Pesti Napló, 1920. október (71. évfolyam, 232–258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

Budapest, 1920 71. Wi^yamift^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 25 kor. Negyed évre 70 kor. Fél évre 140 kor. Egész évre— ... 280 kor. Egyes szám ára: Buda­pesten, vidéken és r. pálya­udvarokon 2 kor. Kedd, október 10 SZERKESZTŐSÉG KIADÓHIVATAL: Erzsébet­ körút 18 szám TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-33 Éjjeli szerkesztőség: Józs. 71-15, J. 62-35. Peld­es szerkesztő: József 12—3$ *­­ A­ hites tőzsdeügynökök testülete egy fiatal és érdekes új taggal sszaporodott Rubinek Gyula kereske­­delmi miniszter fia, László, jelentkezett föl­vételre''a börzén. A hivatásos ágensek kora,b bizonyára szívesen fogadja az előkelő idegent, aki származásánál fogva ugyan közelebbi nexusban van az agrárius érde­kekkel, mint a kereskedelemmel, vagy ép­pen a tőzsdével, de ha ezt az új hivatást választotta, ha a maga szabad akaratából, okos belátással és józan mérlegeléssel erre a pályára lépett, akkor tiszta tudatában volt annak, mit csinál. Kívánatos, hogy az ő esete — az egyes eset ránk nézve csak annyiban lehet fontos- amennyiben tipikus és általános érvényű igazságok megállapí­tására alkalmas — semmiképpen se ma­radjon elszigetelt. Hogy ebből a körből mennél számosabban akadjanak műveit, tisztességes, szakképzett ifjak, akik ősi előítéletekkel, senyvesztő babonákkal sza­kítva, részt követelnek a javak forgalomba hozatalának nagy művéből és kitűnő ver­­senytársaivá fejlődnek mindazoknak, akik mindezideig egyedül dolgoztak és uralkod­tak a piacon. Az előttünk lévő eset iskolás példája annak, mi módon lehet korunk legégetőbb problémáját egészségesen megoldani. Ne legyen kiváltsága egyetlen osztálynak, fe­­lekezetnek, rendnek se arra, hogy bizonyos területeket a maga részére foglaljon le. Le­gyen szabad a verseny minden téren. Ér­­vényesüljön gátlás nélkül minden igazi és tisztességes tehetség, de az érvényesülés­nek komoly és szigorú föltételéül tűzzék ki azt, hogy a tehetség igazi legyen és fedd­­hetetlen tisztességgel párosuljon. Meg sem mérhető az a haszon, amely a közre háram­lik, ha minden őrhelyet a nemzet gazda­­sági, politikai szellemi életében arravaló ember tölt be. Ha nem a protekció, a ko­m­­aság és a sógorság tölti be a közigazga­­tás tisztségeit, ha nem szájas kortesek és lázító jelszavak osztogatják a megbízást a nemzet tanácsába: ha nem nagy­apák korcs fiai töltik be az egyetemi katedrá­­kat, ha nem a gettó középkori sötétségébe börtönzik be a kereskedelmet. A kezdés, az első lépés az új Magyar­ország felé minden jókat ígér. Csak aztán a folytatás mutatkozzék méltónak ehez az iniciatívához. Helyes és rendjén való, hogy a tőzsdében megtestesülő gazd­asági erő és hatalom nem monopólium. Egészen éppen eddig sem volt az, legyen ezentúl még ke­­vésbé. De viszont a méltányosság és az igazságosság — melyet a birodalmak alap­kövének szoktak nevezni — megköveteli azt is, hogy az újonnan érkezettek se ré­­szesül­jenek kedvezésben. Hagyják dol­gozni a régieket és az ujakat egyformán. Soha még olyan életérdekünk nem volt az, hogy minden energiát fölszabadítsunk és a nemzetmegváltó munka szolgálatába állítsuk, mint ma, amikor kimerültünk, el­szegényedtünk és a munkakerülés kétesz­­tendős váltólázától egész organizmusunk , elgyengült. Jöjjön mindenki, aki komolyan dolgozni akar és tud; bármi téren képes ér­téket produkálni, a