Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-17 / 220. szám
// 6? Budapest, 1920 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ... 25 kor. Negyed évre 70 kor. Fél évre ... 140 kor. Egész évre.. .. 280 kor. Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 2 kor., 771. évfolyam • 220. szám 1320 Sít.-l'í 4rV¥KL - • 1»"-* - ra 2 korona Péntek, szeptember 17 SZERKESZTŐSÉG Budapest, Rákóczi-út 18 KIADÓ HIVATAL« Erzsébet körút 18 szám TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Éjjeli szerkesztőség: Józs. 71—15, J. 62-35. Felelős szerkesztő: József 62—36 Másfél milliót sikkasztotta* megint egy nagybanidban — két milliónyi ékszert loptak egy ékszer* üzlethely.. . az elegáns villanegyedben legyilkolnak egy embert . . . szinte nem múlik már nap antikul, hogy az újságbetűk ólomtengerén ne bukkanjanak föl valami nagy rablási vagy gyilkossági szenzáció vörös vitorlái. Azelőtt egy húszezer koronás sikkasztás feldúlta a város nyugalmát és egyetlen táviratra talpon volt Európa minden fővárosának rendőrsége. Ma . . . Minden csoda három napig tart, — mondták azelőtt — ma egy félnapig se tart, de ma már nem is csoda egy*két*három millió elrablása, az erkölcsi érzékenységének vége és az erkölcsi halál teljesen el* tűnt a halálnemek közül. Mert szétmál* lott egészen a társadalom erkölcse s levált belőle a minden társadalmak összefor* rasztó anyaga, a munka. Erről van szó — amikor a könnyű pénzszerzés láza for* ralja az elméket, elvész az emberek hite a munka érdemességében. Szerencséjét ma nem munkájától várja nagyon sok ember, hanem valami véletlentől, lehet szerencsejáték, lehet — nagyon ritkán — tisztes vásár, lehet egyszerűen sültgalamb és lehet egyszerűen sikkasztás. A minap olvastuk, hogy a fővárosi közigazgatási bizottság elé került valamelyik jelentés milyen félelmes adatokat tartalmaz a vagyon elleni bűncselekmé nyek rohamos emelkedéséről. A nagy mo rális összeomlások tipikus körjelettsége ez, a nagy katasztrófák mocsárláza. A tűzbe teszem a kezem érte — régi közéletünknek ez a tipikus szólása jóformán eltűnt, halálos csorba esett az emberek erkölcsi szolidaritásán, mert rettentő válságok támadták meg, még pedig több ponton, magát az erkölcsöt is. A háború egészen új közgazdaságot teremtett és egészen új földalatti közgazdaságot is: megbuktak az átalakulás régi törvényei ,s valami vad, sötét, pogány roham dirigálja a vagyonképződés törvényeit. Az arany bukásáról írtak a háború alatt a közgazdaság tudósai, mint ami szétzülleszti, feldúlja majd életünk egész rendjét, — de nem, nem az arany volt a bukott cézár, akinek zuhanására összeomlanak a társadalmak, egy másik cézár az, a munka, amelynek hanyatlására fölbomlik, elsorvad az élet, a munka, amelyet nem pótol még a jó politika sem, még a zavartalan kulturmunka sem és még a jó valuta sem. Szörnyű államregény ez: világok sora, ahonnan a háborúk és forradalmak furiái száműzték a munkát. Nemcsak budapesti tünet ét mind, nemzetközi pestisjárvány ez, az erkölcsnek s Európa nagyvárosainak mai élete hű másolata az ismert középkori képnek, amelyen a háború nyomán az inség, nyomor és züllés árnyai vonulnak be a halott városba. Megújhodás itt csak a munkában van s az átmenet válságait az az ország gyűri le leggyorsabban, ahol a munkás kedv, munkás szorgalom és munkás akarat legelőbb tér vissza. Mi nem ok nélkül reméljük, hogy ez az ország Magyarország lesz. Nem is beszélünk fantasztikus új időkről, csak ama régi, régi, régi időkről, mikor nem voltak nagy napok, csak hétköznapok, amikor történelem volt: egy obstrukciós beszéd; mikor sok pénz volt: egy korona; és mikor a legnagyobb értéke a világnak: a becsület volt és mikor a bizalom