Pesti Napló, 1919. november (70. évfolyam, 143–168. szám)

1919-11-08 / 149. szám

2 Szombat nélkül csinál önálló politikát. Szombaton este választmányi ülést tart az Országos Nemzeti Párt és minden valószínűség szerint kirobban­nak itt az ellentéteik. Mindkét frakció híveket toboroz és lázasan készülődik a szombati erő­próbára, amely könnyen azzal végződhe­tik, hogy Lovászyék elszakadnak Heinrichéktől és a legszorosabb fegyverbarátságba lépnek Vá­zsonyi, nagyatádi Szabó, Giesswein pártjával és a szociáldemokratákkal. Ilyen körülmények között nem várnak si­kert azoktól a tárgyalásoktól sem, amelyek pénteken Friedrich István és egyes politiku­sok közt megindultak. A teljesség ked­véért meg kell állapíttatni, hogy a politikusok egy része vérmes reménységeket merít ezekből a tárgyalásokból és sokan elintézettnek tekin­tik a válságot, még­pedig úgy, hogy Rubinek Gyula lesz a miniszterelnök, Friedrich had­ügyminiszter és a kormányba belépnek: Hege­dűs Lóránt, Lovászy Márton, Ugron Gá­bor, nagyatádi Szabó István és két szocialista. Andrássy az államtanács elnöke Azoknak a tárgyalásoknak során, amelyek ők­ George Cier­c-nál folytak, több politikus -a­mitaik az aggodalmának adott kifejezést, hogy­ha sikerül is a koncentrációs kormány meg­alakítása, rövidesen felborulhat az egész, mert ha a keresztény pártokhoz tartozó miniszterek majorizálni akarják majd az ellenzéki pártok minisztereit,­­azok l­emondjanak állásukról, és akkor a válság ismét akuttá válik. A­míg Sir George Clerk Budapesten van, addig ettől az eshetőségtől nem kell tartani, de ha nem lesz a kormány fölött álló tekintély és hatalom, úgy senki sem tudja majd kiegyenlíteni a kormány kebelében esetleg felmerülő ellentéteket. Éppen ezért azt ajánlották a fentemlített politikusok Sir George Clerk-nek, hogy létesüljön egy ál­lamtanács vagy direktórium, amely a kormány és a pártok fölött ál­ és már összetételénél fogva is garantálja úgy a pártatlanságát, mint abszolút tekintélyét. Az államtanács nevezné ki a kormá­nyt. Tagjai volnának: gróf Desselwffy Aurél országbíró, Csernoch János hercegprí­más,­ báró Wlassics Gyula, a főrendiház és a közigazgatási bíróság elnöke és Günther Antal, a Kúria elnök­e. Az államtanács azután elnököt választana és pedig gróf Andrássy Gyulát. Hír szerint Sir George Clerk az államtanács ötletét helyesli. Horthy Miklós deklarációja Kormánypárti oldalról úgy állítják be Horthy Miklósnak az ellenzéki pártvezérek előtt tett kije­lentéseit, mintha a nemzeti hadsereg fővezére nem tette volna meg spontán nyilatkozatát és mintha az írásos megállapodásra csak egy N­ betűt higyesz­tett volna. Ezzel szemben Lovászy Márton pénte­ken este az Országos Nemzeti Pár­t klubhelyiségé­ben kijelentette, hogy Horthy kijelentései spontán keletkeztek, az írásos megállapodásra pedig, amely­nek eredetijét Vázsonyi Vilmos őrzi, teljes nevét írta alá. Horthy egyben felhatalmazta az ellenzéki po­litikusokat arra, hogy deklarációjának teljes szö­vegét nyilvánosságra hozzák. Munkapárti mozgolódás Megírtuk, hogy a volt nemzeti munkapárt kö­rében mozgalom indult meg egy Liberális Polgári Párt alapítására. Értesülésünk szerint a Nemzeti Társaskör november 13-ikán értekezletet tart és csak akkor fognak dön­teni a munkapártiak abban a kérdésben, hogy mint önálló politikai párt szervez­­kedjenek-e, vagy pedig csatlakozzanak valamelyik már létező párthoz. Windischgrätz nem lesz békedelegátus Külföldi lapok azon híresztelésére vonat­kozólag, hogy Apponyi Alberten kívül többek között herceg Windischgraetz Lajos ki volna szemelve a békekonferenciára való kiküldetésre, a Magyar Távirati Irodát illetékes helyen fel­hatalmazták annak­ kijelentésére, hogy a hírnek Windischgraetz Lajosra vonatkozó, része tel­jesen légből kapott. A herceg Magyarország je­lenlegi