Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)

1927-08-13 / 183. szám

6 Szomb­at PESTI NAPLÓ 1927 augu­stus 13 Újabb földcsuszamlás történt a regölyi mentési munkálatok közben Egy tizenhétéves menyasszony kiásott holttestét újból maga alá temette a föld Regöly, augusztus 12. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) A regölyi földomlás m­entési munkálatai­nak ma volt a legizgalmasabb napja. A pécsi utászosztag már reggel öt órakor kivonult a mentési munkálatok folytatására. A bánya környékét ellepték a falusiak, mert tegnap este elterjedt a hír, hogy ma már feltétlenül találnak holttesteket. Az utászok egyre mé­lyebben és mélyebben hatoltak a hely belse­jébe. Reggel nyolc óra felé az egyik árkász csákánya megakadt egy testben. Kis ásójával ásni kezdett és pár perc alatt felbukkant a holttest. A második, amelyet a szerencsétlen­ség óta megtaláltak. A leletnek híre gyorsan elterjedt, a szerencsétlenség színhelyét körül­állók őrült tülekedéssel akartak a lelet szín­helyéhez jutni és a csendőrségnek csak a leg­nagyobb erőfeszítéssel sikerült a tömeget visz­szatartani. Az üregbe, ahol a holttest feküdt, elsőnek a parancsnok-százados sietett be. Ez a sietés csaknem életébe került. Amint ugyanis az üreg küszöbét átlépte, újabb földomlás keletkezett és csak rendkívül vakmerő ugrásának köszön­hette, hogy nem került maga is a föld alá. A halottat ez a földomlás ismét eltemette. Foly­tatták a munkát és sikerült annyit elérniök, hog­y a halott ruhájának egy része ismét nap­világra került. Az odahívott falusiak a ruha foszlányaiból megállapították, hogy Lakatos József 17 éves Katalin leánya fekszik ott a föl­dön. Könnyezve mesélték a falusiak, hogy a tizenhétéves leány menyasszony volt. A követ­kező pillanatban azonban már el kellett a falu­siakat kergetni a helyszínéről mert ismét, most már másodízben földomlás következett, amely a holttestet ismét maga alá temette. Pén­teken délben a munkálatokat szinte újból ott kellett kezdeni, ahol a szerencsétlenség meg­történtekor megkezdték. A két újabb földomlás a faluban nagy pá­nikot okozott. Azok az asszonyok, akiknek fér­jei a munkálatokon dolgoznak, állandó rette­gésben élnek, nem tudják, hogy a megismét­lődő földomlás mely pillanatban temeti el fér­jeiket. Estig újabb holttestet nem találtak, a megtalált leány holtteste is a föld alatt van még. Szombaton reggel öt órakor folytatják a mentési munkálatokat. Felszedték a Szeged alsótanyai kisvasút talpfáit és a vágányra rakták A vonat rászaladt a talpfákra, de nem történt szerencsétlenség Szeged, augusztus 12. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Hosszú, évtizedekre terjedő agitáció után, mint ismeretes, körülbelül egy évvel ezelőtt nyílt meg a Szeged,saltótanyai kisvasút. Felépítése ellen állan­dóan harcoltak a szegedi gazdák a város veze­tőségével, mert egyrészt holdanként hozzájárulást kellett fizetniük, másrészt a vasút céljaira különböző földterületeket kellett kisajátítani. A vasút a tanyai lakosok ellenzése dacára is fölépült és megindult. A tanyai gazdák ellenszenve a vasút megnyitása óta látszólag elült. Mostanáig nem hallatszott semmi kü­lönösebb akció a vasút ellen. Pénteken reggel azon­ban merényletet kíséreltek meg a tanyai kisvasút Szegedre haladó szerelvénye ellen, amely csak azért nem vált végzetessé, mert a vonat lassan haladt a pálya azon részén, ahol a merényletet el akarták követni. A tanyai kisvasút a rendes személyvonati szerel­vénnyel Alsótanyáról elindulva, Nagyszélsóstóig za­var nélkül tette meg az utat. Már közel volt a Ru­dolf téri állomáshoz, amikor a lassan haladó moz­dony vezetője figyelmes lett, hogy az előtte lévő pályarészen halmok magasodnak. Az