Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-20 / 239. szám

A Vul­uup Zeppelin Neandervölgyi vázlat, az Emberről Írta: KARINTHY FRIGYES Vagy olyasféle, amilyen a cromagnoni barlangokban találtatott — furcsa ákom­bákom, az első nyomok, hogy az ember meg­született s már látja önmagát. Egy ősember artikulátlan kiáltásai, meg­pillantván a jövő emberét, az Embernek Fiát. * Szerdán este színházban vagyok. Édes­bús, irredenta darab, a nagy magyar szomo­rúságról. Második és harmadik felvonás közben tűnődve, régi dalokat fütyörészve álldogálok az uccára nyíló kis dohányzóban. Élet... fur­csa élet... a magamé és másoké ... emlé­kek ... gyermekkor ... Petőfi... Kossuth­nóta... a magyar Kolozsvár, Komárom... De kár értük... de kár értem... Miért kel­lett éppen ebben a korban születni? És most, egy pillanat alatt történik az­­egész, mint valami álom. Az uccára nyíló ajtó kivágódik. Kuszátthajú, tátott szájú férfi ugrik be félig — a másik lába kint marad. Szemében eszelős lobogás. Kitárja a karját. És egy szót ordít. — Zeppelin! S már visszabukik az uccára. A következő pillanatban, többedmagam­mal, kint vagyunk a szűk kis uccán. Vállal­jonok, gyanakodva kacsintok fel a párás, hi­ldergő éjszakába. És ekkor tátvamarad nekem is szám és szemem és fülem és kezem és minden pólu­som — tátvamaradok egészben, mint valami mélytengeri hal, kocsonyás medúza, mikor el­csap fölötte a mesebeli Óriáskígyó, a zsidó le­genda Leviathanja, Verne Narvalja. Az éjszakai égboltnak azt a kis csíkját, amit a szűk ucca vág ki belőle, derengő, szür­ke, szabályos folt szeli ketté — egészen ala­csonyan, mintha a házakat súrolná, húzódik át egy óriási, nyúlós tömeg. Először azt hiszed, felhő, két pislákoló csillaggal a két végén. Aztán szörnyedve esz­mélsz rá, hogy nem az, hanem valami irtóz­tató hal. Bálna, vagy nemtudommi, egy a Földnél nagyobb bolygó tengerének lakója — de hogy került az égre? Kiloccsant az a ten­ger, s most, mint valami kiöntött akvárium­ból, szertepottyantak ezek a földöntúli álla­tok, az űrben, s az egyik légkörünkbe tévedt? [Vagy feje tetejére állt a világ, odafönt a ten­ger s idelent az égbolt? Egy keresztutcán az Andrássy útra fu­tok. Mint furcsa, fekete szarkalábak, futkos­nak, át az úttesten, apró emberkék. Igen, ez a lényeg, most, így, köztük bukdácsolva is mindenki érzi, milyen kicsike. Ég felé fordí­tott szemmel, amint a roppant test elhúzódik fölöttünk, mintha megfordulna a perspektíva ,— mintha onnan látnánk önmagunkat. Apró bogárkák vagyunk, megriadt han­gyaboly. S mindenki érzi ezt és valami lázas, zavart, szégyenkező nevetéssel valljuk be egymásnak egy pillanatra, a Nagy Test ár­nyékában. Mindenki kiabál és nevet — és ez a nevetés olyan furcsán csilingel, egy oktáv­val magasabban, mint ahogy felnőtt emberek nevetni szoktunk — a gyerekkori nevetési vi­ccet kaptuk vissza egy pillanatra. Magas, elegáns úr szalad mellettem, ahogy az autójából kiugrott — összeütkö­zünk. Rámnéz, ránézek — naiv, vigyorgó gyerekarc. — Barátom! Mi? Barátom! — kiabálja a fülembe, magas fisztula-hangon, aztán át­öleli a vállam. — Remek! — ordítom és az én hangom is gyerekhang, mint mikor álmában beszél az ember. És én is megölelem. Egy idősebb hölgy, szembefut, meglök. Visszafordulok, rámkacsint, nevetek. — Szerbusz! — kiabálja. — Szerbusz! — nevetek én is, visszasza­ladok és jól megrázzuk egymás kezét. S az egész becsípett, részeg, kurjongató kompánia fölött komolyan, felnőtten, korholó hangon, egyenletesen berreg a Gép — kitar­tóan és egyenletesen, mint egy óriási Ébresztő Óra, mint valami telefonberregés, hogy tes­sék abbahagyni a tivornyát, kezdődik a Munka. * Impresszióm? Hát — nagyon nagy. Ez az első benyomás. Hogy szép-e? Nem. Nyugodt és biztos és erős. Nincsenek ide­gei. Két lámpája van. Sétál az égen, nyugod­tan, biztosan, mint valami szü­rke, tojásalakú Telihold, vagy üstökös, amit egy kozmikus menetrend