Pesti Napló, 1920. február (71. évfolyam, 28–52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

írt a párt vezetőségéhez és bejelentette a párthoz való tartozását azzal a fentartással, hogy elvileg a fúzió híve. Ezzel azután végérvényesen 79 a párt képviselő tagjainak a száma. Este nyolc órakor a párt képviselői rögtönzött, értekezletet tartottak és meghallgatták az ideiglen­es államfőre vonatkozó törvénytervezet sz­övegét. A párt egyértelműen annak a felfogásának adott kifejezést, hogy a tervezet nem elégíti ki, mert bi­zonyos tekintetben szűknek tartja azt a hatáskört, amelyet a tervezet a kormányzónak biztosítani kí­ván. Szombaton újabb értekezlet lesz ebben a kérd,­­lésben a m miniszterelnököéigen, ahol a­ kisgazda­­párt kifejti álláspontját. Miniszteri kombinációk Jiubinek Gyula miniszternél csütörtökön bi­zal­mias értekezletet tartottak a kisgazdapárt veze­tői és tárgyiak a koncentrációs kormányt kö­­vetőt új kennet összeállításáról. Az értekezleten résztvevők: Rubinek, Korányi, Szabó miniszterek, Patacsi, Meskó, Mayer államtitkárok és mások. A kisgazdapárt egyelőre nem ragaszkodik a miniszterelnökséghez, különösen, Rubinek minisz­­ternek az az álláspontja, hogy csak a tiszántúli választások után vegye át a párt a kormány­hatalmat, amikor abszolút többségre fog támasz­kodni. Éppen ezért abban történt megállapodás, hogy egyelőre paritásos alapon történjék a kor­mányzás úgy, hogy, öt tárcát kapjon a kisgazda,­párt, tiz öt pedig a keresztény nemzeti egyesülés pártja. Ezen az alapon Huszár Károly volna a mi­niszterelnök, Hegyeshalmy Lajos tít kereskedelmi miniszter, Bleye­ Jakab a nemzetiségi miniszter, Hal­er István a kultuszminiszter és a keresztény nemzeti egyesülés pártjának jutna ,a népjóléti tárca is. Viszont a kisgazdapárt kapná a következő tár­cák­at: Rubinek Gyula (földmivelésügy), nagyatádi Szabó István (belügy), báró Korányi Frigyes (pénzügyi, Mayer János (közélelmezés), és Kulin Sándor kúriai bíró (igazságügy). Hadügyminisz­ternek a kisgazdák egy párton kívül álló táborno­kot akarnak és a külügyi tárcát is pártonkívülivel óhajtják betölteni. A kisgazdaminisztérium meg­szűnne. Már kész államtitkári listáról is tudnak a pártban. Biztosra veszik, hogy kultuszállamtitkár Kováts J. István lesz, aki éppen ezért nem vállalta a képviselőházi alelnöki állást. Abban az esetben, ha a miniszterelnök mégis a kisgazdapártból ke­rülne ki, Rubinek Gyula volna a miniszterelnök, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és Gaál Gaszton belügyminiszter. Terménetes, hogy ez a lista egyelőre csak kombináció és pár­ óhaj, hiszen az új kormány kinevezésének a jogja a kormányzóé lesz. megerősítése dolgában szabad kezet enged Jugo­szláviának és hozzáj­áru­l ahhoz, hogy a békeszer­ződés határozmányaival szemben eltekint a cadta­rói erődítmények lebontásától. A második okmány Franciaországból származik és anna­k a bizottságnak a megjegyzéseit tartal­mazza, amelyet a­­francia kormány a jugoszláv­kérdés felülvizsgál­ásával bízott meg. A francia bi­zottság a többi közt azt javasolja, hogy háború esetén Jugoszlávia­ ne avatkozzék be közvetlenül, hanem óvja meg semlegességét, nehogy más hatal­mik beavatkozását is provokálja. Az Idea Nationale megjegyzi, hogy itt nyilván Franciaországnak az adriai­­kérdésben