Pesti Napló, 1923. augusztus (74. évfolyam, 171–195. szám)
1923-08-10 / 179. szám
1— Jugoszlávia svájci szemüvegen keresztül. Az egyik legnagyobb svájci újság, a Neue Zürcher Zeitung a napokban hosszabb cikket szentelt Jugoszlávia ismertetésének. Lelkendezve ír az új államról és egyáltalán nem sajnálja a hízelgést a szerencsés balkáni országtól. A svájci újság bizonyára szerb barátainak akart kedveskedni, azonban —valószínűleg akaratán kívül — azok a bókok és kedveskedések, amelyeket Belgrádba címez, egytől-egyig a volt moncucillát illetik. Ami szépet és dicséretreméltót látót a derék svájci utazó, azt bizony mind a régi monarchia teremtette. Először Zágrábról állapítja meg, mennyire nem lehet ezt a várost a balkáni jelzővel illetni. Megdicséri azért, mert ott svájci mintára, az idegenforgalom emelésére s az idegenek támogatására, útbaigazítására idegenforgalmi irodát szerveztek. Azt azonban nem mondja meg a svájci közönségnek, hogy ez a szép város 1918 őszén még Szent István koronájához tartozott. Megemlíti, hogy Horvátországban, Szlavóniában és Dalmáciában — szóval az újonnan szereett területen — a német nyelvvel is lehet boldogulni, noha az új hódítók »a német nyelvnek •nem igen kedveznek* — mondja a cikkíró finom hangszereléssel. Meglepődik a svájci újságíró azon is, hogy Spalatóban modern iskolákat talált Különösen az ipariskola tetszett neki. Ez viszontszintén háború előtti alkotás. Leírja, milyen szépen működik ez a modern iskola, amely a svájci ipariskolákkal is összemérhető, de azon nem ütközött meg, hogy az állam csal: a tanítók fizetéséről gondoskodik, a többi kiadást pedig — az új éra óta.—önkéntes adományokból, vagy pedig a tanulók iparcikkeinek eladásával fedezik. Részletesen számol be ezután a jugoszláv kikötővárosokról, vagyis a régi osztrák kikötőhelyekről. Különösen Sebenicóról nyilatkozik nagy elismeréssel. Cikkében megjegyzi, hogy Lehmödlin úr, a zágrábi svájci konzul is hasonló tapasztalatokról számolt be. Mindezek alapjait felmenti Jugoszláviát a balkáni jelző viselésétől és honfitársait arra buzdítja, hogy vigyék csak pénzüket bátran e fejlődő országba, mert ott jó elhelyezést találnak. Ezen a ponton azonban kissé elírta magát a jó svájci, mert ezeket mondja: — Azt nem lehet tagadni, hogy az a bizalmatlanság, amelyet a svájci pénzügyi körök a balkáni államokkal szemben az ottani politikai viszonyok miatt még mindig éreznek, nem egészen alaptalan. A régi Szerbiáról szóló elismerést és dicséretet igen röviden össze lehet foglalni. Nagyon tetszetek a svájci újságírónak a daliás szerb katonák, akik igen férfias benyomást keltettek. Az ügyes üzletember szeme fölfedezte az ország arjstusiísr?* trurLsn SZÁMONKÉRÉS Játitikát mond, súlyos kritikát Nagyatádi földbirtoknovellájának indokolása, Nagyatádi földbirtoktörvényéről. Itt volt hibás az eredeti törvény, ott volt hiányos, emitt van kivetnivaló, oda meg pótlás dukál, stb. stb. Ami a novellát illeti, csak helyeselhetjük, csakugyan szükség, volt az eredeti törvény megváltoztatására. Azonban mit szólnának az urak ahoz, ha a csizmadiánál csizmát rendelnek s a kész lábbeli azután néhol szorít, néhol tág, néhol hiányos, úgyhogy a csizmadia kénytelen, elkészíteni a csizmareformot. Nos, hogy a csizmadiánál maradjunk, ha a csizma szorít, kevés vigasz az, ha a csizmadia is tudja, hogy hol rontotta el a munkáját. Janfa végrehajtotta a főváros tanácsa régebbi ítéletét a Petőfi uccán. Kiszögeztette a házakra a Kazár ucca elnevezést jelző táblákat. Ordíts kapu, kiálts város, most hát meg vagyunk mentve. Hogy a főváros utcáin megfullad az ember a portól és piszoktól, hogy locsolás hijján tele van a levegő fertőző bacilussal, hogy egy-egy csatornanyílás mellett az ájulás veszedelme nélkül alig lehet elmenni, az mind potomság. A városháza mai rezsimje befejezte alkotó munkáját, uccafáblokon