Pesti Napló, 1928. december (79. évfolyam, 273–295. szám)
1928-12-25 / 292. szám
Kedd PESTI NAPIÓ 1928 december 25 41 enge a népszövetségi rekordjái a fenyegető adóbeszedőig Ebben az évben 250 pengő adófizetett és 60 pengő adóhátralékkal megy át az új esztendőbe a főváros minden polgára — A főváros havonként akarja behajtani az adót és pénzbeszedőket küld a renitens adófizetőkhöz — 600.000 foglalás volt ebben az esztendőben (Saját tudósítónktól.) A Népszövetség valamelyik alosztálya állapította meg, hogy a magyar nemzeti jövedelmet 22 százalékos adóteher nyomja. A pénzügyminiszter nemrég a felsőházban megerősítette ezt az adatot, amely más szóval azt jelenti, hogy Magyarország a közterhek viselése terén egy másik sportszerető néppel, az angollal együtt a magassági rekordot tartja. A pénzügyminiszter nem támasztotta alá statisztikai adatokkal ezt a kijelentését, úgyhogy a magunk adatgyűjtésére vagyunk utalva, amikor a Népszövetség megállapítását illusztrálni akarjuk. Az állam és a községek adóbevétele ebben az esztendőben meghaladta a 900 millió pengőt és ha tapasztalati tényekre építhetünk, úgy a jövő esztendőben el fogja érni az egymilliárdot is. Ebben az esetben pedig az ország minden egyes lakosára, beleértve a csecsemőket is, mint ahogy a statisztikusok mondani szokták: 125 pengő fejkvóta esik. De ne vágjunk elébe az eseményeknek. Maradjunk egyelőre a 112,5 pengős fejkvótánál. Ki fizeti ezt a horribilis összeget, milyen tényezőkből tevődik össze az az adójövedelem, amely az emberek keresetének csaknem negyedrészét vonja el és amelyből az ország minden egyes lakosára születése pillanatától fogva 112,5 pengő jut? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ keresni. A rekordelőirányzat A folyó költségvetési évre szóló előirányzat szerint az egyes adónemekből a következő bevételekre tart igényt a kincstár: földadó 39 millió, házadó 60, társulati adó IS, jövedelmi és vagyonadó 58, vegyes bevételek, amelyekben legnagyobb tétellel a késedelmi kamatok szerepelnek: 1 A millió, forgalmi adó 140, fényűzési adó 14, illetékek 86, fuvarozási illetékek 14 5, fogyasztási adó 83, végül a vámbevétel 12, 5 millió pengő. Ehez járul a rokkantellátási adó címén előirányzott 8 millió és a községi betegápolási adó fejében várt 15.8 millió pengő. Ez a 661,3 millió pengő csak a bevételi előirányzatot jelenti, amely rendesen mélyen alatta marad a tényleges jövedelemnek. Az előző költségvetési évben, például, 100 millióval haladta meg a valóságos bevétel az előirányzati összegeket és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az idén is hasonló lesz a helyzet. A költségvetési év első négy hónapjában, vagyis október végéig 10 millió pengő bevételi többletre tett szert az államkincstár az előirányzathoz képest. Viszont a fővárosban fuldokolnak az adóhivatalok a céltalan foglalások rés behajthatatlan adókövetelések legnagyobb mértékben dublóz tengerében. A zárszámadás fogja majd megmitatni, ki győzte jobban ezt a harcot: a Végrehajtó-e, vagy a Behajthatatlan? Nincs szó az előirányzatban az általános és az alkalmazott kereseti adóról, amelynek bevétele a községeket illeti meg. A rendelkezésre álló adatok szerint ez a két adónem mintegy 40—45 millió pengővel növeli a lakosság terhét. Szociális srófok és egyéb jövedelmek A községeknek azonban más címen is vannak jövedelmeik, elsősorban a pótadóból, amely országos átlagban 50 százalékos. Ehez