Pesti Napló, 1929. december (80. évfolyam, 274–297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

­ Férfifehérneműek mérték szerint is GYÁRI ÁRBAN BALÁZS­NÁL VII., KAZIRICZI UCCA 28 Szerda PESTI NAPLÓ 1929 december 25 meg tudjuk nyitni szívünket és agyunkat és be tudjuk látni, hogy az egyesül­és­ben, az ál­talános nagy érdekek biztosítása, biztosítani fogja az egyének, az egyes népek érdekeit is. Minden nép, bármily kicsiny is, mnden faj, bármily gyönge is, szabadon virulhat, fejlőd­het majd a nagy európai család közönségé­ben. A civilizált államokban igazságot ad a gyöngének és az erősnek egyformán a tör­vény; a kihirdetett törvény, amely érvényes mindenkire egyaránt. Akiket sérelem ér, a bírósághoz fordulnak igazukért,­ azokat pe­dig, akik maguk akarnak igazságot szolgál­tatni maguknak, megbünteti a törvény. Ugyanez az igazságtétel, amely bevált az egyes országokban, miért ne válhatnék ál­talánossá az államok föderációjában? Egész­séges eszű ember nem vitathatja ezt az igaz­ságot. A nagy' gondolat halad a megvalósulás *elé." Nagy szellemek kijelölték az irányt; ál­lamférfiak (és nem a legkisebbek) rámutat­tak a megvalósítás útjára is. Két nagy név hangúan ráadták áldásukat, az amerikaiak pedig az elsők között indultak el a nagy bé­kehadjáratra, a háború törvényen kívül he­lyezésére. De a nagy gondolatokat nem elég elgon­dolni, meg kell azokat valósítani. És ebben a munkában van nagy szükség »jószándékú ön­kéntesekre«, mert az ő nagy hivatásuk előké­szíteni az igazság és a megértés uralmát, az Európai Egyesült Államot, azt az államot, amelyben minden népnek meg kell találnia majd jogos érdekei kielégítését, szabadságát, szokásainak, faji sajátosságainak tiszteletét. Ezeknek az igazságoknak a propagálá­sára meggyőződéses misszionáriusokra van szükség. Toborozni kell tehát mindenfelé a »jószándékú önkénteseket«, a dolgok új rend­jének apostolait, akik belevigyék a népek köztudatába a nagy és nemes gondolatok sze­retetét, az altruizmust, és ezzel közelebb hoz­zák azok megvalósulását. Európa történelmének fordulópontján áll. A régi nagy államok, a modern közleke­dés és érintkezés új eszközeinek alakító mun­kája folytán, nagy provinciákká, válnak és ezeknek a provinciáiknak kell, megtartva nemzeti függetlenségüket, egyesülniök az el­jövendő Európai Államban. Minden nép megtarthatja majd földjén régi hagyományos törvényeit és szokásait, de új törvények fogják szabályozni az államok egymás közti életét, új törvények, az Európai Egyesült Állam törvényei. Ezeknek a törvé­nyeknek a tisztelete felett egy legfelsőbb tör­vényszék fog majd őrködni, amelyben képvi­selve lesznek az államok valamennyien, ép­úgy, mint­ ahogy a hágai Nemzetközi Bíróság is a különböző államok delegátusaiból alakul, rövidesen magába foglalva majd, mint hall­juk, az Érszakamerikai Egyesült Államok de­legátusát is. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dol­gokat és ha valamennyi nép aspirációja ki­elégítést talál majd, várjon ki meri tagadni, hogy a béke és boldogulás nagy és boldog korszaka nyílik meg Európa előtt! Mert ha folytatjuk elzárkózott életünket, ha értelmetlenül állunk szemben egymás köl­csönös szükségleteivel, ha önző módon meg­oszolunk minden probléma fölött, ha gya­nakodó szemmel figyel szomszéd a szom­szédra, akkor Európa népei megoszlottak ma­radnak, megoszlottak és gyengék. Ha azon­ban egyesülnek, egyenlő felek módjára áll­hatnak majd szemben egymással, tárgyaini és megegyezni tudnak majd, és élhetnek béké­ben és prosperitásban, mert érezni fogják maguk felett az egyesülésükből eredő mate­riális