Pesti Napló, 1923. augusztus (74. évfolyam, 171–195. szám)

1923-08-10 / 179. szám

1— Jugoszlávia svájci szemüvegen keresztül. Az egyik legnagyobb svájci újság, a Neue Zür­cher­ Zeitung a napokban hosszabb cikket szen­telt Jugoszlávia ismertetésének. Lelkendezve ír az új államról és egyáltalán nem sajnálja a hízelgést a szerencsés balkáni országtól. A svájci újság bizonyára szerb barátainak akart kedveskedni, azonban —valószínűleg akaratán kívül — azok a bókok és kedveskedések, ame­lyeket Belgrádba címez, egytől-egyig a volt moncu­cillát illetik. Ami szépet és dicséretre­méltót látót a derék svájci utazó, azt bizony mind a régi monarchia teremtette. Először Zágrábról állapítja meg, mennyire nem lehet ezt a várost a balkáni jelzővel illetni. Meg­dicséri azért, mert ott svájci mintára, az ide­genforgalom emelésére s az idegenek támoga­tására, útbaigazítására idegenforgalmi irodát szerveztek. Azt azonban nem mondja meg a svájci közönségnek, hogy ez a szép város 1918 őszén még Szent István koronájához tartozott. Megemlíti, hogy Horvátországban, Szlavóniá­ban és Dalmáciában — szóval az újonnan szer­e­ett területen — a német nyelvvel is lehet bol­dogulni, noha az új hódítók »a német nyelvnek •nem igen kedveznek* — mondja a cikkíró finom hangszereléssel. Meglepődik a svájci újságíró azon is, hogy Spalatóban modern iskolákat ta­lált Különösen az ipariskola tetszett neki. Ez viszont­­szint­én háború előtti alkotás. Leírja, milyen szépen működik ez a modern iskola, amely a svájci ipariskolákkal is összemérhető, de azon nem ütközött meg, hogy az állam csal: a tanítók fizetéséről gondoskodik, a többi ki­adást pedig — az új éra óta.­­—­­önkéntes ado­mányokból, vagy pedig a tanulók iparcikkeinek eladásával fedezik. Részletesen számol be ez­után a jugoszláv kikötővárosokról, vagyis a régi osztrák kikötőhelyekről. Különösen Sebe­nicóról nyilatkozik nagy elismeréssel. Cikkében megjegyzi, hogy Lehmödlin úr, a zágrábi svájci konzul is hasonló tapasztalatokról számolt be. Mindezek alapjait felmenti Jugoszláviát a bal­káni jelző viselésétől és honfitársait arra buz­dítja, hogy vigyék csak pénzüket bátran e fej­lődő országba, mert ott jó elhelyezést találnak. Ezen a ponton azonban kissé elírta magát a jó svájci, mert ezeket mondja: — Azt nem lehet tagadni, hogy az a b­izal­m­atlanság, amelyet a svájci pénzügyi körök a balkáni államokkal szemben az ottani politikai viszonyok miatt még mindig éreznek, nem egé­szen alaptalan. A régi Szerbiáról szóló elismerést és dicsé­retet igen röviden össze lehet foglalni. Nagyon tetszetek a svájci újságírónak a daliás szerb katonák, akik igen férfias benyomást keltettek. Az ügyes üzletember szeme fölfedezte az ország arjstusiísr?* trurLsn SZÁMONKÉRÉS Ját­itikát mond, súlyos kritikát Nagyatádi föld­birtoknovellájának indokolása, Nagyatádi föld­birtoktör­vényéről. Itt volt hibás az eredeti tör­vény, ott volt hiányos, emitt van kivetnivaló, oda meg pótlás dukál, stb. stb. Ami a novellát illeti, csak helyeselhetjük, csakugyan szükség, volt az eredeti törvény megváltoztatására. Azon­ban mit szólnának az urak ahoz, ha a csizmadiá­nál csizmát rendelnek s a kész lábbeli azután né­hol szorít, néhol tág, néhol hiányos, úgy­hogy a csizmadia kénytelen, elkészíteni a csizmareformot. Nos, hogy a csizmadiánál maradjunk, ha a csiz­ma szorít, kevés vigasz az, ha a csizmadia is tudja, hogy hol rontotta el­ a munkáját. Janfa végrehajtotta a főváros tanácsa régebbi ítéletét a Petőfi uccán. Kiszögeztette a házakra a Kazár ucca elnevezést jelző táblákat. Ordíts kapu, kiálts város, most hát meg vagyunk mentve. Hogy a főváros utcáin megfullad az ember a portól és piszoktól, hogy locsolás hijján tele van a levegő fertőző bacilussal, hogy egy-egy csa­­­tornanyílás mellett az ájulás veszedelme nélkül alig lehet elmenni,­­ az mind potomság. A vá­rosháza mai rezsimje befejezte alkotó munkáját, uccafáblokon