Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)

1932-01-17 / 13. szám

314 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1932 január 21 A keleti front U? véres mazuri csata, amelytől még Hindenburg is meg­­borzongott — Orosz seregek pusztulása — /// szövetségetek Támadás a Dardanellák ellen Írta: WIMSZOM CHURCHILL Január 1-én Lloyd George pénzügyminiszter a bűnügyi bizottsághoz egy körlevelet küldött, amelyben óva intett a túlzott optimizmustól, rá­mutatott Oroszország egyre növekvő kudarcára, és arra, hogy minden akciónkat a Balkán félszi­getre koncentráljuk, hogy Görögországot és Bul­gáriát megnyerjük a szövetségesek ügyének. Ugyanazon a napon Hankey ezredes remek tanul­mányt adott ki, amelyben rámutatott arra, hogy a közel keleten kell a szövetségesek legközelebbi együttes akciójának lezajlani. Én december 31-ikén írtam Asouith miniszterelnöknek, hosry Gallipolt már a török hadüzenet napján meg kellett volna támadni. Ha tudtuk volna, hogy mikről tanácskoztak ugyanakkor­ Berlinben, akkor sokkal hamarabb léptünk volna akcióba. Megelőzhettük volna a né­metek intervencióját a Balkánon. Németország jüótlapokon át nem tudott Törökország segítségére menni és ezalatt a két oldalról irányított támadás megsemmisítette volna Törökországot néhány hét alatt A mi hadvezetőségünk azonban ezt nem látta et és ezért elmulasztotta a legkedvezőbb cselekvési lehetőségeket." Nagy baj volt az is, hogy nem volt Londonban olyan legfelsőbb katonai hatóság, mint Németország, amely megfellebbezhetetlenül intézkedett volna fontos ügyekben. Mindig csak egyes emberek vélem­ényei álltak egymással szem­ben. A haditanács politikus tagjai már kezdtek a balkáni akció gondolatival foglalkozni. Sir John French és az an­gol főhadiszállás viszont kétségbe-, esettért és vadul küzdött azért, hogy minden egyes angol katona és minden egyes angol fegyver a francia frontra kerüljön. Lord Kitchener, aki foly­ton változtatta felfogását, ennek a két törekvésnek a kereszttüzében állott. Néha az egyiknek enge­dett, néha a másiknak. Ha a „keleti­ pártnak csak az angol hadsereggel és a vezérkarral lett volna dolga, azon könnyen segíthettünk volna. Sajnos azonban Sir John French és Sir Henry Wilson mögött állott hatalmas tekintélyében Joffre tábor­noki a­llarnes győző. . . . A gólyák megölik az embereket Joffre éppen úgy, mint ellenfele, Falkenhayn, csak a nyugati fronttal törődött és a támadás egyedül üdvözítő voltában tart. Ő is és német el­lenfele is biztos vo­t abban, hogy csak még né­hány hadtestet és még néhány ágyút kell össze­szedni és azután könnyűszerrel át lehet törni az ellenfél frontját és át lehet kelni a Rajnán, illetve be lehet vonulni Párizsba. Természetesen a német és a­ francia hadvezér egyaránt távol állottak az igazi tények és értékek felismerésétől. Sem ők, sem,­bölcs szakértő tanácsadóik nem ismerték fel azon igen elemi igazságot, amelyet a közkatonák nagyon jól ismernek, hogy tudniillik a golyók megölik az embereket. Az ilyen ellenfelekkel szem­ben természetesen mi nem tudtunk célt érni. Vala­hányszor lord Kitchenert sikerült rávenni, hogy törődjék egy kissé a Kelettel, ahova különben ösz­tönei is húzták Joffre és vele párhuzamosan, az angol külügyminisztériumon át a francia kormány röttöm­­ ellentámadásba ment át, úgyhogy végül Kitchener úgy himbálódzott ide-oda a két tenden­cia között, mint egy jelzőbólya a tenger hullám­verésében Egyszer keserűen jegyezte meg: »Nem vezethetjük úgy a háborút ahogy kellene, hanem csak úgy, ahogy tudjuk«. Február 5-én és 6-án borzalmas hóviharok zú­dultak végig Kelet-Poroszországon. Rettenetes volt a hideg, a­ hó méter magasságban állott, vagy pedig hatalmas fagyott buckákká hordta össze a szél. Még a magacs, kemény energiájú Hindenburg és J­udenslorff is haboztak, hogy belevezessék-e