok helyen), akik egyenesen ellene dolgoznak ennek az agitációnknak, azzal, hogy Budapestet, majd itt Budapesten védjük meg, csak a burzsoáziánkkal szemben. Elvtársak! Én még egyszer azt mondom: Aki ilyen kétségbeesett lépést akar tenni, aki azt hiszi, hogy most itt az utolsó kártyát vágjuk ki, az époly ellensége a küzdelem lehetőségeinek, mint az, aki defallista, aki azt mondja, hogy itt nem lehet harcolni, itt semminemű vért nem szabad ontani, mert minden vércseppért kár. Elvtársak! Még egyszer arra kérem Önöket, vegyék figyelembe a következőket: Élelem van elég, fegyver van, a román hadsereg egy csürhe, az ellenkezőt, azt, hogy a román hadsereg egy szervezett hadsereg volna, egy fegyelmezett hadsereg volna, azt csak a félelem mondotta a visszaözönlő csürhé-vel. A román hadsereg egy csürhe és aki azt híresztelte, hogy azzal szemben nem lehet megállani, az csupán aljas kifogást mondott. Harcolni kell, harcolni lehet a román hadsereggel. Eleség van, fegyver van és ha nincs is, túlságosan nagyszerű ruházat, mert nem igen van, ki lehet tartani, meg lehet védeni, nemcsak meg lehet védeni, a Szovjet-Magyarországot, de lehet biztosítani számára a tisztességes, mi szempontunkból tisztességes béke lehetőségét. Azt hiszem, lesz időnk újjászervezni a proleariátust, lesz időnk a proletariátust még jobban felfegyverezni, lehet megcsinálni a vörös hadsereget és lesz idő a szocializmust kiépíteni. Ha azonban itt valaki azt hiszi, akár ilyen indokolással, akár olyan indokolással, hogy itt már a végső kétségbeesés van, az, elvtársaim, letargiát szervez, desailizmust szervez, az vereségváró és ily emberek munkáját a munkásmozgalom, a proletárforradalom szempontjából károsnak tartom. (Igazi Úgy véli!) Mindent meg kell gondolni, mielőtt egyetlen lépést csinálunk. Mindent! Mert a mi forradalmunk csak úgy győzhet amélkül, hogy sok vereségen keresztül bukdácsolna, ha ez a forradalom szervezett. Ira ez a forradalom egységes lesz, ha ennek minden cselekedetét a politikai belátást, a Marxista meggondolás vezeti és ha minden oldalról megnézünk minden kérdést. Ha én csak egy bizonyos szögletből .