Pesti Napló, 1929. január (80. évfolyam, 1–26. szám)

1929-01-10 / 8. szám

CrätorlSfc PESTI NAPLÓ 1929. január 10 . Bethlen az ideiglenes igazságügyminiszter Kényes személyi kérdések hátráltatják az igazságügyi tárca ügyének me­x p­r rA C­­­erintezését (Saját tudósítónktól.) Pesthy Pál volt igazság­ügyminiszter távozásának immár a formalitásait is elintézték és a hivatalos lap csütörtöki száma m­ár közli a kormányzó kéziratát­, amelynek értel­mében Pesthy Pál igazságügy minisztert állásától saját kérelmére felmentette, és­­megengedte, hogy Pesthy Pál igazságügyminiszternek buzgó és ki­váló működéséért teljes elismerését tudtul adják. Pesthy Pál tehát távozásakor megkapja a nagi Signum Laudist. A hivatalos lap közlése szerint a­ kormányzó az igazságügyi tárca, teendőinek ideiglenes ellátá­sával gróf Bethlen István miniszterelnököt bízta mert. Szóval bekövetkezett az, amit a Pesti­ Napló már napok óta hangoztatott, hogy a Zsitvay-kom­bináció körül olyan nehézségek merültek fel, ame­lyek elodázzák az igazságügy miniszterváltozás gyors megoldását. Ezek a nehézségek, amelyek eleinte tárgyi nehézségeknek látszottak, hova­tovább átcsapnak személyi térre is. A főnehézség a házelnökség körül mutatkozik. B­ármilyen egyszerűnek ígérkezett is másfél hó­nappal ezelőtt a Pesthy—Zsitvay—Almásy-féle hármas megoldás, most annál nagyobbak a nehéz­ségek. Az egységespárt zöme, Zsitvay Tibor eset­leges távozása után Almásy Lászlót óhajtja a házelnöki székbe ültetni. Viszont úgy tudják, hogy ebben az esetben immár másodízben mellő­zés érné Puky Endre alelnököt, akinek működé­sével a házelnöki székben kormánypárton és el­lenzéken egyaránt rokonszenveznek. További ne­hézség mutatkozik az igazságügyi politikai ál­lamtitkári állás körül is, mert hiszen minden mi­­­niszternek elvitathatatlanul jogában áll, hogy első munkatársát és helyettesét maga­ válassza. Most, hogy Bethlen miniszterelnök lesz ideig­lenesen Pesthy Pál utóda, ezeknek a kérdéseknek a rendezésére bőségesen van ideje és az sincs ki­zárva, hogy maga Bethlen miniszterelnök terjeszti be a sajtó­novellát és az új igazságügyminiszter csak utólag veszi át a sajtónovella képviseletét. Viharos áremelkedés az amerikai gabonatőzsdéken 30—40 fillérrel drágult a búza (Saját tudósítónktól.) A csikágói gabonatőzs­déig, amely az egész világ gabonapiacának árala­kulása szempontjából a leginkább mértékadó, ma folytatódott a két nappal ezelőtt megindult hossz­mozgalom. Az első árfolyamok ugyan csak­­iól tartottak voltak az előző zárlathoz képest, később azonban a kedvezőtlen időjárási hírek élénk, gyakran viharos forgalmat vontak maguk után. Mindenki igyekezett fedezni szükségletét, első­sorban természetesen azok, akik á la baisse voltak an­gazsál­va. Ezzel szemben a kínálat az egész vo­nalon tartózkodó volt, úgyhogy az ugrásszerű áremelkedések elkerülhetetlenek­­ voltak. Búzában az árnyereség a tegnapi zárlathoz viszonyítva, mind a három határidőben megha­ladja a 30 fillért. A májusi határidő például a má­zsára és magyar valutára átszámítva — 3,1­illérre­ drágult. Ehez hasonló volt a rozspiac áralakulása is. A legnagyobb mértékben az utóbbi napokban elhanyagolt tengeri drágult. Ennél a cikknél a há­rom határidő 64—68 fillérrel zárult drágábban, mint­ tegnap. Valamivel mérsékeltebb keretek közt mozgott a zab drágulása. A csikágói tőzsdét máris követték a szilárd megítélésben a tekintetbe jövő többi amerikai pia­cok, így Newyorkban közel két centtel drágult a búza, míg a tengeri áremelkedése három és fél centnek felel meg. A világpiac szempontjából még fontosabb a winnipeai tőz­sde