Pesti Napló, 1929. március (80. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-02 / 51. szám
18 Szmbat PESTI NAPLÓ 1929 március 2 „Már évek óta láttuk, hogy Pirquet tudományos munkakedve hanyatlik" Beszélgetés Bókay János professzorral a nagy bécsi tudós tragius haláláról (Saját tudósítónktól.) Báró Pirquet Kelemen halálának rejtélyes körülményei még most sem derültek ki. A világhírű osztrák orvosprofesszort és feleségét tegnapelőtt este holtan találták a lakásukon. A rendőrség megállapítása szerint erős a gyanú, hogy a professzor és felesége közös akarattal öngyilkosok lettek. Felkerestük Bókay János egyetemi tanárt, a tragikus véget ért tudós magyar barátját, aki Pirquet életéről és munkásságáról a következőket mondotta: — Pirquet régi nemesi családból származott és aránylag gyorsan jutott tanszékhez. Bécsben a híres Escherisch tanársegédje volt és ott tűnt fel munkálataival. Mint fiatal tanársegédet meghívták az Egyesült Államokba, a baltimorei Johns Hopkins egyetem gyermekorvostani tanszékére, ahol mint fiatal szakember néhány évig működött Escherisch halála után ő nyerte el a professzorátust és az Escherisch által létesített klinikát nemcsak megtartotta a magas nívóján, hanem a nívót tovább emelte. Munkálatai különösen a tuberkulózis körébe vágnak és a róla elnevezett Pirquetféle reakció már korán ismertté tette az egész művelt világon. — 54 évet élt Pirquet s tragikus halála az egész orvosi világot mélyen megdöbbentette. Fájdalom, barátai már néhány éve észrevették, hogy a tudományos munkakedve hanyatlik, de ezt akkor inkább annak tulajdonították, hogy szociális téren túl nagy tevékenységet fejtett ki, mely az idegeit megőrölte. Azt a szoros kapcsolatot, amely Wiedershofer, majd Escherisch és a magyar gyermekorvosok között fennállott, Pirquet tovább erősítette és körünkben ismételten megfordult. Legutoljára 1927-ben, amikor a német és osztrák gyermekorvosok úgyszólván teljes számmal megjelentek nálunk Budapesten, hogy a magyar gyermekorvosokkal tudományos eszmecserét folytassanak. Ez alkalommal Pirquet mint az osztrák gyermekorvosok vezére jelent meg körünkben és mindnyájunkat lebilincselt ,szeretetreméltó modorával. Tragikus halála a magyar gyermekorvosokat mélyen érinti, mert benne igaz jó barátjukat vesztették el. Bécsi jelentések szerint most már majdnem bizonyos, hogy a házaspár öngyilkosságot követett el Feltűnő az, a körülmény, hogy Pirquet és felesége egész este egyedül voltak a lakásban. Úgy látszik a professzor rendezte úgy a dolgokat, hogy egyedül maradjon feleségével. Figyelemreméltó az a csütörtökről kelt rövid levél, amelyet Pirquet tanár végrendeletével együtt adott át barátjának. E levélben a professzor azt kéri, hogy halála esetén mellőzzék a boncolást. Még nem tudják, hogy a halál rejtélyes körülményei miatt lehet-e teljesíteni ezt a kérést. Az egyik bécsi lap véleménye szerint semmiesetre sem történhetett öngyilkosság, mert — — mint a lap írja — nyilvánvaló, hogy a profeszszorok kályhája elromlott és a kiáramló széngáz ölte meg a házaspárt. A Stunde ezzel szemben azt írja, hogy a professzor és felesége már évek óta foglalkoztak az öngyilkosság gondolatával. Az asszony súlyos neuraszténiában szenvedett és a