Pesti Napló, 1929. december (80. évfolyam, 274–297. szám)
1929-12-25 / 294. szám
Férfifehérneműek mérték szerint is GYÁRI ÁRBAN BALÁZSNÁL VII., KAZIRICZI UCCA 28 Szerda PESTI NAPLÓ 1929 december 25 meg tudjuk nyitni szívünket és agyunkat és be tudjuk látni, hogy az egyesülésben, az általános nagy érdekek biztosítása, biztosítani fogja az egyének, az egyes népek érdekeit is. Minden nép, bármily kicsiny is, mnden faj, bármily gyönge is, szabadon virulhat, fejlődhet majd a nagy európai család közönségében. A civilizált államokban igazságot ad a gyöngének és az erősnek egyformán a törvény; a kihirdetett törvény, amely érvényes mindenkire egyaránt. Akiket sérelem ér, a bírósághoz fordulnak igazukért, azokat pedig, akik maguk akarnak igazságot szolgáltatni maguknak, megbünteti a törvény. Ugyanez az igazságtétel, amely bevált az egyes országokban, miért ne válhatnék általánossá az államok föderációjában? Egészséges eszű ember nem vitathatja ezt az igazságot. A nagy' gondolat halad a megvalósulás *elé." Nagy szellemek kijelölték az irányt; államférfiak (és nem a legkisebbek) rámutattak a megvalósítás útjára is. Két nagy név hangúan ráadták áldásukat, az amerikaiak pedig az elsők között indultak el a nagy békehadjáratra, a háború törvényen kívül helyezésére. De a nagy gondolatokat nem elég elgondolni, meg kell azokat valósítani. És ebben a munkában van nagy szükség »jószándékú önkéntesekre«, mert az ő nagy hivatásuk előkészíteni az igazság és a megértés uralmát, az Európai Egyesült Államot, azt az államot, amelyben minden népnek meg kell találnia majd jogos érdekei kielégítését, szabadságát, szokásainak, faji sajátosságainak tiszteletét. Ezeknek az igazságoknak a propagálására meggyőződéses misszionáriusokra van szükség. Toborozni kell tehát mindenfelé a »jószándékú önkénteseket«, a dolgok új rendjének apostolait, akik belevigyék a népek köztudatába a nagy és nemes gondolatok szeretetét, az altruizmust, és ezzel közelebb hozzák azok megvalósulását. Európa történelmének fordulópontján áll. A régi nagy államok, a modern közlekedés és érintkezés új eszközeinek alakító munkája folytán, nagy provinciákká, válnak és ezeknek a provinciáiknak kell, megtartva nemzeti függetlenségüket, egyesülniök az eljövendő Európai Államban. Minden nép megtarthatja majd földjén régi hagyományos törvényeit és szokásait, de új törvények fogják szabályozni az államok egymás közti életét, új törvények, az Európai Egyesült Állam törvényei. Ezeknek a törvényeknek a tisztelete felett egy legfelsőbb törvényszék fog majd őrködni, amelyben képviselve lesznek az államok valamennyien, épúgy, mint ahogy a hágai Nemzetközi Bíróság is a különböző államok delegátusaiból alakul, rövidesen magába foglalva majd, mint halljuk, az Érszakamerikai Egyesült Államok delegátusát is. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgokat és ha valamennyi nép aspirációja kielégítést talál majd, várjon ki meri tagadni, hogy a béke és boldogulás nagy és boldog korszaka nyílik meg Európa előtt! Mert ha folytatjuk elzárkózott életünket, ha értelmetlenül állunk szemben egymás kölcsönös szükségleteivel, ha önző módon megoszolunk minden probléma fölött, ha gyanakodó szemmel figyel szomszéd a szomszédra, akkor Európa népei megoszlottak maradnak, megoszlottak és gyengék. Ha azonban egyesülnek, egyenlő felek módjára állhatnak majd szemben egymással, tárgyaini és megegyezni tudnak majd, és élhetnek békében és prosperitásban, mert érezni fogják maguk felett az egyesülésükből eredő materiális és morális erő