Pesti Napló, 1925. december (76. évfolyam, 272–295. szám)

1925-12-25 / 292. szám

34 Péntek PESTI NAPLÓ 1925 december 25. Lehet-e nyúlsöréttel embert ölni? Fordulat a nagyvédai hitvesgyilkosság perében (Saját tudósítónktól.) Hogy a háború ho­gyan tragédizál sorsokat, hogy fullaszt meg békés szándékokat és az életek orsóján hogy gabalyítja össze a fonalat, arra fájón karak­terizáló az alábbi történet, mely csöndesszavú szántóvetők kis bajlódásaival kezdődik s né­hány hét raulra talán hóhérszerszámon fog véget érni. Béke Nagy vé­da községben, virágos levegőjű ta­paszon és a földekre rozsdát lekellő őszben egyaránt békésen, barátságban művelte a föl­det ötvös József és Káli János. Szomszédem­berek voltak, a falu legmódosabbjai közé tar­toztak, soha rossz szót nem váltottak, cimbo­r­ás, víg .Jóbarátságban éltek s dolgoztak egy­más mellett. Jóbarátságuk még bensősége­sebbé erősödött, amikor egyszerre, egy napon mind a ketten asszonyt hoztak a házhoz, Ötvös József feleségül vette Káli János édestestvé­rét s Káli János a falu legszebb lányához kö­tötte életét. Minden simán, békességesen ment az Ötvös- és Káli-portán, az asszonyok is jól megfértek egymással, együtt dolgoztak mind­annyian, együtt­­nógatták ökreiket a tarlón, együtt sírták a rossz időjárást és együtt vi­gadtak a bőséges gyermekáldás beköszönté­sén. Háború így volt, míg a háború Nagyvédára is rá­szakadt. Pántlikás katonavonatok zörögtek Nagyvédán keresztül s az egyik rikoltószavú katonákkal megtömött vagonsor elvitte Ötvös Józsefet és Káli Jánost is. Együtt érkeztek a harctérre, meleg jóbarátságban, nem bontotta meg testvériségüket a sturmok sorozata sem, a vér, ha lehet, még jobban összehozta őket s aztán, hogy végigjárták a harcterek iszonya­tosságait, együtt kerültek orosz hadifogságba is. Évekig kínlódták együtt a szibériai gyöt­relmeket s amikor a Kerenszkij-forradalom kirobbant, együtt szöktek meg fogságukból és együtt indultak el Nagyvéda felé. Ötvös Jó­zsefnek nagyobb volt a szerencséje, neki si­került eljutni Nagyvédára, Káli Jánost elfog­ták és visszavitték Szibériába. Csak Nagyrédán azután a lassan vonuló napok furcsa dolgok medrét vájták. Ötvös József szí­vében bűnös tüzek gyulladoztak, feleségét megutálta és szép sógornőjére, legjobb barát­jának feleségére esett a kívánsága. Teljes­ül­hetetlen vágyak miatt nem kellett sokáig szen­vednie, viharos szerelme az asszony vérét is meglobbantotta s a falu gyorsan szájára kapta a viszonyt. Néhány hónap múlva a fogságból haza­vergődött Káli János is. Egyszeriben megtu­dott mindent. De az ő szívének érzései nem változtak meg a fogságban, szerette nagyon a feleségét és azt mondta neki: — Nézd, és megbocsátom neked, hogy a nővérem férjével, a legjobb barátommal ki­kezdték Magamhoz veszlek, mintha semmi sem történt volna, de figyelmeztetlek. Ötvös Józseffel többet szóba nem állhatsz. Káli János jóakaratúan figyelmeztette a feleségét, de a nagy szerelemnek csittet már nem lehetett mondani. Rejtezkedve tovább folytak az ölelkezések, titokban cserélődtek a levelek s a szőlőkben, bujtató bokrok között, tüzesedett a szerelem. Káli János gyanakodott, féltékeny volt, a faluban is kínozták, miért tűri, milyen férfi ő, milyen katona, ha a fele­ségét úgy csábíthatja a jóbarátja, ahogy akarja. Korholta is az asszonyt Káli János, meg is verte néha, de hiába, az asszony csak nem akart lemondani a tiltott csókról. Hurok A csókról nem akart lemondani az asz­szony, de a férjéről nagyon is. Asszonyi agyá­ban kitervelte a módot: hogyan kell biztosí­tani a szerelmet s elhatározta, hogy férjét el kell tenni láb alól. Ötvös József könnyen bele­egyezett a tervbe. A vértől nem riadt egy csöppet sem. Egynémely kegyetlenséget lá­tott­­ már a harctéren. Elgondolták s elkészí­tették szépen tervüket. 