Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)
1932-01-17 / 13. szám
314 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1932 január 21 A keleti front U? véres mazuri csata, amelytől még Hindenburg is megborzongott — Orosz seregek pusztulása — /// szövetségetek Támadás a Dardanellák ellen Írta: WIMSZOM CHURCHILL Január 1-én Lloyd George pénzügyminiszter a bűnügyi bizottsághoz egy körlevelet küldött, amelyben óva intett a túlzott optimizmustól, rámutatott Oroszország egyre növekvő kudarcára, és arra, hogy minden akciónkat a Balkán félszigetre koncentráljuk, hogy Görögországot és Bulgáriát megnyerjük a szövetségesek ügyének. Ugyanazon a napon Hankey ezredes remek tanulmányt adott ki, amelyben rámutatott arra, hogy a közel keleten kell a szövetségesek legközelebbi együttes akciójának lezajlani. Én december 31-ikén írtam Asouith miniszterelnöknek, hosry Gallipolt már a török hadüzenet napján meg kellett volna támadni. Ha tudtuk volna, hogy mikről tanácskoztak ugyanakkor Berlinben, akkor sokkal hamarabb léptünk volna akcióba. Megelőzhettük volna a németek intervencióját a Balkánon. Németország jüótlapokon át nem tudott Törökország segítségére menni és ezalatt a két oldalról irányított támadás megsemmisítette volna Törökországot néhány hét alatt A mi hadvezetőségünk azonban ezt nem látta et és ezért elmulasztotta a legkedvezőbb cselekvési lehetőségeket." Nagy baj volt az is, hogy nem volt Londonban olyan legfelsőbb katonai hatóság, mint Németország, amely megfellebbezhetetlenül intézkedett volna fontos ügyekben. Mindig csak egyes emberek véleményei álltak egymással szemben. A haditanács politikus tagjai már kezdtek a balkáni akció gondolatival foglalkozni. Sir John French és az angol főhadiszállás viszont kétségbe-, esettért és vadul küzdött azért, hogy minden egyes angol katona és minden egyes angol fegyver a francia frontra kerüljön. Lord Kitchener, aki folyton változtatta felfogását, ennek a két törekvésnek a kereszttüzében állott. Néha az egyiknek engedett, néha a másiknak. Ha a „keleti pártnak csak az angol hadsereggel és a vezérkarral lett volna dolga, azon könnyen segíthettünk volna. Sajnos azonban Sir John French és Sir Henry Wilson mögött állott hatalmas tekintélyében Joffre tábornoki allarnes győző. . . . A gólyák megölik az embereket Joffre éppen úgy, mint ellenfele, Falkenhayn, csak a nyugati fronttal törődött és a támadás egyedül üdvözítő voltában tart. Ő is és német ellenfele is biztos vot abban, hogy csak még néhány hadtestet és még néhány ágyút kell összeszedni és azután könnyűszerrel át lehet törni az ellenfél frontját és át lehet kelni a Rajnán, illetve be lehet vonulni Párizsba. Természetesen a német és a francia hadvezér egyaránt távol állottak az igazi tények és értékek felismerésétől. Sem ők, sem,bölcs szakértő tanácsadóik nem ismerték fel azon igen elemi igazságot, amelyet a közkatonák nagyon jól ismernek, hogy tudniillik a golyók megölik az embereket. Az ilyen ellenfelekkel szemben természetesen mi nem tudtunk célt érni. Valahányszor lord Kitchenert sikerült rávenni, hogy törődjék egy kissé a Kelettel, ahova különben ösztönei is húzták Joffre és vele párhuzamosan, az angol külügyminisztériumon át a francia kormány röttöm ellentámadásba ment át, úgyhogy végül Kitchener úgy himbálódzott ide-oda a két tendencia között, mint egy jelzőbólya a tenger hullámverésében Egyszer keserűen jegyezte meg: »Nem vezethetjük úgy a háborút ahogy kellene, hanem csak úgy, ahogy tudjuk«. Február 5-én és 6-án borzalmas hóviharok zúdultak végig Kelet-Poroszországon. Rettenetes volt a hideg, a hó méter magasságban állott, vagy pedig hatalmas fagyott buckákká hordta össze a szél. Még a magacs, kemény energiájú Hindenburg és Judenslorff is haboztak, hogy