irányít. Biztonságos nyugalmának tudatában mintha egy kicsit csodálkozna a nagy feltűnésen, amit megjelenése kell. Olyan természetes, hogy van és sétál az égen — neki olyan természetes, mintha ott született volna. Mint a föld és a hold és a bolygók, amik csakugyan ott születtek. Ez nem szép és nem csúnya, hanem olyan, mint a Világűr berendezési tárgyai, csillagok és holdak: egyszerű, mértani idom. Ez nem közlekedési eszköz, az ember szol­gálatában. Ez egy új égitest. Ha meggondolom, nem is mondtam köl­tői hasonlatot. Mai formájában a Zeppelin, ha egyfoly­tában utazik, hat nap alatt megkerüli a Föld­golyót. Ugyanennyi idő alatt, mint amennyi, a Biblia szerint, ahoz kellett, hogy utóbbit meg­teremtsék. A Hold huszonnyolc nap alatt került meg. Egyébként, illetőségi helyét illetően, a csilla­gászati genealógia szerint, szintén idevalósi , a Föld tömegéből vált le, annak idején. Jelenleg tehát két bolygója van a Föld­nek. Egy lassújáratú, a Hold, s egy lényege­sen gyorsabb: a Zeppelin. Utóbbi égitestet, állítólag — legalábbis közvetve, erről tudunk — egy a kozmológiák és kozmogónia (religiók) szótárában és jel­képei közt egy eddig ismeretlen Szellem és Erő hozta létre — profán szóval Emberi Ér­telem a neve. Az új égitest mozgási törvényei lényege­sen különböznek a többiétől, a csillagászati matematika számára éppen ezért megközelít­hetetlenek. Míg a többinek mozgása szabály­szerű, tehát legtöbb fázisában előre kiszámít­ható — ez nem igazodik az ismert nehézke­dési és forgási törvényekhez, illetve ezeken kívül még valami egyéb, matematikai szem­pontból ismeretlen komponens jelenlétét árulja el, kiszámíthatatlan mozdulataival. Ez az ismeretlen komponens, ez az X az új egyenletben, úgy látszik, amaz új istenség természetéből következik, amelyik létrehozta: megérteni és dolgozni vele csak a lélektannak van kilátása. A neve: Emberi Akarat. Mintha elfújták volna — előbbi hangula­tom, mire visszakerülök a színházba, úgy köd­lik csak bennem, mint zavaros álom emléke, a hajnali ébredésben. A szívem gyorsabban ver, szaporán lélekzem — valami templomi ujjongás ficánkol bennem, ama Tamás érez­hette ezt, mikor szemtől-szembe látta a való­ságot. Trianoni határ... országok ... De hiszen — azonkívül, hogy magyar va­gyok ... még tartozom valahová — hála­istennek! Világ! * S nem tehetek róla — a világ megváltá­sát innen várom, makacsul és kitartóan, gyer­mekkorom óta — mit törőd­im a csúfolkodó cinikussal! mit törődöm a kenetes misztikus­sal! " • " Mit nekem Arábia minden fűszere — Buddha és Confucius s a többiek, köldökné­zők, csodára várók! Mit nekem az egész ázsiai misztikum, a maga szánalmas fakk­mutatvá­nyaival! Mit nekem a nagy csoda, égő csipke-* bokor, hókusz-pókusz, meggyógyult bélpok­los, feltámasztott leányzó! Hol vannak ők, mutassátok meg nekem, az égi mannával jól­lakottak? Vagy úgy — nincsenek már — csak voltak, állítólag. Hát jó, elhiszem , mit érek velük, ha elhiszem is? A jóllakottak megint PESTI NAPLÓ 1929 október 20 35 Magyar Királyi­­ Osztálysorsjáték • Figyelmeztetés! A XXIII. osztálysorsjáték I. osz­tályára még föntartott osztály­sorsjegyeket, melyeket régi tu­lajdonosaik el nem vittek, október 21-én az új igénylőknek kell kiszolgál­tatni. Tehát sürgős intézkedést kérünk, mert hétfő után régi résztvevők nem számíthatnak arra, hogy eddigi sorsjegyszámai­kat még megkapják. Egész Fél Negyed Nyolcad ft 24 pengő | 1 12 pengő 1 6 pengő 1 3 pengő j A főárusítók figyelmeztetik­­ üzletfeleiket és az érdeklődőket, hogy csak úgy biztosíthatják rész­vételüket az új sorsjátékra, ha a sorsjegyekért járó összeg legké­sőbb egy nappal a húzás előtt, tehát most október 26-ika előtt az illetékes helyekre beérkezik, különben minden további igé­nyük megszűnik. Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos árak­ Postaköltség és nyereményjegyzék ára­­i szintén a betéttel együtt küldendő 30 fillér

Next