Pesti Napló, 1928. december (79. évfolyam, 273–295. szám)

1928-12-25 / 292. szám

40 sve­dei PESTI NAPLÓ 1928 december 25 A meg nem csókolt menyasszony Berteleky Matild magyar leány viszontagságai Hollywood­ban — Deportálni akarták s feleségül ment egy amerikai polgárhoz, hogy ott maradhasson — A házasságkötés után egy órát töltött férjével, azután v­sszatért saját lakásába Los Angeles, december. (A l'esti Napló tudósít­ójától ) Amerikában mnkissed bride­-nak (meg nem csókolt menyasszonynak) nevezik azokat a­ lányo­kat, akik egy sóvárgó férj oldalán mondják ki a boldogító isten-t, de meglépnek a nászéjszaka elöl. Ilyen Mnkissed briden tett Berteleky Matild­a­ éves, szép, pesti lány, akit moziálmok hoztak Amerikába s aki Los Angelesben feleségül ment egy John Keenan nevű amerikai polgár­hoz, hogy leh­etővé tegye ittmaradását, de egy órával a házasságkötés után visszament saját lakásába. Borteleky Matild más­fél év előtt jött az Egye­­svrteleky Matild sült Államokba nővére, Borteleky Valéria látogatására, akivel valami­kor együtt játszott berlini filmeken. Borteleky Ma­tild egy ideig Newyorkban lakott, de film­űnésznői ambíciója Hollywoodba hozta, ahol sikerült néhány kisebb szerepet kapnia. Közben lejárt hat hónapi­­ttartózkodási engedélye és meghosszabbításért fo­lyamodott, ami elé a bevándorlási hatóság nem gör­dített akadályt. Az egy év letelte után a lány ismét folyamodott, de miután nem volt szerződése, kérel­mét elutasították. A kétségbeesett lány hallotta, hogy amerikai polgár feleségét nem lehet deportálni és egy barátnője biztatására egy John Keenan nevű amerikai polgárhoz ment feleségül, akit csak né­hány nap óta ismert. A házasságkötés után egy órával elhagyta férjét és sohasem volt tényleges felesége. A bevándorlási hatóság, mely a jogosulatlan itt­tartózkodókat külön listán tartja, a hajóstársaságok jelentéseiben sehol se találta nyomát annak, hogy Berteleky Matild elhagyta volna az Egyesült Álla­mok területét. Kutatni kezdtek utána és miután legutóbbi folyamodványát 1,03 Angelesből küldte, csakhamar rájöttek arra, hogy a pesti lány még mindig is tartózkodik. Megtudták különös házasság­kötésének körülményeit és letartóztatási parancsot­­adtak ki ellene, azzal vádolva Berteleky Matildot, hogy ki akarta játszani a bevándorlási törvényt. A házasságkötés ugyanis azon a napon történt vélet­lenül, amikor Washingtonból megjött az elutasító végzés. Szegény Matild két éjszakát és egy napot töltött a rideg börtönfalak közt és bizonyára köny­nyek közt töprengett azon, hogy ebben a szabad or­szágban férjhez se lehet már menni... Berteleky Matild tehát deportá­ns elött állt, ami­kor az itteni magyar lap szerkesztője, Neuwahl Jenő értesült az esetről. Közbenjárására Edward J. Keeting volt bíró és ügyvéd ingyen vállalta a ma­gyar lány jogi képviseletét, aminek eredményekép a bevándorlási hatóság úgy döntött, hogy Berteleky Margitot, John Keenan meg nem csókolt meny­asszonyát nem deportálják, de kimondották, hogy 30 napon belül el kell hagynia az Egyesült Államok területét. Törvény szerint ugyanis a deportált egyé­nek nem térhetnek többé vissza Amerikába, míg azok, akik saját költségükön utaznak el, folyamod­hatnak visszatérésük törvényes lehetősége ügyében. Ebben az esetben, ha Borteleky Matild elhagyta Ame­rikát, törvényes férje, John Keenan folyamodhatik felesége beutazási vízumáért, valamint állandó itt­tartózkodási engedélyéért. Borteleky Matild, aki Hollywoodon 3800, Charlton Way szám alatt lakik, eredeti terve szerint Los Angelesből Mexikóba fog utazni, ahol 30 napig kell tartózk­odnia, am­íg itteni férje a visszautazási enge­dély megadásáért folyamodhatik.