belevezessék-e ebbe az ítéletidőbe a csapataikat. De aztán megkeményítették a szívüket Akciójuknak közvetlen célja a 10. orosz hadsereg volt amely az Angera-tavi vonallal szemben a Goldantól Johannesburgig húzódó lövészárokban ült. Ezek az oroszok és parancsnokuk. Sievers tábornok nem is sejtették, hogy mi történik a német erődítmények védőrtmusa mögött. Február 6-át és 7-ét' atjal töltötték, hogyanapátolták a hadat a lövészárkokból 7-én a német rákolló jobbszára mozgasba lépett. Litzmann tábornok a 11. haltesttel és még egy divízióval Johannesburgtól Lyck felé támadott, 8-án az olló balszárnya, a teljes német 11. hadserea trinterl'shalene't a b'nnen— Königsberg-i vasút és a Memel-folyó között. Ji nagy zsákmány aiinek a hadseregnek három hadteste maga előtt kergette az orosz fedezőcsapatokat és rögtön jobbra fordult, amivel erősen veszélyeztette az orosz visszavonulást. Az időjárás borzalmai nem akadályozták a német hadsereg kitartó előnyomulását A német sereg tovább folytatta bekerítő mozdulatát az oroszok jobbszárnya felé, állandón dél felé haladva. A 9-éről 10 éve virradó éjszakán , a 21. hadtest '20 óra' szakadatlan méretei után elérte Schirwindtet és Vladiszlavovot A középső hadtest keresztülment Pilkallenen és a német hadsereg frontja csaknem egészen délen derékszögben állt szemben az eredeti orosz pozícióval. 10-én a 2. hadtest elérte Vilkoviszkit, elvágta a Kovnóva vezető vasútvonalat. A középen a 23. hadtest elérte Wirballent, ahol meglepett és elpusztított egy egész orosz hadosztályt és 10 000 foglyot és hat ágyút zsákmányolt. Így azután súlyos vereségek érték az egész orosz jobbszárny visszavonulását. A németek visszavették a 21. hadtesttől jobbra és balra a gyalogosított orosz lovasság heves ellentámadásait, amelyek Kovnó felől jöttek. Mindenesetre azonban ezek a kovnói támadások veszedelmesek voltak, úgyhogy a németek a jobbszárnyról útlak indítottak egy Landwehr-hadosztályt, hogy akadályozza meg ezeket az orosz akciókat 12-én a német 10. hadsereg frontja Marianpoltól és Kalavariatól Holdap környékéig helyezkedett el. Most már az orosz centrum is komoly veszélybe került. Sievers tábornok egész seregének most már csak két visszavonulási vonala volt, az egyik a Nipmen felé Oltán keresztül, a másik pedig az augustovoi erdőségen át. Ezalatt délen a 40. tartalékhadtest Lyek felé vonult, hogy elvágja az augustovoi utat Itt igen erős orosz ellenállásra talált. A lycki út- és vasútvonalkereszteződés életbevágó fontosságú volt mindkét fél számára. 12-én a legvadabb időben kegyetlen harcok folytak itt ismételt orosz ellentámadásokkal. Az oroszok igen hősiesen tartották magukat A német déli haderő, miután nem tudott egyenesen előrejutni jobbfelé terjesztkedett Grajevo irányába. Ezalatt a hadsereg egész frontja kitört az Angerapp mögötti vonalból és megrohanta a vele szembenálló oroszokat 13-án este már közel járt Margrabovához — Sievers régi hadiszállása — és Suvalkihoz. Ezen a napon Lock védelmezte két tűz közé szorítva, veszélyeztetett hátvéddel, de teljes rendben visszavonultak attól a ponttól, amelyet olyan hősiesen védelmeztek. A németek 14-én bevonultak Lockbe és 5000 foglyot ejtettek. A német császár, aki közvetlen közelből követte az előnyomulást, még aznap délben meglátogatta a várost és üdvözölte győztes csapatait Szorul az olló két szára Az olló két ága gyorsan szorult össze az orosz 10. hadsereg körül. Amikor Sievers tábornok felismerte a helyzetet, nem gondolt másra, csak a visszavonulásra. A 350 010 orosz katona keletre menetelt olyan gyorsan, ahogy csak lehetett. Felgyújtották maguk mögött a falvakat de azért még így is hatalmas élkmiszer- és anyagraktárakat hagytak hátra az ellenségnek. Az országutakon a nagy forgalmi torlódástól leírhatatlan