Pesti Napló, 1920. február (71. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

tV&sarnap PESTI NAPLÓ 1920. ffebruár 1. 3 koncentrációs kormány vállalkozását, mely Ma­gyarország egész jövőjét kell, hogy ezen nehéz időkben szolgálja, a leglelkesebben és a­ legoda­ad­obvan kész támogatni és hogy a most megala­kult minisztérium el nem hagyja, a helyét, hanem a hatalmat az új nemzetgyűlés kezébe fogja letenni. A jegyzőkönyvet az összes miniszterek és ter­mészetesen Friedrich István hadügyminiszter is aláírta. Friedrich nyilatkozik , nincs okvetlenül háborúra szükég Friedrich István hadügyminiszter a meghiú­rolt politikai puccsról ma már egész szelíden nyi­latkozik és ártatlanul fejtegeti, hogy ő csak Bár­czy és Heinrich eltávolítását követeli. A külpoliti­kai helyzetről való elmefuttatásában ezeket mondja: — Valóban vannak veszélyek. Ezeket a vesze­delmeket programmom kidolgozásánál gondosan mérlegeltem. Kidolgozott, programmomat csak a nemzetgyűlésen fogom nyilvánosságra hozni, de annyit már előre is mo­ndhatok, hogy ezt a pro­,­grammot csak önérzetes és elszánt akarattal lehet megvalósítani, defetizmussal, meghunyászkodás­sal semmiesetre sem. Félreértések kikerülése vé­gett hangsúlyozom, hogy ez nem háborút jelent, hanem csak készülődést arra az esetre, ha kívül­ről bolseviki­ támadások fenyegetnek bennlünket. Terveim keresztülvitelére nincs há­borúra szükség, csak önérzetes nemzeti politiká­ra. A külpolitikai helyzet tekintetében­­természe­tesen nem nyilatkozhatom részletesen, erre vonat­kozólag is alaposan kidolgoztam koncepciómat hí­veimmel együtt s ebből a nemzetgyűlés elé viszek és a nyilvánosság előtt föltárok mindent, ami be­lőle föltárható és nyilvánosságra­ hozható. Főispánváltozások lesznek A nemzetgyűlési választások befejezésével föl­vetődött a kérdés: mi lesz a főispánokkal A Pesti Napló m munkatársa megkérdezte Beniczky Ödön belügyminisztert, igaz-e, hogy a választások ered­ményéhez képest egyes vármegyékben ki kell cse­rélni a főispánokat, megkérdezte továbbá azt is, milyen törvényjavaslatokat visz a belügyminiszter a nemzetgyűlés elé. Beniczky így felelt: — A főispáni karban a közeljövőben minden­esetre keresztül kell vinni bizonyos változtatáso­kat. Hogy milyen méretű lesz ez, e tekintetben még nem történt döntés. Természetes, hogy a nem­zetgyűlés elé néhány nagyfontosságú törvényjavas­latot viszek. _ Politikai, vagy közigazgatási" ter­nésze­lveket? _ Most még nem tartanám időszerűnek erről nyilatkozni. Valószínű, hogy a belügyminiszter az alkot­mányra és az ideiglenes­ államfő hatáskörére­­vo­natkozó javaslatokra célzott. A lipótvárosi választás Mi történt a sárospataki kerületben? Mi ígértuk, hogy a sárospataki kerületben a választást bizonyos szabálytalanságok miatt feb­ruár harmadikára halasztották el. A kerület man­­dátumáért Windischgraetz Lajos herceg párton­kívüli és Molnár János kisgazdapárti küzdöttel. A Molnár-párt­­vezetői állítólag cselhez folya­modtak és Tiszakarád községben a választási igazolványokat egyszerűen eltüntették, azt remélve, hogy így talán képesek lesznek a választást Mol­nár javára befolyásolni. A Windischgraetz-párt bizalmi emberei azonban azonnal jelentést tettek a dologról és a belügyminisztérium úgy döntött, hogy Tiszakarád község február harmadikán újból le fog szavazni. A válasz­tás napján leadott szavazatokat már megszámlálták és megállapítható, hogy Windischgraetz herceg többsége körülbelül százötven volt. Ez az eset azért is megemlítésre méltó, mert az általános, egyenlő, titkos választásnál, a sárospataki kerület lett volna az első, mely az új választási m­ódnél példát sta­tuál arra, miként lehet az új törvényt is kijátszani. Pótválasztás Vasárn­ap, február, 1-én lesz az első pótválasz­tás Nagykörösön hívt Ggar Kázmér­ és Bakó József kisgazdák között. A függetlenségi párt tovább harcol eszméiért Az Orsz. Függetlenségi és 48-as Párt választ­mánya ma este Lovászy Márton elnöklése mellett ülést­ tartott, amelyen a választmány tagjai igen nagy