Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-27 / 48. szám

6 Csü­törtök PESTI NAPLÓ 1929 február 28 A 115-ös és a 116-os Két öngyilkosság a szállodában: egy halott (Saját tudósítónktól) A József körúton lévő S­as-szállodában a 113-as szobában Wagner Si­zsébet 26 éves artistanő megmérgezte magát. A Rókus-kórházba vitték. Mint kiderült, most har­madszor akart megválni az élettől. Első ízben azért, mert az artistavizsgán elbukott, második öngyilkossági kísérletének okát nem ismerik és most sem lehetett megállapítani, miért vette be a mérget. Nyolc órakor, vagyis alig egy órával az öngyilkossági kísérlet felfedezése után a szoba­asszony a szomszédos 116. szám­ú szoba ajtaján kopogtatott, mert gyanús volt, hogy lakója, Klau­ber Ernő 28 éves kereskedősegéd nem jelentke­zik, holott máskor ily mikor már el szokott távozni. Miután kopogtatására nem kapott választ, felnyi­tották az ajtaját, szemközt az ajtóval az ablak kilincsén lógott Klauber Ernő. Levágták a kötél­ről, de már nem lehetett rajta segíteni, halott volt. Semmit sem találtak a szobájában, sem levelet, sem egyéb holmit, mindössze­­3 pengő 70 fillért a zsebében. EGY KERESKEDŐ NAPLÓJA VASÁRNAP IS. lelkes detailista kartárs áta­­dött hozzám a boltba és kérde­zősködött, milyen ember Zsitvay Tibor? — Nem volt még hozzá szerencsém. — Mégis mit várhat tőle a kereskedelem? — A kereskedelem? Talán tévedésben van a kollega úr. Zsitvay nem kereskedelmi miniszter lett, hanem az igazságügyi tárcát vette át. Miért érdekli hát Zsitvaynak tiszteletreméltó személye? — Én nagyon jól tudom, hogy Zsitvay nem Herrmannak, hanem Pesthynek vette át a minisz­tériumát. Mégis az a meggyőződésem, hogy mi­rajtunk ma minden kereskedelmi és közgazda­sági miniszternél többet segíthet egy igazán igaz­ságos i­gazságügyminiszter. — Magából, L. úr, félek, hogy az elkeseredés beszél. — Én nem vagyok elkeseredve... Azon régen túl vagyok. Egészen higgadtan, sőt hidegen nézem a­ dolgokat. Látom, hogy a mi köz- és magángaz­dasági minisztereink milyen nehezen mozdulnak meg. Mekkora nehézségük van, amikor egy-egy minkéton leszűrt elnöki rezüméjüknek csak egy szemernyi részét kellene átvinniök az életbe. Mintha kezük-lábuk gúzsba volna kötve, olyan nehezen mozdulnak. Mit várjak én ilyenformán a kereskedelmi minisztertől? — No és az i­gazságügy mi­ni­s­z­ter ? Hiszen édes barátom maga nincs tisztában a, reszo­rtbeosztás­sal... Mit tehetne a maga érdekében Zsitvay? — Egyet, tehetne. És azért, mert a­z igazság ügye az ő minisztériumának a hatáskörébe tar­tozik. Azt az egyet például megtehetné Zsitvay, hogy érdeklődnék: vájjon az egyes minisztériu­mok hatáskörébe tartozó intézmények mikor fize­tik ki az általuk rendelt árucikkeket a különböző boltokban." Én egyszerű boltos vagyok s a maga­s­abb jogi problémákhoz nem­ igen értek. De mi­kor azt látom, hogy az adófizetést a meghatáro­zott terminuson túl egy nappal se odázhatom el, mert mindjárt rámsózzák a borsos késedelmi adót, mikor a kereskedő java­ tevékenysége folytonos közterheinek pontos lerovásában d­erül ki, akkor bocsánatot kérek, mégse járja, hogy ott, ahol az állam az adós, nem vagyok képes félesztendőkön át a nekem járó fizetséget behajtani. Hol itt az igazság? Ezt szeretném megkérdezni Zsitvay ke­gyelmes úrtól. S mert róla fel kell tennem mind­a­zok után, amiket eddig hallottam, hogy igazsá­gos ember, azt hiszem inkább is alkalmas, hogy a jussunkhoz hozzájuttasson, mint Herrmann úr, a kereskedelem minisztere. Zsitvay nyom­án aztán a közoktatásügyi miniszter is kibocsátana talán egy szigorú rendeletet a kultúra nemes