Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)
1931-02-15 / 37. szám
Itt volt a kis szomszéd írta: Zsadányi Henrik Néhány nappal ezelőtt, pontosan január 29-én éjszakaitt volt a kis szomszéd, az Eros bolygó. Itt volt, ezen azt kell érteni, hogy oly közel férkőzött földünkhöz, amilyen közel még nem volt felfedezése óta. 1898 augusztus 13-án fedezte fel Gustav Witt német csillagász Berlinben. Erre a közelségre már hónapok óta készülődtek az asztronómusok s alig lehet kétség afelől, hogy az ezen az éjszakán végrehajtott mérések ismét szabatosabbá teszik tudásunkat. 1.Amikor Gustav IWitt közhírré tette felfedezését, eleinte azt hitték, hogy csak afajta csillagászati furcsaságról van szó. Az apró bolygók tömege ugyanis a Mars és Jupiter között kering a Nap körül. Ebben i, hoy Koraiban még raa is fedeznek fel új kis égitesteket , megszámozzák őket. Annyian vannak, hogy már nem érdemes az elkeresztelésük. De hogy kerül egy ilyen kis bolygó a Mars és a Föld közé, ha mindjárt nem is az egész pályafutása esik ide, amennyiben pályájának egy részét a Mars és Jupiter között bonyolítja le! Addig azt hitték, hogy a Mars és a Föld között semmiféle bolygó nincsen. Már ezért is nagyobb ügyeimet keltett az Eres felfedezése, mint amilyen ügyeimet a hozzája hasonló családtag kelteni szokott. A Föld tehát új szomszédot kapott! Sőt , ezt a kis szomszédot: kell igazán szomszédnak tekinteni, mert míg a Vénusz legfeljebb 40 millió kilométernyire és a Mars 55 millió kilométernyire közeledik hozzánk, addig az Eros legkisebb távolsága 2 millió kilométerre csökkenhet le. Persze, azonnal hozzáfogtak az életadatai megállapításához. Kiszámították a pályáját, amelynek escentritása akkora volt, hogy egyetlenegy bolygó sem vetekedhetik vele e tekintetben. Minél inkább eltér egy pálya a körtől, annál nagyobbnak mondják az excentritását. Az Erős pályájának éppen ez az excentritása teszi lehetővé, hogy olyan közeljuthat a Földhöz. A tömege nevetségesen kicsi, 23—00 kilométerre becsülik az átmérőjét. AKap körül való vándorlását 643 földi nap alatt végzi el, vagyis, ha élnének rajta emberesen gondolkozó lények, ezek az esztendejüket 613 napra osztanák be. A fényerősségét középtávolságban a 8-as számmal jelzik, — ez a jelzés későbbi eredetű — ami annyit jelent, hogy szabadszemmel sohasem láthatjuk." Még január 29-én sem láthatták szabadszemmel. II. Gyakran fölvetették a kérdést, miért nem fedezték föl tulajdonképpen jóval előbb a kis szomszédot. Hiszen minden hetedik esztendőben közelünkbe jut, hogy hogy nem vették észre... Kétféle választ lehet erre adni. Az egyik szerint az Eros jobbára távol van az ekliptikától, a Nap látszólagos pályájától, ahol addig új bolygók után kutatni szoktak. A kis szomszéd pedig éppen akkor távolodik el leginkább az ekliptikától, amikor a fényerőssége a legnagyobb. A sok-sok csillag között könnyen elbújhatott... Csak akkor lehetett volna a felfedezéséről szó, ha csupa véletlenségből éppen fényereje teljességének idejében az égboltozatnak éppen arra a helyére irányította volna valaki a készüléket, ahol ez a kis bolygó éppen akkor bolygott. Nos, ez valóban meg is történt. Az Eros felfedezése hírére a Howard csillagvizsgáló igazgatója elrendelte, hogy vizsgálják át az utolsó esztendők lemezeit s ezek között három olyant találtak, amelyen valóban rajta volt a kis szomszéd a csillaghlalmazok közt. Csakhogy vagy nem vették észre, vagy másnak nézték. A felvételek 