Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-16 / 39. szám

Szombat Hetvenhatéves korában meghalt a Riviérán Lilly Langery a „Jersey rózsája" VII. Edward angol király és Wilde Oszkár valamikor világhírű szépségű barátnője Riviera, február 15. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Az elmúlt éjszaka hetvenhatéves korában az egyik csöndes, de pazar fényűzéssel berendezett villában meghalt Langtry Lilly, és ezzel lezáródott egy fordu­latokban gazdag, hangulatos élet utolsó fejezete. Hó­fehér ágyán csöndesen elszenderedett egy teljesen fe­hérhajú asszony, aki valamikor a legelőkelőbb angol társaságok dédelgetett kedvence, London leghíresebb szépsége és ünnepelt színésznője volt. »Jersey rózsájá­nak'­ hívták elnnek a rivierai villának magányos tulaj­donosát, aki évek óta töltötte itt a telet és nyarat egy­formán nagyszámú személyzete és a kedvenc kutyái között.­ ­ , * Kevés asszonyról beszéltek ann­yit az angol fővá­mban évtizedekkel ezelőtt, mint róla. Jersey szige­tecskén született és az ottani anglikán prépostnak hét leánya közül ő volt a legszebb. Alakjáról, reltif­jéről csodákat beszéltek. A hódoló aranyifjúság nevezte el­­Jersey rózsájának, a gyönyörűszép Lillyt, aki 18 éves korában ment férjhez egy nálánál sokkal idősebb északírországi dúsgazdag kereskedőhöz. Londonban te­lepedtek meg és a fiatalasszony csakhamar kedvence lett a londoni társaságoknak. Divatos szépség volt, akinek környezetéhez tartozni elegáns dolog volt. M min­dennapos vendége volt a londoni irodalmi és társasági szalonoknak és csakhamar hű barátai közé számíthatta ,VII. Edward angol királyt. Kalandjairól és botrányairól számos történet ke­ringett az előkelő társaságokban, de udvarlóinak se­rege e hírek ellenére is folyton nőtt.­­ A gyönyörű asszony összekerült Wilde Oszkárral, akit akkor egész Anglia ünnepelt és Wilde Oszkár rábeszélte Lilly Langtryt, hogy szakítson egyéniségé­hez nem illő polgári életmóddal és keressen díszesebb, méltóbb keretet szépségéhez. Langtry Lilly megfogadta a tanácsot, faképnél hagyta a férjét és a színpadra lépett. Egy könnyű fajsúlyú szalondrámában debüt­­­ált a Heymarktes 'színházban. Természetesen mint színésznő szóba sem jöhetett, sikere mégis rendkívü­li volt. Nagyszámú barátai megtöltötték a színházat és a kezdő színésznőt olyan­­ünneplésben részesítették,­­i'TjriitirrT'n­TnTrTffTrf­tr-t amilyet Anglia színházi krónikája keveset jegyez fel. Jersey rózsáján azonban érezte, hogy ez az ünneplés nem a színésznőnek, hanem a szép nőnek szól. Ott­hagyta Londont és amerikai vendégszereplésre indult. Az amerikai turné várakozáson felü­li erkölcsi és anyagi sikerrel járt. A közönség tódult a színházba, hogy játszani lássa a királyt és a hercegek barátnőjét. Az idő rohant tovább és a szépség rózsáit leher­vasztotta Lilly Langtry arcáról. De régi barátai kitar­tottak mellette. Támogatásukkal versenyistállót alapí­tott s az istállóba ajándékul versenylovakat kapott barátaitól. Öreg korára tárihölgy lett belőle: eleganciá­jával és változatlanul maradt híres alakjával minden nemzetközi lóversenyen feltű­nt. Szerencsével, hozzá­értésével és barátai segítségével sok nagy coupot nyert. Azt mondják, hogy csak egy szót kellett szólnia és a biztos favorit zsokéja visszafogta lovát és maga elé engedte a szépasszony versenyistállójának színeiben versenyző zsokét. A lóversenyeken szerzett pénzen vette magának a Riviérán villáját és a világ­­zajától visszahúzódva élte életének utolsó éveit, virágok és kedvenc kutyái között.