Pesti Napló, 1928. május (79. évfolyam, 99–121. szám)

1928-05-06 / 103. szám

t­i­ ­ Nemzetközi Kiállítás szenzációja: SCHÜBERL ujjrendszeriint nappal fotel — éjjel ágya­n Mest t­­kinthető az Iparcsarnok több fülkéjében és a belvá­rosi mintaraktárban, IV. ker., Haris köz 4. szám alatt tarka krónika is meglepett szerző Az ismert hetilap színházi munkatársa egy dél­előtt bekukkantott a Belvárosba a szabójához. A szabásszal akart valamit megbeszélni. — A szabász úr éppen a próbateremben van? — mondták az üzletben. Mintán nagyon sietett, megkérdezte: — Sokáig próbál? — Nemsokára készen lesz, — hangzott a válasz Fodor László úr van benn... — No, akkor bemehetek! Be is nyitott a szalonba, ahol a kitűnő színpadi író éppen a mellényt próbálta. Amikor Fodor meg­látta a színházi hírlapírót, egyébként régi barátját, műfelháborodással így szólt: — Mi az, hát ti már minden próbámra be­iresztök­. Mire a hírlapíró így válaszolt: — Bocsáss meg, nem tudtam, hogy eredeti mű. 3»y hittem, hogy ez is csak fordítás ... Ellesett beszélgetés Két úrinő között folyt le az alábbi diskurzus a Dunaparton. — Manapság, édesem, csak azok lehetnek meg­elégedettek, akik nem elég intelligensek ahoz, hogy felfogják a mai problémákat... — Képzelem, drágám, hogy te milyen boldog vagy! — Hogy szítanak mesterségesen gyűlöletet? Amsterdamból írja tudósítónk: Ki hinné, hogy egy holland újságról van szó, amelyet e fenti cím illet. Az amsterdami De Telegraaf az, amely sárba ta­possa a nemes holland tradíciókat és olyan hallat­lan eszközöket alkalmaz, hogy olvasóit minden külö­nösebb ok nélkül népek ellen tüzelje. A szomorú a­­dologban az, hogy a lap nagyon erősen van meg­szervezve, kitűnő hírszolgálata és munkatársai van­nak, s ezért Hollandia legszélesebb rétegeiben olvas­sák. Igaz ugyan, hogy az, aki egy kissé gondolkozik, rájön a tendenciákra és nem nagy figyelmet szentel ezeknek a gyűlölettől átfűtött cikkeknek. A Telegraaf az antant pénzén felhizlalt lap, a háború alatt ki­tűnő szolgálatot teljesített a Központi Hatalmak el­len. A holland nép általában németbarát volt, hiszen ez érthető is, de a Telegraaf rosszindulattal írta cikkeit ellenünk. Jó! De a háború után is vissza­maradt ez a gyűlöletes hangnem és ott vagdosta a németeket és magyarokat, ahol lehetett. Célját el is érte, annyiból, hogy az egyébként jó és nemes hol­land nép hitelt adott a rágalmaknak és németellenes hangulat alakult ki. A legutóbbi hónapokban is, anno 1928, tíz évvel a háború után, olyan gyűlöletes hangon írt a németekről a Cavell-filmmel kapcsola­tosan, hogy ez páratlan a zsurnalisztikában. A hol­land filmbizottság betiltotta a filmet és a Telegraaf egy nagy cikket hozott, illusztrálva egy gyűlöletes rajzzal, hogy hát aki elkövetett valamit, annak vál­lalnia kell . . . így tehát, tíz év után ... és Hollan­diában. Most úgy látszik, nincs egyelőre német anyag, tehát a magyaroknak támad neki olyan vehe­menciával, amilyenre csak egy tisztességtelen és in­korrekt ellenfél — ha úgy fejezhetjük ki magunk — lehet. A szentgotthárdi ügyet háromszor tárgyalta a »Krónika?, rovatában és milyen hangon! Minden betű egy mérgezett nyíl volt és rosszmájú, durva kifejezések töltötték meg. Most pedig a Benes cikke körül támadt zavarosban akar halászni. Egyszer raj­zot hoz, logikátlan felírással, aztán cikkeket hoz, amelyekben több a gyűlölet, mint az igaz­ság. Az április 18-i számban olyan szembeötlő ez a tendencia, hogy az egyenesen