ebbe az ítéletidőbe a csapataikat. De aztán meg­keményítették a szívüket Akciójuknak közvetlen célja a 10. orosz hadse­reg volt amely az Angera-tavi vonallal szemben a Goldantól Johannesburgig húzódó lövészárokban ült. Ezek az oroszok és parancsnokuk. Sievers tá­bornok nem is sejtették, hogy mi történik a német erődítmények védőrtmusa mögött. Február 6-át és 7-ét­' a­tjal töltötték, hogy­ana­pá­tolták a hadat a lövészárko­kból 7-én a német rákolló jobbszára moz­gasba lépett. Litzmann tábornok a 11. hal­testtel és még egy divízióval Johannesburgtól Lyck felé­ támadott, 8-án az olló balszárnya, a tel­jes német 11. hadserea trinterl'sha­lene't a b'nnen— Königsberg-i vasút és a Memel-folyó kö­zött. Ji nagy zsákmány­ aiinek a hadseregnek három hadteste maga előtt kergette az orosz fedezőcsapatokat és rögtön jobbra fordult, amivel erősen veszélyeztette az orosz vissza­vonulást. Az időjárás borzalmai nem akadályozták a német hadsere­g kitartó előnyomu­lását A német sereg tovább folytatta bekerítő mozdulatát az oroszok jobbszárnya felé, állandón dél felé haladva. A 9-éről 10 éve virradó éjszakán , a 21. hadtest '20 óra' szakadatlan méretei­ után­­ elérte Schirwindt­et és Vladiszlavovot A középső hadtest keresztülment Pilkallenen és a német had­sereg frontja csaknem egészen délen der­ékszögben állt szemben az eredeti orosz pozícióval. 10-én a 2. hadtest elérte Vilkoviszkit, elvágta a Kovnó­va vezető vasútvonalat. A középen a 23. hadtest elérte Wirballent, ahol meglepett és elpusztított egy egész orosz hadosztályt és 10 000 foglyot és hat ágyút zsákmányolt. Így azután súlyos vereségek érték az egész orosz jobbszárny visszavonulását. A németek visszavették a 21. hadtesttől jobbra és balra a gyalogosított orosz lovasság heves ellen­támadásait, amelyek Kovnó felől jöttek. Minden­esetre azonban ezek a kovnói támadások veszedel­mesek voltak, úgyhogy a németek a jobbszárny­ról útlak indítottak egy Landwehr-hadosztályt, hogy akadályozza meg ezeket az orosz akciókat 12-én a német 10. hadsereg frontja Marianpoltól és Kalavariatól Holdap környékéig helyezkedett el. Most m­ár az orosz centrum is komoly veszély­be került. Sievers tábornok egész seregének most már csak két visszavonulási vonala volt, az egyik a Nipmen felé Ol­tán keresztül, a másik pedig az augustovoi erdőségen át. Ezalatt délen a 40. tartalékhadtest Lyek felé vonult, hogy elvágja az augustovoi utat Itt igen erős orosz ellenállásra talált. A lycki út- és vasút­vonalkereszteződés életbevágó fontosságú volt mindkét fél számára. 12-én a legvadabb időben ke­gyetlen harcok folytak itt ismételt orosz ellentá­madásokkal. Az oroszok igen hősiesen tartották magukat A német déli haderő, miután nem tudott egyenesen előrejutni jobbfelé terjesztkedett Gra­jevo irányába. Ezalatt a­­ hadsereg egész frontja kitört az Angerapp mögötti vonalból és megro­hanta a vele szembenálló oroszokat 13-án este már közel járt Margrabovához — Sievers régi hadiszál­lása — és Suvalkihoz. Ezen a napon Lock védel­mezte két tűz közé szorítva, veszélyeztetett hát­véddel, de teljes rendben visszavonultak attól a ponttól, amelyet olyan hősiesen védelmeztek. A németek 14-én bevonultak Lo­ckbe és 5000 foglyot ejtettek. A német császár, aki közvetlen közelből követte az előnyomulást, még aznap délben meglá­togatta a várost és üdvözölte győztes csapatait Szorul az olló két szára Az olló két ága gyorsan szorult össze az orosz 10. hadsereg körül. Amikor Sievers tábornok fel­ismerte a helyzetet, nem­ gondolt másra, csak a visszavonulásra. A 350 010 orosz katona kelet­re menetelt olyan gyorsan, ahogy csak lehetett. Fel­gyújtották maguk mögött a falvakat de azért még így is hatalmas él­km­iszer- és anyagraktára­kat hagytak hátra az ellenségnek. Az ország­utakon a nagy forgalmi torlódástól leírhatatlan káosz