­­A bevándorlási hatóság az utóbbi hónapokban szigorúan jár el azokkal szemben, akiknek lejárt az ideiglenes ittartózkodási engedélyük és ezt a tevé­kenységüket különösen Hollywoodon forszírozzák, hogy ezzel megvédjék az amerikai színészek érdekeit. Újabban csak azoknak adják meg a meghosszabbí­tási engedélyt, akiknek rendes szerződésük van. Már számos deportálás történt. (p. d­.) A kolozsvári hadbírósági börtönt, ahol nyolc hó­napot töltöttem nehéz fogságban mint katonaszöke­vény, Erdélyszerte .Hotel, trazsenarm-nak hívják, lé­vén Bazsenaru őrnagy a hadbírósági börtön teljha­talmú diktátora. A hotel szó nem a kényelmi állapot kifejezésére szolgál, hisz erről szó sem lehet, har­cm­ inkább az erdélyi magyar pszichére vall. Az erdélyi már nem csikorgatja fogait, nem rázza öklét, hanem minden keserűségét, fájdalmát egy furcsa mosolyba fojtja és a szigorú börtönt, ahol hónapokat tölt ke­mény deszkán fekve, istállószerű cellában, egy si.i­lűen, de elég pregnánsan , hotelén­ek kereszteli el. Érdemes körülsétálni a börtönben. „Táblás ház" A »Hotel Bazsenaru« Kolozsvárott a Honvéd ut­cában, a mostani strada Drabantiloron van, egyeme­letes épület, tőszomszédságában a honvédlaktanyá­nak. Magas fal veszi körül, a falon szöges drótkerí­tés, amelybe éjszaka villamosáramot vezetnek, váll­­kezesül minden székés ellen. A szűk udvaron éppen fát vágnak a foglyok, ka­tonák, civilek vegyesen. Az udvar közepén egy öreg, rongyos dezertőr seprűvel a kezében, feszes vigyázz­ban áll. Ő az udvari főnök, románul sef de curtea, mert itt a börtönben, akárcsak künn az életben, r­o­mániában, mindenki főnök, így például külön fő­nöke van a folyosóknak, a fürdőnek, konyhának, fásszinnek, villanykörtéknek, szegeknek, vízvezetéki csapnak. No meg a ssef de latrinak egyike a leg­biztosabb pozícióknak. A börtön állandóan táblás házakkal dicsekedhe­tik, a létszám állandóan ötszáz körül mozog, nagy­részük katona. Tudvalevő, hogy Romániában a ka­tonai mulasztást igen szigorúan büntetik. Egy-két nap késésért, akár igazolt esetben is, nyolc-tíz hó­napra büntetik a­ szerencsétlen katonát, akit azután levisznek Tsirgsorra, a r­ gátba, a katonai javító­műhelyekbe, ahol a poklok kínját kell elszenvednie. A. Bazsenaru reprezentatív lakói közé tartoznak például: Lupu, Terrente bandájának egyik alvezére, Mit­ca, a híres országúti rablógyilkos, vagy Bronz Gyula, aki , civilben,­ templomfo­sztogató. Vagy ne feledkezünk meg Lázár Lászlóról sem, aki újságíró volt Csehszlovákiában, de emellett igen jövedelmező mellékkeresete is volt, tudniillik: csupán szenvedély-Dől — így mondotta ő — kisebb-nagyobb betöréseket hajtott végre, amelyekről azután másnap ő csinálta a szenzációs riportokat. A borbély A­ diákok és a kommunisták külön lakóosztályba kerültek s mint politikai foglyok minden testi mun­kától mentesítve voltak. A kommunisták a börtön­ben élénk propagandát fejtettek ki s titkos könyv­táruk révén a különböző röpiratok által biztos ta­lajra találtak az agyonsanyargatott börtönlakók sze­­mélyében. A bürtön borbélya, aki minden héten életlen Otü­l———— „HOTEL BAZSENARU" Kik a „lakói" az állandóan zsúfolt kolozsvári hadbírósági börtönnek? — Egy kiszabadult „hotellakó" feljegyzései ­ Első Dunagolltajózási Társaság ^ Kőszénbányái Elárusító Hivatala ^ Telifáns 231 -69 Budapest, V., Rudolf rakpart 3 Telefon­s 231-69 Szállít pécsszabolcsi bányáiból! Apró szen­et gyáripari célokra. Mosott dara-, dió- és kockaszenet mindenféle kazánfrrtés és gyártási célokra. 