járul a 10 százalékos útadó és az ugyancsak 10 százalékos közmunkaváltság, amivel együtt :z a teher, amivel a községek növelhetik az állami egyenes adókat, 70 százalékra rúg. A lista azonban nem merül ki olyan egykönnyen. Mintha minden község átérezné a népszövetségi megállapítás horderejét és a maga előirányzatával és kivetésével is hozzá akarna járulni a rekord megdönhetetlenségeihez. Itt van, például Budapesten az inségadó, amely a jövedelmi adók 8 százalékát jelenti az autóadó, amelynek előirányzatut 3 millió pengő és mintegy 80—95 százalék erejéig a fővárosra esik. Továbbá a kereskedelmi és iparkamarai, úgyszintén a mezőgazdasági kamarai illetékek. Ezeknek az intézményeknek mintegy 4 millió pengővel adózik az ország lakossága. Nem szólunk itt a közvetett terhekről. A dohány- és sómonopóliumról, más hasonlókról, de még a Társadalombiztosítóról sem, amely egész szép kis apparátussá terebélyesedett és a népszövetségileg hitelesített rekord-adóprésnek a szociális srófokat szolgáltatja. Ebben az évben 70.000 foglalást vezetett a Társadalombiztosító a főváros polgárai ellen. Ez is rekord a maga nemében, amit majd a Népszövetségnek egy másik alosztálya fog egyszer elkönyvelni. Azt hisszük, hogy nem járunk messze a valóságtól, ha az államnak ebben az évben elért tényleges adóbevételét 800 millió pengőre becsüljük, amivel szemben a községek több mint 100 millió pengő adóbevételre tehettek szert. Mi van a statisztikával ? Ahoz, hogy a bevételeknek az egyes kereseti ágak és vidékek szerint való megoszlásáról pontos képet alkothassunk, szükség volna az annyiszor sürgetett adóstatisztikára. Úgy tudjuk, hogy az adóstatisztika megvan és a pénzügyminisztériumban, amely évek óta gyűjti az erre vonatkozó adatokat, Kölbig államtitkár őrzi. Az adatok azonban nyilván csak intern használatra szolgálnak, mert a minisztérium soha nem lépett velük a nyilvánosság elé. Az egyedüli összeállítás, amelyből a mostani viszonyokra bizonyos következtetéseket vonhatunk le, még 1926-ban készült. Akkor az egy lakosra eső általános kereseti adóteher a vidéken 2.11 aranykorona, a városokban 5.03, Budapesten pedig 9.51 aranykorona volt. Ennél is beszédesebb a vagyonadó megoszlása. Itt a falvakra eső fejadó 1,24, a városokéra 1,17 aranykorona volt, míg a főváros minden egyes lakosa 3,36 aranykorona vagyonadót fizetett. Talán legkiáltóbb az ellentét a fővárosi és a vidéki adóterhek közt, hogyha a jövedelemadóról szóló, harmadfél évvel ezelőtt készült kimutatást vesszük szemügyre. A főváros lakosaira ekkor 20,70 aranykorona jövedelemadó esett, míg a többi városok fejkvótája 5-35, a vidéké, vagyis a falvaké pedig mindössze 3,50 aranykorona volt. Ismételjük, hogy pozitív adat az azóta készült statisztikai összeállításokból nem került a nyilvánosság elé. Nagy kár. A minisztérium ezzel a titkolózással tápot ad annak a feltevésnek, hogy a méltánytalanság, amely a régi statisztika láttán legott szembetűnik, azóta talán még fokozódott. Hivatalos statisztika híjján az áttekinted és az adatok ellenőrzését nagyon megnehezíti, hogy a gazdasági évre, vagyis júliustól júniusig szólóelőirányzattal szemben a tényleges adóbevételre vonatkozó adatokat januártól decemberig tartják nyilván és hogy az előirányzat és a tényleges eredmény között gyakran igen nagy, 10—15 százalékos eltérés mutatkozik. Ezeket a réseket át kell hidalni ha közelebb akarunk jutni a féltve őrzöt statisztika