Pesti Napló, 1928. december (79. évfolyam, 273–295. szám)

1928-12-25 / 292. szám

Kedd PESTI NAPI­Ó 1928 december 25 41 enge a népszövetségi rekordjái a fenyegető adóbeszedőig Ebben az évben 250 pengő adóf­izetett és 60 pengő adóhátralékkal megy át az új esztendőbe a főváros minden polgára — A főváros havonként akarja behajtani az adót és pénzbeszedőket küld a renitens adófizetőkhöz — 600.000 foglalás volt ebben az esztendőben (Saját tudósítónktól.) A Népszövetség vala­melyik alosztálya állapította meg, hogy a ma­gyar nemzeti jövedelmet 22 százalékos adó­teher nyomja. A pénzügyminiszter nemrég a felsőházban megerő­sítette ezt az adatot, amely más szóval azt jelenti, hogy Magyar­ország a közterhek vi­selése terén egy másik sportszerető néppel, az angollal együtt a magassági rekordot tartja. A pénzügymi­niszter nem támasz­totta alá statisztikai adatokkal ezt a kije­lentését, úgyhogy a magunk adatgyűjtésére vagyunk utalva, ami­kor a Népszövetség megállapítását illusztrálni akarjuk. Az állam és a községek adóbevétele ebben az esztendőben meghaladta a 900 millió pengőt és ha tapasztalati tényekre építhetünk, úgy a jövő esztendőben el fogja érni az egymilliárdot is. Ebben az esetben pedig­ az ország minden egyes lakosára, beleértve a csecsemőket is, mint ahogy a statisztikusok mondani szokták: 125 pengő fejkvóta esik. De ne vágjunk elébe az eseményeknek. Maradjunk egyelőre a 112,5 pen­gős fejkvótánál. Ki fizeti ezt a horribilis összeget, milyen tényezőkből tevődik össze az az adó­jövedelem, amely az emberek keresetének csaknem ne­gyedrészét vonja el és amelyből az ország minden egyes lakosára születése pillanatától fogva 112,5 pengő jut? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ keresni. A rekordelőirányzat A folyó költségvetési évre szóló előirány­zat­ szerint az egyes adónemekből a következő bevételekre tart igényt a kincstár: földadó 39 millió, házadó 60, társulati adó IS, jövedelmi és vagyonadó 58, vegyes bevételek, amelyekben legnagyobb tétellel a késedelmi kamatok szere­pelnek: 1­ A millió, forgalmi adó 140, fényűzési adó 14, illetékek 86, fuvarozási illetékek 14­ 5, fogyasztási adó 83, végül a vámbevétel 12, 5 millió pengő. Ehez járul a rokkantellátási adó címén előirányzott 8 millió és a községi beteg­ápolási adó fejében várt 15.8 millió pengő. Ez a 661,3 millió pengő csak a bevételi elő­irányzatot jelenti, amely rendesen mélyen alatta marad a tényleges jövedelemnek. Az előző költségvetési évben, például, 100 millió­val haladta meg a valóságos bevétel az elő­irányzati összegeket és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az idén is hasonló lesz a hely­zet. A költségvetési év első négy hónapjában, vagyis október végéig 10 millió pengő bevételi többletre tett szert az államkincstár az elő­irányzathoz képest. Viszont a fővárosban ful­dokolnak az adóhivatalok a céltalan foglalások rés behajthatatlan adókövetelések legnagyobb mértékben dublóz tengerében. A zárszámadás fogja majd megmitatni, ki győzte jobban ezt a harcot: a Végrehajtó-e, vagy a Behajthatat­lan? Nincs szó az előirányzatban az általános és az alkalmazott kereseti adóról, amelynek bevétele a községeket illeti meg. A rendelke­zésre álló adatok szerint ez a két adónem mintegy 40—45 millió pengővel növeli a lakos­ság terhét. Szociális srófok és egyéb jövedelmek A községeknek azonban más címen is van­­nak jövedelmeik, elsősorban a pótadóból, amely országos átlagban 50 százalékos. Ehez járul