1893-ban, 1891-ben s ISSKI-ban készültek. A másik válasz, amellyel az Er'os előbb való felnem fedezését magyarázzák, körülbelül így hangzik: Nem bizonyos, hogy az Eros túlságos régen kering mostani pályáján. Fel lehet tételezni, hogy csak az utolsó évtizedekben került oda, mégpedig a Mars és Jupiter között keringő aszteriod-rajból. Nem lehetetlen, hogy ti rajban két törpe égitestecske oly közel került egymáshözts,míg az erősebb kilökte a gyengébbet pályájáról s e- ezután a Mars és a Föld között talált menedéket. Az sem lehetetlen, hogy ebben a nagy forgatagban összeütközött két törpe s e katasztrófából egy darab a Mars és a Föld pályája közé dobódott. De még ezzel sem érnek véget az asztronómiai furcsaság furcsaságai A fölfedezése után észrevették, hogy a fényerőssége nem állandó, öt óra és néhány percen belül változtatja a fényerősségét — a legerősebbtől a leggyengébbig és azután visszafelé a leggyengébbtől a legerősebbig. Mivel lehet ezt megmagyarázni? Azzal, hogy a kis szomszéd alkalmasint a saját tengelye körül forog s igy a különböző fényerősséggel bíró oldalait fordítja felénk. Elfogadható magyarázat. Igen ám, egyszerre azonban teljesen megszűnt az öt óra és néhány percen belül lefolyó fényváltozási tünemény. Az Eros fényerőssége attól fogva ugyanaz maradt. Az asztronóma a Föld mozgására beállított fényképező távcső lemeze órák hosszáig van fixirozva az égboltozatra, akkor a lemezen az állócsillagok pontoknak fognak látszani. De ha a csillagok között bolygó is van, akkor az a fixirozás ideje alatt vonalat ír le a lemezre. A képen látható vonal az Eros kisbolygó musok egymásra néztek. Hát ez micsoda? Mi történhetett itt? Minthogy magyarázat nélkül semmi sem maradhat, egy feltevést állítottak fel. Amikor a kis szomszéd fénye változónak tűnt fel előttünk, akkor valószínűen még nem volt egy egységes darab, összeütközhetett valamivel, darabokra törött, s ezek a darabkák — forgácskák — egymás körül forogtak. Ez adta nekünk az öt óra és néhány percen belül lefolyó fényjelenséget. Később konszolidálódott a kis szomszéd, forgácsai egy tömeggé sűrűsödtek össze s e tömeg fényerőssége egyenletesebbé vált. Mindez kuriózum. Mondjuk, tudományos kuriózum. De az azután már nem volt kuriózum, hogy az Eros parallaxisának segítségével a Nap—Föld távolságot pontosabban meg lehet határozni. Ez már komoly, messzekiható dolog volt. III. A parallaxis görög szó. Annyit tesz, hogy eltérés, eltolódás. A Kap parallaxison például azt a szöget értik, amely szögben a Föld fél átmérője látszik, a Nap középpontjától tekintve. Képzeljük el, hogy a Nap középpontjából két egyenest húzunk a Föld két legtávolabbi pontjára. Az a szög, amelyet ez a két egyenes alkot, vagy más szóval, a Föld fél átmérője, amilyen szögben a Nap középpontjából látszik — a Nap parallaxisé. E szög pontos meghatározása végtelenül fontos. Mégpedig azért, mert ha ismerjük ezt a szöget, akkor ebből ki tudjuk számítani, még más tényezőket is figyelembe véve a Földnek a Naptól való távolságát. De nemcsak a Nap parallaxisa ad módot erre. Ha a naprendszeren belül az egyik bolygónak a másikhoz való távolságát ismerjük, akkor ebből a többi pontos távolságra is lehet következtetni. Ha tehát bármelyik bolygó parallaxisét sikerül szabatosan megállapítani, ez lényegében annyit is jelent, hogy a Földa Lap távolságát is sikerült szabatosan megállapítani. Minél pontosabbak e szög nagyságára való számításaink, annál pontosabbak