őrködését, amely hatalmas lesz és erős, de védelmi és nem támadó. Emelkedjünk fel tehát szívünkben és értelmünkkel arra a magaslatra, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük és megérezzük a probléma fenséges nagyságát, hallgattassuk el egoizmusunkat és vessük sutba apró kis személyes érdekeinket, mert mindenki megtalálja majd a nagy egyesülésben, az Európai Egyesült Államokban, sokkal nagyobb ellenértékét annak, amit feláldozott, sőt sokkal nagyobb előnyt talál, olyat, amire ma még gondolni sem mer. Előre, fel tehát a nagy európai békehadjáratra és ha túlozzák előttünk az akadályokat és a nehézségeket, gondoljunk Hallgató Vilmos büszke és szép jelszavára és ez legyen a mi jelszavunk is: »Nem szükséges, hogy biztosak legyünk a sikerben, ahoz, hogy vállaljuk a nagy feladatot, és nem kell a siker ahoz sem, hogy kitartsunk a munkában.« (»Point n'est besoin d'etre certain pour entreprendre, — Ni de réussir pour persévérer.«) Magyarország hűséges volt adott szavához és szövetségeseihez, amint ez kötelessége volt. És ezért rettenetesen megbűnhődött. És Magyarország joggal hiszi, hogy túlságosan szigorúan bántak vele. A magyarság nem vesztette el azonban bátorságát: meghajolva a sorscsapás előtt, a munkában kereste boldogulását. A munka pedig az igazi nagy vigasztaló és gyógyító. A magyar nemzet megfogyatkozott, de egymásra talált. Ma a magyarság »egymás között« él, egyazon nemzeti ideál hatja át, ugyanaz a magyar gondolat hevíti minden tagját. Erős és egységes az akarat is, amely a nemzet szívében él: feltámadni, kiegyenesedni a sorscsapás után. A magyarság ma egyedüli ura félt sorsának és a figyelmes Európa jóakarattal figyeli a dolgozó Magyarország erőfeszítését. A magyar szív nemes és gavalléros; a multak tanulságai nem vesztek el a magyarság számára. Minden magyar szeméből kiolvashatja az idegen a szív elszánt elhatározását, hogy ez így lesz és hogy a magyar nemzet nem ragadtatja el és nem veti magát, a kétségbeesés örvényébe, hanem méltón múltjához, békésen, de kitartóan küzd, hogy kivívja magának azt az igazi helyet, amely megilleti, a népek soraiban és egyesülésében, jövőben. A magyar barátságos, rokonszenves modorú, vendéglátó, dolgos nemzet. A művészet, az irodalom és a tudomány nagy becsületben áll Magyarországon. Mindegyiket kiváló mesterek és fiatal és lelkes gárda szolgálja. A magyar föld népe művelődik és tanul; a népművelődés elterjedését mi sem bizonyítja jobban, mint a legtávolabbi pusztákon felállított tanyai iskolák... Magyarország vonzó és baráti érzéseket keltő erőről tesz tanúságot, amit kiegészít elitjének charmeja és az a nemtudom hogyan kifejezhető valami, ami a legkellemesebbé teszi az idegen számára a tartózkodást egy országban és ami sugárzik, melegít és világít. A népeket nem a számbeli fölényük teszi naggyá. Épúgy, amint az embereket sem, a válluk szélessége vagy a bikaerejük teszi hatalmasakká. A leghatalmasabb biodalmak összeomlottak. Azok a nemzetek azonban, amelyek fiainak szívverése együtt, egyszerre dobbant, átláboltak a legkeservesebb megpróbáltatásokon. Ezeket a nemzeteket nem lehet legyőzni sem elnyomással, sem kegyetlenséggel. Ezeket a nemzeteket mindig talpra állította a nagy pillanat, ha ütött a felszabadulás órája. Magyarország jövendője tehát a béke, a munka és a rend. Az idő megjutalmazza Magyarországot békés erőfeszítéséért. Mert nincs arra példa a világtörténelem lapjain, hogy a népek, csakúgy mint az egyesek, ne diadalmaskodtak volna, ha azzal a büszke elhatározással láttak munkához, amit