Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)
1927-08-06 / 177. szám
Szomjas IBSTIMPIC A székesfőváros Csernoch-rekviemje a belvárosi főplébániatemplomban. Balról: Kohl, Medárd, felszentelt püspök, a főváros Csernoch-rekviemjének pontifikátora. Jobbról: Fővárosi tanácsnokok a rekviemen; balról jobbra: Vajna Ede, Liber Endre és Édes Endre Halálos autókatasztrófa Székesfehérvár előd (Saját tudósítónktól.) Stump János csepeli adóügyi jegyző, dr. Sepsey Benedek ügyvéd és Kántor Ferenc, a Kén ticeai székesfővárosi elemi iskola igazgatója, akik valamennyien Soroksáron laknak, elhatározták, hogy autókirándulást csinálnak Hévízre és meglátogatják az ott nyaraló barátaikat, Drexler Mihályt, a Soroksár—Dunaharaszti—Taksonyi Takarékpénztár vezérigazgatóját és Drexler János soroksári kötélgyárost. A háromtagú társaság az autókirándulásra bérbevette Uhrspringer Mátyás pesterzsébeti autófuvarozó Renault-kocsiját, melyet Uhrspringer maga vezet. Szerdán délben indultak el Soroksárról s végighaladva a Balaton somogyi partján, estére minden baj nélkül megérkeztek Hévízre. Az éjszakát ott töltötték s úgy tervezték, hogy visszafelé magukkal hozzák Drexler igazgatót kötélgyárost is. A takarékpénztári igazgató azonban nem fogadta el a meghívást. — Ilyen öreg csontoknak nem tesz jót az autózás, — mondotta nevetve barátainak s csütörtökön reggel Drexler Jánossal vonaton indult vissza a fővárosba. Stump jegyző és barátai azonban a reggeliórákban még megfürödtek Hévízen, majd bementek Keszthelyre, ahonnan délben indultak el Tapolcán keresztül Budapestre. A gépkocsit vezető Uhrspringer Mátyás mellett Kántor Ferenc igazgató ült, a kocsi hátsó ülésén jobboldalon Sepsey ügyvéd, baloldalon pedig Stump jegyző foglalt helyet. Délután négy óra tájban hét kilométerre voltak Székesfehérvártól, amikor egy előttük haladó szekeret akartak megelőzni. Uhrspringer az út jobboldalára vezette az autót s amikor a szekér mellett elsuhantak, nagy pukkanást hallottak s a következő pillanatban az autó hirtelen felborult. A sofőr és Sepsey ügyvéd magas ívben kirepültek az úttestre, a másik két utast azonban a felborult autó maga alá temette. Uhrspringer Mátyás, aki csak a lábán szenvedett könnyebb zúzódásokat, csakhamar talpraállt és az autó alatt jajveszékelő utasai segítségére sietett. Az arra haladó emberek segítségével felemelte az autót, amely alatt eszméletlenül, véres tagokkal feküdt Kántor Ferenc iskolaigazgató és Schmp János csepeli jegyző. Időközben az árok szélén heverő dr. Sepsey is magához tért ájulásából s bár karján és fején erősen vérző sebeket szenvedett, ő is barátai segítségére sietett. Stump jegyzőt csakhamar sikerült talpraállítani, az iskolaigazgató azonban mozdulatlanul feküdt az út porában. A székesfehérvári mentők rövid idő múlva megérkeztek a szerencsétlenség színhelyére s a mentőorvos megállapította, hogy Kántor Ferencet a ránehezedő gépkocsi valósággal agyonnyomta. Mellkasa beszakadt, bordái eltörtek s gerinctörést is szenvedett. A borzalmasan összeroncsolt embert a mentőautóba helyezték Stump jegyzővel együtt, aki a fején, a lábán és lapockáján szenvedett súlyos zúzott sérüléseket. Útközben a mentőautóban Kántor Ferenc visszanyerte eszméletét és cigarettát kért. A kórházba érve azonban ismét eszméletét vesztette, mert igen erős belső vérzése támadt. A szerencsétlen ember este 10 órakor sérüléseibe belehalt. Stump jegyző és Sepsey Bv A bekötözött ügyvéd az esti vonattal "Budapestre érkeztek s péntek reggel kaptak telefonértesítést Kántor Ferenc haláláról. A gépkocsinak különösebb baja nem történt, úgyhogy Uhrspringer azzal jött vissza Pesterzsébetre. A sofőr ma reggel megvizsgálta az autókerék defektusát s a belső gumiból előkerült egy patkószeg, amely a tragikusvégű szerencsétlenséget előidézte. Kántor Ferenc holttestét péntek éjszaka szállítják el Székesfehérvárról Soroksárra, ahol özvegye és árván maradt négy gyermeke várja a szerencsétlenül járt iskolaigazgatót. Japán terjeszkedni akar az ázsiai kontinensen Masidsursa és Mongolias japáni gyarmat - Angol-japán együttműködés távol~fte£efen a leszerelési konferencia összeomlásának eis© következménye London, augusztus 5. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A genfi konferencia összeomlásának a távol keleten ma már mutatkoznak következményei, amelyek arra mutatnak, hogy a bejelentett angol—japán együttműködés máris megvalósult. Angol jelentések szerint Japán Sanghaiban diplomáciai képviselők útján egyúttal az észak és dél kormányainak egész sor ultimatív követelést adott át, amelyek teljesítése a gyakorlatban Mandsuriából és Mongóliából Japán gyarmatokat csinálna. A kínai nacionalistáknak Anglia megtiltja, hogy uralmukat Sanghaitól északra kiterjesszék. A japánok követelik, hogy Kína Mandsuriában adja meg nekik a korlátlan földvásárlás jogát, követeli továbbá, hogy Mandsuriában és Mandsuriától nyugatra tetszése szerint vasutakat építhessen, míg Kínának megtiltja, hogy ezekkel párhuzamosan vasútvonalakat létesítsen. Japán továbbá politikai protektorátust követel a Csang-Cso-Lin által Peking körül megszállva tartott tartományok fölött és azzal fenyegetőzik, hogy abban az esetben, ha a nacionalisták Santungtól északra előnyomulnának, Japán megszállja Santungot és ott megerősíti csapatait, hogy éket verjen az észak és dél közé. A sanghai amerikai laptudósítók azt állítják, hogy Japán követeléseit Anglia hozzájárulásával közölte a két kínai kormánnyal és hogy Anglia Japánra ráerőszakolta a gyámságot Kína fölött. (W. H. E.) Megindult az angol-amerikai versengés a tengeren Párizs, augusztus 5. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A francia sajtó a genfi konferencia kudarca miatt aggódik, hogy most olyan versengés fog megindulni a tengeren, amely végeredményben komolyan veszélyeztetni fogja a két angol hatalom egymáshoz való viszonyát. Mindkét kormány ugyan biztosítja a másikat, hogy a genfi kudarc nem fogja zavarni a London és Washington között fennálló jó viszonyt, de — így ír a Temps — mindkét oldalon mégis érvényesült a bizalmatlanság. Az Information már az angol—amerikai erkölcsi antant felbomlásáról ír, aminek még beláthatatlan politikai következményei lehetnek. Amerika, amely a háború után pénzének segítségével fáradtság nélkül meghódította az elgyengült Európát, veszedelmes játékot űz presztizspolitikájával, amely úgymint 1914-ben a német politika, könnyen súlyos komplikációkra vezethet. A Journal úgy vélekedik, hogy Anglia kétségtelenül megkezdte az elkeseredett konkurenciát Amerikával. Ez a lap véleménye szerint nem vezethet jóra. (L. Sz.)