számban jelentek meg. Napirend előtt Farkasházy Zsigmond dr. — a választmány tagjainak élénk he­lyeslése mellett — mutatott rá azokra az okokra, amelyek a függetlenségi eszmék egyik kiváló har­cosát, Batthyány Tivadar grófot arra kényszerítet­ték, hogy az aktív politika teréről visszavonuljon, méltatta Batthyány Tivadar gróf kiváló érdemeit és indítványozta, hogy ugy a­nzob­ban kifejtett tevékenyes­ségéért, mint a közelmúltban a szegszárdi választó­­kerület polgárságához intézett nyílt levelében foglal­takért, a párt köszönetét és elismerését fejezte ki. Az indítványt Lovászy Márton a legmelegebben pár­tolta, a választmány pedig egyhangúlag elfogadta. Ezután Lovászy Márton rámutatott annak szük­ségességére, hogy a párt a választások folytán kelet­kezett helyzettel foglalkozzék. Nem csügged a válasz­­tásoknak a pártra nézve szomorú eredménye után sem, mert a Függetlenségi párt évtizedek óta a leg­küzdelmesebb szerepet játszotta a magyar politikai életben, több katasztrófális csapást szenvedett már, de az események most is teljes mértékben igazolják a Függetlenségi párt politikáját és ha a nemzet ki-­­gyógyul azokból a szélsőséges áramlatokból, amelyek nem a nemzet ügyét, hanem pártérdeket, egyéni érde­deket szolgálnak, akkor a függetlenségi politika fel­tétlen ismét előtérbe lép és döntő szerepre lesz hi­vatva az ország sorsának intézésében- Mély fájdalom­­mal állapítja meg, hogy a fórumon már­is személyi tülekedések türelmetlen érvényesülési törekvések folynak. Megvan arról győződve, hogy nincs messze a kijózanodás és­ az ország közvéleménye rövidesen felismeri azt a tényt, hogy a nemzet csak úgy állhat meg, ha a világot mozgató eszmékhez visszatér és a politikában is az emberi szolidaritás, a jogegyenlőség és demokrácia alapjára helyezkedik. Rámutatott azután Lovászy arra, hogy, a,, kon­centráció létrehozása és fentartása érdekében a füg­getlenségi párt milyen nagy áldozatokat hozott és hogy habár most a választások után, szabad kezét visszanyerte, nem akar bonyodalmakat előidézni. Nem tart igényt továbbra a kormányban képvise­letre és épp­ ezért helyesli, hogy Ábrahám Dezső belügyi államtitkár állását a kormánynak rendelke­zésére bocsájtotta. A választmány egyhangúlag el­fogadta a következő határozati javaslatot: A Függetlenségi és 48-as párt, habár ez idő sze­rint parlamenti képviselettel nem bír, nem szűnik meg letéteményese és harcosa lenni azoknak­ az esz­méknek, amelyektől a nemzet jobb jövendőjének biztosítását várja. Erősen meg van győződve a párt arról, hogy el fog jönni az az idő, amelyben a köz­vélemény visszatér a­ magyar nemzet ama régi és nemes hagyományaihoz, melyek a nemzet és em­beri szolidaritás útján rombadőlt hazánknak helyre­állítására és boldogulására vezetnek. A párt a Sir George Clerk által kezdeményezett koncentráció létrejöttekor vállalt kötelezettségét híven áltatta. Most pedig he­lyeslőleg veszi tudomásul, hogy a kormányzatban helyt foglaló képviselője, Ábrahám­ Dezső belügyi ál­lamtitkár állását a kormány rendelkezésére bocsáj­totta." Hol csak—m­egszöihett a fagságból? JusfetSJilávia mozgósít — Szövetség Belgium és az entente közt Az oroszországi frontról hosszabb idő után ma kedvező jelentés érkezett. A Polnische Stimmen a litván fronton elért újabb nagy sikerekről számol be s közli azt is, hogy a lengyelek átkeltek a Berezina-folyón. Ami Kolcsak a tengernagyot illeti, róla ma az az­­-, egyelőre ellenőrizhetetlen — hír érkezett, hogy sikerült megszöknie a bolsevikiek fogságá­ból. A hírt az Associated Press röpítette világgá s az amerikai távirati ügynökség közli azt is, hogy Kolcsak most Mandzsúriában bujdosik. Varsói híradás szerint a lengyel csapatok széles fronton átlépték a Berezinát és nagy bolseviki haderőket megvertek. A legutóbbi három nap alatt 1200-nál több orosz esett foglyul, azonfelül pedig három ágyút, tizenkét gépfegyvert és sok egyéb hadianyagot zsákmányoltak a lengyelek. A harctéri események következtében az entente kénytelen elejteni Oroszországra