Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-16 / 39. szám
Szombat Hetvenhatéves korában meghalt a Riviérán Lilly Langery a „Jersey rózsája" VII. Edward angol király és Wilde Oszkár valamikor világhírű szépségű barátnője Riviera, február 15. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Az elmúlt éjszaka hetvenhatéves korában az egyik csöndes, de pazar fényűzéssel berendezett villában meghalt Langtry Lilly, és ezzel lezáródott egy fordulatokban gazdag, hangulatos élet utolsó fejezete. Hófehér ágyán csöndesen elszenderedett egy teljesen fehérhajú asszony, aki valamikor a legelőkelőbb angol társaságok dédelgetett kedvence, London leghíresebb szépsége és ünnepelt színésznője volt. »Jersey rózsájának' hívták elnnek a rivierai villának magányos tulajdonosát, aki évek óta töltötte itt a telet és nyarat egyformán nagyszámú személyzete és a kedvenc kutyái között. , * Kevés asszonyról beszéltek annyit az angol fővámban évtizedekkel ezelőtt, mint róla. Jersey szigetecskén született és az ottani anglikán prépostnak hét leánya közül ő volt a legszebb. Alakjáról, reltifjéről csodákat beszéltek. A hódoló aranyifjúság nevezte elJersey rózsájának, a gyönyörűszép Lillyt, aki 18 éves korában ment férjhez egy nálánál sokkal idősebb északírországi dúsgazdag kereskedőhöz. Londonban telepedtek meg és a fiatalasszony csakhamar kedvence lett a londoni társaságoknak. Divatos szépség volt, akinek környezetéhez tartozni elegáns dolog volt. M mindennapos vendége volt a londoni irodalmi és társasági szalonoknak és csakhamar hű barátai közé számíthatta ,VII. Edward angol királyt. Kalandjairól és botrányairól számos történet keringett az előkelő társaságokban, de udvarlóinak serege e hírek ellenére is folyton nőtt. A gyönyörű asszony összekerült Wilde Oszkárral, akit akkor egész Anglia ünnepelt és Wilde Oszkár rábeszélte Lilly Langtryt, hogy szakítson egyéniségéhez nem illő polgári életmóddal és keressen díszesebb, méltóbb keretet szépségéhez. Langtry Lilly megfogadta a tanácsot, faképnél hagyta a férjét és a színpadra lépett. Egy könnyű fajsúlyú szalondrámában debütált a Heymarktes 'színházban. Természetesen mint színésznő szóba sem jöhetett, sikere mégis rendkívüli volt. Nagyszámú barátai megtöltötték a színházat és a kezdő színésznőt olyanünneplésben részesítették,i'TjriitirrT'nTnTrTffTrftr-t amilyet Anglia színházi krónikája keveset jegyez fel. Jersey rózsáján azonban érezte, hogy ez az ünneplés nem a színésznőnek, hanem a szép nőnek szól. Otthagyta Londont és amerikai vendégszereplésre indult. Az amerikai turné várakozáson felüli erkölcsi és anyagi sikerrel járt. A közönség tódult a színházba, hogy játszani lássa a királyt és a hercegek barátnőjét. Az idő rohant tovább és a szépség rózsáit lehervasztotta Lilly Langtry arcáról. De régi barátai kitartottak mellette. Támogatásukkal versenyistállót alapított s az istállóba ajándékul versenylovakat kapott barátaitól. Öreg korára tárihölgy lett belőle: eleganciájával és változatlanul maradt híres alakjával minden nemzetközi lóversenyen feltűnt. Szerencsével, hozzáértésével és barátai segítségével sok nagy coupot nyert. Azt mondják, hogy csak egy szót kellett szólnia és a biztos favorit zsokéja visszafogta lovát és maga elé engedte a szépasszony versenyistállójának színeiben versenyző zsokét. A lóversenyeken szerzett pénzen vette magának a Riviérán villáját és a világzajától visszahúzódva élte életének utolsó éveit, virágok és kedvenc kutyái között. Valamennyi nagy barátját, túlélte. Államférfiak, politikusok, katonák, művészek rajongták körül, míg szépsége virágában volt, az angol társasági élet, a művészet, a politika nevezetes alakjaihoz gyöngéd szálak fűzték. Késő öregségében egy-két öreg barátja még meglátogatta rivierai villájának terraszán, ahol elbeszélgettek a hajdani szép időkről. * Most már évek óta senki sem kereste föl. Úgy halt meg..Jersey rózsája«, akit valaha tömegek ünnepeltek, hogy még régi komornája sem volt mellette, amikor örökre lehúnyta szemét. gliiaar Inkvizíció Ira: Faragó Sándor Borbála néne, a kofa vette észre az egészet, 1ó hi alatt