folytatott tárgyalások utolsó stádiumában, tanúsított maga­tartásáról van szó. Franciaországnak igyekezete arra irányul, hogy Jugoszláviának jusson az adriai­tengernek egész keleti partja, vagyis, hogy ezt a Siirtot önmagának tartsa fönn. 1 . PESTI NAPLÓ­­1920. feteb­r . Franciaorsztis kétszínű politikája Olaszországi­ szemben Katonai konvencióról tárgyalt Szerbiával Az entente tudvalevően ráparancsolta Ju­goszláviára, h­ogy alkalmazkodjak a Millerand, Nitti és Lloyd­ George között létrejött megálla­podáshoz és mondjon le Fiuméra vonatkozó igényeiről. Jugoszlávia természetesen nem en­gedelmeskedett még akkor sem, amikor ulti­mátumot kapott az ententettől és bejelentették neki, hogy majd megbízzák Olaszországot a londoni szerződés végrehajtásával. Mindez nem­ félemlítette meg Jugoszláviát. De Jugo­szláviának, m­int most kiderül, nem is volt mitől félnie, hiszen a fanyegetődző ententh­hatelom egyikével titokban arról tárgyalt, hogy miképpen kell majd háborút viselnie — Olasz­ország ellen. Erre vonatkozóan a római Idea­­Nazionale cím­ű lap a napo­kban részletes le­leplezésekkel szolgált, cikkeit az oasz kormány azonban eleinte — valószínűen­ diplomáciai okokból — betiltotta, de most megengedte a leleplezések közelését. Franciaország részéről ugyan megcáfolják az olasz lap hírét, az utóbbi azonban hiteles okmányokra hivatkozik, ame­lyeket állítása szerint Bernből kapott. Az első okmány a jugoszláv kormánynak s francia kormányhoz e két állam között létesítendő­­katonai konvenció dolgában intézett kérdését t­ar­talm­azza. A katonai konvenció kifejezetten egy „Földközi-tengeri hatalom" ellen irányult volna; természetes, hogy csak Olaszországról lehetett szó. A konvenció tervezete kilenc pontból áll. Ju­goszlávia kész kötelezettséget vállalni arra, hogy abban az esetben, ha Franciaország és az illető Földközi-tengeri hatalom között háború támadna, •flottáját és hadseregét mozgósítja és Olaszország •határai felé irányítja, valamint, hogy összes kikö­­tőit és vasutait rendelkezésére bocsátja a francia főparancsnokságnak. Ennek ellenében Franciaor­szágnak az lett volna a­ kötelessége, hogy Catfaro Horthy kemény szavai a bányászokhoz — A hadsereg vezeti a széntermelést — "A szomorúan diadalmas forradalom egyik vívmánya volt a nyolcórai munkaidő­­megállapításo i®, azonban természetszerűen a munkafegyelem lezü­llésével. Alig volt gyár,­­e főképen bányamű, ahol ezt be is tartották vrslna s valójában a leg­jobb esetben is hat óra volt a tényleges munka­idő, minthogy a munkáik önhatalmúan a munka­időbe beszámították azt az időt is, melyet lakó­helyükről a m­unkaheyre és a viszamenetellel igénybevettek. Ezt­ kiküszöbölendő, Dorogon a bányatársulat igazgatósága úgy intézkedett, hogy a munkások a nyolc órai időt tényleg munkában is töltsék, az odlamenetel, átöltözködés stb. idejét a nyolc órába be nem kalkulálva. A­­ munkások nagyobb része léészségesen behódolt az intézkedés­nek, azonban egy kisebb csapat, izgatók által fal­lazítva, sárelknesnek találta a kérdés ilyen meg­oldását és péntek délelőtt küldöttségileg fel­kereste Horthy Miklós fővezért, tőle kérvén védelmet a­­m­unkássá ér­t „súlyos megterhelése" ellen. A fővezér válaszában kifejtette, hogy egy ideig nem volt tisztában a­ szénbányászat kérdésével, míg novemberben fel nem