1925 tavaszán az asz­szony kötelet dugott férje ágyába s erélyesen adta ki a rendelkezéseket Ötvös Józsefnek: — A kötél egyik végét hurkold az ágy lá­bához, a kötél közepéből hevenyéssz egy nyak­vastagságú hurkot, hogy beleférjen a feje, a kötél másik végét pedig az ajtó alatt húzd ki a konyhába. Én majd csókot is fárasztom a Jánost, jó mélyen csaltatom, ak­kor a nyakába illesztem a hurkot s köhögni fogok. Akkor te rántsd meg a másik végét a konyhába, ahová előző este bebujtatlak s akkor rendben lesz minden. Ad­dig húzd majd a kötelet, amíg kö­högéssel nem jelzem: vége már a Jánosnak. Az előkészületek meg is történtek rendre, a hurkok megformálódtak, az asszony úgy traktálta csókokkal a férjét, hogy Káli János sorsának jobbrafordulását remélte már. Mély álomba fáradt, köhintett is az asszony — de kint a konyhában nem húzták meg a kötél má­sik végét. Ötvös József, amikor hallotta, hogy bent hogy csókolóznak s az asszony éppen olyan szerelmetesen duruzsol a férjének, mint neki szokott, megdühödött s otthagyta a köte­let, a konyhát, a házat. Elfutott, Káli János Karó Vesztére. Mert az asszony nem békült. Ad­dig sanyargatta, kínozta ,kapacitálta Ötvös Jó­zsefet, míg a gyilkosságnak egy új módját tervelték ki. — Gyere János karót szedni, a szőlőbe. —– mondotta egy nyári estén az asszony a fér­jének. El is mentek. A szőlőben már ott állott lesben Ötvös József s amikor az asszony át­karolva tartotta férjét, hogy gyanút fogva hátra ne nézzen, akkor közvetlen közelből egy lövés dördült és Ötvös József fegyverének lö­rései szétverték Káli János koponyáját. Ször­nyet halt. Most, már csak a holttest eltünteté­sének nehéz feladata volt hátra. Kötelet kö­töttek a hulla nyakára és ketten, mintha kis talyigát húztak volna, úgy vonszolták a köté­len Káli János holttestét végig a szőlőn. _ A szőlő végében gödröt ástak és fáradságos munkával elföldelték a hullát. Levél Otthon az asszony elővette Káli János le­velét és példátlan ügyességgel utánozva a megölt férje kezeírását, levelet írt férje nevé­ben az apósához, az öreg Káli Imréhez. — Édesapám, — írta a levélben Káli Já­nos nevében az asszony — nem bírom tovább a nehéz sorsot, a háborúban tönkrementem, beteg vagyok s miután a feleségem is hűtlen lett, akit pedig szeretek, a legjobb szomszé­dommal, saját sógorommal csal meg, elme­gyek a városba, itt hagyom a földet, pedig nagyon szeretem gondozni, nem szántok töb­bet és nem­ ve­tek, nem is aratok, hátha a vá­rosban cselédi sorssal könnyebb lesz, jobb lesz kenyeret keresni és elfolyta majd az asszony csúnya hűtlenségét is. Nyom Még aznap éjszaka Káliné odalopódzott az öreg Káli Imre házához s a levelet bedobta a kertbe. Reggelre találták meg a levelet s egy óra sem telt bele, a faluban már kígyózott a pletyka: nem igaz az, hogy Káli János a vá­rosba ment, az asszony megölte férjét. A csendőrségre is eljutott a hír, nem is kellett sokáig nárom­ozni, Káli János kutyája nyomra vezetett, ott vonított az állat naphosz­szat gazdájának hullája fölött. Törvény