utolsó percben hirtelen lefékezte a vonatot, de már nem tudta meg­akadályozni, hogy a mozdony és néhány kocsi rá ne szaladjon az egyik talpfából emelt halomra. A kis­vasút hatalmas zökkenéssel megállott. Az utasok kö­zött óriási pánik keletkezett. Leugráltak a vonatról és a mozdony elé futottak, amely egy talpfára sza­ladt. A vonat kísérőszemélyzete megindította a nyo­mozást és megállapította, hogy a kisvasút talpfáit szakértelemmel kiszedték körülbelül 20 méter hosszú­ságban és különböző halmokba rakva rátették a sín­párra. Ha a vonat a rendes tempóban haladt volna, a katasztrófa feltétlenül bekövetkezik, így azonban szerencsére az ijedtségen kivül senkinek semmi baja nem történt. A síneket rövidesen annyira rendbehoz­ták, hogy a vonat befuthatott Szegedre, ahol nyom­ban értesítették a rendőrséget. A megindított nyomozás során a rendőrség a déli órákban hat fiatal tanyai suhancot állított elő, akik ellen az a gyanú, hogy ők kísérelték meg a kisvasút ellen a merényletet. A suhancok a rendőr­ségen minden vallomást megtagadtak. Délután újabb detektívek mentek ki a tanyára, hogy a me­rénylet értelmi szerzőjét kinyomozzák. A tanyaiak azt mondják, hogy gyermekcsínyről lehet szó, de a rendőrségnek az a föltevése, hogy a talpfák fölsze­désével a tanyaiak közül valaki bosszút akart állni a kis­vasú­ton. A nyomozás a lemagyobb eréllyel folyik. ­ Fuchs Jenőt még nem bocsátották el a rendőrségről A szembesítés eredménytelenül végződött . Más irányban folytat­ják a nyomozást (Saját tudósítónktól.) Péntek délután Győrffy rendőrtanácsos szobájában két ember­rel szembesítették Fuchs Jenőt, akit Baján fogtak el, mint a Kolumbusz uccai zsarolás állítólagos tettesét. Fuchs Jenőt Győrffy rend­őrtanácsos szobájában több ember közé állí­tották és egyenként hívták fel azokat, akiknek fel kellett volna benne ismerni a Kolumbusz uccai zsarolót. Egymásután hívták be Gold­schmiedt kereskedőt, akit meg akart zsarolni, majd Bartók Zoltánt, akit a zsaroló a városon körülvezetett, azután Bartóknak egy Kohn nevű segédjét, Csúz nyugalmazott pénzügymi­niszteri tisztviselőt, a T­itanin-cipőgyár veze­tőjét és Szögyi Sándort, a Münk és Fia-cég főnökét. A szembesítések nem jártak eredmény­nyel. A behívott emberek valamennyien meg­állapították, hogy Fuchs Jenő feltűnően hasonlít ahoz az em­­berhez, aki zsarolási célzattal náluk járt, de a zsarolót egyik sem ismerte fel benne. Voltak egyesek, akik kijelentették, hogy bár a hasonlatosság nagy, mégsem merik azt mon­dani, hogy az az ember áll előttük, aki őket meg akarta zsarolni. Amikor az egyik ilyen tanúvallomás elhangzott, Fuchs Jenő sírva­fakadt és a következő szavakkal fordult a szem­besítést eszközlő rendőrtanácsoshoz: — Istenem, mi lesz, ha ártatlan létemre azt fogják rám, hogy én vagyok a zsaroló! A szembesítések eredménytelensége mellett feltű­nő és érdekes, hogy mindazok az adatok, amelyek a nyom­zás során a Kolumbusz utcai zsaroló személye ellen felmerültek, ráillenek Fuchs Jenőre, illetve megvannak vele szemben is, így többek között Fuchs Jenő ugyanazon a napon tette zálogba ruháját és aktatáskáját, amely napon azt a Kolumbusz utcai merénylő zálogba tette. A Fuchs Jenő által zálogba tett ruhát a detektívek megtalálták a zálogházban, meg is mutatták Bartóknak, de Bartók kijelen­tette, hogy a merénylő világos drapp ruhában járt nála, az a ruha pedig, amit a detektívek a zálogházból kihoztak, egy sötét kockás ruha. Találtak Fuchsnál egy olyan fehér kesztyűt, amilyent a zsaroló viselt, találtak revolvert és találtak egy ezüst cigarettatárcát, amely szin­­tén feltűnően hasonlít ahoz a tárcához, ami Bartók a Kolumbusz utcai zsarolónál látott. Fuchs Jenőt a szembesítés alkalmával