Pesti Napló, 1931. november (82. évfolyam, 249–272. szám)

1931-11-11 / 256. szám

Szerda Egyre véresebb lesz a japán-kínai háború B© Japán szerint szó sincs hadiállapotról... Sanghai, nov­ember 10. (A Pesti Napló tudósítójától.) A japán-kínai háború napról napra véresebb harcokra vezet. Az északmandsúriai kínai csapa­tok tovább folytatják támadásukat a Nomni híd­főtől visszaszorított japán csapatok ellen. Hai-Cseng közelében kedden délelőtt véres csata volt, amelynek a kínaiak részéről — mukdeni jelenté­sek szerint — hatszáz halottjuk van. A kínai had­vezetőség nem kíméli az emberáldozatokat s min­denáron harcképtelenné akarja tenni a Nomni hídfő védelmére kirendelt japán csapatokat. A japánok a véres csata után meghátráltak a túl­erőben levő kínai csapatok elől és most már a Nonni hídfőtől hét­­­mérföldnyire délre foglaltak úti állásokat. A japán hadvezetőség általános csa­patösszevonást rendelt el a Nonni-folyó mentén és mindenáron vissza akarja foglalni a hídfőt. A japánoknak úgy látszik, az a szándékuk, hogy a Nonni-híd birtokbavétele után tovább folytatják az előnyomuláást észak felé és elfoglalják Zizikar városát, Ma kínai tábornok főhadiszállását. A Nonni folyó mentén dúló harcokra s a ja­pán-kínai háború ezer és ezer­ halottjára való te­kintettel egyenesen komikusan hat az a tokiói je­lentés, hogy a japán kormány cáfolja, mintha Kína és Japán között hadiállapot állana fenn. A tiencsini zavargások után most már Pe­kingből is hasonló zavargásokat jelentenek. Leverték a korzikai banditalázadást Egyhetes rémuralom Pam­evában — A banditák „terroradóztatásának" alkonya Marseille, november 10. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Három nappal ezelőtt szállt hajóra Marseilleben Huot tábornok két század katonasággal és hat század­­csendőrséggel, hogy kikös­sön Ajaceiotan s onnan hajtóvadászatra induljon a korzikai banditák ellen. Évek óta egyre elszántab­ban és merészebben garáz­dálkodnak Korzikában a banditák, akik az utóbbi hónapokban rettegésben tartották a szigetet. Eleinte a kopár sziklás hegyek kö­zött táboroztak a rablók és innen indultak támadó út­jaikra. Többízben Véres csatát vívtak a korzikai csendőrséggel, amely a rablók­bandák néhány jelentéktelenebb tagját tudta csak el­fogni és teljesen tehetetlen volt az egyre jobban szer­vezkedő banditákkal szemben, akik valósággal forra­dalmi állapotokat teremtettek Korzikában. A rablóban­dák sepedárisan szervezkedtek s minde­n bandának van egy-egy vezére. Ezek között legrettegettebb volt Joseph Bartoli, továbbá Borneo Spada, Santoni és Caviglioli. A banda vezérei a nyár folyamán odáig merészkedtek, hogy egyes falvakat és városokat teljesen hatalmukba kerítettek. Csak látszólag volt az úr a hatóság ezekben a falvakban, a tényleges hatalmat a bandavezérek gya­korolták. Senki nem mert velük kikezdeni, tehetetlen volt a rendőrség és a csendőrség. A jómódú polgárok ki voltak szolgáltatva a banditák kénye-kedvének.* A bandavezérek form­ális adót vetettek ki a polgá­rokra és azokat behajtották. Aki vonakodott a fizetéstől, azt eleinte megfenyegették, majd ha nem fiz­etett, el­rabolták, a hegyek közé vitték és ott fogva tartották. A hozzátartozóknak kellett azután, mint váltságdíjat ki­fizetni a kirótt adót. Gyakran megtörtént, hogy ha a hozzátartozók nem fizették határidőre az adót, akkor az elhurcolt szerencsétlen polgárt sohasem látta viszont családja. " fA banditák főhadiszállása Palneca község. Itt lakott Joseph Bartoli, a legrettegettebb bandavezér, akinek m meggyilkolása kirobbantotta a véres harcokat a szige­ten. Bartoli 15.000 frank »adót« vetett ki egy gazdag korzikai fakereskedőre, Simonetti­re. Egyik »káplárát« küldte Simonettihez a rettegett bandavezér, figyelmez­tetve, hogy még mindig nem fizette meg adóját. A múlt szerdára tűzte ki az adófizetés határnapját azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha nem fizet, akkor Palnecába, onnan pedig a hegyek közé