felháborító. A szeren­cse a dologban csupán az, hogy a józan holland nép nem ad hitelt a Telegraaf rágalmainak és nem azo­nosítja magát a Telegraaf-fal, amely talán boldog lenne, ha azt a megmaradt csonkot, ott Közép-Euró­pában, szintén odadobnák valamelyik ragadozónak. — Orvosi dir. Dr. Kérész László bel- és idegor­vos, rendelőjét VIII., Eszterházy ucca 19. II. 3. alá helyezte át. Telefon: József 376—49. PESTI NAPLÓ 1928 május 6 ­ Folytatják a kártyarazziákat. A rendőr­ség a kártyarazziákat szombaton este folytatta. 10 óráig öt fővárosi klubban jelent meg a So­meZZ-detektívcsoport. Az Erzsébet körút 41.­­számú házában az Egységes Polgári Párt he­lyiségében a játékosokat igazoltatták és a já­tékasztalt lefoglalták. Ugyanakkor az Erzsébet körút 43. számú házban a detektívcsoport né­hány másik tagja a Filmklubban jelent meg, ahol ugyan nem volt játék, de a detektívek mindent átvizsgáltak. A Filmklub, egyébként, a napok óta ismétlődő kártyarazziák miatt, felfüggesztette működését. Innen a detektívek a Rákóczi út 59. szám­ú házban levő Kispolgá­rok társadalmi klubjába mentek, majd a Ki­rály ucca 82. számú házban levő Artista klubba, azután pedig a Szegfű ucca 5. szám alatt lévő TTC klubba. A rendőrség az éjszaka folyamán még más klubbokba is ellátogat. — Dr. Kövesligethy Radó egyetemi tanár előadása. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségében, Erzsébet körút 13., I. emelet, május hó 7-én hétfőn este 7 órakor dr. Kövesligethy Radó egyetemi tanár vetítet­képek kíséretében előadást tart a földrengésről. Vendége­ket szívesen látnak.­­ Az 50-ik jubileumi jótékonycélú m. kir. Ál­lamsorsjáték nyereményeinek a számát és összegét lényegesen felemelték. Az Államsorsjáték jövedel­mét ugyanis a népjóléti minisztérium közhasznú és jótékony célokra fordítja és így mindenki, aki sors­jegyet vásárol, nemcsak a maga szerencséjének esé­lyeit szolgálja, mert 2 pengőért több mint 30.000 pengő készpénzt nyerhet, hanem a szegénység és nyomorúság enyhítéséhez is hozzájárul. A 3 méter divatos férfiöltönyszövetet 140 cm. szé­les hozzávalóval együtt vagy 3 méter női vagy férfi felöltőszövetet már 26 pengő 88 fillérért árusít, csak az Udvarban az Olcsó Maradékvásár és Textilrak­tárban Király ucca 32. szám alatt. Értéktőzsdék Bécs! tőzsde Bécs, május 5. A hét végén a tőzsde irányzata barátságos volt. A papírok nagy része a bun­ssz- és korlátpiacon magasabb árjegyzéssel indult. Később realizációk egyes értékekben minimális árlemorzso­lódást okoztak, a piac barátságos alaphangulatára azonban hatás nélkül maradtak. Magyar papírok budapesti fedezések folytán barátságosan tendáltak, míg cseh értékek egyenetlen árképződést tüntettek fel. A forgalom csak egyes , részvényekben volt élénk, egyébként néhány kötés után elcsendesedett. Berlini tőzsde Berlin, május 5. A mai tőzsdén ösztönző momen­tum nem szerepelt. A forgalom ennek folytán nyi­táskor szűk keretek között mozgott, miután a korai kezdetnél fogva a vételi megbízások elkésve érkez­tek a piacra. A külföldi speciális papírok iránt to­vább érdeklődött, azonban ezek nem érték el min­den esetben a délelőtti magánforgalomban felszínre került jegyzéseket. A magánközönség az előző na­pok áringadozása következtében tartózkodó maga­tartást tanúsított. A tőzsdeidő későbbi folyamán sem alakult ki egységes irányzat, a hangulat azon­ban nagyjában véve tartott volt. Patagram tőzsde Prága, május 5. Az irányzat a hét utolsó nap­ján is