­­ Valamennyi nagy barátját, túlélte. Államférfiak, politikusok,­ katonák, művészek rajongták körül, m­íg szépsége virágában volt, az angol társasági élet, a mű­vészet, a politika nevezetes alakjaihoz gyöngéd szálak fűzték. Késő öregségében egy-két öreg barátja még meglátogatta rivierai villájának terraszán, ahol elbe­szélgettek a hajdani szép időkről. * Most már évek óta senki sem kereste föl. Úgy halt meg­­.­.Jersey rózsája«, akit valaha tömegek ünnepeltek, hogy még régi komornája sem volt mellette, amikor örökre lehúnyta szemét. gliiaar Inkvizíció Ir­a: Faragó Sándor Borbála néne, a kofa vette észre az egészet, 1ó hi­ alatt vallotta a nagytekintetű Főinkvizitor előtt, hogy Donna Emerencia boszorkány, nem íbisz az üdvözítő valamennyi sebében, éjszaka el­kujtorog a háztól és csak­ hajnalban tér haza, ezenkívül ledér életmódot folytat, sokat mosak­szik, sőt néha éjfélkor népdalokat énekel, igen ha­misan, de mégis énekel, holott az éjszaka nem arra való, hogy énekeljenek! A toledói inkvizítor élén­ken helyeselt, már ő is régen figyelte ezeket a sö­tét dolgokat, már éppen ideje, hogy a fiatal özvegy bírái elé lépjen és feleljen tetteiért! Borbála néne vígan csámcsogott, udvari szállítója volt az inkvi­zíciónak, csak alapos gyanúokok alapján és igaz hittel szállított hölgyeket a Nagytanács f­elé. És amikor a szép, de derékban kissé gömbölyded, áb­­ban kissé dupla Emerencia asszony egy hajnalon fáradtan hazatért titokzatos útjáról, három mar­cona alabárdos várta az özvegyi ház előtt. Kissé megkötözték, kissé lepiszkolták, és már vezették a Nagytanács elé. Donna Emerencia sikoltozott, ki­jelentette, hogy a mennydörgős mennyke csapjon úgy az alabárdosokba, mint a Főinkvizitor úrba, d­e mégis kénytelen volt követni az alabárdosokat. Zord pincehelyiségben fogadta vendégét csipe­szek, hüvelykszorítók és más műszerek között. Balboa, a fekete inkvizítor. Persz­e ez mind a kö­zépkorban történt, de Balboa és kortársai azt hit­ték, hogy az újkorban­­élnek. -- Jelentem alássan, elhoztuk ezt a nőstény­eretneket! — m­ondtk­ a főalabárdos. — Köszönöm. — válaszolt keményen Balboa. — Tegyetek le­ valahová! Emerenciát egy sarokba tették, vasból máslit kötöttek a nyakába és aztán feszes vigyázz állás­ban várták az elkövetkező történelmi eseményeket. Balboa fejére húzta csuklyáját és megkezdődött a kihallgatás. — Az a vád ellened, hogy boszorkány vagy, — mondta. '­­ — Nem vagyok boszorkány! — felelte Donna Emerenciu dacosan. — Bizonyítékok vannak ellened! Cimborálsz az ördöggel és mosakszol, Donna Emerencia nyakig pirult! Hogy ő mo­sakszik ! — Ki állította rólam ezt a gazságot? — kér­dezte egész testében remegve, sértett büszkeséggel. — Borbála asszony, aki