viszik. A szerencsétlen fa­kereskedő megígérte a banditakáplárnak, hogy megil­leti »tartozását« és megjelenik az idézésre a határnapon, szerdán. Palneca közelében egy erdő szélén kellett megjelen­nie a fakereskedőnek, ahol a megbeszélt időben várta őt Bartoli két •»• szárnysegédével«. Simonetti puskával a vállán jelent meg az adóbehajtás színhelyén, magá­val vitte a 15000 frankot, átadta Bartolinak, aki moso­lyogva zsebrevágta a pénzt, majd előrántva revolverét, kényszeríteni akarta Simonettit, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, amely szerint még 50­ 000 frank megfize­tését vállalja. A kereskedő vonakodott az aláírástól, mire a bandita célbavett egy falevelet és kétszer egy­másután átlőtte, ilyen módon figyelmeztetve Simonet­tit, hogy ugyanaz a sors fogja érni, mint a falevelet. A kereskedő erre megkérdezte a banditától, hogy pus­kával is ép ilyen jól tud-e célozni. Bartoli átvette a kereskedő puskáját és önkéntelenül a kereskedő kezébe adta revolverét. Amíg a bandita néhány lépést tett, hogy alkalmas célpontot válasszon ki, a kereskedő há­romszor egymásután rálőtt a banditára, aki élettelenül összerogyott. A két ..»szárnysegéd«, miután vezérük megkapta a pénzt, eltávozott és így a banditavezér megölésének nem volt tanúja. Simonetti kikutatta a bandit­avétér' Zsebeit, vissZavette 15.000 frankját és Ajaccioba sietett autón, ahol jelentést tett­­az esetről. A banditák megtalálták vezérük hulláját és bosz­szúlóhadjáratra indultak. Egy héttel ezelőtt fogságba vetették Palneca legelőkelőbb polgárait és Caviglioli banditavezér vezényletével megütköztek egy szakasz csendőrséggel, amelyet Neveglise csendőrhadnagy veze­tett. Az egész csendőrszakaszt a hadnaggyal együtt le­mészárolták. Ajaccioból katonaság és csendőrség in­dult a banditák ellen, de a lázadók elsá­jcolták magu­kat Palneca község előtt és megkezdődött mintegy húsz faluban a banditák rémuralma. Huot tábornok parancsnoksága alatt két század ka­tonaság és hat csendőrszázad vonult Palneca ellen és két napig tartó ostrom után sikerült elfoglalni a köz­séget, ahol elfogták a banditák egy részét. A harcban elesett maga Caviglioli is. Két rettegett bandavezért, Spadat és Borneót sikerült elfogni. Bilincsekbe verve kísérik őket Ajaccioba. Most tovább folyik a tisztogatás Korzikában, amelyet végleg meg akarnak menteni a banditák rémuralmától. A Korzikába szállított csendőrszázadok páncélos autókkal, ágyúkkal, géppuskákkal és repülőgépekkel felszerelve indultak a banditák ellen. Két falut, amely­nek lakói állandó összeköttetést tartottak fenn a ban­ditákkal, teljesen körülzártak. Eddig 23 embert tartóz­tattak le. Huot tábornok r Fájdalomtól megtört szívvel adjuk tudtára a roko­noknak, barátoknak és ismerősöknek, hogy Brénai Elek a legjobb férj, apa és nagyapa 61 éves korában hir­telen elhunyt. Pihenést nem ismerő áldásos tevékenységében, örökké alkotni vágyó munkájában fáradt szíve meg­állásra kényszerítette és hétfőn este örökre lehányta szemeit. Szerdán délután 1 23 órakor a rákoskeresztúri új izr. temető halottasházából kísérjük örök nyugvó­helyére. Mélyen gyászoló felesége Rónai Elekné és gyermekei Rónai László (New-York), Margit, János és Juci, vejei Löbl Nándor és Holzmann Jenő, menye Lobi Mária, uno­kája Lobi Vera, bátyja Rónai Gyula és nővére özv. Kalasony Jakabr­é (Kassa) ­ A Dunába ugrott egy leány és udvarlója követte (Saját tudósítónktól.) A Szilágyi Dezső téren kedden este fiatal pár­­sétált­ fel s alá a Dunapar­ton: Lengyel Imre 30 éves tolmács, aki a Szövet­ség utca 43. számú házban lakik és Dóringer Má­ria 29 éves bécsi születésű leány. Séta közben a férfi, és a nő között veszekedés támadt, amely any­nyira elfajult közöttük, hogy a nő hirtelen ott­hagyta a férfit, lerohant a Dunához és belevetette magát a vízbe. A férfi megdöbbenve követte és amint látta, hogy a leány a halálba akar menni, meggondolás nélkül utána ugrott, hogy kimentse. A hajósok és néhány