Pesti Napló, 1927. augusztus (78. évfolyam, 173–196. szám)
1927-08-06 / 177. szám
6 tíz omfós PESTI NAPLÓ 1927 augusztus . Ki a bűnös? Barnes tanár előadásában bebizonyította, hogy Magyarországot nem terheli felelősség a háború kitöréséért Harry Elmer Barnes (Saját tudósítónktól.) Barnes professzor előadására kitárultak a nyári szünetben alvó parlament kapui és a delegációs teremben nagy és előkelő társaság gyűlt egybe, hogy meghallgassa az amerikai tanár előadását és szimpátiájával tüntessen a mellett az ember mellett, aki először rombolta szét a háborús bűnösség bennünket is mélységesen sújtó fikcióját. Németországban hatalmas irodalma van ennek a kérdésnek. A német közvélemény pártkülönbség nélkül egyre intenzívebben törekszik arra, hogy megszabaduljon annak a vádnak a súlyától, amelynek alapján jogfosztó ítéleteiket meghozták a párizsi és párizskörnyéki béketárgyalások. Magyarországon, sajnos, még nem foglalkoznak elég érdek- ,lődéssel a nagyfontosságú kérdéssel. Pedig amikor az ítélet revízióját követeljük, talán legfontosabb annak kimutatása, hogy ez az ítélet hamis és végzetesen egyoldalú következtetéseken épült fel. Ha a tudomány ki tudja mutatni, hogy a központi hatalmak csak másodrendű vádlottak lehetnek a világháború nagy perében, akkor a Trianon, Versailles és cévresi békéknek jogalapja rendült meg. Ezért az igazságért vívott, vagy talán még jobban megvívandó harcban egyik legcéltudatosabb és leghasznosabb fegyvertársunk az a fiatal amerikai tanár, aki már évek óta harcol nagy tudományos készültséggel és írói tolla erejével az igazság megállapításáért. Előadásának a külügyi társaság a nyári évszak ellenére értékes hallgatóságot tudott összetoborozni, képviseltette magát a miniszterelnökség, a külügy-, és kultuszminisztérium ie, jelen volt számos magasrangú katonatiszt, volt miniszterek, politikusok, egyetemi tanárok stb. Az ülésen Pekár Gyula elnökölt. Fejtegetéseinek esszenciáját tulajdonképpen előadása végén mondta ki Barnes profeszszor, amikor leszögezte, hogy a háború felidézése körül elsősorban Franciaország, Oroszország és Szerbia a bűnösök. Másodsorban Ausztriát illeti a felelősség és Németország és Anglia csak harmadsorban következnek. Amikor a monarchia bűnösségéről beszél Burnes tanár, egyúttal hangsúlyozza, hogy még ebből a másodsorú felelősségből sem jut rész Magyarországnak, miután sem a magyar közvélemény, sem a magyar politikusok nem gondoltak a háborúra, sőt gróf Tisza István magyar miniszterelnök, a monarchia legbékésebb politikusa, minden áron meg akarta akadályozni a háború kitörését. A nagy területeitől megfosztott Magyarország helyreállítása a kultúrvilág kötelessége. Trianon a legnagyobb erkölcsi igazságtalansága és állandóan fenyegetni fogja Európa békéjét. A magyar irredentizmus sem szűnhet meg addig, amíg ezek a határok megmaradnak. Előadása többi részében érdekesen csoportosította azokat a tényeket, melyek rámutatnak Oroszország és Franciaország bűnösségére. Adatokkal bizonyította, hogy Franciaország tervszerűen készítette elő az 1914-es esztendőre, mely erre legalkalmasabbnak látszott, a háborút. S ebben hűséges segítője volt Oroszország. Ez a két nagyhatalom tudta, hogy egy Balkán-konfliktus révén lehet legbiztosabban előidézni az óhajtott európai háborút és Szerbiát szemelték ki az általános vérontás előidézőjéül. A belgrádi orosz követ és az orosz politikai körök már jóelőre tudtak Ferenc Ferdinánd ellen készülő merényletről, sőt a merénylőket 800.000 frankkal anyagilag is támogatták. Franciaország volt viszont az első európai állam, mely a német és angol ellenállás ellenére