vonatkozó gaz­dasági tervét és most csak azzal törődik, hogy hogyan háríthatja el a Kelet felől fenyegető ver­­­szedelmet. Arról természetesen már szó sincs, hogy a nemrégen félbeszakadt politikai tárgyalá­sokat újra fölvegyék. A Times tegnapi vezércikkében­ megtámadja­ a munkáspárt egy részének kiáltványát, amely hét hét kiván a szovjettek A Times ugyancsak állást foglal azzal az amerikai törekvéssel szemben is, hogy Le,­wyn és Trockiij kormányával gazdasági kap­­csolatba lépjenek. A vezércikk a Londonban lévő orosz keres­­kedők véleményét közlii és ingadozó politikával­­ vádolja a kormányt. A vezércikk azzal fejeződik be, h­ogy az angol nemzetnek és parlamentnek tiszta képet kell nyernie a kormány szándékáról és különösen arról, hogy mit ért a kormány a gazdasági kapcsolat urnafelvételén, ha ugyan egy­általán van valami értelme. Kolcsak elfogatásának előzményeiről a követ­kező részleteket közli egy newyorki szikratávirat: A­ tomszki bolseviki főhadiszállás követelte Kol, Csaknak, a hadikincseknek, fegyvereknek, muníció­nak, katonai fel­szereléseknek kiszolgáltatását, mi­­nek ellenében garantálná a cseheknek, Oroszor­­szágból való hazaszállítását.­­ A csehek odadobták Kolcsakot a Cofeevis­táknak. Az arany még birtokukban vatt, de a Bob»e­visták megígérték, hogy ezt a húsz m­illió font sterlinget, mely jelenleg Irkuckba 35 szercérbe van berakva­, nemi engedi­ eljutni­­a­ Bajkáltótól keletre. * A Times szerint Kölesnacot­t­em a bolsevisták­nak, hanem a szociálforradalztásoknak adták ki* még­pedig Janin francia tábornok, a francia ka­tonai misszió vezetőjének­ kifejezett beleegyezésé­vel. Szibéria polgári köreiben emiatt hevesen tá­­madják a tábornokot. Már eddig sokan párbajra hívták ki. A tengernagy tisztjei megesküdtek, hogy megölik Janint. A csehek Kolcsak­cal szem­ben tanúsított magatartásukat azzal mentik, hogy önvédelem ténye volt a kiszolgáltatás, miért ha­ nem adják ki Kolcsakot, abba a veszélybe kerültek volna, hogy a szociálforradalmárok megsemmisí­tik őket. Párisba él az eddigi fitányos értesüléseik alap­­ján azt hiszik, hogy Janin tábornok nem önként tette le a fegyvert, hanem képtelen volt megaka­dályozni­­csapatait ebben a cselekedetben, mint­íg hogy semmiféle tekintélye nem volt, a túlzó eszméknek megnyert és különben is fegyel­mezetlen cseh katonák előtt. Jelenleg a szövetségesek szibériai képviselői Karbinban vannak. Franciaország megbízottja, Maurus minden tőle telhetőt megtesz az irkucki ideiglenes kormánynál, hogy holcsak tengernagy szabadlábra helyezését elérje. Gajda tábornok, a szibériai cseh­ csapatok volt főparancsnoka Marseillesbe érkezett és elmondta, hogy csapataival részt vett Kolcsak offenzívájában, később azonban Kolcsak veresége folytán az egyes politikai kérdésekben támadt nézeteltérések okozta nehézségek közben vissza kellett vonulnia Törzs­kara Vladivosztokb­an van. Párisi jelentés szerint Lloyd George, Millerand és Nitti London­ban tanácskozni fognak azokról az intéz­kedésekről, amelyek Kolcsak kiszabadí­tása érdekében kívánatosaik. Egy stockholmi távirat hirül­ adja egyébként, hogy az ententemissziók közbenjárása folytán Judeniss tábornokiVisszakapta szabadságát^ „ A VlII.^választókerületben már megindult a lű­zi ntm a pótválasztásra kerülő­je'.e­.t.1» báró Szterényi József és Szemere György között és meg­lehetős hevességgel folyik mindkét részről. Meg­­kérdeztük dr. Fenyő Miksát, ki az általános válasz­tásnál a kerületben kisebbségben maradt, a vá­lasztási küzdelem kilátásairól és arról, hogy az ő pártja hová fog csatlakozni? Fenyő Miksa a kö­­vetkezőkben válaszolt: •­—­ Nekem a szó politikai értelmében pártom a kerületben nincs. Amennyire azonban azoknak a polgároknak politikai nézeteit és gondolkozását ismerem, kik szívesek voltak engem támogatni, ezekről feltehető — és én ezt csak helyeselhetem — hogy Szterényi József politikai törekvéseinek, de különösen közgazdasági tudásának méltánylásá­ban, melléje fognak sorakozni és ügyét győzelemre is viszik e­l .

Next