professzor élete kibírhatatlan volt mellette, noha nagyon szerette feleségét. Az asszony az utóbbi hónapokban állandóan rábeszélte férjét, hogy együtt menjenek a halálba. A professzor felesége egyébként már többször követett el öngyilkossági kísérletet. Maga Pirquet professzor két évvel ezelőtt egy ízben leugrott egy karlsbadi száló ablakából. Akkoriban azt mondták, hogy a professzor túlságosan erős kábítószereket vett be fogfájása ellen és narkotikus állapotában ugrott ki az ablakból. A Pirquet-házaspár kokainista volt? Bécs, március 1. Érdekesen világítja meg az Abend a különös tragédia hátterét, bár a lap közléseit egyelőre szintén fentartással kell fogadni. Az Abend szerint a professzor felesége, aki már évek óta súlyos neuraszténiában szenvedett, megrögzött kokainista volt. Pirquet professzor határtalan szeretettel csüngött feleségén s oly nagy befolyással volt férjére, hogy még arra is rá tudta venni, hogy használjon szintén kábítószereket. Pirquet professzor, akit felesége súlyos betegsége a kétségbeesés szélére vitt és aki már hónapok óta búskomorságban szenvedett, a lap szerint végül engedett a hosszas rábeszélésnek s az utóbbi hetekben maga is kokainista lett. A házaspár néha egész napokra bezárkózott a lakásba , ilyenkor még a cselédséget is elküldték hazulról, hogy zavartalanul áldozhassanak szenvedélyüknek. A professzor és felesége néha napokig feküdtek kokain- és morfiummámorban. Hilda írta: Szini Gyula Egy barátom beszélte el: — Hilda csapodár volt, perfid volt, nő volt. Megmondta nekem előre, figyelmeztetett rá, hogy nem tud sokáig egy embert szeretni. És én mégis megpróbáltam a lehetetlent. Fehérre akartam átváltoztatni a feketét. Hilda színes és változó volt, mint a szivárvány. És én azt akartam, hogy fehér legyen: fehér, a többi színnek, valamennyinek foglalatja. Hilda arra volt teremtve, hogy színeinek elemeire boncolják, hogy sokfélekép csillogjon. Én egységesíteni, egyszerűsíteni akartam őt. Azt szerettem volna, hogy csak engem szeressen. Hildát gyermekkorától fogva arra nevelték, hogy a férfiban ne lásson mást, mint... ellenséget. Hilda örökké vívóhelyzetben volt a férfiakkal szemben, velem szemben is. Elve volt: vagy ő öl meg engem, vagy én őt. És igaza volt. Minden szerelem párbaj életre-halálra. Néha a felek ki is békülnek, ha elmúlik a szerelem. A szerelem engesztelhetetlenebb, mint a gyűlölet. A szerelem szenvedély. Forró, lázas, örökös feszültség, örökös háborgás. És Hilda szerelemre termett. Hildából rossz feleség lett volna. De barátnőnek se volt jó. A Donz csak azért kellett neki, mert ruhákat, ékszereket vehetett rajta, de alapjában véve nem becsülte meg a pénzt, hanem pocsékolta. És aki adta neki, azt megvetette. Xavér grófnak volt a barátnője, mikor megismerkedtem vele. Hilda a vánnyadt, kiélt grófot gúnyosan a pénztárosának nevezte és a gróf szerepe csakugyan nem állt egyébből, minthogy fizette Hilda számláit. De Hilda végül is szakított vele. A gróf sírva búcsúzott: — Gondolja meg, Hilda... — mondta. — Hiszen nem vétettem semmit maga ellen. Mindent pontosan kifizettem. Úgy ment el Hildától, mint egy hivatalnok, akit buzgósága és szorgalma ellenére is elbocsátanak. Hilda az én egyenes kívánságomra szakított a