örökítve meg az utókor számára látható jelét annak a szellemnek, amelynek jegyében Budapest, a szép, tiszta, rendes és gazdag Budapest, Konstantinápoly külvárosainak nívójára sülyedt. A nagy vívmány kész s ezzel együtt minden, sőt mindenki kész. A Kazár uccává lett Petőfi ucca is, a főváros lakossága is, de — hála Xistennek — a tekintetes tanács is. Ivasitt persze, hogy már megint a trafik. Úgy hírlik, vasárnaptól kezdve ismét emelés készül a dohányárai körül. Mégpedig az utóbbi időben kifejlett szokáshoz híven 100—150 százalékos emelés. Az emelésbe valahogy még csak bele tudnánk nyugodni, ám az a lesújtó, hogy mindenmilyen árdrágítás után 100—150 százalékkal roszszabb minőségű lesz a szivar és cigaretta. Ilyenformán a bejelentett emelésnek tehát tulajdonképpen mindig a duplája értendő a valóságban. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol veszi a magyar dohányjövedék azt az újabbfajta dohányt, amely az újabb áremeléseknek megfelerosszabb lesz még a mostaninál is. PESTI NAPLÓ 1923 augusztus/16. - L Lemondott a Bethlen—Prónay M affér döntőbírósága. Ismeretes, hogy a Bethlen István és Prótay Pál között fölmerült lovagias ügy nem fejeződött be azzal a jegyzőkönyvvel, amelyet a felek megbízottai fölvettek. Ezen jegyzőkönyv szerint ugyanis Prónay Pál, miután meggyőződött arról, hogy Bethlen Istvánnak nem volt hatalmában adott ígéretét megtartani, sajnálkozását fejezi ki az eseten. Ezzel az elintézéssel azonban Prónay nem értvén egyet, megbízottait nyomban provokáltatta és új megbízottakat nevezett meg, akik érintkezésbe léptek gróf Bethlen István segédeivel, akikkel közölték,hogy felük nem tartja befejezettnek az ügyet, mert megbízottai eltértek azoktól a kikötésektől, amelyekkel az ügyet, illetve az ügy elintézését vállalták. Az új megbízottak, már mint Prónay Pál segédei és Bethlen István segédei döntőbíróságban egyeztek meg, amely döntőbíróság magasrangú katonatisztekből állott s amely bíróságnak az lett volna a feladata, hogy Megállapítsák, váljon adott körülmények között fenforog-e az oka annak, hogy az ügyet lovagias úton tovább folytassák, vagy pedig az első jegyzőkönyvvel elintézést nyert. A bíróság azonban még határozathozatal előtt semondott, mert nem tudtak megegyezésre jutni Bethlen István által delegált döntőbírák ugyanis — mint a Nemzeti Sajtótudósító jelenti — államérdekrevaló hivatkozással igyekezik az ügyet úgy befejezni, hogy abba Prónay Pál képviselői, illetve delegáltjai nem nyugodhattak meg- és mivel az elnök nem volt, hajlandó ez ügyben szavazni, az egész döntőbíróság visszaadta lemondását, úgyhogy most egy újabb bíróság delegálásáról folyik tanácskozás. A kiaknázatlan, hatalmas természeti kincseit is, így Boszniaés Hercegovina dús, sűrű erdeit. Ezért a sok természeti áldásért azonban hatalma járhat a magas égnek, de semmiesetre sem elismerés és babér a Jugoszláv kormánynak. A vasutakról alig néhány szóban emlékezik meg a cikkben, pedig itt igen érdekes dolgokat jegyezhetett volna föl. Ahol modern vasúti vonal halad, az túlnyomó részben régi magyar vagyosztrák vonal, mert a régi Szerbiában csak az északi részen járt rendes vonat, míg az ország többi részében csak a keskeny vágányú kis vasutat ismerték. — Kánoni eljárás a nuntiati... in az új egri segédpüspök ügyében. A pápai nunciatura dísztéri palotájában tegnap folyt le a kánoni eljárás Kriston Endre egri prépost-kanonoknak püspökké szentelése és dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek segédpüspökévé leendő kinevezése ügyében. A tanuk Bozsik Pál címzetes prépost, gyöngyösi plébános, nemzetgyűlési képviselő és Casari József, a Szerviták budapesti rendházának perjele voltak,, akiknek meghallgatása után Kriston Endre az új püspökjelölt Schioppa pápai nuncius jelenlétében letette a hitvallást és az antimodernista esküt a nunciatura