Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)
1929-10-20 / 239. szám
A Vuluup Zeppelin Neandervölgyi vázlat, az Emberről Írta: KARINTHY FRIGYES Vagy olyasféle, amilyen a cromagnoni barlangokban találtatott — furcsa ákombákom, az első nyomok, hogy az ember megszületett s már látja önmagát. Egy ősember artikulátlan kiáltásai, megpillantván a jövő emberét, az Embernek Fiát. * Szerdán este színházban vagyok. Édesbús, irredenta darab, a nagy magyar szomorúságról. Második és harmadik felvonás közben tűnődve, régi dalokat fütyörészve álldogálok az uccára nyíló kis dohányzóban. Élet... furcsa élet... a magamé és másoké ... emlékek ... gyermekkor ... Petőfi... Kossuthnóta... a magyar Kolozsvár, Komárom... De kár értük... de kár értem... Miért kellett éppen ebben a korban születni? És most, egy pillanat alatt történik azegész, mint valami álom. Az uccára nyíló ajtó kivágódik. Kuszátthajú, tátott szájú férfi ugrik be félig — a másik lába kint marad. Szemében eszelős lobogás. Kitárja a karját. És egy szót ordít. — Zeppelin! S már visszabukik az uccára. A következő pillanatban, többedmagammal, kint vagyunk a szűk kis uccán. Vállaljonok, gyanakodva kacsintok fel a párás, hildergő éjszakába. És ekkor tátvamarad nekem is szám és szemem és fülem és kezem és minden pólusom — tátvamaradok egészben, mint valami mélytengeri hal, kocsonyás medúza, mikor elcsap fölötte a mesebeli Óriáskígyó, a zsidó legenda Leviathanja, Verne Narvalja. Az éjszakai égboltnak azt a kis csíkját, amit a szűk ucca vág ki belőle, derengő, szürke, szabályos folt szeli ketté — egészen alacsonyan, mintha a házakat súrolná, húzódik át egy óriási, nyúlós tömeg. Először azt hiszed, felhő, két pislákoló csillaggal a két végén. Aztán szörnyedve eszmélsz rá, hogy nem az, hanem valami irtóztató hal. Bálna, vagy nemtudommi, egy a Földnél nagyobb bolygó tengerének lakója — de hogy került az égre? Kiloccsant az a tenger, s most, mint valami kiöntött akváriumból, szertepottyantak ezek a földöntúli állatok, az űrben, s az egyik légkörünkbe tévedt? [Vagy feje tetejére állt a világ, odafönt a tenger s idelent az égbolt? Egy keresztutcán az Andrássy útra futok. Mint furcsa, fekete szarkalábak, futkosnak, át az úttesten, apró emberkék. Igen, ez a lényeg, most, így, köztük bukdácsolva is mindenki érzi, milyen kicsike. Ég felé fordított szemmel, amint a roppant test elhúzódik fölöttünk, mintha megfordulna a perspektíva ,— mintha onnan látnánk önmagunkat. Apró bogárkák vagyunk, megriadt hangyaboly. S mindenki érzi ezt és valami lázas, zavart, szégyenkező nevetéssel valljuk be egymásnak egy pillanatra, a Nagy Test árnyékában. Mindenki kiabál és nevet — és ez a nevetés olyan furcsán csilingel, egy oktávval magasabban, mint ahogy felnőtt emberek nevetni szoktunk — a gyerekkori nevetési viccet kaptuk vissza egy pillanatra. Magas, elegáns úr szalad mellettem, ahogy az autójából kiugrott — összeütközünk. Rámnéz, ránézek — naiv, vigyorgó gyerekarc. — Barátom! Mi? Barátom! — kiabálja a fülembe, magas fisztula-hangon, aztán átöleli a vállam. — Remek! — ordítom és az én hangom is gyerekhang, mint mikor álmában beszél az ember. És én is megölelem. Egy idősebb hölgy, szembefut, meglök. Visszafordulok, rámkacsint, nevetek. — Szerbusz! — kiabálja. — Szerbusz! — nevetek én is, visszaszaladok és jól megrázzuk egymás kezét. S az egész becsípett, részeg, kurjongató kompánia fölött komolyan, felnőtten, korholó hangon, egyenletesen berreg a Gép — kitartóan és egyenletesen, mint egy óriási Ébresztő Óra, mint valami telefonberregés, hogy tessék abbahagyni a tivornyát, kezdődik a Munka. * Impresszióm? Hát — nagyon nagy. Ez az első benyomás. Hogy szép-e? Nem. Nyugodt és biztos és erős. Nincsenek idegei. Két lámpája van. Sétál az égen, nyugodtan, biztosan, mint valami szürke, tojásalakú Telihold, vagy üstökös, amit egy kozmikus