Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)
1927-12-18 / 287. szám
38 Vasárnap? PESTI NAPLÓ 1927 december 18 NAPL ÍRJA: KARINTHY FRIGYES MINDENFÉLÉRŐL 1928 december 16. Swift Gulliverje beszéli, hogy a törpék országában egy különös törvénykönyv keltette fel a figyelmét, kiegészítése a mi törvénykönyveinknek, amit ebben az országban olyan természetesnek találnak, hogy nélküle nem tudnák elképzelni a másikat se. Mi csak büntetőtörvényt ismerünk, de ők, a liliputiak (talán éppen azért olyan kicsikék) bizonyos fajta jutalmazótörvényt is kodifikáltak. Aki bűnt követ el, a törvény megbünteti, de aki jót cselekszik, annak ugyanolyan természetű jutalom jár, mint amilyen büntetés érte a gonosz cselekedetet: ugyanolyan értékű örömben, haszonban részesítik, mint amekkora szenvedést, kárt okozna annak, aki a bűnével szenvedést és kárt okozott. Ebben az országban kevesebb szükség van sejtelmes és bizonytalan, földöntúli és testentúli ígéretekre, mint amilyenekkel mifelénk szokták toldozni-foltozni holmi zavaros teozófiák az eleven életet élő és harcoló embernek azt a kellemetlen tapasztalatát, hogy rosszat tenni rizikóval jár ugyan, esetleg veszít az ember, viszont esetleg nyerhet is, a jócselekedetet azonban egészen bizonyosan legfeljebb odafönt, egy ismeretlen országban írják fel az ő »követel« rovatába, itt e Földön pedig nem adnak rá még előleget se. És kellemetlen tapasztalatából kénytelen azt a kellemetlen következtetést levonni, hogy az emberi társadalomban nem jó és rossz harcol egymással, hanem éppen úgy gyenge és erős, mint a természetben, — ebből viszont világosnak látszik, hogy amit mi jónak nevezünk, az emberi nyelven gyengeségnek, amit pedig rossznak, az erőnek számít. Holott, holott — ez a következtetés egészen hamis: nem az emberre, csak a társadalmi törvényekre jellemző, azokból merítjük. Mivel eredményét és hasznát (szerencsés esetben) csak a sikerült rossz cselekedetnek látjuk és mivel hozzászoktunk (a gépies, fizikai világ törvényeit alkalmazván magunkra), hogy energiát csak ott tegyünk fel, ahol minkasiker jelentkezik a levertség és szomorúság gyenge, rossz óráiban, hajlamosak vagyunk rá, hogy a rosszaság mögött erőt, a jóság mögött az erő hiányát, tegyük fel gyöngeséget, ami csak szükségből, kényszerből nevezte el magát erénynek. Mingyárt megváltozna, megjavulna ez a hamis értékelésünk, ha volna jutalmazó emberi törvény is, mely felismerve, hogy csak az állatra áll a puszta gyenge vagy erős ellentét bizonyossága -- az ember mélyebb és bonyolultabb érzelmi életénél fogva, igenis, jó, vagy rossz, függetlenül erejétől vagy gyengeségétől — belátva, hogy a jó nem hiánya, hanem ellentéte a rossznak, éppen úgy eleven erő, mint az: a jócselekedet éppen úgy pozitív valóságnak tekintené, mint a rossz cselekedetet. Kiderülne, amit már-már lehetetlennek kezdünk tartani, puszta felületességből, hogy nem minden rossz ember erős ember és nem minden jó ember gyenge ember — sőt (ez már más kérdés, külön kell bizonyítani, hogy_ miért) valószínű, hogy emberek közt, ellentétben az állatokkal, inkább az erősek szoktak jók lenni! Mindez egy barátomról jut eszembe, akit most bizonyos vétekkel vádol a törvény. Nem akarván elébevágni az igazságszolgáltatásnak, nem nevezem meg sem őt, sem a vétket, amivel vádolják, — mondjuk — egyszer megsértett, megbántott valakit, vagy valakiket, akiket, akikhez tartozik testben és lélekben, érdekben és értelemben. Tegyük föl, hogy vétkét annak rendje és módja szerint megállapítja a törvény: ez esetben büntetés vár rá. De a hol a törvény, mely nemcsak a vétket kutatja, hanem egyebet is? Az eset tudniillik nem olyan egyszerű. Az illetőről pontosan megállapítható, számtalan dokumentummal, hogy ugyanazok érdekében, akiket, állítólag, egyszer megbántott, rengeteg jót tett már, harcolt értük, cselekedett, áldozatot hozott, igyekezett hasznot hajtani nekik és érdektársaiknak. Mi itt a teendői? Ha azt az egy vétket büntetjük csak és nem vesszük tekintetbe a jót, amivel nyilvánvalóan több hasznot hajtott azoknak, akik miatt tette, mint amekkora kárt okozott vétkével — furcsa eredmény jön ki, azzal a tudatos, vagy tudattalan utóízzel, vétkes és szemlélő lelkében, hogy rosszat tenni kár volt ugyan, de jót tenni nem volt érdemes. Vagy belenyugodjunk annak a groteszk anekdotának tanulságába, melyben a kormányost, miután megmentette a hajót, érdemrenddel tünteti ki a kapitány, de utánna rögtön főbelöveti, mert mentés közben megsértette a hajóreglamát? Ha volna jutalmazó törvény is, volna rá mód, hogy jó és rossz, mint ellentétes erők, kiegyenlítsék egymást, harmóniát teremtve a világban. Mert fontosabb az, hogy