közvagyont gyarapí­tani s a maga egyéni boldogulását az egye­­temes érdekek tiszteletben tartásával elő­mozdítani, kötelességünk örömmel kö­szönteni. De másfelől hagyjunk is minden­kit dolgozni, akiben megvan a képesség arra, hogy te vir ?!.jen _és a tisztesség ahoz, hogy a más ur­ására ne keresse a maga hasznát. Gróf­" Csáky a magyar-román tárgyalásokról Megneveztük bukaresti diplomáciai képviselőnket (Saját tudósítónktól.) A kormányzópárt klub­jában hétfőn este sok képviselő gyűlt egybe, akik élénken tárgyalták a kormányzó székesfehérvári beszédét. . Megállapíthatjuk, hogy Horthy J­­iklós be­széde nagy hatást keltett a pártf­ak: a legna­gyobb megelégedéssel nyilatk­oztak a képviselők a beszéd stílusáról, energikus formájáról és hatá­rozott tartalméról. A politika­ legfrissebb esemé­nye az, hogy a vármegyei és községi választójog dolgában, amelynél ed­dig súlyos differencia mu­tatkozott, a kisgazdák megegyeztek a keressztény­pártiakkal, úgy hogy Ferdinándy Gyula belügy­miniszter az erre vonatkozó törvényjavaslatot szerdán a nemzetgyűlés elé terjesztheti. A javas­latról a belügyminiszter ezt mondta a Pesti Napló munkatársának: — A javaslatot szerdán a nemzetgyűlés elé terjesztem s oda fogok hatni, hogy a bi­zottságok a tervezetet a földbirtokreformmal parallel tárgyalják le. Még az idén ki is akar­juk irni a választásokat. Kardinális tétele a tervezetnek az, hogy míg eddig a virilisek a legtöbb adófizetés jogán, a nyers virilizmus jogán foglaltak helyet a­­megyei és községi kép­viselőtestületekben, ezental a választók a kép­viselők felét azokból választják, akiknek szava­zati joguk van, a másik felét pedig a virilisták­­közül. Ez mindenesetre lényeges differencia. A tervezet eszerint választójoga van minden 24 éves férfinek, aki magyar állampolgár és hat év óta­­ vármegye területén lakik. A nők vá­lasztójogát nyílt kérdésnek hagyju­k, e tekin­tetben döntsön a többség. Én magam nem va­gyok híve a megyei és község választásoknál a nők választójogának. Élénken diskuráltak a pártkörbe­n a legköze­lebb aktuálissá váló magyar-román tárgyalásokról is. A Pesti Napló munkatársa erre nézve kérdést intézett, gróf Csáky Imre külügyminiszterhez, aki így felelt: — Két hónappal ezelőtt a románok a fran­ciák útján kérdést intéztek hozzánk, hajlandók vagyunk-e felvenni a megszakadt diplomáciai érintkezést. Mi igennel válaszoltunk. Ennek kö­vetkeztében legközelebb, pontosan még Mi tudjuk, hogy mikor, egy diplomáciai és egy gaz­dasági román komisszió fog Budapestre érkezni. A két delegáció elszállásolásáról már gondos­kodjunk. A diplomáciai küldöttség vezetője egyelőre mint megbízott szerepel, éppen úgy, mint a többi ellenséges ország budapesti képvi­selői. .J1 békeszerződés ratifikálása után a meg­bízott helyébe követ lép. A gazdasági bizottság minden valószínűség szerint az Erdély likvidálá­sával kapcsolatos teendőket, a gazdasági össze­köttetés és a vasút-, távíró-, posta- és telefon­forgalom felvételéről fog tárgyalni. Közölhetem azt is, hogy a magyar kormány közölte a ro­mán kormánnyal, kit óhajt kiküldeni Buka­restbe diplomáciai képviselője gyanánt. A román kormány ezt a bejelentésünket tudomásul vette. Itt említjük meg, hogy a kormányzó hétfőn érkezet­t leiratával kinevezte dr. Gaál Endre nem­zetgyűlési képviselőt a népjóléti­ minisztérium államtitkárává.