az elszánt akarat ad. Karácsony napján tehát, amikor régi magyar szokás szerint a jóbarátok jókívánságokkal mennek szerencsét és boldog karácsonyt kívánni a házi tűzhelyhez, forró és igaz szívből jövő jókívánságaimat küldöm Magyarországnak és a magyarságnak. Boldogságot és jólétet kívánok 1929 karácsonyán, mert igaz meggyőződésem, hogy Magyarország megérdemli. Pénzügyi diktatúra előtt áll Németország A második hágai konferencia kellemetlen meglepetéseket tartogat Németország számára Bécs, december 24. (A Pesti Napló tudósítójától.) A német pénzügyi válság változatlanul tart tovább. Egyelőre nem segített rajta Schacht váratlan kirohanása a kormány ellen, Hilferding pénzügyminiszter és Popitz államtitkár bukása és a sürgősségi program megszavazása Hogy milyen súlyos a német pénzügyi helyzet, arról beszámol most egy objektív cikk, amelyet dr. Heinrich Köhler volt birodalmi pénzügyminiszter írt a Neue Freue Pressében. — Valósággal egyik napról a másikra élünk Németországban, írja a volt miniszter. Annyiban igaza van Schachtnak, hogy szakértői azzal a feltétellel írták alá a Young-tervezetet, hogy rövidesen megvalósítja, a kormány a német pénzügyek gyökeres reformját. Ez a reform pedig mind a mai napig nem következett be. Sőt ellenkezőleg, még ma is az a helyzet, hogy ha felesleg mutatkozott valahol, akkor ezeket a feleslegeket a kormány csendben és magától értetődően felhasználta. Másrészről különböző szerződések révén sok százmillió új kiadást és egyéb terhet vállaltunk magunkra. Arról ír ezután Köhler, hogzy igen sokan félnek Németországban a második dágai konferenciától- amely alighanem még kellemetlen meglepetéseket tartogat a német birodalom számára. Hasonlóan kellemetlen metrlenetés lesz valószínűleg a Lengyelországgsal kötött szerződés, amelyet eddig még nem hoztak nyilvánosságra. Valószínűleg messze meghaladja a 310 millió márkát az az összeg, amit a szerződés értelmében Németország Lengyelorszásznak üzetni fog. Ezenkívül óriási megterhelést jelent a Saar vidék bányáinak visszavásárlása. Ilyen körülmények között Köhler érthetőnek találja, hoy a német közvélemény egy része sürgősen kívánja egy pénzügyi diktátor eljövetelét. Érthetőnek, de veszedelmesnek találja ezt, mert egy pénzügyi diktátor, vagy gazdasági világnyelven: eszy takarékossági kormánybiztos kinevezése nyilt bevallását jelentené annak, hozy a kormány pénzügéyi politikája és úgy, mint a mai pariamentáris rendszer, csődbe jutott. A pénzügyminiszternek és a kormánynál kell átvennie a pénzügyi diktátor szerepét. A magyar-román optánsügyben Gower meginterpellálta Hendersont Lomlon, december 24. Az angol alsóházban Sir Robert Gower azt kérdezte Henderson külügyi államtitkártól, tett-e lépéseket, s ha igen, minőket a Népszüvetségi Tallies szeptember 19-iki javaslatának megvalósítására, amely szerint 31agyarország és Románia képviselő az ő vezetése alatt kezdjenek újból tárgyalásokat az optánsajty elintézésére. Henderson külügyi államtitkár írásbeli válaszában utalt arra a feleletére, amelyet Slander képviselő hasonló kérdésére korábbanadott Henderson Mandernek annak idején azt válszolta, hogy a külügyi államtitkár érintkezésben áll a két érdekelt kormánnyal és ezért nem tartaná helyesnek, hogy jelenleg nyilatkozzék. (A Henderson által említett érintkezés abban állott, hogy a külügyi államtitkár a londoni magyar követ útján felhívta a magyar kormányt, hogy álló pontját ismertesse. A magyar kormány ennek eleget is tett, és a magyar-román agrárügyekben álláspontját részletesen közölte.)