kereste Tatabányát. Azt vélte, hogy az augusztusi átalakulás után a bánya­társulatok, felhasználva az ő szurony­ait, a mun­kásokat tényleg elnyomják, de azt látta, hogy ellá­tás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sors­ban van, mint bármely más foglalkozási ág és leg­főképpen jobb viszonyok között, mint az úgyneve­zett tanult középosztály. Ezt pedig csak a­­ körül­mények furcsasága hozta így. Mert sokan vannak, kik hosszú esztendőkön át vagyont költöttek arra, hogy magukat kiképezzék, a tanultságukat pedig tőke gyanánt kell értékelni, melyért illő kamat jár. Éppen ezek fizetése­ kisebb sokkal, mint a bányamunkásoké, bár ők maguknak ily nagy tő­két nem szereztek. Az idők furcsaságának jele az is, hogy a magyar miniszterelnök évi fizetése csak fele annak, amit az amerikai misszió gépírő­kisasszonyai kapnak egy hónapra, lévén neki a mai valutám átszámítás szerint évi 150, s a gép. Írónőknek havi 300 dollár fizetésűik. „ Abszolút szükség van arra,­­hogy szén legyen s épp a széntermelést minden áron fokozni kell azzal is, hogy akiknek dolgozniok­ kell, a­zok dol­gozzanak is. Kísérletezéseknek ma ki nem tehet­jük az országot, de nem is engedhetem meg — úgymond — hogy újból világboldogító eszmékkel próbálják a munkásságot félrevezetni, a 'vissza­ ' állított rendet ismét felborítva, kísérleteket vé­gezni, mert azt, bár tudom, hogy a munkásság is m­agy­ar fajtámbeli, de szegény és félrevezetett, fájó szívvel, de minden eszközzel elnyomom. Azt is tudom, hogy a felbujtók ismét csa­k megszökné­nek, mert az összeütközésnél ők nem, lennének az utcán. • Át­rikartatn és át is fogom venni a szénter­melést s azt hatóságaim utján fogom ellen­őriztetni, mert azt mindenki tudja, hogy tisztesség, becsü­letesség és valódi önzetlenség legelsősorban katonai erények. Átvettem az élelmezési kérdés rendezését is, bár tudtam, hogy egyesek nagy gyűlölködését vállaltam ezzel magamra, megakadályozva őket abban, hogy többet kereshessenek a tisztesség által megengedettnél. Így valt a szén kérdéssel is. M fogom venni, nem azért, hogy a munkást kizsarol­tassam, hanem hogy az igazgatóságok üldözésébe is beletekintve, kényszerítsek mindenkit a tisztes­ség és becsü­let, diktálta munka elvégzésére, hogy tisztább világot teremthessek. Remélem, hogy a katonaság és a munkásság meg fogják egymást érteni és együtt dolgoznak a hazáért, ne az izgatókat B© bocsássák Kraljuls kfiáre mert ezek az utolsók közé tartoznak, elfogadva pénzt azért, hogy hamis tanaikkal a tisztességes magyar munkásságot félrevezetve, az országot tönkretegyék, de magaik meggazdagodj­anak. A nyolc órai munkaidőt illetőleg­ pedig tisz­tességes embernek nem lehet más felfogása, mint­hogy a vállalt kötelezettséget teljesítse. Nyolc órai munkaidő annyit jelent, hogy nyolc ófát kell dol­gozni. Majd hivatkozik a fővezér a németi munkán sok önként felajánlott ,ingyen túlórájára s kérdi, mit szólna a világ ahhoz, ha a magyar munkások­nak a nyolc óra is sok hazájukért dolgozni. Ez a magyarság legnagyobb szégyenét jelentené. A szén­bányászoknak pedig csak annál fokozottabban kell dolgo­znia,­ mert tudatában kell lenniök­, hogy az ő munk­áj­uktól függ ma nagy részben az ország sorsa, de mindenesetre igen sok munkástestvérük a további munka alkalma. ..