Pesti Napló, 1920. február (71. évfolyam, 28–52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
írt a párt vezetőségéhez és bejelentette a párthoz való tartozását azzal a fentartással, hogy elvileg a fúzió híve. Ezzel azután végérvényesen 79 a párt képviselő tagjainak a száma. Este nyolc órakor a párt képviselői rögtönzött, értekezletet tartottak és meghallgatták az ideiglenes államfőre vonatkozó törvénytervezet szövegét. A párt egyértelműen annak a felfogásának adott kifejezést, hogy a tervezet nem elégíti ki, mert bizonyos tekintetben szűknek tartja azt a hatáskört, amelyet a tervezet a kormányzónak biztosítani kíván. Szombaton újabb értekezlet lesz ebben a kérd,lésben a m miniszterelnököéigen, ahol a kisgazdapárt kifejti álláspontját. Miniszteri kombinációk Jiubinek Gyula miniszternél csütörtökön bizalmias értekezletet tartottak a kisgazdapárt vezetői és tárgyiak a koncentrációs kormányt követőt új kennet összeállításáról. Az értekezleten résztvevők: Rubinek, Korányi, Szabó miniszterek, Patacsi, Meskó, Mayer államtitkárok és mások. A kisgazdapárt egyelőre nem ragaszkodik a miniszterelnökséghez, különösen, Rubinek miniszternek az az álláspontja, hogy csak a tiszántúli választások után vegye át a párt a kormányhatalmat, amikor abszolút többségre fog támaszkodni. Éppen ezért abban történt megállapodás, hogy egyelőre paritásos alapon történjék a kormányzás úgy, hogy, öt tárcát kapjon a kisgazda,párt, tiz öt pedig a keresztény nemzeti egyesülés pártja. Ezen az alapon Huszár Károly volna a miniszterelnök, Hegyeshalmy Lajos tít kereskedelmi miniszter, Bleye Jakab a nemzetiségi miniszter, Haler István a kultuszminiszter és a keresztény nemzeti egyesülés pártjának jutna ,a népjóléti tárca is. Viszont a kisgazdapárt kapná a következő tárcákat: Rubinek Gyula (földmivelésügy), nagyatádi Szabó István (belügy), báró Korányi Frigyes (pénzügyi, Mayer János (közélelmezés), és Kulin Sándor kúriai bíró (igazságügy). Hadügyminiszternek a kisgazdák egy párton kívül álló tábornokot akarnak és a külügyi tárcát is pártonkívülivel óhajtják betölteni. A kisgazdaminisztérium megszűnne. Már kész államtitkári listáról is tudnak a pártban. Biztosra veszik, hogy kultuszállamtitkár Kováts J. István lesz, aki éppen ezért nem vállalta a képviselőházi alelnöki állást. Abban az esetben, ha a miniszterelnök mégis a kisgazdapártból kerülne ki, Rubinek Gyula volna a miniszterelnök, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és Gaál Gaszton belügyminiszter. Terménetes, hogy ez a lista egyelőre csak kombináció és pár óhaj, hiszen az új kormány kinevezésének a jogja a kormányzóé lesz. megerősítése dolgában szabad kezet enged Jugoszláviának és hozzájárul ahhoz, hogy a békeszerződés határozmányaival szemben eltekint a cadtarói erődítmények lebontásától. A második okmány Franciaországból származik és annak a bizottságnak a megjegyzéseit tartalmazza, amelyet afrancia kormány a jugoszlávkérdés felülvizsgálásával bízott meg. A francia bizottság a többi közt azt javasolja, hogy háború esetén Jugoszlávia ne avatkozzék be közvetlenül, hanem óvja meg semlegességét, nehogy más hatalmik beavatkozását is provokálja. Az Idea Nationale megjegyzi, hogy itt nyilván Franciaországnak az adriaikérdésben folytatott tárgyalások utolsó stádiumában, tanúsított magatartásáról van szó. Franciaországnak igyekezete arra irányul, hogy Jugoszláviának jusson az adriaitengernek egész keleti partja, vagyis, hogy ezt a Siirtot önmagának tartsa fönn. 1 . PESTI NAPLÓ1920. fetebr . Franciaorsztis kétszínű politikája Olaszországi szemben Katonai konvencióról tárgyalt Szerbiával Az entente tudvalevően ráparancsolta Jugoszláviára, hogy alkalmazkodjak a Millerand, Nitti és Lloyd George között létrejött megállapodáshoz és mondjon le Fiuméra vonatkozó igényeiről. Jugoszlávia természetesen nem engedelmeskedett még akkor sem, amikor ultimátumot kapott az ententettől és bejelentették neki, hogy majd megbízzák Olaszországot a londoni szerződés végrehajtásával. Mindez nem félemlítette meg Jugoszláviát. De Jugoszláviának, mint most kiderül, nem is volt mitől félnie, hiszen a fanyegetődző ententhhatelom egyikével titokban arról tárgyalt, hogy miképpen kell majd háborút viselnie — Olaszország ellen. Erre vonatkozóan a római IdeaNazionale című lap a napokban részletes leleplezésekkel