Pesti Napló, 1924. március (75. évfolyam, 51–75. szám)

1924-03-26 / 72. szám

HU -Vásárnál* PESTI NAPLÓ 1924 március 23. Angol vélemény szerint Poincaré bukása a francia külpolitika irányváltozását fogja maga után vonni­ ­. Somson, március 26. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A francia kormányválság híre az alsóház­ban a legnagyobb föltűnést keltette. Mihelyt a vita folyama megengedte, a képviselők kitódul­tak az ülésteremből és élénken tárgyalták a francia politikai eseményeket. A Pesti Napló tudósítója több politikai ve­zető személyiséggel beszéégetést folytatott a­­francia kormányválság előrelátható következ­ményeiről. A konzervatív párt egyik vezére ki­jelentette, hogy még abban az esetben is, ha­­Poincaré visszatér a miniszterelnöki székbe, a francia kormány politikájában változás fog be­állani. Ez ismét egyike ama szerencsés vélet­lennek, amelyeket az angol munkáspárti kor­mány már eddig i­s megért. Ha pedig Poincarét más követi a miniszterelnöki, állásban, akkor ."utódja még kevésbé tagadhatja meg azokat az engedményeket, amelyeket Franciaországnak az angol fölfogással szemben tennie kell. Poin­caré számtalan beszédben és jegyzékben any­nyira leszögezte magát eddig követett politi­kája mellett, hogy aligha tehet jelentékenyebb engedményeket az angol fölfogásnak, ami pe­dig előfeltétele a két ország tartós megértésé­nek. Ha Barthou következnék, ezt a politikust például már egyáltalán nem kötnék Poincaré irányelvei. Konzervatív fölfogás szerint Poin­caré visszalépéséhez belpolitikai ürügyet fog keresni, hogy utódjának lehetővé tegye az Ang­liához való viszony megjavítását és olyan meg­egyezés létrejöttét, amelyet ő maga is szüksé­gesnek tart ugyan, de ismeretes politikája miatt nem fogadhat el. Munkáspárti vélemény szerint a mai napon bekövetkezett válság a legjobb bizonyítéka an­nak, hogy a francia, politikában tényleg for­dulat állott be. H Ha a kamara mai szavazását nem igazítják helyre, Franciaország ismét visszanyerte a külpolitikai cselekvés szabadsá­gát. E körökben is azt tartják, hogy Poincaré bukását szándékosan idézték elő egy belpoli­tikai kérdésben, hogy ne kompromittálják kül­politikáját. Amerikai körökben azt tartják, hogy Mac­Donaldnak, végre sikerült az, ami eddig egyet­len európai politikusnak sem sikerült, hogy tudniillik összekovácsolta Poincaré nagyszámú ellenfeleit és ezek most sikeresen elöntő ütkö­zetet vívtak meg Poincaré megbuktatására. ALTA HASHAJTÓ CSOKOLÁDÉ ENYHE, BIZTOS HATÁSÚ, KELLEMES, OLCSÓ 1 . Trónvesztettnek nyilvánították a görög ural­kodóházat. Athénből jelentik, hogy megfosztották a­­tróntól a királyt és családját. Tíz fehér galambot bo­l­csátottak szárnyára abban a teremben, amelyben a Glüickslburg-dinasztia trón­vesztését kimondották és a­­görög köztársaságot proklamálták. A képviselők él­jeneztek, az egyik közülök pedig ezt a mondást kiál­t­­otta bele a történelemibe : — Ha ezer szavazatom volna, valamennyit a di­nasztia ellen adnám le. Kint az ágyúk dörögtek, a kar­zaton lévő katonák i te tisztek az ágyúszó hallatára letépték a királyság­­jelvényét a sapkájukról és a köztársaság címerét fiűzték oda. H Ha nem Athénben játszódtak vo­lna­ le­m­ezek a jelenetek, akkor talán azt kellene mondani,­­hogy Görögország históriájában új fejezetet nyitot­­tak." Sajnos, Görögországban az utóbbi esztendők so­náról gyakrabban nyitottak históriai fejezeteket s igy­­ senki sem mondhatja, hogy a mai fejezet, olyan lesz,­­­amely után nem kell odaírni, h­ogy — folytatása kö-sövetkezik. Az utolsó tíz esztendőn belül a görög vég­fj áthajtsó hatalomban többször történt változás. 