Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-18 / 287. szám

38 Vasár­nap? PESTI NAPLÓ 1927 december 18 NAPL ÍRJA: KARINTHY FRIGYES MINDENFÉLÉRŐL 1928 december 16. Swift Gulliverje beszéli, hogy a törpék or­szágában egy különös törvénykönyv keltette fel a figyelmét, kiegészítése a mi törvényköny­veinknek, amit ebben az országban olyan ter­mészetesnek találnak, hogy nélküle nem tud­nák elképzelni a másikat se. Mi csak büntető­törvényt ismerünk, de ők, a liliputiak (talán éppen azért olyan kicsikék) bizonyos fajta jutalmazótörvényt is kodifikáltak. Aki bűnt követ el, a törvény megbünteti,­­ de aki jót cselekszik, annak ugyanolyan természetű juta­lom jár, mint amilyen büntetés érte a gonosz cselekedetet: ugyanolyan értékű örömben, ha­szonban részesítik, mint amekkora szenvedést, kárt okozna annak, aki a bűnével szenvedést és kárt okozott. Ebben az országban kevesebb szükség van sejtelmes és bizonytalan, földöntúli és testen­túli ígéretekre, mint amilyenekkel mifelénk szokták toldozni-foltozni holmi zavaros teozó­fiák az eleven életet élő és harcoló embernek azt a kellemetlen tapasztalatát, hogy rosszat tenni rizikóval jár ugyan, esetleg veszít az ember, viszont esetleg nyerhet is,­­ a jócsele­kedetet azonban egészen bizonyosan legfeljebb odafönt, egy ismeretlen országban írják fel az ő »követel« rovatába, itt e Földön pedig nem adnak rá még előleget se. És kellemetlen ta­pasztalatából kénytelen azt a kellemetlen kö­vetkeztetést levonni, hogy az emberi társada­lomban nem jó és rossz harcol egymással, ha­nem éppen úgy gyenge és erős, mint a termé­szetben, — ebből viszont világosnak látszik, hogy amit mi jónak nevezünk, az emberi nyel­ven gyengeségnek, amit pedig rossznak, az erőnek számít. Holott, holott — ez a következtetés egészen hamis: nem az emberre, csak a társadalmi tör­vényekre jellemző, azokból merítjük. Mivel eredményét és hasznát (szerencsés esetben) csak a sikerült rossz cselekedetnek látjuk és mivel hozzászoktunk (a gépies, fizikai világ törvényeit alkalmazván magunkra), hogy energiát csak ott tegyünk fel, ahol mi­nkasiker jelentkezik a levertség és szomorúság gyenge, rossz óráiban, hajlamosak vagyunk rá, hogy a rosszaság mögött erőt, a jóság mögött az erő hiányát, tegyük fel gyöngeséget, ami csak szükségből, kényszerből nevezte el magát erénynek. Mingyárt megváltozna, megjavulna ez a hamis értékelésünk, ha volna jutalmazó emberi törvény is, mely felismerve, hogy csak az állatra áll a puszta gyenge vagy erős ellen­tét bizonyossága -- az ember mélyebb és bo­nyolultabb érzelmi életénél fogva, igenis, jó, vagy rossz, függetlenül erejétől vagy gyenge­ségétől — belátva, hogy a jó nem hiánya, ha­nem ellentéte a rossznak, éppen úgy eleven erő, mint az: a jócselekedet éppen úgy pozitív való­ságnak tekintené, mint a ros­sz cselekedetet. Kiderülne, amit már-már lehetetlennek kez­dünk tartani, puszta felületességből, hogy nem minden rossz ember erős ember és nem minden jó ember gyenge ember — sőt (ez már más kérdés, külön kell bizonyítani, hogy_ miért) valószínű, hogy emberek közt, ellentétben az állatokkal, inkább az erősek szoktak jók