Az egri királyi törvényszéken gyilkosság bűntette címén vonták felelősségre Ötvös Jó­zsefet és gyilkosságban való bűnsegédi bűn­részesség címén az asszonyt. — Megtépte az idegeimet a háború. — vé­dekezett Ötvös József — azt se tudom, hogy ölhettem meg legjobb barátomat, akivel együtt voltam a harctéren, együtt szenvedtünk a fog­ságban, azt sem tudom, hogy szerethettem meg ezt az asszonyt és hogy lehettem rossz az én feleségemhez. Tessék elhinni, kérem, a há­ború meg ez az asszony az oka mindennek. Én is elvadultam, meg ez az asszony is csábít­gatott nagyon. Gyönge voltam én már ahoz, hogy ellenálljak, azért történt az egész. Hja, kérem. — sóhajtott fel Ötvös József — egy em­berélet nem volt már olyan drága előttem, mint a háború előtt! Az asszony ravaszabbul védekezett. Ta­gadta, hogy ő beszélte volna rá Ötvöst a gyil­kosságra. Mindent tagadott. Azt is, hogy meg­csalta a férjét. A leghívebb, a leg­jobb, a leg­ragaszkodóbb asszony volt mindig, — mon­dotta a bíróság előtt. Az ötvös József üldözte a szerelmével, olyan vadul, hogy nem mert el­lenállni neki, amikor ráparancsolt, hogy csalja ki a férjét a szőlőbe, ott majd végez vele. Az­. egri törvényszék sem Ötvös József, sem Káli Jánosné vallomását nem fogadta el. A férfit gyilkosság bűntettében mondotta ki bűnösnek, mert előre megfontolva, szándékosan megölte jóbarátját és ezért a napokban kötél általi halálra ítélte. Az asszonyt csupán mint bűnsegédi bűnrészest mondotta ki bűnösnek és életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtotta. Fordulat Az iratok most kerültek fel az ítélőtábla Kállay-tanácsa elé, ahol váratlan fordulat tör­tént az ügyben. Dr. Lázár­­Ernő védő a Tábla előtt azt a meglepő indítványt tette, hogy állapítsa meg a Tábla, hogy az állítólagos ha­lált okozó lövés vadászfegyverből nyúlsörét­tel történt, már pedig tudvalevő, hogy nyúl­söréttel embert ölni nem lehet. Azt a védő nem állítja, hogy más valaki ölte meg Káli Jánost, azonban a Táblának, mielőtt a halá­los ítéletet helybenhagyná, ki kell vizsgáltatnia a gyilkosság misztikumát. A királyi ítélőtábla helyt is adott az indítványnak, elrendelte an­nak megvizsgálását, hogy tényleg nyúlsörét­tel történt-e a lövés s ha igen, akkor mivel gyilkolta meg ötvös József és az asszony Káli Jánost, milyen ismeretlen rejtelmei vannak a nagyvédai gyilkosságnak. Szirmai Dezső. biztatom sok jóval, mert nagyon erős felügye­let alatt vagyunk. Mégis rám tukmálta a pénzt. Előbb elfogadtam, aztán visszaadtam neki. Mi­kor feküdni tértem, ott volt a pénz a párnám alatt. Másnap fölakasztották. A pénzt eltettem azzal, hogy beszolgáltatom a hadosztály ügyész­ségére. Na, de délelőtt tízkor roham kezdődött, megsebesültem és esküszöm magának, elfelej­tettem az egészet, három hónap múlva úgy derengeni kezdett valami bennem, hogy pénzt kellett volna beszolgáltatnom. Újra kimentem ,-1. frontra , a nagy­ ijedelemben újra elfelejtet­tem az egészet. Félév múlva már szégyeltem bevinni s a pénzt odaadtam egy koldusnak. Igen, mert megvolt mindenem ... Igen, de aki három napig éhezik és zsebében közben sok idegen pénz van, ott már nagy viták folynak a lelkiismerettel s higgye el nekem, nincs na­gyobb balek a lelkiismeretnél, mindent be le­het neki beszélni szükség esetén. — Leszereltem s az úrból, aki voltam, na­gyon kopott állástalan valaki lettem. Kimen­tem Párizsba. Nézze, ketten mentünk. A bará­tom­ először a Renault-gyárban dolgozott, aztán a Citroennél volt, később segéd lett egy könyv­kereskedésben s most már egy üzleti könyv- és tanszergyárnak a főkönyvelője. De ez egy rendes ember, aki nem igen iszik s akinek a nőkkel sincs sok baja. Én, kérem, az első héten megismerkedtem egy montmartrei táncos­helyen, egy amerikai nővel, akinek sok pénze volt s megvette magának mindazt, ami bom­lott idegennek kellett. Ismeretségünk első nap­ján nála aludtam. S aztán már nála is laktam. Természetes volt, hogy minden költséget ő fe­dezett, hisz a vendége voltam. Nála ebédeltem, nála vacsoráztam és a kávéházbeli társaságá­ban több férfivel ismerkedtem meg és üzlete­ket csináltam. — Ez ment egy darabig, ugy, hogyha ven­déglőben vacsoráztunk, tudtam fizetni kettőnk­ért. De meguntam a nőt s hogy kibírjam, kezd­tük az élvezeteket h­almozni: kokain került a konyakos pohárba. S az új élvezettel új üzletág nyirt metzszámom­ra: kokainnal kezdtem keres­kedni. Nagyszerűen ment, ezrivel kerestem a frankokat és a nőt elhanyagoltam. Ismeretsé­geket kötöttem és éjszakáim fölött szabadon rendelkeztem. Persze, a nő először jeleneteket csinált, aztán ajándékokkal igykezett vissza­hódítani — nem nagy sikerrel. Néha-néha föl­mentem hozzá és . . . már egy marokra való gyűrűm volt tőle. Közben — mert Párizsban mindig van egy »közben« — beltársultam egy fegyvercsempészési üzletbe, amely fegyvereket szállított Marokkóba a bennszülötteknek. — Ilyen körülmények közt érkezett el szá­momra egy fizetési határnap. De némi bajok, átmeneti kellemetlenségek mutatkoztak: hétfőn kellett volna kifizet­eni készpénzzel egy na­gyobb fegyverszállítmányt, viszont pénzt én csak kedden kaptam volna kokainomért. A terv hamar kész volt: estélyt rendezek a barátnőm­nél, úgy leitatom kokainos konyakkal, hogy huszonnégy óráig­ nem tud magáról, leemelem nyakáról az értékes gyöngysorát, elzálogosítom egy napra, kifizetem a puskákat, másnap meg­kapom és a pénzemet, kiváltom a gyöngysort, visszaakasztom barátnőm nyakára és minden a legnagyobb rendben van. — Így is történt, de csak nagyjából. A nő ugyan döft­e itta magát a kokaintól, de előbb magához tért, mint számítottam, rögtön a rend­őrségre szalad, persze bosszúból is, nyakon­csíptek. Most, elképzelheti, eszem ágában sem volt két fintai üzletemre terelni a rendőrség figyelmét. Kész örömmel mentem bele a mesébe, hogy kiraboltam a nőt, hamar kiszámítottam, hogy a bandita­ságért sokkal kevesebbet fogok kapni, mint a fegyvercsempészésért és kokain­árusításért. Kínáltam egy­ alapmesét, amit kel­lően körülöntöttem szósszal, azt azonban nem voltam K'^lfindó bevallani, hogy olyan rengeteg kokain fölött rendelkezem, hogy be tudtam rú­gatni egy tizenkét tanni társaságot. F/-kor ki­találtat", hn«v a nőt kloroformmal kábítottam el . . . ío­y lettem é,a kloroformos brndicsa. — VplUn be. T»n«»y m^stewiTerane's hőse vagyok. M«st egyébk­­nt navire++°n ' "prolik itt PpsfPTi pmf'v a *sf»hrn"eH" WelHV és vi^zarne­fceteV P­íri".«^a. ahol érintetlenül vár fegyver­es kok "'n depóm. — Maguk v^r"T itt rol'prmnosc a körúti kívé­h­ázakhím . . . Tudja. mit. alarV'^ftn véve én nem fogok ker.?t. magával: az élő en­ hol nem szeret holtat érinteni . . . s maguk élnek? . . . Na, megyek. Jó estét! pedig amikor felébredt, ott találta a nyaká­­ban a hurkot. Gondolta, hogy mit terveztek vele, meg is verte az asszonyt , aztán újra kibékült.

Next