a háború mellett döntött. Az orosz cár is tulajdonképpen ellene volt a háborúnak, de tanácsadói kierőszakolták az általános mozgósítást, amelyre Németországnak reagálnia kellett. Franciaország és Oroszország bűnösségét az a tény súlyosbítja, hogy ez a két állam céltudatosan világháborúra törekedett, míg Ausztria csak büntetőhadjáratot akart indítani Szerbia ellen. őszintén megvilágította az Egyesült Államok szerepét Als Burnes tanár. Az amerikai hadüzenet előtt már egy évvel megüzente Wilson az antanthatalmaknak, hogy az Egyesült Államok beavatkoznak a háborúba, ha a központi hatalmak nem fogadják el azokat a békefeltételeket, amelyeket csak legyőzött országok fogadhatnának el. A tudós objektivitásával tárta fel a nagy kataklizma prológusát, amelyben a vezető szerepet Poincaré, Szaszonov, Izvolszky és Pasics játszották. Az osztrák—magyar ultimátumra adott szerb választ Berthelot készítette a francia külügyminisztériumban. A háború kitörését Poincaré és miniszterei siettették. Németország, különösen Vilmos császár hajlandó lett volna a szerb válaszjegyzéket elfogadni, de Ausztria—Magyarország, mely tudta, hogy a szerb engedékenység csak megfontolt színlelés, nem fogadhatta ezt el. A háborús gyűlölet uralma eredményezte azt, hogy az emberiség a háború után a békét is elvesztette. Ha vissza akarjuk állítani Európa nyugalmát, és a hazugság helyébe az igazságot akarjuk ültetni, meg kell semmisíteni a háborús gyűlöletj jegyében fogant békeszerződéseket. Magyarország számára most, a Rothermere-akció idején különösen jelentősek az amerikai professzor szavai és így az összegyűlt közönség tapsa, valamint Pekár elnök, Jankovich ny. miniszter és Ludwig főkonzul szavai az egész magyar közvélemény háláját és köszönetét tolmácsolták. „ Jani legyőzte Chamberlitlt.. " Hogyan él Risztics János, az új távolsági világrekorder repülő Dessauban ? (Saját tudósítónktól.) Nagy az izgalom az alföldiutcai lakásban, Riszticséknél. Jönnek a szomszédok, a környékről érkeznek az ismerősök és mindenki gratulál az öreg Riszticsnek a fiához, aki megjavította Chamberlin világrekordját. Risztics pilóta nővére, Risztics Ilona, aki a fővárosnál van hivatalban, három nappal ezelőtt tért vissza Dessauból. Ő tud a legtöbbet a nap hőséről, a család büszkeségéről. Nem fogy ki belőle a szó. Elmond mindent, amit tud a bátyjáról. A vendégek kérdezgetik és ő hosszan beszél a dessaui kertes villáról, ahol a bátyja lakik, a Junkers-művek nagy hangárairól és Risztics János két kis fiáról, akik már-már elfelejtenek magyarul... — Három hétig voltam Dessauban, — beszél Risztics Ilona. — Büszke vagyok rá, hogy a bátyámnál lehettem és örülök, hogy elmondhatom: ott voltam az első kísérletnél, ami, sajnos, kudarccal járt. Szomorúan érkeztem vissza Dessauból, mert féltem, hogy nem sikerül majd Jani második kísérlete sem. De úgy látszik, semmi okom sem volt az aggodalomra és a szomorkodásra. Jani kitett magáért, legyőzte Chamberlint. — Bizony, az apja fia! — szól közbe basakon az öreg Risztics és törölgeti a szemét kék zsebkendőjével. Risztics Ilona így folytatja. — Két évvel ezelőtt került ki a bátyám Dessauba. Úgy történt a dolog, hogy Pesten járt Mayer kapitány, a Junkers-művek egyik főembere. Megismerkedett Janival, elment vele rövid repülőútra és aztán csak ennyit mondott neki: »Bízza csak rám a dolgot, rövidesen Junkerséknél lesz maga...