Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)

1927-08-06 / 177. szám

Szomjas IBSTIMPIC A székesfőváros Csernoch-rekviemje a belvárosi főplébániatemplomban. Balról: Kohl, Medárd, felszentelt püspök, a főváros Csernoch-rek­viemjének pontifikátora. Jobbról: Fővárosi ta­nácsnokok a rekviemen; balról jobbra: Vajna Ede, Liber Endre és Édes­ Endre ­ Halálos autókatasztrófa Székesfehérvár előd (Saját tudósítónktól.) Stump János cse­peli adóügyi jegyző, dr. Sepsey Bene­dek ügyvéd és Kántor Ferenc, a Kén ticeai székesfővárosi elemi iskola igazga­tója, akik valamennyien Soroksáron laknak, elhatározták, hogy autókirándulást csinálnak Hévízre és meglátogatják az ott nyaraló bará­taikat, Drexler Mihályt, a Soroksár—Dunaha­raszti—Taksonyi Takarékpénztár vezérigazga­tóját és Drexler János soroksári kötélgyárost. A háromtagú társaság az autókirándulásra bérbevette Uhrspringer Mátyás pesterzsébeti autófuvarozó Renault-kocsiját, melyet Uhr­springer maga vez­et. Szerdán délben indultak el Soroksárról s végighaladva a Balaton somogyi partján, es­tére minden baj nélkül megérkeztek Hévízre. Az éjszakát ott töltötték s úgy tervezték, hogy visszafelé magukkal hozzák Drexler igazgatót kötélgyárost is. A takarékpénztári igaz­gató azonban nem fogadta el a meghívást. — Ilyen öreg csontoknak nem tesz jót az autózás, — mondotta nevetve barátainak s csü­törtökön reggel Drexler Jánossal vonaton in­d­ult vissza a fővárosba. Stump jegyző és barátai azonban a reggeli­­órákban még megfü­rödtek Hévízen, majd be­mentek Keszthelyre, ahonnan délben indultak el Tapolcán keresztül Budapestre. A gépkocsit vezető Uhrspringer Mátyás mellett Kántor Fe­renc igazgató ült, a kocsi hátsó ülésén jobb­oldalon Sepsey ügyvéd, baloldalon pedig Stump jegyző foglalt helyet. Délután négy óra tájban hét kilométerre voltak Székesfehérvártól, ami­kor egy előttük haladó szekeret akartak meg­előzni. Uhrspringer az út jobboldalára vezette az autót s amikor a szekér mellett elsuhantak, nagy pukkanást hallottak s a következő pilla­natban az autó hirtelen felborult. A sofőr és Sepsey ügyvéd magas ívben kirepültek az út­testre, a másik két utast azonban a felborult autó maga alá temette. Uhrspringer Mátyás, aki csak a lábán szenvedett könnyebb zúzódásokat, csakhamar talpraállt és az autó alatt jajveszékelő utasai segítségére sietett. Az arra haladó emberek segítségével felemelte az autót, amely alatt eszméletlenül, véres tagokkal feküdt Kántor Ferenc iskolaigazgató és Schm­p János cse­peli jegyző. Időközben az árok szélén heverő dr. Sepsey is magához tért ájulásából s bár karján és fején erősen vérző sebeket szenve­dett, ő is barátai segítségére sietett. Stump jegyzőt csakhamar sikerült talpraállítani, az iskolaigazgató azonban mozdulatlanul feküdt az út porában. A székesfehérvári mentők rövid idő múlva megérkeztek a szerencsétlenség színhelyére s a­ mentőorvos megállapította, hogy Kántor­­ Ferencet a ránehezedő gépkocsi valósággal­­ agyonnyomta. Mellkasa beszakadt, bordái el­törtek s gerinctörést is szenvedett. A borzal­masan összeroncsolt embert a mentőautóba helyezték Stump jegyzővel együtt, aki a fe­jén, a lábán és lapockáján szenvedett súlyos zúzott sérüléseket. Útközben a mentőautóban Kántor Ferenc visszanyerte eszméletét és ci­garettát kért. A kórházba érve azonban is­mét eszméletét vesztette, mert