i-még sosem hazudott, — mondta Balboa. — Különben is sok van a rová­sodra! Éjszaka énekelsz! Templomba nem jársz! Perrendszerű bizonyítékok vannak arra, hogy seprűn lovagolsz. Ezenkívül túlságosan sokat lehet látni a lábadból, a nyakadból és a karodból. Nem sül ki a szemed? Akkor kisütjük! Tessék vallani... — Ártatlan vagyok, mint a frissen lehullott bárány. — mondta Donna Emerencia. — Vakuljon meg, aki engem seprűn látott lovagolni! Ki lehet az, aki összetévesztette Cortez lovag térdét egy seprővel? Ami pedig a mosakodást illeti, kikérem magamnak, én tisztességes özvegy vagyok! Nem­ lehet mindenki fehérruhás szűz! — Nagyon gyanús ez az ügy, — mondta Balboa felelőssége tudatában. — Felelj, gömbölyű a föld? Emerencia felkacagott. Gömbölyű? Hiszen ak­kor mindenki legurulna. — Inkább laposnak nézném, — mondta moso­lyogva. — A föld forog a nap körül, vagy a nap a föld körül? — kérdezte most harsányan az inkvizítor. — Nem tudom. Tavaly januárban néztem meg utoljára a Napot, mert szerelmes voltam. Akkor még a Nap forgott a Föld körül. Hogy azóta mi történt, nem tudom. — Szóval nem vallod be, hogy­ boszorkány vagy ? — Nem. — Hát akkor vigyétek'a nyújtóra! — paran­csolta Balboa. És megragadták Donna E­ner­encia kövérkés testét és a nyújtóra helyezték. Hiába sikongatott, feszíteni kezdték a­ nyújtót, ellenkező irányba húzták a kezét és a lábát. A csontok ro­pogtak, a fájdalom a csontokig hatolt. Emerencia úgy érezte, hogy már egészen lapos, minden meg­feszült benne, mintha minden izma kül­ön életet akart volna élni de a legkiáltóbb kínt az izületei­ben érezte, mintha szétszakadt volna a teste és csak egyre nyújtottak, egyre kegyetlenebbül, hogy a végén már sikoltani nem tudott, a fájda­lom hangszálaira feküdt és elkábította a rémület. — Nem szakad! Remek anyag! — mondta az egyik pribék. — Boszorkány vagy? — kérdezte most Balboa. Nem! — suttogta Donna Emerencia. — Majd megmondja a hüvelykszorító! — kiál­totta az inkvizítor és a szolgálatkész pribékek máris teljesítették a parancsot. A vér kiserkent Donna Emerencia ujjaiból. Úgy érezte, mintha fogat húznának nagyon lassan az ujjai végén, de hiába próbálkoztak meg más szerszámokkal is, nem vallott. Végre az inkvizítor dühösen az asz­talra csapott. — Úgy látszik.­Borbála néne ezúttal tévedett. Eredj a pokolba és ne tarts fel bennünket. Ma még négy zsidóval, három mással és egy szaracén­nyal van dolgom. — Már türelmetlenül várnak! — mondta az egyik pribék és megoldotta Donna Emerencia kö­teleit. Összetörve, meggyötörve, tántorogva, ván­szorgott ki Donna Emerencia az inkvizíciós kam­rából. — Legyen máskor is szerencsénk, — mondotta Balboa, aztán, amikor Donna Emerencia már el­ment, kiszólt az ajtón, mint egy fogorvos. — A következő... * Másnap Donna Emerencia visszajött az inkvi­zíciós kamrába, ahol éppen egy mór fülét csip­kézték. — Hát te mit akarsz'­ — kérdezte Balboa cso­dálkozva. Lelkendezve szólt Donna Emerencia: — Vissza akarok menni a nyújtóra! — Megőrültél? — A nyújtóra! a nyújtóra! — toporzékolt Donna Emerencia türelmetlenül. Balboa elmosolyodott. — Ezt a szívességet megtehetjük neked, ha