gróffal]. Miért is követeltem tőle ezt? Azt akartam, hogy egészen az enyém legyen. Enyém le(Saját tudósítónktól.) Két vállalkozószellemű fiatalember elhatározta, hogy a kirakatfosztogatás terén újítást vezet be s ennek felhasználásával fogja a maga könnyű megélhetését biztosítani. A kirakatfosztogatók általában az éjszakai órákban szoktak dolgozni, amikor kevesen járnak az utcán, a kirakat kinyitása és kifosztása veszélytelenebb és esetleg a menekülés is könnyebb, mint fényes nappal. A vállalkozószellemű két fiatalember szakított ezzel a régi betörőszokással, elhatározta, hogy nappal, forgalmas utcákon az üzleti órák alatt nyitják ki a kirakatokat, mialatt bent az üzletben a vevőkkel vannak elfoglalva.Elgondolásuk az volt, hogy ha ők nyugodtan felnyitják a kirakatokat és azután az árukat magukhoz véve szépen ismét becsukják, a járókelők azt hiszik, hogy üzleti alkalmazottak és nyugodtan hagyják őket dolgozni. Tervüknek végrehajtására mindössze olyan kirakatkulcsra volt szükségük, amely a legtöbb kirakatot nyitja. Szereztek is ilyent. Ennek a kulcsnak Birtokában pénteken délután munkába fogtak. Előbb a Király ucca és gyen legtitkosabb gondolata, még a lélegzete is. Ez nem sikerült. Egy nap fölfedeztem, hogy Hilda súlyosabb számláit titokban valaki kifizeti. Féltékeny dühvel támadtam Hildára. Keresztkérdéseimmel vallomásra bírtam. Megmondta, hogy megint csak Xavér gróf a pénztárosa. — Ha még egyszer pénzt fogadsz el a gróftól — fenyegettem — megöllek, vagy magamat ölöm meg. — Te ezt nem érted — zokogta Hilda. Nekem rengeteg pénz kell. Szükségem van valakire, akinek lenyúzhatom a bőrét. Téged szeretlek! — Én pedig — szóltam — nem tűrhetem, hogy mástól fogadj el pénzt, ha én vagyok a barátod. — Jó, — felelte Hilda. — De vigyázz! Egy nap, mikor észre sem fogod venni, már nem foglak többé szeretni és akkor téged kezdelek nyúzni, ahogy a gróffal tettem! Koldussá foglak tenni, mert nagyon kegyetlen tudok lenni azzal szemben, akit már nem szeretek. Később észrevettem Hildán, hogy nagyon szomorú, levert küzködik magamagával. Minthogy nagyon szerettem, rá kellett jönnöm, hogy Hilda honvágyat érez... a gróf után. Engem nem tudott, nem is akart kiszipolyozni, mert szeretett. A grófnak pedig, akivel szemben naivan őszinte és goromba volt Hiilda, végre felnyílt a szeme. Szerelmünknek, életemnek legszomorúbb napjai következtek. Szerettük, de még gyakrabban gyűlöltük egymást. Hilda nem tudta megbocsátani nekem, hogy a grófot miattam örökre elveszítette. Én nem tudtam megbocsátani Hildának, hogy le akart alacsonyítani azzal, hogy eltűrjem a gróf bőkezűségét. Mindennaposak voltak köztünk a nézeteltérések, a civakodások, a viharok. Én a szenvedélyes szavak alatt, amelyek néha csaknem tettlegességig fajultak, valahogy elpárolgott a szerelem. Nem az enyém, hanem a Hilda szerelme. Tudtam, rájöttem, hogy már nem szeret. És egy nap zárva találtam Földe ajtaját. Elutazott. Természetesen Xavér gróffal. Ettől a naptól fogva boldogtalan vagyok. Tudom, hogy boldogtalanságomat magam oldoztam. Nevelésem, büszkeségem, talán előítéleteim megakadályozták abban, hogy Hilda mellett eltűrjem a grófot Nem bírtam el ezt az erkölcsi szennyet és inkább föláldoztam... nem tagadhatom!... a