kell hogy legyenek a távolságra való számításaink is. Látható ebből, mily nagy horderő fűződik egy ilyen parallaxis kiszámításához. Igazi tudományos megállapításáról ugyanis mindaddig nem lehet szó, míg valamit matematikailag pontosan meg nem állapítottak. Így a naprendszerről való megállapításaink sem tekinthetők abszolút tudományosoknak mindaddig, amíg ezekbe matematikai tévedések csúszhatnak be. Tovább menve, a Nap—Föld távolságot szillagászati egységnek használják, amellyel a világegyetemben mércsikélünk, hogy lehet ezeket, a méréseket pontosaknak tekintenünk, ha maga a mértékegység nem kifogástalan. Hogy lehet azt mondani, hogy a világegyetemben A. ennyi és ennyi Nap a Föld távolságnyira van l'.-tól, ha abszolút szabatossággal nem tudjuk, mennyire van a Nap a Földtől? Az olvasó fülét bizonyára az a feltevés ütötte meg itt a legkellemetlenebbül, hogy a Földnek a Naptól való távolságát még nem ismerik pontosan. De hiszen ő úgy emlékszik a csillagászati földrajzból, hogy ott egészen pontos adat van erre vonatkozóan! Ha nem volna rest, előkeresné valahonnan, s kiolvasná belőle, hogy a Föld a Naptól 150 millió kilométernyire van. A centiméterek és milliméterek nincsenek ugyan megadva, de azért ez így is szabatos adat. Hát nem az! Már akkor, amikor ezt a távolságot megállapították, tudták a tudósok, hogy ebben a megállapításban bizonyos fokú bizonytalanság van. A Nap— Zöld távolságot még nem sikerült akkor pontosan meg IV. Ennek a lemérésnek az elve ugyanaz, amit a mindennapi életben sokszor megfigyelhetünk. Akárki látott már mezőn vagy szántóföldön egy magányos topolyáját. Ha bizonyos távolságból, mondjuk, A pontból vesszük szemügyre a fa koronáját, azt látjuk, hogy a háttérül szolgáló falvak egyikének a templomtornyával esik fegyvonalba. De ha az új ponttól néhány száz méternyire fekvő iő pontból nézzük a csúcsát, akkor már nem esik egybe a toronnyal. Eltolódott! Jobbra vagy balra tolódott el a csúcsa, aszerint, hogy mi merre mentünk. Ha A ponttól jobbra mozogtunk, akkor a topolya csúcsa balfelé rukkolt. Ha mi mozogtunk balfelé, akkor ő jobbra tolódott el a hátterére vonatkoztatva. Ugyanígy van ez nagyban is. Egy bolygócsillag az égen A pontból nézve nem azon a helyen lesz az égboltozaton, mint 13 pontból nézve. Ezt az eltolódást könnyű szabatosan megállapítani a topolyafánál, mert közel van hozzánk. Sokkal nehezebb a többmillió kilométernyi távolságban levő bolygóknál. Minél közelebb van a bolygó a megfigyelőhöz, annál kifogástalanabbul vethető papirosra a parallaxis eredménye. Az asztronómusok ennélfogva mindig arra törekedtek, hogy a hozlink legközelebb levő bolygó parallaxisét állapítsák meg és ebből következtettek a többire, még a Nap parallaxisére is. Sokan talán a Holdra gondolnak e pillanatban. Hiszen ez van hozzánk legközelebb, ISOO és egynéhányezer kilométernyi távolságra- A Holdat ebből a szem-pontból nem lehet bolygónak tekinteni. Ebből a szempontból a Hold a Földhöz van nőve s így alkalmatlan célpont ilyen parallaxis kiszámításához. Erre csakis az igazi, a Nap körül önállóan mozgó bolygók alkalmasak. A Vénusz és a Mars közelítették meg leginkább a Földet s ezt a földközelséget mindig felhasználták a parallaxis kiszámítására. Ezen nyugodott a Nap—Föld távolság egységmértéke. Mindig tudták, hogy ez az alap nem eléggé kifogástalan. Éppen ezért valósággal fellebbzeztek a csillagászok, amikor az Eros életadatai nyilvánvalóvá tettek. Már