meg*rendíthetetlen sziklája volt minden társa* •dárj&i és gu&m& élfdflsL József főherceg a Dunántúl Látogatás Győrött, Pannonhalmán, Zircen és Bakonybélen (Saját tudósítónktól.) Megírtuk néhány nappal ezelőtt, hogy József főherceg fiával, József Ferenc főherceggel és Algya Pap Sándor vezérkari ezredes kíséretében Győrbe és a Dunántúlra utazott, hogy felkeresse egykori tanárait, akiknél középiskoláit végezte harminc esztendővel ezelőtt. A főherceg útja azonban túlnőtte a rendes látogatások kereteit, s a magyar nép szeretetének és ragaszkodásának olyan megnyilvánulására adott alkalmat, mely még azokat is meglepte, akik ismerik azt a Doberdo tüzében edzett kapcsolatot, mely a magyar katonákat vezérükhöz, háborúnk egyetlen sikerteljes hadvezéréhez fűzte. ünneplések és őszinte szeretetnyilvánítások végtelen sorozata volt ez az út, s Győr városa épp úgy ünnepelt, mint a kis fehér, magyar falvak, melyeken a főherceg autója átrobogott. Pedig ez nem megrendelt ünneplés volt; nem is a hatalom birtokosának szólt, hanem a katonának, a magyarnak, az embernek. Annak, aki együtt élt katonáinkkal, együtt szenvedett velünk és önfeláldozó, becsületes és önzetlen magyar tudott maradni ebben a mi túlfűtött politikai katlanunkban. A főherceg múlt szombaton érkezett Győrbe, ahol a kormánybiztos és a város összes notabilitását fogadták. A fogadtatásból kivette részét az utca is ahol a vendég minden lépését óriási tömegek szívből fakadó ovációval kísérték. A főherceg mindenek előtt régi iskoláját, a bencések gimnáziumát kereste fel, ahol középiskolai tanulmányait végezte, majd délután a gyárakat és az előkelőségeiket látogatta meg, köztük egy Szele nevű 80 esztendős paxot,aki udvari pap volt a püspöknél abban az időben, mikor a fenség iskolásfiú volt Győrött. Az agg lelkipásztor a meghatottságtól alig tudott szóhoz jutni. Este fényes banketten ünnepelték a főherceget, aki másnap reggel misét hallgatott, majd tizenkilenc küldöttséget fogadott. Ebben a küdöttségjárásban párt-, vallás- és társadalmi különbség nélkül egész Győr részt vett. Vasárnap délután a győri katolikus kör gyermekünnepélyt rendezett, melyen a jótékony cél fajára a főherceg ötezer koronát adományozott, míg Győr város és megye hadirokkantjainak ötvenezer koronát juttatott. Még ugyanaznap délután ment át kíséretével Pannonhalmára. Az uton szűnni nem akaró éljenzés és virágzápor fogadja minden faluban. Szent-Mártonban a diadalkapu alá kirukkolt a község apraja-nagyja. Pannonhalmán pedig talán kevésbé zajos, de épp ily szívélyes és bensőséges vendéglátásban részesítették a főapátság papjai. Kedd reggelig tartózkodott ott a főherceg, azután átment" Zircre, a cisterciták rendházába, akiknél a kommün alatt töltött" néhány napot. Az utolsó állomás Bakonybél volt. Itt is a bencések rendházát kereste fel a főherceg, hogy gyermeki tisztelettel járuljon egy egyszerű szerzetes, Franck Norbert elé. Az a hetvenkétesztendős öreg úr volt a győri bencés gimnázium igazgatója, s nála érettségizett a főherceg harminc esztendővel ezelőtt. A rendfőnök meg hatottan fogadta egykori tanítványát, aki az életében nem feledte el azt a sok szépet és jót, amit a derék bencésektől kapott útravalóul. A főherceg dunántúli látogatása ma reggel ért véget, amikor is kíséretével együtt futáson át Budapestre érkezett. Vivi" •* * - *i"*ivva*w*-r Hogy készült Olaszország a háborúra Már 1915 elején elhatározták a hadüzenetet A bolognai Ilesto del Carlino a minap egy dipolmáchti okiratot tett közzé, amely eddig nem került nyilvánosságra s amelyből kiderül, hogy báró Sidney Sonnino, a volt olasz külügyminiszter, már két hónappalaz olasz-osztrák-magyar diplomáciai viszony megszakítása előtt el