Pesti Napló, 1919. május (70. évfolyam, 103–113. szám)

1919-05-03 / 104. szám

2 Sixmuth'-t PESTI NAPLÓ 1919. május 3. kisebbsége .•A­ egységes munkásmozgalomban, ame­lyik egységges elvi alapon áll, mondhatom törpe katonailag jelentéktelen kisebbségé, hogy védjük Budapestet, védjük a diktatúrát Budapest előtt és védjük a diktatúrát a Bakonyon keresztül egész .Wienerneustadtig. Ez a másik állásfoglalás. Én megmondom őszintén, az én egyéni, nem is katonailag meg­indokolt, talán még politikailag sem megindokol­ható, hanem már ti múltamból kifolyólag az az álláspontom, hogy ha lehet, védjük Wiener-Neu­stadtig. (Úgy van! Úgy van!) (Meg kell védeni Budapestet) De azzal tisztában vagyok, hogy itt akkor vé­dekezni kell. Mennyi emberrel védjük meg a dik­tatúrát? Mert a hatalomról lemondani nem sza­bad, nem lehet. A hatalomról való lemondás gya­lázat volna (Felkiáltás: Öngyilkosság!), aljas volna,. Öngyilkosság csak azért nem, mert a prole­tariátus sohasem gyilkolhatja meg önönmagát és a burzsoázia sem gyilkolhatja meg a proletariá­tust, mert­ ezáltal saját élősdi létének feltételeit gyilkolná le — amint Marx mondja. Nem lemon­dani a hatalomról az az elv, amit én nem javaslok, mert én javaslatot nem teszek. Nem azért, mintha nem akarnék javasolni, nem akarnék másokat kapacitálni, de még egyszer azt mondom: választás elé állítjuk ezt a munkástanácsot, amelyiknek, sajnos, nincs olyan nagy száma, hogy ha egyhan­gúlag ki is mondaná, hogy Budapestet megvédi, maga meg is tudná védeni. Tisztelt Elvtársaim! Én azt mondom önöknek: Budapestet meg kell védeni. Budapestet meg kell védeni mindenáron, meg kell védeni, bármibe is kerül, mert meg kell védeni Magyarország mun­kásmozgalmát, ezt az igazán dicsőséges ágát a nem­zetközi proletárforradalomnak. Csak azt kell meg­állapítanunk, hogyan, miként védjük meg ezt a magyarországi munkásmozgalmat, mert mondanom sem kell, Elvtársaim, hogy a proletárdiktatúrát és a munkásmozgalmat ne tekintsék valami két kü­lönálló dolognak, mert munkásmozgalom csak egy van. Csak egy becsületes munkásmozgalom van, amelyik a proletárdiktatúra felé tör, akarja vinni a proletariátust és megteremteni a proletárdiktatú­rát. (Úgy van! Úgy­ van!) Ez az, amit má ma önök elé terjesztünk. Az a kérdés, hogyan védjük meg Budapestet?" Mi az önök véleménye,és mit tehetünk ebben az irányban? Nyi­latkozzék meg Budapest munkástanácsa, mely ön­kormányzati szerve Budapest proletariátusának, mely szerve a budapesti proletariátus diktatúrájá­nak. Nyilatkozzanak meg, Elvtársak. . A kérdés az: Mi a budapesti Munkástanács vé­leménye arról, hogy az általam vázolt katonai és külpolitikai helyzetben hogyan védhető meg Buda­pest a Szovjet-Magyarország számára? (Élénk él­jenzés.) (A keleti hadsereg parancsnoka) Böhm Vilmos: Tisztelt elvtársak­! Nagyon Rövi­den a következőket: Ugyanazon hangnemben, amely hangnemet at Kun elvtárs nagyon helyesen meg­pendített volt. Semmi néven nevezendő lelkesítés, semmi néven nevezendő hatásvadászat, csak a té­nyeknek a leírása, végül egy kérdés az elvtársakhoz-A románok Szolnokot délután elhagyták, Abony felé menetelnek. Van még egy pár becsületes zászlóaljunk. Nem sok, még egy pár van. Hajlan­dók vagyunk­ egy kétségbeesett kitörést csinálni ab­ban az esetben, ha tudjuk, hogy 24 órán belül min­den szavalat minden­ taps és minden hosszú ta­nácskozás nélkül holnap Budapest munkássága egy­ szervezett, fegyelmezett, nem tanácskozó, ha­nem parancsot szó nélkül teljesítő zászlóaljat tud rendelkezésre bocsátani. (Úgy van!) N­a tudjuk, megcsináljuk. Ha Ivem, nem csináljuk meg és gya­lázatba