áralakulása, amely szintén rendkívül szilárd volt. Érdekes, hogy a Szilárdság itt is csak a zárlati kurzusokban ju­tott kifejezésre. A délam­erikai piacok közül Bue­nos Aires és Rozario, amelyek rendszerint csak másnap szokták követni az északamerikai tőzsdék irányzatát, már ma reagáltak a viharos áremelke­désekre. Ezen a két tőzsdén is az összes cikkei jelentősen megdrágultak, ami természetesen nem­­ maradhat hatás nélkül az argentínai búzának az­­ európai piacokon most jelentkező versenyére. Kultúra és nyomorúság Klebelsberg kultuszminiszter előadása az európai kultúra hanyatlásáról és az önálló magyar kultúrpolitika feladatairól (Saját tudósítónktól.)­­A kultúra és a nyomo­r­úsági címmel nagyszabású előadást tartott szer­dán este az Országos Nemzeti Klubban gróf Kle­i/Olsberg Kuno kultuszminiszter. Előadását azzal kezdte, hogy a magyar nemzet a nagy háború el­vesztése, a forradalmak és az inflációs idők pusz­tításai után annyira elszegényedett, hogy néme­lyek szerint akadályokba ütközik nagy­obb a­ránt,a kultúrpolitika fejlesztése. Ezt az állítást tette vizsgálat tárgyává a kultuszminiszter és azt vizs­gálta, n­­i lehet az alapja, ennek a beállításnak. Európában pesszimisztikusan értékelik a kultúrát, aminek az a magyarázata, hogy meglazult a kap­csolat egyrészt a kultúra, másrészt az örök ész­m­ek, a hazafiság, a nacionalizmus, a vallásos gon­dolat és az erkölcs eszméi között. Baudelaire, Verlaine és Ady — Ha a francia Baudelaire, vagy Verlaine,­­vagy ha a zseniális Ady Endre verseit olvassuk, — incrtdotta gróf Klebelsberg — ha a festészetben a kubisták, a dadafeták és a futuristák képeit néz­zük, vagy ha az atonális zenét hallgatjuk, azt kér­dem: talál-e ebben épülést az emberiség? Egy normálisan kiegyensúlyozott ember nem talál gyö­nyörűséget­ ben­nük. Lehetséges, hogy a túlizga­t­­tt modern idegrendszer, a kokaintól és egyéb szerektől felizgatott fantázia kongeniális a művé­szeteknek ezekkel az ágaival. Költenek zenét, ír­n­ik költeményeket, amelyek a rossz csíráit ültetik el a lelkekben, és én azt hiszem, hogy az európai kultúra dekadenc­ájainak a megállapítása ezekkel a jelenségekkel függ össze. Azzal folytatta most fejtegetéseit a kultusz­miniszter, hogy a kereszténység elterjedésekor a római birodalomban is nagy volt a pauperismo­*. Ebben a miliőben tör előre a kereszténység, amelynek cesiléje picgiv.Mert a hellenisztikus kult­­úrában s a, görög szellemet vitte magával, hogy meghódítsa nyugat népeit. Az eszmék birodalma A kultúra és a szegénység nem áll ellentétben egymással, Németország fejlődése is példa erre. Magyarországon a törökök kiűzetése után indult meg a fejlődés. Magyarország a kelet és a nyugat ütközőpontjában volt. Amikor a törökök a nemzeti javakat elpusztították, a magyar népességet kezd­ték elhurcolni és rabszolgaként árusítottak. Mégis a nagy összeomlás után olyan rekonstrukciós munka következett, amelynek emléke a barokk­épületeken és templomokon még ma is megvan. Ugyancsak nagyszerű példa Németország fejlő­dése a napóleoni háború után. A társadalom el­szegényedése nem hozta magával a kétségbeesést, hanem ellenkezőleg, azt­ az érzést lobbantotta fel, hogy az embereknek a mindennapi élet sivársá­gából az eszmék birodalo­iba kell menekülniök és ott kell keresniök a vigasztalást az élet nyomorú­ságaival szemben. Magyarország részéről nagyon elhibázott szociális, gazdasági és kulturális poli­tika volna az, ha a jövő fejlődésében a fizikai munkának akarnának juttatni nagy szerepet. Azt fejtegette ezután gróf Klebelsberg, hogy az elmúlt századokban az volt a művelt ember, aki