káosz támadt. A gyalogság a hómezőkben vergődött. Hátuk mögött vészjósló tempóban közeledett a német 10. hadsereg és ezért az orosz tömegek szinte megállás nélkül rohantak dél felé. Sokan elszakadtak a tömegtől és kelet és északkelet felé próbáltak kimenekülni az egyre veszedelmesebbé fejlődő szorításból. A németek rengeteg foglyot ejtettek és szakadatlanul hajszolták az orosz derékhadat az augustovoi erdőség felé. Az orosz hátvédek mindenütt szívósan verekedtek, hogy fedezzék társaik menekülését. A németek a nagy hóban nehezen hurcolták tüzérségüket. Tizennyolc ló vontatott egy-egy ágyút. A gyalogság gyakran elakadt a hóban. Ekkor hirtelen véget ért a fagy és a váratlan olvadás az utakat sárfemierekké változtatta. 15-én éjszaka az orosz 3. és 26. hadtest átment Augustovon, illetve az erdőségen, súlyos veszteségek árán, nagyon rendezetlenül, de legalább megmenekült a német marok szorításából és ő jutott Grodnóhoz. A 20. hadtest azonban rengeteg Irénnel és tüzérséggel még mindig az erdőben vergődött A hátvéd erősen tartotta az erdőség nyugati szélét. És ekkor von Eichhorn tábornok akinek centrumát és jobbszárnyát megbénították, elhatározta, hogy megismétli azt a vakmerő manővert, amelyet von Francois tábornok hajtott végre Tannenbergnél. A 21 német hadtestet délre küldte azzal az utasítással, hogy kerülje meg az erdő északi oldalát tekintet nélkül arra a veszedelemre, amely hátulról, a trrodnói erődítmény felől fenyegethette őket. 15-én, 16-án és 17-én ez a vékony német hadoszlop amely elszántan dolgozott az oroszok bekerítésén, energikusan haladt előre és védekezett egyre a Grodnó felől jövő ellentámadások, részben pedig a csapdában verteW orosz csapatok támadásai ellen. 18-ára sikerült is teljesen bekerítenie az erdőt, és 20. orosz hadtest reménytelen harca A 20. orosz hadtest reménytelenüll csapdába került, de azért tovább harcot szinte megkapó heroizmussal. Négy napon és éjjelen át meg-megújuló energiával vetetnék magukat az oroszok a németek vékony gyűrűjére 21 év végre a német hurok teljesen bezárult az oroszok közü. 30.000 ember, 11 tábornok és 200 ágyú került a németek kezébe, ezenkívül több ezer német hadifogoly, akiket az oroszok a legutóbbi harcokban fogtak el. Ezalatt a 8. hadsereg a Bohr vonala felé nyomult előre ama reményben, hogy megtámadhatja Osovjeo várát. Ennek a kis várnak majdnem olyan fontos szerepe volt, mint Lötznek. Keményen állta az erős bombázást és az ismételt támadásokat Egy nagy síkság közepén állt teljesen elszigetelten. A németek n nem bírtak vele. A vártól délre a Bohr mögött az erősen beásott 3. szibérai hadtest szintén keményen ellenállott a németeknek. Fantasztikus hírek kerültek a német hadseregben ennek az orosz hadtestnek a lövészárkai árról. Azt beszélték, hogy betonnal varnak bélelve. Hoffmann tábornok ezt nem hitte el és igaza is volt. De azért mégsem lehetett további áldozatokat kívánni a teljesen kimerült németektől. körühéz ugyanakkor amikor az oroszokat a várban körülfogták, véget is ért a nagy téli csata. Nem pusztult el az egész 10. orosz hadser^", de azért a németek így is 110 oeo folyot és 300 ágyút zs.*kronyoltak. M*cik JOOCOO o*-osz elesett és örökre elmerült A hóban és a sárban. Sokan megmeredilteek és két hadtest megmaradt, de ezért az orosz 10. hadsereg megszűnt harci tényező lenni. A halál csendje Mazurában .Ez a rettenetes Uli csata egészen példátlanul áll a katonai történelemben. Még a kemény fríndenburg is megborzongott ennek a csatának a hatása alatt. •A Mazíria neve — írja — úgy hangzik, mint valami jeges szél, vagy a halál csendje. Ha viszszapillantunk erre a küzdelemre, úgy tűnik, mintha a képzelet szüleménye volna.