lenni! Mindez egy barátomról jut eszembe, akit most bizonyos vétekkel vádol a törvény. Nem akarván elébevágni az igazságszolgáltatásnak, nem nevezem meg sem­ őt, sem a vétket, amivel vádolják, — mondjuk — egyszer megsértett, megbántott valakit, vagy valakiket, akiket, akikhez tartozik testben és lélekben, érdekben és értelemben. Tegyük föl, hogy vétkét annak rendje és módja szerint megállapítja a tör­vény: ez esetben büntetés vár rá. De a hol a tör­vény, mely nemcsak a vétket kutatja, hanem egyebet is? Az eset tudniillik nem olyan egy­szerű. Az illetőről pontosan megállapítható, számtalan dokumentummal, hogy ugyanazok érdekében, akiket, állítólag, egyszer megbán­tott, rengeteg jót tett már, harcolt értük, csele­kedett, áldozatot hozott, igyekezett hasznot hajtani nekik és érdektársaiknak. Mi itt a teendői? Ha azt az egy vétket bün­tetjük csak és nem vesszük tekintetbe a­ jót, amivel nyilvánvalóan több hasznot hajtott azoknak, akik miatt tette, mint amekkora kárt okozott vétkével — furcsa eredmény­­ jön ki, azzal a tudatos, vagy tudattalan utóízzel, vét­kes és szemlélő lelkében, hogy rosszat tenni kár volt ugyan, de jót tenni nem volt érdemes. Vagy belenyugodjunk annak a groteszk anek­dotának tanulságába, melyben a kormányost, miután megmentette a hajót, érdemrenddel tünteti ki a kapitány, de utánna rögtön főbe­löveti, mert mentés közben megsértette a hajó­reglamát? Ha volna jutalmazó törvény is, volna rá mód, hogy jó és rossz, mint ellentétes erők, kiegyenlítsék egymást, harmóniát teremtve a világban. Mert fontosabb az, hogy jó és hasznos emberek legyenek közöttünk, mint az, hogy rosszak és kártékonyak ne legyenek. Nem mondom azt, a kegyes és hívő lelkek, hogy ne bocsássatok meg ellenségeiteknek. Azt szeretném, ha egyszer kivételesen, barátaitok­nak is meg tudnátok bocsátani. Más. Egy nőt láttam, rettenetes helyzetben — az életéről volt szó, egy másik nő miatt — döntő pillanat, melyben kockán forgott minden, ami féken tartja a mindnyájunkban ott leselkedő öngyilkost: hiúság, önérzet, szerelem. Beszélnie, határoznia, cselekednie, döntenie kellett: esetleg gyilkolni, h­a máskép nem megy, élet­veszélyben volt. Halotthalvány lett az arca, a szája elfehéredett, a torka összeszorult , ijesztő volt. Ekkor véletlenül a szembenlévő tükörre esett pillantása — pillanatra, ájultan behányta a szemét, aztán a retikülje után ka­pott — a következő percben ott ugrált már re­megő ajkai közt a pirosító. Bámulva néztek rá, valaki elnevette magát Én nem nevettem, nagyon jól megértettem. Ugyanaz az életfentartó ösztön ágaskodott fel benne, mint a férfiban, mikor halálos vesze­delemben verekedni kezd támadóival. Nagyvárosi hóbort — hm. Vájjon okvetle­nül őrület­e? Császárnak képzeli megint — pedig nem az! No és? Napóleon talán nem kép­zelte magát császárnak? Mégis az volt. No, nem kell megijedni — nagyon jól tudom a különbséget, csakhogy ez a különbség sokkal kisebb, mint hinnétek. Mindössze annyi, hogy nemcsak elképzelte, de el is tudta képzeltetni a többiekkel. Nem több. Ezt a házaspárt nem ügyvéd, — orvos fogja elválasztani. Megváltás — felismerése annak, hogy sej­­lemünk