és morális erő őrködését, amely hatal­mas lesz és erős, de védelmi és nem támadó. Emelkedjünk fel tehát szívünkben és ér­telmünkkel arra a magaslatra, amely lehe­tővé teszi számunkra, hogy megértsük és megérezzük a probléma fenséges nagyságát, hallgattassuk el egoizmusunkat és vessük sutba apró kis személyes érdekeinket, mert mindenki megtalálja majd a nagy egyesülés­ben, az Európai Egyesült Államokban, sok­kal nagyobb ellenértékét annak, amit felál­dozott, sőt sokkal nagyobb előnyt talál, olyat, amire ma még gondolni sem mer. Előre, fel tehát a nagy európai békehad­járatra és ha túlozzák előttünk az akadályo­kat és a nehézségeket, gondoljunk Hallgató Vilmos büszke és szép jelszavára és ez le­gyen a mi jelszavunk is: »Nem szükséges, hogy biztosak legyünk a sikerben, ahoz, hogy vállaljuk a nagy fel­adatot, és nem kell a­ siker ahoz sem, hogy ki­tartsunk a munkában.« (»Point n'est besoin d'etre certain pour entreprendre, — Ni de réussir pour persé­vérer.«) Magyarország hűséges volt adott szavá­hoz és szövetségeseihez, amint ez kötelessége volt. És ezért rettenetesen megbűnhődött. És Magyarország joggal hiszi, hogy túlságosan szigorúan bántak vele. A magyarság nem vesztette el azonban bátorságát: meghajolva a sorscsapás előtt, a munkában kereste boldogulását. A munka pe­dig az igazi nagy vigasztaló és gyógyító. A magyar nemzet megfogyatkozott, de egymásra talált. Ma a magyarság »egymás között« él, egyazon nemzeti ideál hatja át, ugyanaz a magyar gondolat hevíti minden tagját. Erős és egységes az akarat is, amely a nemzet­ szívében él: feltámadni, kiegyene­sedni a sorscsapás után. A magyarság ma egyedüli ura félt sorsának és a figyelmes Európa jóakarattal figyeli a dolgozó Magyar­ország erőfeszítését. A magyar szív nemes és gavalléros; a multak tanulságai nem vesztek el a magyar­ság számára. Minden magyar szeméből ki­olvashatja az idegen a szív elszánt elhatáro­zását, hogy ez így lesz és hogy a magyar nem­zet nem ragadtatja el és nem veti magát, a kétségbeesés örvényébe, hanem méltón múlt­­jához, békésen, de kitartóan küzd, hogy ki­vívja­ magának azt az igazi helyet, amely megilleti, a népek soraiban és egyesülésében­­, jövőben. A magyar barátságos, rokonszenves mo­dorú, vendéglátó, dolgos nemzet. A művészet, az irodalom és a tudomány nagy becsületben áll Magyarországon. Mindegyiket kiváló mes­terek és fiatal és lelkes gárda szolgálja. A magyar föld népe művelődik és tanul; a nép­művelődés elterjedését mi sem bizonyítja job­ban, mint a legtávolabbi pusztákon felállított tanyai iskolák... Magyarország vonzó és baráti érzéseket keltő erőről tesz tanúságot, amit kiegészít elitjének charmeja és az a nemtudom hogyan kifejezhető valami, ami a legkellemesebbé teszi az idegen számára a tartózkodást egy országban és ami sugárzik, melegít és világít. A népeket nem a számbeli fölényük teszi naggyá. Épúgy, amint az embereket sem, a válluk szélessége vagy a bikaerejük teszi ha­talmasakká. A leghatalmasabb biodalmak összeomlottak. Azok a nemzetek azonban, amelyek fiainak szívverése együtt, egyszerre dobbant, átláboltak a legkeservesebb megpró­báltatásokon. Ezeket a nemzeteket nem lehet legyőzni sem­ elnyomással, sem kegyetlenség­gel. Ezeket a nemzeteket mindig talpra állí­totta a nagy pillanat, ha ütött a felszabadulás órája. Magyarország jövendője tehát a béke, a munka és a rend. Az idő megjutalmazza Ma­gyarországot békés erőfeszítéséért. Mert nincs arra példa a világtörténelem lapjain, hogy a népek, csakúgy mint az egyesek, ne diadal­maskodtak volna, ha azzal a büszke elhatáro­zással láttak munkához, amit az