tá­madt. A gyalogság a hómezőkben vergődött. Há­tuk mögött vészjósló tempóban közeledett a német 10. hadsereg és ezért az orosz tömegek szinte meg­állás nélkül rohantak dél felé. Sokan elszakadtak a tömegtől és kelet és északkelet felé próbáltak ki­menekülni az egyre veszedelmesebbé fe­jlődő szo­rításból. A németek rengeteg foglyot ejtettek és szakadatlanul hajszolták az orosz derékhadat az augustovoi erdőség felé. Az orosz hátvédek min­denütt szívósan verekedtek, hogy fedezzék társaik menekülését. A németek a nagy hóban nehezen hurcolták tüzérségüket. Tizennyolc ló vontatott egy-egy ágyút. A gyalogság gyakran elakadt a hóban. Ekkor hirtelen véget ért a fagy és a váratlan olvadás az utakat sárfem­ierekké változtatta. 15-én éjszaka az orosz 3. és 26. hadtest átment Augusto­von, illetve az erdőségen, súlyos veszteségek árán, nagyon rendezetlenül, de legalább megmenekült a német marok szorításából és ő jutott Grodnóhoz. A 20. hadtest azonban rengeteg Irénnel és tüzérség­gel még mindig az erdőben vergődött A hátvéd erősen tartotta az erdőség nyugati szélét. És ekkor von Eichhorn tábornok akinek centrumát és jobb­szárnyát megbénították, elhatározta, hogy megis­métli azt a vakmerő manővert, amelyet von Fran­cois tábornok hajtott végre Tannenbergnél. A 21 német hadtestet délre kü­ldte azzal az utasítással, hogy kerül­je meg az erdő északi oldalát tekintet nélkül arra a veszedelemre, amely hátulról, a trrodnói erődítmény felől fenyegethette őket. 15-én, 16-án és 17-én ez a vékony német hadoszlop amely elszántan dolgozott az oroszok bekerítésén, ener­gikusan haladt előre és védekezett egyre a Grodnó felől jövő ellentámadások, részben pedig a csap­dában verteW orosz csapatok támadásai ellen. 18-ára sikerült is teljesen bekerítenie az erdőt, és 20. orosz hadtest reménytelen harca­ ­A 20. orosz hadtest reménytelenüll csapdába került, de azért tovább harco­t szinte megkapó heroizmussal. Négy napon és éjjelen át meg-meg­újuló energiával vetetnék magukat az oroszok a németek vékony gyűrűjére 21 év végre a német hurok teljesen bezárult az oroszok kö­zü­. 30.000 ember, 11 tábornok és 200 ágyú került a németek kezébe, ezenkívül több ezer német hadifogoly, aki­ket az oroszok a legutóbbi harcokban fogtak el. Ezalatt a 8. hadsereg a Bohr vonala felé nyo­mult előre ama reményben, hogy megtámadhatja Osovjeo várát. Ennek a kis várnak majdnem olyan fontos szerepe volt, mint Lötzne­k. Keményen állta az erős bombázást és az ism­ételt támadáso­kat Egy nagy síkság közepén állt teljesen elszi­getelten. A németek n nem bírtak vele. A vártól délre a Bohr mögött az erősen beásott 3. szibérai hadtest szintén keményen ellenállott a németek­nek. Fantasztikus hírek kerül­tek a német had­seregben ennek az orosz hadtestnek a lövészárkai á­rról. Azt beszélték, hogy betonnal varnak bélelve. Hoff­mann tábornok ezt nem hitte el és igaza is volt. De azért még­sem lehetett továb­bi áldozatokat kívánni a teljesen kimerült németektől. körü­héz ugyanakkor amikor az oroszokat a várban körül­fogták, véget is ért a nagy téli csata. Nem pusz­tult el az eg­ész 10. orosz hadser^", de azért a né­metek így is 110 oeo folyot és 300 ágyút zs.*kro­nyoltak. M*cik JOOCOO o*-osz elesett és örökre el­merült A hóban és a sárban. Sokan m­egmeredil­teek és két hadtest megmaradt, de e­zért az orosz 10. hadsereg megszűnt harci tényező lenni. A halál csendje Mazur­ában .Ez a rettenetes Uli csata egészen példátlanul áll a katonai történelemben. Még a kemény frín­denburg is megborzongott ennek a csatának a ha­tása alatt. •A Mazí­ria neve — írja — úgy hangzik, mint valami jeges szél, vagy a halál csendje. Ha visz­szapillantunk erre a küzdelemre, úgy tűnik, mint­ha a képzelet szüleménye volna.