jó és hasznos emberek legyenek közöttünk, mint az, hogy rosszak és kártékonyak ne legyenek. Nem mondom azt, a kegyes és hívő lelkek, hogy ne bocsássatok meg ellenségeiteknek. Azt szeretném, ha egyszer kivételesen, barátaitoknak is meg tudnátok bocsátani. Más. Egy nőt láttam, rettenetes helyzetben — az életéről volt szó, egy másik nő miatt — döntő pillanat, melyben kockán forgott minden, ami féken tartja a mindnyájunkban ott leselkedő öngyilkost: hiúság, önérzet, szerelem. Beszélnie, határoznia, cselekednie, döntenie kellett: esetleg gyilkolni, ha máskép nem megy, életveszélyben volt. Halotthalvány lett az arca, a szája elfehéredett, a torka összeszorult , ijesztő volt. Ekkor véletlenül a szembenlévő tükörre esett pillantása — pillanatra, ájultan behányta a szemét, aztán a retikülje után kapott — a következő percben ott ugrált már remegő ajkai közt a pirosító. Bámulva néztek rá, valaki elnevette magát Én nem nevettem, nagyon jól megértettem. Ugyanaz az életfentartó ösztön ágaskodott fel benne, mint a férfiban, mikor halálos veszedelemben verekedni kezd támadóival. Nagyvárosi hóbort — hm. Vájjon okvetlenül őrülete? Császárnak képzeli megint — pedig nem az! No és? Napóleon talán nem képzelte magát császárnak? Mégis az volt. No, nem kell megijedni — nagyon jól tudom a különbséget, csakhogy ez a különbség sokkal kisebb, mint hinnétek. Mindössze annyi, hogy nemcsak elképzelte, de el is tudta képzeltetni a többiekkel. Nem több. Ezt a házaspárt nem ügyvéd, — orvos fogja elválasztani. Megváltás — felismerése annak, hogy sejlemünk nincs determinálva. Kétféle embernek van szüksége istenre —— az együgyűnek és a lángésznek. Előbbi nem ért meg senkit, utóbbit nem érti senki. Előbbit Isten közvetíti és tolmácsolja az emberekhez, — utóbbi az embereket közvetíti és tolmácsolja Istenhez. Előbbi mindent megbízhatatlannak és elégtelennek érez, amit gondol, — utóbbi mindent megbízhatatlannak és elégtelennek érez, amit emberektől hall, — szüksége van valakire, aki őt az embereknél jobban megértse. Freud Zsigmond álomfejtése egy új hieroglif ábécéjét kezdte el kibetűzni. Kiderült, hogy álomképeink közt van néhány visszatérő, mindenkinél kivétel nélkül egyformán jelentkező nép, ami nem közvetlen ábrázolás, hanem csak elem, — eleme, betűje, jelképe valami ősi, elfeledett képirásnak, titkos írásnak, amivel tiltott szöveget akar közölni velünk lelkünk pogány őse és alkotója: a vágy. Morgenstern furcsa verse, magyarul. Ló. Tanár úréinál csöngetnek. A harcsa Kinéz. A tepsiben a harcsa Rotyog. Ki lehet az ilyenkor? Ló áll az ajtó előtt. Ajtó riadtan visszacsap, kilincs ,dermedve. A szakácsné hökkenve áll. Az istenért, mi történtl Mint látomás, a nagy leány kitép, lábán papucs — Mindenki az előszobába jön. ·Bocsánat, — szól a Ló, mint ki zavarni restel¡ A lakatosműhelyből küldött — izé — a Mester. Én voltam tudniillik, aki csütörtökön Felhozta a korcsolyakulcsot . . .« Tizenkét ember és egy eb Állnak, mint a kísértetek. A kisfiú nagyot rikolt — Alinak, gyökeret verten. A Ló látván, hogy meg nem értik. Fejét búsan lehajtja térdig S szelíd mosollyal, mint a vértanuk Indul a lépcsőn lefelé. Tabló. — Keresvén e tünet okát, Tanár úr összehúzza homlokát S szól megfontoltan: »Véleményem ez. A dolog merőben valószínűtlen.« Szép és maradandó értékű, karácsonyi ajándékok echenyi vallomásai és tanításai A »Studium« Összeállították: Fekete József és Váradi József. Ebben az Anthológiában Széchenyi maga szól az olvasóhoz az ember, a társadalom s a magyar faj örök problémáiról. Vallomásaiból és tanításaiból megismerjük a legnagyobb magyart). Ez a könyv a magyarság nemzeti bibliája. Ara tűzve 14. pengő, kötve 18.— pengő. A j»Studium«szerkesztette: Jóris Miklós és dr. Tóth András közreműködésével dr. Ványi Ferenc, átnézték dr. Dézsi Lajos és dr. Pintér Jenő) a magyar irodalom részletes, megbízható feldolgozása. Az egyetlen magyar irodalmi lexikon, amelyben tartalmi kivonatok is vannak. Több mint 1.700 nagy hasábon, illusztrálva, egész vászonkötésben ára 40 P(részletfizetésre is/ ASL) a két lexikon most egyszerre megrendeli a Magyar Irodalmi Lexikont 40.— penge helyett 40.— pengre kedvezményes áron kapja s a Világirodalmi Lexikonr a 54.— pengi relyett 48.pengő kedvezményes áron fizethet elő s együtt a 2 művet navi 0 , 50 r részletekben fizetheti.szerkeszti dr. Dézsi Lajos akad. tag, több mint560 kiváló szakember közreműködésével) a magyar kivételével minden nemzet irodalma"feldolgozz". Tartalmi ismételéseket is ad. Az előkészületben lévő mű előfizetési ára2 kötetben egész vászonkötésben 54. pengő /mely összeg ?2 havi részletben is fizethető1. Budapest, IV. ker. Múzeum körút