« Így is történt. A bátyám csakhamar megkapta a levelet, mely Dessauból jött, Junkersék írták. Az volt benne, hogy a bátyám azonnal utazzon el Dessauba, foglalja elaz állást, amely vár már rá. Annak a három hétnek az emlékeiről, melyet Dessauban töltött Risztics Ilona, így beszél : — Bátyám gyönyörű kertes villában lakik Dessau mellett Ziebigkben, magyar feleségével és két kisfiával. Csak a család lakik ebben a villában. Persze, én ott szálltam meg náluk. Mondhatom, hogy a bátyám nagyon sokat dolgozik. Jóformán csak este tér haza és már vacsora után hozzáfog a tanuláshoz. Az óceán átrepülésére készül, amint már meg is írták a lapok. Hiszen erre való volt az egész 52 órás próbarepülés. Jani bátyám aztán éjszakánként bújja a könyveket. A hajózás mesterségét tanulja, mert sok mindent kell tudni egy óceánrepülőnek. Van egy nagy földgömbje. Mindig azt tanulmányozza és könyvszekrényének a polcai zsúfolva vannak atlaszokkal. Risztics Ilona elmondja most, miket mondott neki a bátyja óceánrepülő terveiről: — Gyakran emlegette, hogy már csak rövid idő kérdése az egész. Nemsokára indul. Bízott abban, hogy próbaútja teljes sikerre vezet. Gyakran emlegette: » Csak akaraterő és idegzet kérdése az egész. Ha a próbaút sikerül, akkor a többi már gyerekjáték ...« Csak így röviden, gyerekjátéknak mondta az óceán átrepülését és én úgy érzem, hinni is kell neki. Arról beszél most Risztics Ilona, hogy mennyire elszomorított és elkeserített mindenkit az első próbaút eredménytelensége. — Július 22-én szállt fel először a bátyám Loose-vel. Az egész Dessau kinn volt a repülőtéren. Mindenki izgult és igazán el se tudom mondani, milyen harsogó örömrivalgás tört ki a tömegből, amikor bátyám a géppel a magasba emelkedett. Több mint húsz óra hosszat repült ekkor a bátyám. De bekövetkezett a baj. A benzin elfogyott, le kellett szállania. Nagyon lesújtotta őt a kudarc. Még akkor sem derült fel az arca, amikor otthon, belépett a szobájába és azt látta, hogy a padló tele van rózsádval. Junkers professzor felesége is személyesen nyújtott, át neki egy nagy csokrot. A bátyám mosolyogni próbált, de azért mi láttuk rajta, hogy nagyon-nagyon szomorú. De úgy látszik, nem csüggesztette el az első balsiker. Most nekivágott másodszor is a repülésnek. Ez sikerült. Persze most még kevesebbet evett és kevesebbet aludt, mint az első alkalommal. Ötvenkét órát egyfolytában ettölteni a repülőgépen, bizony ez még neki is nagyropm fáradságos dolog lehet. Ujjong a Risztics-család. Az öreg Risztics, aki altiszt a fővárosnál, nemcsak annak örül, hogy a fia egyszeriben híres ember lett. Nem, titkolja azt az örömét sem, hogy erre a rekordrepülésre hetvenötezer márkás díjat tűztek ki. Ennek az összegnek nagy része Risztics Jánost illeti. Az anya, aki hónapok óta betegeskedő, csendesen mondja: — Most már lesz pénz bőven patikára, orvosia_, Risztics János Risztics és Edzard készen állnak az óceánrepülésre Dessau, augusztus 5. (A Pesti Napló külön tudósítójától) A Junkers művek közlik, hogy Risztics és Edzard sikerült próbarepülése után úgy azt a repülőgépet, amelyen a két repülő az 52 órás rekordot végezte, mint a másik hasonló szerkezetű gépet, az Európát és a Brémát hétfőn készenlétbe helyezik az óceánrepülésre. Addig Risztics és Edzard is kipihente majd a rekordrepülés fáradalmait. A repülőgépek abban a pillanatban indulnak, amikor a meteorológusok megfelelő időjárást jelentenek. A hamburgi óceánmeteorológia intézet állandóan tájékoztatja a Junkers művek igazgatóságát az óceán fölött uralkodó időjárásról, magában a gyárban pedig egy meteorológiai szakértő fog tanácsokkal szolgálni az igazgatóságnak. A repülőgépek benzintankjai, a benzinvezetékek és a többi berendezések Risztics és Edzard jelentései szerint tökéletesen funkcionáltak, úgyhogy teljes biztonsággal vállalkozhatnak az óceánrepülésre-