elszánt aka­rat ad. Karácsony napján tehát­, amikor régi ma­gyar szokás szerint a jóbarátok jókívánságok­kal mennek szerencsét és boldog karácsonyt kívánni a házi tűzhelyhez, forró és igaz szív­ből jövő jókívánságaimat küldöm Magyar­országnak és a magyarságnak. Boldogságot és jólétet kívánok 1929 ka­rácsonyán, mert igaz meggyőződésem, hogy Magyarország megérdemli. Pénzügyi diktatúra előtt áll Németország A második hágai konferencia kellemetlen meglepetéseket tartogat Németország számára Bécs, december 24. (A Pesti Napló tudósítójától.) A német pénzügyi válság változatlanul tart tovább. Egyelőre nem segített rajta Schacht vá­ratlan kirohanása a­ kormány ellen, Hilferding pénzügyminiszter és Popitz államtitkár bukása és a sürgősségi program megszavazása Hogy milyen súlyos a német pénzügyi helyzet, arról beszámol most egy objektív cikk, amelyet dr. Heinrich Köhler volt birodalmi pénzügyminiszter írt a Neue Freue Pressében. — Valósággal egyik napról a másikra élünk Németországban, írja a volt miniszter. Annyiban igaza van Schachtnak, hogy szakértői azzal a feltétellel írták alá a Young-tervezetet, hogy rö­videsen megvalósítja, a kormány a német pénz­ügyek gyökeres reformját. Ez a reform pedig mind a mai napig nem következett be. Sőt ellen­kezőleg, még ma is az a helyzet, hogy ha felesleg mutatkozott valahol, akkor ezeket a feleslegeket a kormány csendben és magától értetődően fel­használta. Másrészről különböző szerződések ré­vén sok százmillió új kiadást és egyéb terhet vál­laltunk magunkra. Arról ír ezután Köhler, hogzy igen sokan fél­nek Németországban a­ második dágai konferen­ciától- amely alighanem még kellemetlen megle­petéseket tartogat a német birodalom számára. Hasonlóan kellemetlen metrlenetés lesz valószínű­leg­ a Lengyelországgsal kötött szerződés, amelyet eddig­ még nem hoztak nyilvánosságra. Valószí­nűleg messze meghaladja a 310­ millió márkát az az összeg, amit a szerződés értelmében Németor­szág Lengyelorszásznak üzetni fog­. Ezenkívül óriási megterhelést jelent a Saar vidék bányáinak visszavásárlása. Ilyen körülmények között Köhler érthetőnek találja, ho­­y a német közvélemény egy része sürgősen kívánja egy pénzügyi diktátor eljövetelét. Érthetőnek, de veszedelmesnek találja ezt, mert egy pénzügyi diktátor, vagy gazdasági világnyelven: eszy takarékossági kormánybiztos kinevezése nyilt bevallását jelentené annak, ho­zy a kormány pénzügéyi politikája és úgy, mint a mai pariamentáris rendszer, csődbe­ jutott. A­ pénzügyminiszternek és a­ kormánynál­ kell át­vennie a pénzügyi diktátor szerepét. A magyar-román optánsügyben Gower meginterpellálta Hendersont Lomlon­, december 2­4. Az angol alsóházban Sir Robert Gower azt kér­dezte Henderson külügyi államtitkártól, tett-e lépése­ket­, s ha igen, minőket a Népszüvetségi Tallies szep­tember 19-iki javaslatának megvalósítására, amely sze­rint 31­agyarország és Románia képviselő az ő vezetése alatt kezdjenek újból tárgyalásokat az op­tánsajty elintézésére. Henderson külügyi államtitkár írásbeli vála­szában utalt arra a feleletére, amelyet Slander képvi­selő hasonló kérdésére korábban­­adott­ Henderson Mandernek annak idején azt válszolta, hogy a külügyi államtitkár érintkezésben áll a két ér­dekelt kormánnyal és ezért nem tartaná helyesnek, hogy jelenleg nyilatkozzék. (A Henderson által említett érintkezés abban ál­lott, hogy a külügyi államtitkár a londoni magyar kö­vet útján felhívta a magyar kormányt, hogy álló pontját ismertesse. A magyar kormány ennek eleget is tett, és a magyar-román agrárügyekben álláspont­ját részletesen közölte.)

Next