Horatiust szavalta. Tacitusból és Virgiliusból idézett. A romanticizmus korszaka a maga re­gényességével a gyakorlati élet iránt úgyszólván undort teremtett. De ma­ már a­ természettudomá­nyok léptek előtérbe és nem becsü­lik nagyra a gö­rög és latin tanítási rendszereket, amelyekben több a kivétel, mint a szabály, hanem a matema­tikát helyezték előtérbe. Az emberiség a­ termé­szettudományi kultúra felé halad és ebben a ki­­túrában sincs kisebb eszmeiség, mint az irodalmi­ban. Az idealizmust nemcsak a humanisztikus stú­diumoknak az egyeduralmában, hanem a termé­szettudományokban is fel lehet találni. A termé­szettudományok végén ott van a technika, amely az emberiséget megerősíti a létért való küzde­lemben. Az önálló magyar kultúrpolitika — Csak az a kérdés, — folytatta, a kultusz­miniszter, — lehet-e ilyen kis országban számot­tevő önálló kultúrpolitikát folytatni. Meg kell gon­dolni, hogy éppen a kisállamok nyújtották a leg­főbb javakat az emberiségnek. Az ókorban Athén nem volt nagy állam és mégis ott születtek a leg­nagyobb gondolkozók és művészek. A nagy római birodalom rabszolgájává tehette Athént, de a gö­rög rabszolgákkal neveltette fiait, és görög szobrá­szok és művészek alkotásaival díszítette házai­t. A renesszánsz idején a kis olasz városközös­ségek teremtettek csodákat. A szellem ereje kor­látlan, ás ha mi nem osztozunk a modern, pesszi­mizmusban, amelyet a dekadens kultúrák szemlé­lete váltott ki az emberekből, akkor mi a hagyo­mányos utakon járunk. Mikor volt Magyarország súlyosabb helyzetben, mint Kazinczy­ idejében? Mégis nem az osztrák hatalom brutális germani­záló törekvése győzött, hanem a nemzeti irányzat. 1849-ben az összeomlás­ben minden szétmállott. Költők megőrültek, nem tudtak írni, de egy-két év múlva, újból kezükbe vették a tollat és ébreszt­getni kezdték a nemzetet. És várjon mi most Tria­non után képtelenek volnánk erre a lángoló, nagy hitre? A revízió és a kultúra .Ezután Mussolini nevezetes nyilatkozatát hozta szóba gróf Klebelsberg kultuszminiszter. Mussolini megállapítja, hogy revízióra van szük­ség, mert nem lehet mai helyzetében hagyni Európa egyik legműveltebb nemzetét...­­• Ha van nagy érv arra, •­— mondta a kultusz­miniszter —­ hogy a tőlünk elszakított területeket nem lehet idegen kézen hagyni, akkor íme itt az érv: ezeknek a területeknek idegen kézen való hagyása a kultúra alá hanyatlását­ jelenti. Ha azt látja a világ, hogy azokon a területeken, amelye­ket elvettek tőlünk, a kultúra alábbhanyatlik, ak­kor látják annak az igazolását, hogy a békék nem feleltek meg az emberiség géniuszának és haladá­sának. Itt van a megokolása annak, hogy nem szabad odaadni magunkat a kultúra pesszimisz­tikus megítélésének. Fel kell újítani lelkünkben a Kazinczyak, a Kisfaludy Károlyok, a Vörösmartyk, az Eötvösök és a Trefortok hatalmas idealiz­musát és bele kell lehelni nagy és örök eszmé­nyeinknek, a magyar művelődésbe vetett törhe­tetlen hitét. Lelkes éljenzéssel fogadták a jelenlévők gróf Klebelsberg beszédét. Utána Rakovssky Iván szó­lalt fel és azt fejtegette, hogy a szellemi erők megkétszerezik a nyomorúságban lévők hely­zetét. Lázadás egy japán községben az öntözővíz miatt Osaka, január 9. Gifu, prefektúra falusi gazdái és a prefektúra kormányzója között viszály támadt a Sam­ikoo folyó vizének öntözés céljára való felhasználása miatt. Namori faluban e miatt zendülés támadt. A zendülők, amíg a rendőrség a zavargásoknak véget tudott, vetni, jelentős anyagi kárt okoztak. A zava­rgások során negyven embert megöltek, illetőleg megsebesítettek. Namoriba csapatokat küldtek ki. I­f

Next