fullad az­ egész proletárdiktatúra. (Taps.) Kiss Lajos indítványozza, hogy a gyárakban azonnal szedjék össze azokat az elvtársakat, akikre számítani lehet, a burzsoáziától azonnal el kell venni minden fegyvert és láncmunkára kényszerí­teni Budapest környékén. Keiler Sán­dor szeritn a szakszervezeti vezetőknek kell legelsőbben megérte­niük, hogy­ 24 óra leforgása alatt kint kell állani a barrikádon. Langer János fegyvereket kér a szak­szervezeti munkásság számára. Schramm Gyula hangsúlyozza, hogy magával a lelkesedéssel románt leverni nem lehet, mert ahhoz fegyver kell. Schwar­tz Richárd: Ha dönteni akarunk arról, hogy mit tegyünk, elsősorban tudnunk kell, hogy voltaképpen kikkel állunk szemben és van-e akár­csak tizedrész erőnk is, amelylyel képesek vagyunk velük szembeszállni. Hiábavaló vérontásnak nincs helye. Ha most egyelőre elbukunk is, meg kell men­tenünk a munkásmozgalmat a későbbi mozgalom számára. Döntsük el előbb Böhm elvtárs révén, ki az. ellenség, csak román-e, vagy más is, van-e any­nyi ellenség, hogy egyáltalán képtelenek volnánk legyőzni, még ha valamennyien kimennénk is. Köves János szükségesnek tartaná a mun­kás­zászlóaljak felfegyverzését, még akkor is, ha puskalövés nélkül adnák át Budapestet, m­ert ez­zel nagyobb nyomatékot adhatunk az ellenséggel folyó tárgyalásainknak Schiermeister elvtárs in­dítványozza, hogy azok számára, akik a párisi kommün példáját követni akarják, a hadügyi népbiztosság ma éjjel dolgozzon ki egy rendele­tet. Aki akar, az menni fog. Szijjártó Lajos hang­súlyozza, hogy azok, akik a Visegrádi­ utcából in­dultak ki és azt hirdették, hogy­­ a munkásság többségével szemben is kitartanak a proletariátus diktatúrája mellett, elhatározásukat most is meg­fogják valósítani, fegyverrel kezükben. Szador Lajos: Bármily nagy hadsereg áll előttünk, de ha nekünk csak törpe hadseregünk van és ez a törpe hadsereg összetart, akkor szembe tudnánk szállni a végső percekig és meg tudnák védeni a Szovjet-Magyarországot. Lékai János: Amikor azt mondtuk, hogy egy egységes párt legyünk, akkor mutassuk­ meg, hogy az egy­ségi ideákért barrikádokon keresztül is meg tud­juk védeni azt, amit akarunk. Braun elvtárs sze­rint nem a hadsereg nagysága szabja meg erőn­ket, hanem az öntudat mélysége. Lukács János a szakszervezetek vezetőinek nyi­latkozatát szeretné hallani. Surek János felszóla­lása után Weis­ Artúr indítványozza, hogy adják át az egész ügyet a szakszervezeteknek Hirossik János indítványozza, hogy a munkástanács hatal­mazza fel a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy mindent, amit szükségesnek, fontosnak, elengedhe­tetlennek tart, azt azonnal rendeletileg közölje a proletariátussal Kubán Lajos bejelenti, hogy a Bu­dapesten toborzott székely munkások ma délután elhatározták, hogy akár fegyver nélkül is kimennek a frontra. Freud Károly, az első vörös gyalogezred nevé­ben bejelenti, hogy elvtársai csak a parancsot vár­ják, mikor kezdhetik a támadást Duckel elvtárs szerint holnap reggel 7 órára mindenhová ki kell mennie a Forradalmi Kormányzótanács kiküldöt­teinek, mert így a gyárakat már holnap délre alar­mírozni lehet. (Meg lehet Budapestet védeni) Weltner Jakab: Budapestet nem Budapesten lehet megvédelmezni, hanem azon a vonalon, ame­lyet Böhm elvtárs tartani akar. Oda kell a kato­nákat kiküldeni. Ha a munkástanácsban megérlelő­dik az a tudat, hogy Budapestet meg kell védel­mezni, akkor holnap azt a tizenhat zászlóaljat, amelynek meg van a felszerelésse, el lehet küldeni. Ha a Kormányzótanács holnap meg­kapja ezeket az embereket, akkor meg lehet Bu­dapestet