Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)

1932-01-22 / 17. szám

Péntek PESTI NAPLÓ 1032 január 22 Dréhl Imre ellen a miniszterelnök elrendelte a fegyelmi vizsgálatot A volt államtitkár ez ellen tiltakozást jelentett be Károlyi miniszterelnöknél (Saját tudósítónkról.) A képviselőház — mint isme­retes — január 15-iki ülésén heves vita után az egysé­ges párt és a keresztény párt szavazataival fe­függesz­tette Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár m­ntelni jo­gát A mentelmi jog felfüggesztését annak idején még Ernszt Sándor népjóléti miniszter kérte, hogy a volt államtitkár ellen fegyelmi vizsgálatot indíthasson. Dréhr azt az álláspontot képviselte, hogy a politikai államtit­kár nem vonható fegyelmi bíráskodás alá, s kérte, hogy ügyét, valamint a népjóléti minisztérium egész ügyke­zelését parlamenti vizsgálóbizottság vizsgálja meg. Ami­kor ezt a kérését nem teljesítették, néhány nap előtt­feljelentéssel fordult az ügyészséghez a népjóléti minisz­tériumban a fegyelmi vizsgálat adatai és képviselőházi beszédek szerint előfordult bűncselekmények ügyében. Ilyen előzmények után csütörtökön kézbesítették Dréhl Imrének a fegyelmit elrendelő határozatot, ame­lyet gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, mint a népjóléti minisztérium jelenlegi vezetője írt alá. A volt állam­titkár azonnal bejelentette ez ellen tiltakozását és a következő beadványt juttatta el a miniszterelnökhöz: — Nagyméltóságú Miniszterelnök úrt Kézbesítettek nekem Excellenciádtsak, mint ideiglenes népjóléti és munkaügyi miniszternek sajátkezű aláírásával ellátott T. 6/1932. számú határozatát, amely szerint mint népjóléti és mun­kaügyi miniszter elrendeli ellenem a fegyelmi vizsgálatot. Ez ellen a miniszteri elhatározás ellen tiltako­zást jelentek be, mégpedig úgy a rendelkezőrész, mint az indokolás egész tartalma ellen. Ezt a szo­katlan kijelentést­­ kell használnom, mert maga a határozat is szokatlan, precedens nélkül álló. Még nem volt a magyar fegyelmi judikatúrában eset, ahol a politikai felelősséggel tartozó miniszter a vele politikai felelősségben osztozó, őt politikailag is helyettesíteni jogosult politikai államtitkárával szemben fegyelmi úton lépett volna fel. Ami Nagyméltóságod határozatának törvé­nyes megtámadását illeti, ezt a jogomat a tör­vény rendes útján érvényesítem az előtt a bírói fórum előtt, ahová a jogorvoslat tartozik. Addig is azonban, amíg a bíróság szava el­hangzik, közlöm, hogy: 1. Nem ismerhetem el Nagyméltóságomat bíró­nak ebben az ügyben. Nincs olyan magyar tör­vény és nincs olyan magyar törvényes rendelet, mely a miniszternek fegyelmi bírói jogot biztosí­tana a politikai államtitkárral szemben. Én pedig soha, semmi más vonatkozásban köztisztviselő nem voltam és nem vagyok. Engem a Kormányzó úr Őfőméltósága nevezett ki a népjóléti és munka­ügyi m. kir. minisztérium politikai államtitká­rává és ugyancsak ő mentett fel legfelsőbb el­ismerésének nyilvánítása mellett e politikai tisz­tem alól. A most szándékolt fegyelmi eljárás, amelyet Nagyméltóságod hivatali elődjének a kép­viselőházhoz intézett megkereséséből ismerek, köz­jogilag és közigazgatás jogilag képtelenség. Ennek legkirívóbb tünete, hogy még azt is megengedhetőnek tartotta, hogy a rangban több fokozattal felette álló politikai államtitkárral szemben egy más minisztériumba beosztott mi­niszteri tanácsost rendel ki a fegyelmi bizottság vizsgálóbiztos­ tagjaként. Nagyméltóságod ismeri és bölcsen tudja e megkülönböztetések helyességét,­­ annak tulajdonítom, hogy határozatát sem ki­hirdetett törvényre, sem törvényes rendeletre nem alapítja, mert ilyenek egyike sem létezik. 