a 10 százalékos útadó és az ugyancsak 10 százalékos közmunkaváltság, amivel együtt :­z a teher, amivel a községek növelhetik az ál­lami egyenes adókat, 70 százalékra rúg. A lista azonban nem merül ki olyan egy­könnyen. Mintha minden község átérezné a népszövetségi megállapítás horderejét és a maga előirányzatával és kivetésével is hozzá akarna járulni a rekord megdönh­etetlen­sége­ihez. Itt van, például­ Budapesten az inségadó, amely a jövedelmi adók 8 százalékát jelenti az autóadó, amelynek előirányzatut 3 millió pengő és mintegy 80—95 százalék erejéig a fővárosra esik. Továbbá a kereskedelmi és iparkamarai, úgyszintén a mezőgazdasági kamarai illetékek. Ezeknek az intézményeknek mintegy 4 millió pengővel adózik az ország lakossága. Nem szólunk itt a közvetett terhekről. A dohány- és sómonopóliumról, más hasonlókról, de még a Társadalombiztosítóról sem, amely egész szép kis apparátussá terebélyesedett és a népszövetségileg hitelesített rekord-adóprés­nek a szociális srófokat szolgáltatja. Ebben az évben 70.000 foglalást vezetett a Társadalombiztosító a főváros polgárai ellen. Ez is rekord a maga nemében, amit majd a Népszövetségnek egy másik alosztálya fog egy­szer elkönyvelni. Azt hisszük, hogy nem járunk messze a valóságtól, ha az államnak ebben az évben el­ért tényleges adóbevételét 800 millió pengőre becsüljük, amivel szemben a községek több mint 100 millió pengő adóbevételre tehettek szert. Mi van a statisztikával ? Ah­oz, hogy a bevételeknek az egyes kere­seti ágak és vidékek szerint való megoszlásá­ról pontos képet alkothassunk, szükség volna az annyiszor sürgetett adóstatisztikára. Úgy tudjuk, hogy az adóstatisztika megvan és a pénzügyminisztériumban, amely évek óta gyűjti az erre vonatkozó adatokat, Kölbig ál­lamtitkár őrzi. Az adatok azonban nyilván csak intern használatra szolgálnak, mert a mi­nisztérium soha nem lépett velük a nyilvános­ság elé. Az egyedüli összeállítás, amelyből a mos­tani viszonyokra bizonyos következtetéseket vonhatunk le, még 1926-ban készült. Akkor az egy lakosra eső általános kereseti adóteher a vidéken 2.11 aranykorona, a városokban 5.03, Budapesten pedig 9.51 aranykorona volt. Ennél is beszédesebb a vagyonadó megoszlása. Itt a falvakra eső fejadó 1,24, a városokéra 1,17 aranykorona volt, míg a főváros minden egyes lakosa 3,36 aranykorona vagyonadót fizetett. Talán legkiáltóbb az ellentét a fővárosi és a vidéki adóterhek közt, hogyha a jövedelemadó­ról szóló, harmadfél évvel ezelőtt készült kimu­tatást vesszük szemügyre. A főváros lakosaira ekkor 20,70 aranykorona jövedelemadó esett, míg a többi városok fejkvótája 5-35, a vidéké, vagyis a falvaké pedig mindössze 3,50 arany­korona volt. Ismételjük, hogy pozitív adat az azóta ké­szült statisztikai összeállításokból nem került a nyilvánosság elé. Nagy kár. A minisztérium ezzel a titkolózással tápot ad annak a feltevésnek, hogy a mél­tánytalanság, amely a régi statisztika láttán legott szembetűnik, azóta talán még fokozódott. Hivatalos statisztika híjján az áttekinted és az adatok ellenőrzését nagyon megnehezíti, hogy a gazdasági évre, vagyis júliustól júniu­sig szóló­­előirányzattal szemben a tényleges adóbevételre vonatkozó adatokat januártól decemberig tartják nyilván és hogy az elő­irányzat és a tényleges eredmény között gyak­ran igen nagy, 10—15 százalékos eltérés mutat­kozik. Ezeket a réseket át kell hidalni ha kö­zelebb akarunk jutni a féltve őrzöt statisz­­tika titkaihoz. Kezdjük