szerelmemet Rózsa ucca sarkán levő divatáruüzlet kirakatát nyitották fel. Az egyik fiatalember a kezében lévő kulccsal felnyitotta a kirakatot, a másik odalépett a kinyitott kirakatabla,kincsé és úgy tett, mintha, rendezné a kirakatot, amelyből kivett néhány pár kesztyűt és férfi fehérneműeket. Azután becsukták a kirakatot és nyugodtan eltávoztak. Az üzletben vevők voltak, senki sem vette észre, hogy mi történt az utcán, a járókelőknek pedig egyáltalában nem volt gyanús, hogy a mostani, hidegben kabátban és kalapban dolgoztak a kirakatban. Azt hitték, hogy az alkalmazottak fáznak és ezért vették fel kabátjukat és kalapjukat. Ez az első kirakatnyitás tehát sikerült. Erre azért volt szükségük, mert nem volt sem ingük, sem kesztyűjük. Az így szerzett holmikat magukra öltötték, majd új ingben, kesztyűs kézzel mentek a hajdonképpeni munkára. A Rákóczi út 12. szám alatt van Vágó ékszerész üzlete. Ennek a kirakatát tartották legalkalmasabbnak a kifosztásra. Napok óta figyelték az üzletet, amely igen forgalmas helyen van és még a mai rossz viszonyok között is meglehetős vevőkörrel rendelkezik. Este hat óra tájban, közvetlenül üzletzárás előtt érkezett meg a kirakathoz a két vállalkozószellemű fiatalember. Az üzletben vevők voltak, főnök és alkalmazottak egyaránt a vevőkkel voltak elfoglalva. Ezt látva, az egyik fiatalember elővette a kirakatkulcsot, felnyitotta a kirakatot, a másik bemert a kinyitott üvegtábla mögé, felemelt egy tálcát, amely aranyláncokkal és nyürülkel volt telve, majd egy rudat, amelyen karkötők voltak, azután nyugodtan ellépett a kirakat mellől, amelyet társa becsukott. A kirakattól már elindultak és már az üzletaitón is túl voltak, amikor a szomszédos üzlet redőnyeit lezáró inasgyereknek feltánt, hogy a kirakatban dolaozó emberek nem az üzletbe viszik az éh""ereket, hanem azokkal távozni készülnek. Elkiáltotta magát: — Fonják el, a kirakatból fontak el ékszereket. A kiáltozásra úgy a járókelők, mint tíz ékszerész is figyelmessé lettek, s az ékszerész kiszaladt az üzletből és rendőrért kiáltott. A két kirakatfosztogató menekülni igyekezett. A közönség üldözte őket. Az, amelyiknek az ékszerek a kezébe voltak, hirtelen elhatározással lekapott a tálcáról néhány ékszert és azokat üldözői elé dobta. Az üldözők zavarba jöttek, váljon felszedjék-e az eldobott ékszereket, vagy a betörőt üldözzék, végül is az előbbit tették meg és ezzel egérutat adtak a betörőknek, aki eltűnt a tömegben. A másik betörőnek már nem volt ilyen szerencséje, őt elfogták és mindenekelőtt a kifosztott ékszerüzletbe kísérték. Az esetnek a forgalmas Rákóczi úton természetesen óriási nézőközönsége volt, a villamosforgalom is megakadt a nagy tömegben. Az elfogott fiatalembert, aki már az üzletben mindent beismert, a VII. kerületi kapitányságra kísérték, ahol kiderült, hogy Mosdényi Lajosnak hívják Megnevezte társát is, akit most a detektívek keresnek. Az összeszedett ékszerek egy részét a közönség visszavitte az üzletbe és átadta az ékszerésznek, aki azonban kénytelen volt megállapítani, hogy igen sok ékszer elveszett. Ug trükkel est© fiat órakor fosztották ki egy ékszerész kirakatát Az egyik tettest elfogták, a másik ékszereket szórt az üldözők elé, elmenekült