2. Nem ismerhetem el, hogy engem olyan in­tézkedések miatt lehessen fegyelmi úton felelős­ségre vonni, amelyeket sem igénytelen személyem, sem a népjóléti és munkaügyi miniszter úr el nem rendelt, hanem maga a minisztertanács, az a fe­lelős tényező, amelytől a most fegyelmi eljárás alá vont intézkedés származik. Nehogy pedig ezt bárki is kétségbe vonhassa, vagy tájékozatlanságban maradjon, én e részben kénytelen vagyok a leghitelesebb és legtekintélye­sebb bizonyítóerőre hivatkozni, mégpedig gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úrra. Ennek bizony­ságául ide­iktatom Nagyméltóságod sajátkezű alá­írásával ellátott határozatának első mondatát, amelyet mindenki a legmélyebb tisztelettel tudo­másul venni tartozik. Szól pedig ezenképpen­­­is megelőző vizsgálattal megállapított adatok szerint a minisztertanács 1929. évi június hó 15-ikén két minisztériumi autó­nak, jelesül a miniszter és a politikai állam­titkár rendelkezésére álló gépkocsiknak kicseréléséhez járult hozzá és e célból össze­sen 9000 P felhasználását engedélyezte a menekült­ü­gyi hitelből.­ Ha a »menekültek pénzét« jónak látta a miniszter­tanács rendeltetésétől eltérő célokra fordítani, ez csak a minisztertanácsra és az 1848. III. tc.-re tar­tozik. Eddig ezt sehol el nem mondtam. Most se mondtam volna el, me­rt a hivatalos titkot, meg­őrzöm, de felment ezalól az, hogy ezt Nagyméltósá­god írta le és írta alá határozatában, melyet az érdekelteknek megküldött. 3. Nem ismerhetem el, hogy Nagyméltóságod a képviselőház határozatával szemben kijelölje önmagát ez ügy bírói fórumaként. A képviselőház affelől határozott, hogy a mentelmi jog felfüg­gesztése iránti megkeresés illetékes hatóságtól ér­kezett-e. De afölött, hogy ki ennek az ügynek ille­tékes bírája, a képviselőház nem elöntött. Helye­sen, mert alkotmányunk egyik pilisre az a bírói függetlenség, amely törvényben van biztosítva és amely úgy intézkedik, hogy senkit illetékes bírá­jától elvonni nem szabad. Mivel pedig azt, hogy ki illetékes bíró, csak törvény szabályozhatja és nem közigazgatási intézkedés, sérti a törvényt és a magyar alkotmányosságot az a határozat, mely törvényes hivatkozás nélkül önmagát megfellb­bezhetetlen bírónak nevezi ki. Úgy, amint köztör­vényi ügyben a képviselőház elé csak az tartozik, hogy a megkeresést illetékes vádhatóság küldte-e, de szóba se kerülhet, hogy ki ítélkezzék, azon­képpen, ha Nagyméltóságodat illetékesnek fo­gadta el a parlament arra, hogy mint vádemelő kérhesse a mentelmi jog felfüggesztését, arra nem adott Excellenciádnak jogot, hogy egyszemélyben a vád képviselője és bíró is legyen. Nem az én sérelmem, a közérdek az, hogy a nagy nyilvánosság előtt és ne egy fegyelmi elárás rejtett kulisszái mögött járjunk a végére mindan­nak, ami történt. Segítsen ebben Excellenciád. Te­gye félre ezt a mondvacsinált »fegyelmit«, men­jünk a parlamenti bizottság nyilvánossága, meg a független magyar bíróság pártatlansága elé! Fogadja Excellerr""a legmélyebb tiszteletem nyilvánítását. Dréhl Im­re s. k. országgyűlési képviselő. GREKEDTSÉG, KÖHÖGÉS „Itt az utolsó óra, amikor minden válaszfalat le kell bontanunk" Farkas István, a tiszáninneni református egyházkerület új püspöke nyilatkozik programjáról Miskolc, január 21. (A Pesti Napló tudósítójának telefon jelentése.) Dr. Révész Kálmán püspök örökéért megin­dult választási küzdelem véget ért. A január 15-ig beérkezett szavazatokat csütörtökön délelőtt fel­bontotta a szavazatszedő­ bizottság, amelynek el­nöke Dókus Ernő főgondnok, felsőházi tag volt. A szavazatok alapján abszolút többséggel Farkas István kormány­főtanácsos, alsóborsodi esperes lett 134 szavazattal a tiszáninneni református egy­házkerület püspöke. Az új püspök beiktatására — bár a tradíciók szerint annak egy hónapon belül meg kellene tör­ténni — minden valószínűség szerint csak a ta­vasszal kerül sor. Farkas István püspök csütörtö­kön este fogadta miskolci lakásán a Pesti Napló tudósítóját és a következőket mondotta: — Mi lehet az új­ püspök programja, a mos­tani időkben, — kezdte nyilatkozatát — amikor mindent lerombolva lát maga körül! Ezékiel próféta hatalmas látomása áll előttem, a szerte­heverő csontokkal és romokkal teleszórt mező. Ezt látom én is. A sárospataki főiskola a múlt évben is deficittel zárult. A kerület két gimná­ziuma, a miskolci reálgimnázium és a leánygim­názium hatalmas küzdelmet folytatnak a létért.. Az államsegély megvonása folytán a vidéki lako­sok alig tudnak megélni, s még csak annyiuk sincs, hogy gyermekeiket neveltetni tudnák. Ret­tenetes a helyzet éppen az államsegély meg­vonása folytán, amelyben a falusi tanítóság él. Nincs más teendő, mint