vallotta a nagytekintetű Főinkvizitor előtt, hogy Donna Emerencia boszorkány, nem íbisz az üdvözítő valamennyi sebében, éjszaka elkujtorog a háztól és csak hajnalban tér haza, ezenkívül ledér életmódot folytat, sokat mosakszik, sőt néha éjfélkor népdalokat énekel, igen hamisan, de mégis énekel, holott az éjszaka nem arra való, hogy énekeljenek! A toledói inkvizítor élénken helyeselt, már ő is régen figyelte ezeket a sötét dolgokat, már éppen ideje, hogy a fiatal özvegy bírái elé lépjen és feleljen tetteiért! Borbála néne vígan csámcsogott, udvari szállítója volt az inkvizíciónak, csak alapos gyanúokok alapján és igaz hittel szállított hölgyeket a Nagytanács felé. És amikor a szép, de derékban kissé gömbölyded, ábban kissé dupla Emerencia asszony egy hajnalon fáradtan hazatért titokzatos útjáról, három marcona alabárdos várta az özvegyi ház előtt. Kissé megkötözték, kissé lepiszkolták, és már vezették a Nagytanács elé. Donna Emerencia sikoltozott, kijelentette, hogy a mennydörgős mennyke csapjon úgy az alabárdosokba, mint a Főinkvizitor úrba, de mégis kénytelen volt követni az alabárdosokat. Zord pincehelyiségben fogadta vendégét csipeszek, hüvelykszorítók és más műszerek között. Balboa, a fekete inkvizítor. Persze ez mind a középkorban történt, de Balboa és kortársai azt hitték, hogy az újkorbanélnek. -- Jelentem alássan, elhoztuk ezt a nőstényeretneket! — mondtk a főalabárdos. — Köszönöm. — válaszolt keményen Balboa. — Tegyetek le valahová! Emerenciát egy sarokba tették, vasból máslit kötöttek a nyakába és aztán feszes vigyázz állásban várták az elkövetkező történelmi eseményeket. Balboa fejére húzta csuklyáját és megkezdődött a kihallgatás. — Az a vád ellened, hogy boszorkány vagy, — mondta. ' — Nem vagyok boszorkány! — felelte Donna Emerenciu dacosan. — Bizonyítékok vannak ellened! Cimborálsz az ördöggel és mosakszol, Donna Emerencia nyakig pirult! Hogy ő mosakszik ! — Ki állította rólam ezt a gazságot? — kérdezte egész testében remegve, sértett büszkeséggel. — Borbála asszony, aki i-még sosem hazudott, — mondta Balboa. — Különben is sok van a rovásodra! Éjszaka énekelsz! Templomba nem jársz! Perrendszerű bizonyítékok vannak arra, hogy seprűn lovagolsz. Ezenkívül túlságosan sokat lehet látni a lábadból, a nyakadból és a karodból. Nem sül ki a szemed? Akkor kisütjük! Tessék vallani... — Ártatlan vagyok, mint a frissen lehullott bárány. — mondta Donna Emerencia. — Vakuljon meg, aki engem seprűn látott lovagolni! Ki lehet az, aki összetévesztette Cortez lovag térdét egy seprővel? Ami pedig a mosakodást illeti, kikérem magamnak, én tisztességes özvegy vagyok! Nem lehet mindenki fehérruhás szűz! — Nagyon gyanús ez az ügy, — mondta Balboa felelőssége tudatában. — Felelj, gömbölyű a föld? Emerencia felkacagott. Gömbölyű? Hiszen akkor mindenki legurulna. — Inkább laposnak nézném, — mondta mosolyogva. — A föld forog a nap körül, vagy a nap a föld körül? — kérdezte most harsányan az inkvizítor. — Nem tudom. Tavaly januárban néztem meg utoljára a Napot, mert szerelmes voltam. Akkor még a Nap forgott a Föld körül. Hogy azóta mi történt, nem tudom. — Szóval nem vallod be, hogy boszorkány vagy ? — Nem. — Hát akkor vigyétek'a nyújtóra! — parancsolta Balboa. És megragadták Donna Enerencia kövérkés testét és a nyújtóra helyezték. Hiába sikongatott, feszíteni kezdték a nyújtót, ellenkező irányba húzták a kezét és a lábát. A csontok ropogtak, a fájdalom a csontokig hatolt. Emerencia úgy érezte, hogy már egészen lapos, minden megfeszült benne, mintha minden izma külön életet akart volna élni de a legkiáltóbb kínt az izületeiben érezte, mintha szétszakadt volna a teste és csak egyre nyújtottak, egyre kegyetlenebbül, hogy a végén már sikoltani nem tudott, a fájdalom hangszálaira feküdt és elkábította a rémület. — Nem szakad! Remek anyag! — mondta az egyik pribék. — Boszorkány vagy? — kérdezte most Balboa. Nem! — suttogta Donna Emerencia. — Majd megmondja a hüvelykszorító! — kiáltotta az inkvizítor és a szolgálatkész pribékek máris teljesítették a parancsot. A vér kiserkent Donna Emerencia ujjaiból. Úgy