igen erős belső vérzése támadt. A szerencsétlen ember este 10 órakor sérüléseibe belehalt. Stump jegyző és Sepsey Bv A bekötözött ügyvéd az esti vonattal "Budapestre érkezte­k s péntek reggel kaptak telefonértesítést Kántor Ferenc haláláról. A gépkocsinak különösebb baja nem tör­tént, úgyhogy Uhrspringer azzal jött vissza Pesterzsébetre. A sofőr ma reggel megvizs­gálta az autókerék defektusát s a belső gumi­ból előkerült egy patkószeg, amely a tragikus­végű szerencsétlenséget előidézte. Kántor Ferenc holttestét péntek éjszaka szállítják el Székesfehérvárról Soroksárra, ahol özvegye és árván maradt négy gyermeke várja a szerencsétlenül járt iskolaigazgatót. Japán terjeszkedni akar az ázsiai kontinensen Masidsursa és Mongolia­s japáni gyarmat - Angol-japán együtt­műkö­dés távol~fte£efen a leszerelési konferencia összeomlá­sának eis© következménye London, augusztus 5. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A genfi konferencia összeomlásának a tá­vol keleten ma már mutatkoznak következmé­nyei, amelyek arra mutatnak, hogy a bejelen­tett angol—japán együttműködés máris meg­valósult. Angol jelentések szerint Japán Sang­haiban diplomáciai képviselők útján egyúttal az észak és dél kormányainak egész sor ulti­matív követelést adott át, amelyek teljesítése a gyakorlatban Mandsuriából és Mongóliából Japán gyarmatokat csinálna. A kínai nacio­nalistáknak Anglia megtiltja, hogy uralmukat Sanghaitól északra kiterjesszék. A japánok követelik, hogy Kína Mandsuriában adja meg nekik a korlátlan földvásárlás jogát, követeli továbbá, hogy Mandsuriában és Mandsuriától nyugatra tetszése szerint vasutakat építhessen, míg Kínának megtiltja, hogy ezekkel párhu­zamosan vasútvonalakat létesítsen. Japán to­vábbá politikai protektorátust követel a Csang-Cso-Lin által Peking körül megszállva tartott tartományok fölött és azzal fenyegetőzik, hogy abban az esetben, ha a nacionalisták Santung­tól északra előnyomulnának, Japán megszállja Santungot és ott megerősíti csapatait, hogy éket verjen az észak és dél közé. A sanghai amerikai laptudósítók azt állítják, hogy Japán követeléseit Anglia hozzájárulásával közölte a két kínai kormánnyal és hogy Anglia Japánra ráerőszakolta a gyámságot Kína fölött. (W. H. E.) Megindult az angol-amerikai versengés a tengeren Párizs, augusztus 5. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A francia sajtó a genfi konferencia kudarca miatt aggódik, hogy most olyan versengés fog megindulni a tengeren, amely végeredmény­ben komolyan veszélyeztetni fogja a két angol hatalom egymáshoz való viszonyát. Mindkét kormány ugyan biztosítja a másikat, hogy a genfi kudarc nem fogja zavarni a London és Washington között fennálló jó viszonyt, de — így ír a Temps — mindkét oldalon mégis érvényesült a bizalmatlanság. Az Information már az angol—amerikai erkölcsi antant fel­bomlásáról ír, aminek még beláthatatlan poli­tikai következményei lehetnek. Amerika, amely a háború után pénzének segítségével fá­radtság nélkül meghódította az elgyengült Európát, veszedelmes játékot űz presztizspoli­tikájával, amely úgymint 1914-ben a német po­litika, könnyen súlyos komplikációkra vezet­het. A Journal úgy vélekedik, hogy Anglia kétségtelenül megkezdte az elkeseredett kon­kurenciát Amerikával. Ez a lap véleménye szerint nem vezethet jóra. (L. Sz.)

Next