életében semminemű szerepet nem­ ját­szik és ilyen komb­ináció egy pillanatig sem merült fel. Horthy Miklós nyilatkozata a pártok megegyezéséről és a nemzeti hadseregről Horthy Miklós, a nemzeti hadsereg főve­zére. Az Est munkatársa előtt nyilatkozott ar­ról a megállapodásról, amelyet az ellenzéki pártok vezetőivel létesített Nyilatkoz­a­tában megszabja a magyar politika jövendő irányát és a nemzeti hadsereg szellemét Horthy érde­kes nyilatkozata így hangzik: — Feltétlenül történeti pillanat az, amelyet most megéltünk. Magyarország sohasem volt olyan nehéz helyzetben, mint éppen most. Vala­mennyien éreztük, hogy ebben a komoly szituá­cióban mindenkinek össze kell fognia, ha hazánk boldogulását igazán a szívén viseli. Ami Clerk­nél történt, az tulajdonképpen már befejezése volt egy nagy munkának, hivatalos elismerése fára­dozásainknak. Rettenetes napom volt tegnapelőtt estétől tegnap estig. Folyton rohantam, folyton tárgyaltam, de a megegyezés nem is maradt el. Én úgy éreztem, hogy az ellentétele elsimíthatók, hiszen tulajdonképpen végeredményben mi mind­nyájan Magyarország boldogulásáért küzdünk. A politikában, de még a családi életben is a leg­több félreértést az okozza, hogy a másikról ön­kényesen felteszünk valamit, még beszélni se kí­vánunk vel­e, leülünk egy székbe és duzzogunk. A magam részéről ilyesmi ki van zártva. Már mint gyermek másképp intéztem el a differenciáimat Ha egy társammal nézeteltérésem volt, vagy ki­magyarázkodtunk, vagy jól elvettem, ha a meg­egyezés lehetetlen volt Most is igy csináltunk. Kicseréltük nézeteinket, a tévedéseek tisztázód­tak és a kibontakozásnak nem volt akadálya. — Magyarország jövője nem aggaszt. A mi boldogulásunknak komoly akadálya nincs. Ami miatt mindig siránkoztunk, hogy agrárország vagyunk, tulajdonképpen az a mi szerencsénk. Az csak másodrendű kérdés, hogy diadém ra­gyogjon az asszonyok homlokán, a legfontosabb, hogy keny­ér és zsír legyen És az lesz is, az van, nekünk elég. A mi bajainkat mi magunk csinál­juk. Még­ a mostani komoly időben is párt- és személyi kérdések szerepelnek. Ez a mi politi­kánk és ennek el kell tűnnie. Minden ilyen szét­választó tendenciát le kell törnünk és le is fogjuk törni.­­ Egy másik fontos szempont, hogy nem szabad megengedni, hogy a korrupció eluralkod­hasson rajtunk. Becsületes, tisztességes ország mindig felszínen fog maradni, a korrupció pe­dig elpusztít minden államot.­­— A legnagyobb megütközéssel olvastam a hazai és külföldi lapokban, hogy milyen különös terveim vannak. Egyik-másik orgánum megtett már kínai anyacsászárnénak is, kormányzó aka­rok lenni" terveimről annyit írtak, hogy már ma­gam is ta­náskodtam magamban. Elhíresztelték, hogy vérfürdőt fogok rendezni és minden ép­kézláb embert megölök. Mindenki tudomásul ve­heti, hogy éppen az ellenkezője fog megtörténni. — Jól tudom, hogy most Budapesten csend van. A felforgatók és a bűnösök meghúzzák ma­gukat, csöndben vannak. Ez rendben is van így. Velem csak annak lesz baja, aki zavart, felfordu­lást akar csinálni. Azt, vagy azokat tényleg le fogom, le fogjuk törni. Ebben az országban rendnek kell lenni. Ma minden tisztességes ma­gyar embernek az a kötelessége, hogy hazánkat ebből a borzasztó helyzetből kiszabadítsuk. — A nemzeti hadsereg fegyelme erős és nyu­godt vagyok, hogy a rendet mindenképpen bizto­sítani tudjuk. Székesfehérváron és Győrött nagy szeretettel fogadtak bennünket. És ez érthető is. Fellélegzést jelentett, hogy a vörös álom vég­leg elmúlt, újra megindulhat a nemzeti élet. Bor­zalmas lesz kiheverni azokat a károkat, amelye­ket a magyar bolsevisták okoztak. Elpusztítottak, tönkretettek mindent. Ez nemcsak anyagiakra vonatkozik, hanem igen sok emberélet veszett kárba. A Tiszánál tá­madó­ hadseregben a vezér­. . i •­i -i 11 karban ültek és reszkettek