1917 p.Ümru e­ll­ép, például Konstantin király Sándor fia javára mondott le. Nem a maga szántából, hanem ismert ugyanaz az indulat, amely a mai görög nemzet­i gyűlés termeibe tombolt, erre rákényszerítette. Há­om­ év múlva pedig, egész pontosan 1920 december . S­ én ugyancsak ez az indulat népszavazás formájában úgy nyilatkozott meg, hogy legyen ismét Konstantin­­ görög király. Az is lett. 1922 szeptember 27-én azon­­­ban már ismét, menekülni kénytelen fővárosából s a­­trónját d­r. Gyöngy herceg foglalta el-Amint a mai históriai esemény bizonyítja, György király sem melegedhetett meg ősei trónusán. Először arra kényszerítették, hogy távozzék az or­szágból. — néhány héttel ezelőtt feleségével együtt ,Bukarestben kerese­tt és talált menedéket — most pe­dig nemcsak az ő fejéről vették le a koronát, de a­­családját is trónvesztettnek nyilvánították. Az Í Athénből érinnző táviratok ezt állítják, hogy a köz­társaság kikiáltását a­ lelkesedés orkánja üdvözölte.­­Ez lehetséges. Efajta lelkesedéseket könnyű az ural­kodópártoknak szervezni. Annál könnyebb volt ez Görögországban, mert a tdráhrpárrtiak most passzi­­ritásban vannak, ellenállást nem fejtenek ki, mind­össze azt nyilatkoztatták ki már hetekkel ezelőtt, hogy a­ nemzetgyűlés határozatát tör­vény­telettnak­­tartják. A királypártiak ugyanis azt a felfogást vallják, hogy először a népnek kellett volna szavaz­nia a dinasztiai trónfosztásáról s csak e szavazat alapján határozhatott volna, a nemzetgyűlés. Mint­hogy ez nem így történt, szerintük a nemzetgyűlési döntés érvénytelen. Papanasztasziu miniszterelnök, a respublika e régi híve, talán elfogadta volna a ki­zr­álypártiak érvelését, de a köztársasági érzelmű tisztek annyira szorították, hogy nem engedhetett, h­a nemzetgyű­léssel kellett kimondatnia a dinasztia t­rrénvesztését. Ismételjük, nem valószínű, h­ogy ez a nemzetgyűlési határozat, azt jelenti, hogy Görögor­szágra mos­t már a nyugodt fejlődés korszaka követ­kezik. Papanasztasziu miniszterelnöknek a politikai művészet minden raffinériáját harcba kell vinnie, s hogy az új államforma megszilárduljon s az ország túlnyomó többsége abba belenyugodjon. Hogy ez meg­történjék, elsősorban arra van szükség, hogy a tisz­tek ne a nemzetgyűlés karzatán tépjék le a sapka­rózsa jukat, más szóval, hogy ne politizáljanak. Fog-e­nek­ sikerülni ezt a hőstettet végrehajtani, e pilla­natb­an senki, meg nem mondhatja. Görögország ba­rátai, akik közé mi is tartozunk, szívből kívánják, hogy az az öröm, amely ma Athént mámorba ej­tette, ne legyen muló s ne adjon helyet keserű csa­lódásnak. — A fővárosnál több kisebb állást, töltenek be. A főváros pályázatot hirdetett több kisebb állásra, amely felett a rendkívüli tanácsülés fog határozni. Csupán olyan állásokról van szó, amelyek a tanács hatáskörébe tartoznak. Ebben az ügyben ma délután a városházán értekezlet volt. Az értekezleten meg­jelentek a kerületi elöljárók és megejtették a maguk jelölését. Az értekezlet ezután a jelölést fölterjeszti a tanácshoz, a tanács szombaton fog dönteni az állá­sokról. — Algírban elfogták Róth Ármint. Külföldi lap­jelentése­­k szerint a Róth és Társa bankház egyik elszökött főnökét, Róth Ármint elfogták Algírban. A budapesti főkapitányság hivatalos értesítést ugyan még nem kapott, de kiadatása iránt máris megtette a szükséges lépéseket. — A lovasmérkőzések eredményei. Gróf Teleki Sándor rendezésében tegnap és ma zajlott le a két­napos lovasmérkőzés a Nemzeti Lovardában, ame­lyen a társadalmi élet