szolgált, cikkeit az oasz kormány azonban eleinte — valószínűen diplomáciai okokból — betiltotta, de most megengedte a leleplezések közelését. Franciaország részéről ugyan megcáfolják az olasz lap hírét, az utóbbi azonban hiteles okmányokra hivatkozik, amelyeket állítása szerint Bernből kapott. Az első okmány a jugoszláv kormánynak s francia kormányhoz e két állam között létesítendőkatonai konvenció dolgában intézett kérdését tartalmazza. A katonai konvenció kifejezetten egy „Földközi-tengeri hatalom" ellen irányult volna; természetes, hogy csak Olaszországról lehetett szó. A konvenció tervezete kilenc pontból áll. Jugoszlávia kész kötelezettséget vállalni arra, hogy abban az esetben, ha Franciaország és az illető Földközi-tengeri hatalom között háború támadna, •flottáját és hadseregét mozgósítja és Olaszország •határai felé irányítja, valamint, hogy összes kikötőit és vasutait rendelkezésére bocsátja a francia főparancsnokságnak. Ennek ellenében Franciaországnak az lett volna a kötelessége, hogy Catfaro Horthy kemény szavai a bányászokhoz — A hadsereg vezeti a széntermelést — "A szomorúan diadalmas forradalom egyik vívmánya volt a nyolcórai munkaidőmegállapításo i®, azonban természetszerűen a munkafegyelem lezüllésével. Alig volt gyár,e főképen bányamű, ahol ezt be is tartották vrslna s valójában a legjobb esetben is hat óra volt a tényleges munkaidő, minthogy a munkáik önhatalmúan a munkaidőbe beszámították azt az időt is, melyet lakóhelyükről a munkaheyre és a viszamenetellel igénybevettek. Ezt kiküszöbölendő, Dorogon a bányatársulat igazgatósága úgy intézkedett, hogy a munkások a nyolc órai időt tényleg munkában is töltsék, az odlamenetel, átöltözködés stb. idejét a nyolc órába be nem kalkulálva. A munkások nagyobb része léészségesen behódolt az intézkedésnek, azonban egy kisebb csapat, izgatók által fallazítva, sárelknesnek találta a kérdés ilyen megoldását és péntek délelőtt küldöttségileg felkereste Horthy Miklós fővezért, tőle kérvén védelmet amunkássá ért „súlyos megterhelése" ellen. A fővezér válaszában kifejtette, hogy egy ideig nem volt tisztában a szénbányászat kérdésével, míg novemberben fel nem kereste Tatabányát. Azt vélte, hogy az augusztusi átalakulás után a bányatársulatok, felhasználva az ő szuronyait, a munkásokat tényleg elnyomják, de azt látta, hogy ellátás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sorsban van, mint bármely más foglalkozási ág és legfőképpen jobb viszonyok között, mint az úgynevezett tanult középosztály. Ezt pedig csak a körülmények furcsasága hozta így. Mert sokan vannak, kik hosszú esztendőkön át vagyont költöttek arra, hogy magukat kiképezzék, a tanultságukat pedig tőke gyanánt kell értékelni, melyért illő kamat jár. Éppen ezek fizetése kisebb sokkal, mint a bányamunkásoké, bár ők maguknak ily nagy tőkét nem szereztek. Az idők furcsaságának jele az is, hogy a magyar miniszterelnök évi fizetése csak fele annak, amit az amerikai misszió gépírőkisasszonyai kapnak egy hónapra, lévén neki a mai valutám átszámítás szerint évi 150, s a gép. Írónőknek havi 300 dollár fizetésűik. „ Abszolút szükség van arra,hogy szén legyen s épp a széntermelést minden áron fokozni kell azzal is, hogy akiknek dolgozniok kell, azok dolgozzanak is. Kísérletezéseknek ma ki nem tehetjük az országot, de nem is engedhetem meg — úgymond — hogy újból világboldogító eszmékkel próbálják a munkásságot félrevezetni, a 'vissza ' állított rendet ismét felborítva, kísérleteket végezni, mert azt, bár tudom, hogy a munkásság is magyar fajtámbeli, de szegény és félrevezetett, fájó szívvel, de minden eszközzel elnyomom. Azt is tudom, hogy a felbujtók ismét csak megszöknének, mert az összeütközésnél ők nem, lennének az utcán. • Átrikartatn és át is fogom venni a széntermelést s azt hatóságaim utján fogom ellenőriztetni, mert azt mindenki tudja, hogy tisztesség, becsületesség és valódi önzetlenség legelsősorban katonai erények. Átvettem az élelmezési kérdés rendezését is, bár tudtam, hogy egyesek nagy gyűlölködését vállaltam ezzel magamra, megakadályozva őket abban, hogy többet kereshessenek a tisztesség által megengedettnél. Így valt a szén kérdéssel is. M fogom venni, nem azért, hogy a munkást kizsaroltassam, hanem hogy az igazgatóságok üldözésébe is beletekintve, kényszerítsek mindenkit a tisztesség és becsület, diktálta