a nyújtó szabad lesz! Most foglalt. De miért akarsz szenvedni Donna Emerencia? Talán a lelkiisme­ret iránt? Bevallod, hogy boszorkány vagy? — Nem! kiáltotta Donna Emerencia Indula­tosan. — Hát akkor miért akarsz visszamenni a nyújtóra? Kipirult arccal, pihegő kebellel, kimondhatat­lan vágyakozással a szemében válaszolt Donna Emerencia: — A nyújtóra! Kínlódni akarok, nagy tekin­tetű inkvizítor. Tegnap, amikor innen távoztam, megmertem magam. Ó, nagy Balboa, én két fontot fogytam a nyújtón egy fél óra alatt! Eressz visz­sza a nyújtóra, mert én öt fontot akarok fogyni.. PESTI NAPLÓ rjljujjAj:;; y^ A'-CTUMrengmiW.1 JJU.KI III HM l»1«JCg 1929 február ip 7 AZ INFLUENZÁNAK ÉS TÜDŐGYULLADÁSNAK JANUÁR ELSEJE ÓTA 240 HALOTTJA VAN PEST MEGYE ALISPÁNJA BEZÁRATTA AZ ELEMI ÉS KÖZÉPISKOLÁKAT (Saját tudósítónktól.) A tisztifőorvos pénteki jelentése szerint az influenzajárványnak a csütör­töki napon öt halottja volt. Ezek közül három a Szent László kórházban, kettő a lakásán halt meg. Csütörtökön 145 új beteget szállítottak a járvány­kórházba, ezek közül hatnak volt tüdőgyulladása. A kórházban jelenleg 817 influenzás beteget ápol­nak. Tekintélyes részük azonban nem budapesti, hanem pest megyei. Csordás tisztifőorvos, jelentése szerint a helyzet kissé kedvezőbb. A halálozási arány­szám is némileg csökkent. Egyébként január elseje­ óta a hivatalos kimutatás 55 influenzás haláleset­ről számol be, ezenkívül januárban 135-en tüdő­gyulladásban és mellhártyagyulladásban­ haltak meg. Február első 10 napjában 50-re teszik a tü­dő­gyulladásos halálozások számát úgy, hogy ja­nuár 1-e óta 210-en haltak meg Budapesten influen­zában és a minden évben jelentkező tüdőgyulla­dásban. Pest vármegye alispánjának intézkedésére pénteken az összes elemi és középiskolákat az influenzajárványra való tekintettel további intéz­kedésig bezártálUgyancsak bezárták egy hétre a budapesti református gimnáziumot is. Mint Nyíregyházáról jelentek, az influenzás megbetegedések száma emelkedőben van. A köz­igazgatási tanfolyamot, amelynek 25 hallgatója influenzás, bizonytalan időre bezáratta az alispán. A nyíregyházi betegek közül három meghalt. Kaposvári jelentés szerint a városban mintegy 3000 influenzás beteg van, d­e haláleset nem for­dult elő. London, február 15. A spanyol járvány ijesztően növekszik egész Angliában, de különösen Londonban. A hét eleje óta majdnem ezer beteg halt meg spanyol lázban. Trockij halálára számít a szovjet A Voskische Zeitung konstantinápolyi tudósí­tója megbízható forrásból arról értesül, h­ogy Trockij egyelőre Konstantinápolyban marad, mert­­egészségi állapota annyira rosszabbodott hogy nem bírná el az újabb utazás fáradalmait. A Voskische Zeitung tudósítójának véleménye­ szerint Trockijt azért küldték el Oroszországból,­­ mert számolnak azzal, hogy a volt népbiztos már csak egészen rövid ideig él. Tüdőbaja annyira sú­lyosbodott, hogy napjai meg vannak számolva. A moszkvai kormány úgy látszik, nem akarta, hogy Trockij a szovjet területen haljon meg, mert eb­ben az esetben könnyen oly hírek terjedtek volna el, hogy Trockijt eltették láb alól.

Next