Pesti Napló, 1928. június (79. évfolyam, 123–146. szám)

1928-06-24 / 142. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 június 24 17 SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Műsoron kívül Hűvös nyár, teli színházak — il „Magyar rapszódia német film és magyar színészek Az elmú­lt héten h­i­rtelen hidegre vált az idő, aminek a következménye az volt, hogy esté­ről-estére megteltek a pesti színházak. Külö­nösen jó hete volt a Vígszínháznak és a Ma­gyar Színháznak, ahol Titkos Ilona, ismét nagy sikerrel folytatja fellépéseit, a Yes-ban,­­a Király-színháznak és­­ a Budai Színkörnek. Budán őszi kabátban ültek az emberek a néző­téren, de ezek a hidegtől borzongó emberek is megtöltötték a nézőtereit. Jó színházi hét volt az elmúlt hét.­­ Négy nappal ezelőtt ebben a rovatban egy hír jelent meg arról, hogy Erich Pommer, a berlini UFA filmgyár vezére sürgönyben arra kérte fel egyik legkiválóbb magyar drá­mai színészünket, hogy készítessen magáról próbafelvételt, mert az UFA-gyár vele akarja játszatni a »Magyar rapszódia« című most ké­szülő mangyar tárgyú film egyik nagyon fontos főszerepét. Ez a magyar színész azonban ride­gen visszautasította a berliniek sürgönyi aján­latát s kijelentette, hogy nem hajlandó semmi­féle próbafelvételre. Egy nappal ezelőtt nyilat­kozatot küldött be hozzánk Somlay Artúr, a Vígszínház kitűnő színésze, aki, mint az »ügyek ismerője« ki­jelenti, hogy a Pesti Napló vonat­kozó cikkecskéjének írója helytelenül ítéli meg a helyzetet. Kijelenti Somlay, hogy ennek a »Magyar rapszódia« című filmnek főszerepeit már csak azért sem játszhatják Berlinben ma­gyar színészek, mert a német filmtörvény erre nem ad módot. Nem akarunk podemizálni, de rá kel­l mu­tatnunk egynémely dologra, amely­ leg­alábbis annyira fontos a, magyar színészekre­­nézve, mint az a »rongyos kis büszkeség«, •amelyet Somlay Artúr meg akar menteni a magyar színészeik számára. Magyarországon húsz évvel ezelőtt volt filmipar. Nem nagy, de nem is jelentéktelen. Pesten két, hatalmas filmgyár is alakult. Kolozsvárott is nagyszerű munkába kezdtek Janovicsék. A háború el­söpört mindent és a forradalmi időkben, egy­két próbálkozás után, végképpen elpusztullt minden, am­i reményt nyújthatott volna még arra, hogy feltámaszthatjuk a magyar film­gyártást. Nem kell bővebben foglalkoznunk azzal, hogy mit csinált ebben az országban a szerencsétlen Magyar Filmalap, de igenis rá kel­l mutatnom­k arra, hogy Németország mit tett a magyar filmszínészek és lassanként a magyar filmírók érdekében is. A Csárdáskirálynő című film szpemériu­mát, a magyar Vajda László írta. A filmi ma­gyar szereplői: Vendrey Ferenc, Ráday Imre, Székely Ibolya, Zátony Kálimán, Balla Mariska, Sarkadi Aladár és Zilahy Gyu­la voltak. Ma­gyar volt a film operatőrje: Eiben István. Magyar a technikai főnök: Farkas Jenő. Ma­gyarok vezették a film laboratóriumi munkál­­atait: Kovács és Fa­ludy. A filurnoka­t is magyar művész készítette: Faragó Géza. — A Magyar rapszódia szerzője magyar ember: Székely János. A díszletek tervezője magyar művész: Faragó Géza, az egyik asszisztens Gertler Viktor, az egyik rendező Bolváry Géza, az egyik segédrendező: Báthory Béla és az egyik felügyelő Désohány Iván, magyar emberek. A »Magyar rapszódia« film felvételei­nek hetven százaléka Magyarországon ké­szül el. Végül is Pommerék Magyarországról nem akarnak kivinni egy fillért sem, semmiféle anyagi támogatást nem kértek, nem is fogad­nak el, mert semmi szükségük sincs erre. Nem akarnak innen pénzt, ellenben magyar színé­sz­ekkel, magyar festőművésszel, magyar