volt szánva arra, hogy odadobja a keztyűt az adriamenti vetélytársnak. Most, hogy ez a dokumentum nyilvánosságra jutott, nem lehet többé csodálni, hogy a bécsi külügyminisztérium megegyezésre törekvő jegyzéke oly kevés visszhangra talált 1915 áprilisában a római Consultán. A nevezetes dokumentum egy távirat, amelyet báró Sonnino a párisi, londoni és pétervári olasz nagykövetekhez intézett 1915 március 21-én. „Arra, hogy az entente oldala mellé szegődjünk, — igy szól a távirat— legnyomósabb okunk az, hogy szabaduljunk attól az elviselhetetlen túlsúlytól, amelyre Ausztria az Adriai-tenger mentén jutott. A két hatalom feszült viszonyát az a nagy különbség magyarázza, amely a két ország partvidékének geográfiai alkatában rejlik, ha a katonai offenzíva és defenzíva szempontjából nézzük ezt a vidéket." Mint ezekből a szavakból is kitűnik, Sonnino pusztán katonai szempontokat mérlegelt ekkor, viszont már azzal is tisztában volt, hogy Ausztria hatalmi túlsúlyának letörése nem biztosítja feltétlenül Olaszország hatalmának gyarapodását. — A háborúban való részvételünk — így szól tovább a távirat — céltalan, lenne, ha csak azért törnénk le Ausztria túlsúlyát az Adrián, hogy nyomában egy új ellenfélre találjunk, a fiatal és nagyravágyó délszláv államban. Sonnino akkor a horvátoknak ígérte Fiumét és az olasz hadicéloknak ezt a pontját a ma oly sokat vitatott londoni szerződésben le is szögezték. Ha az olaszok akkori programmját összehasonlítjuk a maival, akkor meg lehet érteni, hogy miért vannak Rómában úgy elkeseredve a szövetségesek ellejti. Tusar lemondása akadályozta meg a cseh kommunisták puccsát A cseh kormányválság jelentőségéről és a várható eseményekről itteni illetékes cseh helyen nagyon érdekes felvilágosításokat kaptunk. A Tasár-kormány válsága nem közönséges kormányválság volt, hanem a bolsevizmus válsága Cseh-Szlovákiában. Tusár kabinetjében — mint ismeretes — valamennyi koalíciós párt részt vett, köztük a szociáldemokrata párt balszárnya is. Néhány kérdésben, amelyek most kerülnek eldöntésre a nemzetgyűlés elé, a radikális szocialisták aláírásokat gyűjtöttek és az a veszély forgott fenn, hogy a Izalszárny bizonyos kérdésekben többséget kap és így megbuktatja a Tasár-kormányt, átveszi az ügyek vezetését és a megszerzett többséggel a III. Internacionale mellett foglal állást. Ez volt a cseh szocialisták radikális balszárnyának a terve. Tasár miniszterelnök nyomban ügyes sakkhúzással elébevágott a tervnek. Lemondott. Minthogy a kormányt egy párt sem vehette át, Masaryk hivatalnokkabinetet nevezett ki Cserny tisztviselő vezetése alatt. Ez a hivatalnokkabinet egyelőre néhány hétig funkcionál és meg fog oldani néhány kérdést, amelyeket eddig a szövetkezet pártok nem intézhettek el. Ilyen például a jobb élelmezés, a személyi és az adókérdés. Lemondása ősszel fog bekövetkezni, mert a német szocialisták szeptemberben, a cseh szocialisták pedig októberben pártnapot tartanak, amelyen nyíltan a II. Internacionale mellett foglalnak állást és így véglegesen elintézik a cseh-szlovák kommunistákat. Ennek mitörténte után be fog következni az összes szocialista pártárnyalatok, nevezetesen a szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták egyesülése és novemberben a kommunistáktól megtisztított szociáldemokrata párt átveszi a kormányt, valószínűleg Tasár miniszterelnöksége alatt, vagy pedig Hampel, eddigi közmunkaügyi miniszter vezetése alatt. A szociáldemokraták balszárnyában már beállott a szakadás és a tizenkilenc tagból álló kommunista pártból hét képviselő kilépett. További kilépések is várhatók, ha a szociáldemokrata pártnap után létrejön a megmegitt ISSA / A Pesti Napló bécsi tudósítójától