örökítve meg az utókor számára látható jelét annak a szellemnek, amelynek je­gyében Budapest, a szép, tiszta, rendes és gazdag Budapest, Konstantinápoly külvárosainak nívó­­­jára sülyedt. A nagy vívmány kész s ezzel együtt minden, sőt mindenki kész. A Kazár uccává lett Petőfi ucca is, a főváros lakossága is, de — hála Xistennek — a tekintetes tanács is. Ivasitt persze, hogy már megint a trafik. Úgy hírlik, vasárnaptól kezdve ismét­ emelés készül a­­ dohányárai­ körül. Még­pedig az utóbbi időben kifejlett szokáshoz híven 100—150 százalékos eme­lés. Az emelésbe valahogy még csak bele tud­nánk nyugodni, ám az a lesújtó, hogy minden­milyen árdrágítás után 100—150 százalékkal rosz­szabb minőségű lesz a szivar és cigaretta. Ilyen­formán a bejelentett emelésnek tehát tulajdon­képpen mindig a duplája értendő a valóságban. Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol veszi a magyar dohányjövedék azt az újabbfajta do­hányt, amely az újabb áremeléseknek megfele­rosszabb lesz még a mostaninál is. PESTI NAPLÓ 1923 augusztus/16. - L Lemondott a Bethlen—Prónay M aff­ér döntőbírósága. Ismeretes, hogy a Bethlen István és Prótay Pál között fölmerült lovagias ügy nem fejeződött be az­zal a jegyzőkönyvvel, amelyet a felek megbízottai fölvettek. Ezen jegyzőkönyv szerint ugyanis Prónay Pál, miután meggyőződött arról, hogy Bethlen Ist­vánnak nem volt hatalmában adott ígéretét meg­tartani, sajnálkozását fejezi ki az eseten. Ezzel az elintézéssel azonban Prónay nem értvén egyet, meg­bízottait nyomban provokáltatta és új megbízottakat nevezett meg, akik érintkezésbe léptek gróf Bethlen István segédeivel, akikkel közölték­,­­hogy fel­ük nem tartja befejezettnek az ügyet, mert megbízottai el­tértek azoktól a kikötésektől, amelyekkel az ügyet, illetve az ügy elintézését vállalták. Az új megbízottak, már mint Prónay Pál segédei és Bethlen István segédei döntőbíróságban egyeztek meg, amely döntőbíróság magasrangú katonatisztek­ből állott s amely bíróságnak az lett volna a fel­adata, hogy Megállapítsák, váljon adott körülmények­ között fenforog-e az oka annak, hogy az ügyet lova­gias úton tovább folytassák, vagy pedig az első jegy­­­zőkönyvvel elintézést nyert. A bíróság azonban még határozathozatal előtt se­m­­on­­dott, mert nem tudtak megegyezésre jutni Bethlen István által delegált döntőbírák ugyanis — mint a Nemzeti Sajtótudósító jelenti — államérdekre­való hivatkozással igyekezi­k az ügyet úgy befejezni, hogy abba Prónay Pál képviselői, illetve delegáltjai nem nyugodhattak meg- és mivel az elnök nem volt, hajlandó ez ügyben szavazni, az egész döntőbíróság visszaadta lemondását, úgyhogy most egy újabb bíró­ság delegálásáról folyik tanácskozás. A kiaknázatlan, hatalmas természeti kincseit is, így Bosznia­­és Hercegovina dús, sűrű erdeit. Ezért a sok természeti áldásért azonban hata­lma járhat a magas égnek, de semmiesetre sem­ elismerés és babér a Jugoszláv kormánynak. A vasutakról alig néhány szóban emlékezik meg a cikkben, pedig itt igen érdekes dolgokat je­gyezhetett volna föl. Ahol modern vasúti vonal halad, az túlnyomó részben régi magyar vagy­­osztrák vonal, m­ert a­ régi Szerbiában csak az északi részen járt rendes vonat, míg az ország többi részében csak a keskeny vágányú kis vas­utat ismerték. — Kánoni eljárás a nuntiati... in az új egri segéd­püspök ügyében. A pápai nunciatura dísztéri palotá­jában tegnap folyt le a kánoni eljárás Kristo­n Endre egri prépost-kanonoknak püspökké szentelése és dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek segédpüspökévé leendő kinevezése ügyében. A tanuk Bozsik Pál cím­zetes prépost, gyöngyösi plébános, nemzetgyűlési képviselő és Casari József, a Szerviták budapesti rendházának perjele voltak,, akiknek meghallgatása után Kriston Endre az új püspökjelölt Schioppa pá­pai nuncius jelenlétében letette a hitvallást és az antimodernista esküt a nunciatura