végvárai­hoz s megmagyarázná nekik, hogy semilyen köz­művelődési érdek nem követeli a kereskedők és iparosok megkárosítását, ami pedig bekövetkezik a számlák késedelmes likvidálása folytán. Magam részéről — fejezte be bús szavait L. — boldog vol­tam, amikor egy olyan nagytekintélyű kulturális intézményt, mint a magyar királyt megsze­dhettem vevőnek. De a hón­ap­i várakozás, úgy tudom egy­ normális nagyságú gyermek megszü­letéséhez is elege .idő és semmiféle fiziológiai tör­vény nem írja elő, hogy az én boltomban, vagy műhelyemben megrendelt áru becsületes leszállí­tása vaá, májustól februárig kelljen várni, amíg megérik — a számla a szülésre, akarom mondani a fizetségre. Próbálnék én 9 hónapig várni ott, ahol az állam a hitelező f­ifit gondol Zsitvay ke­gyelm­es úr, mi lenne akkor? Hét f­ő öt szopós borjú, öt szegény, szo­morú véres borjú, aki még csak bőgni se tud Istenigazában, csak keservesen nyö­szörög, mióta ezen az árnyékvilágon lézeng, öt árva borjú — a tragikus h­őse ennek a szomorú­játéknak. Színtér: 1. felvonás Pázmánd, magyar­országi község. 2. felvonás: Budapest vásárcsar­noka. 3. felvonás: egy nagy agráriuslap szerkesz­tősége. „ Ambiciózus színműírók ezen vázlatból ki­indulva­ megírhatták az egész drámát, amelynek hősei már az I. felvonásban befejezik életüket. De a darab végére elpusztulnak az epizódszereplők is, aminthogy el kell pusztulni, tönkre kell menni ez országban előbb-utóbb mindenkinek, amíg ez a mostani adózási rendszer érvényben marad. Miről is van szó? S. Gyula pázmándi gazdál­kodó tehenészetében kitört a szá­j- és körömfájás. Semhogy­ a­ betegséget megkapják, leölték a fent említett öt szopós borjút. S. Gyula ugyan elad­hatta volna ott helyben az élő borjút a kereskedő­nek vagy mészárosnak 1 pengő 20 fillérért. De a mi gazdánk buzgó ember, aki nem reszeli a fá­radságot. Kihívatta tehát a húsvizsgálót a falu­ból, elszállíttatta, a borjúkat, a vasúti állomáshoz, feladta a vonaton a pesti vásárcsarnokba. Elgon­dolta magában, mire való a felesleges közvetítő tevékenység, gyerünk egyenest a piacra. Amit a kereskedő megtehet, mért ne tegye meg a gazda is? Első csalódás ott érte a pázmándi gazdát, hogy a kihűlt borjúk súlya Pázmándon még 248 kilogram volt. Ez azonban Pesten a csarnoki mérés alkalmával már 218 kilogramra apadt. Ennek a súly­veszteségnek nem akadt gazdája, ami már csak azért is baj, mert 30 kilogramert fuvart és fogyasztási adót hiába fizetett. De ez még hagyján. »A leölt borjúnál az az eladási szokás, hogy darabonként 8 kilogramot levonnak fejre és lábra, így maradt nyers bevétel az 5 borjúért. 373.36 pengő. Levonásba jött a számla szerint: szállítási díj 11.16 pengő, fogyasztási adó 31.88 pengő, posta, portó, bélyeg 1.42 pengő, kezelési költség 3.60 pengő, jutalék 11.30 pengő, leölésért 10 pengő, húsvizsgálat 5 pengő, körzeti forgalmi adó 6 pengő, összesen 80,26 pengő, vagyis a már amúgy is lecsonkított bruttó összegnek majdnem 22 szá­zalékát tette ki a különféle költség­. Summa summanum: míg élőállapotban a bor­júk kilogramjáért megkapott volna a kereske­dőktől 1 pengő 20 fillért, kapott a pázmándi gaz­dálkodó a közvetlen értékesítésnél 1 pengőt és 6 fillért. A befejezést a gazda a Köztelek­ben mondja el igen keserű hangon.­­Ha ilyesvalami megtör­ténhetik, hogy a túlontúl alacsony árból 22%-ot a költség visz el, mire valók akkor az értékesítés előmozdításáról minduntalan dörgedelmesen puf­fogó frázisok és unos-untalan hangoztatott nagy­hangú kijelentések? • (Azt hiszem, ebben sok igaza van a pázmándi gazdálkodónak. De mintha ilyes­félét mi is mondtunk volna egyszer-másszor ke­reskedő oldalról.) »Akik javítani akarnak a helyzeten, nézzenek széjjel a saját portájukon és fogják meg végre ott a dolgokat, ahol az gyakorlatilag egyedül le­hetséges«. (Igaz, úgy van, visszhangozza Pázmánd felé Magyarország minden falva és városa.)