nincs determinálva. Kétféle embernek van szüksége istenre —— az együgyűnek és a lángésznek. Előbbi nem ért meg senkit, utóbbit nem érti senki. Előbbit Isten közvetíti és tolmácsolja az emberekhez, — utóbbi az embereket közvetíti és tolmácsolja Istenhez. Előbbi mindent megbízhatatlannak és elégtelennek érez, amit gondol, — utóbbi min­dent megbízhatatlannak és elégtelennek érez, amit emberektől hall, — szüksége van valakire, aki őt az embereknél jobban megértse. Freud Zsigmond álomfejtése egy új hierog­lif ábécéjét kezdte el kibetűzni. Kiderült, hogy álomképeink közt van néhány visszatérő, min­denkinél kivétel nélkül egyformán jelentkező nép, ami nem közvetlen ábrázolás, hanem csak elem, — eleme, betűje, jelképe valami ősi, elfe­ledett képirásnak, titkos írásnak, amivel tiltott szöveget akar közölni velünk lelkünk pogány őse és alkotója: a vágy. Morgenstern furcsa verse, magyarul. Ló. Tanár úréinál csöngetnek. A harcsa Kinéz. A tepsiben a harcsa Rotyog. Ki lehet az ilyenkor? Ló áll az ajtó előtt. Ajtó riadtan visszacsap, kilincs ,dermedve. A szakácsné hökkenve áll. Az istenért, mi történtl Mint látomás, a nagy leány kitép, lábán papucs — Mindenki az előszobába jön. ·Bocsánat, — szól a Ló, mint ki zavarni restel­­¡ A lakatosműhelyből küldött — izé — a Mester. Én voltam tudniillik, aki csütörtökön Felhozta a korcsolyakulcsot . . .« Tizenkét ember és egy eb Állnak, mint a kísértetek. A kisfiú nagyot rikolt — Alinak, gyökeret verten. A Ló látván, hogy meg nem értik. Fejét búsan lehajtja térdig S szelíd mosollyal, mint a vértanuk Indul a lépcsőn lefelé. Tabló. — Keresvén e tünet okát, Tanár úr összehúzza homlokát S szól megfontoltan: »Véleményem ez. A dolog merőben valószínűtlen.« Szép és maradandó értékű, karácsonyi ajándékok echenyi vallomásai és tanításai A »Studium« Összeállították: Fekete József és Váradi József. Ebben az Anthológiában Széchenyi maga szól az olvasóhoz az ember, a társa­dalom s a magyar faj örök problémái­­ról. Vallomásaiból és tanításaiból megismer­jük a legnagyobb magyart). Ez a könyv a magyarság nemzeti bibliája. Ara tűzve 14.­ pengő, kötve 18.— pengő. A j»Studium«­­szerkesztette: J­óris Miklós és dr. Tóth András közreműködésével dr. Ványi Ferenc, átnézték dr. Dézsi Lajos és dr. Pintér Jenő) a magyar irodalom részletes, megbízható feldol­gozása. Az egyetlen magyar irodalmi lexikon, amelyben tartalmi kivonatok is vannak. Több mint 1.700 nagy hasábon, illusztrálva, egész vászonkötésben ára 40 P(részletfizetésre is/ ASL) a két lexikon­ most egyszerre megrendeli a Magyar Irodalmi Lexikont 40.— penge helyett 40.— pengre kedvezményes áron kapja s a Világ­irodalmi Lexikonr a 54.— pengi r­el­yett 48.­pengő kedvezménye­s áron fizethet elő s együtt a 2 művet navi 0 , 50 r részletekben fizetheti.­­szerkeszti dr. Dézsi Lajos akad. tag, több mint­­560 kiváló szakember közreműködésével) a magyar kivételével minden nemzet irodal­ma"feldolgozz". Tartalmi ismé­­teléseket is ad. Az előkészületben lévő mű­ előfizetési ára­­2 kötetben egész vászonkötésben 54.­ pengő /mely összeg ?2 havi részletben is fizethető1. Budapest, IV. ker. Múzeum körút

Next