ismert lovasai vettek részt. Az ünnepélyes díjkiosztás ma délután Horthy Mik­lós jelenlétében ment végbe. Részletes eredmények a következők: Könnyű díjugratás urak részére: 1. Szentgyörgyi-istálló Abelard (bov. Keresztes Ákos), 2. Saly Dezső Vasadi, 3. Makay István Holló. Ugyan, ez hölgyek részére: 1. Bezerédy Tiborné Bodrog. Nyeretlenek díjugratása urak részére: 1. Makay István Holló, 2. Furman Imre Oroszlán, 3. Hirsch György Ottokár. Ugyanez hölgyek, részére: báni Berg Miksáné Kerge. Ludovika Akadémiai hallgatók ver­senye:­­1. Kecsei József Arnold, 2. Nagy Sándor Album, 3. Magyar Balázs Ábris. Hátaslovak díja­zása: 1. Fayer Sándorné Csizi. Ugyanez urak részére: 1. Csiky Ferenc Huntsmann. — Kilakolt­atás verekedéssel. Hangos verekedés zajlott ma délelőtt a Kanolder utca 32. számú ház udvarán. A házban lakó Horváth Károlyné össze­veszett albérlőjével, Simon Jenő 30 éves kereskedővel és a vele közös háztartásban élő Szabó József­nével. Élező szóváltásokból kifolyóan Horváth Károlyné kihordatta az udvarra Simon Jenő bútorait. Ebből keletkezett a veszekedés, amely később tettlegességgé fajult. Horváth Károlyné két fia, látva anyjuk szo­rongatott helyzetet, segítségére sietett, mire Simon Jenő revolvert rántott. Kétszer húzta meg a revolver ravaszát, de az mind a kétszer csütörtököt mondott. A Horváth­-fiúk a revolverrel hadonászó Simon Jenő elöl lakásukba menekültek, de az oda is követte őket és harmadszor is rájuk sütötte pisztolyát, mely megint csak csütörtököt mondott. Simon ezután az utcára menekült, ahol izgalmas hajsza indult meg utána. Végre sikerült Sim­ont elfogni és a kerületi kapitányságra vinni, ahol kihallgatása után előzetes letartóztatásba helyezték. — Robbanás egy pékműhelyben. Bernsteiger Gábornénak Izabella ucca 2­­. szám alatt levő pék­h­elyiségében robbanás történt. A tulajdonos Ernő nevű húszéves fia egy forrasztó benzinlámpával ro­varokat akart irtani. A forrasztó lámpának csövébe valami piszok került, a cső eldugult, a forrasztó lámpa fölrobbant. A légnyomás oly erős volt, hogy kiszakította helyéből az uccai ajtót, a­ kirakatüveget, az udvari ajtót, az udvarra nyíló három ablakot és a pékműhely szomszédságában levő földszinti laká­sok ablakait is. A forrasztó lámpát kezelő Bern-I­steiger Ernőnek csodálatosképpen semmi baja sem történt, bár a légnyomás falhoz csapta. Emberélet­ben egyébként sem esett kár. Az eset után körülbelül egy félórával Bernsteiger Ernő a kiáltott izgalmak következtében idegrohamot kapott és eszméletét vesztette. Az orvosok megvizsgálták, de a lakásán hagyták, mert állapota nem súlyos.­­ Megkéselte a nővérét. Újpesten az Árpád ucca 46. szám alatt lakó Szloboda Pál harmincéves cipész összeszólalkozott nővérével, Kozma Gyuláné­val, a veszekedés hevében kést rántott és beledöfte nővérébe. Kozma Gyulánét sérüléseivel a gróf Ká­rolyi-kórházba szállították, ahol az orvosok azt az információt adták, hogy állapota súlyos, de nem életveszélyes. Sziubody Pált a rendőrség őrizetbe­­vette. ZSIDÓ A HANGJA./KERESZTÉNY A PÉNZ. (Levél a szerkesztőséghez.) Elég mulatságos ez az ártatlan eset arra, hogy elmondjam. Épüljön hátr­a Szerkesztő Úr és mindenki, aki elokosodik rajta. Az egyik fővárosi iskolának különben igen de­rék, emberi hibáiban is jóhiszemű igazgatója van, de — tetszik tudni — az utóbbi időben kissé bátor­talan természet lopózott az illető úriemberbe . . » Közeledett március 15. Készülődtek rá nagyban, is­kolai ünnepélyt kellett rendezni s a tanerők és nö­vendékek karöltve buzgólkodtak, hogy megfelelőért fényes műsorral állhassanak