járókelő figyelmes lett a kü­lönös kalandra, majd szörnyűködve vette észre, hogy úgy a férfi­, mint­ a nő örvénybe került, amely elmerüléssel fenyegeti őket. A hajósok csónakba ugrottak és az árral küzdők segítségére siettek. Nagynehezen meel is közelítették a két fuldoklót és csákányok segítségével kivonszolták őket a partra. Ekkor már mindkettő eszméletlen volt. A mentők a Rókus-kórházba vitték őket. PESTI NAPLÓ 1931 november 11 A 2-E1 CSÖVES EGYEN- ÉS VÁLTÓÁRAMÚ TELEFUNKEN 121 16 millió deficit helyett 55 ezer pengő felesleget mutat a főváros költségvetése (Saját, tudósítónktól.) A főváros közgyűlése csütörtö­kön délután kezdi meg az 1932. évi új fővárosi költség­vetés tárgyalását. A törvényhatósági tanács néhány hét előtt még olyan költségvetési tervezetet kezdett tár­gyalni, amelyben 16,3 millió pengő deficit volt előirá­nyozva, a most előterjesztett új költségvetéstervezet már nemcsak nem deficites, de 55.568 pengő felesleget tüntet fel. A polgármester a módosított költségvetési előirány­zattal részletes jelentést és javaslatot terjeszt a köz­gyűlés elé, amely hangsúlyozza, h­ogy az üzemek szol­­gáltatási árát lehetőleg nem szabad emelni, ellenben megtakarításokkal kell az esetleg mutatkozó hiányt el­tüntetni. Részletesen ismerteti a javaslat a takarékos­ságra vonatkzó­ tervezet, intézkedéseket, amelyek egész sereg kiadási tételt törölnek. Hangsúlyozza a jelentés, hogy a BESZKÁRnak a ma tapasztalható közlekedési mizériák kikerülése céljából új menetrendet kell megál­lapítani és ebben gondoskodni arról, h­ogy a kocsik száma, e­setleg az egyes relációk módosításával, megvál­toztatásával mindenkor igazodjék a forgalmi igényekhez és a szükségletekhez. Jelentést tesz a polgármester az Autóbuszüzem költségvetésének átalakításáról, majd ar­ról, hogy a Községi Takarékpénztárnál a kiadásokat­ 216.000 pengővel csökkentették. A kórházi ápolási díjak 6 pengő 20 fillért fognak kitenni a jövőben, de egyben megszűnik a kórházi alap önállósága. Az új költségvetési kiadások előirányzata 131,264.452 pengő, a bevétel 181,320.020 pengő. Részletesen foglalkozik a jelentés az egyes címek költségeivel, maj­d kijelenti, hogy ötmilliót kér a főváros a kormánytól az insegakció lebonyolí­tására. Súlyos vádak egy Hatai tóvárosi orvos ellen Tóváros, november 10. (A Pesti Napló tudósítójától.) Szombaton délután névtelen levél érkezett a süttői csendőrörsre. A névtelen levél írója előadta, hogy Harcsa Erzsébet dunaalmási leány nyolc nappal ez­előtt terhes állapotban távozott Dunaalmásról s nyolc nap múlva úgy tért vissza a községbe, hogy a terhes­ség legkisebb jele sem látszott rajta. A süttői csendőr­ Örs a névtelen levél alapján egy járőrt küldött ki Dunaalmásra az ügy lenyomozására. Harcsa Erzsébet először tagadott, majd megtört s bevallotta, hogy dr. Pártos Gyula, a MÁV fővárosi betegpénztári orvosa tiltott műtétet hajtott rajta végre. Azonnal járőrt küld­tek ki dr. Pártos Gyula lakására. Az orvos beismerő vallomást tett. Azzal védekezett, hogy Harcsa Erzsébet valójában nála járt s addig könyörgött neki, mig 150 pengőért vállalkozott a műtét végrehajtására. Dr. Pártos Gyulát beismerő vallomása után előze­tes letartóztatásba helyezték. Vasárnap délután az ügynek váratlan fordulatot, adott Harcsa Erzsébet ismételt kihallgatása. A lány ugyanis előadta, hogy dr. Pártos nem első ízben hajtott­rajta végre hasonló műtétet. Még 1930-ban járt nála s akkor az orvos tanácsára a magzatot a pincéjükben el­ásta.­­ Érdekes egy mosónő vallomása aki szerint dr. Pár­tosnál volt ezelőtt 5—6 nappal s akkor látta, hogy az orvos egy magzatot papírba csomagolt és elégetett. Az orvos erélyesen tagadja a szerinte lehetetlen vádakat. Dr. Pártos Gyula aránylag fiatal orvos, 36—38 év körül. Tóvároson­ néhány éve tartózkodik a MÁV meg­bízásából s szívesen látott tagja volt a kisvárosi társa­ságnak. Ezelőtt három évvel elvált feleség­től, most háztartását egy öregasszony vezeti. • M 1 -

Next