menetrend irányít. Biztonságos nyugalmának tudatában mintha egy kicsit csodálkozna a nagy feltűnésen, amit megjelenése kell. Olyan természetes, hogy van és sétál az égen — neki olyan természetes, mintha ott született volna. Mint a föld és a hold és a bolygók, amik csakugyan ott születtek. Ez nem szép és nem csúnya, hanem olyan, mint a Világűr berendezési tárgyai, csillagok és holdak: egyszerű, mértani idom. Ez nem közlekedési eszköz, az ember szolgálatában. Ez egy új égitest. Ha meggondolom, nem is mondtam költői hasonlatot. Mai formájában a Zeppelin, ha egyfolytában utazik, hat nap alatt megkerüli a Földgolyót. Ugyanennyi idő alatt, mint amennyi, a Biblia szerint, ahoz kellett, hogy utóbbit megteremtsék. A Hold huszonnyolc nap alatt került meg. Egyébként, illetőségi helyét illetően, a csillagászati genealógia szerint, szintén idevalósi , a Föld tömegéből vált le, annak idején. Jelenleg tehát két bolygója van a Földnek. Egy lassújáratú, a Hold, s egy lényegesen gyorsabb: a Zeppelin. Utóbbi égitestet, állítólag — legalábbis közvetve, erről tudunk — egy a kozmológiák és kozmogónia (religiók) szótárában és jelképei közt egy eddig ismeretlen Szellem és Erő hozta létre — profán szóval Emberi Értelem a neve. Az új égitest mozgási törvényei lényegesen különböznek a többiétől, a csillagászati matematika számára éppen ezért megközelíthetetlenek. Míg a többinek mozgása szabályszerű, tehát legtöbb fázisában előre kiszámítható — ez nem igazodik az ismert nehézkedési és forgási törvényekhez, illetve ezeken kívül még valami egyéb, matematikai szempontból ismeretlen komponens jelenlétét árulja el, kiszámíthatatlan mozdulataival. Ez az ismeretlen komponens, ez az X az új egyenletben, úgy látszik, amaz új istenség természetéből következik, amelyik létrehozta: megérteni és dolgozni vele csak a lélektannak van kilátása. A neve: Emberi Akarat. Mintha elfújták volna — előbbi hangulatom, mire visszakerülök a színházba, úgy ködlik csak bennem, mint zavaros álom emléke, a hajnali ébredésben. A szívem gyorsabban ver, szaporán lélekzem — valami templomi ujjongás ficánkol bennem, ama Tamás érezhette ezt, mikor szemtől-szembe látta a valóságot. Trianoni határ... országok ... De hiszen — azonkívül, hogy magyar vagyok ... még tartozom valahová — hálaistennek! Világ! * S nem tehetek róla — a világ megváltását innen várom, makacsul és kitartóan, gyermekkorom óta — mit törődim a csúfolkodó cinikussal! mit törődöm a kenetes misztikussal! " • " Mit nekem Arábia minden fűszere — Buddha és Confucius s a többiek, köldöknézők, csodára várók! Mit nekem az egész ázsiai misztikum, a maga szánalmas fakkmutatványaival! Mit nekem a nagy csoda, égő csipke-* bokor, hókusz-pókusz, meggyógyult bélpoklos, feltámasztott leányzó! Hol vannak ők, mutassátok meg nekem, az égi mannával jóllakottak? Vagy úgy — nincsenek már — csak voltak, állítólag. Hát jó, elhiszem , mit érek velük, ha elhiszem is? A jóllakottak megint PESTI NAPLÓ 1929 október 20 35 Magyar Királyi Osztálysorsjáték • Figyelmeztetés! A XXIII. osztálysorsjáték I. osztályára még föntartott osztálysorsjegyeket, melyeket régi tulajdonosaik el nem vittek, október 21-én az új igénylőknek kell kiszolgáltatni. Tehát sürgős intézkedést kérünk, mert hétfő után régi résztvevők nem számíthatnak arra, hogy eddigi sorsjegyszámaikat még megkapják. Egész Fél Negyed Nyolcad ft 24 pengő | 1 12 pengő 1 6 pengő 1 3 pengő j A főárusítók figyelmeztetik üzletfeleiket és az érdeklődőket, hogy csak úgy biztosíthatják részvételüket az új sorsjátékra, ha a sorsjegyekért járó összeg legkésőbb egy nappal a húzás előtt, tehát most október 26-ika előtt az illetékes helyekre beérkezik, különben minden további igényük megszűnik. Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos árak Postaköltség és nyereményjegyzék árai szintén a betéttel együtt küldendő 30 fillér