­Arra kérem magukat — folytatta tovább a fővezér — a haza érdekében, mindnyájunk, csalá­dunk, gyermekeink, unokáink érdekében, ne csi­náljanak nehézségeket. Mi átvesszük a szénügyek kormányzását, hogy a munkásság is meg legyet­ győződve, hogy jó kezekben, igazságos kezekben van­­ a vezetés, azonban sztrájkot i­e kezdjenek, ez végzetes lehet az országra, de elsősorban­ magukra is, mert újból mondom, hogy bár, tudom, hogy szegény, félrevezetett magyar embereikkel kerülnék szemközt, mégis szent, kötelességemnek tartanám, a legdrákóibb eszközöket alkalmazni, mert kísérletezést nem engedhetek meg. Mondják meg otthon, hogy dolgozzanak, amennyit tudnak, mert minden kiló szénnel, a­mivel többet termelnek, egy éhező nyomorgón segítenek. Máskülönben ki kel­lene ezt kényszeritenem s ezt nem akarom". Majd a munkásokkal­ együtt jelenlevő Ma­gpary alezredest, a fővezérség műszaki osztályának vezetőjét utasította, hogy a dorogi katonai pa­rancsnokság a munkásokkal együtt vizsgálja meg a panaszokat s tegyenek személyesen jelentést a fő- • vezérnek. , X X X x X X X X X X X X X X X X X X X X X X a franciák Németországot A Münchener Zeitung — mint a Bud. Tud. jelenti — jól értesült helyről feltűnést keltő értesülést közöl, amely így hangzik: Jóról értesülünk, hogy a német kormány Franciaországgal oly irányban folytat tárgya­lásokat a kiszolgáltatási kérdés megoldásáról, amelyet középső iránynak lehet tekinteni és amely már nem­ követi az eddigi határozott elutasító állásfoglalást. A francia lapok nyíl­tan hangoztatják, hogy Franciaország hajlandó volna engedményeket tenni, sőt hogy Francia­­ország követeléseit bizonyos célzatossággal ál­lította fel, hogy a békeszerződés terepén kívül álló ellenszolgáltatást érhessen el általuk. Pá­risban elsősorban Lengyelországnak német ka­tonaság által valló támogatására gondolnak a bolseviki támadásokkal szemben. X X X X X X X X X X x X X X X X­­X X X X X X London­ba érkezett hírek szerint az olasz kormány Németországnak mai elutasító magatartását jó szemmel nézi. Az angol köz­vélemény az utóbbi időben szintén ehhez az állásponthoz köze­ledett és az ingadozó kor­­m­ányt kényszerí­tette arra, hogy ezzel a felfo­gással számoljon. Belgium is csupán az erős francia befolyás alatt cse­lekedett Mindezeknél az országoknál a kiszolgáltatás kérdésében tanúsított engedékenységnél kom­penzációk nem jöhetnek­­ számításba, csak Franciaországnak érdeke egy ilyen politikai üzlet. A német kormánynak franciaországi kü­lön lépése ennélfogva beavatott angol politikai körökben igen rossz hatást kelt, mert az angol kormány attól fél, hogy a francia tervek meg­valósulása esetén saját országában ügyetlen­nek fog tetszeni. Lehetetlen, hogy a német kül­ügyi hivatal londoni ügyvivője útján erről a hangulatról ne lenne értesülve. A müncheni lap ennélfogva azt kérdezi: Tehát minek tár­gyal a birodalmi kormány? A „Daily Express" berlini levelezője Sim­sonnal való beszélgetése alapján azt írja, hogy a német kormány a szövetséges hatalmak által követelt háborús bűnösök ellen mindenesetre eljárást fog indítani. Arra a kérdésre, hogy miért nem tette ezt már eddig is a német kormány, Simson azt válaszolta, hogy eddig határozott vád nem volt. A szövetséges hatalmak jegyzé­kében közölt vádpon­tokat a német kormány jelenleg gondos vizsgálat tárgyává teszi.

Next