Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)
1931-07-19 / 162. szám
480 Vasárnap ~ PESTI NAPLÓ 113. július 1. kiválóságai közé csak Paul Bourget tartozott, de a Le disciple még ma is sokat író szerzője ma már nem az, aki volt. Henri Lavedan inkább színműíró, párbeszédes és ugyanazokat az alakokat szerepeltető elbeszélései sokaságukban néha egész regényekké nyúlnak ki, de se ezek, se más elbeszélő munkái nem haladják meg a tisztes középszerűséget. . René Bazin regényeiben, amelyek hitükért szerelmükről lemondó parasztokról mesélgetnek, egyre több a vallásos érzés és egyre kevesebb a megfigyelés, az élet, a művészet Henri de Régnier, Georges Lecomte, Louis Bertrand és Charles Le Goffic olyan írók, akikről csak elismeréssel lehet szólni, de igazi erejüket nem regényeikben fejtették ki. Benoit fölfedezője, Marcel Prévost, bizonyára elmés író és — mint pártfogoltja — kitűnő szórakoztató, aki tárgyválasztásának ötletességével és előadása ügyességével méltán szerzett nagy népszerűséget, de tábora ugyancsak túloz, amikora mai francia regény mestereinek mondja. Henry Bordeaux, akiben van egy és más Bourget és Bazin jó tulajdonságaiból, de aki túlságos tiszteletben tart minden konvenciót, nem tesz túl Prévost-n. Abel Hermant legjobb munkái nem regények, hanem szatírák. Edouard Estaumé-t a »halhatatlanná tett Analoménak mondani nagy igazságtalanság, annál inkább, mert az unatkozás sok esetében nem a szerzőt, hanem az olvasót terheli a hiba, de mindannyian együtt milyen kevésben emlékeztetnek a tizenkilencedik század nagy regényíróira! Benoitnak a zöldfrakkosok között nem kell szégyenkeznie. GÁLÁN KAPITÁNY MEGDICSŐÜLÉSE Hogy születik a modern mitológia? — A spanyol szabadsághősök legendája Madrid, július. (A Pesti Napló tudósítójától.) Mikor Harmodiosz és Arisztogeiton megölte az athéni zsarnokot, szobrot emeltek nekik és a népdalban dicsőítette bátor tettüket. Permin Gálán és Angel Garcia Hernández kapitányok, a javai kivégzett lázadók, nem döntötték ugyan meg a monarchiát, de vértanúságukkal nagyban hozzájárultak a köztársaság uralomrajutásához. Így megérdemelték, hogy a nép félisteneként imádja képüket, amelyet sok százezer példányban terjesztenek és amely a legkisebb kocsma ivójának faláról sem hiányozhatik; megérdemelték, hogy népdal szülessék róluk és hogy az életrajzírók egész hada siessen őket a nagy görög hősökkel összehasonlítani. Hogy a színpad elsőnek állt be a Garín-legendát terjesztők hadseregébe, ez természetes. És bár ma még mind élnek azok, akik a két vértanú életének tanúi voltak. Gálán és Garcia Hernández kapitányok élete ma már nem valóság, hanem legenda. Ahogy néhány évvel a halála után már Lenint is mitológiai hőssé magasztosította a szovjet tömeglélekirányító taktikája. Az ifjú Gálán és az Ifjú Goethe Mikor a tengerészgyalogság századosának tizennégyéves árvája átlépte a Hadiárvák Kollégiumának küszöbét, bizonyára ép olyan játékoskedvű, vidám kisfiú lehetett, mint a társai. Lehetséges ugyan, hogy már ekkor olvasta Napóleon életrajzát és a csizmás kandúrt, viszontagságait a hadiakadémián, amelynek ő is csakhamar növendéke lett; azt azonban semmiesetre sem álmodta volna, hogy buzgó életrajzírói majdan az ifjú Goethéhez hasonlítják életének ebben a periódusában. Márpedig ezt teszik Orts-Ramos és Caravaca urak, akik a vértanú életrajzát megírták és akiknek nem volt túlságosan nehéz dolguk, miután Gálán 1900-ban született és így az adatok még el sem kallódhattak. De azért az életrajzíró urak egy pillanatig sem fékezték idealizálásra hajló képzeletüket és olyan comme-il-faut szabadsághőssé maszkírozták ki a jámbor és szeles fiatal katonatisztet, hogy több sem kell. „Fermin legyen a király!" Elbeszélik ezek a derék életrajzíró urak, hogy mikor a kis Fermin Gálán még háborúsdit "játszott pajtásaival szülőfalujában, San Fernando aranyos szigetén, — várjon miért nevezik az életrajzírók »aranyos«-nak a szigetet? — egyszer a gyermekek azt kívánták, hogy ő legyen a király. — Fermin legyen a király! Fermin legyen a király! »Természetesen csak játék-királyságra gondoltak ezek a gyermekek«, — teszik hozzá jóakaratúlag a szerzők, nehogy azt gondolja a nyájas olvasó, hogy ezek a gyermekek valami