harminc évvel ezelőtt nagyban készültek a kis szomszék fogadására, noha tudták, hogy 1900-b ban éppen úgy, mint 1907-ben, ez a közelség nem lesz meg az igazi közelség. Az igazi közelség 1931 ban és 1938-ban lesz. Mindegy, akkor is elvégezték az Eros parallaxisének kiszámítását és ennek alapján állapították meg, hogy a Föld a Naptól 149.171.000 kilométernyire való. De nyomban hozzáfűzték, hogy még ez sem a pontos adat. Ebben még mindig 1/1600 hibalehetőség van. Azzal vigasztalták magukat, hogy 1931 január 29-én még közelebb jön hozzánk a kis szomszéd, és akkor majd pontosabb adattal lehet előállani. Bizonyos, hogy így is lesz. A Föld legtávolabbi pontjairól fényképezték le Erőst január 29-én éjszaka. A kapott adatokat egybevetik s ennek alapján ismét tökéletesedik valamivel a naprendszerről alkotott emberi fogalom, állapítani. Mégpedig lemért parallaxisok szabatossága, azért nem sikerül, mert az addig eredménye nem lehetett abszolút 380 Kedd PESTI NAPLÓ 1931 február 17 1 A csillagok fényerőssége Amikor azt olvassuk, vagy leálljuk, hogy ennek, vagy aznak a csillagnak a fényereje vagy 3, vagy A, ezec mindig annak a fényhatásnak a nagyságát kell érteni, amelyet es a csillag az emberi szemben keltett. Már évezredekkel ezelőtt inre vettek, hogy a csillagok ragyogásának foka különböző. E fokokat meg is jelölték. Amelyik a legfényesebben csillogott, arra azt mondották, hogy a fényereje 1. Amelyik már nem ragyogott olyan intenzíven, azt a 5. számú osztályba sorozták. A leggyengébben pislogok az 1. osztályba kerültek. Ezt az 1—6. osztályzást a modern csillagászat is átvette. Ahogy azonban gyűltek a tapasztalatok, módosítani kelett az osztályozást. A régiek, például azYldebarau-t s a hozzája hasonli csillagokat érlelték a legragiogóbbaknak , ezért ezeket az I. osztályba iktatták. Később megállapították, hogy az Aldebarannál fényesebb csillagok is vannak. Ilyen a Sirlue. Minthogy a régi skálát nem akarták megbontani, azt mondották, jelöljék csak továbbra is az Aldelaran s a hozzája hasonló csillagok fényerősségét 1-gyel, míg a nálánál ragyogóbb csillagok fényerejének jelölésére a —1, —3, —3 stb. számokat fogják alkalmazni. A Sirius fényereje például —1.l. A mi Napunk fényereje —26. Az 1—6. skála nemcsak a zérus felé bővült ki. Az instrumentumok tökéletesedéséig bebizonyult, hogy sok olyan csillag van még az égboltozaton, amelyet puszta szemmel nem vehetünk észre. A távcső olyan fényességű csillagokat is megmutat, amelyeket a skála szerint 13-raal kell jelölni, eleg nagyobb virtuóz a fényképlemez. Ez olyan gyengefényű égitestekről i3 tudomást vesz, amelyek fényességét 26-tal jelölik. Hogy ez milyen gyenge fény, arra csak akkor eszmélhetünk, ha arra gondolunk, menynyit is fejez ki tulajdonképpen: egy ilyen, szám. Egy számyi csillag fényereje például hét és félszer erősebb, mint egy 7. számúé. A I. silámú viszont két és félszer erősebb fényt bocsát a szemünkbe, mint egy 4. számú. Így tovább egészen 26-ig. Ki lehet gondolni, milyen csekély fényerőt jelent egy Ik. számú csillag. Ismétlem azonban, a megszá,mozott fényerő csak arról ad számot, hogy milyen ragyogónak látunk mi egy csilagot, vagyis a látszólagos fényerőről ad számot. Egy 20. század csillag valóságos fényereje esetleg százszor felülmúlhatja, például, a mi Kapunk fényerejét. Minthogy azonban szörnyű távolságban van tőlünk, mire ideér a fénye, már oly gyenge, hogy csak a fény, képlemez regisztrálhatja. Dr. 8. A.