Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-02 / 274. szám

6 Pentefe PESTI NAPLÓ 1927 december 2 Lényegesen módosult a valorizációs javaslat Az élet- és jára­dé­k­biztosításoknál nincs két kategória A vagyonitalan biztosítottak már 1930-tól keddve kapnak Évenként bizonyos összeget . (Bajdt tudósítónktól.) A képviselőház csü­­.­törtöki ülésén terjesztette be Lak­atos Gyula előadó az igazságügyi és pénzügyi együttes bizottság jelentését a magánjogi pénztartozások­ról szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizott­ság a­ törvényjavaslat szövegén több lényeges módosítást hajott végre, melyek a­ nagyközön­ség szélesebb rétegeit is igen közelről érintik. A fontosabb módosítások a következők: A biztosítási szerződésen alapuló pénztartozá­sokon felül ki vannak zárva az átértékelésből a bitosító egyesületekkel szemben a tagsági jogviszony alapján támasztható követelé­sek is. A több pénznemről szóló értékpapírok be­váltását csak az értékpapírban­ megjelölt ko­rona vagy forint összegben lehet követelni. A nem értékpapírban kifejezett készpénz­kölcsöntartozás átértékelésének az átértékelés kikötésének esetén kívül akkor is helye van, ha a pénztartozás eredetileg vételár-hátralék, bu­ haszonbértartozás, vagy más olyan tarto­zás volt, amelyet át lehet értékelni. A kész­pénzkölcsön tartozás átértékelésének akkor is helye van, magánkölcsön esetében, amikor sem az adós, sem a hitelező nem foglalkozik köl­csönnyújtással. A bizottság az államnak, a törvényható­ságnak, a községnek (városnak) a postának és a postatakarékpénztárnak a pénztartozásain felül kizárta az átértékelésből a magyar kirá­lyi államvasutak pénztartozásait is. Ezzel szemben megengedte az átértékelést ezekkel az adósokkal szemben is. ingatlan kisajátítása, bérlete, haszonbérlete és a baleseti járadékok esetén felül ingatlan vételárhátralék esetében, valamint akkor, ha az említett adósokkal szemben a­ pénztartozás átértékelése ki volt k­ötve. A javaslat eredeti szövege a fentartás nél­kül elfogadott fizetés után a pénztartozás át­értékelését nem engedte meg. A bizottság ezt részben módosította. Szélesebb körben engedi meg­ a bizottsági szöveg a megszűnt pénztartozások átértékelé­sét akkor, ha a megszűnt pénztartozás családi vagy öröklési jogviszonyon alapult. Osztozkodás estében­­a fentartás nélkül el­fogadott fizetés ellenére átértékelésnek akkor van helye, ha m az egyezség az 1924. évi július hó­t napja előtt' keletkezett és a' fizetéskor a tar­­­tozás összege a többi'érdekeltnél maradt va­gyonértékhez képest, aránytalanul csekély volt. A bizottság a javaslatnak az élet- és jára­dékbiztosítási , szerződésen alapul­ó­ pénztartozás­­okra vonatkozó fejezetét egészen átdolgozta. A lényeges változás az, hogy a bizottsági szöveg nem tesz különbséget a biztosítottak között aszerint, hogy az 1920. évi január hó 1. napja előtt kötöték-e meg a szerződést, vagy későbbi hanem egy­­forma elbánásban részesíti mindazokat, akik a szerződést az 1922. évi január hó­napja előtt kötötték. A felosztási alap törzsét a­ bizottság szövege szerint­ is a biztosító magánvállalatok felügyelő hatóságára átruházott díjtartalékok alkotják, ennek az alapnak a növekedésére azonban a