­­ Annyiszor kértük már, hogy teremtsenek rendet a k­ülönféle illetékek, forgalmi és fogyasz­tási adók, fuvarok és a többi költségek dsungiljé­ben, mert amíg közvetve és közvetlenül ezek vi­szik el a haszonnak is beillő teteme,­ összeget, ad­dig meddő marad minden munkánk.­ Jaj, kedves gazdálkodó bátyámuram, ott azon a szép Pázmándon, ön így elkeseredik öt szép szo­pós borjú miatt, ilát mit szóljunk mi, akik vala­mivel régebben kérjük esedezve, rimánkodva, kö­nyörögve, káromkodva a kormányt, hogy azt a bi­zonyos rendet a dsungelben kegyeskedjék meg­teremteni. Ha most végre Pázmándon is belátják, hogy a jóságos magyar föld nem bírja kitermelni, amit így elszednek a gazdáitól, ha végre belátják Pázmándon is, hogy mégsem az a kereskedő min­dennek az oka, aki egy pengő húszat is megad, amikor az ügyes és élelmes gazda maga csak egy pengő hat fillért tud elérni; ha végre ezt nem­csak az OMKE lapja írja meg, hanem a Köztelek is, akkor istenuccse, nem hiába halt meg az az öt szép szopós bírjú. Az ő halálukból talán mégis haszon származik a magyar közgazdaságra. Balkán­,vl Kálmán Kis versek írja: FARKAS IMRE Interjú Egy politikus nyilatkozott A helyzetről nagy komolyan És ezt mondta: s ittt most már minden A legteljesebb rendbe van.­ Az interjút a hírlapíró Így szakította félbe: sKérem Tudom, hogy önnél minden rendbe van Ve most az országról beszéljen.­ Monoklis nő Láttam egy nőt monoklival Szemtelenül rám nevetett Kisujjamat a számba tettem S lesütöttem a szememet. Beléestem, benne vagyok !.­­Aki szeret követi így szólt a szivem hölgye És egy francia ródlin Belé esett a völgybe, * Könnyű neki. A hóra Esett csupán a völgybe — De nekem szörnyű, mert én Beleestem a hölgybe. Vén kokott dala ...És lezárták a gázcsapot És gázt ma már én nem kapok. Egyenruhás, mogorva szolgák A villanyomat kikapcsolták, Ma már hiába hallgatom, Kern duruzsol a telefon S mindez a hitvány pénz miatt. * Ilyenek mind a férfiak! Vadásznak! Volt egyszer itt egy munkapárt Sok jót akart. Sok mindent pótolt. Köztük csak egy volt a Vadász S az is a jó Vadász Lipót volt, "Az egységes többségi pártmit : Mentalitása", máma más —­Közöttük egy sincsen Lipót, Ah, de annál több a Vadászt Cukrászdában "A spórolós vén bankfiú kezét dörzsölte szólt szerint Most itt vagyunk. Mit óhajt drága. Kávét? Teát­.? Gondolta a nő­­i Beadont.­ És igy szólott lesütött szemmel: Én csak egy csésze teát kérek, De egy kis Citroen­nel.! Három párizsi bankárt letartóztattak Párizs, február 26. Fayole bankár, aki három nap óta­ szökésben volt s tegnap önként jelentkezett a párizsi rend­őrségen, a legnagyobb nyugalommal elmagya­rázta, hogy teljesen tönkrement és kedden este az ijedtség hatása alatt menekült el. Magához vette egész vagyonát, mintegy 960 frankot és Rouenbe ment. Azonban pénze elfogyott, kénytelen volt visszajönni Párizsba. A tegnapi nap folyamán ugyancsak letartóz­tatták a vidéki hitelintézetek szövetségének elnö­két, valamint az északi, iparbank igazgatóját. Mindkettőt csalással vádolják. m Nogtf ítémes rádiógyárait megbízható résnek akik megfelelő raktárral és eladási szervezettel rendelkeznek. Kizáró­lag elsőrendű, tőkeerős, lehetőleg szakmabeli cégek jöhetnek tekin­tetbe. Ajánlatokat »Az list« kiadóhivatalába Rádió« jeligére kérünk: inm wiwiwiifW­iiiiiiiwe^wiMijiiSwwMB^^

Next