védeni. Szűcs István és Törzsök Elek­­ felszólalása után, Manuel Sári asszonytársai nevében kijelenti, hogy ha a férfiak nem fogják megvédelmezni Bu­dapestet és a proletárdiktatúrát, feleségeikkel fogj­ák magukat szemben találni. Schröder Ferenc a kormányzótanácstól kér felvilágosítást, hogy van-e elég élelme Budapestnek, van-e muníció és ki tudunk-e tartani. A valóság az, hogy ötéves há­ború után vagyunk. Ha az elvtársakhoz kimegyünk a gyárakba, azt mondják, ménje® az, aki eddig fel volt mentve (Nagy zaj, ellentmondások.) Itt önök nem mondják, de ott kinn mondják és ezzel tisz­tában kell lenni. A kormányzótanács mondja ki, hogy mindenki, aki alkalmas, vonuljon be. Mert ha arról van s­zó, hogy az menjen el, akinek kedve van, akkor holnap is nagyon kevesen fognak el­menni. Cselekedni kell Zakariás László után Haubrich József szólalt fel. Azt hiszem — úgymond — nem fog ártani, ha ezt­ pár komoly jelenség­el mondok el, amelyekről most értesültem, mielőtt ideértem. Mindig arról be­szélünk és mindig azt hangoztatjuk, hogy a szer­vezett munkásság­ügy és a szervezett munkásság amúgy. A Vörös Őrséget, amelyet az utolsó időben toboroztak, tisztán megbízható szervezett munká­sokból állítottuk össze. Egyik zászlóalj ott volt Sá­toraljaújhelyen, harcolt is ott egy ideig, most a frontot o­tthagyta, Budapest felé jön, mire én ki­adtam az utasítást, hogy fegyverezzék le őket. Erre azt mondták ők, hogy élnek-halnak a proletár­diktatúráért,­­- de itt, Budapesten. (Mozgás.) Ez az egyik. Ettől eltekintve én azonban azt mondom, hogy ne beszéljünk, ne fecsegjünk annyit. Én reg­gel nyolc ómra mozgósítottam a tizennyolc mun­kászászlóaljat. Tessék a Munkástanács itt lévő tag­jainak kimenni a kaszárnyákba, fegyverekezzenek fel, álljanak ötvenes csoportokban a zászlóaljak élére és azután menjünk harcoljunk. De ne fe­csegjünk és ne beszéljünk itten. ( Viharos taps.) Ezután Ilorti elvtárs sürgősségi indítványára a vitát lezárták. (Kun Béla a nemzetközi ellenforradalomról) Zárszó címén Kun Béla szólalt még fel. A Su­rek elvtárs felszólalására akarok visszatérni, mert az olyan lehetetlen helyzet elé állít bennlünket po­litikai és katonai szempontból egyaránt, amely le­hetetlen helyzetet most, amikor békét is akarunk, amellett harcolni is akarunk, amellett, hogy védeni akarjuk Budapestet, ellenünk kihasználnák úgy, hogy a béke lehetetlenné válna számunkra. A háború alatt voltunk egynéhányan, akik Liebknecht Lenin tanításai nyomán azt hirdettük, hogy az ellenség csak bent az országban van. Ez akkor teljes mértékben igaz is volt. • Ellenben most a k­adtak egypáran olyanok, akik ma is azt vallják, hogy csak­ bent az országban van ellenség s az or­szágon kívül nincs. Ma ennek az a konzekvenciája, hogy bizonyos olyan pacifista színezete keletkezik a gyávaságnak. Az a színezete t. i., hogy csak a saját burzsoáziánkkal kell harcolni és a nemzetközi ellenforradalommal szemben nem kell harcolni. Én sohasem mondtam­ azt, hogy az ellenség nincs benn az országban. A­z ellenség igenis bent van az országban. Halálos ellenségünk a burzsoázia, amely mindent kihasznál ellenünk, hogy a magán­tulajdont megmentse. Ellenben ellenség kívül is van: a nemzetközi ellenforradalom, a nemzetközi imperializmus, épp oly mértékben ellenségünk, mint a mi burzsoáziánk, sőt ma, az adott pillanat­ban veszedelmesebb ellenségünk, mert fegyvere van, mert lőni tud (igaz! Úgy van!), mert még vannak csapatai, amit hála az Úristennek, nem mondhatunk el belső ellenségünkről, belső gyalára­akadtak egypáran olyanok, akik ma is azt vallják, mi leszünk az elnyomói. (Igaz! Úgy