kápolnájában. A szertartás befejeztével a nuncius ebédre vendégül látta Kriston Endrét, Bozsik Pált, Nagy Jánost, nem­zetgyűlési képviselőket, P. Cacarit és Monsigi­ore Fiorettit, a nunciatura auditorját, aki a kánoni el­járás apostoli jegyzője volt. — A pénzintézeti tisztviselők akciója. A Keresz­tény Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetségé­nek tanácsa, kiegészítve az összes bankok, takarék­pénztárak és szövetkezetek tisztviselőválas­ztmányá­nak egy-egy képviselőjével, értekezletet tartott a Tisztviselő Kaszinó Esterházy uccai helyis­égében. Az értekezlet tüzetes vizsgálat alá vevta a banktiszt­viselői kar helyzetét, megállapította, hogy a TfiBE és az egyes direkciók szűkmarkúsága folytán az a kar, amely a békeévek alatt, mindenkor lényegesen jobban volt javadalmazva az állami tisztviselőknél, a züllés és lerongyolódás útján már annyira süllyedt, hogy a napokban nyilvánosságra hozott köztiszt­viselői fizetésrendezés után sóvárgó irigységgel kell már egy állami díjnokra varry altisztre feltekintenie. Megállapította az értekezlet, hogy a pénzintézetek ugyanakkor, amikor átlagban 10—12 órán keresztül s igen sok munkkörben nem egy napjak a hétnek a késő éjszakai órákig (15—20 órán át egyfolytában) is dolgoztatják tisztviselőiket, azok megélhetéséhez mindenkor csak a drágulás "9—40 percentjéig járul­nak hozzá, a nyugdíjas tisztviselők és özvegyek nagy százalékát pedig ma is havi 2—3000 és nem egy intézetnél 5—600 koronás összegekre utalják. A túl­óra díja a legtöbb helyen alig adja ki egynegyed villamosjegy árát. Akkor, amikor a bankok teher­viselőképessége köztudomásúlag messze meghaladja az államét, a pénzintézeti tisztviselők tovább egy pillanatra sem nyugodhatnak bele abba, hogy a meg­élhetés szempontjából most már a fixfizetéses osztály­nak is a legleszok­­ottabb, legnyomorúságosabb réte­gét képezzék. Azért elhatározta az értekezlet, hogy minden megengedett eszközzel oda fognak hatni, hog­y a pénzintézeti tisztviselők helyzete a radikális orvoslatig a legnagyobb nyilvánosságnak és érdeklő­désnek a középpontjába jusson. Mégegyszer sürgős beadvánnyal fordulnak úgy az egyes direkciókhoz, mint a TÉBE-hez, kérve a javadalmazásnak arany­valutában való megállapítását és egységesítését, ad­dig is azonban, míg ez keresztülvihető, a mai fizeté­seknek (különösen az alsóbb fokokon) legalább a háromszorosára való fölemelését, a különmunka tisz­tességes megfizetését, a nyugdíj­akn­ak az utolsó aktív szolgálati minőség mai tényleges javadalmazásában leendő megállapítását stb.­­ A bíró megdicsért egy nőt, aki megölte az urát. Cincinatiban egy 38 éves asszony meggyilkolta a férjét, Edward Busht, aki e­gyetlen természettes ember volt, folyton azzal fenyegette, hogy meg fogja ölni a mostoha fiával együtt. Bus­hné azt mondotta a bíró előtt, hogy önvédelemből használta a revol­vert. A bíró a tanúk vallomása alapján felmentette és szabadon bocsátotta az asszonyt, sőt — mint egy amerikai újságban­ olvassuk — szabadonbocsátása előtt megdícsérte bátorságáért. — A török főkonzulátus botránya a bíróság­ előtt. Megemlékeztünk annak­­idején arról a botrányos je­lenetről, amely a budapesti török főkonzulátus ter­meiben megtartott bajram-ünnep alkalmával leját­szódott, amikor a török mohamedán főpap ünnepi szózata után az egyik résztvevő, Bahaddin Haszan a főkonzulátus vezetőjére, Did­al Sefket-re botot emelt és őt revolverrel megfenyegette. Az emiatt megin­dult perben ma volt a tárgyalás Csilléry bíró előtt. A váddlott a társalás elején bocsánatot kért, amiért a szent ünnepet megzavarta és a kormánya megbí­zottját megfenyegette. Erre dr. Simonyi Artúr, a tö­rök főkonzulátus nevében kijelentette, hogy Kemal Basa, Törökország megmentője intencióinak megfe­­­lelően, aki a török földön elkövetett bűncselekmé­­­nyekre a lausannei békekötő alkalmával általános­ amnesztiát hirdetett, ezt az amnesztiát kiterjeszteni