lanyha volt. A spekuláció teljes részvétlen­sége következtében kezdetben kötés alig jött létre. Később a hangulat osztalékfizető értékekben megja­vult. A bankok váratlanul a vevők sorába léptek, mire a kontremín igen sok értékben fedezni kénysze­rült. Ezek az értékek nyitási árfolyamukat megja­vították, sőt a tegnapi árfolyamuk fölé emelkedtek A forgalom zárlat felé eléggé élénk volt. A tőzsde egyenetlenül zárt, azonban nagyobb része a papírok­nak szilárdan tendált. Zárlat Osztr. koronajár. Juristic Wien. Bankverein Bodenkredit Angol-Magyar B. Pesti Ker. Bank Osztrák Hitel Magyar Hitel Nationalbank Államvasút Délivasút Alpesi Coburg Feiten Krupp Poldi 4-én 5-én Zárlat 4-én 5-én. —.— Rima 136.40 136.20 —.— •—.— Skoda, 245.50 —.— 29.05 27.35ex AF­fi 35.50 36— 117.30 117.50 Siemens 25.45 25.65 110.90 110.90 Slavonia 1.70 —.— —.— 140.50 Felsőmagy. Kohó 51.75 49.50BX 62.50BX Salgó 83.50 84.75 104.50 105— Tr­lailer 66.45 66.— 259— 259— Magy. Kőszén 1039— —.— 29.19 23.30 Urikányi 218— —.— 16.40 15.25 Osztrák Hofherr 8.10 8.55 44.90 44.75 Magyar Hofherr 17.25 17.25 —.— —— Gal. Karpathen —.— 29— 67— 66.70 Magyar Cukor 237.50 242 11.20 11.50 Magy. Vasútforg. 50.— 48.550. —•— —.— Semperit 16.35 16.45 Zárlat 4-én S-én 7.75—3.25 Csapipénz 7.50—9.50 1910. évi magy. j. —.— —.— 1913. évi magy. i. —.— —.— 1914. évi magy. j. 28.28 —— Magy. aranyjár. 26.— —— Magy. koronajár. 2.05 2.05 O.­M. Államv. 22.75 22.75 Nordd. Lloyd 153.25 155.75 Darmst. Bank 261.25 265— Dresdner Bank 160.— 162.— Deutsche Bank 164.— 165.25 Oest. Kredit 38.75 39— Reichsbank 227.50 229.875 AEO 167.25 169.625 Zárlat Daimler Dinamit Nobel Farbenindustrie Gelseukirchen Harpener L&urahiitß Mannesmann Phönix Rhein. Braunk Rhein Stahl Siemens-Halske Glanzstoff Magyar Hitel Budapesti köles. 4-én 5-én 112.25 134— 282.375 137.50 170— 84— 143— 95.-239.50 172.50 336.20 750— 61.625 58— 110.50 134.50 280.25 138.25 168.25 80.75 141.25 94.875 286— 170— 322 746— 62.75 58— Zárlat 4-én 5-én Zárlat 4-én 5-én Prager Kredit 547— 548 I­rager Eisen —— 1585— Zlvno 481— 481— Bánya és kohó 3360— Osztrák Hitel 316— 302 ex 19 Skoda —.— 1156— Horvát Leszám. —,— — Pozsonyi Kábel —.— 2060— Dux Bodenbach 1125— 1130— Brünni Gépgyár 37.— 36— Ford. Nordbah­n 4790— 4810— Cseh Cukor 808— 800— Alpeai —.— 213— Horvát Cukor 293— 298— J­o­di 532.­Schölle, 2050.— 2050.— SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Ha mi holtak feltámadunk A Vígszínház szombati Ibsen.­bemutatója. 1. A nagy kibeszélő, aki önmaga felől sem hallgatott el semmit, legmegrázóbb vallomását épúgy utoljára tartogatta, mint Heine a leg­mélyebb értelmű grimaszt. Mert az Epilógus elsősorban vallomás. Nemcsak logikus záróté­tele Ibsen tudatosan felépített oeuvrejének, nemcsak diadalmas koronakő a Rosmersholm pilléreire támaszkodó, egyre spirituálisabb ma­gasságokba emelkedő, gótikus drámai ív csú­csán, hanem vezeklő gyónás is. Confessio, az alkotó lélek legbensőbb szentélyének legfájóbb titkairól. Confessio, a tapsoló vagy elforduló mobról, amely sikerben, kudarcban egykép félreérti a remekművet. Confessio, minden mű­vész örök, önző démonáról, aki magát az életet kísérti meg a csábítás hegyén. Confessio, a mű­vészi teremtés tragikus áráról, a mások és ma­gunk feláldozott életéről. S végül: confessio, arról a gyermekien naiv, mégis igaz, mély és komplikált, dualisztikus valóság szemléletről, amelyben a költő kibékíthetetlen ellentétnek látja és érzi a művészet és a természet jelensé­geit. Ibsen, élete alkonyán, megejtette a kegyet­len leszámolást s »ítélőszéket ült önmaga fö­lött«. Lírai leplezetlenséggel, keserű nyíltság­gal ismerte be a megszállott, a mániákus mű­vész végzetes tévedését »Milyen szép volt az élet a Taunitzer-See partján, — sóhajt fel a »halott« Irene, elmerengve a messzeségbe alko­nyodó fjeiden, — s mi mégis elszalasztottuk az élet minden szépségét.