kápolnájában. A szertartás befejeztével a nuncius ebédre vendégül látta Kriston Endrét, Bozsik Pált, Nagy Jánost, nemzetgyűlési képviselőket, P. Cacarit és Monsigiore Fiorettit, a nunciatura auditorját, aki a kánoni eljárás apostoli jegyzője volt. — A pénzintézeti tisztviselők akciója. A Keresztény Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetségének tanácsa, kiegészítve az összes bankok, takarékpénztárak és szövetkezetek tisztviselőválasztmányának egy-egy képviselőjével, értekezletet tartott a Tisztviselő Kaszinó Esterházy uccai helyiségében. Az értekezlet tüzetes vizsgálat alá vevta a banktisztviselői kar helyzetét, megállapította, hogy a TfiBE és az egyes direkciók szűkmarkúsága folytán az a kar, amely a békeévek alatt, mindenkor lényegesen jobban volt javadalmazva az állami tisztviselőknél, a züllés és lerongyolódás útján már annyira süllyedt, hogy a napokban nyilvánosságra hozott köztisztviselői fizetésrendezés után sóvárgó irigységgel kell már egy állami díjnokra varry altisztre feltekintenie. Megállapította az értekezlet, hogy a pénzintézetek ugyanakkor, amikor átlagban 10—12 órán keresztül s igen sok munkkörben nem egy napjak a hétnek a késő éjszakai órákig (15—20 órán át egyfolytában) is dolgoztatják tisztviselőiket, azok megélhetéséhez mindenkor csak a drágulás "9—40 percentjéig járulnak hozzá, a nyugdíjas tisztviselők és özvegyek nagy százalékát pedig ma is havi 2—3000 és nem egy intézetnél 5—600 koronás összegekre utalják. A túlóra díja a legtöbb helyen alig adja ki egynegyed villamosjegy árát. Akkor, amikor a bankok teherviselőképessége köztudomásúlag messze meghaladja az államét, a pénzintézeti tisztviselők tovább egy pillanatra sem nyugodhatnak bele abba, hogy a megélhetés szempontjából most már a fixfizetéses osztálynak is a legleszokottabb, legnyomorúságosabb rétegét képezzék. Azért elhatározta az értekezlet, hogy minden megengedett eszközzel oda fognak hatni, hogy a pénzintézeti tisztviselők helyzete a radikális orvoslatig a legnagyobb nyilvánosságnak és érdeklődésnek a középpontjába jusson. Mégegyszer sürgős beadvánnyal fordulnak úgy az egyes direkciókhoz, mint a TÉBE-hez, kérve a javadalmazásnak aranyvalutában való megállapítását és egységesítését, addig is azonban, míg ez keresztülvihető, a mai fizetéseknek (különösen az alsóbb fokokon) legalább a háromszorosára való fölemelését, a különmunka tisztességes megfizetését, a nyugdíjaknak az utolsó aktív szolgálati minőség mai tényleges javadalmazásában leendő megállapítását stb. A bíró megdicsért egy nőt, aki megölte az urát. Cincinatiban egy 38 éves asszony meggyilkolta a férjét, Edward Busht, aki egyetlen természettes ember volt, folyton azzal fenyegette, hogy meg fogja ölni a mostoha fiával együtt. Bushné azt mondotta a bíró előtt, hogy önvédelemből használta a revolvert. A bíró a tanúk vallomása alapján felmentette és szabadon bocsátotta az asszonyt, sőt — mint egy amerikai újságban olvassuk — szabadonbocsátása előtt megdícsérte bátorságáért. — A török főkonzulátus botránya a bíróság előtt. Megemlékeztünk annakidején arról a botrányos jelenetről, amely a budapesti török főkonzulátus termeiben megtartott bajram-ünnep alkalmával lejátszódott, amikor a török mohamedán főpap ünnepi szózata után az egyik résztvevő, Bahaddin Haszan a főkonzulátus vezetőjére, Didal Sefket-re botot emelt és őt revolverrel megfenyegette. Az emiatt megindult perben ma volt a tárgyalás Csilléry bíró előtt. A váddlott a társalás elején bocsánatot kért, amiért a szent ünnepet megzavarta és a kormánya megbízottját megfenyegette. Erre dr. Simonyi Artúr, a török főkonzulátus nevében kijelentette, hogy Kemal Basa, Törökország megmentője intencióinak megfelelően, aki a török földön elkövetett bűncselekményekre a lausannei békekötő alkalmával általános amnesztiát hirdetett, ezt az