rendezőkkel, magyar író magyar tárgyú da­­rab­jával, saját költségükön akarnak filmet készíteni­­ Magyarországon. Az igazság kedvéért, de kü­lönösen azoknak az érdekében, akik, noha magyarok, prominens helyet, foszlalnak el a berlini filmszakmában és — a német filmtörvény ellenére — komoly sze­repekben lépnek fel állandóan, komoly jöve­delemhez jutnak és nagy karriert futnak be. meg kell említenünk, hogy Bárdos Artúron, Metzner Ernőn, Verebes Ernőn, Vajda Lászlón, Székely Ibolyán, Eszterházy Ágnesen. Korda Zoltánon. Hollay Kamillán. Fenyő Emilen Kürthy Böskén. Bolváry Gézán. Szőke Szakál­lon. Mattyasovszky Ilonán. Peti Sándoron. Sze­nes Ernőn­. Lajthay Károl­yon. Illés Jenőn. Cse­rény Arzénen. Palásthy Gézán. Ferenczy Sán­doron. Szironthay Lotkán, Nagy Katón, Szö­reghy Gyulán kívül még legalább huszonöt­harminc magyar színész, író és rendező van ál­landó szerződésben a berlini filmgyáraknál. És hogy teljes legyen a sorrend, egész sor berlini filmet ír Lengyel Menyhért s megvették Heltai Jenő regényét és darabját, hogy belőlük filmet készítsenek. Lehet­séges, hogy a német filmtörvény túl­ságosan szigorú, de a fenti adatok mégis tel­­jesen hitelese­k, s így inká­bb gondoljuk azt, ahogy Somlay Artúr téved, mint azt, hogy a német filmtörvény, bármilyen szigorú is, meg­­tudja akadályo­­ni, hogy tehetséges magyar­­színésze­k dolgozhassanak Berlinben, vagy éppen azt, ho­gy egy olyan kiváló színász, mint Somlay Artúr, ne volna nagyon szívesen lá­tott vendége a német fővárosnak, hiszen Ber­lin mindenkor felölelte a magyar tehetségg­ereket. asamapi program: Reggeltől estié Telefoninterjú Henri Bernsteinnal Budapestre utazása előtt „A Azért megyek Budapestre, mert tudom, hogy a magyar közönség szívesen fogadta darabjaimai"­ t­enri Bernstein Párizs, június. Harminc évvel ezelőtt Antoine, a modern fran­cia színház és színpadi irodalom legnagyobb élő alakja, a Mester, aki annyi kiváló, értékes, nagy művészt és írót fedezett fel és nevelt önzetlenül és­­ki­gyűlölte a­­protek­ciót, fölfedezte Henry Bernsteint is. Henry Bernstein drámái egy­kettőre népszerűkké l­ettek és a bulvár ke­reskedelmi színházaiba kívánkoztak Antoine irodalmi fészkéből Azóta harminc év múlt el és harmin­c év nagy idő. Sok minden történt ezalatt a vilá­gon. Az Antoine felfe­dezte ismeretlen fiatal­ember ma dúsgazdag » nagyemberré« lett, akinek darabjait vég­telen szériákban állan­dóan játssza saját színháza, az egyik legjobban menő párizsi bulvárszínház, a Gymnase. De Henry Bernstein, »a nagy« tovább írja drámáit, most is ugyanolyan kitűnően, ugyanolyan virtuozitással, mint harminc évvel ezelőtt Ugyanúgy. Semmit sem változott, a tanítványai közül már sok meghalt, sok­ból nagy ember lett és még többen egészen máskép írnak, mint azelőtt. Henry Bernstein azonban a régi maradt, a bernsteinizmus hűséges harcosa. Időnként kisebb csetepatéi vannak, kül- és belföldi drámaíró kollégáival, vagy nagy művészekkel, csupa olyan emberrel, akik mindig újabb és újabb dolgo­kat akarnak írni, mindig újat és újat akarnak adni a világnak. Bernsteint azonban nem kedvetleníti el az, hogy Franciaországban megoszlanak a vélemények a bernsteini dráma értékéről, nem kedvetleníti el, hogy a Bernstein-darabokat ma csak saját színhá­zában, a Gymnaseban játsszák százas szériaelőadá­sokban. Bernstein időnként kiáll a porondra, hogy szót emeljen a francia színház és dráma érdekében, amelyet szerényen azonosítani szokott Franciaor­szágnak szerinte egyik legnagyobb drámaírójával,­­ Bernsteinnal. Bernstein kitűnő színészei (mert a színészei aztán kitűnők) a