munka elvégzésére, hogy tisztább világot teremthessek. Remélem, hogy a katonaság és a munkásság meg fogják egymást érteni és együtt dolgoznak a hazáért, ne az izgatókat B© bocsássák Kraljuls kfiáre mert ezek az utolsók közé tartoznak, elfogadva pénzt azért, hogy hamis tanaikkal a tisztességes magyar munkásságot félrevezetve, az országot tönkretegyék, de magaik meggazdagodjanak. A nyolc órai munkaidőt illetőleg pedig tisztességes embernek nem lehet más felfogása, minthogy a vállalt kötelezettséget teljesítse. Nyolc órai munkaidő annyit jelent, hogy nyolc ófát kell dolgozni. Majd hivatkozik a fővezér a németi munkán sok önként felajánlott ,ingyen túlórájára s kérdi, mit szólna a világ ahhoz, ha a magyar munkásoknak a nyolc óra is sok hazájukért dolgozni. Ez a magyarság legnagyobb szégyenét jelentené. A szénbányászoknak pedig csak annál fokozottabban kell dolgoznia, mert tudatában kell lenniök, hogy az ő munkájuktól függ ma nagy részben az ország sorsa, de mindenesetre igen sok munkástestvérük a további munka alkalma. ..Arra kérem magukat — folytatta tovább a fővezér — a haza érdekében, mindnyájunk, családunk, gyermekeink, unokáink érdekében, ne csináljanak nehézségeket. Mi átvesszük a szénügyek kormányzását, hogy a munkásság is meg legyet győződve, hogy jó kezekben, igazságos kezekben van a vezetés, azonban sztrájkot ie kezdjenek, ez végzetes lehet az országra, de elsősorban magukra is, mert újból mondom, hogy bár, tudom, hogy szegény, félrevezetett magyar embereikkel kerülnék szemközt, mégis szent, kötelességemnek tartanám, a legdrákóibb eszközöket alkalmazni, mert kísérletezést nem engedhetek meg. Mondják meg otthon, hogy dolgozzanak, amennyit tudnak, mert minden kiló szénnel, amivel többet termelnek, egy éhező nyomorgón segítenek. Máskülönben ki kellene ezt kényszeritenem s ezt nem akarom". Majd a munkásokkal együtt jelenlevő Magpary alezredest, a fővezérség műszaki osztályának vezetőjét utasította, hogy a dorogi katonai parancsnokság a munkásokkal együtt vizsgálja meg a panaszokat s tegyenek személyesen jelentést a fő- • vezérnek. , X X X x X X X X X X X X X X X X X X X X X X a franciák Németországot A Münchener Zeitung — mint a Bud. Tud. jelenti — jól értesült helyről feltűnést keltő értesülést közöl, amely így hangzik: Jóról értesülünk, hogy a német kormány Franciaországgal oly irányban folytat tárgyalásokat a kiszolgáltatási kérdés megoldásáról, amelyet középső iránynak lehet tekinteni és amely már nem követi az eddigi határozott elutasító állásfoglalást. A francia lapok nyíltan hangoztatják, hogy Franciaország hajlandó volna engedményeket tenni, sőt hogy Franciaország követeléseit bizonyos célzatossággal állította fel, hogy a békeszerződés terepén kívül álló ellenszolgáltatást érhessen el általuk. Párisban elsősorban Lengyelországnak német katonaság által valló támogatására gondolnak a bolseviki támadásokkal szemben. X X X X X X X X X X x X X X X XX X X X X X Londonba érkezett hírek szerint az olasz kormány Németországnak mai elutasító magatartását jó szemmel nézi. Az angol közvélemény az utóbbi időben szintén ehhez az állásponthoz közeledett és az ingadozó kormányt kényszerítette arra, hogy ezzel a felfogással számoljon. Belgium is csupán az erős francia befolyás alatt cselekedett Mindezeknél az országoknál a kiszolgáltatás kérdésében tanúsított engedékenységnél kompenzációk nem jöhetnek számításba, csak Franciaországnak érdeke egy ilyen politikai üzlet. A német kormánynak franciaországi külön lépése ennélfogva beavatott angol politikai körökben igen rossz hatást kelt, mert az angol kormány attól fél, hogy a francia tervek megvalósulása esetén saját országában ügyetlennek fog tetszeni. Lehetetlen, hogy a német külügyi hivatal londoni ügyvivője útján erről a hangulatról ne lenne értesülve. A müncheni lap ennélfogva azt kérdezi: Tehát minek tárgyal a birodalmi kormány? A „Daily Express" berlini levelezője Simsonnal való beszélgetése alapján azt írja, hogy a német kormány a szövetséges hatalmak által követelt háborús bűnösök ellen mindenesetre eljárást fog indítani. Arra a kérdésre, hogy miért nem tette ezt már eddig is a német kormány, Simson azt válaszolta, hogy eddig határozott vád nem volt. A szövetséges hatalmak jegyzékében közölt vádpontokat a német kormány jelenleg gondos vizsgálat tárgyává teszi.