érezte, mintha fogat húznának nagyon lassan az ujjai végén, de hiába próbálkoztak meg más szerszámokkal is, nem vallott. Végre az inkvizítor dühösen az asztalra csapott. — Úgy látszik.Borbála néne ezúttal tévedett. Eredj a pokolba és ne tarts fel bennünket. Ma még négy zsidóval, három mással és egy szaracénnyal van dolgom. — Már türelmetlenül várnak! — mondta az egyik pribék és megoldotta Donna Emerencia köteleit. Összetörve, meggyötörve, tántorogva, vánszorgott ki Donna Emerencia az inkvizíciós kamrából. — Legyen máskor is szerencsénk, — mondotta Balboa, aztán, amikor Donna Emerencia már elment, kiszólt az ajtón, mint egy fogorvos. — A következő... * Másnap Donna Emerencia visszajött az inkvizíciós kamrába, ahol éppen egy mór fülét csipkézték. — Hát te mit akarsz' — kérdezte Balboa csodálkozva. Lelkendezve szólt Donna Emerencia: — Vissza akarok menni a nyújtóra! — Megőrültél? — A nyújtóra! a nyújtóra! — toporzékolt Donna Emerencia türelmetlenül. Balboa elmosolyodott. — Ezt a szívességet megtehetjük neked, ha a nyújtó szabad lesz! Most foglalt. De miért akarsz szenvedni Donna Emerencia? Talán a lelkiismeret iránt? Bevallod, hogy boszorkány vagy? — Nem! kiáltotta Donna Emerencia Indulatosan. — Hát akkor miért akarsz visszamenni a nyújtóra? Kipirult arccal, pihegő kebellel, kimondhatatlan vágyakozással a szemében válaszolt Donna Emerencia: — A nyújtóra! Kínlódni akarok, nagy tekintetű inkvizítor. Tegnap, amikor innen távoztam, megmertem magam. Ó, nagy Balboa, én két fontot fogytam a nyújtón egy fél óra alatt! Eressz viszsza a nyújtóra, mert én öt fontot akarok fogyni.. PESTI NAPLÓ rjljujjAj:;; y^ A'-CTUMrengmiW.1 JJU.KI III HM l»1«JCg 1929 február ip 7 AZ INFLUENZÁNAK ÉS TÜDŐGYULLADÁSNAK JANUÁR ELSEJE ÓTA 240 HALOTTJA VAN PEST MEGYE ALISPÁNJA BEZÁRATTA AZ ELEMI ÉS KÖZÉPISKOLÁKAT (Saját tudósítónktól.) A tisztifőorvos pénteki jelentése szerint az influenzajárványnak a csütörtöki napon öt halottja volt. Ezek közül három a Szent László kórházban, kettő a lakásán halt meg. Csütörtökön 145 új beteget szállítottak a járványkórházba, ezek közül hatnak volt tüdőgyulladása. A kórházban jelenleg 817 influenzás beteget ápolnak. Tekintélyes részük azonban nem budapesti, hanem pest megyei. Csordás tisztifőorvos, jelentése szerint a helyzet kissé kedvezőbb. A halálozási arányszám is némileg csökkent. Egyébként január elseje óta a hivatalos kimutatás 55 influenzás halálesetről számol be, ezenkívül januárban 135-en tüdőgyulladásban és mellhártyagyulladásban haltak meg. Február első 10 napjában 50-re teszik a tüdőgyulladásos halálozások számát úgy, hogy január 1-e óta 210-en haltak meg Budapesten influenzában és a minden évben jelentkező tüdőgyulladásban. Pest vármegye alispánjának intézkedésére pénteken az összes elemi és középiskolákat az influenzajárványra való tekintettel további intézkedésig bezártálUgyancsak bezárták egy hétre a budapesti református gimnáziumot is. Mint Nyíregyházáról jelentek, az influenzás megbetegedések száma emelkedőben van. A közigazgatási tanfolyamot, amelynek 25 hallgatója influenzás, bizonytalan időre bezáratta az alispán. A nyíregyházi betegek közül három meghalt. Kaposvári jelentés szerint a városban mintegy 3000 influenzás beteg van, de haláleset nem fordult elő. London, február 15. A spanyol járvány ijesztően növekszik egész Angliában, de különösen Londonban. A hét eleje óta majdnem ezer beteg halt meg spanyol lázban. Trockij halálára számít a szovjet A Voskische Zeitung konstantinápolyi tudósítója megbízható forrásból arról értesül, hogy Trockij egyelőre Konstantinápolyban marad, mertegészségi állapota annyira rosszabbodott hogy nem bírná el az újabb utazás fáradalmait. A Voskische Zeitung tudósítójának véleménye szerint Trockijt azért küldték el Oroszországból, mert számolnak azzal, hogy a volt népbiztos már csak egészen rövid ideig él. Tüdőbaja annyira súlyosbodott, hogy napjai meg vannak számolva. A moszkvai kormány úgy látszik, nem akarta, hogy Trockij a szovjet területen haljon meg, mert ebben az esetben könnyen oly hírek terjedtek volna el, hogy Trockijt eltették láb alól.