« Február 18-án egy nagyszámú, erős angol flotta egy francia svadron támogatásával bombázni kezdte a Dardanellák külső erődítményeit A Gallipoli félszigetnek két tengerre néző erődje erősen megsérült és másnap a hajókról partraszálló csapatok megsemmisítették az erődítmények ágyúit Napról napra fokozottabb mértékben, módszeres eljárással bombázták az angolok és franciák az erődöket és a bombázást hatalmas tömegoperációk kísérték. Ekkor már látszott, hogy kemény dió lesz a Dardanella-szoros Tudtuk azonban, hogyha sikerül behatónunk a Dardanellákba, akkor kezünkbe kerül Konstantinápoly, Törökország összes áruraktáraival és arzenáljaival és legrosszabb esetben is az történik, hogy az ifjútörb vezérek kiürítik európai Törökorszírét és csak Ázsiában folytatják a harcot. Ez tehát azt jelenti, hogy a két germán császárság egyetlen szövetségesét végérvényesen megsemmisíti. A politikai következmények pedig még komolyabbak lesznek. A szövetségesek rendelkezésére fog állni mindaz, amit Törökországból elfoglaltak. Nagy zsákmányt ajánlhatunk fel Olaszországnak, Görögországnak és Romániának, amelyek már-már úgyis elszánták magukat arra, hogy csatlakozzanak az antanthoz. Ezek után könnyű lesz megdolgozni Bulgáriát egyrészt azzal a fenyegetéssel, hogy izoláltan maradt az egész ellenséges Balán közepén, másrészt pedig megvesztegetéssel. Amint Anglia megkezdte a támadását Konstantinápoly ellen, nyomban jelentkezett is ennek a reakciója a fent említett négy államnál. Olaszország készülődései és követelései napról napra jőttek. Görögország, amely Konstantin király és Venizelosz ellentétes törekvései között ingadozott, láthatóan hajlandó volt arra, hogy támogassa a Gallipoli félsziget elleni támadást. Ferdinánd román király arról beszólt, hogy csatlakozni fog a szövetségesekhez és nem fogadta von der Goltz német tábornokot. Románia ettől kezdve fagyos hallgatásba merült. De mindezek a kis eredmények eltörpültek volna amellett az óriási lehetőség mellett, hogy sikerül mgteremteni Oroszország és Anglia és Franciaország között a közvetlen kapcsoatot, ha az angol flotta be tud jutni a Fekete tengerbe. Döntő támadás a Dardanellák ellen Mindezek a lehetőségek attól függtek, hogy sikerül-e a Dardanelákat meghódítani. Két katonai elv, hogy hajók ne ostromoljanak várakat Azonban ez az elmélet megdől akkor, ha a hajókon olyan ágyuk vannak, amelyek el tudják pusztítani az erődítményeket az erődökben viszont nincsenek olyan ágyúk, amelyek el tudják érni a hajókat. Falkenhayn rájött arra a keserű tapasztalatra, hogy a török erődítmények rosszul voltak felszerelve, nem volt elég nehéz muníciójuk és nem voltak olyan ágyúk, amelyeknek lövedékei kárt tudnak tenni a páncélos cirkálókban. Máricus 10-én von Usedon admirális, aki a Dardanella szoros vízi védelmét irányította, azt sürtrönyözte haza, hogy nem lehet a Dardanelákat tartósan megvédelmezni, ha a beígért aknák és muníciók nem érkeznek meg idejében, vagy pedig Németország nem küld tengeralattjárókat segítségül. Erről azonban szó sem lehetett, mert hiszen körülbelül két hónapig- tartott volna, ami" a róm" fenrrrralattjárók , elből ezer veszély között eljuthattak volna a Dardanellákhoz. És miben úton lehetett volna elküldeni a muníciót? Szerbia még nem volt meghódítva, Románia bár barátságát hangoztatta, nem volt hajlandó átengedni a német muníciót Annak plenére, hogy civil ruhás tesztek zavartalanul közlekedhettek a semleges zónán, N^mptor. szót íré^se szólíthatott nyolc hónapon át iuuníciót Törökországba. Március 18-án az antant-flotta döntő támadásra indult a Dardanella-szoros ellen A nagy hajók visszaverték az erődök átyatizét. Az elég ügyesen elhelyezett aknák két vagy hár nm főt elsüllyesztettek. Negyven rmber veszett oda A végső tám"-i's az aknák miattn sikerült az angol hajók kénytelenek voltak visszavonulni !