Budapesten. Ahol rend van A főváros központi adóhivatalában,­­ ezt külön ki kell emelni, a kerületi adószámviteli osztályok dsungelszerű kuszaságával és ren­detlenségével szemben — valóban példás a rend. Sovány vigasz ez azoknak az adófizetők­nek, akiknek kizárólag a kerületi adószám­viteli osztályokkal van dolguk. " Látogatás a fővárosi központi adóhivatalban A hivatal vezetője, Honffi igazgató fogad. Kedves, joviális, a régi táblabírákéra emlékez­tető arca csak akkor komorul el, amikor adó­statisztikáról, holmi fejkvótáról, vagy más hasonlókról esik­ szó. Legyint, ilyenkor, m­ajd­ hozzáteszi: Ami fontos és ami nem fontos — A nem a statisztika a fontos. Az a fontos, hogy mi történik a befizetett adókkal? Várjon a főváros ezeket a jövedelmeket olyan célokra fordítja-e, ame­lyekre a lakosság kulturális igényei és Budapest fejlődése érdekében feltétlenül szükség van? — Márpedig ezekre a kérdésekre nem lehet taga­dóan válaszolni, — mondja Honffi igazgató. Hogy az adóteher nem áll arányban a békebe­livel, a fejkvóta körülbelül duplája annak, amit a főváros lakosai a háborút, megelőző években viseltek, ennek azt a magyarázatát adja Honffi igazgató, hogy az élet azóta egészen más tempót vett. Mások a magánemberek igényei és mások az államéi és a városokéi is. — Más az élet, különösen a gazdasági élet kör­forgása és ehez a körforgáshoz igazodniok kell az adókivető és az adóvégrehajtó szerveknek is, — ez­zel a szentenciával vet véget a vitának. Ezek után szíves készséggel áll a rendelkezé­sünkre és betekintést enged azokba az adatokba, amelyek — ezt szükségesnek tartjuk ismételten han­goztatni — ennél a hivatalnál mintaszerűen vannak nyilvántartva. Ebben az évben a főváros nyers előírása állami egyenes adókból és az ezek után kivetett községi pótlékokból 112,7 millió pengő volt. Az előírás augusztusban történt, amikorra a társulati adó ke­zelésével megbízott V. kerületi adófelügyelőség nem tudott még elkészülni az egész anyaggal. A tár­sulati adó pótelőírása csak most készült el, és to­vábbi 6,3 millió pengővel növelte az adóelőírás ösz­szegét, amely most már 1­0 millió pengővel végleges­nek tekinthető. Duplájára emelkedett a társulási adó Érdekes, hogy az állami költségvetés elő­irányzatában társulati adó címen mindössze 13 millió pengő szerepel. A gazdasági közvé­lemény ezt is olyan súlyosnak tartja hogy a Nemzeti Bank elnökének vezetésével, szinte egy­öntetűen foglalt állást az adó mérséklése mel­lett . Az összesített társulati adókivetés egyedül a főváros területén mintegy 1."5 millió pengőre rúg, ehez járul a 76­­1 százalékos községi pót­lék, amivel együtt a részvénytársaságokra ki­vetett adóteher csak a főváros területén meg­haladja a 20 millió pengőt, a tavalyi kivetés dupláját. Az ország többi részében működő részvénytársaságok további 5,6 millió pengő­vel fognak hozzájárulni ehez a teherhez. A Honffi igazgató által rendelkezésünkre bocsátott adatokból megállapítottuk, hogy a kivetett egyenes adókra november végéig 129,6 millió pengő folyt be. Decemberben rendszerint legkisebb az adójövedelem, és ebben az évben sem vár többet az adóhivatal 4,5 millió pen­gőnél. Az adóelőírást a múlt évről 39 millió pen­gős hátralék terheli, amely az év végén oly elsőrangú, tökéletes és finom anya­gokat tartalmaz, melyek indokolttá teszik azt, hogy ezek a pompás kéz-és arcápolószerek az egész világon elterjedtek és közkedveltek. A csu­ls púder nemcsak kitű­nő illatú, hanem lehet­

Next