amnesztiát kiterjeszteni kívánja a vádlottra is. Miután az ügyészi megbízotti a vádelejtéshez a maga részéről hozzájárult, a bíró az eljárást a vádlott ellen megszüntette. — Egy elégedetlen kliens agyesnőie ügyvédjét és ennek írnokát. Megrendítő eset történt a minap Perpignanban , Barrére ügyvédi irodájában. A szőlőmívelő Lacombe-fivérek pert indítottak egymás ellen az örökségük elosztása miatt. Nagy szőlőterületet örököltek, de nem tudtak megegyezni, hogy melyik rész melyiké legyen. A törvényszék a per folyamán zárgondnokot jelölt ki az ügyben s a terület egy része ennek intézkedése folytán zárlat alá került. A testvérek egyike, Lacombe József nem volt megelégedve ezzel a törvényes intéz-kedéssel s az ügyvédjét okolta miatta. Megjelent Barrére irodájában, ott nagy botrányt csapott. Az ügyvéd tiltakozott a vádak ellen, mire Lacombe kirántotta a revolverét s négy lövéssel megölte. Az ügyvédi iroda m írnoka, Laborgue Edmund, főnöke segítségére sietett, de adühöngő ember őt is agyonlőtte. — Hiába mentette meg Frank Auditore az ékszereit. Megírtuk a minap azt az érdekes esetet, hogy egy Frank Auditore nevű brooklyni szállítóüzlet tulajdonon, Párizsban felejtette az ékszereit s amikor észrevette ezt, Ieugrott a kikötő felé haladó vonatról, automobilon visszament a szállójába, ott megtalálta az ékszereit, azután repülőgépre ült és előbb ért a kikötőbe, mint a vonat. Ilyen módon elérte a hajót, amelyen visszatérhetett Amerikába. Az esetet azonban elmondotta Cherbourgban s a párizsi újságok, mint a gyorsaságnak és merészségnek különös esetét írták meg. Eljutott az érdekes eset híre az amerikai újságokba is s ez volt a szerencsétlen-sége Frank Auditorenak. Mikor megérkezett Newyorkba, a vámtisztek már tudták, hogy ékszert hoz magával. Minthogy a szabályok szerint nem jelent tette be, hogy ékszer van nála, a vámtisztek elvették tőle a sok drágaságot, melynek értéke meghaadja a százezer dollárt. — Akinek az a mániája, hogy szétválassza a szerelmes párokat. Az angolországi Sussexben évek óta. irogatott valaki névtelen leveleket családoknak, különösen, szerelmespároknak. Természetesen a névtelen levélírók szokása szerint ezek a levelek tele voltak m mindenféle rágalmakkal. Különösen a szerelmespárok ellensége volt a névtelen levélíró és sok házasságot meg is akadályozott vádaskodásaival. Azért voltak különösen veszedelmesek ezek a levelek, mert írójuk sokszor úgy tüntetett fel bennük valami egyszerű hibát, mintha ez valami nagy vétség lett volna s vádjainak ilyen módon az igazság látszatát adta. Végre a rendőrséghez fordultak néhányan a névtelen levélíró ellen s ekkor előállt egy Edit Wan nevű vén, leány s egy Goodingné nevű asszonyt vádolt meg a névtelen levelek írásával. Vádját olyan ügyesen támogatta, hogy a bíróság fogházra ítélte Goodingnét, aki hiába hangoztatta ártatlanságát. Később azonban mégis kiderült az ártatlansága s 250 font kártérítést kapoa azért, hogy ártatlanul szenvedett. Most már ő is hozzálátott a névtelenek írójának kikutatásához s addig-addig nyomozott, míg végre rájött, hogy éppen az ő vádlója, Edit Wan írogatta évek óta a névtelen levelet. Furfangos módon leplezte le a rágalmazót. Megbízott valakit, hogy az utcán rendkívül olcsó levélpapírokat ajánljon neki megvételre. A levélpapírok meg voltak jegyezve. Edit Wan nem gyanakodott s megvásárolta a rendkívül olcsó levélpapírokat és ezután ezekből kerültek ki a rágalmazó névtelen levelek. Természetesen most már rájöttek a gonoszságára s a rendőrség a bíró elé állítota. Rábizonyítottak mindent s tizenkét hónapifogházra ítélték. ^W^V^'VWWWI/». AVVWWWVVVVVWVWVÍ. felnőtteknek, B. B. szappan gyermekeknek a legjobb. Kor pal ed ző«?srtár, Budapest V, Lipót körút 28 Ma és holnap záróra reggel «1» órakor $ Stefvnir, út 25. sz. víztoronynál Telefonszám: József 113—06 Zongoránál: Rakovianu