sorra járni valamennyi egyházközséget,­ a legkisebbet is, a legmesszebb­fekvő odúkban lévőket is, elvinni hozzájuk az evangélium tüzét, világosságot és biztatást mu­tatni számukra. A püspök egyik leelsőbb gondja lesz a felekezeti békék istápolása. Mindig fennen hirdettem, hogy összefogásra van szükség és most szeretném belevinni valamennyi felekezet templomába, hogy itt az utolsó óra, amikor le­bontva minden válaszfalat egyesüljünk közös eszmében Krisztus t örök királyságának szolgá­latában. Meghatottan olvastam gróf Miu­láth Gusztáv erdélyi püspök pásztorlevelét, akitől elvettek min­den vagyont és most már a becsületét is megérin­tik és­ a püspök így kiált fel: »­ milyen boldog va­gyok, hogy lerongyolódtam«. Ez az a próba, ami szemem előtt lebeg, áldozatot hozni minden gyü­le­kezetért, a krisztusi békességért. A p­üspöki állást nem tekintem díszt kölcsönző méltóságnak. És nem tar­tok hivatalos órákat, hozzám mindenki bármely időben jöhet. Üdvözletemet küldöm a volt püspök­jelölteknek, elismerem munkás, nagy érde­meiket A Zsidókórház sztrájkoló orvosai a munka abbahagyását kérik a rendelő főorvosi kartól (Saját tudósítónktól.) A Zsidókórház orvossztrájkja meglehetősen nehéz helyzetet teremtett úgy a kaszab­klinika, mint a Bródy Adél-kórház ambulanciáján. A kiadott hivatalos közlés szerint az al- és segédorvosok kedden délelőtt megkezdett sztrájkjának nem voltak komolyabb következményei és az ambulancián normá­lisan folyt a betegek orvosi kezelése. De tény az, hogy a körülbelül 70 al- és segédorvos lemondása folytán igen súlyos helyzet állott elő. A rendelést a naponként jelentkező sokszáz beteg számára kizárólag a főorvosok látják el, mindenféle asszisztencia nélkül. A kórház vezetősége látván a ne­héz helyzetet, az osztályos orvosokhoz fordult és felhívta őket arra, hogy az ambulancián helyettesítsék sztrájkoló orvostársaikat. A Kaszab-klinika és a Bródy Adél-kór­ház osztályos orvosai hivatkoztak az Orvosszövetség súlyos határozatára, amely kimondja a eavete-t mind­azokra az állásokra vonatkozóan, amelyeket az ambu­lancia orvosai töltöttek be. E határozat szerint az Orvos­szövetség fegyelmi eljárást indít minden olyan orvos ellen, aki a díjazást követelő orvosok helyett az ambu­lancián munkába állna. A Zsidókórház vezetősége közölte az osztályos orvo­sokkal, hogy amennyiben ragaszkodnak elhatározásuk­hoz, az izraelita hitközség vezetőség­ének jelenteni fog­ják magatartásukat és ellenük a fegyelmi eljárást a hit­község meg fogja indítani. Az osztályos orvosok ennek ellenére nem voltak haj­landók az Orvosszövetség határozatával szembehelyez­kedni. A sztrájkoló orvosi kar tudomására jutott, hogy a hitközség elnöke részükre ezidőszerint semm­iféle fizetést megállapítani nem hajlandó s legfeljebb annyi enged­ményt tesz, hogy a hitközség ingyenebédeltet­ési akciója keretében az arra rászoruló orvosoknak ebédet engedé­lyez, de ezt sem a kórház területén belül. A sztrájkoló orvosi kar ezek után csütörtök esti értekezletén elhatá­rozta, hogy átiratot intéz a rendelő főorvosi karhoz, fel­kéri őket, hogy legyenek velük szolidárisak és a lehető legrövidebb időn belül — a betegek károsodása nélkül — hagyják abba a munkát. Elhatározták továbbá, h­ogy új­ból a szövetséghez fordulnak, amely kongresszusi hatá­rozata értelmében hasonló esetben mására hivatott, a fizetés megállapí. Anglia az egész vonalon áttér a védvámpolitikára? l­ondon, január 21. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Csütörtökön kétszer is volt minisztertanács a Dow­ningstreeten. A kormány tagjai kereskedelempolitikai kérdéseket vitattak meg és azokról az intézkedések­ről tárgyaltak, amelyeknek segítségével meg lehetne javítani az angol külkereskedelmi mérleget Az egyes szakminiszterek jelentést tettek előkészítő munkájuk­ról s mindnyájan azt javasolták, térjen át Anglia az egész vonalon a védvám­­politikára. A minisztertanács döntését a leg­közelebbi napokban várják. A Royal Szálló Éttermei a mai naptól kezdve a Hawai-operettben vendégszereplői szenzációs amerikai jszt-verekar OTERO argentínai zenekarával fe­láltva minden este és délutánonként tánc­zenét szolgáltat

Next