ugyanúgy fésülték, ahogy a zsaroló fésülve volt, rátették a szemére zöldkeretes pápasze­mét is, hogy amennyiben tényleg ő lett volna a zsaroló, a sértettek könnyebben felismerhes­sék. A felismerés azonban ennek ellenére nem sikerült. Fuchs Jenő kihallgatását pénteken nem fejezték be és egyelőre őrizetben tartották a rendőrségen. Szombaton kerül sor a még tisz­tázatlan részletkérdések tisztázására. Fuchs Jenő állandóan hangsúlyozza a rendőrségen, hogy neki a zsarolásokhoz semmi köze nincs. A nyomozást más irányban a legteljesebb­ eréllyel folytatják. Levine és Drouhin megint összevesztek Párizs, augusztus 12. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A kedvezőtlen időjárási jelentések követ­­keztében a le bourgeti repülőtéren a legköze­­lebbi jövőben valószínűtlennek tartják, hogy­ valamelyik óceánrepülő startolni fog. A Fahr­mann-cég »Kék madara« már készen áll a startra és a Miss Columbia is teljesen útra­kész állapotban van. Levine és Drouhin között azonban újabb súlyos differenciák támadtak, amelyeket élesen kommentál a párizsi sajtó. Levine tegnap este minden ok nélkül kivette repülőgépe motorjának mágneseit s a maga szállójába vitte. Drouhinnek szemrehányá­saira kijelentette, hogy attól tart, hogy éjjel­­valaki ellophatja a mágneseket. A le bourgeti repülőtéren azt hiszik, hogy Levinenek egyál­talában nem sürgős az amerikai repülőút, sőt abban reménykedik, hogy egy másik óceán­repü­lő megelőzi, amely esetben aztán sem­­missé válna Drouhinnel kötött szerződése. Egy elektrotechnikus szíven lőtte feleségét, azután öngyilkos lett Szabadka, augusztus 12. . (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Pénteken este a Fűzfás utca egyik kis­kocsmája előtt kettős halállal végződő családi dráma játszódott le. Paraczky József harminc­éves elektrotechnikus agyonlőtte a feleségét, Húros Bella varrónőt, azután öngyilkos lett. A fiatal házas­pár régebb idő óta rosszul élt egymással. A férj ivott, emiatt gyakori volt a házasfelek között a veszekedés, végül is az asszony otthagyta a férjét. Paraczky többíz­ben megkísérelte, hogy feleségét visszahívja, aki azonban semmiképpen sem volt hajlandó visszatérni részeges férjéhez. A férj ekkor, megfenyegette az aisszonyt, hogy agyonlövi. Az asszony félt, hogy férje beváltja fenyege­tését, ezért állandóan bátyja társaságában járt. Péntek este hat órakor is bátyja társasá­gában indult el munkahelyéről. Útközbe­n bátyja két barátjával találkoztak, akikkel az asszony kísérője beszélgetni kezdett, úgyhogy Paraczkyné egyedül ment előre néhány lépést. A férfi, közben a Fűzfás ucca egy kis kocsmá­jában várakozott feleségére, akiről tudta, hogy a kocsma előtt kell elmennie. Amikor az asz­szony a kocsma elé ért, a férj kiugrott a kocs­mából és megszólította: — Gyere, igyál velem egy pohár bort! — Dehogy megyek! — felelt az asszony és tovább akart menni. Ebben a pillanatba­n­ Paraczky előrántotta revolverét és két lövést tett a sikoltozó, menekülő asszony felé. Egyik lövés­t sem talált. Paraczky utána szaladt az asszonynak, átölelte és a revolvert mellének szegezve, a szíve fölött elsütötte. A golyó az asszony szívét fúrta keresztül. Paraczkyné nyomban meghalt. A gyilkos férj ezután be­rohant a kocsmába és itt háromszor egymás­után mellbelőtte magát. A harmadik golyó a szívét érte és nyomban halált okozott. A rendőrség Paraczky zsebében levelet talált, amelyben elmondja élettörténetét és azt állítja, hogy házasságát az asszony bátyja tette tönkre, aki hivatásos betörő. Egész sor nevet sorolt fel, akiknél szerinte a sógora be­tört. A rendőrség megindította a vizsgálatot, hogy mennyiben felelnek meg a gyilkos és ön­gyilkos Paraczky vádjai a valóságnak.

Next