van!) Ez az egyik kérdés. A másik az, hogy kelle nekünk most a tUBzoknit meggyilkolnunk, kell-e nekünk most politikai foglyainkat legyilkolnunk? Én erre nemmel felelek. (Élénk helyeslés.) Azért nemmel, mert aki most egy tömeggyilkolást akar itt benn, ahelyett, hogy ezt a tömeggyilkolást a­ fron­ton akarná megcsinálni (Élénk helyeslés.), az azt árulja el, hogy ő­ lemondott. Hlát én nem akarok lemondani. Nem akarok semmi esetre sem lemon­dani arról, hogy mi ezt a Budapestet, ezt a szovjet­ Budapestet meg fogjuk tudni védeni. De csak­ akkor lehetne talán így beszélni, ahogy Surek elvtárs beszélt, ha azt mondanók, hogy utánunk az özön­víz. Most azonban ez tökéletes kétségbeesés­nek, a diktatúráról való lemondásnak, a küzdelem­ről való lemondásnak volna a jele. (Úgy van!) A kommü­n bekövetkezett. Fehér terror bekö­vetkezhet, vörös terror bekövetkezhet. De úgy be­szélni, ahogy ,Surek elvtárs beszélt, az a jelen pil­lanatban, újból mondtam, csak lemondást jelent. Ismerem jól Surek elvtárs bátorságát, tudom róla, hogy ő kimegy a frontra. De hallottam ilyen be­szédet olyanoktól is, akik azt mondták, hogy nem megyünk ki a frontra, hanem itt csinálunk frontot, csak Budapesten csinálunk frontot. Ez a felfogás vezetett arra, hogy sohasem hirdet­jük azt, hogy Budapestet majd Budapesten fogjuk megvédeni. Mi azt hirdettük a gyárakban, hogy Budapestet a Tiszánál kell megvédeni. Tudnék azon­ban embereket megjelölni (sok helyen), akik egyene­sen ellene dolgoznak ennek az agitációnknak, azzal, hogy Budapestet, majd itt Budapesten védjük meg, csak a burzsoáziánkkal szemben. Elvtársak! Én még egyszer azt mondom: Aki ilyen kétségbeesett lépést akar tenni, aki azt hiszi, hogy most itt az utolsó kártyát vágjuk ki, az époly ellensége a küzdelem lehetőségeinek, mint az, aki defallista, aki azt mondja, hogy itt nem lehet har­colni, itt semminemű vért nem szabad ontani, mert minden vércseppért kár. Elvtársak! Még egyszer arra kérem Önöket, ve­gyék figyelembe a következőket: Élelem van elég, fegyver van, a román hadsereg egy csürhe, az ellen­kezőt, azt, hogy a román hadsereg egy szervezett hadsereg volna, egy fegyelmezett hadsereg volna, azt csak a félelem mondotta a visszaözönlő csürhé-vel. A román hadsereg egy csürhe és aki azt híresz­telte, hogy azzal szemben nem lehet megállani, az csupán aljas kifogást mondott. Harcolni kell, har­colni leh­et a román hadsereggel. Eleség van, fegyver van és ha nincs is, túlságosan nagyszerű ruházat, mert nem igen van, ki lehet tartani, meg lehet­­ vé­deni, nemcsak meg lehet védeni, a Szovjet-Magyar­országot, de lehet biztosítani számára a tisztességes,­­ mi szempontunkból tisztességes béke lehetőségét. Azt hiszem, lesz időnk újjászervezni a prole­ariátust, lesz időnk a proletariátust még jobban felfegyverezni, lehet megcsinálni a vörös hadsere­get és lesz idő a szocializmust kiépíteni. Ha azon­ban itt valaki azt hiszi, akár ilyen indokolással, akár olyan indokolással, hogy itt már a végső kétségbeesés van, az, elvtársaim, letargiát szervez, desailizmust szervez, az vereségváró és ily embe­rek munkáját a munkásmozgalom, a proletárforra­dalom szempontjából károsnak tartom. (Igazi Úgy véli!) Mindent meg kell gondolni, mielőtt egyetlen lé­pést csinálunk. Mindent! Mert a mi forradalmunk csak úgy győzhet am­élkül, hogy sok vereségen ke­resztül bukdácsolna, ha ez a forradalom szervezett. Ira ez a forradalom egységes lesz, ha ennek minden cselekedetét a politikai belátást, a Marxista meggon­dolás vezeti és ha minden oldalról megnézünk min­den kérdést. Ha én csak egy bizonyos szögletből .

Next