megrögzött monarchisták lettek volna. Dehogy! »Mert, ha csak királyosdiról volt is szó és csak játékról, a gyermec nemes vonásait a szomorúság és a lázadás felhője ülte meg és méltatlankodva kiáltott fel: — Királyfi?! Én! Soha! Hogy pedig az olvasó ne is gondolhasson arra, hogy az életrajzírók ezt a drámai és Gálán veleszületett köztársasági hajlamait igazoló jelenetet csak amúgy egyszerűen az ujjukból szopták volna, rögtön meg is nevezik informátorukat, Rubió Jézus kapitányt. — a Jézus keresztnév a nagyon gyakori Spanyolországban — akinek a címét sem mulasztanák el megadni, arra az esetre, ha netalán valaki ellenőrizni szándékozná őket. Fermin Gálán, a szociológus Hasonlókép némi túlzást lehetne a derék szerzők szemére vetni akkor, amikor a tizenötéves Gálán olvasmányait sorolja fel. Az eljövendő forradalmár — tisztelet-becsület ne essék szólva — bizonyára még a labdát rúgta vagy bikaviadorosdit játszott a katonai iskola udvarán, mint minden rendes spanyol fiú, amikor már Stuart MM, Fourier, Babeuf, Saint-Simon, Kropotkin, Marx és Engels műveit kellett volna bújnia életrajzírói szerint. Itt igazán fel kell vetni a kérdést, hogy ellátogattak-e már Gálán e dicsőítői valaha is egy spanyol katonai középiskolába és számot adtak-e már maguknak egy ilyen iskola szellemi nívójáról. De ez még mind semmi. Gálán olyan műveltséget egyesített magában, ha hinni akarunk életrajzíróinak, hogy azzal akár egyetemi tanárságot is szerezhetett volna Spanyolországban. Tökéletesen tudott arabul már húszéves korában, otthon, volt az ókori és a modern történelemben és a kisujjában volt az egész közgazdaságtan és az egész politikai tudomány. (Ha ez igaz, kérdezhetnők, akkor várjon miért írta Nueva Creación című politikai könyve alcíméül Gálán, hogy,a politika nemcsak művészet, hanem tudomány is, és ha már odaírta, miért nem cselekedett aszerint? És ha az életrajzírók három-négy ponton is hangsúlyozzák — Gálán barátainak kijelentései alapján —, hogy a kivégzett lázadó végtelenül higgadt és nyugodt ember volt, kivéve a politikát, akkor nyilvánvaló, hogy az alól a vád, alól akarják tisztára mosni hősüket, hogy a decemberi összeesküvést egyesegyedül ő hiúsította meg, hogy Gálán kapitány féktelen türelmetlenségében nem engedelmeskedett a madridi központi komiténak, hanem 21 órával előbb kezdte meg a hadműveleteket, mint ahogy megállapodtak.) Gálán, a zseniális hadvezér A fiatal tiszt Marokkóban állomásozott hoszszabb ideig, ahol egy barátjával haditervet dolgozott ki a riffkabilok leverésére. Ezt a haditervet ugyan a vezérkar nem fogadta el kivitelre, de ez nem lehet akadály arra, hogy a terv szépen kidolgozott térképrajzokkal ott ne díszelegjen a könyv oldalain, bebizonyítandó, hogy a spanyol hadsereg milyen nagyra hivatott stratégát vesztett el a fiatal kapitányban. Részt vett Gálán a bennszülöttek elleni csatározásokban is, ésnem egyszer egyedül kellett védekeznie a rárohanó ellenséges tömegek ellen, pisztollyal a kezében, ezért a hősiességéért majdnem elnyerte a San Fernandoérdemkeresztet. A szerzők ezután részletesen elbeszélik, hogyan ítélték hatévi várfogságra Galánt már 1926-ban, mert fellázadt a diktatúra ellen. A börtönből vissza a hadseregbe Spanyolországban senki sem lepődött meg azon, hogy egy tábornok, akit lázadásért néhányévi várfogságra ítéltek, kegyelmet kap és büntetése elengedése után egyenesen a régi garnizonjába megy, hogy ismét átvegye a parancsnokságot, így azon sem lehet meglepődni, hogy Gálán is már 1929-ben kiszabadult és néhány hónappal később visszatérhetett a hadseregbe, ahol nemsokára elő is lépett. Ebben az időben kezdődik szövetsége Franco őrnaggyal. Franco, mint ismeretes, átrepülte az óceánt, ezért jutalmul a király a tömeg előtt megölelte és megcsókolta és kitüntetésekkel halmozta el. (Egyik rosszmájú francia képes folyóirat leközölte a király és Franco csókolózását ábrázoló fényképet, amikor híre terjedt, hogy Franco bombáival a királyi palota fölött keringett.) Franco mégis úgy érezte,hogy őt megrövidítették, hogy nem nyerte el megérdemelt jutalmát és tulajdonképpen ebből a neheztelésből, ebből a ressentiment-ből érthetjük meg a legjobban, hogyan lett belőle forradalmár. Gálán kapitány