pillanatban Berlinben játszanak, így Bernstein, mint vendéglátó gazda még néhány napot itt töltött. Csütörtökön utazik Berlinbe utánuk, on­nan Bécsbe mennek és azután egy kétnapos kirándu­lásra Budapestre. Hiába, Budapest ma világviszony­latban is jelentékeny drámai központ és így a kitűnő Bernstein nem akarja elmulasztani, hogy egy kicsit Budapesten is ünnepeltesse magát. Újságíróval nem szívesen áll szóba a nagy Bern­stein. Interjúnál általában jobb propagandának tartja elzárkózni olympusi gőgjében. Kivételes szerencsének köszönhetjük tehát, hogy elutazása előtt hajlandó volt telefonon rövid nyilatkozatot adni párizsi tudó­sítónknak a magyar közönség számára, budapesti ven­dégjátékainak céljáról, budapesti szándékairól. Íme a nyilatkozat: — Budapestre azért megyek, mert tudom, hogy ott milyen szívesen fogadta a közönség darabjaimat és milyen kitűnő előadásban ke­rült a magyar nyilvánosság elé. Örömömre fog tehát szolgálni, hogy a magyar közönség előtt kitűnő színészeimmel eljátszathatom az eredeti szereposztásban egyik darabomat és így foly­tathatom azt a propagandamunkát, amelyet a francia színház és dráma érdekében külföldön szükségesnek tartok. — Ismerem a magyar színpad és magyar színpadi szerzők szerepét külföldön és igen jó véleménnyel vagyok erről. Nem viszem ugyan odáig a dolgot, mint ahogy ezt Alfred Savoir tette, aki azzal tért haza Hollywoodból, hogy a magyar szerzők Amerikában kiszorítják a fran­ciákat és átvették a francia irodalom egykori vezetőszerepét. Mondom, én nem megyek idáig, de tudom, hogy a magyar szerzők igen előkelő helyet foglalnak el Amerikában is és minde­nütt a világon. Molnár Ferenc darabjai közül többet ismerek, a »Játék a kastélybaiu-t Ber­linben láttam Róbert Jenő kitűnő előadásában és nagyon jól el tudom képzelni, hogy ez a darab Párizsban is előadható legyen. • Ameny­nyiben Budapesten alkalmam nyílik, szívesen beszélek majd erről a jó véleményemről a ma­gyar írókkal szemben,­­ anélkül, hogy azt kép­zelném, hogy tökéletesen ismerem "a magyar színpadi irodalmat. Megkértük Bernsteint, mondja el néhány szóval mi a programja drámáival, amelyekről egyes kriti­kusok azt állítják, hogy kissé kezdenek kimenni a divatból. Bernstein erre csak ennyit válaszolt: — Az a­ véleményem, hogy a művész alkos­son, de bízza munkáinak kommentálását a kritikusokra. Mint ismeretes, Bernstein felesége, Madame Bern­stein igazi munkatársa férjének, részt vesz a próbá­kon és szinte azt mondhatni, részt vesz magában az alkotásban is. Megkérdeztük Bernsteintől, elkíséri-ül Madame Bernstein budapesti útjára, Bernstein azon­ban kijelentette, hogy egyedül utazik. s. I. (*) Nádor Jenő Pozsonyban. Pénteken e­ste A­á­dor Jenő a­ pozsonyi Magyar Színházban vendég­szerepelt. A C­igányherceg­nő bonvivant szerepében lépett fel. A pozsonyi sajtó nagy elismeréssel ír a vendégszereplésről és hangsúlyozza, hogy Nádor fel­lépésekor zsúfolásig megtelt a pozsonyi színház. Nádor Jenő még tizenhétszer lép fel Pozsonyba, azután kétheti pihenőre megy s augusztus közepén Frankfurtba utazik, ahova a jövő évre szerződés köti. (*) Medgyasszay Vilma Erdélyben. Medgyasszay Vilma a napokban hosszabb turnéra indult. Erdély nagyobb városaiban fog fellépni. (*) Leégett Aman Ullah mozija. Afganisztánnak egyetlen filmszínháza van, Kabulban. A mozi Aman Ullah király tulajdona, amely hír szerint most porrá égett. -a-"^-^*-.». -a mm - •»•e-.­.. i »Még csak« rövid ideig példátlanul ©Elesén árusítói« selyem, bársony és szöveteket Bécsi ucca 6. sz. Ezen helyiségemben teljes készletemet eladom fi Költözködés« árait !

Next