biztosító társaságok sem a kifizetett kárösszeg­ből, sem évi­ nyereségükből nem lesznek t-ötele­s©k hozzájárulni, hanem a biztosítási díjbevé­telüknek két százalékát lesznek kötelesek be­fizetni a javaslat eredeti szövegében megálla­pított fél százalék helyett és kötelesek lesznek egy százalékot a viszontbiztosítási díjbevéte­lükből is fizetni. A biztosítási díjbevételekből fizetett hozzá­járulásnak csak a fele fog valamennyi biztosí­tott között a díjtartalékokkal együtt az 1035. év folyamán felosztatni, a másik feléből azonban már az 1910. évi január 1. napjától kezdve éven­ként fognak arányosan részesülni a kisebb jöve­delmű vagyontalan biztosítottak. Hogy a felosztási alapokat az adminisztra­tív költségek ne csonkíthassák meg, a bizottság­ kimondotta, hogy az adminisztratív költségek a biztosító magánvállalatok állami felügyelő ható­ságát fogják terhelni. A bizottság az eredeti szövegnél is, vilá­gosabban­ kiemelte, h­ogy az ingatlanokra be­jegyzett jelzálogjog csal­ a követelés név­érté­két­ biztosítja és. .33 átértékelésből származó különbözet erejéig, csak ,új rangsorban lehet jelzálogjogot bejegyeztet­­i. Az effektív arányban teljesítendő fizetések mérsékelhetők Négy „gégenélküli" a pódiumon — beszél (Saját tudósítónkról.) A sarokba húzódva nég­y gégenélküli ember várja az előadás kezdetét. A gyógypedagógiai intézet termében megteltek a szék­sorok. Mindenki érdeklődéssel ügyeli dr. Dé­ies­­László előadását s mindenki kívá­ncsian néz a négy gégenélküli­­ beteg felé. Az előadó azt ígérte, hogy a négy betegen be fogja mutatni, hogy gége nélkül is lehet­­beszélni és hogy a gégének operációs nőn való eltévolítása ma már nem jelent teljes némasá­got.­­ A gégekiirtás oka A gágen­élküliek is csöndben hallgatják az elő­adást. Dr. Dénes László először a gégekiirtás okait magyarázza. Elmondja, hogy a gége eltávolítása majdnem minden esetben azért történik, mert a­ rák meg­támadja a gégét. Bár a rákkutatás tudománya ma már sokat fejlődött, mégis olyan esetekben, ami­or. rákos­­ daganat jelentkezik a gégén, legegyszerűbb a gégi.. eltávolítój­a. Az orvosnak számolnia kell élet­tel és halállal és úgy mint más operációs esetekben is, mindent el kell követnie a beteg megmentése ér­dekében. Pontosan ötven esztendővel ezelőtt Bilroth né­met orvosprofesszor végezte az első­ségeirtánt. A műtét sikerült és később is a gégerák nagyon sok esetében nyúlt Billroth professzor operációs késhez. Operációjának az volt a lényege, hogy a gégét tel­jes egészében eltávolította. Csakhogy, gyakran meg­történt, hogy a beteg »belenyelt a légzőcsövébe« és ez súlyos komplikációkat okozott. Általában a betegek fele elpuskult az operáció után. Bu­lro­h operációját Gluck és Loerensen tökéletesítették olyan módon, hogy a gége kiirtása után a nyakon a kilélegzés szá­mára nyílást vágtak. A beteg tehát nem a száján vagy az­­orrán, hanem ezen a nyí­láson át lélekzett. A nyakon vágott résbe ezüstből készült tokos csövet dugtak. A mai gégekiirtásoknál is ez a Gluck-féle ezüstcső használatos. Mind a négy­­gégenélkü­li, aki várta, hogy az orvos rajtuk demonstrálja a gégenélküliek beszédét, a nyakukon levő nyílás segítségével lélekzik. Ezt rögtön be is mutatta dr. Vértes