­ ­ A megszállott területeken tizenöt magyar színtársulat működik A szerbek betiltották a magyar előadásokat — Intézkedések a magyar kul­­­tura megmentése érdekében (Saját tudósítónktól.) A magyar kultura a legerősebb mentora a megszállott területen a magyarságnak." Nincs olyan jó irredenta­ eszköz, mint egy jó magyar könyv. Ameddig magyar szó hangzik az elszakított területeken, addig nincs mitől tartania a magyarságnak. A színház is a mi céljainkat szolgálja, ameddig megengedik, hogy magyar szó csendüljön a színpadokon. A magyar kormány természetesen figyelemmel kiséri a meg­szállt területen működő magyar színtársulatok sorsát és illetékes helyről a következő felvilágosí­tást kaptuk az idegenbe szakadt magyar színé­szek sorsáról. — Nekünk ,természetesen az az érdekünk, hogy minél több színház működjön a megszállott területen. Sajnos, a megszálló csapatok nagyon ellenségesen kezelik ezt az ügyet. A csehek csak egy társulatnak engedték meg az előadások tartá­sát, a szerbek egyáltalán nem tűrik meg a színpa­don a magyar szót, csupán a románok liberálisab­bak ezen a területen. Román megszállott terüle­ten tizennégy magyar társulat működik. Magától értetődően apró incidensek mindig akadnak, de nagyjából nézve a dolgokat, nagyobb afférok már hosszabb idő óta nem merültek fel. A színészek helyzete nem valami rózsás, a művész tempera­mentumát nem nagyon lehet megfékezni és ezért egyik-másiknak olykor meggyűlik a baja a ható­ságokkal. A színészegyesület arra törekedett, hogy a kapcsolatot, fentartsa elszakadt véreinkkel és a színészek benn is maradtak a színészek egyesüle­tében. A román területen lévő színészek, ügyét az egyesület részéről kezdetben, Szendrey Mihály aradi igazgató viselte­­szívén, most már azonban az ő szerepét dr. Janovics Jenő kolozsvári szín­házigazgató vette át. Az ő érdemük, hogy­­ össze-­ tartották az embereket és a magyar kulturáltak talán legértékesebb gárdáját az elszakadt végeken megmentették a mi számunkra. — A szép munkát majdnem fölborította egyet akarnokoknak a terve, a magyar színészeket szo­cialista alapon akarták megszervezni, sőt a szí­nész-szakszervezetet meg is csinálták. A színészek egy ideig fizették is a szakszervezeti járulékokat, eljártak a munkáskörökbe és kacérkodtak a szélső elemekkel. Ez az akció a komolyabb színészek ellenszenvén és a színházigazgatók ellenállásán megtörött. " — A színházaknak az a nagy baja, hogy az igazi magyar lakosság a passzív rezisztencia állás­pontjára helyezkedett és a mai komoly időben nem szívesen jár színházba. A magyar kultúrával nem törődik a kétségbeesett magyar, mert­ haza­fiúi bánata miatt otthon ül és ki sem mozdul la­kásából. Dicséretes kivétel ebből a szempontból Kolozsvár, ahol a magyarság körében olyan erős kulturélet folyik, mint akár itthon.­­ A legerősebb tüntetések az egyenruha miatt voltak a megszállott területen. A hatóságok közbe­léptek és minden magyar egyenruha viselését megtiltották. Erre a színházigazgatók a német egyenruhával kísérleteztek. A hatás ugyanaz volt és a hatóságok gon­doskodtak arról, hogy a szín­házigazgatók újra ne kísérletezhessenek. Ezt a ti­lalmat senki se meri átlépni.­­ — A román hatóságoknak az az álláspontja, hogy a művészet internacionális, és a magyar szí­nészeknek is csak ebben a­­ keretben szabad mo­zogni. Minden magyar nemzeti darab tilos. Ma­gyar szerzőtől szabad bármit előadni, csak a. tör-ténelmi­.dmma tilos és­ minden, olyan megjegyzés, amely a magyar haza iránt szimpátiát gerjeszt. Mintha erre szükség lenne­ .

Next