« Február 18-án egy nagyszámú, erős angol flotta egy francia svadron támogatásával bom­bázni kezdte a Dardanellák külső erődítményeit A Gallipoli félszigetnek két tengerre néző erődje erősen megsérült és másnap a hajókról partra­szálló csapatok megsemmisítették az erődítmények ágyúit Napról napra fokozottabb mértékben, mód­szeres eljárással bombázták az angolok és fran­ciák az erődöket és a bombázást hatalmas tömeg­operációk kísérték. Ekkor már látszott, hogy ke­mény dió lesz a Dardanella-szoros Tudtuk azon­ban, hogyha sikerül beható­nunk a Dardanellákba, akkor kezünkbe kerül Konstantinápoly, Törökor­szág összes áruraktáraival és arzenáljaival és leg­rosszabb esetben is az történik, hogy az if­jútör­­b vezérek kiürítik európai Törökor­szí­rét és csak Ázsiában folytatják a harcot. Ez tehát azt jelenti, hogy a két germán császárság egyetlen szövetsége­sét végérvényesen megsemmisíti. A politikai kö­vetkezmények pedig még komolyabbak lesznek. A szövetségesek rendelkezésére fog állni mindaz, amit Törökországból elfoglaltak. Nagy zsákmányt ajánlhatunk fel Olaszországnak, Görögországnak­ és Rom­ániának, amelyek már-már úgyis elszánták magukat arra, hogy csatlakozzanak az antanthoz. Ezek után könnyű lesz megdolgozni Bulgáriát eg­y­részt azzal a fenyegetéssel, hogy izoláltan maradt az egész ellenséges Ba­lán közepén,­­ másrészt pedig megvesztegetéssel. Amint Anglia megkezdte a támadását Kon­stantinápoly ellen, nyomban jelentkezett is ennek a reakciója a fent említett négy államnál. Olaszor­szág készülődései és követelései napról napra jőt­tek. Görögország, amely Konstantin király és Ve­nizelosz ellentétes törekvései között ingadozott, láthatóan hajlandó volt arra, hogy támogassa a Gallipoli félsziget elleni támadást. Ferdinánd ro­mán király arról b­eszólt, hogy csatlakozni fog a szövetségesekhez és nem fogadta von der Goltz német tábornokot. Románia ettől kezdve fagyos hallgatásba merült. De mindezek a kis eredmények eltörpültek volna amellett az óriási lehetőség mellett, hog­­y sikerül mgteremteni Oroszország és Anglia és Franciaország között a közvetlen kapcso­atot, ha az angol flotta be tud jutni a Fekete tengerbe. Döntő támadás a Dardanellák ellen Mindezek a lehetőségek attól függtek, hogy sikerül-e a Dardanel­ákat meghódítani. Ké­t ka­tonai elv, hogy hajók ne ostromoljanak várakat Azonban ez az elmélet megdől akkor, ha a hajókon olyan ágyuk vannak, am­elyek el tudják pusztítani az erődítményeket az erődökben viszont nincsenek olyan ágyúk, amelyek el tudják érni a hajókat. Falkenhayn rájött arra a keserű tapasztalatra, hogy a török erődítmények rosszul voltak felsze­relve, nem volt elég nehéz muníciójuk és nem vol­tak olyan ágyúk, amelyeknek lövedékei kárt tud­nak tenni a páncélos cirkálókban. Máricus 10-én von Usedon admirális, aki a Dardanella szoros vízi védelmét irányította, azt sürtrönyözte haza, ho­gy nem lehet a Dardane­lákat tartósan megvé­delmezni, ha a beígért aknák és muníciók nem ér­keznek meg idejében, vagy pedig Németország nem küld tengeralattjárókat segítségül. Erről azonban szó sem lehetett, mert hiszen körülbelül két hónapig- tartott volna, ami"­ a róm"­ fenrrrr­alattjárók , elből ezer veszély között eljuthattak volna a Dardanellákhoz. És mib­en úton lehetett volna elküldeni a muníciót? Szerbia még nem volt meghódítva, Románia bár barátságát hangoztatta, nem volt hajlandó átengedni a német muníciót Annak plenére, hogy civil ruhás tesztek zavar­ta­lanul közlekedhe­ttek a semleges zónán, N^mptor. szót íré^se szólíthatott nyolc hónapon át iuuní­­ciót Törökországba. Március 18-án az antant-flotta döntő táma­dásra indult a Dardanella-szoros ellen A nagy ha­jók visszaverték az erődök á­tyati­zét. Az elég ügyesen elhelyezett aknák két vagy hár­ nm főt elsüllyesztettek. Negyven rmber veszett oda A végső tám"-i's az aknák miatt­­­n sikerült az angol hajók kény­telenek voltak visszavonulni !

Next