titkaihoz. Kezdjük Budapesten. Ahol rend van A főváros központi adóhivatalában, ezt külön ki kell emelni, a kerületi adószámviteli osztályok dsungelszerű kuszaságával és rendetlenségével szemben — valóban példás a rend. Sovány vigasz ez azoknak az adófizetőknek, akiknek kizárólag a kerületi adószámviteli osztályokkal van dolguk. " Látogatás a fővárosi központi adóhivatalban A hivatal vezetője, Honffi igazgató fogad. Kedves, joviális, a régi táblabírákéra emlékeztető arca csak akkor komorul el, amikor adóstatisztikáról, holmi fejkvótáról, vagy más hasonlókról esik szó. Legyint, ilyenkor, majd hozzáteszi: Ami fontos és ami nem fontos — A nem a statisztika a fontos. Az a fontos, hogy mi történik a befizetett adókkal? Várjon a főváros ezeket a jövedelmeket olyan célokra fordítja-e, amelyekre a lakosság kulturális igényei és Budapest fejlődése érdekében feltétlenül szükség van? — Márpedig ezekre a kérdésekre nem lehet tagadóan válaszolni, — mondja Honffi igazgató. Hogy az adóteher nem áll arányban a békebelivel, a fejkvóta körülbelül duplája annak, amit a főváros lakosai a háborút, megelőző években viseltek, ennek azt a magyarázatát adja Honffi igazgató, hogy az élet azóta egészen más tempót vett. Mások a magánemberek igényei és mások az államéi és a városokéi is. — Más az élet, különösen a gazdasági élet körforgása és ehez a körforgáshoz igazodniok kell az adókivető és az adóvégrehajtó szerveknek is, — ezzel a szentenciával vet véget a vitának. Ezek után szíves készséggel áll a rendelkezésünkre és betekintést enged azokba az adatokba, amelyek — ezt szükségesnek tartjuk ismételten hangoztatni — ennél a hivatalnál mintaszerűen vannak nyilvántartva. Ebben az évben a főváros nyers előírása állami egyenes adókból és az ezek után kivetett községi pótlékokból 112,7 millió pengő volt. Az előírás augusztusban történt, amikorra a társulati adó kezelésével megbízott V. kerületi adófelügyelőség nem tudott még elkészülni az egész anyaggal. A társulati adó pótelőírása csak most készült el, és további 6,3 millió pengővel növelte az adóelőírás öszszegét, amely most már 10 millió pengővel véglegesnek tekinthető. Duplájára emelkedett a társulási adó Érdekes, hogy az állami költségvetés előirányzatában társulati adó címen mindössze 13 millió pengő szerepel. A gazdasági közvélemény ezt is olyan súlyosnak tartja hogy a Nemzeti Bank elnökének vezetésével, szinte egyöntetűen foglalt állást az adó mérséklése mellett . Az összesített társulati adókivetés egyedül a főváros területén mintegy 1."5 millió pengőre rúg, ehez járul a 761 százalékos községi pótlék, amivel együtt a részvénytársaságokra kivetett adóteher csak a főváros területén meghaladja a 20 millió pengőt, a tavalyi kivetés dupláját. Az ország többi részében működő részvénytársaságok további 5,6 millió pengővel fognak hozzájárulni ehez a teherhez. A Honffi igazgató által rendelkezésünkre bocsátott adatokból megállapítottuk, hogy a kivetett egyenes adókra november végéig 129,6 millió pengő folyt be. Decemberben rendszerint legkisebb az adójövedelem, és ebben az évben sem vár többet az adóhivatal 4,5 millió pengőnél. Az adóelőírást a múlt évről 39 millió pengős hátralék terheli, amely az év végén oly elsőrangú, tökéletes és finom anyagokat tartalmaz, melyek indokolttá teszik azt, hogy ezek a pompás kéz-és arcápolószerek az egész világon elterjedtek és közkedveltek. A csuls púder nemcsak kitűnő illatú, hanem lehet