elő. Az énektantana például azt ajánlotta, h­ogy a legjobb hangú kis is­kolásleány lépjen föl és énekeljen el egy hazafiadi dalt az ünnepségen. A kislány hangja ellen senkid­nek sem lett volna, kifogása, csak a direktor úrnak támadtak aggályai az egyébként teljes hang mel­lékzöngéit illetően ... Az igazgató úr tudniillik,­ — tekintet­tel az iskola­ügyi tanácsra — a hangok oacionáléját is köteles ellenőrizni s erről a kétség­­­gen kívül pompás hangról — sajnos — azt kellett megállapítania, hogy — egy zsidó vallású kislány hangja. Így, tekintettel, a légköri viszonyokra, ez a hang nem énekelhette szívvel-lélekkel s még hozzá a legszebben az egész iskolában, hogy: Tied, vagyok, tied hazám . . . A dalt mással énekeltették. De azért ezzel még, nincs vége a dalnak. A következő na­pokban egy nemzeti zásziára gyűjtöttek ugyanabban az iskolá­ban. Adakozott minden gyermek, a szülei tehetsége vagy bőkezűsége szerint. Semmi kifogás az ellen, hogy a túlnyomó többségben levő ,"fajmagyar"­ gyerekek aránytalanul, kevesebbet adtak össze. De az egyik tanerő, ak­i bizonyosan nem akar direk­tor lenni, mégis szóvátette, ezt a nyomós tényecskét, teti zászlóra a legtöbb pénzt, — talán a megtaka-Mert véletlenül éppen az a kislány áldozta a neim­rrtott zsebpénzét — akinek a hangja, sértette volna a tanács messze halló fülét, a­ nemzeti ünnepen. . . . Mit gondol, Szerkesztő Úr, nem vagyunk-e egy Atyának és egy hazának gyermekei legalább ak­kor, mikor pénzről van szó? Csak nem sérthették meg a zsidó kislány hazafias érzékenységét azzal, hogy még a pénzét se fogadják el! Ez igazán destrukció lett volna. Tisztelettel egy megkülön­böztető. — Solti Béla főkapitány meghalt. Dr. Solti Béla, a pestvidéki főkapitányság vezetője ma délben tra­gikus körülmények között meghalt­ Tegnap éjjel esz­méletét vesztette, majd a rendőrkórházba szállították, ahol dél­ben következett be halála. A h­­alál okául agyvérzést állapítottak m­eg. 1878-ban született Bu­dapesten és 1900-ban került a rendőrséghez, működése alatt­ hosszabb ideig a bűnügyi osztályban, majd az engedélyügyi osztályban teljesített szolgálatot, ké­sőbb a budapesti főkapitányság elnöki osztályát ve­zette, ezután pedig a budapestvidéki rendőrség fő­kapitánysága élére került, amelyet ő is szervezett meg. Felesége é­s két gyermeke gyászolja. Temetése iránt m­ég nem történt intéz­kedés.­­ Letartóztatták a vámház sikkasztóját. Leg­utóbbi számunkban hírt adtunk róla, hogy a fővám­hiva­talban nagyobb arányú sikkasztásnak jöttek nyomára. A rendőrségen Hartha Gyula rendőrtaná­csos sikeresen kinyomozta a bűncselekményt és Du­pon­t István huszonhatéves vámhivatali gyakorno­kot, valamint társát, Pallós Izidort, a Drexler és Friedmann fuvarozó cég alkalmazottját előzetes le­tartóztatásba helyezte. A sikkasztást úgy követték el, hogy Dupona a vámhivatal pénzéből több ízben olyan összegeket fizetett ki Pallasnak, amelyek illeték címén folytak be hozzá és mint bevételt el is köny­veltette. Pontos megállapítás szerint a kárösszeg 188­ millió korona. — A lincolnshirei hendikep. Londonból jelentik: Ma futották le az első nagy angol síkversenyt, a lincolnsh­irei hendikepet, amely a francia telivér Sir Galahad könnyű győzelmével végződött. Sir Ga­lah­ad mint a Verseny erős favoritja indult és ken­terben nyert. Tulajdonosa Jefferson kapitány, akinek s vele együtt, a francia sportembereknek általában, a győzelem óriási összege­t hozott. Második Evan­der, harmadik Grave. i és 20­00 új Ullstein-szabásminta érkezett. STELLL JÓZSEF R.-T. Budapest, IV., Kálvin tér 1.

Next