a tisztek, hogy olyan támadást irányítsanak, amely a vörös hadsereg felbomlásához vezet Embereket kellett vágóhídra küldeniök csak azért, hogy a jobb jövő felvirrad­jon ránk. Ilyen rettenetes megpróbáltatás még egyszer sem szakadt ránk. A nemzeti hadsereg erős karhatalom, a zavart, a züllést minden körül­­mények között meg fogja gátolni. Azt hangsúlyoznom kell, hogy minden irányból — a külföldet értem — a legnagyobb jóakarattal és előzékenységgel találkozunk. A műveit Európának érdeke és akarja is, hogy itt konszolidált állapotok legyenek. — Minden nehézség el fog simulni, ha mindnyájan a magyarság ügyét szolgáljuk. A vidiek: nem ok nélkül neheztelt a fővárosra. Minden, rossz innen indult ki. Az igaz, mint ön, mondja­, még a bolsevizmust se lehetett volna megcsinálni, ha nem­ piros-fehér-zöld színnel jöttek volna a bolsevikiek. Ez azonban főleg a parasztságra vonatkozik. Akkor még nem lehe­tett tudni, hogy Károlyi Magyarország leg­nagyobb gazembere, aki elárulj® hazáját. Azt hangoztatta, hogy cak így lehet a területi in­tegritást megvédeni. Rögtön utána megjelent, hogy „nem állunk a területi integritás­ alapján". Akkor azonban már késő volt. A vidék termé­szetesen nehezen felejti el, hogy Budapetra nem ok nélkül haragszik. Ha Károlyi akarta volna, az egész pusztulást meg tudta vola akadályozni: egy hadsereg állott rendelkezésre. Egy hadvezér az első forrad­alomkor beállított hozzája és igy szólt: •— Tízezer emberem van, mit csináljál­, rendelkezésére állok! Károlyi kiabálni kezdett. — Leszerelni, leszerelni! Horthy Miklós pénteken visszautazott Sió­­fokra^ PESTI NAPLÓ 1919. november • Vizsgálat a bűnösök ellen Bécs, november 7. A városi tanács tegnapi ülésén szenzációs je­lentést tett Reumann polgármester arról, hogy az Népjóléti Központ üzleti vállalkozásba bocsátkozott saját hatáskörében a városházán és tizenhárom­­milliót vesztett a nem sikerült spekulációkon. Ak­i u­tólag dr. Weiskirchner volt polgármester is tudott a vállalkozásokról és helyeselte azokat. A városi tanács Reumann polgármester javasa­latára vizsgáló bizottságot választott tagjai közül Ez a bizottság megvizsgálja a napfényre került kö­telességmulasztásokat és önkényes intézkedéseket, azután pedig dönteni fog arról, hogyan kell fel­lépni a bűnösnek talált emberekkel szemben. A városi tanács tegnapi ülésén Reumann pol­gármester terjedelmes jelentést olvasott fel a vizs­gálat eredményéről. A bonyodalmas vizsgálatot ügyvédek és könyvszakértők végezték. A Népjóléti Központ a vizsgálat megállapítása szerint a városi tanács és a képviselőtestület hozzájárulása nélkül, tisztán dr. Weiskirchner polgármester személyes jóváhagyása alapján bocsátkozott kockázatos üzle­tekbe. A Népjóléti Központ üzletei iyenek voltak. Növénytejet akart előállítani valakinek a szaba­s­dalma alapján, cipőpótlókat akart behozni és ex­portálni, továbbá talppótlót és papirosszövetet akart gyártani. Erre a célra házat vásárolt, gépe­ket szerzett be, nyersanyagokat vett és­­mindennek az eredménye az, hogy eddig nyolc millió korona veszteséget ért el, amely azonban valószínűen tizen­három és fél millió koronára fog emelkedni. A veszteségeket a melegedőszobákra gyűjtött összegek fölöslegéből fedezték, továbbá a hadikonyhák fö­löslegéből és községi pénzei­ből. Dr. Weiskirchner polgármester, mint Reumann polgármester jelen­­tése hangsúlyozza, egy szót sem szólt, minderről, amikor a polgármesteri hivatalt átadta és csak most fedezték fel, amikor megvizsgálták a központ bonyodalmas üzleteit. A vizsgálatra részben néhány per adott okot, amelyet a város ellen indítottak. A Népjóléti Központot dr. Dont városi főtanácsos vezette, aki üzleti dolgokkal soha életében nem foglalkozott. Kezdeményező és társ mind a három­ erilített vállalatban egy Hajner János nevű ember.

Next