kívánja a vádlottra is. Miután az ügyészi megbízotti a vádelejtéshez a maga részéről hozzájárult, a bíró az eljárást a vádlott ellen megszüntette. — Egy elégedetlen kliens agyesnő­ie ügy­védjét és ennek írnokát. Megrendítő eset tör­­­tén­t a minap Perpignanban , Barrére ügyvédi irodájában. A szőlőmívelő La­comb­e-fivérek­­ pert indítottak egymás ellen az örökségük el­osztása miatt. Nagy szőlőterületet örököltek, de nem tudtak megegyezni, hogy melyik rész melyiké legyen. A törvényszék a per folyamán zárgondnokot jelölt ki az ügyben s a terület egy része ennek intézkedése folytán zárlat alá került. A testvérek egyike, Lacombe József nem volt megelégedve ezzel a törvényes intéz-­­kedéssel s az ügyvédjét okolta miatta. Megje­lent Barrére irodájában, ott nagy botrányt csa­pott. Az ügyvéd tiltakozott a vádak ellen, mire Lacombe kirántotta a revolverét s négy lövés­sel megölte. Az ügyvédi iroda m írnoka, Labor­gue Edmund, főnöke segítségére sietett, de a­dühöngő ember őt is agyonlőtte. — Hiába mentette meg Frank Auditore az ék­szereit. Megírtuk a minap azt az érdekes esetet, hogy­ egy Frank Auditore nevű brooklyni szállítóüzlet tu­­­lajdono­­n, Párizsban felejtette az ékszereit s amikor­ észrevette ezt, Ie­ugrott a kikötő felé haladó vonat­­­ról, automobilon visszament a szállójába, ott megta­lálta az ékszereit, azután repülőgépre ült és előbb ért a kikötőbe, mint a vonat. Ilyen módon elérte a hajót, amelyen visszatérhetett Amerikába. Az ese­tet azonban elmondotta Cherbourgban s a párizsi­ újságok, mint a gyorsaságnak és merészségnek kü­­­­lönös esetét írták meg. Eljutott az érdekes eset híre­ az amerikai újságokba is s ez volt a szerencsétlen-­­sége Frank Auditorenak. Mikor megérkezett New­yorkba, a vámtisztek már tudták, hogy ékszert hoz magával. Minthogy a szabályok szerint nem jelent tette be, hogy ékszer van nála, a vámtisztek elvet­­­ték tőle a sok drágaságot, melynek értéke megha­­­­ad­ja a százezer dollárt. — Akinek az a mániája, hogy szétválassza a szerelmes­ párokat. Az angolországi Sussexben évek óta. irogatott valaki névtelen leveleket családoknak, különösen, szerelmes­pároknak. Természetesen a név­­­telen levélírók szokása szerint ezek a levelek tele vol­tak m mindenféle rágalmakkal. Különösen a szerelmes­párok ellensége volt a névtelen levélíró és sok há­zasságot meg is akadályozott vádaskodásaival. Azért voltak különösen veszedelmesek ezek a levelek, mert írójuk sokszor úgy tüntetett fel bennük valami egy­­szerű hibát, mintha ez valami nagy vétség lett volna s vádjainak ilyen módon az igazság látszatát adta. Végre a rendőrséghez fordultak néhányan a névtelen levélíró ellen s ekkor előállt egy Edit Wan nevű vén­, leány s egy Goodingné nevű asszonyt vádolt meg a névtelen levelek írásával. Vádját olyan ügyesen tá­mogatta, hogy a bíróság fogházra ítélte Goodingnét, aki hiába hangoztatta ártatlanságát. Később azon­ban mégis kiderült az ártatlansága s 25­0 font kár­térítést kapoa azért, hogy ártatlanul szenvedett. Most már ő is hozzálátott a névtelenek írójának ki­kutatásához s addig-addig nyomozott, míg végre rá­jött, hogy éppen az ő vádlója, Edit Wan írogatta évek óta a névtelen levelet. Furfangos módon lep­lezte le a rágalmazót. Megbízott valakit, hogy az utcán rendkívül olcsó levélpapírokat ajánljon neki megvételre. A levélpapírok meg voltak jegyezve. Edit Wan nem gyanakodott s megvásárolta a rendkívül olcsó levélpapírokat és ezután ezekből kerültek ki a rágalmazó névtelen levelek. Természetesen most már rájöttek a gonoszságára s a rendőrség a bíró elé ál­lítota. Rábizonyítottak mindent s tizenkét hónapi­fogházra ítélték. ^W^V^'VWWWI/». AVVWWWVVVVVWVWVÍ. felnőtteknek, B. B. szappan gyermekeknek a legjobb. Kor pal ed ző«?srtár, Budapest V, Lipót körút 28 Ma és holnap záróra reggel «1» órakor $ Stefvnir, út 25. sz. víztoronynál Telefonszám: József 113—06 Zongoránál: Rakovianu

Next