« Miért! Egy » hideg, élettelen m­árvány-szoborért«, amely múzeum­ba, »sírboltba« került... A költő ezen a ponton­ szakadt el egészen, örökre idegenné vált mű­veitől. S mert a felelősség kérdése elől sohase tudott kitérni, most is szembefordult önmagá­val. Olyan könyörtelenül, mint még soha. Mi­kor ráeszmélt »bűnére«, nem igyekezett s meg­­foltozni szakadt életét«, de levonta az elhibá­zott múlt konzekvenciáit, akárcsak drámai hő­sei. Nem érhette be a langyos, megbocsátást remélő bűnbánattal: végrehajtotta önmagán a halálos ítéletet. Tollát eltörte e az Epilógus után — nem írt többet. Ott fönn semmisült meg, ahol Som­esa Borkman és Rubek... 2. Mint Ibsennél rendesen, már a darab előtt megtörtént minden. Maga a dráma csupán a szükségszerűen adott szálak végső csomóba­hurkolása. Rubek professzor, a híres és gazdag szob­rász, nemrég még szegény, ismeretlen mű­vész volt. Külföldön élt s egy szoborról álmo­dott, amelynek gondolatban a Feltámadás napja címet adta. Ez a szobor egyetlen nőt ábrázolt volna, aki megtisztulva, megneme­sedve ébred új életre a halál után. Meg is ta­lálta hozzá a legtökéletesebb, legeszményibb modell, Irene személyében. A gyönyörű, fiatal leány elhagyta érte szüleit, rokonait, hazáját s úgy követte, mint »urát és parancsolóját«. Megesküdött, hogy szolgálni fogja élete vé­géig, Rubek pedig cserébe megígérte neki (miként Solness Hildának) a boldogság légvá­rát. Felviszlek magammal egy hegyre, — mondotta, — megmutatom és neked adom a világ minden szépségét, kincsét, gyönyörű­ségét... De ígéretét nem tartotta be. Nem tette boldoggá Irénét aki szerette őt. Csak a modelt látta benne s soha egy ujjal nem érin­tette, mert azt hitte, érzéki­­ vágya beszeny­nyezné, tönkretenné­k a készülő remekművet. Mikor »kettőjük gyermeke«, a szobor, már megszületett, Rubek ezzel a szerencsétlen-igaz, pár szóval mondott köszönetet Irenének: Ez az idő életem áldásos epizódja volt!... A visszautasított, megalázott nő ezért búcsú nélkül otthagyta a művészt s önmagán állva bosszút, mezítelen testét, amelyet eddig csak Rxitnek láthatott, odadobta varieté-látoga­tók sóvár pillantásainak, mindenki prédájának. Úgy érezte, Rubek megölte a lelkét. Férjhez ment s férjét öngyilkosságba kergette. Aztán második férjét tette tönkre. Közben ő maga is »meghalt«. Évekig tébolydában szenvedett, mi­kor pedig valamennyire kigyógyult, egy dia­konissza kíséretében, mint élő »halott« vándo­rolt országokon keresztül. Rubek, aki nem ér­tette, miért hagyta el Irene, ezalatt átalakí­totta szobrát. A Feltámadás napján szinte mel­lékalakká degradálta a tiszta nő figuráját és körülrakta »állatpofá­iú« emberekkel. Sőt ma­gát is belekomponálta a csoport előterébe, ahogy bűnbánó módjára siratja elveszett életét. A szobor hírt, dicsőséget és gazdagságot szer­zett neki, de mindez már nem tette boldoggá. Szenvedélye kiégett, életvágya, sőt alkotó kedve is ellobbant. Nőül vett — szerelem nélkül —, egy fiatal leányt, Maját, akit semmi benső kö­telék nem fűzött hozzá. Hamar f el is készül-

Next