nem titkolta, hogy igazat ad Franconak, hogy a vakmerő, kalandorvérű repülővel igazságtalanság történt csak halállal lakoltatta volna, ha győz, azt, aki ellene támad. A japai lázadás reggelén kis röpcédulák jelentek meg az utcán, amelyen egyetlen mondat volt: »A köztársaságot kikiáltottuk. Aki ellenszegül, haladéktalanul agyonlövetem. — Fermin Gálán... Csak így röviden: i Fermin Gálán, a név, amely akkor még semmit sem jelentett és amily köré ma már egész legendakör fonódott. Hogy a hadbíróság halálraítélte, hogy a király nem kegyelmezett meg Galánnak, mi sem természetesebb annál. A katona, aki fellázad, halált érdemel, így erős túlzás közönséges gyilkossággá, bélyegezni Gálán és Garcia kivégzését, ahogy azt Spanyolországban teszik. Garcia Hernández, a statiszta Bár a fényképek együtt ábrázolják a két hőst, Garcia Hernández sokkal kisebb hírnévre tett szert, mint Gálán. Igaz, ő csak szerény statisztaszerepet volt hivatva betölteni vakmerőbb és féktelenebb kollégája mellett, de nem kis oka ennek a részleges népszerűtlenségnek az is, hogy Garcia Hernández nem utasította vissza a vallás segítségét a halál pillanatában, minta büszke Gálán. És Garcia nem hagyott hátra gyászoló édesanyát, akit a részvéttélirátok ezreivel halmoztak el, aks csak feleséget és kisgyermeket hagyott hátra, akki egy árnyalattal kevésbé romantikus. Garcia szerény, zárkózott ember volt, egy esztendővel idősebb Galánnál. Nem volt romantikus hős, ezért életrajzírói frázisokkal helyettesítik az eseményeket. —Dicsőség Garcia Hernández nevének — írják. — dicsőség tetteinek! Az egész világnak meg kell őket ismernie... „Aki ellenszegül, agyonlövetem!" Egy pillanatig sem tagadjuk Gálán szerepének nagy jelentőségét, a kapitány bátorságát és halálmegvető készségét, amellyel feláldozta magát eszményeinek. Tudta, hogy a halált kockáztatja, ha kísérlete nem sikerül, ahogy ő maga is Valaki írta: Kodolányi János Valaki vérző lelkemet álmokba törte szét valaki a szívemre tette fehér sziromkezét Valaki meghajolt előttem, a bús koldus előtt, valaki megcsókolta bennem a mindig szenvedőt. Valaki elébem fehérlik sötét pusztákon át, valaki a lelkemben hagyta elomló lábnyomát. Valakinek a nevét sírom, bár viharban vesz el. valaki a visszhang szavában nekem, nekem felel. Valaki hív, kisért szünetlen, megérint s száll tova, hiába minden. El nem érem soha, tudom, soha. A gyászoló anya a mikrofon előtt Egy este, még a köztársaság kikiáltása előtt, egy újságkioszk előtt álltam, ahol a lázadó kapitányok arcképe volt kifüggesztve. Az emberek, akik arra elhaladtak, egymásnak mutogatták: »Nézd ezek, azok. Egy öreg nénike, aki nem tudta, kinek az arcképét nézzük, megmagyaráztatta magának. »Istenem, milyen fiatalok!« sóhajtotta. Két héttel később már a kioszkkal szemben lévő színház színpadán ölelte át egymást sírva a papírmasé-rács előtt két színész, aki a lázadó kapitányokat testesítette meg. A rács előtt a spanyol népet megszemélyesítő statiszák hullottak térdre, így születik a dicsőség, sic itur ad astra... . De Gálán megdicsőülésében nagy szerepe van még valakinek, az édesanyjának. A királyságutolsó napjaiban élő szemrehányás volt ez a matróna, a fájdalmas anya, akit busásan fel is használtak propaganda-célokra. Vajjon melyik anya nem hiszi, hogy valóságos új Messiást szült erre a világra*? Gálán anyja némi joggal hihette ezt. És Gálán anyja mindent megtesz, hogy fia emléke el ne homályosodjék a lelkekben; legutóbb a mikrofon előtt is megjelent és beszédet mondott a rádióba fiáról. *v . , íme, így születik az úi mitológia Spanyolországban, a huszadik század vértanúinak mitológiája. Ha Gálán és Garcia életben maradnak, hamar lejáratták volna magukat, ahogy máris lejáratta magát Franco őrnagy. Életükkel nem tehettek volna nagyobb szolgálatot hazájuknak, mint tettek halálukkal a köztársaságnak. Ahogy egy neves francia újságíró mondotta, akit megköveznének, a spanyolok, ha ez a mondása nyilvánosságra kerülne a Pyreneusokon túl: --Két vértanúval több és két tökfilkóval kevesebb!« Brachfeld Olivér. tés moyfigyógyászat és a stranilálás hatástana Irja : Ára • Okelicsányi Kuthy Dezső dr. u.50 pengő Kapható Az Est könyvkerekedésében, VII., Erzsébet körút 18—20. sz.