László. A gégenél­küliek nem hordanak gallért, hanem puha tál csa­varodik a nyakuk körül, s ez a sál eltakarja a nya­­fc,alóta levő nyílást és az ezüst lélekzöcsövst. Arról­­ beszél most d­r. Dénes László, hogy a gégekiirtás tökéletesedésével egyre inkább kiütkö­zött a nagy kérdés: meg lehet-e beszédre tanítani a gégenélküli embert ! Billroth professzor először különféle mechanikus eszközökkel kísérletezett. A gégenélküli ember m­as oldalán hordott egy pumpát és csövön át­­préselte a levegőt a száj üregébe. Ez a kísérlet nagyon nehézkes volt és jórészt eredmény­telen­ maradt. Más kísérletek során verklit vagy gramofánszerű szerkezetet hordak maguknál a gége­nélküli betegek és ilyen módon próbáltak egészen primitív hangokat adni. A gége eltávolítása során ugyanis elveszett a levegőadó szerv, mert a lélekző­cső nem közlekedhetett a szájüreggel, tehát a bo­ szédszervekkel, másrészt pedig elpusztultak a hang­szalagok, amelyek a beszéd legfontosabb szervei. Szükség volt tehát olyan szervre, amely levegőt ad és szükség volt valamilyen ál hangszalagra. Eleinte a kísérletezések, hogy megszólaltassák a gégenélkü­­lieket, teljesen meddők voltak. De a véletlen segített és pluck professzornál jelentkezett egy gégenélküli, aki majdnem értelmes hangokat tudott adni. .Röntgenvizsgálat megállapította, hogy a beteg­nél a nyitvamaradt nyelőcső sebe különös módon összenőtt és az összenőtt seb egy furcsa, prím tiv­ol­h­angszalagnak felelt meg. Ez a felfedezés indította az orvosokat arra,­ hogy a nyelőcsövet kiképezték át hangszaaggá. De valamilyen módon levegőt kellett belevezetni a nyelőcsőbe , ez nagyon nehezen ment, minthogy a gégén elküli­k, a nyaknyíláson keresztül szívta be és bocsátotta ki a levegőt. A gyógypedagó­giai kísérletek most arra irányultak, hogy a gyo­morban lévő levegő­sólyagot megnagyobbítsák és rá­szoktassák a beteget, hogy a gyomrából bocsássa ki a­ levegőt a nyelőcsövén keresztül. Ez hosszas munka után sikerült is és így következett be a gégenekültek komplikált és art­kulátlan beszéde. A gyomrukba lenyelik a levegőt és azt visszabocsátják a nyelőcsö­vön át, amely mintha, hangszalag volna, megrezdül és hangot ad. A nyelőcsörvek segítségére van a hang­adásban a két lágyszájpad, a hátsó garatfal és a két garatív.­­ —• Figyeljék meg, kérem, — beszél az előadó 63 mindenki feszült kíváncsisággal nézi a nagy gége­nélkülit. — Figyeljék meg, hogy a igenés mű­eknek előbb nyelniök kell­ és csak akkor jön ki hang a tor­kukon. Beszélnek az ezüstgégés páciensek Most az emelvényre szólítja dr. Dénes az egyik­ gégenélkülit Kopasz, feketebajuszos, ötvenéves férfi. Bőr­kabátban, közönyösen néz farkasszemet a közönség­­gel. Tizenöt évvel ezelőtt irtották ki a gégéjét. Tizen­két évig néma volt. Az utóbbi három év alatt aztán nagy nehezen meg­tanulta a beszédet. Különben né­met anyanyelvű- Az orvos megkéri, hogy számoljon. Nehezen, zihálva, dörmögve szólal meg. Láthatóan erőlködik a beszéddel. Arcizmai megfeszülnek, nyaka kimered, amint mondja: — Ein, zwei, drei !.. Aztán elmondja sorra a napokat meg a hóna­pokat. A második számú gégenélküli, mosolygó, ősz­bajuszos öregember. Néhány sort olvas föl az újság­ból. Csakugyan, meg lehet érteni a beszédét. A­ harmadik gégenélkülihez így síól az orvos: — Jöjjön csak Frey bácsi, énekeljen nekünk valamit. De rögtön megmagyarázza a közönségnek: — Ne várjanak itt valami komoly éneklést Csak azt akarom bebizonyítani, hogy a gégenélkü­li modu­lálni is tud. Minthogy a gégenélkülieknek a hangszalagja a nyelőcső, amely persze nem kurtítható és nála hosszabbítható: a beteg a fejének és a nyakának­ a mozgatásával próbál belevinni monoton, rekedt mély beszédébe valami modulációt, Frey bácsi legalább két oktávval mélyebben, mint amilyen a normális hang, dörmögi: — Zöld a kökény recepe ... A nóta végén, amikor már kicsit fáradt az eről­ködéstől és ezt mormogja: Én utánam barna kislány ne gyere ... — megtapsolja Frey bácsit a közönség. A gégenélküli énekes szeme könnybe láb­ad és haj­long, mintha csakugyan komoly sikere volna. A negyedik gégenélküli egy nyugalmazott vasúti kalauz, ő is számol, nyögve, erőlködve, de azért érthetően. Amikor befejezi a számolást összevágja a bokáit és ezt mondja: — Szívességből jöttem ide, ne tessék moso­lyogni ... De hiszen senki sem mosolyog. Az a harminc­negyven ember, aki végighall­gatta a négy, gége­nélküli nyöszörgését, igaz részvéttel fordul a sze­rencsétlenek felé. De a teremben mindenki érzi, m­ekkora elégtétel mindezért a tudománynak és az orvosi kitartásnak az a csal­ása, amit ennek a négy embernek a dadogása jelentett. küldték dr. munkásbiztosító Wenetianer Jakabot, a miskolci igaz Miskolc, december 1. (A Pesti Napló tudósítójának telefon­jelentése.) A munkásbiztosító pénztári átszervezések­kel kapcsolatban a népjóléti minisztériumnak egyik funkcionáriusa a következő nyilatkoza­tot tette a Pesti Napló munkatársa előtt.­­ A népjóléti miniszter már megküldötte a miskolci Kerü­eti Munkásbiztosító Pénztár miniszteri biztosának a B-listát. A B-listán szint­eg 25—1O pénztári tisztviselőnek nyug­díjazása, illetve elbocsátása szerepel. A minisz­teri rendelet szerint a felmondások azonnali hatályúak. Azokat legkésőbb december 15-ig kézbesíteni kell az érdekelteknek. A miskolci Munkásbiztosító Pénztár orvosi karában is­ történtek már nyugdíjazások, így a miniszter december 31-iki érvénnyel nyugdíjazta Wene­tianer Jakab doktort, a pénztár igazgató-fő­orvosát. Azonkívü­l nyugdíjazta dr. Steinfeld Ikinrest, a pénztár ellenőrző-főorvossát. Hogy a" többi nyugdíjjogosult orvosok "B-lis­táj­a körül ,mikor történik intézkedés, azt most még pon­tosan megtudni nem lehet. Ennek a nyilatkozatnak a birtokában a munkatársunk felkereste dr. Várnai Bertalan miniszteri biztost, aki­ azonban kijelentette, hogy e pillanatban a nyugdíjazások és általá­ban a Munkásbiztosító Pénztár B-listája hi­vatalos titok és nincs módjában azt nyilvá­nossn­gra hozni. Ezzel kapcsolat­b­an a Munkás­biztosító Pénztár­­ orvosai körében is követ­kezőképpen informálták a Festi Napló­­tudó­sítóját: — A miniszteri rendért december 11-iki érvénnyel nyugdíjba küldi a miskolci Munkás­biztosító­­ Pénztár igazgató-főorvosát, dr. We­netianer Jakabot, valamint dr. Steinfeld Fri­gyest, a pénztár ellenőriő­ főorvosát. Waud­ia­ner harminc­ év óta áll a pénztár szolgálatá­ban. Csak néhány héttel ezelőtt ünneplét főor­vosi működésének Harrek­téévéá fordulóját.

Next