5 kg-os brikettet gőzcséplősép és gőzeke fűtésére. Mosott kovácsszenet kovácsolási célokra és a drágább külföldi szén pótlására. Mosott szénből készült tojászem­et házi tüzelési célokra. Jutányos árak. Fontos és gyors kiszolgálás. borotvájával végignyúzta arcunkat, egy granicsár volt, aki annak idején egy szép vasárnapon fegyve­resen átsétált a magyar határon, két évig élt Ma­gyarországon, végü­l is visszaszökött, sikerült haza­­jutnia a Tegázba, de egyszer összeveszett a feleségé­vel, ez följelentette, Dim­itriét elfogták és a hadbíró­­ság kétévi börtönre ítélte. A rádió áldozata Az első emeleten van egy kis szoba, amelyben két derék ember lakott: Rózsa nagyváradi szeszgyá­ros és Gu­láli kolozsvári fűszerkereskedő. Rózsa a rádió áldozata, régóta vágyott egy hatlámpásos rá­dióra. Egy napon Bukarestből rádióügynök kereste fel Rózsáékat, aki magával hozott egy készüléket is. Erdélyben azonban a rádió bevezetése tilos, különö­­sen szigorú ez a tilalom a határzónába eső városok-­­ban, így Nagyváradon is. Az ü­gynök tehát az enge-, dély megszerzését is megígérte. Hózsáék így megren­delték a rádiót. De a szobalány, akinek Hózsáné fel­­­mondott, bosszúból felment a szigurancára és elén­­dta, hogy Rózsáiknál titkos rádió van. Rózsát ter­­mészetresen azonnal elővezették. Bevallotta, hogy volt náluk egy rádióügynök, aki a készüléket bemu­tatta ugyan, de azonnal el is vitte. A rádió megren­delését is az engedély megszerzéséhez kötötte, így került Rózsa szeszgyáros a tervbe vett svájci üdülő­hely helyett a­­Hotel Bazsenaruc-ba, ahol egy hó­napot töltött, mivel a hadbíróság bűnösnek mon­dotta ki. Az orgazda A másik lakónak, Gidákinak a bűne pedig ést emlékezetesek még a kolozsvári és nagyváradi diák­rombolások. Akkor a zsinagógák és imaházak szét­rombolásánál több értékes kegytárgy jutott illeték­telen kezekbe. Az erdélyi zsidóság semmiféle áldozat­tól sem riadt vissza, hogy ezeket az értékes relikviá­kat magához váltsa. Közvetlenül a véres napok után beállított Gidáli üzletébe az egyik diák és el­mon­dta, hogy birtokában van egy tóra. Mint ismert jó zsidót kereste fel Gidálit és kéri, hogy lépjen érintkezésbe a hitközséggel, ő hajlandó a tórától har­mincezer lejért megválni, Gidáli megtette a lépése­ket. A hitközség kész örömmel váltotta volna meg a drága ereklyét, de mielőtt az üzletet megkötöttél­ volna, valahogy kipattant és Gidáli mint orgaida került a hadbíróság elé és elítélték egyhónapi bör­tönre. Ezer és ezer ilyen eset fordul elő a hadbíróság jegyzőkönyveiben, a »Hotel Bazsenaru« pedig állan­dóan zsúfolva van. A—1 S—r. Sok az Ó-lábú színész Hollywoodban (Saját tudósítónktól.) A Paramount stúdió igaz­gatój­a Fred Batig, aki valamikor az angol hadsereg tisztje volt, különös tapasztalatokat szerzett a s­hop­worn Angels című film szereplőinek összeállításánál. Azok, akik Hollywood moziálmodozóit kivétel nélkül daliás Adoniszoknak gondolják, bizonyára meglepő­déssel értesülnek arról, hogy itt több az o-lábú szí­nész, mint amennyit egy tisztességes kebel elvisel. Fred Datignek ugyanis ebben a film­ben sz­ síksége volt 20 éptestű, éplábú férfira és­­— saját beismerések szerint — megdöbbenve eszmélt arra, hogy több mint 200 színészt kellett megvizsgálnia, amíg az alkalmiig 20 embert megtalálta. Mr. Dattgnek most az a humoros terve van, hogy minden színésztől és színésznőtől, aki szerepelnyerés céljából a Paramount­­Casting Offices-ában hagyja portréit, külön képet fog követelni az illető színészek és színésznők lábairól, bokáiról, nehogy a jövőben, ha ismét egyeneslábú színészeket kell majd kivá­lasztania , sok felesleges időt pazaroljon.

Next